Fővárosi Lapok 1875. október (224-250. szám)
1875-10-23 / 243. szám
i Jókai Mór irodalmi működése. (Gy.) Nagynevű regényírónk tudvalevőleg a jelen évben töltötte be életének ötvenedik évét. Ez évfordulója egy más, nem kevésbbé érdekes mozzanattal esik össze. Ugyanis ez évben fejezi be a kétszázadik kötetet, alig harmincévi irodalmi működés termékeit. Az irodalomtörténelemben találkozunk néha egyes nevekkel, kiknek vasszorgalma a Jókaiéval versenyezni képes, azonban Jókai működése mind termékenység, mind sokoldalúság dolgában a legtöbb ily íróét felülhaladja, a magyar irodalomban pedig egészen páratlanúl áll. Művei közt, tudvalevőleg, nemcsak regények és novellák, de költemények, színművek, történelmi és politikai dolgozatok, s mit legelől kellett volna említenünk, kitűnő humorisztikus munkák is találhatók s habár minden olvasó — egyéni felfogása szerint — különbséget fog is tenni e különböző működés belértékére nézve s habár el is kell ismernünk, hogy Jókai szépirodalmi működésének központját a regények és novellák képezik, annyi kétségtelen, hogy a legtermékenyebb, legnépszerűbb magyar regényíró más tereken is maradandó érdemeket szerzett. Érdekesnek tartottuk ez alkalommal táblázatosan és időrendben állítani össze műveinek sorozatát. I. Regények. Kötetszám I 16. Politikai divatok 1864 .................................................... 4 17. Mire megvénülünk 1865 4 18. Szerelem bolondjai 1868 4 19. Kőszívű ember fiai 1869 6 20. Fekete gyémántok 1870 5 21. Eppur si muove 1871 22. Arany ember 1872........................................................... 23. Jövő század regénye 1873 .............................................. 24. Szegénység útja 1874 1 25. Enyim, tied, övé 1874 6 26. Egy ember, a ki mindent tud 1874 1 27. Egész az északi pólusig. Mi lett a Tegethoffból ? 1875 28. A debreceni lanatikus 1875 ... ... 2 29. Az élet komédiásai 1875 .............................................. 6 10. II. Humor, próza. 1 1 1 2 1. Magyar nép humora 1856 2. Nagy tükör 1857 3. Tolltaraj 1857 4. Kakas Márton albuma 1864 . . .... 2 5. Üstökös 1858—1875 ....... . 18 6. X. Y. Z. történetei (sajtó alatt,) 1875 ... . 4 28 III. História, politika és emlékek. 1. A magyar nemzet története I. 1854 1 2. A legvitézebb magyar huszár 1856 1 3. Magyarhon szépségei 1856 .............................................. 4. Emlékeim 1874................................................................. 2 5. Forradalom alatt 1874 .................................................... 1 6. A magyar nemzet története II. köt. (sajtó alatt) 1875 7. Emléksorok 1848/9-ből (kiadatlan).......................... IV. Versek. 1. Kakas Márton politikai költeményei 1865 ... 2 2. Elbeszélő költemények 1874 ....... 2 4 V. Dráma. 1. Színművek 1858 .............................................................. 3 2. Zsidófiú, (dráma,) Immetuellák (melodráma,) Két gyám (népsziámít,) Hulla férje (dráma) kéziratban 1 4 VI. Naptárak. Kötetszám 1. Kisebb országos naptár 1851 ................................. 1 2. Országos nagy naptár 1852—4 ................................ 3 3. Kakas Márton naptára 1861 — 64 ................................ 4 8 1 VII. Novellák. 1. Vadon virágai 1847 .................................................... 2 2. Árnyképek 1850 .......................................................... 2 3. Csataképek 1850 .......................................................... 3 4. Bujdosó naplója 1850 1 5. Hangok vihar után 1852 ............................................. 2 6. Véres könyv 1855 ............................................ 3 7. Regék 1855 1 8. Erdélyi képek 1856 ....................................... 9. Magyar előidőkbűl 1856 ............................................. 2 10. Beszélyfüzér (cimtelen) 1856 ...................................... 