Fővárosi Lapok 1876. május (100-124. szám)
1876-05-02 / 100. szám
sével az élt kedves kis feleségem. De még nem adta meg magát. — Szivarozzatok kevesebbet, s akkor meg lehet takarítani azt, amit a vámon kell fizetni. — Erre én is felelek, édesem. Ez már belevág a fogyasztási adók kérdésébe. Épen most olvastam, hogy Franciaországban 3 f 21 krt, Ausztriában 2 f 86 krt füstöl el egy-egy ember évenkint. Mi fejenkint csak 1 f 80 krt füstölünk el. Hogy egyébaránt kezdünk takarékoskodni eme téren is, azt, édesem, nemcsak rajtam vehetted észre, ki 1872 óta, mióta a rosz idők beálltak, kevesebb külföldi havanna szivart szívok, hanem tapasztalhatni az egész országban, mert szintén ma olvastam azt is, hogy 1872-ben még 3 millió havanna szivart szíttunk el, 1874-ben pedig már a felére szálltunk le, sőt már most valószínűleg még kevesebb külföldi szivart szívunk. De arra figyelmeztettek, édesem, hogy a statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy a mily mértékben csökken a szivarozás, oly mértékben emelkedik a burnótozás. Tudod-e, hogy német sógoraink orrai évenkint már 40 ezer mázsa burnótot szippantanak fel ? 1872-ben még csak 38 ezer mázsát használtak, de amint a szivarfogyasztás csökkent — emelkedett a burnótozás. Egyébiránt ha óhajtásod mellett maradsz — megpróbálom elszokni a dohányzástól, de mivel egyszerre s rögtön a dohányfajtáról le nem mondhatok, elkezdeni a burnótozást. Eddig Magyarország évenkint csak 2700 mázsa burnótot fogyaszt. — két mázsával talán majd én is megszaporítom a fogyasztást, s ha példánkat sokan fogják követni, tán az orrunkat mi is begyakorolhatjuk annyira, mint a sógor. — De már így csak menj a klubba, kedves férjem, s igyekezzetek, hogy lehetőleg olcsó legyen a kávé, a cukor, a bhea, a rhum, a csokoládé, a francia selyem, az angol kelme s a brüsszeli csipke, stb., a mi nekünk nőknek kell. Kalapot vettem s elmentem a klubba tarokhoz — akarom mondani politizálni s elgondoltam, hogy mégis jó volt, hogy Lukács Béla pénzügyi munkáját én is elolvastam. íme minő jól hasznát vettem csak annak a néhány adatnak is, ami belőle a fejemben megmaradt. Fővárosi hírek. * Május elsejét a fővárosi nép — ,szokás szerint — megünnepelte a városligetben. April utósó napja vasárnapra esvén, sok »mulató után nem is tartotta érdemesnek lefeküdni s a városligetet már a legkoraibb szürkület idején vidám csoportozatok lepték el s szólt a hegedű és a sípláda. Hajnali öt órakor pedig már hemzsegett a nép a ligetben s nyolc óra felé a díszesebb közönség is úgy ellepte a köröndöt, mint a legszebb ünnepi délutánokon. A közlekedő lóvasút kocsijai zöld gályákkal voltak ékesítve, a lovak felszalagozva, szóval volt mindenfelé öröm és vidámság. Minden ötödik-hatodik padon, ha más nem, vándor cigánygyerek húzta egy húron a »Fogadásom tiltja szeretni« dalt. A gyepen táncoltak, cicáztak, parlagi futóversenyeket rendeztek. A közönség pedig mindezen jól mulatott s ez órákban teljességgel nem látszott törődni a »nehéz függő kérdések fölött.« * A szervitatéri Teleki-házon gyászlobogó leng, olyan veszteséget hirdetve, mely nem csupán egy kitűnő nemzetségé, hanem az egész nemzeté. Id. gr. Teleki Domokos, a kitűnő hazafi és történetiró, ki a politikában, irodalomban és egyleti életben egyaránt nagy érdemeket szerzett, meghalt Erdélyben, melynek egyik legjelesbga volt. Erényekben s munkásságban gazdag életéről még fogunk szólani; ezúttal csak halálának gyászhirét jelentjük mélyen elszomorodott szívvel. * A Margit-híd megnyitása képezte a vasárnap főeseményét, nagy sokaság jelenlétében. Az idő borús volt, de a szél legalább elhajtotta az esőt s a fél óráig tartott ünnepély végén ki is derült a láthatár. Egymást gyorsan váltó ború