Fővárosi Lapok 1876. április (75-99. szám)
1876-04-30 / 99. szám
ha győz, a bajnoki címért még kétszer küzd, ha nem győz, ezüstérmet kap, s tizenöt perc alatt kell befutni a két angol mérföldért, következik végül a vontatás négy-négy párral s a dijak és érmek ünnepélyes kiosztása. Jegyek e viadalokra a Rózsavölgyi-féle műkereskedésben kaphatók. A Margit-híd megnyitására vonatkozólag pedig azt a rendőri intézkedést kell még megemlítenünk, hogy a hídhoz kocsin is, gyalog is a nádor utcán át bocsátják a vendégeket, kik jegyeiket a főút szögletén tartoznak előmutatni. * A rejtélyes regényt, melyben nőrablás és zsarolás forog fenn, röviden már említettük mi is. A hősnő nevét tisztességesen kímélik még a kisebb német lapok is, melyeknek egyike koros, másika fiatal nőt emlegetett. A »Hon« tegnap bővebben beszélt ez esetről. E szerint egy fiatal özvegy, ki segrával s hajadon nővérével egy házban lakott, hosszabb idő óta ajtókba, ablakokba dugott szerelmes leveleket kapott. Egyikben a névtelen áradozó találkozást kért a múzeumkertben. A nő elment kíváncsiságból. A kertben egy koros asszony szokta meg, tudtára adván, hogy »()« még nincs itt, de mindjárt jön. Aztán a koldos nő a sándor-utcai kapuhoz vezette, hol egy bérkocsi várt, s abban egy férfi, ki az özvegyet csengve kérte: »Üljön be.« A nő némi habozás után beült. A városligetbe kocsiztak s midőn az ismeretlen férfi kezdett tolakodó lenni, a nő kiáltott s a férfi megállittatá a kocsit s kiszállásra szólítva fel a nőt, elhajtatott. A nő a rendőrséget értesitteté a dologról, de a gavallért nem fedezhették föl. Egy nap a fiatal asszon meglátta a koros asszonyt s követte a lánchídon át egész a Gellért-hegy oldalán levő kis házak egyikéig, melybe ő is belépett utána. Ott találta a gavallért, ki már nem szerelmet kívánt tőle, hanem négyezer forintot, fenyegetve, hogy meghal, ha tíz óra alatt e pénzt le nem fizeti. A gavallér még revolvert is fogott rá. A nő rokonai aztán névtelen leveleket kaptak a végett, hogy ha rokonukat élve akarják látni: küldjék egy bizonyos helyre a 4000 frtot. Válasz nem érkezett. A nő esdekelt, hogy bocsássák el, hisz az ő rokonainak nincs annyi pénzük. Ekkor a gavallér a feszületre eskette meg, hogy nagypénteken a pénzt a kerepesi temetőbe viszi, s aztán elvéve tőle a nála levő 30 s néhány frtot, szabadon bocsátá. Haza érve, a rokonoknak elmondott mindent, kik a rendőrséghez folyamodtak. A rendőrök azonban nagypénteken hiába lesték a zsarolót a temetőben. Másnap a nő az erkélyen egy homokkőre csavart levelet talált, melyben a gavallér fenyegeti őt, hogy megszegte esküjét, fellármázta a rendőrséget, minélfogva meg fog halni, ha az összeget a krisztinavárosi temetőbe nem viszi. A levél az 1873-diki »Fővárosi Lapok« egy kiszakított darabjába volt burkolva, s a nő sógjának eszébe jutott, hogy neki bekötve megvan a lap ez évi folyama. Nézik a lapot, hát ép az a darab van belőle kiszakítva, melybe a levél volt csavarva. Ekkor és egy másik névtelen levél után, melyben a házban történtek felőli tájékozottság látszott, támadt fel a gyanú, hogy az özvegy szobalánya a gavallér bűntársa lehet. Befogták tehát a szobalányt s egy urat, kinek neve V. betűn kezdődik. A szobalány nem vall s azt sem tudni még, hogy V. ur a valódi bűnös-e ? Tán kiderül. A regénynek, melynek eleje áradozó szerelem, bonyodalma aljas zsarolás, valószínűleg igen prózai vége lesz. Tanulsága eddig csak az, hogy nem jó »Éva leányá«-nak lenni, mert a kíváncsiság nem vezet mindig játszi ösvényekre. A »P. Napló« úgy hallotta, hogy V. urat szabadon bocsátották s a rejtelmes történet a hatóságok előtt is oly megfoghatatlannak látszott, hogy bűnjelek hiányában felhagytak a további nyomozással. Ha ez igaz, akkor a regény vége nem próza, hanem teljes homály. * A pénteki fáklyásmenet előkészületei közt már tegnap megírtuk, hogy a szövétnekeket csak nagy bajjal tudták meggyujtogatni a tolongásban. Egy fiatalember emiatt annyira felháborodott, hogy felállt egy lóvonatú kocsira s a következő velős dikciót mondta: »Uraim! Önök vadbikák ! Úgy tolonganak, hogy fáklyáinkat nem bírjuk meggyújtani, pedig ha nem bírjuk, akkor önök elesnek a nagyszerű spektákulumtól.