Fővárosi Lapok 1876. április (75-99. szám)

1876-04-30 / 99. szám

464 ha győz, a bajnoki címért még kétszer küzd, ha nem győz, ezüst érmet kap, — tizenöt perc alatt kell be­futni a két angol mérföld tért; következik végűi a vontatás négy-négy párral s a dijak és érmek ünnepé­lyes kiosztása. Jegyek e viadalokra a Rózsavölgyi-féle műkereskedésben kaphatók. AMargi t-h i d megnyi­tására vonatkozólag pedig azt a rendőri intézkedést kell még megemlítenünk, hogy a hídhoz kocsin is, gya­log is a nádor-utcán át bocsátják a vendégeket, kik jegyeiket a főút szögletén tartoznak előmutatni. * A rejtélyes regényt, melyben nőrablás és zsarolás forog fenn, röviden már említettük mi is. A hősnő nevét tisztességesen kímélik még a kisebb német lapok is, melyeknek egyike koros, másika fiatal nőt emlegetett. A »Hon« tegnap bővebben beszélt ez esetről. E szerint egy fiatal özvegy, ki sógrával s ha­jadon nővérével egy házban lakott, hosszabb idő óta ajtókba, ablakokba dugott szerelmes leveleket kapott. Egyikben a névtelen áradozó találkozást kért a mu- zeumkertben. A nő elment kíváncsiságból. A kertben egy koros asszony szőlitá meg, tudtára adván, hogy »()« még nincs itt, de mindjárt jön. Aztán a koi’os nö a sándor-utcai kapuhoz vezette, hol egy bérkocsi várt, s abban egy férfi, ki az özvegyet esengve kérte: »Üljön be.« A nő némi habozás után beült. A város­ligetbe kocsiztak s midőn az ismeretlen férfi kezdett tolakodó lenni, a nő kiáltott s a férfi megállittatá a kocsit s kiszállásra szólítva fel a nőt, elhajtatott. A nő a rendőrséget értesitteté a dologról, de a gavallért nem fedezhették föl. Egy nap a fiatal asszon)’ meglátta a koros asszonyt s követte a lánchídon át egész a Gellért-hegy oldalán levő kis házak egyikéig,' melybe ő is belépett utána. Ott találta a gavallért, ki már nem szerelmet kívánt tőle, hanem négyezer forintot, fenyegetve, hogy meghal, ha tiz óra alatt e pénzt le nem fizeti. A gavallér még revolvert is fogott rá. A nő rokonai aztán névtelen leveleket kaptak a végett, hogy ha rokonukat élve akarják látni: küldjék egy bizonyos helyre a 4000 frtot. Válasz nem érkezett. A nő esdekelt, hogy bocsássák el, hisz az ő rokonainak nincs annyi pénzük. Ekkor a gavallér a feszületre es­kette meg, hogy nagypénteken a pénzt a kerepesi te­metőbe viszi, s aztán elvéve tőle a nála levő 30 s nehány frtot, szabadon bocsátá. Haza érve, a rokonoknak el­mondott mindent, kik a rendőrséghez folyamodtak. A rendőrök azonban nagypénteken hiába lesték a zsarolót a temetőben. Másnap a nő az erkélyen egy homokkőre csavart levelet talált, melyben a gavallér fenyegeti őt, hogy megszegte esküjét, fellármázta a rendőrséget, minélfogva meg fog halni, ha az összeget a krisztina­városi temetőbe nem viszi. A levél az 1873-diki »Fő­városi Lapok« egy kiszakított darabjába volt burkol­va, s a nő sógrának eszébe jutott, hogy neki bekötve megvan a lap ez évi folyama. Nézik a lapot, hát ép az a darab van belőle kiszakítva, melybe a levél volt csavarva. Ekkor és egy másik névtelen levél után, melyben a házban történtek felőli tájékozottság lát­szott, támadt fel a gyanú, hogy az özvegy szobalánya a gavallér bűntársa lehet. Befogták tehát a szoba­lányt s egy urat, kinek neve V. betűn kezdődik. A szobalány nem vall s azt sem tudni még, hogy V. ur a valódi bűnös-e ? Tán kiderül. A regénynek, melynek eleje áradozó szerelem, bonyodalma aljas zsarolás, valószínűleg igen prózai vége lesz. Tanulsága eddig csak az, hogy nem jó »Eva leányá«-nak lenni, mert a kíváncsiság nem vezet mindig játszi ösvényekre. A »P. Napló« úgy hallotta, hogy V. urat szabadon bo­csátották s a rejtelmes történet a hatóságok előtt is oly megfoghatatlannak látszott, hogy bűnjelek hiányá­ban felhagytak a további nyomozással. Ha ez igaz, akkor a regény vége nem próza, hanem teljes homály. * A pénteki fáklyásmenet előkészületei közt már tegnap megírtuk, hogy a szövétnekeket csak nagy bajjal tudták meggyujtogatni a tolongásban. Egy fia­tal ember e miatt annyira felháborodott, hogy felállt egy lóvonatú kocsira s a következő velős dikciót mondta: »Uraim! Önök vadbikák ! Úgy tolonganak, hogy fáklyáinkat nem bírjuk meggyujtani, pedig ha nem bírjuk, akkor önök elesnek a nagyszerű spektá­kulumtól.