Fővárosi Lapok 1877. július (148-173. szám)
1877-07-28 / 171. szám
** Vidéki hírek. Az aradi Tértanuk emlékbizottsága elhatározta tervpályázatot nyitni, melyben csak hazai erők vehetnek részt; az emlék ércből lesz, márvány vagy gránit talappal, kerülhet nyolcvanszáznyolcezer forintba; a tervek jutalmi díjai harmadfélszáz, százötven és száz darab arany. —Az elhunyt gróf Esterházy Pálnak öt kiskorú fia és egy leánya maradt. — Bulyovszky Lilla asszony Szamosujvárról Deésre ment s ott fejezi be vendégszereplését. — Zágrábban titkos betűkkel irt felhivást kaptak többen; egy titkos bizottság sarkalja benne a triesztieket, hogy szabadítsák fel magukat az idegen uralom alól. — Rózsahegyen a múlt héten nagy diszszel temették el Andreanszky Alajos pénzügyminiszteri tanácsost. — Nagymegyeren kedden délelőtt nagy tűz volt s leégett ötvenegy ház, a templom, sok széna és szalma. — A csúcsai és egeresi állomások közt két szembemenő nagy vonat vasárnap összeütődött volna, ha egy éber pásztorfiú nem inti az egyik mozdony vezetnökét, aki aztán visszahátráltatta vonatát. Zemplénből alig egy év alatt hét postakezelő esett sikkasztás bűnébe, közelebb a legenyemihályfit fogták be, ki nyolcszáz forintnál többet sikkasztott el. *** Bécsi hirek. Királyné Ő Felsége alkalmasint ma vagy holnap hagyja el Feldaffinget, hol sétái közben többször érintkezett a néppel is. — A St. Genois sorsjáték gondnokának a gróffal kötött egyessége szerint: az idei húzásnak legfölebb október elsejéig meg kell történni s november elsejéig a 130,000 ft nyereményt kifizetni. — Lembergi lapok szerint: a nijni-novgorodi kerületben borzasztó erdőégés pusztít s az államnak tömérdek kára van. — Karlsbadbann kedden Lohr János orgonahangversenyt adott és számos angol s magyar hallgatója volt. Külföld. *** A háború. A főesemény az, hogy Midhat pasát, hír szerint, visszahívta a szultán. Az erélyes kormányférfi, ki véget fog vetni a konstantinápolyi zűrzavarnak, Plombiéres-ből Bécsen át megy haza. A másik fontos dolog: a plevnai győzelem jó következménye. Ez a győzelem nagyobb volt, mint a szófukat török jelentések gyaníttatták. Az oroszok Vináig s futva Listovig vonultak vissza, sok foglyot, kocsit, lő- és élelmiszert vesztve, sőt két ágyút is. Mint mondják, az orosz főhadiszállást Tirnovából visszafelé kellett helyezni, Bjelába. Szóval kiderült az orosz haditerv túlmerészsége, melyet Ignatieff ajánlott, bízva a törökök lustaságában. De most már a merész előnyomulás helyett Nikápolyt és Listovot kell fedezni . Yiddin ellen nem mehet a 9-dik hadtest, sőt a Rustsuk ellen működő hadsereg is a házban való megtámadtatás eshetőségének lett kitéve. Egy török sürgöny szerint: Rustsuk vidéke öt mértföldnyire meg van tisztítva az oroszoktól. (A plevnai csatában a törökök vesztesége 150 halott s ezer sebesült, az oroszoké sokkal nagyobb.) A Szurancsik folyó mellett a cserkeszek futamítottak meg egy orosz hadosztályt, elvéve tőlük ötven lovat. A dobrudzsai sereg sem aratott babérokat a Silistria elleni támadásokban. A Balkán szorosok áttörése, melynél jobban szolgált a szerencse, mint a vitézség és tudomány, a plevnai győzelem után nem vezethet nagyobb eredményre, legalább újabb döntő eseményekig. Adrinápolyból jelentik, hogy Jeni-Zagránál a kedden megjelenő kozákokat visszaűzték, továbbá Szulejmán és Reuf pasák egyesülése sikerült s seregök hatvanezer ember, melylyel a Balkántól visszanyomhatják az oroszokat. A Nikápolyba bevonult román katonák, (kiket, hir szerint, Károly fejdelem is követ egy nagyobb sereggel,) az elpusztított városban nem találtak hajlékot. Az élelem is kevés. Maguk az orosz katonák nagyon nélkülöznek s romlott kétszersültet kapnak. Az orosz kegyetlenségekről minden nap merül föl egy csomó új adat. Siatarikánál (Tirnova mellett) a mecsetekbe zárták be a mohamedán lakosságot s aztán rájuk gyújtották, hogy elevenen égjenek el. Nem csoda, hogy e borzasztóságokra Európa legfásultabb lapjait és köreit is fölriasztja a lelkiismeret. A bécsi »Fremdenblatt,« mely olyan buzgó muszka, mintha csupamerő rubelekből táplálkoznék, újabban azt írja: »a hadvezetés e borzasztó módja felrázza az európai hatalmak figyelmét.« A »Bohemia« így ír: »az oroszok bolgárföldi kegyetlenségeivel szemben Európa nem maradhat nyugodtan. Még Berlin oroszbaráti köreiben is megborzadtak a kozákok embertelenségeitől s valószínű, hogy minden semlegesség dacára, felszólalás fog történni. John Bright azonban, a híres, szabadelvű angol államférfi Bradfordban azt beszélte, hogy igazságtalanság volna Oroszországot akadályozni Konstantinápoly elleni nyomulásában. Megteszik ezt különben Anglia helyett maguk a törökök is, ha néhányszor úgy lépnek föl, mint Ozmán pasa Plevnánál. Kis-Ázsiából Izmail pasa keddről azt jelenté, hogy az oroszokat elűzték Gyelgediknél az orosz-török határon fekvő hadállásaikból. A törökök ügyéről rég olvashattunk egyszerre annyi kedvező hírt, mint tegnap reggel. Csak a folytatás is ilyen lenne. A délutáni hírek Plevnából újabb jelentékeny ütközetet jeleznek, mely az oroszok visszavonulásával végződött; veszteségük fölötte nagy. Az orosz főhadiszálláson a sumlai török sereg mozgalmairól érkezett hírek nagy aggodalmakat keltenek. Attól tartanak, hogy Mehemed Ali terve oda irányul, hogy a Balkánon átvonult orosz sereg visszavonulásának útját elvágja, mi a nagy haderővel, melyet a törökök Drinápolynál összevontak, nem lehetetlen. Drinápoly száz darab, legnagyobb űrméretű ágyúval van fölszerelve. Rasgradnál oroszok és törökök közt heves ütközet volt, melyben a törökök megtartották helyüket. Sumlánál pedig Ahmed Ejub vívott jelentékeny ütközetet, melyről azonban még semmi eredmény nem érkezett. *** A„sandsak sherif.“ A próféta zászlaját (a sandsak sherifet) tudvalevőleg Mahmud szultán, a mostani uralkodó nagyatyja uralkodása idején bontották ki utójára. Ez volt 1826-ban a janicsárok lázadásakor. A kibontás így történt: azelőtt való este Mahmud szultán összehivatta minden miniszterét, a seik-ul-Izlamot és két főítélő bíróját (Kadi-Asker) Rumeliának s Anatoliának, aztán kijelente előtték, hogy szándéka másnap a kalifaság zászlóját kibontani és a honfiakat felszólítani, hogy a lázadókat kiirtsák a föld színéről. A seik-ul-Izlam a koránból kiokoskodta, hogy a janicsárok lázadása az isten ellen való merényletre törekvés és indítói megérdemlik a halált. Ekkor a szultán egész éjjel együtt imádkozott a seik-ul-Izlammal. Másnap kíséretével a régi serailba indult a szultán, megtekintette a zászlót s a próféta többi ereklyéjét, felkötözte ő és egész kísérete a kardját, felolvastatá a próféta életét, végül beszédet tartott a paradicsomról. Ezután a seik-ul-Izlam elhozta a negyven borítékba burkolt zászlót és azzal a mondással, hogy: »Nincs más isten, csak egy isten és Mohamed az ő prófétája!« kibontotta a zászlót, mire mindnyájan földre borultak. A seik-ul-Izlam most csókra tarta a zászlót. A zászlót sorban csókolták. A szultánhoz ért utójára, ki két ulemának adta át s maga a zászló mellé állott, miniszterei szintén. Erre megindúlt a zászló és fényes kísérete a palota bejárása felé, hol az ereklyét nagy lelkesedve fogadták. Az »Allah akbár!« (az isten nagy!) mondásra mind kihúzták kardjaikat. A janicsárok végnapjai ekkor kezdődtek, ahol egyet találtak, lekaszabolták. *** A törvényszék előtt. A párisi egyik törvényszék előtt állott közelebb egy furfangos vádlott, ki már annyiszor volt büntetve, hogy egészen otthonosan találta magát a teremben. Az elnök először is a következő kérdést intézte hozzá: »Miért van ön a törvényszék előtt?« — »Tudja elnök úr, ez volt egy sírkőre írva a temetőben: pihenek én, olvasod te, pihennél te, olvasnám én. Hisz magam is jobb szeretnék törvényszéki elnök lenni.« A felelet annyira meglepte az elnököt, hogy hamarjában alig tudott újat kérdezni. *** Az emlék. A berlini egyik színésztársulat közelebb egyik vidéki városban vendégszerepelt. Egy a fiatal színésznők közül élénk érdeklődést keltett X. fiatal katonatisztben, ki végül arcképét is kérte a művésznőnek. Az arcképet meg is kapta a következő felirattal:« Kéri szintén a megemlékezést.« Rövid idő múlva megjelen a tiszt a színésznő lakásán és egy csomagból pompás legyezőt von elő. A színésznő kérdezzősködik, hogy mi indíthatta a tiszt urat erre az ajándék vásárálásra, mert ő ezt el nem fogadhatja. A szerelmes tiszt haboz, zavartan beszél, de végre előveszi a művésznő arcképét és így szól: »Tisztelt kisasszony ! Hisz világosan rá van írva az arcképre, kéri szintén a megemlékezést. Tehát ime megemlékeztem kegyedről.« *** Semmi sincs itt a nap alatt. Mária Antónia francia királynő divatárusnője egy ízben azt a nagy igazságot mondta ki, hogy semmi új sincs a nap alatt, kivéve amit már elfeledtünk. A hölgyek, ha halványpiros, rezeda-, viola-, rózsa-, narancssárga és egyéb színű ruháikat szemlélgetik, azt hihetnék, hogy a színek hosszú lajstromát csak a mostani divatvilág alapította meg. Dehogy! A tizenhatodik század egyik regényírója, d’Aubigné, »Le Baron de Fueneste« regényében fölemlíti, hogy a francia udvar harisnyái következő színek közt váltakozik: türkiszkék, narancslevél, hervadtlevél, Izabella, Zizolin, király, bús barátnő, patkány, búzavirág, beteg spanyol, Seladon, Astrea, felkarmolt arc, világos, sötét s halványzöld, Judás, babvirág, vigasztalt özvegy, Flamanta, elveszett idő, kémény, fekete kenyér sat. színek közt. Nemde válogatott sora a szineknek? *** Dobrudsa lakosai. Az új »Presse« egy tárcaírója hosszú tárcacikkben emlékszik Dobrudsáról, melyet átalában sáros, mocsáros síkságnak tartanak, holott csak a keleti részén ilyen, de itt jobbára néptelen is. Dobrudsa belsejében ha jár az ember, csupa hegyek és völgyek, erdőségek, bokrok közt kell haladni. Itt-ott olyan meredélyeken rohan alá a legkezdetlegesebb alkotási szekér, hogy a bérkocsikhoz szokott kényelmes utazó a rázkódásban azonnal szörnyet halna. Dobrudja lakosai franciákból, németekből, bolgárokból, cserkeszekből, tatárokból, görögökből, zsidókból és zingarokból állnak a törökön kívűl. A franciák és németek ott is úgy gyűlölik egymást, mintha Berlint és Párist akarnák utánozni. A németek Oroszországon át vándoroltak ide, miután Törökország oda való vándorlásuk után biztosította kiváltságukat, katonamentességöket. A franciák nem ügyes gyarmatosok, lótenyésztéssel, búzatermeléssel foglalkoznak, holott a szarvasmarha-tenyésztés, árpa, rozs s más efféle gabnatermelés sokkal jobban fizet. A cserkeszek követik a példabeszédük javaslatát: »Legolcsóbban lehet szerezni a handzsárral.« Mindig fegyveresen vannak és lopnak a hol csak lehet. A németek pedig pusztítják az erdőt, mintha egyenesen az ő számukra volna teremtve. A törökök az urai a helynek, mégis legkevesebben vannak egész Dobrudsában. Leginkább kereskedők vagy olyanok, kik megtakargatott filléreikből éldegélnek. A cserkeszek Shamyl leveretése után hagyták oda hazájukat s jöttek ide, hogy ne kényteleníttessenek a gyűlölt moszkovita uralom alatt élni. A cserkeszek nem szeretik a szántást-vetést vagy marhatenyésztést; az ellopott állat háromszorta becsesebb előttük, mint amelyeket maguk tenyésztenek. A bolgárok a legszorgalmasabb földmivelők és legügyesebb kertészek s mint ilyenek, az egész keleten nagy tekintélynek örvendenek. A görögök leginkább Macedóniából s a szigetekről a nagykereskedést űzik és fuvarozással, teherszállítással foglalkoznak. A Cernavodától Küsztendsebe vezető vasútszállítók keresetét nagyban megcsökkentette. A tárcaíró a következő helyeket említi, hol áthaladt: Kataloi Atmadia (német telep), hol egy protestáns lelkész is van porosz költségen, Tulcsa, Rión és Terek völgye, Grezsitől Küstendjén át Várnáig, Rumili tartomány, a dragodinai erdős hegységek, Gallipoli félsziget (cserkesz területek) stb. A zingarok vándor népfaj, mely helyről-helyre jár és patkókészítéssel és más kovácsmunkákkal keres kenyeret, a mellett a cserkeszek erényét, a lopást is követi. Légnyomatúórák. A légnyomatú óra már nem új dolog, hanem az eddigieket most célszerűbben javítják. Például munkában van most New Yorkban Schumann W. E.-nél egy olyan óra, melynek több számlapja van s tetszés szerinti számú számlappal hozható összeköttetésbe ugyanabban vagy a szomszédos épületben is. San-Franciscóban már 1874 február óta használatban van ily óra, hol a londoni és san-franciscoi banképületben egy regulator 14 számlapon mutatja az időt. E találmányt már 1873-ban szabadalmazták Wenzel H.-nak San-Franciscoban s annyira meg vannak vele elégedve, hogy ez órákat a nevadai banképületben 26 számlappal, a san-franciscoi klubban nyolccal, a Baldwin szállodában 62-vel vannak behozva s nehány magánházban is használják. Külföldi hirek. A Dóczy Lajos »Csók«-ja Berlinben is teljes sikert aratott. — Rossi bevégezte oroszországi körútját s visszatér szülővárosába, Florencbe. — Az amerikai munkásháború kiterjedt a »pacific« vasútra is. — Gurko tábornok, ki szerencsésen átment a Balkánon, főhadsegédnek neveztetett ki, Leuchtenberg Eugén herceg pedig tábornoknak. — Szerbia külföldön kétmillió aranyas kölcsönt akar kötni, fedözetül lekötve a bányákat és sumádiai erdőket. — Berlinben Anderson Kamilla chansonette-énekesnő, amint harmadik emeleti lakása ablakából »jó éjt« akart kívánni egy az utcán menő ismerősének, egyensúlyt vesztett, lezuhant s fél óra múlva meghalt. — A Dumas lányának eljegyzési hire alaptalan pletyka volt. 828 Szerkesztői üzenetek. Árokszállásra. (H.) Kisebb kéziratok visszaküldése egy szerkesztőségnél sincs szokásban, mert lehetetlen a sok közölhetetlen kéziratot napokig tartani. Azok a papírkosár fenekére jutnak azonnal. Cs. T. »Digones falvát,« kissé más alakban, de ugyanazon tartalommal közölni fogjuk. Felelős szerkesztő: Vadnai Károly. Népszínház. Kis-Monár. Kurucz . . . Tihanyi . Együd Ma, julius 28-án : Boris . . . . Pákonyiné B. Nikó Lina assz. mint vendég. Kezdete fél nyolckor. Másodszor :— A pók és a szegedi menyecske. Bud a színkör. Eredeti népszímű, dalokklés Ma, julius 28-án: 7 néves 3 felv. Irta Lukácsy S. Pók Mihályné . . Lukácsyné Vízvári Gyula mint vendég. Petykó . . Ilon . . . . Eőri A három csörü kacsa. Tiszaréti . Váradi Vigoperette 3 felv. Virág Lidi . . B. Nikó L. Kezdete 7 órakor. Fogorvos és szájsebész. IDx. J. Orvos- és sebész-tudor, fogászmester. 339 (Londonban képzett fogtömő.) P . Műfogak angol mód szerint. Lakása: Budapest, váci utca 21. a „Nagy Kristóf“ átellenében. Tulajdonos: Tóth Kálmán. Kiadja és nyomatja az „Athenaeum“ irodalmi és nyomdai részvénytársulat.