Fővárosi Lapok 1876. november (251-275. szám)
1876-11-14 / 261. szám
ember, mert külső megjelenése legvilágosabb tükre lelkületének. Nemes vagy aljas gondolkozásmód, a kedély tiszta vagy tisztátalansága, mindez híven visszatükröződik öltözetének módja és alakjában. Különösen a nő szelleme és kedélye világosan felismerhető ruházatának és ékeinek választása és összeállításában. Kedélyes és erkölcsös szellem túlterheléstől, magasabb műveltség ízléstelenségtől fogják megóvni. Ha divat és szokás korlátozzák is az Ízlés szabad fejlődését, a valóban művelt nő alá fogja tudni rendelni a divatot az Ízlés szabályainak. Szolgai divatmajmolás mindig kevésbbé művelt szellemre mutat. A külső szép alak azonban mindig a szellemi szépség kifolyása, sőt amaz ez utóbbi nélkül nem is létezhet. Nemcsak a külsőnek és környezetnek kell tanúbizonyságot tennie az embert lelkesítő szépség szelleméről, hanem az ember egész életének e szellemi fényben kell ragyognia. Fővárosi hírek. * Báró Wenckheim Béla minisztert újra baleset érte Körös-Ladányban, vadászaton. Puskával vállán menvén egyik állásról a másikra, elcsúszott, elesett s esés közben a jobb válla kirándult helyéből. Csakhamar helyre nyomták ugyan vállperecét, de pár napig még kénytelen lesz az ágyat őrzeni. * Szalon. Özvegy Petz Vilmosné úrnő lakásán műkedvelői előadásokat tart egy kis társaság, melynek kitűnő magyar szelleme vajha átalánossá válnék előkelő polgári családjaink közt. Első darabai Szépfaludi vigjátékát »A regény végé«-t adták. Közreműködtek a háziasszonyon kivűl, ki a talpraesett szobaleányt játszta: Kondor Emma kisasszony (az egyetemi tanár művelt leánya) Pórfi Ilka k. a., (az ismert kereskedő kedves leánya) dr. Hinka Gyula és Weinhardt Gusztáv urak. A második előadás két hét múlva lesz. Színre hozzák »A küszöbön« című kis vígjátékot, melyet Mende Bódog írt ez alkalomra. ::: A vízi városban megint kinyitják a népkonyhát, melyre a hirtelen beállt kemény tél miatt máshol is szükség volna. A Téry-házat, melyben tavaly e népkonya volt, azóta lebontották s igy most alkalmasint a Király-fürdőben helyezik el, melynek bérlői csekély fizetés mellett hajlandóknak nyilatkoztak alkalmas helyiséget engedni át. E népkonyha vezetését ismét Paulovicsné urhölgy volt szives elvállalni. * Színi előadások. A nemzeti színházban szombaton és vasárnap nagy közönség gyűlt össze »Aydá«ra és a »Csőd«-re. Nagyné Benza Ida asszonyt »Ayda« címszerepében sűrű tapsokkal fogadták, minden felvonás után zajosan hívták, bizonyságnál, hogy nemcsak az idegent méltányolják nálunk, hanem saját művésznőinket is. A »Csőd,« Björnson e kölői tollal írt színműve még egy alkalommal sem tetszett annyira, mint vasárnap este. A szereplőket nyílt jelenetekben is folytonosan hívták. Különösen Nagy Imre (Sannes) nyerte meg a közönség tetszését. A becsületes, szorgalmas, modorában félszeg kereskedősegédet, ki a háznak éltető lelke, annyi rokonszenves vonással ábrázolta, hogy a közönség nem győzte eléggé tapsolni művészi alkotását. Ügyetlenség, félszegség, szerelmes ember szerénysége alig jelenkezhetik tetszetős alakban, mint amilyennek Nagy Imre állítá elénk. Felekiné asszony (Walburg) egyik legjobb szerepében lépett föl egyheti betegsége után. Mind a büszke, hidegnek látszó leány, mind az odaadó gyermek, ki küzdeni akar a bukott cég helyreállításáért, megtalálta kifogástalan személyesítőjét. Szerelme nyilvánítása is Lannes iránt, midőn őt lelke meggyőződésével állítja a többi férfi fölé, a legszebb mozzanatok közé tartozott. A többi szereplő: Feleki, Bercsényi, Szigeti Imre, Újházi, Vízvári, Paulainé és Lendvayné asszony, emelték az előadást gondos játékukkal. Elmondhatjuk, hogy sok ilyen összevágó, minden izében jeles előadást kívánunk a nemzeti színháznak. — A népszínházban szombaton