Fővárosi Lapok 1877. június (124-147. szám)

1877-06-03 / 125. szám

e­i­n­é­k. ** Zsombolyáról írják lapunknak, hogy ott múlt szerdán szentelték föl az új római katholikus templomot, melyet az egyház kegyura, gr. Csekonics Endre építtetett. Németh József fölszentelt püspök (s a Csanádi püspök helyettese) érkezett meg ez ün­nepélyre, egyszersmind a bérmálás szentségét is ki­osztván a hívek közt. A püspököt nagy díszszel, lovas bandériummal fogadták. A gróf Csekonics kastélyá­ban fényes lakoma is volt, melyen számosan voltak jelen Zsombolyáról és a környékbeli uraságok közül is. Estére a Csekonics-parkot gázzal oly szépen kivi­­lágíták, hogy tündérkertnek látszott. ** Szliácsról írják, hogy e méltán híres für­dőben, melynek nagyhatású gyógyvizeitől (főleg női betegségekből) oly sok ezeren kigyógyultak már, az idényre élénk előkészületek történnek. Gondoskodni fognak a betegek kényelméről és az egésségesek kelle­mes szórakozásáról is. Talán a két birtokos közti verseny arra is fog hatni, hogy e fürdő ne legyen oly drága, mint volt eddig. Mérsékeltebb árak mellett tartósabb lenne az idény s eleitől végig mindig nagy volna a társaság. Mihelyt az idény nagyobb élénk­séget ölt, gyakran fogunk közleni az ottani életből érdekes adatokat oly egyéntől, ki az egész idényt ott fogja tölteni. ** Kolozsvárról írják, hogy Müller Jenő ne­gyedéves orvostanhallgató magát pisztolylövéssel kivégezte, alkalmasint valami gyöngéd viszony miatt. Hozzá­teszik, hogy derék, képzett ifjú volt s atyja és néhány ismerőse számára leveleket hagyott hátra. Megdöbbentő olvasni e sok öngyilkosságot! Hová lesz a lelkiismeret azokban, kik nem gondolva szüleik fáj­dalmára, sem a kötelességekre, melyekkel a társada­lomnak, a hazának tartoznak: oly könnyen dobják oda fiatal éltüket, akár valemely gyöngéd viszony, akár anyagi nélkülözés, akár álbecsü­letérzet miatt. Csak a legszörnyűbb erkölcsi kényszer szolgálhat mentségül az öngyilkosságnak; a legtöbb esetben oly bűn az, melyet a nyilvánosság terén nem a részvét szépítő szavaival, hanem a kárhoztatás szigorú hang­ján kell említenünk, mert bűn az a szegény szülők, testvérek s bűn a haza és társadalom ellen. ** Nógrádban Pajor István és Horváth Danó kezdeményére bizottság alakult, hogy Madách Imré­nek, az »Ember tragédiája« költőjének emlékszobrot állítson. Az első értekezlet június 14-én lesz. ** Székesf­ehérvártt a Vörösmarty-kör és régé­szeti egyesület összeolvadása van tervben, s annak megvizsgálására, ha vájjon ez egyesülés előnyös lesz-e, bizottságot választott a Vörösmarty-kör. Az egyesü­lést gr. Zichy Jenő indítványozta, s ha az létre­jő, ő harminc olajfestvényt, háromezer kötetnyi könyvtárat és egész éremgyűjteményt ajánlott föl az összeolvadó egylet számára. ** Esztergomban még folyvást nagy lehet a fölháborodás a Solymosi »Kvitt«-je miatt, mert há­rom nap alatt öt levelet kaptunk onnan, mind tele a méltatlankodás kifejezéseivel. Az, hogy a botrányos darabot félbeszakították, helyes példaadás ama vidéki igazgatóknak, kik eddig szemérmetlen dara­bokkal is traktálták közönségüket. Lehet, hogy jó következése lesz magára Solymosira is, kigyógyítva őt oly ambícióból, melyre nincs semmi hivatása. Hogy nincs, azt már a »Kvitt« előtt is tudta mindenki, a­ki egy obskúrus helyi lapba írt tárca zagyvalékait olvasta. Az esztergomi színtársulat igazgatói: Kuthy Béla és Veres László nagy nyomtatott nyilatkozatot tettek közzé a »nagyérdemű közönséghez.