Fővárosi Lapok 1876. szeptember (200-224. szám)

1876-09-12 / 208. szám

Sok kifogás alá esik a szamár hangja is, mely hol ordításnak, hol (mint Somogyban) »nyikácsolás«­­nak neveztetik, s melynek csekély dallamossága adott okot e mondatokra: »a szamár lant mellett is szamár­­nótát peng,« »der Esel will die Laute schlagen,« »die Esel schlecht singen, weil sie zu hoch austim­­men.« »Asinus ad lyram tibiam.« Már szó a mi szó, a szamárnak nincs is valami ékes hangja, de azért könnyebben el lehet hallgat­tatni, mint sok Babariust; csak egy követ kell a far­kára akasztani. A szegény szamár »aranyat hord, de csak bo­­gácskáról eszik.« De hord a biztosléptű állat »sza­­maragolások« közben néha más kincses terhet is! Rendszerint azonban csak egy juhászt, kondást visz hátán, kinek elkeseredettnek sem kell lenni, hogy na­gyot üssön botjával a szamár fejére. A szamár, bár élelmét hordja, dehogy jutna gazdájának eszébe, hogy a füles is gondosabb tartást érdemelne! Legfölebb oly gyönge élcekre szolgáltat alkalmat egy búsan le­gelésző szamár, mint ama Crassus-féle, mely fölött Crassus, kit »soha nem nevető«-nek mondtak, akár Plútót, az egyszer mégis elröhögte magát, megjegyez­vén a bogácsot evő szamárról: »Durva ajkak, durva saláta.« Teherhordáson kivűl is a szamár nem egy ha­szonvételt nyújt. Húsáról ugyan azt tartotta Galenus, hogy egésségtelen s bizony a mi kivénhedett házi sza­maraink husa még a lóhússal sem léphet versenyre, mindazáltal megeszszük azt szalámik és carvelat hur­kák képében. De a vadszamarak húsa, mint például a kuláné a persák s kirgizeknél, igen kedvelt. A dsig­­getai húsát csemegének vallják a tungusok. A szamártejnek, — melynek sok hasonlósága van az emberi tejhez, — gyógyhatása mellbetegsé­gekben ismeretes, de azonfelül hires cosmetikum is. Citromlével keverve az arcbőrt javítja, de az arcbőr ápolására leghíresebb szer a régi korban egy lényeg­ben kenyér és szamártejből álló pasta volt, melyet Róma delhői lefekvés előtt arcukra tapasztottak s csak másnap mostak le langyos tejjel. E szépítő szer használatára vonatkozik Juve­nalis, midőn ama férjek fölött gúnyolódik, kik nejük arcát sohasem láthatják. A hírhedt pasta »Poppeana« nevet viselt Poppea Sabina (Nero neje) után, ki a sza­mártejjel való mosdásnak nagy híve volt, miért a a száműzetésbe is ötven szamarat kapott magával, hogy azok tejével kedvére mosakodhassék. A középkorban különben a szamár minden test­részének csodás gyógyító hatást tulajdonítottak. E szerek és alkalmazásuk fölemlítése a jóizléssel nem ritkán összeütközésbe jővén, csak például­ említem föl, hogy az akkori babona szerint egy fekete szamár csontjából készült gyűrű nehézkor ellen óvott, szamár­nyelvvel való füstölések pedig minden mérges csúszó­mászót eltávolítanának a házból. És mi jó dolguk volt akkorában a boldogtalan szerelmeseknek! Egysze­rűen »philtrumot« készítettek a jelen­vény szerint: »Pulffer Eselsgalle und gib des Pulffers einer zu essen oder zu trinken, so folget si Dyr nach, wo du willt.« — s ezzel szenvedéseik véget értek. Dr. Rodiczky Jenő: Fővárosi hírek. * Egy kitűnő magyar urhölgy halálát kell a legmélyebb részvéttel jelentenünk. Jankovics Antal volt orsz. képviselő köztiszteletben élt neje, szül. Zsitvatői Zsitvay Kornélia asszony vasárnap reggel fél nyolckor elhunyt hatvanéves ko­rában, szívbajban, fél évig tartott betegeskedés után. Minden szépet, nemest, jót pártoló, művelt elméjű, melegszívű hölgy volt, hosszú ideig másodelnöke a nőképző-egyletnek s elnöke a hontmegyei nőegyletnek. Utóbbi betegeskedése kényszerítő, hogy lemondjon a nyilvános tevékenységről, melylyel sok hasznos és szép dolgot mozdított elő. Valamint a közpályán érdeme­ket szerzett férje, úgy ő is nagy mértékben bírta a legjobbak