Fővárosi Lapok 1876. november (251-275. szám)

1876-11-14 / 261. szám

1227 ember; mert külső megjelenése legvilágosabb tükre lelkűletének. Nemes vagy aljas gondolkozásmód, a kedély tiszta vagy tisztátalansága, mindez híven visszatükröződik öltözetének módja és alakjában. Különösen a nő szelleme és kedélye világosan felis­merhető ruházatának és ékeinek választása és össze­állításában. Kedélyes és erkölcsös szellem túlterhe­léstől, magasabb műveltség ízléstelenségtől fogják megóvni. Ha divat és szokás korlátozzák is az Ízlés szabad fejlődését, a valóban művelt nő alá fogja tudni rendelni a divatot az Ízlés szabályainak. Szolgai di- vatmajmolás mindig kevésbbé művelt szellemre mutat. A külső szép alak azonban mindig a szellemi szépség kifolyása, sőt amaz ez utóbbi nélkül nem is létezhet. Nemcsak a külsőnek és környezetnek kell tanúbizony­ságot tennie az embert lelkesítő szépség szelleméről, hanem az ember egész életének e szellemi fényben kell ragyognia. Fővárosi hírek. * Báró Wencklieim Béla minisztert újra bal­eset érte Körös-Ladányban, vadászaton. Puskával vállán menvén egyik állásról a másikra, elcsúszott, elesett s esésközben a jobb válla kirándult helyé- bői. Csakhamar helyre nyomták ugyan vállperecét, de pár napig még kénytelen lesz az ágyat őrzeni. * Szalon. Özvegy Petz Vilmosné úrnő lakásán műkedvelői előadásokat tart egy kis társaság, mely­nek kitűnő magyar szelleme vajha átalánossá válnék előkelő polgári családjaink közt. Első darabúi Szép- faludi vigjátékát »A regény végé«-t adták. Közremű­ködtek a háziasszonyon kivűl, ki a talpraesett szoba­leányt játszta: Kondor E!ma kisasszony (az egyetemi tanár művelt leánya) Pórfi Ilka k. a., (az ismert ke­reskedő kedves leánya) dr. Hinka Gyula és Wein- hardt Gusztáv urak. A második előadás két hét múlva lesz. Színre hozzák »A küszöbön« cimű kis vígjátékot, melyet Mende Bódog irt ez alkalomra. ::: A vízi városban megint kinyitják a népkony­hát, melyre a hirtelen beállt kemény tél miatt más­hol is szükség volna. A Téry-házat, melyben tavaly e népkonya volt, azóta lebontották s igy most alkal­masint a Király-fürdőben helyezik el, melynek bér­lői csekély fizetés mellett hajlandóknak nyilatkoztak alkalmas helyiséget engedni át, E népkonyha vezeté­sét ismét Paulovicsné urhölgy volt szives elvállalni. * Színi előadások. A nemzeti színházban szom­baton és vasárnap nagy közönség gyűlt össze »Aydá«- ra és a »Csőd«-re. Nagyné-Benza Ida asszonyt »Ayda« címszerepében sűrű tapsokkal fogadták, min­den felvonás után zajosan hívták, bizonyságnál, hogy nemcsak az idegent méltányolják nálunk, hanem sa­ját művésznőinket is. A »Csőd,« Björnson e kölői tol­lal irt színműve még egy alkalommal sem tetszett annyira, mint vasárnap este. A szereplőket nyílt jele­netekben is folytonosan hívták. Különösen Nagy Imre (Sannes) nyerte meg a közönség tetszését. A becsüle­tes, szorgalmas, modorában félszeg kereskedősegédet, ki a háznak éltető lelke, annyi rokonszenves vonással ábrázolta, hogy a közönség nem győzte eléggé tap­solni művészi alkotását. Ügyetlenség, félszegség, sze­relmes ember szerénysége alig jelenkezhetik tetsze- tősb alakban, mint a milyennek Nagy Imre állítá elénk. Felekiné asszony (Walburg) egyik legjobb sze­repében lépett föl egyheti betegsége után. Mind a büszke, hidegnek látszó leány, mind az odaadó gyer­mek, ki küzdeni akar a bukott cég helyreállításáért, megtalálta kifogástalan személyesítőjét. Szerelme nyilvánítása is Sannes iránt, midőn őt lelke meggyő­ződésével állítja a többi férfi fölé, a legszebb mozza­natok közé tartozott. A többi szereplő: Feleki, Ber­csényi, Szigeti Imre, Újházi, Vízvári, Paulainé és Lendvayné asszony, emelték az előadást gondos játé­kukkal. Elmondhatjuk, hogy sok ilyen összevágó, minden izében jeles előadást kívánunk a nemzeti szín­háznak. — A népszínházban