« E nyilat­kozat mentségből, ijedt jajveszékelésből és a hibának masratolási kísérleteiből áll. Mindenesetre jellemző nyilatkozat s csak oly igazgatóktól kerülhetett ki, kik az általuk jól ismert botrányos darabot színre hozták. Azzal mentik magukat, hogy a jutalomjátéki darabot maga a jutalmazandó szokta választani, s ez igaz is, de ennek is megvan a maga határa, s ha — mint a nyilatkozat írja — az igazgatók, a rendező, a játszó színészek, már előre felszólaltak e darab sikamlóssá­­gai ellen , akkor kétszeresen terhelő, hogy a Solymosi gyarló akaratával szemben nem tudták érvényesíteni a maguk jogos kívonatát. Nemcsak Solymosival, ha­nem kissé különb művészszel szemben is kötelességük lett volna védni a színpad érdekét és a közönség tisz­teletét. Derekabb dolog lett volna a botrányt meggá­tolni, mint most ily üres frázisokat jajgatni: »Előbb a halált, semhogy a megtörténtekre csak távolról is gondoltunk volna.« Pedig, hogy gondolták, azt már a nyilatkozat részletesen elbeszélte. Egyszersmind a megijedt igazgatók kérik a könséget, hogy Péter bűnéért ne lakoljon Pál. Aztán a kedves, ártatlan Pálok a hibába be akarják keverni a fővárosi sajtót is, mondván, hogy »a fővárosi sajtó elismerőleg szólt« a­ Kvitt-ről s azt a »reklámozta.« Ez alaptalan ráfogást vissza kell utasítanunk. Solymosi leveleket irt a szer­kesztőknek, hogy irt egy »Kvitt« című darabot s azt elő akarja adatni a budai színkörben, s ezt mint hírt meg is említék a lapok, (mint megemlítik a legsajno­­sabb baleseteket is;) de elismerőleg nem szólhattak oly darabról, melyet nem ismernek s reklámot legke­­vésbbé sem csinálhattak mellette. Ez a rá­fogás igen 615 silány fajtája a szalmaszálhoz való kapkodásnak s oly emberektől telhetik csupán, kik tudva követnek el botrányt s aztán nincs bátorságuk annak következmé­nyeit elviselni. ** Vidéki hírek. Balassa-Gyarmat önkény­­tes tűzoltó egylete gr. Gyü­rkyné Orczy Sarolta báró­nőt kéri föl zászlóanyának, a szeptember elején tar­tandó zászlószentelési ünnepre. — Jászberényben dr. Edvi Illés László, nyug. jászkun-kerületi főorvos, pénteken elhúnyt, 64 éves korában, özvegyet, öt fiú és egy lánygyermeket hagyva hátra. — A kaposvári »népkör« úrnapján nyitá meg hírlapokkal ellátott helyiségét, nagy közönség részvételével, zeneszóval s Koboz Istvánnak nagy tetszéssel fogadott prologjá­­val. — Az erdélyi ref. egyházkerület egyik főgond­nokának Zeyk Károlyt választák meg. — Mármaros­­ban Fejér Bertalan tanfelügyelő egymásután szünteti be a sok rész zsidó-zugiskolát. — Kolozsvárit a »Magyar Polgár« most már naponkint kétszer jelenik meg; első eset vidéken. — Sátor­alj­a-Uj­helyről Kaszás Ferenc kath. nagy gymnáziumi tanár, kiről mint öt Kazinczy-levél beküldőjéről, egy közelebbi tárcacikkünkben szó volt, kijelentetni kéri, hogy ő nem sáros­pataki, hanem sátoraljaújhelyi tanár; ime, kivonatát teljesítjük. — Likvándon (Sopron­ megyé­­ben) a gr. Niczky Lajos kastélyába tört s grófot és cselédjeit bántalmazni kezdett öt rabló merényletét egy szolga hiusítá meg, ki a kastélytoronyba felfutva, félreverte a harangot s a segítségül menő falu népe elől aztán a rablók (szomszédbeli juhászok) elillantak. — Debrecenben a protestáns tanácskozások alatt b. Vay Miklóst, mint az utósó convent elnökét, fölkérték, hogy szeptember hóra hívjon össze egyetemes gyűlést Debrecenbe. — Németh Ödön kecskeméti tanár el­jegyezte Pándy Amália kisasszonyt Nagykőrösről. — Aradon Gáspár János városi nyug.­hivatalnok, ki 52 éven át szolgálta a várost, szerdán elhunyt, 73 éves korában. Bécsi h­írek. *** A medve szívtelen. A schönbrunni állat­kert, bár igen kitűnően gondozzák, szintén felmutat­hat egy halottat, mi némi vigasztalásul szolgálhat a pestinek. Az igaz, hogy onnan sem a kígyó meg nem szökött, sem a párduc és oroszlán nem csinált vég­rendeletet , hanem egy civilizálatlan medve-anya ette meg a gyermekét. — A szörnyeteg, midőn a kis mackót összevissza tépte és felfalta, és oly nyugodtan viselte magát, mint a véres bűntett elkövetése előtt, mi súlyos körülményül