rokonszenvét, köztük a Deák Ferencét is, kinél Kehidán tett egykori látogatását le is írta a »Fővárosi Lapok«-ban, a nagy ember halála után. A nemesszívű hölgy halálának hite igen széles körben fog mély részvétet kelteni. Holttestét a kerepesi­ ut 22. számú házában, a hol lakott, beszentelvén, Hont­­megyébe, szécsénykei jószágára szállították eltemetés végett. Áldás hamvaira! * Király Ő Felsége, hir szerint, Nagyszeben­iből Gödöllőre jön s ott marad e hó 19-dikéig, midőn rövid időre Bécsbe utazik. Királyné Ő Felsége pedig alkalmasint e hó 20-án jő Gödöllőre, de Valeria fő­hercegnő nélkül, ki október végéig marad Mirama­­réban. * József főherceg családostól Olaszországban szándékozik tölteni a telet. Orvosok tanácsolták, hogy mind Klotild főhercegnőnek, mind szépen fejlő lányának jót fog tenni, ha hosszasabban időznek melegebb égalj alatt. Nem betegek ugyan, de erősödésre szükségük van. A helyet, a­hol telelnek, még nem határozták el, de alkalmasint november elején elutaznak és csak a tavasz beálltával térnek vissza. Egészen családiasan fognak élni s udvartartási nagyobb személyzetük nem lesz velők. A főhercegnő udvarhölgye, Bethlen Vilma grófnő télre erdélyi rokonai körébe készül, báró Nyá­­ry Adolf főudvarmester pedig állandóan Budán ma­rad. Megemlítjük ezúttal, hogy Klotild főhercegasz­­szony bevégezte a gyűjtést a hernalsi katonatiszt­ lá­nyok nevelőintézetére. Az általa szétküldött négyszáz évén vagy kilencvenezer forint gyűlt össze hazánkban. * Az ősrégészeti kongresszus zárülése tegnap délelőtt volt a múzeumban. Franks angol tudós elnö­költ s előadásokat tartottak: dr. Schreiber székes­­fehérvári orvos »az emberek középtermetéről Magyar­­országon ;« dr. Koperniczky »Lengyelországban ta­lált régi koponyákról;« Schmidt Waldemar a közép­európai temetkezésről a történelemelőtti időkben; b. Nyáry Jenő az aggteleki barlangban talált ember­csontokról, melyeket vaskorszakbelieknek tart, és Bertrand francia múzeumi igazgató a különféle törté­netelőtti korszakokról s az egyes korokat bizonyító tárgyak európai főhelyeiről. Ezzel véget értek az elő­adások. Félórai szünet után Pulszky Ferenc ült az elnöki székbe s indítványára Quatrefages francia régészt az állandó bizottság tagjának választották­­ meg. A jövő kongresszus a párisi világtárlat miatt nem két év múlva lesz, hanem közhatárzat szerint 1879-ben. Hol?, azt a központi bizottság fogja elhatározni. Moszkvában akarták megtartani, de onnan azt írták, hogy ott nem lehet. Köszönet­­nyilvánítások fejezték be egy óratájban a köz­ülést. Vorsane a magyarországi régészeti társulatok­nak mondott köszönetet, Capellini pedig Pulszky Fe­rencnek, Rómer Flórisnak, a rendező bizottságnak s mindazoknak, kik őket a kirándulásokon oly nagy vendégszeretettel fogadták, mire Pulszky Ferenc rövid szavakban melegen vett búcsút a kongresszus tagjai­tól, kiknek ittléte feledhetetlen lesz. Éljenezve oszol­tak szét. * A magyaráb­bényi kirándulásra a mai gyorsvonattal indultak az őstörténészek. Szobbinál szállnak ki s Vámos­ Mikolán lesz a villásreggeli. Ott Huszár István fogadja őket. Magyarádon a bars-hont­­megyei orvosegylet rendez ebédet tiszteletökre. Az ásatásokat ma délután teszik, holnap pedig Bényre mennek, megnézni az avar sáncokat s a kéméndi po­gány várat, melyek régi nevezetes leshelyek. A kirán­dulás élén a külföldiek közül Virchow és Capellini ta­nárok állnak. * Színházak. Az előadásokra jó idő jár, a­mennyiben a múlt hét közepe óta hideg, hires, késő­­eszies napok és esték álltak be. Szombaton meg is telt a népszínház s még inkább a nemzeti színház néző­tere. Verdi »Aydá«-ja legalább is kétszáz olyan embernek okozott ez este hoszúságot, kik nem kap­hattak már jegyet. A kitűnően dallamos operát jól is adták elő. Hajós Zsigmond (Radames) hévvel éne­kelte áriáit, s az elismerés tapsait megérdemelte. Az elragadtatáséit természetesen most sem vívhatta ki, mert érzése van ugyan, de drámai szenvedélye sem hangban, sem kifejezésben nincs. Olasz szöveggel éne­kelt, amire az »Ellenőr« helyesen jegyzé meg: »azzal, hogy olaszul énekel, ott vagyunk, a­hol a magyar­­ Hajós nélkül volnánk akármelyik idegen vendéggel, kikben válogathatnánk.« Nagyné­ Benza Ida asszony a címszerepben, noha ezúttal volt hangjában némi fátyolozottság, megint fényes mozzanatokkal, erős drámai kifejezésekkel hatotta meg a közönséget. A kiállítás dísze, a templomi szertartás költői szép részlete s a hatalmas diadalmenet zenéje és előállítása láthatólag meglepték az idegeneket, kik ezúttal is bő számmal voltak jelen. — A népszínházban Szigligeti »Két pisztoly«-át elevenítették föl jó sikerrel. Egy újonnan szerződtetett fiatal színész, Várady Miklós mutatta be magát ezúttal s kapott is buzdító tapsokat, mert képességet vitt magával a színpadra, de jelentősebb sikert csak hangjának megerősödése s a játék biztosságának elsajátítása után várhat. Va­sárnap a »Két pisztoly« Sobriját Tamássy ábrázolta, énekelte nagy tetszés mellett. * A kongresszus külföldi vendégeinek nem­csak nagy vendégszeretetű lakomákkal, jó borral, szép szóval szolgált hazánk, hanem — a mi még na­gyobb díszünkre válik — szakmai tudományossággal. Elismerték ezt úgy a statisztikusok, mint ez ősrégé­szek. Ez utóbbiak szombati ülésén nagy figyelmet gerjesztett négy tudósunk előadása: Henszlmann Imréé a régi gót művészetről, Majláth Béláé a liptó­­megyei pogánykori erődítési maradványokról, Len­­hossék tanáré a csongrádi Tiszaparton talált régi mesterséges makrokephal koponyáról, (mely előadást Broca nagyon fontosnak tartott, s Virchow is kife­jezte óhaját, hogy a Lenhossék által említett tiszai tatársírokat tüzetesebb vizsgálat alá vegyék;) to­vábbá Hunfalvy Pál is nagy figyelmet gerjesztett amaz előadásával, melyet egyfelől a dravida és su­­merik, másfelől a finn-ugor népek összetartozása kér­déséről tartott, ellenmondva egy göttingai tanár ama művének, melyben a magyart, mint a régi turániak maradékát, tovább­­fejtésre képtelen népnek nyilvá­­nítá. Ujfalvi magyar eredetű párisi tanár a turáni népek költözéséről értekezett. Pulszky Ferenc folyvást részt vesz az eszmecserékben. Midőn Virchow a »szőke és barna faj eredetéről Németországban« ér­tekezett (a barna németeket a magyarok rokonainak is mondva,) s megjegyzé, hogy tapasztalás szerint csak a szőke gyermekek változnak később barnára, a barnák már olyanoknak születnek . Pulszky Ferenc közderültség közt jegyezte meg: »Az én egész csa­ládom barna, pedig mindenik gyermekem nagyon szőke volt, midőn született.« * Gróf Hadikné Barkólczy Ilona szombati estélye az »Európa« dísztermében kilenc óra után kezdődött. Az őstörténelmi kongresszus külföldi tagjai s a belföldiek közül számosan, egy pár főúr, több akadémikus és egyetemi tanár vettek részt benne. A női társaság is egészen internacionális volt. A szives házi­asszony körűi voltak Evans-né és két leánya, Alice és Harriet kisasszonyok, (a nagyobbik miss szintén ért a régészethez s szemüveget hord, mint a tudorok legnagyobb része, de a mellett a legszeretet­reméltóbb »english girl;« továbbá Overbeck k. a. (világhirű tudós név viselője,) Menstorf k. a., ki tudo­mányossága miatt lett múzeumi tisztviselő, Danemann dán grófnő, Aspelinné (finn,) Monteliusné (svéd,) Olivacronáné (svéd,) Beausacq grófnő (belga,) Les­­serné (lengyel,) Washerné (amerikai,) Torma Zsófia, Pulszky Polixéna, Arany Lászlóné sat. A társaság a legjobb hangulatban volt, kedélyesen társalogva s hallgatva Berkesék eredeti zenéjét. A cimbalmot Worsaae volt dán miniszter, Pigorini, gr. Wurm­­brandt (stájer régész,) Capellini, Evans és a többiek is különös érdekeltséggel hallgatták, mint magyar néprajzi eredetiséget. Az estély lakomája gazdag s a grófné vendéglátása oly szives volt, hogy a társaság csak éjfél után három órakor oszott szét. * Az ó­budai kirándulásra vasárnap délután nem igen kedvezett az idő. Hűvös, esős délután volt. D. u. 3 órakor gőzösön mentek a régi Aquincum he­lyére az őstörténészek, Rómer Flóris és Zsigmondy mérnök vezetése mellett. Megnézték a római fürdő maradványait a hajógyári szigeten és a Flórián­­téren. Végh János ügyvéd jó budai vörösborral is megvendégelte őket. Midőn a Fischer-féle kert am­­phitheatrumjának maradványaira került a sor, akkor már sötétes volt s a szemle folytatását másnapra ha­lasztották. * Tűzoltóink az idegenek előtt szombaton két ízben mutatták be jó szervezetüket és kitűnő ügyes­ségüket. Délelőtt több statisztikai tag, köztük Minetti olasz konzul, Rinaldo de Sterlich kormánytitkár, dr. Salimberti, dr. Pelise és többek előtt a mászóháznál produkálták, hogy tudnak kúszni, oltani, menteni. A vendégeket meglepték s azok meleg köszönetet is mondtak a vezénylő Krause Valdemar felügyelőnek. Este meg, midőn az őstörténészek az »Európá«-ban gr. Hadikné vendégei voltak, azokat lepték meg nagy gyakorlattal. Riadót fúttak s szekereiken, fáklya­fénynél gyorsan vágtattak elő. A vendégek meggyő­ződhettek, hogy tűzesetben az oltósereg mily hamar talpon áll és a vész helyén terem. * Egy szegény fiatal lány, a tizenhat éves Bergel Mari, lelkében megzavarodva, a múlt hét vé­gén este ki akart ugrani az ablakból, a budai ország­úton. Szerencsére, anyja még jókor lépett be s meg­ragadhatta ruhája végét s igy tartotta fel nagy erő­feszítve. De nem bírta sokáig s el kellett eresztenie. Segélykiáltására azonban akkor már alant állt a ház­mester, ki ölbe kapta a leeső leányt, megmentve a megsebesüléstől. A lány egy hivatalnok gyermeke. * Egy újpesti korcsmárost, Gyevint befogtak közelebb számos betörési tolvajság miatt. Bűnei úgy sültek ki, hogy neje minden tolvajság után titokban félretett magának egy-egy gyűrűt vagy fülönfüggőt, melyekre most a károsultak ráismertek. Negyvenkét eset derült ki eddig. Gyevin dühös is a feleségére s azzal fenyegeti, hogy megöli, ha kiszabadul, mert az ő mohósága árulta el. De nem szabadul ki egyhamar, mert erős gyanú van rá, hogy ő ölte meg s rabolta ki pár év előtt a szomszédságában lakott Peregriné gőz­hajózási kapitánynét is. Gyevin ukranus volt a cseh­országi háborúban, s a kőniggréci csata után a harc­tér egyik hiénája lett, kirabolva a holtakat és sebe­sülteket. Háromezer forintot talált náluk s ezzel ke­rült Új-Pestre, hol házat vett és korcsmát nyitott. * Rövid hírek. Virchow tanár vasárnap, többekkel együtt, a tószegi ásatások színhelyére rán­­dult ki. — Széll Kálmán pénzügyér vasárnap megint Rátótra utazott, honnan Bécsbe megy. — A brazí­liai császárné számára az »Europá«-ban tizenegy szobát rendeztek; a császár ezúttal nem jó Buda­pestre ; ő már volt itt pár év előtt, midőn Deák Fe­rencet is meglátogatta. A Trefort miniszter egy új intézményt léptet életbe: a világ műkincseinek fény­képgyűjteményét, mely hasznos képzési eszköz lesz s nem kerül egészen ötezer forintba sem. — Szó­­wald Vilmos az ügyvédség gyakorlatától felfüggesz­­tetett. — Rónay Jácint, mint kire jár, egésségi okból megvál jelen állásától s Valeria főhercegnő ne­velésének vezetését Rimely Károly apát veszi át; Ró­nay Jácintot egyik üresen álló püspöki székre fogják kinevezni. — A „Nép Zászlója“ szerint: a fővárosi képviselőket választó polgárok sorába a bizottság nem vette föl a reklamáló Jókai Mórt, mivel nem fizette ki adóját a törvényszabta határnapig. — Deprotis 1 979

Next