és vasárnap Szabó Karolin kisasszony lépett föl, mint vendég, »A betyár kendője« című népszínműben, a betyár kedvese szerepében. A közönség jól fogadta s teljesen méltányolta a kezdő énekesnő vendégszereplését. Szép színpadi alak, kifejező arccal és szemmel, otthonos mozgással. Átalában sok előnye van, mely figyelmet s buzdítást érdemel. A gyakorlottabb színésznőt igénylő szerepben is voltak sikerült jelenetei. Tud érzelmesen, szívhez szólóan beszélni s nemcsak játszik, hanem igyekszik ábrázolni is. Kár, hogy hangja kisterjedelmű, de legalább rokonszenves; a nagyobb kitörést, tüzet, szenvedélyt kívánó dalokban, hol szilajabb kifejezésre volna szükség, kénytelen lágyan, simán énekelni, miáltal nem válhatik jellemzővé. Éneke különben biztos, kellemes. A közönség több dalát ismételtette s a felvonások után többször is kihívta. Az a két nagy babérkoszorú azonban, melyet dobtak neki, de mely a kezdőt még buzdításul sem illeti meg, visszatetszést szült a közönségnél. Az ismerősök kétessé teszik az ily túlbuzgósággal a sikert is, mert a közönség nagy része az efféle nyilvánosan elköveti bókolásokat méltán nézheti rosz szemmel. Tiszteljék meg, akik akarják pártfogoltjaikat a színfalak mögött, s többet használnak vele maguknak s az ily vendégszereplőknek is. A többi szereplő közül, Tamásin kivűl, Lukácsiné asszony, Rákosi Fanni kisasszony és Pártényiné asszony érdemelnek különös dicséretet. Lukácsiné az öreg, erélyes parasztasszonyt, ki mint ítélő biró áll fia előtt s végül egyegy percre a betyárt még is megkönnyezi, találó vonásokkal ábrázolta. Érdemes alakítását élénk tapsokkal tüntette ki a közönség. Rákosi Fanni kisasszony a becsületes, derék hitestársat, ki türelemmel szenved s férjét — ki pedig gyilkosa is akart lenni — a legnagyobb bajból saját tisztessége gyanúsításával szabadítja ki, élethűen mutatta be. Pártényiné az öreg menyasszonyt személyesítette kedélyesen, rokonzenvesen. — A budai várszínházban tegnapelőtt »Lammermoori Luciá«-ban mutatta be magát Bogyó Alajos, a nemzeti színház úton szerződött tagja. Csengős nagyterjedelmű hangja a nem valami biztos ének mellett is hatással volt. Bogyó különben folytonosan tanul, képezi magát s remélhető, hogy elsajátítja a biztos iskola kellékeit. A nagyszámú közönség nem fukarkodott a tapssal és kihívással, hogy a fellépőt méltányolja és buzdítsa. — Az e heti játékrendből megemlítjük, hogy a nemzeti színházban tegnap »Iskariot«-ot ismételték, holnapra (szerdára) a Dumas »Idegen nőtre van kitűzve, csütörtökre »Carmen« péntekre a »Felhívás keringőre,« Sziget a szárazon« s »Cox és Box,« szombatra »Sába királynője,« vasárnapra a »Szentivánéji álom,« a budai várszínházban pedig csütörtökre az »Ármány és szerelem,« szombatra a »Csapodár,« vasárnapra a »Szevillai borbély.« * A flórenciek szombati hangversenye a zenekedvelőket már csak azért is élénken érdekelhette, mert a programot valami egészen újat is ígért: egy régi jó ismerőst egészen ismeretlen oldalról, Verdit, a népszerű dalművek és a »Requiem« költőjét, mint kamarai zeneszerzőt. A viharos időjárásnak tulajdoníthatjuk, hogy a redoute kisebb terme nem telt meg annyira, mint máskor, ha az öszhangzat e non plus ultra képviselői játszanak. Különben a zivatar majd elfújta az egész hangversenyt, mert Becker és társai délutáni három óra helyett csak hétkor érkezhettek meg a bécsi vonattal, így a hangversenyt is csak nyolc óra tájban kezdhették meg. Hogy megfáztak volna az útban, nem játszott meg előadásukon. Ellenkezőleg, egészen fel tudták melegíteni a közönséget megint dallamos, kifejező, minden izében művészi játékukkal. A társaságnak van egy új tagja is : a gordonkajátszó Hegyessy, ki Hilpertet pótolja — jeles a jelest. Beethoven Cismoll négyesével kezdték, melyet »csoda-quartett«-nek