Fővárosi Lapok 1877. július (148-173. szám)

1877-07-28 / 171. szám

** Vidéki hírek. Az aradi Tértanuk emlék­­bizottsága elhatározta tervpályázatot nyitni, melyben csak hazai erők vehetnek részt; az emlék ércből lesz, márvány vagy gránit talappal, kerülhet nyolcvan­­száznyolcezer forintba; a tervek jutalmi díjai harmad­­félszáz, százötven és száz darab arany. —Az elhunyt gróf Esterházy Pálnak öt kiskorú fia és egy leánya maradt. — Bulyovszky Lilla asszony Szamosujvárról Deésre ment s ott fejezi be vendégszereplését. — Zág­rábban titkos betűkkel irt felhivást kaptak többen; egy titkos bizottság sarkalja benne a triesztieket, hogy szabadítsák fel magukat az idegen uralom alól. — Rózsahegyen a múlt héten nagy diszszel temették el Andreanszky Alajos pénzügyminiszteri tanácsost. — Nagymegyeren kedden délelőtt nagy tűz volt s leégett ötvenegy ház, a templom, sok széna és szalma. — A csúcsai és egeresi állomások közt két szembemenő nagy vonat vasárnap összeütődött volna, ha egy éber pásztorfiú nem inti az egyik mozdony vezetnökét, a­ki aztán visszahátráltatta vonatát.­­ Zemplénből alig egy év alatt hét postakezelő esett sikkasztás bűnébe, közelebb a legenye­mihályfit fogták be, ki nyolcszáz forintnál többet sikkasztott el. *** Bécsi hirek. Királyné Ő Felsége alkalmasint ma vagy holnap hagyja el Feldaffinget, hol sétái közben többször érintkezett a néppel is. — A St. Genois sorsjáték gondnokának a gróffal kötött egyessége szerint: az idei húzásnak legfölebb október elsejéig meg kell történni s november elsejéig a 130,000 ft nyereményt kifizetni. — Lembergi lapok szerint: a nijni-novgorodi kerületben borzasztó erdőégés pusz­tít s az államnak tömérdek kára van. — Karlsbad­bann kedden Lohr János orgonahangversenyt adott és számos angol s magyar hallgatója volt. Külföld. *** A háború. A főesemény az, hogy Midhat pasát, hír szerint, visszahívta a szultán. Az erélyes kormányférfi, ki véget fog vetni a konstantinápolyi zűrzavarnak, Plombiéres-ből Bécsen át megy haza. A másik fontos dolog: a plevnai győzelem jó követ­kezménye. Ez a győzelem nagyobb volt, mint a szófukat török jelentések gyaníttatták. Az oroszok Vináig s futva Listovig vonultak vissza, sok foglyot, kocsit, lő- és élelmi­szert vesztve, sőt két ágyút is. Mint mondják, az orosz főhadi­szállást Tirnovából visszafelé kellett helyezni, Bjelába. Szóval kiderült az orosz haditerv túlmerészsége, melyet Ignatieff ajánlott, bízva a törökök lustaságában. De most már a merész előnyomulás helyett Nikápolyt és Listovot kell fedezni . Yiddin ellen nem mehet a 9-dik hadtest, sőt a Rustsuk ellen működő hadsereg is a házban való megtámadtatás eshetőségének lett kitéve. Egy török sürgöny szerint: Rustsuk vidéke öt mértföld­­nyire meg van tisztítva az oroszoktól. (A plevnai csatában a törökök vesztesége 150 halott s ezer sebesült, az oroszoké sokkal nagyobb.) A Szurancsik folyó mellett a cserkeszek futamítottak meg egy orosz hadosztályt, elvéve tőlük ötven lovat. A dobrudzsai sereg sem aratott babérokat a Silistria elleni táma­dásokban. A Balkán szorosok áttörése, melynél jobban szolgált a szerencse, mint a vitézség és tudomány, a plevnai győzelem után nem vezethet nagyobb ered­ményre, legalább újabb döntő eseményekig. Adriná­­polyból jelentik, hogy Jeni-Zagránál a kedden meg­jelenő kozákokat visszaűzték, továbbá Szulejmán és Reuf pasák egyesülése sikerült s seregök hatvanezer ember, melylyel a Balkántól visszanyomhatják az oroszokat. A Nikápolyba bevonult román katonák, (kiket, hir szerint, Károly fejdelem is követ egy nagyobb sereggel,) az elpusztított városban nem találtak hajlékot. Az élelem is kevés. Maguk az orosz katonák nagyon nélkülöznek s romlott kétszer­­sültet kapnak. Az orosz kegyetlenségekről minden nap merül föl egy csomó új adat. Siatarikánál (Tir­­nova mellett) a mecsetekbe zárták be a mohamedán lakosságot s aztán rájuk gyújtották, hogy elevenen égjenek el. Nem csoda, hogy e borzasztóságokra Európa legfásultabb lapjait és köreit is fölriasztja a lelkiismeret. A bécsi »Fremdenblatt,« mely olyan buzgó muszka, mintha csupamerő rubelekből táplál­koznék, újabban azt írja: »a hadvezetés e borzasztó módja felrázza az európai hatalmak figyelmét.