« A siker szentesítő e dikció kemény őszin­teségét, mert a tolongok — nem nagyon neheztelve a kapott titulusért — helyet szorítottak, hogy a fák­lyákat meg lehessen gyújtani. Kilenckor indultak a szénatérről; volt cigány zene is, mely nem nagyon messze hallatszott, zászló is, mely három színben virított a fáklyák haragos vörös fénye és komor füstje közt; volt vagy ötszáz fáklya, köztük egy csomó a hosszú expedícióhoz mérve nagyon rövid; s volt bámuló so­kaság, mely a menet után gomolygott, mint valami emberfejek áradata. A fáklyákat fiatalok és nagyon is fiatalok vitték, köztük sok pongyola-öltözetű gye­rek, ki örült, hogy a nagy politika terén szerepelhet, s torkaszakadtából kiabálta: »Éljen az önálló vámte­rület.« Megjárta volna, ha a tüntetés után kérdőre veszik: mi különbség van az »önálló« és »közösvám­terület« közt ? Egyébaránt az már a fáklyás menetek rendes vonása, hogy a fáklyák lobogtatói nem állnak mind szemen szedett népből. Elég az, ha a kik az ötszáz fáklya költségét viselik: tudják, hogy mi forog a szőnyegen. A kecskeméti, egyetemi, úri és Dorottya- utcákon vonultak el a szabadelvű kör elé, hol két ilju beszélt (Futó Mihály és Verhovay Gyula,) de a sza­badelvű kör nem vett tudomást a kitüntetésről, ab­lakai zárva maradtak s a dikciókra nem felelt senki. Mentek tehát az országúton át a muzeum-utcába, a függetlenek klubjához, hol Lukács Gyula és Mada­rász Soma beszéltek a nép jogairól, kívánságairól és a független párt érdemeiről. A párt nevében Mocsáry Lajos és Simonyi Ernő üdvözölték az ifjúságot sat., miközben a fáklyák úgy leégtek, hogy a »jobboldali klub«-nak (még ha szándékoztak is) már nem jutott volna a megtiszteltetésből. Hogy milyen különböző szemmel nézik az emberek a dolgokat, annak egy ta­núbizonysága az is, hogy a »Nemzeti Hírlap« ezt a tüntetést tegnap reggel »ártatlan esti csendhábori- tás«-nak mondta, mig az »Egyetértés« szerint: »ilyen tüntetést csak a 48-as időkben látott Budapest.« * Az „Abaujmegye tizenhatodik századbeli műveltség-történelméből“ című bölcsészet-szaktu- dori értekezést, melyet Károly Gy. Hugó premontrei kanonok és a felsőbb nőiskola tanára adott ki, röviden már említettük. A jeles képzettségű tanár e műve ér­dekes és figyelemre méltó. Értekező gondos utánjárás és saját buzgó kutatásai után tárgyalja a 16-dik szá­zadbeli irodalmi mozzanatokat, ismerteti a vizsolyi vándornyomdát, Abaujmegye e rég megszűnt nyom­dájának ama viszonyait, történelmi s irodalmi fő- s mellékkörülményeit, melyek keletkezésére, működése és megszűnésére vonatkoznak. A vizsolyi nyomda történetének első szálai Galgócig érnek, hol Thurzó Elek védnöksége alatt állt a nyomda s nyomdásza Mantskovit Bálint, egy lengyel ember volt. A galgóci nyomdának első ismert terméke 1582-ben látott nap­világot egy magyar kalendáriom alakjában. A nyomda Galgőcrúl 1585 — 88 közt költözködött Vizsolyra. Először Göncre tervezték; de itt a pálosoknak I. La­jos által alapított nagyjavadalmú monostora volt és e hely különben is igen ki volt téve a zaklatásnak. Vi­zsoly Báthory István és neje családi jószága volt és itt a nyomda a magyar főurak, nők és polgárok párt­fogásában is részesült. A Vizsolyban elhelyezett nyomda vezetője legnagyobb valószínűség szerint Ká- roli Gáspár volt, ki technikailag is értett a nyomdá­szathoz. Károli biblia-forditása volt e nyomda egyik első terméke; a szakavatott vezető halála után a jól felszerelt nyomda is, Abaujmegye XVI-ik század­beli műveltség-történelmének e jelentékeny tényezője