szoktak mondani. Stil, gondolat, érzés tekintetében egyaránt remekmű. A Verdi quartettje, mely Párisban nem tetszett, Pécsben sem nagyon, nálunk hálásabb közönségre talált. Oka ennek az, hogy itt a stil-szigort nem veszik olyan komolyan s a tartalom kedvességéért elnéznek egyetmást abból is, a mi a forma rovására esik. E négyes gondolatai is operai dallamok, szép kidolgozásban; a scherzo, melyet itt ismételtettek, elég érdekes, sőt bizarr, a gordonka érzelmes dallamot játszik, a hegedűk staccatókban pompáznak. Ez tetszett legjobban, az utósó rész legkevésbbé. Az öreg Volkmann G-moll négyese mindenesetre stílszerűbb munka. Ki is tüntették a jeles zeneköltőt, gyakori kihívással. Becker és társai kitűnőleg játszották művét, úgy ahogy csak ők tudnak játszani nyolc kézzel, egy lélekkel, a poézis bájával. * A hangversenyes táncestélyek kedélyes idénye a zimankós időjárással együtt köszöntött be s egyszerre oda varázsolt bennünket a farsang kellő közepébe. Szombat este öt felé megszólalt a zene s megeredt a vigalom árja a »Hungária« dísztermében, hol a tudomány- és műegyetemi dalegyesület nyitotta meg tánccal egybekötött hangversenyeinek sorozatát, nem nagyszámú, de igen díszes vendégkör előtt. Az előadók egytől-egyig az ifjúság köréből kerültek ki s köztök legtöbb elismerést aratott ifj. Salamon Jancsi, a zeneakadémia tehetséges növendéke, jeles hegedűjátékával. Hangverseny után Rácz Pali talp alá való nótái mellett táncra perdült a vidám fiatalság s fáradhatatlanul mulatott viradtig. Húsz pár került ki a társaságból. Szünóra alatt a népszerű »török indulót« tüntetőleg megéljenezték . A rendezőknek sikerült állandó lady patronessal a nyájasságáról és jótékonságairól fővárosszerte ismert Sárkány Józsefné szül. Lits Lujza urhölgyet, a királyi táblai tanácselnök nejét megnyerni, ki mindent elkövet, hogy minél szebb társaságot nyerjen meg e kedélyes estélyek rendes vendégeiül. Ez alkalommal őt és leányát díszes bokrétákkal lepte meg a rendezőség. — A táncosnők közt voltak Krivácsi Irma, Burián Mariska, Vajkay, Seitl stb.kisasszonyok. A redoute éttermében a budai dalárdából és nemzeti dalkörből egyesült »budapesti dalkör« hangversenyezett. Megjelent Liszt Ferenc is, ki a flórenciek hangversenyéről jött, Ahrens kisasszonynyal és rendes kíséretével. Legtöbb elismerést aratott Károlyi Ilona kisasszony, ki Chopin »Fantaisie brillante«-ját szép technikával, érzelemmel adta elő, s az alig tizenkét éves Hermann Mária k. a., Huber tanítványa, ki mesterének zongorakisérete mellett hegedűn a »Traviatá«-ból játszott meglepőleg. A tapsolok közt láttuk gr. Károlyi Edét is, ki a maecenás elégültségével hallgatta a kis művésznőt. A dalárok is jól működtek s derekasan kiérdemlett tapsokban részesültek. Szép férfikarokat adtak elő Schuberttől, Engelsbergtől, Huber Károlytól, kinek mint művezetőnek, oroszlánrésze van e dalkör jó hírnevének megszilárdításában, s Liszt Ferenctől, kit a hallgatóság viharosan megéljenzett. Hangverseny után itt is reggelig folyt a tánc. * „ Az építészeti styl fogalma“ című, csinos kiállítású füzet jelent meg Lafite és Elsner bizományában. Irta Ney Béla építész s műegyetemi magántanár. Harminc lapra terjedő értekezés ez, mely tárgyát, a stil fogalmát, érdekesen, világosan fejtegeti. Szerzőjében gyérszámú műiróink köre gyarapodott egygyel. A füzet ára 40 kr. * Hymen. Glatz Ferenc, a fiatal tenorista e napokban tartó esküvőjét a belvárosi plébánia-templomban Janicsáry Irén kisasszonynyal Duna-Penteléről. A fiatal pár másfél hóra Párisba utazott. * Az iparosok körében vasárnap ismét családi estély volt: műkedvelői előadás, melyre a helyiség nagy terme egész a szorongásig megtelt. Bérezik Árpád »Közügyek« című vígjátékát s az »Egy szó a miniszterhez« című genreképet adták elő élénken, tapsok