« A »Bohemia« így ír: »az oroszok bolgárföldi kegyet­lenségeivel szemben Európa nem maradhat nyugod­tan.­ Még Berlin oroszbaráti köreiben is megbor­zadtak a kozákok embertelenségeitől s valószínű, hogy minden semlegesség dacára, felszólalás fog tör­ténni. John Bright azonban, a híres, szabadelvű angol államférfi Bradfordban azt beszélte, hogy igazságtalanság volna Oroszországot akadályozni Konstantinápoly elleni nyomulásában. Megteszik ezt különben Anglia helyett maguk a törökök is, ha néhányszor úgy lépnek föl, mint Ozmán pasa Plevnánál. Kis-Ázsiából Izmail pasa keddről azt jelenté, hogy az oroszokat elűzték Gyelgediknél az orosz-török határon fekvő hadállásaikból. A törökök ügyéről rég olvashattunk egyszerre annyi kedvező hírt, mint tegnap reggel. Csak a folytatás is ilyen lenne. A délutáni hírek Plevnából újabb jelentékeny ütközetet jeleznek, mely az oroszok visszavonulásával végződött; veszteségük fölötte nagy. Az orosz főhadi­szálláson a sumlai török sereg mozgalmairól érkezett hírek nagy aggodalmakat keltenek. Attól tartanak, hogy Mehemed Ali terve oda irányul, hogy a Balká­non átvonult orosz sereg visszavonulásának útját elvágja, mi a nagy haderővel, melyet a törökök Dri­­nápolynál összevontak, nem lehetetlen. Drinápoly száz darab, legnagyobb űrméretű ágyúval van föl­szerelve. Rasgradnál oroszok és törökök közt heves ütközet volt, melyben a törökök megtartották helyü­ket. Sumlánál pedig Ah­med Ejub vívott jelentékeny ütközetet, melyről azonban még semmi eredmény nem érkezett. *** A„sandsak sherif.“ A próféta zászlaját (a sandsak sherifet) tudvalevőleg Mahmud szultán, a mos­tani uralkodó nagyatyja uralkodása idején bontották ki utójára. Ez volt 1826-ban a janicsárok lázadásakor. A kibontás így történt: azelőtt való este Mahmud szultán összehivatta minden miniszterét, a seik-ul-Iz­­lamot és két főítélő bíróját (Kadi-Asker) Rumeliának s Anatoliának, aztán kijelente előtték, hogy szándéka másnap a kalifaság zászlóját kibontani és a honfiakat felszólítani, hogy a lázadókat kiirtsák a föld színéről. A seik-ul-Izlam a koránból kiokoskodta, hogy a janicsárok lázadása az isten ellen való merényletre törekvés és indítói megérdemlik a halált. Ekkor a szultán egész éjjel együtt imádkozott a seik-ul-Izlam­­mal. Másnap kíséretével a régi serailba indult a szul­tán, megtekintette a zászlót s a próféta többi erek­lyéjét, felkötözte ő és egész kísérete a kardját, felolvas­­tatá a próféta életét, végül beszédet tartott a paradi­csomról. Ezután a seik-ul-Izlam elhozta a negyven borítékba burkolt zászlót és azzal a mondással, hogy: »Nincs más isten, csak egy isten és Mohamed az ő prófétája!« kibontotta a zászlót, mire mindnyájan földre borultak. A seik-ul-Izlam most csókra tarta a zászlót. A zászlót sorban csókolták. A szultánhoz ért utójára, ki két ulemának adta át s maga a zászló mellé állott, miniszterei szintén. Erre megindúlt a zászló és fényes kísérete a palota bejárása felé, hol az ereklyét nagy lelkesedve fogadták. Az »Allah akbár!