és derű legjobban is példázhatta a hangulatot, mert ép annyi okunk van örülni e pompás híd megnyitásán, mint aggódni azon, hogy e drága munka még jó darabig terhet és nem jövedelmet fog képviselni. Szépnek mindenesetre szép mű. Francia ízlés látszik ivein, szobormunkáin, nagy lámpáin, egész vasszerkezetén. A híd ezúttal tarkán volt fellobogózva. Lándzsaszárakon füzérek és országcímerek. Pontban tizenkét órakor érkezett a főpolgármester, fővárosi hatóságunk számos tagjával. Jöttek aztán József főherceg, I. Edelsheim hadparancsnok, több tábornok, a vasutak és gőzhajózás igazgatói, Péchy, Trefort és Perczel miniszterek, Majláth György, Ghyczy Kálmán s több képviselő. A hídon poroszlók képeztek sorfalat. A pesti hídfőtűl ötven lépésnyire volt a hivatalos ünnepély. Ráth Károly főpolgármester üdvözölte a közlekedési minisztert, mint király urunk helyettesét, s a város nevében köszönetet mondott a törvényhozásnak, a királynak s a kormánynak az aránylag rövid idő (három év) alatt létrehozott pompás új hídért, mely a fővárosnak nemcsak díszét és büszkeségét képezheti, hanem a kereskedelmi forgalomnak, anyagi jólétnek és virágzásnak is hatalmas tényezője lesz. Végül isten áldását kérte a remek új műre, és azt, hogy ha száz év múlva ott emlékünnepet ülnek az utódok, a hazát nagynak, dicsteltesnek, Budapestet pedig virágzó világvárosnak lássák. Péchy miniszter — kalpaggal fején, mig a többiek fedetlen fővel álltak, — válaszolt, megemlítve, hogy jobb idők beálltával e hid össze fog köttetni a Margit-szigettel is, s végül a hidat Ő Felsége nevében megnyitottnak nyilvánította. Azzal József főherceget s a többi főbb vendéget a hid megjárására kérte föl. Mindnyájan áthaladtak rajta a budai partra, ahol kocsira ülve oszoltak szét. Az átsétálás alatt a víz tükrén három nagyobb gőzös fellobogózva állt, három kisebb pedig tarka zászlókkal járt-kelt a partok közt, élénkítve az ünnepély képét. Zeneszó és mozsárdörgés hiányzott. A lánchidat valaha zene mellett nyitották meg, de mégis szomorúbban, mert aki megnyitotta : Haynau volt. A hat ivén nyugvó, gránit hídfős, a lánchidnál hatszáz lábbal hosszabb új hid ama francia társulat műve, melynek élén Gouin Ernő áll. Az ő tízezer frankkal jutalmazott terve szerint építették, Fouquet főigazgató művezetése s Hainsellin és Airold személyes vezetése alatt. A vasat Francia-, a gránitot Bajorországból hozták. A szobrászati munkák Wilbrod Chabrol rajza szerint Thabard párisi szobrász művei. A kandeláberek Durene hires gyárából valók, ahol készült a világtárlati rotonda nagy szökőkútja is. A hidat 1872. nov. 27-én kezdték építeni s ez év első napjára lett készen. Isten áldása legyen rajta s épüljön ki körülte mielőbb a főváros mind a két partrésze! * Az athletikai viadal vasárnap délután az Orczy-kertben nemcsak érdekes látvány volt, hanem egyszersmind örvendetes bizonysága is e mozgékony egylet haladásának. Nagyszámú közönség nézte a jól sikerült testgyakorlatokat. Az előkelők köreiből is sokan nézték: hölgyek és urak, köztük b. Edelsheim- Gyulai hadparancsnok, nejével együtt. Négy órakor kezdődött a viadal s szünetek közben katonai zene élénkíté az ünnepélyt. A síkversenyben öt versenyző közül Grund Vilmos nyerte az ezüst és Pick Lipót a bronzérmet. Az ökölvívásban Oláh György és Hentaller Lajos győztek Székely Gyula és Szomjas László ellenében. A gátversenyben Zeiller Béláé lett az első jutalom s Weisz Gézáé a második. A versenyjárásban Bendik István ezüst, Papp Farkas bronzérmet nyertek. A gátversenyben Helvey Béla ezüst, Székely Gyula bronzérmeket kaptak. A síkversenyben győztes Pick Lipót lett, a második pedig Zeiller Béla. A távugrásban Porzsolt Gyula tűnt ki leghosszabb ugrásával, de a három