Fővárosi Lapok 1878. január (1-26. szám)

1878-01-29 / 24. szám

hullámzott alá és föl a teremben. A fü­zértáncot száz­húsz pár táncolta, íme egy kis névsor: Tolnay Boriska, Szabó Ilonka, Zsótér Mariska, Nagy Gizela, Vedres Ilona, Hauer Mari, Tasler Margit, Tóth Ida, Gál Jolán, Perisits k. a., Majer nővérek, Krikai Gusztávné, Nagy Pálné, Erőskövi Lajosné, Trisler Péterné, Aigner Ödönné, Tóth Béláné, Zombori Lajosné, Vedres Istvánné úrnők. A hál reggel öt óráig tartott. — Esztergomban ma (kedden) lesz a nőegylet kartonhálja, melyet e hó 22-dikétől az árvíz­­veszély miatt halasztottak el. — Félegyh­ázán a vá­rosi tisztikar zártkörű táncvigalma február 2-án lesz a városház termében, a kisdedóvoda alaptőkéjének gyarapítására. — Kolozsvárit a kereskedő ifjúság febr. 9-diki bálján Barcsay Domokosné szül. Korbuly­ Ida úrhölgy lesz a háziasszony. ** Az Érmelleken, Árkoson, élt együtt két gazdag nővér, árván, egymástól elszakadni nem akar­va. Egy fiatal úr házassági ajánlatokkal ostromolta őket, elébb az egyiket, aztán a másikat. Kijelenték, hogy ők nem mennek a férjhez, mert akkor válniok kellene. Az egyik nővér aztán meghalt s akkor a kérő újra előállt s zaklatta a megmaradtat. »Tudja mit, — mondá a leány, — minthogy ön nem nőt, hanem pénzt keres, adok négyezer forintot, ha sohasem lő többet a házba.« Ekkor a kérő pisztolyt ragadt s követelte, hogy csináljon végrendeletet s tegye őt örökösévé. A nő megijedt, ígért mindent, miközben egy hátsó ajtón kisuhant s a ház egy régi cselédjéhez menekült. Végre egy a faluba érkezett férfirokon menté meg a tolakodótól, kit — mint a lapok írják — a zaklatott hölgy be fog vádolni a fenyítőszék előtt. ** Vidéki hírek. A keceli kerületben Gaál József függetlenpártit egyhangúlag kiáltották ki kép­viselőnek. ■— Várady Antal »Mózes«ét a kolozsvári színházban nagy közönség előtt, tetszés mellett adták elő; a címszerep ábrázolóját E. Kovács Gyulát és a szerzőt több ízben éljenezték. — Temes megye, Ormos Zsigmond főispán felhívására, ez évben meg­fogja ünnepelni annak emlékezetét, hogy 1879-ben az azelőtt katonai kormányzás alatt állt »temesi bán­ság.« Temes-, Torontál- és Krassó-megyékre osztva, az anyaországhoz visszacsatoltatott. — Zalamegyé­­ben nagy részvétet ébresztett a közbecsülésben élt Szűts Pál kir. közjegyzőnek Sümegen történt elhunyta; özvegye s két gyermeke marad, ez utóbbiak egyike dr. Plósz Pálné Budapesten. — Siófok és Kanizsa közt a vasúti közlekedést megszüntették a hófúvások miatt s a buda-siófoki vonalon is csupán nappali sze­mélyforgalom van. — Nagyszebenben testületi üd­vözléssel és kedélyes lakomával ünnepelték meg Ágotha János derék rajztanár negyvenéves tanári működését. — Somogyban mély részvéttel temették el Matolcsy József zselic-kisfaludi ref. lelkészt, ki tiszteletreméltó pap, polgár és családapa volt. — Ipolyságon Liberting Károly városi jegyző meghalt szélhűdésben. 1848 előtt zólyommegyei szolgabiró és levéltárnok volt, 1867-ben pedig honti törvényszéki ülnök.­­ A nagyszebeni törvényszék csalásért és becsületsértésért kéthavi börtönre ítélte Rimákovics Antal nyug. cs. k. adótisztet, ki, a »Magyar Polgár« híre szerint, nagy uzsorájával százezreket szerzett, egyik ház után a másikat építteté s sok szegény hiva­talnokot, családapát és katonatisztet tett szerencsét­lenné. Bécsi h­i­r­e­k. *** Wagner „Rhein­gold“-ja az udvari operá­ban — mint már írtuk — meglehetős külső si­kert aratott. Volt sok taps, s a tapsosók tetszé­sük fortissimója által pótolni akarták azt a hall­gatást, mely a közönség egy része közt uralkodott. Az opera kiállítása olyan, minő még alig for­dult meg bécsi színpadon. A díszletek, az öltözetek, a gépek megannyi műremekek. A gépész megérdemelte, hogy a kárpit elé hívták. A Rajna mélye, a hegyma­gaslatok, a nibelheimi szakadékok a legkitűnőbb de­korációk, melyek valaha voltak. A szereplők is kitet­tek magukért; az est hőse főleg az Alberich ábrázo­lója, Beck volt. Nevezetes, hogy a »Rheingold«-ban karok nincsenek. Speidl, a »Fremdenblatt«-ban azt írja, hogy a bécsi előadás sokkal különb, mint a bar­­reuthi volt. Bécs különben jelenleg nem igen wagne­­rophil s a legtöbb lap kritikája a »Rheingold«-ról gúnyos s nem azon a hangon van írva, melylyel ko­molyan vett dolgokról szokás szólni. *** Egy fiatal színésznő végezte ki magát pénteken, a bécsi Schiller-téren. Egy úrral ment együtt s igen izgatott volt. A téren, a szoborral szem­ben megállt, egy revolvert rántott elő zsebéből, s mi­előtt megakadályozhatták volna, halántékon lőtte magát. Egy arra menő tiszt fogta föl karjaiba s az odarohanó rendőrök rögtön megismerték a szegény teremtést s a lakására szállították. Már meg volt halva. Ekkor érkezett oda egy közszolga, kezében levéllel: »Esser Thekla kisasszonynak.« Hogy a le­vélben mi van, még nem írták ki a lapok. A szegény leány (ki föltűnő szépség volt) szerencsétlen szerelem miatt ölte meg magát. Egy hátrahagyott iratban megátkozza azt, »ki gonosz játékot űzött szivével.« — *** Bécsi hírek. A bécsi kormányválság még nem nyert befejezést; az uralkodó, ki a birodalmi tanács feloszlatására nem hajlandó, több ízben érte­kezett Herbsttel és Rechbauerral s csak az összes pártelnökök kihallgatása után fog dönteni. — Sir Henry Elliot, az uj angol nagykövet, szombat­ este érkezett Bécsbe. — Széll Kálmán pénzügyminiszter szombaton fogadtatáson volt a királynál. — Gróf Andrássy Gyuláné múlt kedden estélyt adott, báró Wenckheim Béla pedig szerdán pikniket, melynek fölkért házi­asszonya Lichtenstein Henriette hercegnő volt; ez estélyeken Viktor Lajos főherceg, Erzsébet és Krisztina főhercegnők is jelen voltak. — Matejko János most egy igen nagy csataképet fest, a grüne­­waldi ütközetet, életnagyságú harcosokkal és lovakkal. — Grácban a déli pálya műhelyeiben nagy tűz ütött ki, fél millió kárt okozva. 118 — K­és­­­f­ö­l­d. *** A háború. A világ most egyik szemével Londonra, a másikkal Drinápolyra néz, míg fölöttünk a láthatáron a bizonytalanság felhői kavarognak. A brit »oroszlán« haladása most is olyan, mint eddig volt; egy lépést előre tesz, aztán visszafelé teszi s marad egy helyben. A felső házban lord Beaconsfield elmondta, hogy a hajóhadat a Dardanellákba rendel­ték, mivel a szultán arra utalt: élete sem biztos a konstantinápolyi zavarok közepett, aztán pedig az indulási parancsot visszavonták, mert az orosz felté­telek megérkeztek. Mondják, hogy a török tüzérség a Dardanelláknál már lövésekkel is üdvözli az angol hajókat, midőn a visszahívás megérkezett. Az orosz föltételeket a vasárnapi sürgönyök oly keményeknek mondták, hogy azok mellett a török birodalom nem állhat fenn s a mi monarchiánknak lehetetlen eltűr­nie. Még Milánt is leendő királynak említék. Szó volt a párisi szerződés teljes eltörléséről s százmillió tö­rök líra hadiharcról, vagy ennek megfelelő terület vagy hadihajók átengedéséről, sat. S az efféléket hir­dető sürgönyök közt lehetett olvasni egy félhivatalos orosz lap amak állítását, hogy Oroszország mérsék­letéről az angol kormány meggyőződhetett, s ugyanakkor egy párisi jelentést, mely szerint: a föl­tételek gr. Andrássyra kínos benyomást tettek. Sőt bécsi hírek szerint: monarchiánk készülne is határo­zottan föllépni a kazanliki békeföltételek ellen, me­lyeket egy konstantinápolyi sürgöny szerint szomba­ton már aláírtak volna. Hire jött egyszersmind annak is, hogy a muszkák a Gallipoliba vezető úton állanak, s hogy Anglia kifizeti a hadi harcot, ha a porta átadja neki Egyptomot. A török seregről, fájdalom ! nincs szó. Szulejmán pasa majdnem félseregét veszté a phillippopoli harcokban s a maradványt Baker pasa vitézsége mente meg. Egy dandár 1700 emberre ol­vadt le. Mondják, hogy a szerencsétlenség főleg Sakir pasa hibáiból eredt. Valóban nem egy hősileg har­colt török csapatra lehetett elmondani: »oroszlánok, kiket szamarak vezettek.« Íme most már Athén is, noha az orosz külügyminisztérium lapja szerint­ Oroszország mérséklő tanácsokat adott, tettleg kí­vánja támogatni a thesszáliai és krétai fölkelést, ha a képviselőház beleegyezik, az pedig most beleegyezik. A görög főváros népe tüntetett a harc mellett s be­verte a miniszterek ablakait. A zavargás ismétlése alkalmával a kormányelnök háza előtt a katonaság lőtt s nyolc polgár meghalt; a felizgatott nép a királyi palota elé tódult. Bukaresti hírek állítják, hogy a románok Viddin három elősáncát s egy megerősített falut öt ágyúval elfoglaltak volna. Londonból tegnap este következőleg írták a békefeltételeket: Bulgária autonómiája keresztyén kormányzó alatt; Románia függetlensége, a Dunatorkolat melletti területna­­gyobbodással; Szerbia függetlensége, területe kiiga­zításával; Bosnia és Hercegovina autonómiája; Mon­tenegro is nagyobbodik a hatalmak megegyezésével; Batum kikötője átengedtetik; ezenkívül hadi kárpót­láspénzben, területben vagy más értékben; a szultán kötelezettsége, hogy az orosz érdekeket a Dardanel­lákban fontolóra vegye. Kemény feltételek, de még­sem olyanok, mint vasárnap hirlelték. *** Szegény öreg Abdul Kerim most Lem­­nosz szigetén csibakoz. A lapok épen e napokban közlik az ellene való vádiratot, melynek főpontja az, hogy a nemes szerdái ekrem nem akadályozta meg az oroszok átkelését a Dunán. Árulással nem gyanú­sítják, csak azt rójják föl neki, hogy »nyilván nem volt áthatva a rábízott föladat fontosságától,« a fő­felelősség ráháról, s akár szándékból, akár tudatlan­ságból tette, a­mit tett, mindenesetre bűnös. Abdul Kerim pasa terjedelmes védekezést írt e vádiratra. Elmondja ebben, hogy ő nem dacolhatott a körülmé­nyekkel, mivel az ő kezei meg voltak kötve. Nem ő rendelkezett, hanem a hadi tanács s a palota névtelen mindenható szellemei, kik megakadályozták minden­ben s meghiúsították szándékait. A törvényszék való­színűleg föl fogja menteni a jó öreget, ki tévedhetett, de gonoszságot vagy árulást semmi esetre sem köve­tett el. *** Külföldi hírek. Rudolf főherceg, mint írják, február 17-én Hollandiába fog hajózni s be­­ ­­ utazva ezt és Belgiumot, Franciaországba megy.­­ A varsói műcsarnokban jelenleg Matejko háró festményét bámulják: Merész Boleszlávot, Scep­novszy Szaniszlót és a Wierzynek lakomáját. — bolgár harctéren most undok kereskedés foly töri és muszka katonák fejeivel, illetőleg állkapcáival, m­lyekből, a mint állítják, Párisban mesterséges fog­dát csinálnak. — Seech­­, a hires jezsuita csillagás Rómában aggasztó beteg s a halotti szentségeket­­ fölvette. — A cár gyémántos arany kardot ajánd­kozott Skobelyeffnek e fölirattal: »a Balkánon va átmeneteiért«. — Ignatieff ma Drinápolyba érkezi­k A Konstantinápolyba tódult cserkeszeket és b­orborukat szükségesnek találták lefegyverezni. Szerkesztői üzenetek. B. Lajosnak. Cikkét, minthogy ír politizálás punk keretébe nem való, nem közölhetjük. Különben is­­ egész cikkben legtöbbet ér egy idézet, Eötvös József az egykor sokat emlegetett mondásának fölelevenítése: »1 . Andrássy Bécsbe megy, olyan lesz, mint a karácsony melyet telidesz h­­algatnak cifraságokkal, de a mely kisi­kíttatva a hazai földből, nem fogja többé ebből szú éltető nedveit.« „Országút mellett.­­ A »mindennapi tör­let«-et nem sikerült költői érdekűvé tennie. Sok benne hiány is, a fölösleg is. Részint phrázisokból, részint száz kifejezésekből áll és sem a kompozícióban, sem a festése­ben nincs meg az élet melege s a költőiség hangja. Szór ez a hosszúra nyújtott mű nem mutat valódi hivatásra. Felelős szerkesztő: Vadnai Károly. Nemzeti szinház. Ma, január 29-én : A fekete dominó. Víg opera 3 felvonásban. Ze­néjét szerzette Auber. Lord Elford . . . Ódry Juliano, gróf . . Zajonghy. Massarena Horatio Pauli Gil Perez . . . Kőszegi Angela .... Nádayné. Brigitta . . Saxlehner E. Claudia....................Fürediné. Az opara után: Pereg­rína, Eszményi ballet 1 felvonásban. Kezdete 7 órakor. Népszínház. Ma, január 29-én : Soldosné Luiza assz. mint vendi Tündérlak Magyarh­onba Népszínmű dalokkal 3 feli Vámházi gróf . . Tihanyi. Lajos ) • Eőrv. Ferenc, )­­ , Karikás. Laura,) Vámházi . Rákosi 1 Etel, ) gyámleányai Adámi Gyuri, rokkant obsi­tos huszár . . Tamássi Marcsa, utitársa . Soldosi Ádám) cselédek Vasvári­ Éva,­­Vámházinál Alszegi Öreg bíró ... V. Kovát Esküdt .... Kovács . Böske, felesége . Kertész. P.Bálinői öltözékeké divatos elkészíttetését mérsékelt áron s legpontosabban eszközli a KELLER és ZSITVAY " 27 grá" cég. Budapesten, szervitatér, Szerviták épületében. Első emeleti lakás balkonnal, a kerepesi út felé, egy háromablakú teremmel, 5 utcai szob­ral, 2 elő , 1 fürdő- és 1 cselédszobával, nagy konyhával, elő­kamrával és 2 angol elosettel a kerepesi út és nagykereszt-ut sarkán fekvő 3 emeletes uj házban f. évi május 1-től bér vehető. — Ugyane ház dohány-utcai részében egy nagy ba vagy raktárhelyiség az alatta lévő egész souterrain-n együtt kiadatik, 48 mell- és tüdőbajok ellen. Közli 11 színi ! A jelenleg uralgó gyors idő­változások mellett, mely­ek által számtalan egyén kö­högést, lábokat s nem ritkán­­­oszindulatu mell­bajokat kap, nem mulaszthatjuk el, hogy a Hoff János cs. kir. udvari szállitó u­- gyárának kitűnő malátakészitményeire (Bécs és Budapesten) a köz­figyelmet fel ne hívjuk. Az egészségi sör (m­áta­­kivonat), s maláta-mellczukorkák, egészségi csokoládé stb. a légcső-szervezetre végtelen jótékonyan hatnak, s mint nyákoldók a hurut, mell­­baj, köhögés stb.-nél kitűnő hatásúak. Eme valódi Hoff János-féle maláta egészségi tápszerek azért felülmúlhatlanok, mivel a gyógy­­fü­vek melléklésén felül még a készítési mód is te­kintetbe vétetik. Ezért Hoff János, mint ennek feltalálója és egyedüli készítője az osztrák császár, a szász király, a badeni nagyh­erczeg által nemrég különösen ismételve len kitüntetve. Eladási helyiség kicsinyben és nagyban Hoff János fiókja: Budapesten, Kalap-utcza 10- szám. Továbbá: TÖRÖK JÓZSEF-nél király-utca 7.sz. Tulajdonos: Tóth Kálmán. Kiadja és nyomatja az „Athenaeum“ irodalmi és nyomdai részvénytársulat.

Next