« (az isten nagy!) mondásra mind kihúzták kardjai­kat. A janicsárok végnapjai ekkor kezdődtek, ahol egyet találtak, lekaszabolták. *** A törvényszék előtt. A párisi egyik tör­vényszék előtt állott közelebb egy furfangos vádlott, ki már annyiszor volt büntetve, hogy egészen otthono­san találta magát a teremben. Az elnök először is a következő kérdést intézte hozzá: »Miért van ön a törvényszék előtt?« — »Tudja elnök úr, ez volt egy sírkőre írva a temetőben: pihenek én, olvasod te, pihennél te, olvasnám én. Hisz magam is jobb szeret­nék törvényszéki elnök lenni.« A felelet annyira meg­lepte az elnököt, hogy hamarjában alig tudott újat kérdezni. *** Az emlék. A berlini egyik színésztársulat közelebb egyik vidéki városban vendégszerepelt. Egy a fiatal színésznők közül élénk érdeklődést keltett X. fia­tal katonatisztben, ki végül arcképét is kérte a művész­nőnek. Az arcképet meg is kapta a következő felirat­tal:« Kéri szintén a megemlékezést.« Rövid idő múl­va megjelen a tiszt a színésznő lakásán és egy cso­magból pompás legyezőt von elő. A színésznő kérdez­­­zősködik, hogy mi indíthatta a tiszt urat erre az ajándék vásárálásra, mert ő ezt el nem fogadhatja. A szerelmes tiszt haboz, zavartan beszél, de végre elő­veszi a művésznő arcképét és így szól: »Tisztelt kis­asszony ! Hisz világosan rá van írva az arcképre, kéri szintén a megemlékezést. Tehát ime megemlé­keztem kegyedről.« *** Semmi sincs itt a nap alatt. Mária Antónia francia királynő divatárusnője egy ízben azt a nagy igazságot mondta ki, hogy semmi új sincs a nap alatt, kivéve a­mit már elfeledtünk. A hölgyek, ha halvány­piros, rezeda-, viola-, rózsa-, narancssárga és egyéb színű ruháikat szemlélgetik, azt hihetnék, hogy a színek hosszú lajstromát csak a mostani divatvilág alapította meg. Dehogy! A tizenhatodik század egyik regényírója, d’Aubigné, »Le Baron de Fueneste« regényében föl­említi, hogy a francia udvar harisnyái következő szí­nek közt váltakozik: türkiszkék, narancslevél, hervadt­levél, Izabella, Zizolin, király, bús barátnő, patkány, búzavirág, beteg spanyol, Seladon, Astrea, felkarmolt arc, világos, sötét s halványzöld, Judás, babvirág, vigasztalt özvegy, Flamanta, elveszett idő, kémény, fekete kenyér sat. színek közt. Nemde válogatott sora a szineknek? *** Dobrudsa lakosai. Az új »Presse« egy tárcaírója hosszú tárcacikkben emlékszik Dobrudsá­­ról, melyet átalában sáros, mocsáros síkságnak tarta­nak, holott csak a keleti részén ilyen, de itt jobbára néptelen is. Dobrudsa belsejében ha jár az ember, csupa hegyek és völgyek, erdőségek, bokrok közt kell haladni. Itt-ott olyan meredélyeken rohan alá a leg­kezdetlegesebb alkotási­ szekér, hogy a bérkocsikhoz szokott kényelmes utazó a rázkódásban azonnal ször­nyet halna. Dobrudja lakosai franciákból, németek­ből, bolgárokból, cserkeszekből, tatárokból, görögök­ből, zsidókból és zingarokból állnak a törökön kívűl. A franciák és németek ott is úgy gyűlölik egymást, mintha Berlint és Párist akarnák utánozni. A néme­tek Oroszországon át vándoroltak ide, miután Török­ország oda való vándorlásuk után biztosította kivált­ságukat, katonamentességöket. A franciák nem ügyes gyarmatosok, lótenyésztéssel, búzatermeléssel foglalkoznak, holott a szarvasmarha-tenyésztés, árpa, rozs s más efféle gabnatermelés sokkal jobban fizet. A cserkeszek követik a példabeszédük javasla­tát: »Legolcsóbban lehet szerezni a handzsárral.