is veszendőbe jutott. Végűi meg kell említenünk a ritka elfogulatlanságot, melylyel Károly Gy. Hugó, mint katholikus szerzetes, az akkori protestáns férfiak érdemeiről megemlékszik. Hj inén. Az egyetemi templomban tegnap volt dr. Vida Jenő fővárosi ügyvéd esküvője Schmidt Emma kisasszonynyal, Schmidt István ügyvéd kedves leányával. * A „Nép Zászlója“ cimű heti lap szerkesztését és kiadását A' ende Bódog, a független párt egyik leg­jobb hírlapírója vette át,ki — mint a már megjelent két számból látszik — a társadalmi kérdésekre, ismeret- terjesztésre s tárcájában a szépirodalomra is gondot fordít. Legújabb számában is Borostyám Nándor ta­láló gúnynyal ostorozza »A nagyságos és méltóságos urak« divatos cimhajhászatát; a tárcában pedig többi közt Szépfaludinak »A szeg« cimű vig beszélykéje is olvasható. A lap ára egész évre csak hat forint lévén, a jelenlegi gondos kiadásban nagyobb elterje­désre számíthat, mint eddig. A kiadó-hivatal helyi­sége : Lipót-utca, 2. sz. * Szívbaj áldozata. A Wesselényi-utca első­számú házában tegnapelőtt délután Székelyi Antal cimerfestő 19 éves Bertha leánya leugrott a második emeletről és szörnyet halt. Nem tudta tovább tűrni ama kínokat melyeket szívbetegsége okozott. * A Margit-szigettel ma nyílik meg a gőzhajói közlekedés, s a közönségnek alkalma lesz meggyőződni arról, hogy e szép szigeten mennyire előhaladtak már a helyreállítási munkákkal. A fürdő-idény május kö­zepén nyílik meg. Szintén ma kezdik meg a csavar- gőzös-közlekedést az Árpád-utca s a Lukács- és csá­szárfürdők közt. A múlt napok esős ideje nagyban előmozditá a kirándulási helyek lombdiszét s ma — ha jó idő lesz — kétségkívül mindenüvé özönölni fog a világ, holnap reggel (május elsején) pedig a város- igét számíthat az ilyenkor hamarább ébredő publi­kumra. * A Széclienyi-térre, melyet az utóbbi időkben igen elhanyagoltak, szintén kiterjesztő figyelmét a sé­tány-bizottság tevékeny elnöke: Takácsy Miklós. Rendbe akarja hozni s ébrebb felügyelet alá helyezni. A József-tér sétányának fakorlátait pedig elhárítva, a helyett még ez évben vasrácsozatot szándékoznak felállittatni. * Mákvirág. Szabolcsból fölkerült egy Grosz Ede nevű fiatal izraelita, ki aprófa-üzletet nyitva, egy kis tőke után nézett s célja elérésére Hymen útját választotta. Megismerkedve É. Gizela kisasszonynyal. kijelenté a rokonoknak, hogy nőül veszi, ha ezer forin­tot adnak vele. Hosszas alku után összeadták az ezer forintot s az esküvő öt hét előtt megtörtént. A fiatal férj azonban mindjárt elhanyagolta nejét, üzletét alattomban eladta, holmiját a lakásból elhordta s szökni készült. De a rokonok sejték a szép szándokot. az utcán megfogták s a rendőrséghez vitték. A férj ott tagadta a szökési szándékot, kijelenté, hogy nejé­vel tovább is együtt akar élni, de az ezer forintot egy krajcárig elköltötte. Kalapja bélésében azonban meg­találtak százötven forintot, melyet alkalmasint úti költségre tett félre. A csalót átadták a fonyitőszéknek. * Rövid hírek. Coburg herceg tegnapelőtt este Tiszolcra utazott. — A földliitel-részvénytársu- latnak tegnap zajos közgyűlése volt; két részvényes már a napi rend előtt megtámadta az igazgatóságot, sőt az egyik azt állitva, hogy a deponált részvények egy nagy része bizonyos bécsi clique érdekében tétet­tek le, bizalmatlanságot is indítványozott s ezt csak akkor vonta vissza, midőn Horváth Boldizsár elnök becsületére jelentette ki, hogy az igazgató-tanács semmiféle, az intézetet fenyegető egyezségbe nem bo­csátkozott. — A tornaegylet tegnap tartotta évi közgyűlését; az egyletnek a múlt év végén 67 alapitó s 250 gyakorló tagja volt; a múlt évi növendékek száma 1425, köztök csak húsz-harminc lány; az egy­let vagyona 185,081 ft 77 kr, adóssága pedig 88.426 ft, 17 kr, melyből a jövő évre 19,736 ft, 49 krt tör- lesztenek. — Nagy né Benza Ida asszony tegnap lé­pett föl