Fővárosi Lapok 1878. május (100-125. szám)
1878-05-19 / 116. szám
úgy gyermekük István, végre Kovács Sebestény Aladár, valamint sógora Kovács-Sebestény József nevében mélyen elszomorodott szívvel jelenti felejthetetlen férje, atyjok, ipjok, nagyatyja, illetve testvéröcscse KovácsSebestény Endre orvos és sebésztudor, kir. és miniszteri tanácsos, az országos közegésségi tanács elnöke, a jeles szent István-rend kiskeresztese, a vaskoronarend harmadosztályú lovagja, a budapesti szt. Rókus-kórház első sebészi osztályának főorvosa, a drégely-palánki ref. egyházmegye gondnoka, a magyar tud. akadémia levelező s több más tudományos társulat rendes és tiszteletbeli tagjának, folyó hó 17-én délután három órakor agyhüdés következtében életének 64-ik, boldog házasságuknak 29-ik évében történt hirtelen kimultát. A boldogult hült tetemei folyó hó 20-én (holnap, hétfőn) délután öt órakor fognak a halottas háznál, (Budapest, Józseftér 15. sz. a.) a helv. hitvallás szertartásai szerint megáldatni, s a budapesti kerepesi ut melletti sirkertben levő családi sírboltban örök nyugalomra elhelyeztetni. Kelt Budapesten, 1878. évi május 18-án. Áldás és,béke poraira!« * Özvegy gr. Zichy Miklósné szül. Festetich Fanny grófnő (a Festetich Leó gróf első házasságból származott leánya,) pénteken délután meghalt tüdőlokban, a nádor utcai Waldeck-házban, lányai és nővére (Ürményi Miksáné) karjai közt. Holttestét tegnap szentelték be s Várpalotára szállították, hogy— végkívánságához képest — négy év előtt elhunyt férje mellé temessék. Requiemje a belvárosi plébániatemplomban és Várpalotán szerdán d. e. tíz órakor lesz. Az elhunyt grófnő az utóbbi években egészen visszavonulva élt, három leánya (Mária, Fanny és Leona) nevelésének szentelve egész idejét. * „Az ördög története“ című, mai számunkban kezdődő érdekes dolgozat dr. Wertheimer Ede jogakadémiai tanártól, történeti irodalmunk hivatott művelőjétől, köztetszéssel fogadott felolvasás volt a nagyszebenimagyar olvasó-egylet« körében. * A lófuttatás utósó napja ma lesz, kétségkívül a legélénkebb s tán a legérdekesb is. Vasárnap lévén, bizonyára nagy közönsége lesz s ha csak az idő, mely egészen szépre vált, egy éjjel nem vesz valami meglepő fordulatot, nemcsak a tribune fog virítani, hanem a pálya széleinél is egész népünnepi látványra számíthatunk. A programm hosszabb , mint rendesen szokott lenni, mert hét számból áll. A futtatások ezek lesznek: Batthyány-Hunyadi-dij 200 cs. arany, tízezer frankos államdíj, melyre a Blaskovics Ernő »Kincsem« lova is fut, míg ellene nevezetes paripák (Tallós, Sabinus, Prince Giles sat.) vannak nevezve; vándorló ivadékverseny, háromezer forint; Nákó-dij ötven arany sah. Meskó-féle ostor, urlovasok számára; sorsolási dij, ezerötven forint, melyre három ló van csak nevezve, de jó lovak, melyek nyertesével jól jár, aki egy ötvenkrajcáros sorsjegygyel megnyeri; akadályverseny ezerkétszáz írt díjjal; végül magánfogadás ismét az ifj. Kiss Miklós »May Flower«-je és a báró Uchtritz Zsigmond »Fanny Lear«-je közt. * „Lear király“ volt a második szerep, melyet Kovács Gyula választott s pénteken játszott el szépszámú közönség élénk tetszése mellett. A nézők »szép szám«-ába nem értendő bele a páholyközönség, mely ilyenkor már nem jön nézni hosszú tragédiákat, hanem fogataii kocsiz a városligetben vagy sétál a Margitszigeten. A szellőztetés hiánya most már csakugyan kívánatossá teszi a színház rövidebbre vont estéit s minthogy »Othello« és »Lear« elég gyorsan követéki egymást, valószínű, hogy e két nagy shakspearei szerep után »tertium non datur« egyhamar. Kovács Gyula «Lear«-je ellen kevesebb kifogást tehet a kritika, mint tett »Othello«-ja ellen. A boldogtalan vén király szerepében a jól átgondolt alakhoz hivebb maradt