Fővárosi Lapok 1875. november (251-274. szám)
1875-11-23 / 268. szám
kább ravaszul, mert az egész idő alatt arra gondoltam, hogy »valaki« mennyivel szebb, egyszerűbb és nőiesebb. — És mit csinált az én kedves kincsem egész nap? — kérdezé a papa. — Oh! Egy kicsit hárfáztam, s Fizgig kapitány a fuvolán kisért. Ugye, Fizgig kapitány ? Fizgig Ferenc kapitány felesé: — Igen, Brough, az ön szép leánya hárfázott, touchirozta a zongorát, égratignirozta a guitárt, és egy-két dalt écorchirozott; azután egy promenade á l’eau-t, — egy vizi sétát tettünk. — Mit, kapitány ? — kiáltá Mrs Brough, vizi sétát ? — Csitt, mama, te nem értesz franciául! — monda Miss Belinda mosolyogva. — Az nagy baj, asszonyom, — mondá Fizgig komolyan — s én ajánlom önnek és Broughnak, hogy néhány leckét vegyenek, vagy legalább tanuljanak be egy csomó szólásmódot, és szőljék be itt-ott beszédjükbe. Remélem, uram, önök rendesen franciául beszélnek a hivatalban, vagy hogy híják! — , erre Mr Fizgig orrára tette szemüvegét, és rám nézett. — Mi angolul beszélünk, sir, — felelem, — mert jobban tudjuk, mint a franciát. — Mindenkinek nincs is oly alkalma, mint önnek, Miss Brough,—folytató az úriember. — Mindenki nem tett oly voyage-okat, mint nous autres, nem de.Mais que voulez vous, jó uram,önnek mindig átkozott főkönyve mellett kell ülnie ; mit is jelent főkönyv franciául, Miss Belinda ? — Hogy kérdezhet ilyent ? Je n’en sais rien. — Meg kellene tanulnod, leányom, — mondá az atya.—Egy angol kereskedő leányának nem szabad szégyenlenie az eszközöket, melyekkel atyja kenyerét keresi. Én nem szégyenlem, én nem vagyok kevély. Akik ismerik Brough Jánost, tudják, hogy tíz év előtt ő is ily szegény írnok volt, mint Titmarsh barátom, és most fél milliót ér. Van valaki a házban, kire jobban hallgatnak, mint Brough Jánosra? Van herceg az országban, aki jobb ebédet adhatna, mint Brough János, vagy nagyobb hozományt leányának, mint Brough János? Uram, ez az alázatos ember, ki most önnel beszél, sok német hercegtől megvehetné országát! De én nem vagyok kevély, nem, — nem vagyok kevély ! Itt van leányom, — nézze, — ha meghalok, övé lesz vagyonom , s kevély vagyok ? nem ! Legyen az kevély, ki nejévé tudja tenni, azt mondom. Akár ön lesz, az, Fizgig, egy birodalmi peernek fia; vagy ön Tidd Vilmos, akár egy herceg, akár egy csizmatisztító , mit törődöm én vele! — O-o-oh! — sohajtá a Tidd Vilmos néven nevezett, igen sápadt fiatal ember, ki fekete szalagot hordott nyakkendő helyett, s inge gallérját kihajtotta Lord Byron módjára. A kandalló párkányához támaszkodott s nagy zöld szemével egész erejéből nézte Miss Brough-t. — Oh, János — kedves Jánosom! —kiáltá Mrs Brough, megragadva és megcsókolva férje kezét, — te angyal vagy, igen, angyal! — Izabella, ne hizelegj nekem, én férfi vagyok, — egyszerű, nyiltszívű londoni polgár, a legkevésbbé sem vagyok büszke, csupán rád és leányomra, így élünk mi, Titmarsh, fiam, a mi otthonunk boldog, egyszerű, keresztyén otthon, s ez az egész. Izabella, bocsásd el kezemet. — Mama, társaság előtt nem kell így tenned, az nem szép! — kiáltá Miss Brough, s a mama nyugodtan bocsáta el a kezet, mialatt kebléből mély sóhajtás fakadt. Rokonszenvet éreztem az egyszerű asszony iránt, és tiszteletet Brough iránt. Nem lehet rosz ember, kit neje így szeret. Nemsokára az ebédet jelentették, s nekem Miss Brough-t volt szerencsém karomon bevezetni, pedig nagyon haragosan nézett Fizgig kapitányra, úgy láttam, mivel ez anyjának nyújta karját. A kapitány Mrs Brough jobbjára ült, Miss Brough pedig melléje, s engem és Tiddet az asztal másik oldalára ültettek. Az ebéd félszegúszó ballal és levessel kezdődött, s ezek után természetesen főtt pulyka következett. Mért is van minden nagy ebédnél ez az örökös pulyka? Teknős-békaleves volt, melyet ekkor ettem először életemben, és észrevettem, hogy Mrs Brough, amint kiszolgált, a kövér falatokat mind férjének adta. — Én egyszerű ember vagyok,— mondá Brough, — és egyszerű ebédet eszem. Én nem szeretem az önök különös ételeit, ámbár francia szakácsot tartok azok számára, kik nincsenek egy ízlésen velem, nem látott, nehezen képzelheti el egy ily