« A siker szentesítő e dikció kemény őszinteségét, mert a tolongok — nem nagyon neheztelve a kapott titulusért — helyet szorítottak, hogy a fáklyákat meg lehessen gyújtani. Kilenckor indultak a szénatérről; volt cigány zene is, mely nem nagyon messze hallatszott, zászló is, mely három színben virított a fáklyák haragos vörös fénye és komor füstje közt; volt vagy ötszáz fáklya, köztük egy csomó a hosszú expedícióhoz mérve nagyon rövid, s volt bámuló sokaság, mely a menet után gomolygott, mint valami emberfejek áradata. A fáklyákat fiatalok és nagyon is fiatalok vitték, köztük sok pongyola-öltözetű gyerek, ki örült, hogy a nagy politika terén szerepelhet, s torkaszakadtából kiabálta: »Éljen az önálló vámterület.« Megjárta volna, ha a tüntetés után kérdőre veszik: mi különbség van az »önálló« és »közös vámterület« közt ? Egyébiránt az már a fáklyás menetek rendes vonása, hogy a fáklyák lobogtatói nem állnak mind szemen szedett népből. Elég az, ha akik az ötszáz fáklya költségét viselik, tudják, hogy mi forog a szőnyegen. A kecskeméti, egyetemi, úri és Dorottyautcákon vonultak el a szabadelvű kör elé, hol két ifjú beszélt (Futó Mihály és Verhovay Gyula, de a szabadelvű kör nem vett tudomást a kitüntetésről, ablakai zárva maradtak s a dikciókra nem felelt senki. Mentek tehát az országúton át a múzeum-utcába, a függetlenek klubjához, hol Lukács Gyula és Madarász Soma beszéltek a nép jogairól, kívánságairól és a független párt érdemeiről. A párt nevében Mocsáry Lajos és Simonyi Ernő üdvözölték az ifjúságot sat., miközben a fáklyák úgy leégtek, hogy a »jobboldali klub«-nak (még ha szándékoztak is) már nem jutott volna a megtiszteltetésből. Hogy milyen különböző szemmel nézik az emberek a dolgokat, annak egy tanúbizonysága az is, hogy a »Nemzeti Hírlap« ezt a tüntetést tegnap reggel »ártatlan esti csendháborítás«-nak mondta, míg az »Egyetértés« szerint: »ilyen tüntetést csak a 48-as időkben látott Budapest.« * Az „Abaúj megye tizenhatodik századbeli műveltség-történelméből“ című bölcsészet-szaktudori értekezést, melyet Károly Gy. Hugó premontrei kanonok és a felsőbb nőiskola tanára adott ki, röviden már említettük. A jeles képzettségű tanár e műve érdekes és figyelemre méltó. Értekező gondos utánjárás és saját buzgó kutatásai után tárgyalja a 16-dik századbeli irodalmi mozzanatokat, ismerteti a vizsolyi vándornyomdát, Abaújmegye e rég megszűnt nyomdájának ama viszonyait, történelmi s irodalmi fős mellékkörülményeit, melyek keletkezésére, működése és megszűnésére vonatkoznak. A vizsolyi nyomda történetének első szálai Galgócig érnek, hol Thurzó Elek védnöksége alatt állt a nyomda s nyomdásza Mantskovit Bálint, egy lengyel ember volt. A galgóci nyomdának első ismert terméke 1582-ben látott napvilágot egy magyar kalendárium alakjában. A nyomda Galgócról 1585 — 88 közt költözködött Vizsolyra. Először Göncre tervezték, de itt a pálosoknak I. Lajos által alapított nagyjavadalmú monostora volt és e hely különben is igen ki volt téve a zaklatásnak. Vizsoly Báthory István és neje családi jószága volt és itt a nyomda a magyar főurak, nők és polgárok pártfogásában is részesült. A Vizsolyban elhelyezett nyomda vezetője legnagyobb valószínűség szerint Károli Gáspár volt, ki technikailag is értett a nyomdászathoz. Károli bibliafordítása volt e nyomda egyik első terméke, a szakavatott vezető halála után a jól felszerelt nyomda is, Abaujmegye XVI-ik századbeli műveltség-történelmének