2 11. Délvirágok 1856 2 12. Népvilág 1857 2 13. Tarka élet 1857 ....................................... ... 2 14. Decameron 1859........................................ ... 10 15. Szélcsend alatt 1864 2 16. Milyenek a nők ? 1865 ................................................... 2 17. Miyenek a férfiak ? 1865 18. Téli zöld 1867 1 19. Viradóra 1868 20. Véres kenyér 1871.................................... 21. Föld felett és viz alatt 1872 E kétszáz kötetből az egye évekre esnek: 1846-ra kettő; 1847-re kettő; 1850-re hat; 1851-re három; 1852-re hét; 1853-ra kilnc; 1854-re hat; 1855-re nyolc; 1856-ra tizennégy 1857-re kilenc; 1858-ra nyolc; 1859-re tizenhárm; 1860-ra egy; 1861-re kettő; 1862-re hat; 1863ra kettő; 1864-re tizenegy; 1865-re tíz; 1866-ra egy; 1867-re kettő; 1868-ra kilenc; 1869-re hét; 1870-re hat; 1871-re nyolc; 1872-re hét; 1873-ra tíz;1874-re tizennégy; 1875-re tizennyolc. Feltűnő lett e számokban egy pár év meddősége. Például 1848 és 49-ben a forradalom miatt egyetlen művem jelent meg külön kötetben ; 1860-tól 1863-ig a povizórium és a sajtó elnyomása, 1866 és 1867-ben pdig súlyos betegsége 1. Hétköznapok 1846 2. Erdély aranykora 1851 3. Kétszarvú ember 1852 4. Török világ Magyarországon 1852 5. Fehér rózsa 1853 .... 6. Jancsárok végnapjai 1853 7. Magyar Nábob 1853 8. Kárpáthy Zoltán 1854 .0. Régi jó táblabirák 1855 10. Szomorú idők 1856 .. .. 11. Oceania 1856 .......................... 12. Elátkozott család 1857 . 13. Szegény gazdagok 1858 14. Felfordult világ 1859 15. Uj földesur 1862 .......................... Kötetszám . . 2 . . 1 . . 3 . . 2 . . 3 . . 4 . . 4 4 . . 2. . 1 . . 2 . . 4 . . 2. . 5 6 5 9 2 1 1 8 1 48 4 1 ■ 1082 — hárítsak el. Tartozom-e én megtartani szavamat oly ember iránt, ki majdnem orgyilkosságot követett el ? Ezt elgondolva, fölmerült emlékezetében férjének mindama bűne, a melyet egy év óta elkövetett s ebben megtalálta önmagához intézett kérdésére a feleletet is. És mentül tovább gondolkozott, annál inkább lehetlennek tűnt föl előtte, hogyférje vad önkényének meghajoljon. " Aztán jött egy pillanat, melyben lehetségesnek tartá önvédelmét. Kezében tartotta a tőrt, melyről emlékeztünk s ekkor egy eszme villant át lelkén. Magához szoritotta a tőrt görcsösen s igy kiáltott föl: — Én megőrzöm jogaimat ! Aztán fölkelt. El volt tökélve, hogy erélyesen viseli magát ama követelésekkel szemben, melyeknek álozatául volt kiszemelve. Lehet-e csodálkozni e nőnek ily gyors és szilárd elhatározása fölött ? Érzékeny lelkeknél a méltatlanság érzete sugalja ezt, s gyakran egy gyönge teremtés hol bátor hőssé, hol orgyilkossá válik, mint egy Jeanne d’Arc avagy egy Charlotte Corday. Ott ahol a sok megkiséreltetésnek alávetett nő meghódol egy férj akaratának, egy gyönge szűz föllázad az ellen s a háborgó lélek tőrt ad a kezébe. Miután Mirael báróné eltökélte, magát mindenféle erőszakoskodás ellen védelmezni, sokkal nyugodtabbnak érezte magát. Sőt elég hidegvérrel bírt tanakodni magában a fölött is, vájjon nem egyszerűbb és könnyebb lenne-e megszöknie ? De aztán elűzte e gondolatot magától, eszébe jutván, hogy ezáltal helytelen tettet követne el s Ferencet korlátlan urává tenné akkor a briervillei kastélyban. Visszatért tehát első tervéhez. Letette a tőrt az asztalra s hozzáfogott hajának és öltözékének rendezéséhez. De ennek bevégzésére már nem jutott idő. Egyik ajtó föltárult s férje lépett be rajta. Hét óra volt. Mosolygó ajakkal s bátran, mint valamely szerencsevadász, közeledett neje felé, miután az ajtót bezárta maga után. Charlotte, minden szilárdsága mellett is meghökkent s elhalványodott, mikor az ajtót bezárni látta. — Örömmel látom, — szólt a báró — hogy kegyed észre tért s ezt én csak méltánylom. I. Charlotte elfojtotta haragját s lehetőleg nyugodtan