szombaton és va­sárnap Szabó Karolin kisasszony lépett föl, mint ven­dég, »A betyár kendője« cimű népszínműben, a be­tyár kedvese szerepében. A közönség jól fogadta s teljesen méltányolta a kezdő énekesnő vendégszerep­lését. Szép színpadi ajak, kifejező arccal és szemmel, otthonos mozgással. Atalában sok előnye vau, mely figyelmet s buzdítást érdemel. A gyakorlottabb szí­nésznőt igénylő szerepben is voltak sikerűit jelenetei. Tud érzelmesen, szívhez szólóan beszélni s nemcsak játszik, hanem igyekszik ábrázolni is. Kár, hogy hangja kisterjedelmű; de legalább rokonszenves; a nagyobb kitörést, tüzet, szenvedélyt kívánó dalokban, hol szilajabb kifejezésre volna szükség, kénytelen lá­gyan, simán énekelni, miáltal nem válhatik jellem­zővé. Éneke különben biztos, kellemes. A közönség több dalát ismételtette s a felvonások után többször is kihívta. Az a két nagy babérkoszorú azonban, me­lyet dobtak neki, de mely a kezdőt még buzditásúl sem illeti meg, visszatetszést szült a közönségnél. Az ismerősök kétessé teszik az ily túlbuzgósággal a si­kert is; mert a közönség nagy része az efféle nyilvá­nosan elköveti bókolásokat méltán nézheti rósz szem­mel. Tiszteljék meg, a kik akarják pártfogoltjaikat a színfalak mögött, s többet használnak vele maguknak s az ily vendégszereplőknek is. A többi szereplő közül, Tamásin kivűl, Lukácsiné asszony, Rákosi Fanni kisasszony és Pártényiné asszony érdemelnek különös dicséretet. Lukácsiné az öreg, erélyes paraszt­asszonyt, ki mint ítélő biró áll fia előtt s végűi egy- egy percre a betyárt még is megkönnyezi, találó voná­sokkal ábrázolta. Érdemes alakítását élénk tapsokkal tüntette ki a közönség. Rákosi Fanni kisasszony a becsületes, derék hitestársat, ki türelemmel szenved s férjét — ki pedig gyilkosa is akart lenni — a legnagyobb bajból saját tisztessége gyanúsítá­sával szabadítja ki, élethűen mutatta be. Párté­nyiné az öreg menyasszonyt személyesítette kedé­lyesen, rokonzenvesen. — A budai várszín­házban tegnapelőtt »Lammermoori Luciá«-ban mutatta be magát Bogyó Alajos, a nemzeti szín­ház újon szerződött tagja. Csengő s nagyterjedelmű hangja a nem valami biztos ének mellett is hatással volt. Bogyó különben folytonosan tanul, képezi magát s remélhető, hogy elsajátítja a biztos iskola kellékeit. A nagyszámú közönség nem fukarkodott a tapssal és kihívással, hogy a fellépőt méltányolja és buz­dítsa. — Az e heti játék rendből megemlítjük, hogy a nemzeti színházban tegnap »Iskariot«-ot is­mételték, holnapra (szerdára) a Dumas »Idegen nőt­je van kitűzve, csütörtökre »Carmen« péntekre a »Felhívás keringőre,« Sziget a szárazon« s »Cox és Box,« szombatra »Sába királynője,« vasárnapra a »Szentivánéji álom;« a budai várszínházban pedig csütörtökre az »Ármány és szerelem,« szombatra a »Csapodár,« vasárnapra a »Szevillai borbély.« * A flórenciek szombati hangversenye a zene­kedvelőket már csak azért is élénken érdekelhette, mert a programúi valami egészen újat is ígért: egy régi jó ismerőst egészen ismeretlen oldalról, Verdit, a népszerű dalművek és a »Requiem« költőjét, mint kamarai zeneszerzőt. A viharos időjárásnak tulajdo­níthatjuk, hegy a redoute kisebb terme nem telt meg annyira, mint máskor, ha az öszhangzat e non plus ultra képviselői játszanak. Különben a zivatar majd elfújta az egész hangversenyt, mert Becker és társai délutáni három óra helyett csak hétkor érkezhettek meg a bécsi vonattal. így a hangversenyt is csak nyolc óra tájban kezdhették meg. Hogy megfáztak volna az útban, nem Játszott meg előadásukon. Ellen­kezőleg, egészen fel tudták melegíteni a közönséget megint dallamos, kifejező, minden izében művészi já­tékukkal. A társaságnak van egy uj tagja is : a gor­donkajátszó Hegyessy, ki Hilpertet pótolja — jeles a jelest. Beethoven Cis-moll négyesével kezdték, me­lyet »csoda-quartett«-nek szoktak