utószor szabadságideje előtt a »Sába király- nőjé«-ben, s a közönség sokszor kitüntette tapsaival. — A mütörténelmi kiállításra Zalka János győri püspök 18 egyházi edényt, hét díszruhát s nyolc be­cses régi könyvet és codexet küldött. — A kisdedeivé egyesület mai közgyűlésére Rapos József is adott be kérvényt, melyben választott bíróságot kér annak megvizsgálására, hogy őt a képezdei igazgatóságtól alap nélkül távolitá el a kisdedóvodákat terjesztő egy­let. — A Mátyás-templom egyik oldala faragott négyszögletű kövekből már elkészült s most a sek­restye helyreállítására kerül a sor. — Deák siri ká­polnáját tegnap ismét felnyitották koszorúk betétele végett. — A tanács a nemzet ezeréves jubileumára vonatkozó iratokat kikeresteti a levéltárból, mert ez ügyet újra fel akarja karolni; a jubileum éve 1881 lesz. — A szegedi kiállítás fővárosi bizottságában Bakay Nándor, a szegedi végrehajtó bizottság tagja ki­jelenté, hogy a kiállítást az előfordult áradás dacára is meg fogják e nyáron tartani. — A Táncsics tisz­teletére adott polgári búcsúlakomán gyűjtést is ren­deztek a távozó számára, dr. Garagos .Tánosné pedig szép bokrétát küldött neki emlékül. — Szilágyi István sirjára a városi bizottság a Feszi László mauzo- leumszerű tervét fogadta el, mely vagy 2200—2600 ftba kerül s süttöi mészkőbűi lesz; a város 500 ftot ad rá, a többit összegyűjtik; Szilágyi tudvalevőleg a városi főreáltanodára oly nagy alapítványt tett, hogy annak évi kamata tizennégyezer forint. — A föld­hitelintézetnél tegnap délelőtt 329,700 ftnyi zálogle­velet húztak ki. — Az egyetemi uj épület mennye­zetének gerendái is korhadnak s nyáron vassal kell pótolni. — A tanács e nyáron meg akarja kezdetni a szegények háza egyik szárnyának kiépítését, száz­ezer forintnyi költséggel. — A kerepesi utón minden reggel hét órakor látható most félüteg Uchatius- ágyú, melylyel gyakorlatra vonóinak ki. — A nép­színházban tegnapelőtt a »Háromcsőrű kacsa« operette női főszerepét: a parancsuoknéét, melyet Soldosné asszony szokott énekelni, Sziklay Emilia k. a. is tetszés mellett énekelte. Vidék. ** Nö-irnok. Várkouyban, a Tisza kanyarula­tánál fekvő e kis faluban, melyet azóta sem igen em­legettek a lapok, hogy tavaly nyáron jósikerű előadást rendeztek benne, van egy szép fiatal leány: Platthy Klára kisasszony, ki a kataszternél működő atyja oldalán mint Írnok működik, jó példát adva arra, hogy a női képességnek és szorgalomnak a hivatalos­kodás terén is jó hasznát lehet venni. Nem szeszély­ből, hanem elvből végzi a munkát, reggeltől estig buzgón dolgozva a hivatalban s örömet érezve, midőn a holnap végével átadja szüleinek az összeget, melyet saját erejéből az íróasztalnál tudott keresni. Midőn még korunkban is annyi az előítélet, kivált a faluk nemes családjainak körében, méltó megemlitui az ilyen esetet, mely ma még a kivételesek közé tartozik. ** Berzsenyi Dániel lietyei születésházát em­léktáblával kívánja megjelölni a vasmegyei értelmiség hazafias kegyelete. E célból több érdemes férfiú Kis- Cellre, május 4-dikén tartandó értekezletre hívta meg Kemenesaljának a szépirodalom és költészet iránt fogékony polgárait. ** Egerből Írják lapunknak: az árvízkárosul­tak nyomorának jajkiáltásai hozzánk is eljutottak s arra ösztönöztek, hogy a segítségre, enyhítésre elha­tározzuk magunkat. — Zsasskovszky E. ismert zene­költő, kész örömmel vállalkozott derék polgárnagyunk eszméjének valósítására, mely egy hangverseny meg­tartására vonatkozott. — A hangverseny-deszkákon jártas férfi-énekkarunk csakhamar begyakorlá a da­rabokat ; de ez nem volt elég. A közönségnek újat akartunk mutatni: egy női kart, melynek begyakorlá­sát Zsasskovszky Mari urhölgy, a zeneszerző nővére vállalta magára s azt oly sikerrel oldotta meg, mely méltó volt az ő képzettségéhez, és szorgalmához. Ä

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék