Fővárosi Lapok 1877. június (124-147. szám)
1877-06-03 / 125. szám
einék. ** Zsombolyáról írják lapunknak, hogy ott múlt szerdán szentelték föl az új római katholikus templomot, melyet az egyház kegyura, gr. Csekonics Endre építtetett. Németh József fölszentelt püspök (s a Csanádi püspök helyettese) érkezett meg ez ünnepélyre, egyszersmind a bérmálás szentségét is kiosztván a hívek közt. A püspököt nagy díszszel, lovas bandériummal fogadták. A gróf Csekonics kastélyában fényes lakoma is volt, melyen számosan voltak jelen Zsombolyáról és a környékbeli uraságok közül is. Estére a Csekonics-parkot gázzal oly szépen kivilágíták, hogy tündérkertnek látszott. ** Szliácsról írják, hogy e méltán híres fürdőben, melynek nagyhatású gyógyvizeitől (főleg női betegségekből) oly sok ezeren kigyógyultak már, az idényre élénk előkészületek történnek. Gondoskodni fognak a betegek kényelméről és az egésségesek kellemes szórakozásáról is. Talán a két birtokos közti verseny arra is fog hatni, hogy e fürdő ne legyen oly drága, mint volt eddig. Mérsékeltebb árak mellett tartósabb lenne az idény s eleitől végig mindig nagy volna a társaság. Mihelyt az idény nagyobb élénkséget ölt, gyakran fogunk közleni az ottani életből érdekes adatokat oly egyéntől, ki az egész idényt ott fogja tölteni. ** Kolozsvárról írják, hogy Müller Jenő negyedéves orvostanhallgató magát pisztolylövéssel kivégezte, alkalmasint valami gyöngéd viszony miatt. Hozzáteszik, hogy derék, képzett ifjú volt s atyja és néhány ismerőse számára leveleket hagyott hátra. Megdöbbentő olvasni e sok öngyilkosságot! Hová lesz a lelkiismeret azokban, kik nem gondolva szüleik fájdalmára, sem a kötelességekre, melyekkel a társadalomnak, a hazának tartoznak: oly könnyen dobják oda fiatal éltüket, akár valemely gyöngéd viszony, akár anyagi nélkülözés, akár álbecsületérzet miatt. Csak a legszörnyűbb erkölcsi kényszer szolgálhat mentségül az öngyilkosságnak; a legtöbb esetben oly bűn az, melyet a nyilvánosság terén nem a részvét szépítő szavaival, hanem a kárhoztatás szigorú hangján kell említenünk, mert bűn az a szegény szülők, testvérek s bűn a haza és társadalom ellen. ** Nógrádban Pajor István és Horváth Danó kezdeményére bizottság alakult, hogy Madách Imrének, az »Ember tragédiája« költőjének emlékszobrot állítson. Az első értekezlet június 14-én lesz. ** Székesfehérvártt a Vörösmarty-kör és régészeti egyesület összeolvadása van tervben, s annak megvizsgálására, ha vájjon ez egyesülés előnyös lesz-e, bizottságot választott a Vörösmarty-kör. Az egyesülést gr. Zichy Jenő indítványozta, s ha az létrejő, ő harminc olajfestvényt, háromezer kötetnyi könyvtárat és egész éremgyűjteményt ajánlott föl az összeolvadó egylet számára. ** Esztergomban még folyvást nagy lehet a fölháborodás a Solymosi »Kvitt«-je miatt, mert három nap alatt öt levelet kaptunk onnan, mind tele a méltatlankodás kifejezéseivel. Az, hogy a botrányos darabot félbeszakították, helyes példaadás ama vidéki igazgatóknak, kik eddig szemérmetlen darabokkal is traktálták közönségüket. Lehet, hogy jó következése lesz magára Solymosira is, kigyógyítva őt oly ambícióból, melyre nincs semmi hivatása. Hogy nincs, azt már a »Kvitt« előtt is tudta mindenki, aki egy obskúrus helyi lapba írt tárca zagyvalékait olvasta. Az esztergomi színtársulat igazgatói: Kuthy Béla és Veres László nagy nyomtatott nyilatkozatot tettek közzé a »nagyérdemű közönséghez.« E nyilatkozat mentségből, ijedt jajveszékelésből és a hibának masratolási kísérleteiből áll. Mindenesetre jellemző nyilatkozat s csak oly igazgatóktól kerülhetett ki, kik az általuk jól ismert botrányos darabot színre hozták. Azzal mentik magukat, hogy a jutalomjátéki darabot maga a jutalmazandó szokta választani, s ez igaz is, de ennek is megvan a maga határa, s ha — mint a nyilatkozat írja — az igazgatók, a rendező, a játszó színészek, már előre felszólaltak e darab sikamlósságai ellen , akkor kétszeresen terhelő, hogy a Solymosi gyarló akaratával szemben nem tudták érvényesíteni a maguk jogos kívonatát. Nemcsak Solymosival, hanem kissé különb művészszel szemben is kötelességük lett volna védni a színpad érdekét és a közönség tiszteletét. Derekabb dolog lett volna a botrányt meggátolni, mint most ily üres frázisokat jajgatni: »Előbb a halált, semhogy a megtörténtekre csak távolról is gondoltunk volna.« Pedig, hogy gondolták, azt már a nyilatkozat részletesen elbeszélte. Egyszersmind a megijedt igazgatók kérik a könséget, hogy Péter bűnéért ne lakoljon Pál. Aztán a kedves, ártatlan Pálok a hibába be akarják keverni a fővárosi sajtót is, mondván, hogy »a fővárosi sajtó elismerőleg szólt« a Kvitt-ről s azt a »reklámozta.« Ez alaptalan ráfogást vissza kell utasítanunk. Solymosi leveleket irt a szerkesztőknek, hogy irt egy »Kvitt« című darabot s azt elő akarja adatni a budai színkörben, s ezt mint hírt meg is említék a lapok, (mint megemlítik a legsajnosabb baleseteket is;) de elismerőleg nem szólhattak oly darabról, melyet nem ismernek s reklámot legkevésbbé sem csinálhattak mellette. Ez a ráfogás igen 615 silány fajtája a szalmaszálhoz való kapkodásnak s oly emberektől telhetik csupán, kik tudva követnek el botrányt s aztán nincs bátorságuk annak következményeit elviselni. ** Vidéki hírek. Balassa-Gyarmat önkénytes tűzoltó egylete gr. Gyürkyné Orczy Sarolta bárónőt kéri föl zászlóanyának, a szeptember elején tartandó zászlószentelési ünnepre. — Jászberényben dr. Edvi Illés László, nyug. jászkun-kerületi főorvos, pénteken elhúnyt, 64 éves korában, özvegyet, öt fiú és egy lánygyermeket hagyva hátra. — A kaposvári »népkör« úrnapján nyitá meg hírlapokkal ellátott helyiségét, nagy közönség részvételével, zeneszóval s Koboz Istvánnak nagy tetszéssel fogadott prologjával. — Az erdélyi ref. egyházkerület egyik főgondnokának Zeyk Károlyt választák meg. — Mármarosban Fejér Bertalan tanfelügyelő egymásután szünteti be a sok rész zsidó-zugiskolát. — Kolozsvárit a »Magyar Polgár« most már naponkint kétszer jelenik meg; első eset vidéken. — Sátoralja-Ujhelyről Kaszás Ferenc kath. nagy gymnáziumi tanár, kiről mint öt Kazinczy-levél beküldőjéről, egy közelebbi tárcacikkünkben szó volt, kijelentetni kéri, hogy ő nem sárospataki, hanem sátoraljaújhelyi tanár; ime, kivonatát teljesítjük. — Likvándon (Sopron megyében) a gr. Niczky Lajos kastélyába tört s grófot és cselédjeit bántalmazni kezdett öt rabló merényletét egy szolga hiusítá meg, ki a kastélytoronyba felfutva, félreverte a harangot s a segítségül menő falu népe elől aztán a rablók (szomszédbeli juhászok) elillantak. — Debrecenben a protestáns tanácskozások alatt b. Vay Miklóst, mint az utósó convent elnökét, fölkérték, hogy szeptember hóra hívjon össze egyetemes gyűlést Debrecenbe. — Németh Ödön kecskeméti tanár eljegyezte Pándy Amália kisasszonyt Nagykőrösről. — Aradon Gáspár János városi nyug.hivatalnok, ki 52 éven át szolgálta a várost, szerdán elhunyt, 73 éves korában. Bécsi hírek. *** A medve szívtelen. A schönbrunni állatkert, bár igen kitűnően gondozzák, szintén felmutathat egy halottat, mi némi vigasztalásul szolgálhat a pestinek. Az igaz, hogy onnan sem a kígyó meg nem szökött, sem a párduc és oroszlán nem csinált végrendeletet , hanem egy civilizálatlan medve-anya ette meg a gyermekét. — A szörnyeteg, midőn a kis mackót összevissza tépte és felfalta, és oly nyugodtan viselte magát, mint a véres bűntett elkövetése előtt, mi súlyos körülményül számíttathatott volna be neki, ha nem oly ritka példányát képezné az állatkertnek, így természetesen meg kellett neki kegyelmezni s a gyilkos medveanya tovább folytatja nyugalmas életét. *** Bécsi hírek. Leuchtenberg herceg pénteken hosszabb időt töltve a bécsi orosz követségen, még aznap elutazott Belgrádba, honnan Bukarestbe megy. — Albrecht főherceg a komotnui vasbányákat három millió forintért megvette. — Krakóból írják, hogy pénteken oda orosz udvari vonat érkezett, tizenöt szalonkocsiból álló, befüggönyzött ablakokkal; beszélték, hogy e vonatra száll a cár Szucsavában. — Monarchiánknak a keleti vizeken levő hajóhadát közelebb néhány hajóval fogják erősíteni. — A bécsi Mozart-ház számára folyvást jó sikerrel gyűjtik a zeneköltő kor- és művésztársainak arcképeit. — Prágában Stoll tenoristát, ki vadászat közben egy embert megsebesített, a felebbviteli törvényszék a vád alól fölmentette. Külföld. A háború. Béke-galambok turbékolása hallatszott ki a tegnapi sürgönyökből, hirtelen, váratlanul. Hire jár, hogy az orosz cár, mihelyt csak lehet, békét óhajt kötni s e végett hivatta magához bécsi, berlini és londoni követeit. Szó van arról is, hogy az angol és orosz kormányok megegyezés küszöbén állnának, (Anglia közeledik a három császár szövetségéhez, Bismarck a közbenjáró, a porta árván marad, sat.,) és hogy háború után a törökországi tartományok jövőjét nem Oroszország maga, hanem európai kongresszus állapítná meg. Sőt arról is beszélnek, hogy Németország közbenjárásával még a porta és Oroszország közt is jöhet létre kiegyezés, a bolgárföldi hadjárat előtt. Börzekörökben pedig az a hír terjedt el, hogy Oroszország minden nagy szállítási szerződést felbontani törekszik. De ki adná át magát békehíreknek, midőn a hadak sáskái egyre pusztítóak. Az oroszra nézve mindenesetre sok kedvetlenül körülmény forog fen; seregének élelmezése igen nehéz, a betegség is folyvást terjed, a Duna pedig oly magas, hogy a legnagyobb szigetek is vízzel borítják, az átkelést most már csak e hó közepén tartják lehetőnek. A hatalmak tartózkodó magatartása sem igen bíztató, bármit csacsogjanak is a békesürgönyök. Hisz egy hatalom sem helyeselte az orosz berontást, a világ sajtója inkább a törökkel rokonszenvez, Anglia készülődik s minél beljebb hatol az orosz a török földre , annál veszélyesebb lehet rája nézve monarchiánk katonai föllépése. A Duna mellett eddig igen csekély az eredmény. Az, hogy egy monitort csalfán (török ruhában, török szóval megcsalva az ellenséget,) torpedóval felrobbantottak, annál gyalázatosabb siker volt, mert mint a »Journal des Debats« föleleveníti, 1868- ban ép Gortsakoff hívta fel a hatalmakat az »emberiség nevében,« hogy a robbanó lövedékek használását száműzzék s e végett egyezményt írtak alá, dicsérve Oroszország emberbaráti eljárását. S most ugyan a hatalom torpedóval csalfán dolgozik! A cár, ki alkalmasint szerdán reggel lesz Brailában s este Ploiestiben, az angol kormányt, bkr szerint, újra biztosítá, hogy a cél: csupán a keresztyének sorsának javítása s állandó békéje alapmegvetése. A dunai sereget azonban, minden békehír dacára, négyszázezer főre akarnák emelni. Pénteken az oroszok Oltenicából újra kezdték ágyúzni Turtukajt, de sem az ágyúkban, sem a városban nem tettek kárt s a török tüzérek nem is vesztegették a lőport. Péntek éjjel Sulinánál több orosz monitor törekedett a Dunába behatolni, de a török monitorok és parti ütegek, nyolcórai ágyúharc után visszanyomták őket. Bukaresti hír szerint egy-kettő mégis csak behatolt volna. A Szentpétervári sürgönyök a Kaukázusból panaszkodnak az esőzésre, mely gátolja a hadmozgásokat s elismerik, hogy Terektartományban újabb fölkelés tört ki; de persze a fölkelőket szétverték s főfészküket (Alibek falut) szétrombolták. Begliből is győzelmet jelentenek; két hegyi üteget, négy lőszerkocsit és sok foglyot ejtettek volna zsákmányul s az oroszok közül csak hatan, a törökök közül pedig százan haltak meg. Másfelől azt írják, hogy Batumnál az orosz seregben lázadás ütött ki, cserkeszek, georgiaiak rálődöztek a muszkákra s aztán mentek a fölkelőkhöz csatlakozni. Ardahánt még a múlt vasárnap foglalták vissza; mint mondják, maga e vár előbbi helyőrsége, mely Batumnál összeszedte magát, hajtotta végre e meglepő fegyvertényt. A győzelmes oroszok persze előbbre nyomultak s Ardahanban csak gyönge helyőrséget hagytak. Ezt aztán a visszafordult törökség, melynek a város lakossága is segített, kiverte Ardahánból. Konstantinápoly minden mecsetében hála istentiszteletet tartottak e győzelemért. (De tegnap délután egy konstantinápolyi sürgöny megint azt beszélte, hogy Ardalian visszafoglalása nem egészen bizonyos, mivel az arról szóló hírek nem a katonai főparancsnoktól érkeztek.) A török, fővárosból most naponkint küldenek csapatokat Kis-Ázsiába. Karsból egy újabb török győzelem híre érkezett. A Kaukázusban Hussein Kefik bej nyolcezer embert fegyverzett föl, kik külön csapatban, de a törökkel együtt működnek. —■ Batum vidékén kedden az oroszok tüzérséget akartak felállítani, de a törökök visszaűzték őket, heves tüzérségi és gyalogsági harcban nagy veszteségeket okozva nekik. *** Szülejmán sejket, a Magyarországon járt török küldöttség fejét, — mint a »Bassziret« legújabb száma írja, — a Dolmabagcséban pár nap előtt a szultán magánkihallgatáson fogadta. A padisáb nagy érdekkel, hosszasan kérdezősködött az út, a fogadtatás, a magyarországi viszonyok felől s kegyesen fogadta az érdemes sejktől a küldöttség Budapesten készült nagy fényképét. A látogatás csaknem harmadfél órát tartott, mialatt a Dolma Bagcse fehér márvány diadalkapui előtt roppant néptömeg sereglett össze, s a palotát elhagyó Szulejmán effendit dörgő »csek jasaszin madzsar kardassar« kiáltásokkal fogadta. Londonban a legutóbbi Wagner-hangverseny végén nemcsak a maestro, hanem Richter János karnagy is kitüntetésben részesült. Midőn a közönség egy része már eltávozott, zenekari tagok beszédeket tartottak Wagnerhez s üdvözlő iratokat nyújtottak át 64-dik születésnapja alkalmával. Richternek pedig aláírás útján egy huszonöt font értékű ezüst karnagyi pálcát adtak át. »E megtiszteltetést a kitűnő zenekar-igazgató, — mint a »Daily News« írja, — teljesen meg is érdemelte.« Wilhelmit, a kiváló hegedűművészt, finom hegedűvonóval lepték meg. Végül a zenekar megköszönte Wagnernek, hogy Angliát meglátogatta s műveit a maga jelenlétében adatta elő. *** A párisi színházi viszonyok az utóbbi időben nem a legjobbak. A drámaírók társulatának jelentése szerint: az utóbbi üzleti év (mely március utosó napján végződött,) azt mutatja, hogy a legtöbb színháznál a jövedelem jelentékenyen csökkent. A nagy opera 3,189,227 frank bevétel mellett a múlt évihez képest 462,037 frankkal vett be kevesebbet; a komikai operában 6503 frank volt a hiány. Legkedvezőtlenebbek voltak a viszonyok a Porte-Saint- Martin-színházra, melynek igen jelentékeny a deficitje. A múlt színházi évben még mindig az »Utazás a föld körül« volt a legjövedelmezőbb darab. A színházak közül, melyek jövedelmi többletet mutathatnak föl, a Theatre frangais a legelső, mint a mely 1,589,727 frankot vett be s többlete 74,924 frank. Egészben véve az összes párisi színházak a lefolyt színházi évben 752,380 frankkal kevesebbet vettek be, mint a múlt évben. A szerzők jövedelme is 64,168 frankkal vált csekélyebbé. Carlyle Tamás életrajza. A londoni »Biographical Magazine«, melyet Martin szerkeszt, mind