menet fényét és nagyszerűségét. Ünnepi díszbe öltözött céhek és egyletek zászlókkal, közben katonacsapatok, folyvást játszó zenekarok, telivér lovak által vont címeres hintók hosszú sora, sat. Különösen feltűnő a páncélos középkori lovagcsapat, mely önkénytelenül Bouillon Gottfriedet és keresztes hadait juttatja eszünkbe. A Westminsterben a lord Chief Baron fogadta az érkezőket, sheriffek, sok alderman, a persa követ és számos más diplomata környezetében. A páholyokban gazdagon öltözött hölgyek, köztük sok feltűnő szépség. Miután Mr Roussel bemutatta az udvart képviselőknek London új lord-mayorját , Mr. W. J. R. Cotton-t, a lord Chief Baron válasza következett, melyben meg volt említve a volt lordmayor minden érdeme, ki most hivatalától felmentetett, míg az újonnan választott letette az esküt. Mr. Cotton megtéve a szokásos lakomára szóló meghívásait, a menet megszaporodva az ittlévőkkel, még tömegesebben indult vissza a Guildhallba. A három sheriff négyesfogatú, nagy címeres hintókban csatlakozott a menethez. A hintókon elől és hátul gazdagon aranyozott, kék selyem bőrruhás és fehérharisnyás szolgák álltak hajporos és parókás fejükön nagy háromszögletes kalapokkal. Ezt az ex-lord-mayor nagyszerű fogata követte, kisérve, a testőrség lóháton játszó zenekara által. Közvetlenül az újonnan választott lord-mayor előtt ennek szolgacsapata lépdelt, egész vagyonnal felérő aranyrojtos öltözékekben utánuk a city-marshall, a trombitásokkal. A lord-mayor, káplánja, a kardvivő és a »Common crier« társaságában, a szokásos régi divatú impozáns aranyos hintóból üdvözli az őt éljenző népet. Hat telivér fekete ló vonta e hintót, hátukon és oldalt jockey-k által kormányozva. A hintó mellett díszbe öltözött hivatalos személyek kísérték a város új főnökét. A menetet huszárcsapat zárta be. Egész középkorias pompa. Este a Guildhallban tartott lakoma fényesen sikerült, s a könyvtárnak elfogadó termet szolgáló középterme már hat óra tájban tele volt az előkelő meghívottakkal. A ladyk ilyenkor igyekeznek egymást fölülmúlni öltözékben és szeretetreméltóságban, a skarlát színbe öltözött aldermenek és egyenruhás katonai méltóságok tarka csoportjából is. Trombita-Látják, én nem vagyok önző, nekem nincsenek előítéleteim. Elég champagneink, a madeiránk és porterünk volt ezüst korsókban, s mindenki azt választa, melyet akart. Brough leginkább sört ivott, s midőn a nők visszavonultak, — mondá: — Urak, Tiggins ad önöknek elég bort, ne mértékleteskedjenek! — s ezzel leült karos székébe és elaludt. — Mindig igy tesz, — suga fülembe Mr Tidd. — Adjon abból a sárga-pecsétes borból, Tiggins, — mondá a kapitány, — a másik, melyet tegnap ittunk, nem egyezik meg természetemmel. A sárga-pecsétest bizony sokkal jobban szerettem, mint nagynéném rozsólisát. Hamar kitaláltam, kicsoda Mr Tidd, és miért epekedik. — Nem dicső egy leány ? — kérdé tőlem. — Kicsoda, sir ? — mondám. — Miss Belinda, ki más ? — kiáltá Tidd. — Látott valaha halandó oly szemeket, mint az övéi, vagy ily sylphid termetet? — Több hús lehetne rajta, Mr Tidd, — mondá a kapitány, — és kevesebb szemöldök. Az a sűrű szemöldök nagyon gonosz tekintetet ad egy leánynak. Qu’en dites vous, Mr Titmarsh, — mint Miss Brough mondaná. — Én ezt pompás bornak tartom, — felelem. — Istenemre, ön igazán derék fickó! — viszonzá a kapitány. — Voltesciorto, mi ? Ön tekintettel van alvó házigazdánkra ? — Igen uram, a city legelső emberére, s a mi igazgatónkra. — S én is úgy teszek, — mondá Tidd, — és mához két hétre, midőn nagykorúvá leszek, meg fogom mutatni bizalmamat is. — Hogyan ? — kérdem. — Hát, uram, tudnia kell, hogy — hám — csinos vagyonhoz jutok, uram, julius 14-dikén, melyet atyám szerzett — üzletével. — Mondja ki egyszerűen, hogy szabó volt, Tidd. — Szabó volt, uram, — de mi van abban! Én egyetemre jártam, és úri érzelmeim vannak ; jobbak talán, mint némely eltompult arisztokratának. — Tidd, ne legyen szigorú! — mondá a kapitány, fölhajtva a tizedik poharat. (Folyt, köv.) harsogás jelenté a házigazda megérkezését, ki a tiszteleti őrségül felállított százhatvan »rifle brigád cadet« közt áthaladván, kezdetét veszi a vendégek