ugrás díját Pick Lipót nyerte. A döntő vetélkedésben Porzsolt Ernő kivívta (tapsok közt) a »bajnok« címet, megnyerve az egylet »örökös tiszteleti tagságát s az állam aranyérmét; ellenfele: Bendik István ezüstérmet nyert. A kötélvontatás után a jutalmak ünnepélyes kiosztása következett. * Tóth József díszes síremlékének ünnepélyes leleplezése szombaton d. e. tizenegy órakor lesz. Az igazgatóság, a tagok, több műbarát, szerkesztőségi írók lesznek jelen, valamint az elhunyt művész özvegye is, kit Pócs-Megyerről, ahol lakik, a drámai személyzet hozat be. Emlékbeszéd is lesz. * Ötvenöt forintot kaptunk az árvízkárosultak javára a nagykőrösi nőegylet részéről. Az egylet elnöke : Mészárosné Halász Konstancia urhölgy küldte be hozzánk, hogy rendeltetése helyére juttassuk. * A kisdedóvó egyesület közgyűlésén, mely Tisza Kálmánná urhölgy elnöklete alatt vasárnap volt, módosíták az alapszabályokat. Többi közt a választmánynak szakosztályokra való felosztását elhagyták. Az egyleti gyermekkertésznő-képző intézet őszszel a kolera-árvaházzal egyesül s a szegények háza mellett épülő egyleti házba fog költözni. A budapesti Frőbel-nőegylet az egyesület felügyelete alá helyezi magát. Ürményi József alelnök lemondott s levelében szemrehányásokat tett az uj épület építése s berendezése körül történt eljárás miatt. Lemondását elfogadták egyhangúlag, de egyszersmind megválasztották tiszteleti tagnak, Trefort miniszterrel együtt. Rápos beadott kérvényét (elégtételt kér régi bajokért) a választmányhoz utasították. Tisztújítás a rendkívüli közgyűlésen lesz. * Színházak. »Nyomorúság a korsóban« című új bohózat került színre szombaton a népszínházban, Rákosi Jenő és Csepregi János műve. Nem nagy tetszésben részesült. A darab tárgya ama népmesén alapul, mely szerint egy szegény ember az elátkozott kútból kiszabadítja a vizbe szorult köteles nyomorúságot, mely az ő korsójába bújik s attól fogva zűrzavart, bajt, veszedelemet okoz mindenkinek, ki ezt a korsót kezébe veszi, mignem egy barát a korsóból kiűzi a gonosz lelket. »Az alap háládatos, hanem a szerzők ízetlen, visszataszitó történetet építettek a mesére. Egy keserű forrást szerepeltetnek minden prózai hatásával s oly jeleneteket vittek színpadra, melyekkel jóizlésű ember nem barátkozhatik meg. A darabban főszereplők a gazdaggá s majd ismét szegénynyé lett földműves (Horváth V.) neje (Pártényiné asszony) leánya, (Sziklay Emilia k. a.), az ügyvédbojtár-vőlegény (Tamási,) Perenci ügyvéd (Tihanyi.) Mihaszni magánzó (Együd) és Hagymaláz doktor (Solymosi) kik mindannyian sok igyekezetet tanúsítottak, hogy a darab sikerét biztosítsák, de az a ízléstelenség útjában állt a sikernek. A népdalok, melyeket Állaga Géza szerzett és hangszerelt, legjobban tetszettek. Tamásit és Sziklay kisasszonyt többször megtapsolták, sőt egy-két bátor tapsoló a szerzőket is vágyott megismerni, mely kivonatuk teljesült, is. Az újdonságot vasárnap félig telt ház előtt ismételték. — A nemzeti színházban vasárnap Donadio Bianka k. a. a »Mignon« címszerepében lépett föl. A nézőtér egészen megtelt. A közönség a kedvelt vendéget minden felvonás és a második felvonásbeli »Viszhang«-jelenet után zajos tapsokkal tüntette ki. Egy koszorú is repült a művésznő lábaihoz elismerés jeléül. * A tornaegyesület közgyűlésén Matolay Elek, ki 1869 óta kitűnő buzgalommal viselte az elnökséget, lemondott. De újra megválasztották. Lemondván azonban megint, az elnökségre nagy többséggel dr. Szontagh Abrist választották meg, alelnöknek pedig Márkus Istvánt. Elhatározták egyszersmind, hogy Matolay tiszteletére nyilvános díszünnepélyt rendeznek. * Mi hisr Bécsből ? Ezt kérdezték az emberek tegnap is, reggeltől esteiig. Délután még nem tudtak rá mondani semmi bizonyost, de átalános volt a hit, hogy habár a magyar kormány három ízben kérte Felségét a lemondás elfogadására, gr. Andrássynak mégsem igen kell végrehajtania azt, amit a múlt napokban mondott: »Ha a Tisza-kormány megy, én is ráírom a ballplatzi palotára: kiadó szállás.« Vasárnapra hiába várták meg az uralkodó elhatározását. Lehet, hogy annak hírét ma reggelre hozza meg a távirda. Minisztereinknek alkalmasint több napig kell még Bécsben maradni. * A fővámpalotában holnap délután lesz a kolozsvári Frőbel-intézet sorshúzása. Szász Domokos intézeti elnök felkéri a főváros közönségét, hogy ez értékes nyereményekkel járó vállalatot annál inkább támogatni szíveskedjék, mert az intézet a közelebbi tűzvészkor leégett melléképületeiben több ezer forint kárt szenvedett. Kolozsvár, mely mindig résztvevő szívvel osztozott a testvérhaza (ma már egyháza) örömében és bánatában, kéri most Budapest támogatását. * Régi sírboltra akadtak a ferenciek lebontott régi könyvtárépülete alatt. Ez hosszú időn át be volt falazva és senki sem tudott róla semmit. A benne talált fakoporsón ezüst szögekkel áll a latin felirat: »Perényi Katalina bárónő« s az évszám : 1776. Tehát épen százéves halott. A csontváz, a vöröses haj, a kézben tartott s kókusz-héjból csinált olvasó s a viasz feszület elég épen maradtak meg. A leletről értesítették a báró Perényi családot. A koporsót pedig a templom sírboltjába tették át. * Hirlap-statisztika. A kereskedelmi minisztériumban összeállították a tavalyi hírlapok számadatait. E szerint 1875-ben a magyar korona területén 325 hírlap és folyóirat jelent meg s minden szakban túlnyomó a magyar, csakhogy a német mégis sajnosan közelit feléje. Politikai lap magyar 87, német 41 volt s amazokból 6.967,960 szám, emezekből 5.460,146 küldetett szét. Szépirodalmi lap volt: tíz magyar, 1.179,236 összes számmal s öt német 48,153 számmal, (itt tehát elég kedvező az arány.) Magyar szaklap 92, német 20 volt, amazok 2,643,055, emezek 339,660 számmal. (ez is örvendetes adat.) Magyar élclap öt , német is öt volt, amazok 297,574, emezek 78,952 összes számmal. Két horvát szépirodalmi lap összesen 44,026 számot, három szerb közlöny 87,370, egy román belletrisztikai lap 41,600 számot küldtek összesen szét. * Hymen. Zsigmondy Béla bányamérnök (Zsigmondy Vilmos képviselő unokaöcscse) eljegyezte Rieger Mária kisasszonyt, — Kelber Alajos udv. kocsigyáros szombat reggel a józsefvárosi templomban egész csöndben tartotta esküvőjét özv. Kalniczky Amália asszonynyal, Kaczvinszkynak, a nemzeti színház egyik legrégibb tagjának leányával. * A rejtélyes regény, melylyel meglehetősen fel volt lármázva a rendőrség és a közönség, a »P. Lloyd .« szerint: nem történet, hanem valami izgatott képzelem szüleménye, melynek egészen más háttere van, mint nőrablás. A rendőrséget két hétig fárasztották ez ügygyel, míg a főkapitány rájött, hogy nem érdemes miatta tovább fáradni. * Rövid hírek. Király ő Felsége, hír szerint, e hóban fővárosunkba jő a delegációk megnyitására. — Mária Henrietta belga királynét holnap várják Bécsbe, honnan rövid időre hazánkba jő, fivére József főherceg látogatására. — A színi tanoda e hó 20-án tart majálist a »Disznófő «-nél s házi asszonyok Felekiné és Lendvayné urhölgyek lesznek. — A férfidalegylet szombati estélye a városligeti Klemens-féle vendéglőben jól sikerült s az előadók (köztök Heim Róza és Weimer Mari k. a.) sok tapsban részesültek; aztán tánc volt reggelig s a táncosnők közt Kernstock Ilka k. a. a parketen is ép úgy kitűnt, mint télen a jég tükrén. — A császárfürdőt a jövő évtől kezdve, hir szerint, Kudelaky János ügyvédnek és társának adta ki bérbe az irgalmasok szerzete. — József főherceg, * 469