számíttathatott volna be neki, ha nem oly ritka példányát képezné az állatkertnek, így természetesen meg kellett neki kegyelmezni s a gyilkos medve­anya tovább folytatja nyugalmas életét. *** Bécsi hírek. Leuch­tenberg herceg pén­teken hosszabb időt töltve a bécsi orosz követségen, még aznap elutazott Belgrádba, honnan Bukarestbe megy. — Albrecht főherceg a komotnui vasbányákat három millió forintért megvette. — Krakóból írják, hogy pénteken oda orosz udvari vonat érkezett, tizenöt szalonkocsiból álló, befüggönyzött ablakokkal; beszél­ték, hogy e vonatra száll a cár Szucsavában. — Mo­narchiánknak a keleti vizeken levő hajóhadát köze­­lebb néhány hajóval fogják erősíteni. — A bécsi Mo­­zart-ház számára folyvást jó sikerrel gyűjtik a zene­költő kor- és művésztársainak arcképeit. — Prágá­ban Stoll tenoristát, ki vadászat közben egy embert megsebesített, a felebbviteli törvényszék a vád alól fölmentette. Külföld. A háború. Béke-galambok turbékolása hallatszott ki a tegnapi sürgönyökből, hirtelen, várat­­lanul. Hire jár, hogy az orosz cár, mihelyt csak lehet, békét óhajt kötni s e végett hivatta magához bécsi, berlini és londoni követeit. Szó van arról is, hogy az angol és orosz kormányok megegyezés küszöbén áll­nának, (Anglia közeledik a három császár szövetsé­géhez, Bismarck a közbenjáró, a porta árván marad, sat.,) és hogy háború után a törökországi tartományok jövőjét nem Oroszország maga, hanem európai kong­resszus állapítná meg. Sőt arról is beszélnek, hogy Németország közbenjárásával még a porta és Orosz­ország közt is jöhet létre kiegyezés, a bolgárföldi had­járat előtt. Börzekörökben pedig az a hír terjedt el, hogy Oroszország minden nagy szállítási szerződést felbontani törekszik. De ki adná át magát béke­híreknek, midőn a hadak sáskái egyre pusz­títóak. Az oroszra nézve mindenesetre sok kedvetle­nül körülmény forog fen; seregének élelmezése igen nehéz, a betegség is folyvást terjed, a Duna pedig oly magas, hogy a legnagyobb szigetek is vízzel borítják, az átkelést most már csak e hó közepén tartják lehe­tőnek. A hatalmak tartózkodó magatartása sem igen bíztató, bármit csacsogjanak is a béke­sürgönyök. Hisz egy hatalom sem helyeselte az orosz berontást, a világ sajtója inkább a törökkel rokonszenvez, Anglia készülődik s minél beljebb hatol az orosz a török föld­re , annál veszélyesebb lehet rája nézve monarchiánk katonai föllépése. A Duna mellett eddig igen cse­kély az eredmény. Az, hogy egy monitort csalfán (török ruhában, török szóval megcsalva az ellenséget,) torpe­dóval felrobbantottak, annál gyalázatosabb siker volt, mert mint a »Journal des Debats« föleleveníti, 1868- ban ép Gortsakoff hívta fel a hatalmakat az »emberiség nevében,« hogy a robbanó lövedékek használását szám­űzzék s e végett egyezményt írtak alá, dicsérve Orosz­ország emberbaráti eljárását. S most ugyan a hatalom torpedóval csalfán dolgozik! A cár, ki alkalmasint szerdán reggel lesz Brailában s este Ploiestiben, az angol kormányt, bkr szerint, újra biztosítá, hogy a cél: csupán a keresztyének sorsának javítása s állandó békéje alapmegvetése. A dunai sereget azonban, min­den béke­hír dacára, négyszázezer főre akarnák emelni. Pénteken az oroszok Oltenicából újra kezdték ágyúzni Turtukajt, de sem az ágyúkban, sem a város­ban nem tettek kárt s a török tüzérek nem is veszte­gették a lőport. Péntek­ éjjel Sulinánál több orosz monitor törekedett a Dunába behatolni, de a török monitorok és parti ütegek, nyolcórai ágyúharc után visszanyomták őket. Bukaresti hír szerint­ egy-kettő mégis csak behatolt volna. A Szentpétervári sürgö­nyök a Kaukázusból panaszkodnak az esőzésre, mely gátolja a hadmozgásokat s elismerik, hogy Terek­­tartományban újabb fölkelés tört ki; de persze a föl­kelőket