elejétől végig a kivitelben. Érdekes képet adott, ha nem is teljeset. Az expozícióban, midőn birodalmát megosztja lányai közt, eltalált jelentőséggel emelte ki vén fejének és szívének ama hibáit, melyekkel szörnyű sorsának nemezisét maga ellen felidézi. A földet megrendítő hálátlanság jeleneteiben (a két gonosz lánynyal szemben) sok oly mozzanatot adott, mely díszére válik tehetségének. Amint reménykedett, hogy Regan mégis jobb, mint Goneril, a mint el-elfojta mély keserűségét, a mint csalódásában fölkacagott s a »bolond« karjaiba menekülve, elrohant, mindezzel úgy megnyerte a közönség tetszését, hogy vagy négyszer tapsolták ki egymás után. Természetesen egy hét alatt nem vetkőzhette le ama hibáit, melyekről »Othello« alkalmával beszéltünk, sem nem pótolható az akkor megjelölt hiányokat, (melyek egyike-másika nem is pótolható, ha nincs meg a temperamentumban;) néha most is egyhangúlag beszélt és mozgásában fölösleges, a stil rovására eső aprólékos vonásokat használt, de a királyi méltóság külsejében megvolt a vihar jelenetében is, jobban, mint a hang ereje az elemek dühöngései közt. A fő, amire törekednie kell, több modulációra tenni képessé hangját, mert valamint a képíró nem csupán egész, hanem felszínekkel is fest, hogy az egybeolvasztás, a harmónia szépségét létrehozza, úgy a színésznek is sok mindenféle hangárnyalatra van szüksége, ha a beszéd hullámzatosságát s a kifejezés fordulatait, eséseit, emelkedéseit természetes szépségben akarja érzékíteni. A végjelenetekben, kivált a megtörtségnek, a fájdalomnak több igazi hangját hallottuk tőle, mint a vihar, a téboly szörnyen szép jelenéseiben. Egészben véve : az ábrázolás megérdemelte a közönség elismerését. A tragédia szerepkiosztása és rendezése dicséretreméltó. Edgárt Nagy Imre játszotta, Edmundot Egressy Ákos, Regant (e szerep nem kis előnyére) Lendvayné asszony, Cordeliát pedig rokonszenves egyszerűséggel Márkus Emilia k. a. Az udvari bolondot Vizvári ábrázolta (először ezúttal) tisztán rajzolt körvonalakban, de a keserű humor hiányával. A régibb szereplők közül láttuk a K-né Jászay Mari aszszony fagyosan jellemző Goveriljét s a Szigeti József becsületes, érdes Kent lovagját. A felfordított »ypsilon« (Földényi) ép akkor tette össze lábait legjobban, midőn Kent lovag a felfordított ypsilonhoz hasonlít. Kis dolog, de figyelmetlenség jele. * A külföldi gouvernante-ok ellen sokszor hangzott már a panasz. De hiba volna őket egy kalap alá fogni, mert vannak köztük kitűnő szolid nevelőnők, sőt van olyan is, ki hazánkat megszeretve, nyelvünket megtanulva, a külföldi sajtóban igyekszik számunkra meleg rokonszenvet ébreszteni. Ilyen egy északi németországi nevelőnő, ki magyar növendékei szivében erősen igyekszik beoltani a honszeretetet s a mellett olykor irodalmi termékeinket is törekszik megismertetni a külfölddel. Ez év elején a »Greifszwalder Tageblatt «-ban az ő tollából jelent meg Győry Vilmos »Hárompróbás vőlegény«-ének fordítása, s jelenleg egy berlini nagy lap számára fordítja szintén Győrynek a »Főv. Lapok« 1873-dik évi folyamában megjelent »Aranyos fiúcska« című elbeszélését. Ugyancsak ő Scherr János zürichi tanárral levelezésbe lépett, hogy legújabb irodalmi termékeinkről hőanyagot nyújtson neki »Alig. Literatur-Geschichte«-jének most készülő hatodik kiadásához, ahol tehát irodalmunk bővebben lesz tárgyalva, mint az eddigi ilynemű német munkákban. Az idegen származású hölgy, ki ily becses buzgósággal viszonozva hazánk vendégszeretetét, a Rudnay József családja körében ismerte meg hazai irodalmunkat s jelenleg a felvidéken gr. Vay Tihamérné szül. Beniczky Ilka urhölgy házánál folytatja nevelőnői működését. Az ő szerénysége akadályozza tollunkat neve megemlítésében. * A kerepesi temetőben tegnap délután négy órakor szép részvéttel, verőfény mellett ment végbe a Szilágyi István hamvainak elhelyezése és sírboltjának beszentelése. A városi főreáltanoda és a hatóság nevében tartott beszédek melegen fejezték ki a kegyeletet a kitűnő polgár emlékezete iránt, ki nagy alapítványával a nevelési ügyet oly kiválóan előmozdító fővárosunkban. * A corson péntek este nagy riadás volt a sétáló tömeg közt. A Stein-háznál egy nekivadult ló rohant be vágtatva az asphalton. A nők sikoltozva menekültek. Gyermekek, férfiak tolongtak, szétfutottak. Meg volt ijedve mindenki. A nyargaló ló egy széken ülő öreg kereskedőt, Schlesingert földre taposott, úgyhogy az eszméletlenül, véresen esett össze s ijedten szálltták haza lakásáraa Wurm-udvarba,ahol minden orvosi segély dacára egy óra múlva meghalt. A tört kocsirúd, melyet a ló magával ragadt, orr- és homlokcsontját szétzúzta. Legázolt, elsodort másokat is, (egy lap szerint tizet, köztük két nőt,) de ezek sérülései nem aggasztók. Végre a »Hungária« egy bátor pincére (Frigyes) állt a dühödt ló elé s megragadta, mások szerint a corso rácsozatának ment s úgy lehetett megfogni. Az állatgyógyintézetbe szállíták. A ló a báró Duka Péteré, ki este egyfogatú kocsiján ment a kaszinóba s onnan a kocsis hajtott haza az erdősorra, a lövölde közelébe. Midőn a lovat ép kifogta, ez megijedt, elnyargalt, magával vonva a kocsirudat is. A kerepesi vámház felé rohant, de hirtelen visszafordult a király utcának, földre sodorva egy napszámosnőt. Majd a váci körúton taszított földre többeket s kitört egy fát. Végül a corson okozott nagy riadalt és egy szomorú halálesetet, egy becsülésben élt kereskedőét, ki ép most készült fia menyegzőjére. * A Petőfi-házat nyolcszáz írton vette meg az »írók és művészek társasága.« A jelenlegi tulajdonos élete fogytáig ott lakhatik s e kedvezményért csak a házat kell jó karban tartania. Az irói és művészi kör a ház utcai szobájában Petőfi-ereklyékből, kéziratokból, a különféle kiadásokból sah, múzeumot szándékszik berendezni. * Az újpesti rablógyilkos Rózsa Istvánnak holnap reggel fogják tudtára adni, hogy a király megerősítette halálítéletét. E perctől a terézvárosi plébánia egy lelkésze lesz mellette a végrehajtásig, mely — mint mondják — kedden reggel nyolc órakor megy végbe a kerepesi fegyház udvarán. Közönséget persze nem bocsátanak be e szomorú látványhoz. A törvényszék részéről Matasovszky Arthur bíró, Gyürky Miklós jegyző és dr. Glück Ignác orvos lesznek jelen. A szokott tíz tagról a főpolgármester fog gondoskodni. * „Kincsem“ a gyepek hőse, Budapestről Bécsbe »megy«, beavatni egy halmaz aranyat, innen Hamburgba, a »Renard-Rennen« nagy díjáért futni. Angliába is el fog látogatni a goodwoodi versenyekre, onnan Franciaországba utazik, szeptemberben részt vesz a badeni futtatásokon, őszre pedig ismét hazatér. * A Sterkesék zenekarának Párisban jól megy a dolga. És most küldtek egy a világtárlatot megnézni volt hazánkfiával ezerkétszáz frankot aranyban családjaiknak. Berkes egymaga ötszáz frankkal emlékezett meg az itthonvalókról. Jövő farsangra az egész bandát szerződteti egy párisi etablissement. * „Nyugaton“ címmel Sátoraljaújhelyről hetven lapra terjedő füzetet kaptunk, mely C h yz er Kornél zemplén megyei főorvos osztrákföldi svájci és savoyai élénk úti leveleit foglalja magában, s párját képezi az ő »Északon« című előbbi füzetének,mely a »Főv. Lapok«-ban megjelent oroszországi és skandináviai úti rajzainak különlenyomata volt. Ez alkalommal megemlítjük, hogy Chyzer Kornél megyei főorvos a múlt hó vége felé Sátoraljaújhelyen nőül vette Maán Jolán úrhölgyet, ki pár év előtt végkép visszavonult a vidéki színészet teréről, melynek egyik kiváló tagja volt. Esküvőjük teljes csendben ment véghez, s csak a megye fő- és alispánja voltak jelen, mint tanúk. * Új zeneművek a Pirnitzer Frigyesféle hangjegykereskedésből: »Kornevilli keringő« (a Szigligetiné asszony arcképével) Drescher Raimundtól, ára 80 kr; »Die Glocken von Corneville«, Quadrille für pianoforte, von Anton Faulwetter, Preis 60 Nkr; »Valse-Caprice« für Pianoforte, componirt von Julius von Beliczay, Preis 1 fl. 20; »Octaven-Etude« für das Pianoforte, von Karl Paul Rausch«, Preis 90 nkr; »Aus Liebe zur Kunst«, Walzer für das Pianoforte, componirt von Anna Wohl, Preis 80 nkr; »Klein aber herzig«, Polka francaise für das Pianoforte, componirt von Anna Wohl, Preis 50 nkr; »Der junge Herr«, March nach bekannten Volksliedern, für Pianoforte von Raimund Drescher, Preis 60 nkr; »Polka de Salon«, für das Pianoforte, von Johann Beck, Preis 50 kr; »Felvidéki emlék«, csárdás, zongorára szerző Ruby Miroszláv, ára 50 kr. »Árion«, csárdás, zongorára szerző Farkas Miska, ára 60 kr. * Román-magyar barátság. Sturdza Demeter oláh herceg ittlétekor, e hó 10-dikén, Éber Nándor a kaszinó egyik helyiségében ebédet adott a román államférfiú tiszteletére. Kormánypárti képviselők voltak jelen. Jókai Mór a román-magyar egyetértésért és szövetségért emelt poharat, mit a román herceg hasonló óhajtással viszonzott, miközben azt gondolhatta magában: »Minden Demosthenesnél jobban beszélne a tett.« * A lovaregyesület egy választmányi tagja (Tisza Lajos) ellenében, a csütörtöki futtatáson gróf Henckel Hugo egy jockeyje tiszteletlenül viselte magát. A gyeptörvények szerint: e lovászt végkép el kellene tiltani a versenyektől, de mivel ez urára jelenleg sok kárral járna, a mai versenyen a stewardek maguk elé rendelik a jockeyt s kemény megrovást mondanak ki fölötte. * Rövid hírek: Doppler »Ilká«-ját a jövő hó elején fogják föleleveníteni, Nádainé asszony, Odry, Pauli, Kőszegi és Zajonyi közreműködésével.— A delegáció tagjait e hó 23-dikára hívják újra össze, Bécsbe. — Párkányi Béla kanonok Rómában van, hogy a pápának átnyújtsa a Szent István-társulat föliratát. — A képzőművészek e hó utosó napján majálist rendeznek a rákospalotai erdőben. — A nemzeti színház deficitje, egy kőnyomatú lap szerint, csökken; tavaly 43.000 ft volt, az idén már 21.000 ft. — Kautz Gyulának huszonötéves tanári jubileumán, hallgatói arany tollat nyújtanak át; ez idén lesz az ő ezüst- s szüleinek aranylakadalma is; továbbá Irma lánya szintén ez évben megy férjhez. —A nemzeti tornaegylet tegnap nyitá meg ősz utcai nyári csarnokát, lakomával s a Patikárusok zenéje mellett. — Az augusztusi tanítógyűléskor tanszerkiállítás is lesz s a rendezőség elnöke és jegyzője felhívták a könyvkiadó, tanszerkészítő és kereskedő urakat, hogy kiállítandó tárgyaikat julius 10-dikéig Zilahy Sámuel váci utcai könyvkereskedésébe szíveskedjenek beküldeni. — De Maistre Artur vicomte, a kassa-oderbergi vasút főigazgatója, a Ferenc József- rend vezénykeresztjét kapta meg; Reinhand Pál Lajos osztrák államvasúti forgalom-igazgató és de Serres építészeti igazgató pedig a harmadosztályú vaskoronarendet. — Az izraelita nőegylet leányárvaházában holnap (hétfőn) délután három órakor lesz a zárvizsgálat. — A főváros közgyűlése Weisz B. F. indítványát, az ottani koldulás megszüntetése végett, olykép fogadta el, hogy a szegényügyi bizottságnak adta ki. — Dr. Császár Károly jeles szaktanár fia, Zsolt, a roncsoló torokláb áldozatául esett. Az „Egyetértés“ egy névjegyen írt levél közlésével bizonyítja, hogy az egyesült ellenzék kebléből csakugyan történt lépés a Szilágyi Dezső tanárnak tervezett tüntetés olyképen való megtartására, hogy az egyszersmind az új pártnak is javára essék. — A zugligetbe járók s az ottlakók panaszkodnak az oda vivő ut elhanyagoltsága miatt; a lóvasut-társulat kötelessége volna az ut öntöztetése. 468