« Mindig fegyveresen vannak és lopnak a hol csak le­het. A németek pedig pusztítják az erdőt, mintha egyenesen az ő számukra volna teremtve. A törökök az urai a helynek, mégis legkevesebben vannak egész Dobrudsában. Leginkább kereskedők vagy olyanok, kik megtakargatott filléreikből éldegélnek. A cserke­szek Shamyl leveretése után hagyták oda hazájukat s jöttek ide, hogy ne kényteleníttessenek a gyűlölt moszkovita uralom alatt élni. A cserkeszek nem sze­retik a szántást-vetést vagy marhatenyésztést; az ellopott állat háromszorta becsesebb előttük, mint a­melyeket maguk tenyésztenek. A bolgárok a leg­szorgalmasabb földmivelők és legügyesebb kertészek s mint ilyenek, az egész keleten nagy tekintélynek ör­vendenek. A görögök leginkább Macedóniából s a szigetekről a nagykereskedést űzik és fuvarozással, teherszállítással foglalkoznak. A Cernavodától Küsz­­tendsebe vezető vasút­szállítók keresetét nagyban megcsökkentette. A tárcaíró a következő helyeket említi, hol áthaladt: Kataloi Atmadia (német telep), hol egy protestáns lelkész is van porosz költségen, Tulcsa, Rión és Terek völgye, Grezsitől Küstendjén át Várnáig, Rumili tartomány, a dragodinai erdős hegységek, Gallipoli félsziget (cserkesz területek) stb. A zingarok vándor népfaj, mely helyről-helyre jár és patkókészítéssel és más kovács­munkákkal keres kenyeret, a mellett a cserkeszek erényét, a lopást is követi. Légnyomatú­­órák. A légnyomatú óra már nem új dolog, hanem az eddigieket most célszerűbben javítják. Például munkában van most New­ Yorkban Schumann W. E.-nél egy olyan óra, melynek több számlapja van s tetszés szerinti számú számlappal hozható összeköttetésbe ugyanabban vagy a szomszé­dos épületben is. San-Franciscóban már 1874 február óta használatban van ily óra, hol a londoni és san-franciscoi banképületben egy regulator 14 szám­lapon mutatja az időt. E találmányt már 1873-ban szabadalmazták Wenzel H.-nak San-Franciscoban s annyira meg vannak vele elégedve, hogy ez órákat a nevadai banképületben 26 számlappal, a san-francis­coi klubban nyolccal, a Baldwin szállodában 62-vel vannak behozva s nehány magánházban is használják. Külföldi hirek. A Dóczy Lajos »Csók«-ja Berlinben is teljes sikert aratott. —­ Rossi bevégezte oroszországi körútját s visszatér szülőváro­sába, Florencbe. — Az amerikai munkásháború ki­terjedt a »pacific« vasútra is. — Gurko tábornok, ki szerencsésen átment a Balkánon, főhadsegédnek ne­veztetett ki, Leuchtenberg Eugén herceg pedig tábor­noknak. — Szerbia külföldön kétmillió­ aranyas kölcsönt akar kötni, fedözetül lekötve a bányákat és sumádiai erdőket. — Berlinben Anderson Kamilla chansonette-énekesnő, a­mint harmadik emeleti la­kása ablakából »jó éjt« akart kívánni egy az utcán menő ismerősének, egyensúlyt vesztett, lezuhant s fél óra múlva meghalt. — A Dumas lányának eljegyzési hire alaptalan pletyka volt. 828 Szerkesztői üzenetek. Árokszállásra. (H.) Kisebb ké­ziratok visszaküldése egy szerkesztőségnél sincs szokásban, mert lehetetlen a sok közölhetetlen kéziratot napokig tartani. Azok a papírkosár fenekére jutnak azonnal. Cs. T. »Digones falvát,« kissé más alakban, de ugyanazon tartalommal közölni fogjuk. Felelős szerkesztő: Vadnai Károly. Népszínház. Kis-Mo­nár. Kurucz . . . Tihanyi . Együd Ma, julius 28-án : Boris . . . . Pák­onyiné B. Nikó Lina assz. mint vendég. Kezdete fél nyolckor. Másodszor :— A pók és a szegedi menyecske. Bu­­d a színkör. Eredeti népszí­mű, dalokk­lés Ma, julius 28-án: 7 néves 3 felv. Irta Lukácsy S. Pók Mihályné . . Lukácsyné Vízvári Gyula mint vendég. Petykó . . Ilon . . . . Eőri A három csörü kacsa. Tiszaréti . Váradi Vigoperette 3 felv. Virág Lidi . . B. Nikó L. Kezdete 7 órakor. Fogorvos és szájsebész. IDx. J. Orvos- és sebész-tudor, fogászmester. 339 (Londonban képzett fogtömő.) P . Műfogak angol mód szerint. Lakása: Budapest, váci­ utca 21. a „Nagy Kristóf“ átellenében. Tulajdonos: Tóth Kálmán. Kiadja és nyomatja az „Athenaeum“ irodalmi és nyomdai részvénytársulat.

Next