e jelentékeny tényezője is veszendőbe jutott. Végül meg kell említenünk a ritka elfogulatlanságot, melylyel Károly Gy. Hugó, mint katholikus szerzetes, az akkori protestáns férfiak érdemeiről megemlékszik. Hi inen. Az egyetemi templomban tegnap volt dr. Vida Jenő fővárosi ügyvéd esküvője Schmidt Emma kisasszonynyal, Schmidt István ügyvéd kedves leányával. * A „Nép Zászlója“ című hetilap szerkesztését és kiadását Aende Bódog, a független párt egyik legjobb hírlapírója vette át,ki — mint a már megjelent két számból látszik — a társadalmi kérdésekre, ismeretterjesztésre s tárcájában a szépirodalomra is gondot fordít. Legújabb számában is Borostyáni Nándor találó gúnynyal ostorozza »A nagyságos és méltóságos urak« divatos cimhajhászatát; a tárcában pedig többi közt Szépfaludinak »A szeg« című víg beszélykéje is olvasható. A lap ára egész évre csak hat forint lévén, a jelenlegi gondos kiadásban nagyobb elterjedésre számíthat, mint eddig. A kiadóhivatal helyisége : Lipót-utca, 2. sz. * Szívbaj áldozata. A Wesselényi-utca elsőszámú házában tegnapelőtt délután Székelyi Antal címerfestő 19 éves Bertha leánya leugrott a második emeletről és szörnyet halt. Nem tudta tovább tűrni ama kínokat melyeket szívbetegsége okozott. * A Margit-szigettel ma nyílik meg a gőzhajós közlekedés, s a közönségnek alkalma lesz meggyőződni arról, hogy e szép szigeten mennyire előhaladtak már a helyreállítási munkákkal. A fürdőidény május közepén nyílik meg. Szintén ma kezdik meg a csavargőzös-közlekedést az Árpád-utca s a Lukács- és császárfürdők közt. A múlt napok esős ideje nagyban előmozdítá a kirándulási helyek lombdíszét s ma — ha jó idő lesz — kétségkívül mindenüvé özönölni fog a világ, holnap reggel (május elsején) pedig a városigét számíthat az ilyenkor hamarább ébredő publikumra. * A Széchenyi-térre, melyet az utóbbi időkben igen elhanyagoltak, szintén kiterjesztő figyelmét a sétánybizottság tevékeny elnöke, Takácsy Miklós. Rendbe akarja hozni s ébrebb felügyelet alá helyezni. A József-tér sétányának fakorlátait pedig elhárítva, a helyett még ez évben vasrácsozatot szándékoznak felállíttatni. * Mákvirág. Szabolcsból fölkerült egy Grosz Ede nevű fiatal izraelita, ki aprófa-üzletet nyitva, egy kis tőke után nézett s célja elérésére Hymen útját választotta. Megismerkedve É. Gizela kisasszonynyal, kijelenté a rokonoknak, hogy nőül veszi, ha ezer forintot adnak vele. Hosszas alku után összeadták az ezer forintot s az esküvő öt hét előtt megtörtént. A fiatal férj azonban mindjárt elhanyagolta nejét, üzletét alattomban eladta, holmiját a lakásból elhordta s szökni készült. De a rokonok sejték a szép szándékot, az utcán megfogták s a rendőrséghez vitték. A férj ott tagadta a szökési szándékot, kijelente, hogy nejével tovább is együtt akar élni, de az ezer forintot egy krajcárig elköltötte. Kalapja bérésében azonban megtaláltak százötven forintot, melyet alkalmasint úti költségre tett félre. A csalót átadták a fűnyitószéknek. * Rövid hírek. Coburg herceg tegnapelőtt este Tiszolcra utazott. — A földhitel-részvénytársulatnak tegnap zajos közgyűlése volt; két részvényes már a napirend előtt megtámadta az igazgatóságot, sőt az egyik azt állítva, hogy a deponált részvények egy nagy része bizonyos bécsi clique érdekében tétettek le, bizalmatlanságot is indítványozott s ezt csak akkor vonta vissza, midőn Horváth Boldizsár elnök becsületére jelentette ki, hogy az igazgatótanács semmiféle, az intézetet fenyegető egyezségbe nem bocsátkozott. A tornaegylet tegnap tartotta évi közgyűlését; az egyletnek a múlt év végén 67 alapító s 250 gyakorló tagja volt; a múlt évi növendékek száma 1425, köztök csak húsz-harminc lány; az egylet vagyona 185,081 ft 77 kr, adóssága pedig 88,426 ft, 17 kr, melyből a jövő évre 19,736 ft, 49 krt törlesztenek. — Nagyné