viszonzá: — Az imént ön egy ígéretet csikart ki tőlem, melyet csak azért tettem, hogy megóvhassam önt az orgyilkosságtól. — Mondja inkább, hogy megmenthesse a Brancourt Xavier ur életét. — Szabadságában áll maganviseletét tetszése szerint magyarázni. Bármint történt is, én ez ígéretet nem teljesithetem. A báró gonoszúl mosolygott s oly nyugodt arcot vágott, mint az oly férfi, ki ismeri erejét egy gyönge, törékeny nővel szemközt. — Kegyed csak azt bizonyítja e beszédével, hogy bohóság volt tőlem, megbízni szavaiban. — Épen nem, uram, mert ha van is egy föltétel, melyet nem teljesíthetek, ott van még a többi, melyeknek eleget fogok tenni. A váltót, melyet nem akart egy idegen kezében hagyni, visszakapja. Ami a kért összeget illeti, azt is megkaphatja, mihelyt Párisim visszatért. — Mind tudtam én ezt, asszonyom; ezt már mondta nekem. De kegyed jól tudhatja, hogy mind e kegy, melyet el nem vonhatott, csak középszerű becseset biz előttem. Van még valami, a minek sokkal nagyobb becset tulajdonítok. — Mondjon le arról és én megkettőztetem az ígért összeget. — Kegyed bizonynyal szánandó véleményben van felőlem. Ugyan hogy képzelheti azt, hogy én le tudnék mondani pénzért ama leirhatlan boldogságról, mely után már oly régóta sóvárogtam ? Én férje vagyok. Semmiféle törvényszék nem szentesítette elválásunkat és én visszatértem, hogy szeressem. Miért űzne engem el ? A múlt! — akarja kegyed mondani; feledjük azt, kérem, s meglátja, hogy kegyeddel szemben úgy viselem magamat, hogy eszébe sem fog jutni, hogy valaha valami történt közöttünk. Kegyed még boldog lehet — és én is. Hasztalan minden bíztatás és kecsegtetés! — Oh, hát végkép ki akarja meríteni türelmemet ? — kiáltott föl a báró, hirtelen más hangból beszélve s a nyájasságot nyerseséggel cserélve ki. — Elég legyen ennyi a dacból! Ezt mondva, nejéhez sietett s durván átkarolta derekát. A fiatal nő visszaszökkent, mintha megsebzették volna s a szoba túlsó végéhez sietett. A férj utána futott s újra átölelte. — Legyen könyörülettel irántam! — rimánkodott a báróné. — Ha most én kegyedre hallgatnék, ön csak jót kacagna kedvesével, férje fölött. — Nyomorult! bocsásson el, vagy zajt ütök ! Hangos kacaj volt a felelet e kétségbeesett fölkiáltásra. Charlotte veszve érezte magát. E gyűlölt ember csókjai öldöklő hatásúak voltak rá nézve. Kezével eltolta a báró arcát s a legnagyobb erőfeszítés után sikerült kiszabadulni karjai közül. Csaknem ki volt merülve e küzdelemben. Azonban elég ideje volt a tőrt hatalmába ejteni s midőn a férj újra hozzá hajlott, az éles tőrt üldözője keblébe döfte a nélkül hogy egyebet mondott volna neki, mint ezt: — Nyomorult! Mirvel Ferenc báró egyetlen kiáltás nélkül rogyott le. Midőn Charlotte csöngetésére a cselédség összefutott, a báró már kiadta lelkét. * Két hóval később Miroel Charlotte, mint férjének gyilkosa állott a Saint-Lóban összeült manchei törvényszék előtt. Páris egyik leghíresebb ügyvédje védte őt, s hatásos beszédével meggyőzte a bírákat, híven ecsetelve e szegény fiatal asszony fájdalmait s kimutatva, hogy a fegyvert a szükség adta a kezébe. A báróné pere széles körben nem csekély részvétet és érdekeltséget ébresztett. Midőn a törvényszék elnöke fölhivta Mircel bárónét mentségeinek előterjesztésére, ez rövid szavakban igazolta magát. A kik hallották őt, emlékezhetnek még amaz utánozhatlan hangra, a melyen elbeszélte ama küzdelmet, melyben férje életével adózott. Egyhangúlag fölmentették a bárónét. Midőn az ítéletet kimondták : a hallgatóság közt, melyet Charlotte szerencsétlensége és szépsége meghatott, zajos örömriadás keletkezett. Néhány nappal később Charlotte hű barátnőjével, Brancourtné asszonynyal, Olaszországba utazott, hol végkép megtelepedni szándékozott. Brancourt Xavierrel a következett év elején Rómában találkozott újra.