bemutatása. Majd minden percben nevezetes l egyén.Legmelegebb fogadtatásban Disraeli részesült. Hét óra után kezdődött az ebéd s Disraeli, karján a házi aszszonynyal,nyitotta meg a helyfoglalást királyi fénynyel ékesített asztalnál. A főhelyen,mennyezetes székben ült a lord-mayor, jobbján az exkollega, Salisbury grófnővel, balján Disraeli s az exlord-mayor neje. A vendégek gazdagon kiállított étlapot s egy díszes jegyet kaptak az előadandó zenedarabok műsorával. A lord-mayorok ebédei páratlanok szoktak lenni s Mr Cotton igyekezett túltenni elődjein is. A szakácsművészek remekeivel vegyest mindennemű ritkaságok (kezdve a tourtle-levestől, melyekhez a szükséges teknősbékák fogására külön hajót küldött a házigazda, a fris szamócáig szolgált föl az ezer lakás. Hogy a borok, melyeket az ügynökök mesés árakon szereztek meg a legelső rangú pincékből, szintén pompásak lehettek, az képzelhető. Csakis így magyarázható meg, hogy ez az egy lakoma ötvenezer forintba került. Ebéd vége felé, mialatt a »Royal Artillery« zenekara játszott, trombitaharsogás mellett hívta föl a toasztmester a jelenlevőket, hogy a »loving cup«ből igyanak. E drágakövekkel gazdagon kirakott nagyértékű billikum köröskörül járt, s a lord-mayor nyita meg a köszöntések hosszú sorát. Eltette a királynőt s családját (elmés szójátékkal a Victoria névre), a nagyköveteket, minisztereket, hadsereget, sat. Mindegyikre hangzott a viszonválasz illető helyről. Föltűnő volt, hogy a török követ, a mai török viszonyok következtében, meg sem hivatott az ebédre, noha eddig a nagykövetek nevében mindig ő szokott volt felelni, mint a legrégibb uralkodóház képviselője. Jelenleg e tisztet Beust gróf teljesítette, kinek szellemes beszédét jól fogadták. Legtöbb hatást azonban Disraeli kormányelnök beszéde tett, ki a miniszterekre mondott toasztra válaszolt. Vázolta Anglia nagyhatalmi állását s a kormány békés törekvéseit a török, khinai és indiai viszonyokkal szemben. Az angolok ínye szerinti beszédet zajos helyesléssel fogadta a jó hangulatban levő társaság, s miután méglord Derby a házigazdát köszönte fel, szétoszlott a vén Londoni tárca. (Guy Fawkes Day. — A lord-mayor választása. — Hogy jutott az alma a tortába? — Egy ötvenezer forintos lakoma. — A walesi herceg születése napja.) (Kgy.) A tulajdonképeni idény Londonban még nem nyílt meg, mert az önkormányzat e mintaországában minden a parlament után indul, s ez ma még szünetelvén, a főrangú világ nagyobbára falun időz, de azért ez az óriási város soha sincs nagy élénkség nélkül. A napokban is volt két zajos ünnepe. Egyike a »Guy Fawkes Day« volt, melyet ama híres lőpor összeesküvő emlékére tartanak, ki I. Jakab uralkodása alatt légbe akarta röpíteni a parlamentet, de merénylete elég korán kiderült s ő halállal lakott. Hajdan e nap emlékére nagymérvű tüntetések történtek a pápa ellen, de ma már csak a londoni »roughs« (csőcselék) komédiájává fajult, kik szitkozódások közt hurcolják meg a város utcáin Guy Fawkes tarka rongyokból összetákolt alakját. A Cityben el van tiltva, s csak a külvárosokban tűri meg a kormány e tüntetést, mely aligha bír valami elrettentő hatással a köztársasági érzelműekre. Megmaradt még az a szokás is, hogy e napon királyi küldöttség vizsgálja meg a parlament pincéit, hogy nincs-e ott lőpor elrejtve? Sokkal különb ennél a huszonöt városi tanácstag által önkebelükből választott lord-mayor (főpolgármester) beiktatási ünnepélye , a »lord-mayor Show« november 9-én. Noha előfordul ez minden évben, mégis az ilyenkor kifejtett pompa a félváros lakosságát csalja ki az utcákra, nagy örömére a zsebmetszőknek. "A lord-mayor egy órakor indul a Guildhallból a Westminsterben (parlamenti épületbe) — hangzott a programm. Könnyebb volt azonban ezt megállapítani, mint véghezvinni. Hogy jut oda e roppant tömegben. Eszembe jut III. György király, ki egy ebéden azt kérdé szomszédjától : »Mint juthatott ebbe a tortába az alma, holott a burokján semmiféle nyílás nincs.« De a tortánál a szakács, a tolongásban a rendőr sok ördöngösséget tud véghezvinni. Ekkor a lord-mayor is csak eljutott a parlamentházba. A kikoronázási vagy ehhez hasonló menetet 1198