szétverték s főfészküket (Alibek falut) szét­rombolták. Begliből is győzelmet jelentenek; két hegyi üteget, négy lőszerkocsit és sok foglyot ejtettek volna zsákmányul s az oroszok közül csak hatan, a törökök közül pedig százan haltak meg. Másfelől azt írják, hogy Batumnál az orosz seregben lázadás ütött ki, cserkeszek, georgiaiak rálődöztek a muszkákra s aztán mentek a fölkelőkhöz csatlakozni. Ardahánt még a múlt vasárnap foglalták vissza; mint mondják, maga e vár előbbi helyőrsége, mely Batumnál össze­szedte magát, hajtotta végre e meglepő fegyvertényt. A győzelmes oroszok persze előbbre nyomultak s Ardahanban csak gyönge helyőrséget hagytak. Ezt aztán a visszafordult törökség, melynek a város lakossága is segített, kiverte Ardah­ánból. Konstan­tinápoly minden mecsetében hála­ istentiszteletet tar­tottak e győzelemért. (De tegnap délután egy kons­tantinápolyi sürgöny megint azt beszélte, hogy Arda­­lian visszafoglalása nem egészen bizonyos, mivel az arról szóló hírek nem a katonai főparancsnoktól ér­keztek.) A török, fővárosból most naponkint küldenek csapatokat Kis-Ázsiába. Karsból egy újabb török győzelem híre érkezett. A Kaukázusban Hussein Ke­­fik bej nyolcezer embert fegyverzett föl, kik külön csapatban, de a törökkel együtt működnek. —■ Batum vidékén kedden az oroszok tüzérséget akartak felállí­tani, de a törökök visszaűzték őket, heves tüzérségi és gyalogsági harcban nagy veszteségeket okozva nekik. *** Szül­ej­mán sejket, a Magyarországon járt török küldöttség fejét, — mint a »Bassziret« legújabb száma írja, — a Dolma­bagcséban pár nap előtt a szultán magánkihallgatáson fogadta. A padisáb nagy érdekkel, hosszasan kérdezősködött az út, a fogad­tatás, a magyarországi viszonyok felől s kegyesen fogadta az érdemes sejktől a küldöttség Budapesten készült nagy fényképét. A látogatás csaknem harmad­­fél órát tartott, mialatt a Dolma Bagcse fehér már­vány diadalkapui előtt roppant néptömeg sereglett össze, s a palotát elhagyó Szulejmán effendit dörgő »csek jasaszin madzsar kardassar« kiáltásokkal fogadta. Londonban a legutóbbi Wagner-hangver­seny végén nemcsak a maestro, hanem Richter János karnagy is kitüntetésben részesült. Midőn a közönség egy része már eltávozott, zenekari tagok beszédeket tartottak Wagnerhez s üdvözlő iratokat nyújtottak át 64-dik születésnapja alkalmával. Richternek pedig aláírás útján egy huszonöt font értékű ezüst karnagyi pálcát adtak át. »E megtiszteltetést a kitűnő zenekar-igazgató, — mint a »Daily News« írja, — teljesen meg is érdemelte.« Wilhelmit, a kiváló hegedűművészt, finom hegedűvonóval lepték meg. Végül a zenekar megköszönte Wagnernek, hogy Angliát meglátogatta s műveit a maga jelenlétében adatta elő. *** A párisi színházi viszonyok az utóbbi időben nem a legjobbak. A drámaírók társulatának jelentése szerint: az utóbbi üzleti év (mely március utosó napján végződött,) azt mutatja, hogy a legtöbb színháznál a jövedelem jelentékenyen csökkent. A nagy opera 3,189,227 frank bevétel mellett a múlt évihez képest 462,037 frankkal vett be kevesebbet; a komikai operában 6503 frank volt a hiány. Leg­kedvezőtlenebbek voltak a viszonyok a Porte-Saint- Martin-színházra, melynek igen jelentékeny a deficitje. A múlt színházi évben még mindig az »Utazás a föld körül« volt a legjövedelmezőbb darab. A színházak közül, melyek jövedelmi többletet mutathatnak föl, a Theatre frangais a legelső, mint a mely 1,589,727 frankot vett be s többlete 74,924 frank. Egészben véve az összes párisi színházak a lefolyt színházi évben 752,380 frankkal kevesebbet vettek be, mint a múlt évben. A szerzők jövedelme is 64,168 frankkal vált csekélyebbé. Carlyle Tamás életrajza. A londoni »Biog­raphical Magazine«, melyet Martin szerkeszt, mind­

Next