mondani. Stil, gondolat, érzés tekintetében egyaránt remekmű. A Verdi quartettje, mely Párisban nem tetszett, Pécs­ben sem nagyon, nálunk hálásabb közönségre talált. Oka ennek az, hogy itt a stil-szigort nem veszik olyan komolyan s a tartalom kedvességéért elnéznek egyet- mást abból is, a mi a forma rovására esik. E négyes gondolatai is operai dallamok, szép kidolgozásban; a scherzo, melyet itt ismételtettek, elég érdekes, sőt bizarr, a gordonka érzelmes dallamot játszik, a hege­dűk staccatókban pompáznak. Ez tetszett legjobban; az utósó rész legkevésbbé. Az öreg Volkmann G-moll négyese mindenesetre stilszerűbb munka. Ki is tün­tették a jeles zeneköltőt, gyakori kihivással. Becker és társai kitünőleg játszották művét, úgy ahogy csak ők tudnak játszani nyolc kézzel, egy lélekkel, a poézis bájával. * A liangversenyes táncestélyek kedélyes idénye a zimankós időjárással együtt köszöntött be s egyszerre oda varázsolt bennünket a farsang kellő közepébe. Szombat-este öt felé megszólalt a zene s megeredt a vigalom árja a »Hungária« dísztermében, hol a tudomány- és műegyetemi dalegyesűlet nyitotta meg tánccal egybekötött hangversenyeinek sorozatát, nem nagyszámú, de igen díszes vendégkör előtt. Az előadók egytől-egyig az ifjúság köréből kerültek ki s köztök legtöbb elismerést aratott ifj. Salamon Jancsi, a zeneakademia tehetséges növendéke, jeles hegedű­játékával. Hangverseny után Rácz Pali talp alá való nótái mellett táncra perdűlt a vidám fiatalság s fáradhatatlanúl mulatott viradtig. Húsz pár került ki a társaságból. Szünóra alatt a népszerű »török indulót« tüntetőleg megéljenezték . A rendezőknek sikerűit állandó lady patronessűl a nyájasságáról és jótékonságairól fővárosszerte ismert Sárkány Józsefné szül. Lits Lujza urhölgyet, a királyi táblai tanácselnök nejét megnyerni, ki mindent elkövet, hogy minél szebb társaságot nyerjen meg e kedélyes esté­lyek rendes vendégeiül. Éz alkalommal őt és leányát díszes bokrétákkal lepte meg a rendezőség. — A táncosnők közt voltak Krivácsi Irma, Burián Mariska, Vajkay, Seitl stb.kisasszonyok. A redoute étter­mében^ budai dalárdából és nemzeti dalkörből egye­sült »budapesti dalkör« hangversenyezett. Megjelent Liszt Ferenc is, ki a flórenciek hangversenyéről jött, Ahrens kisasszonynyal és rendes kíséretével. Legtöbb elismerést aratott Károlyi Ilona kisasszony, ki Chopin »Fantaisie brillante«-ját szép technikával, érzelemmel adta elő, s az alig tizenkét éves Hermann Mária k. a., Huber tanítványa, ki mesterének zongorakisérete mellett hegedűn a »Traviatá«-ból játszott meglepő­leg. A tapsolok közt láttuk gr. Károlyi Edét is, ki a maecenás elégűltségével hallgatta a kis művésznőt. A dalárok is jól működtek s derekasan kiérdemíett tapsokban részesültek. Szép férfikarokat adtak elő Schuberttól, Engelsbergtől, Huber Károlytól, kinek mint művezetőnek, oroszlán-része van e dalkör jó hír­nevének megszilárdításában, s Liszt Ferenctől, kit a hallgatóság viharosan megéljenzett. Hangverseny után itt is reggelig folyt a tánc. * „ Az építészeti styl fogalma“ cimű, csinos kiállítású füzet jelent meg Lafite és Elsner bizomá- nyábau. Irta Ney Béla építész s műegyetemi magán­tanár. Harminc lapra terjedő értekezés ez, mely tár­gyát, a stil fogalmát, érdekesen, világosan fejtegeti. Szerzőjében gyérszámú műiróink köre gyarapodott egygyel. A füzet ára 40 kr. * Hymeu. Glatz Ferenc, a fiatal tenorista e napokban tartá esküvőjét a belvárosi plébánia-temp­lomban Janicsáry Irén kisasszonynyal Duna-Pente- léről. A fiatal pár másfél hóra Párisba utazott. * Az iparosok köi'ében vasárnap ismét családi estély volt: műkedvelői előadás, melyre a helyiség nagy terme egész a szorongásig megtelt. Bérezik Árpád »Közügyek« cimű vigjátékát s az »Egy szó a miniszterhez« cimű genreképet adták elő élénken, tap­sok mellett. A női szerepeket