mellett. A női szerepeket az elsőben Csiszér Laura, Huber Zsófika és Okenfusz Guszti, a másikban Grebner Sarolta és Dück Berta k. a. játszottak. Előadás után tánc volt éjfélig. * A józsefvárosi szabadelvű kör szombat este lakomával ünnepelte új helyiségének megnyitását. Sok tag jelent meg, köztük Jókai Mór is, e kör elnöke. A lakomát felköszöntésekkel élénkíték s később táncba fogtak, mely viradtig tartott. Ez egylet egy év alatt e városrész társaséletében igen jelentős fokra emelkedett. Központja lett a nagyszámú polgárságnak, színhelye jótékony célú estélyeknek, felolvasásoknak és gyűjtéseknek, s okunk van kívánni és remélni még nagyobb gyarapodását. * Az újpesti „társaskör“ szombaton táncestélyt tartott, helyiségében, a Niedermayer-féle vendéglőben. Szépszámú társaság gyűlt össze, közte Danielik osztálytanácsos családja, Szerényi Feodora és Felicia, Barnáth nővérek, sat. Rácz Pál zenéje mellett reggeli három óráig táncoltak. Szünóra alatt felköszöntések is voltak, így Benedek Gyula ügyvéd Danielik és Szerényi Vince urakat élteté, kik e »társas kör« létrehozásában legtöbbet fáradoztak. A magyar orvosok és természetvizsgálók kitűzött pályakérdései a következők : »Kívántatik a magyarhoni ásványvizek kimerítő leirása;« jutalma dr. Kovács Sebestyén Endre adományából száz arany; beküldési határidő 1877 május 15-dike; »Írja meg valaki az orvosi tudomány Magyarhonban való fejlődésének történetét a legrégibb időtől a mai napig;« Jutalma dr. Poór Imre adományából száz arany; határidő 1879 május 15-dike; »Előterjesztendő a hazánkban honos kelevény és pokolvar okainak tapasztalati adatok nyomán való meghatározása;« jutalma dr. Szumnák Vilmos adományából kétszáz forint; beküldési határidő 1877 május 15-dike; »Ítészeti alapon szerkesztendő a tudomány és nemzeti nyelvünk előhaladott állásának megfelelő teljes orvosi és gyógyszerészeti műszótár;« jutalma dr. Batizfalvy Sámuel adományából háromszáz forint; beküldési határidő 1877 julius 15-dike. A pályaművek az állandó központi választmány elnökéhez, Nendtwich Károlyhoz (V. kerület, fürdő-utca) küldendők. Egyszersmind megemlíthetjük, hogy az Előpatakon tartott nagygyűlés beírt tagjai e nagygyűlés nyomtatva megjelent munkáit Sztupa György pénztárnoktól (Kálvin-tér) november végéig átvehetik. * Halálozás. A nádor utcai 17-dik számú háztól tegnap délután három órakor temették el Tornyai Schoszberger Regina assszonyt, ki rövid betegség után szombat este húnyt el 72 éves korában. Azok közé tartozott, kiknek gazdagsága a jótékonyság céljait is táplálja. Intézetek, városi és falusi szegények gyakran érezték ez öreg asszonyság jószívűségét. * A természettudományi társulat holnap (szerdán) d. u. öt órakor szakülést tart az akadémia üléstermében, s Lóczy Lajos fog jelentést tenni »a baráthegyi őskori barlang megvizsgálásáról.« Ez a barlang Nyitra megyében fekszik s Lóczy Lajos múzeumi tisztviselő a múlt nyáron vizsgálta meg a természettudományi társulat megbízásából. Csontvázat, kő és vasszerszámot körülbelől ezer darabot talált benne, többi közt egy sérületlen koponyát, melyet Schaffhausen tanár azonnal finn koponyának nyilvánított s gipsz-öntetet vett róla. Újabban a fiatal búvár megint talált egy nevezetes tárgyat e barlangban: emberi csontot a beletörött kokókőhegygyel. Valaha tehát ellenségeskedésnek esett áldozatul az az ősember, kinek egy maradványa most került napvilágra. Franciaországban is találtak koponyákat nyíl és balta által ejtett sebek nyomaival; de itt a nyílhegy is benmaradt a csontban s ez teszi a leletet nevezetessé. * Gül-Baba sírjánál, mint velünk valaki, (olyan a ki jelen volt,) tudatja, halottak estéjén csakugyan történt tüntetés. A sir táján lakók, a kik nem vették azt észre, vagy nem voltak otthon, vagy mélyen alud* 1227