Benza Ida asszony tegnap lépett föl utóször szabadságideje előtt a »Sába királynőjé«-ben, s a közönség sokszor kitüntette tapsaival. — A műtörténelmi kiállításra Zalka János győri püspök 18 egyházi edényt, hét díszruhát s nyolc becses régi könyvet és codexet küldött. — A kisdedeivé egyesület mai közgyűlésére Rapos József is adott be kérvényt, melyben választott bíróságot kér annak megvizsgálására, hogy őt a képezdei igazgatóságtól alap nélkül távolitá el a kisdedóvodákat terjesztő egylet. — A Mátyás-templom egyik oldala faragott négyszögletű kövekből már elkészült s most a sekrestye helyreállítására kerül a sor. — Deák siri kápolnáját tegnap ismét felnyitották koszorúk betétele végett. — A tanács a nemzet ezeréves jubileumára vonatkozó iratokat kikeresteti a levéltárból, mert ez ügyet újra fel akarja karolni; a jubileum éve 1881 lesz. — A szegedi kiállítás fővárosi bizottságában Bakay Nándor, a szegedi végrehajtó bizottság tagja kijelenté, hogy a kiállítást az előfordult áradás dacára is meg fogják e nyáron tartani. — A Táncsics tiszteletére adott polgári búcsúlakomán gyűjtést is rendeztek a távozó számára, dr. GaragosTánosné pedig szép bokrétát küldött neki emlékül. — Szilágyi István sirjára a városi bizottság a Feszi László mauzóleumszerű tervét fogadta el, mely vagy 2200—2600 ftba kerül s süttöi mészkőbűs lesz; a város 500 ftot ad rá, a többit összegyűjtik. Szilágyi tudvalevőleg a városi főreáltanodára oly nagy alapítványt tett, hogy annak évi kamata tizennégyezer forint. — A földhitelintézetnél tegnap délelőtt 329,700 ftnyi záloglevelet húztak ki. — Az egyetemi új épület mennyezetének gerendái is korhadnak s nyáron vassal kell pótolni. — A tanács e nyáron meg akarja kezdetni a szegények háza egyik szárnyának kiépítését, százezer forintnyi költséggel. — A kerepesi utón minden reggel hét órakor látható most félüteg Uchatiuságyú, melylyel gyakorlatra vonulnak ki. — A népszínházban tegnapelőtt a »Háromcsőrű kacsa« operette női főszerepét, a parancsnoknéét, melyet Soldosné asszony szokott énekelni, Sziklay Emilia k. a. is tetszés mellett énekelte. 464 Vidék. ** Nöirnok. Várkonyban, a Tisza kanyarulatánál fekvő e kis faluban, melyet azóta sem igen emlegettek a lapok, hogy tavaly nyáron jósikerű előadást rendeztek benne, van egy szép fiatal leány, Platthy Klára kisasszony, ki a kataszternél működő atyja oldalán mint írnok működik, jó példát adva arra, hogy a női képességnek és szorgalomnak a hivataloskodás terén is jó hasznát lehet venni. Nem szeszélyből, hanem elvből végzi a munkát, reggeltől estig buzgón dolgozva a hivatalban s örömet érezve, midőn a holnap végével átadja szüleinek az összeget, melyet saját erejéből az íróasztalnál tudott keresni. Midőn még korunkban is annyi az előítélet, kivált a faluk nemes családjainak körében, méltó megemlítti az ilyen esetet, mely ma még a kivételesek közé tartozik. ** Berzsenyi Dániel hetyei születésházát emléktáblával kívánja megjelölni a vasmegyei értelmiség hazafias kegyelete. E célból több érdemes férfiú Kis- Cellre, május 4-dikén tartandó értekezletre hívta meg Kemenesaljának a szépirodalom és költészet iránt fogékony polgárait. ** Egerből írják lapunknak: az árvízkárosultak nyomorának jajkiáltásai hozzánk is eljutottak s arra ösztönöztek, hogy a segítségre, enyhítésre elhatározzuk magunkat. — Zsasskovszky E. ismert zeneköltő, kész örömmel vállalkozott derék polgárnagyunk eszméjének valósítására, mely egy hangverseny megtartására vonatkozott. — A hangverseny-deszkákon jártas férfi-énekkarunk csakhamar begyakorlá a darabokat , de ez nem volt elég. A közönségnek újat akartunk mutatni: egy női kart, melynek begyakorlását Zsasskovszky Mari urhölgy, a zeneszerző nővére vállalta magára s azt oly sikerrel oldotta meg, mely méltó volt az ő képzettségéhez, és szorgalmához. A