az elsőben Csiszér Laura, Huber Zsófika és Okenfusz Guszti, a másik­ban Grebner Sarolta és Dück Berta k. a. játszottak. Előadás után tánc volt éjfélig. * A józsefvárosi szabadelvű kör szombat-este lakomával ünnepelte uj helyiségének megnyitását. Sok tag jelent meg, köztük Jókai Mór is, e kör el­nöke. A lakomát felköszöntésekkel élénkíték s ké­sőbb táncba fogtak, mely viradtig tartott. Ez egylet egy év alatt e városrész társaséletében igen jelentős fokra emelkedett. Központja lett a nagyszámú pol­gárságnak, színhelye jótékonycélú estélyeknek, felol­vasásoknak és gyűjtéseknek, s okunk van kívánni és remélni még nagyobb gyarapodását. * Az újpesti „társaskör“ szombaton táuces- télyt tartott, helyiségében, a Niedermayer-féle ven­déglőben. Szépszámú társaság gyűlt össze, közte Danielik osztálytanácsos családja, Szerényi Feodora és Felicia, Barnáth nővérek, sat. Rácz Pál zenéje mellett reggeli három óráig táncoltak. Szűnóra alatt felköszöntések is voltak. így Benedek Gyula ügyvéd Danielik és Szerényi Vince urakat élteté, kik e »tár­sas kör« létrehozásában legtöbbet fáradoztak. A magyar orvosok és természetvizsgálók kitűzőit pályakérdései a következők : »Kívántatik a magyarhoni ásványvizek kimerítő leirása;« jutalma dr. Kovács Sebestyén Endre adományából száz arany; beküldési határidő 1877 május 15-dike; »írja meg valaki az orvosi tudomány Magyarhonban való fejlődésének történetét a legrégibb időtől a mai na­pig;« jutalma dr. Poór Imre adományából száz arany; határidő 1879 május 15-dike; »Előterjesztendő a ha­zánkban honos kelevény és pokolvar okainak tapasz­talati adatok nyomán való meghatározása;« jutalma dr. Szúrnák Vilmos adományából kétszáz forint; be­küldési határidő 1877 május 15-dike; »Itészeti ala­pon szerkesztendő a tudomány és nemzeti nyelvünk előhaladott állásának megfelelő teljes orvosi és gyógy­szerészeti műszótár;« jutalma dr. Batizfalvy Sámuel adományából háromszáz forint; beküldési határidő 1877 julius 15-dike. A pályaművek az állandó köz­ponti választmány elnökéhez: Nendtwich Károlyhoz (V. kerület, fürdő-utca) küldendők. Egyszersmind megemlíthetjük, hogy az Élőpatakon tartott nagy­gyűlés beirt tagjai e nagygyűlés nyomtatva megjelent munkáit Sztupa György pénztárnoktól (Kalvin-tér) november végéig átvehetik. * Halálozás. A nádor-utcai 17-dik számú ház­tól tegnap délután három órakor temették el Tornyai Schoszberger Regina assszonyt, ki rövid betegség után szombat-este húnyt el 72 éves korában. Azok közé tartozott, kiknek gazdagsága a jótékonyság cél­jait is táplálja. Intézetek, városi és falusi szegények gyakran érezték ez öreg asszonyság jószívűségét. * A természettudományi társulat holnap (szerdán) d. u. öt órakor szakülést tart az akadémia üléstermében, s Lóczy Lajos fog jelentést tenni »a baráthegyi őskori barlang megvizsgálásáról.« Ez a barlang Nyitramegyébea fekszik s Lóczy Lajos múzeumi tisztviselő a múlt nyáron vizsgálta meg a természettudományi társulat megbízásából. Csontvá­zat, kő és vasszerszámot körűibelől ezer darabot ta­lált benne, többi közt egy sérűletlen koponyát, melyet Schaffhausen tanár azonnal finn koponyának nyilvá­nított s gipsz-öntetet vett róla. Újabban a fiatal búvár megint talált egy nevezetes tárgyat e barlangban: emberi csontot a beletörött kohakőhegygyel. Valaha tehát ellenségeskedésnek esett áldozatúl az az ősem­ber, kinek egy maradványa most került napvilágra. Franciaországban is találtak koponyákat nyil és balta által ejtett sebek nyomaival; de itt a nyílhegy is ben- maradt a csontban s ez teszi a leletet nevezetessé. * Gül-Baba sírjánál, mint velünk valaki, (olyan a ki jelen volt,) tudatja, halottak estéjén csakugyan történt tüntetés. A sir táján lakók, a kik nem vették azt észre, vagy nem voltak otthon, vagy mélyen alud­*

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék