Fővárosi Lapok 1878. augusztus (175-199. szám)

1878-08-22 / 191. szám

magyar ifjú udvariasan kér bocsánatot az írónőtől a leckéztetésért s örömét fejezi ki, hogy az írónő és férje szeretik Magyarországot. Ajánld neki írandó forrásokul a Mikes leveleit s Horn Ede »Rákóczi«-ját, melyekből több ívre menő kivonatot is küldött neki. Bizonyára a 22 éves ifjú e közvetítésének jelentékeny része van abban, hogy Mühlbach oly rokonszenvesen festé Rákóczit. Különben »Mária Terézia és Trenck pandurezredes« című munkájában is ez írónő lándzsát tört a magyarok mellett, elismerve érdemeiket Németország iránt. Nagy Kálmán 1860 dec. 26-án ismét szenvedélyes hangú levelet irt Mühlbachnak. Ekkor történt, hogy a szász kormány kiadta gróf Teleki Lászlót az osztráknak. »Midőn — úgymond — 49-ben az osztrák kormány felszólítá a török kormányt, (már maga a fölszólítás is gyalázat!) hogy a magyar menekülteket szolgáltassa ki, a török kormány ezt, mint gyalázatos, becstelen dolgot, megtagadta; az a török kormány, melyet a túlságos civilizált emberek még csak emberi kormány számba sem vesznek. És épen egy németnek (Beust.) kellett magán egy politikai fogoly kiadása által foltot ejteni, örökös, kiolthatatlan gyalázatot, a szász kormány nevére.« Mühlbach Lujza osztozott a magyar ifjú e nézetében. Sok levelet váltottak aztán egymással, olykor egész bensőséggel. Egyikben Mühlbach hosszasan irja le a berlini karácsonyi ünnepek jelentőségét a gyermekekre nézve s irja azt is, hogy a Rákóczi képét megvette s a magyar ifjútól hosszú választ kér. A hires írónő rendesen megküldte neki uj műveit s egy levélben azt is megkérdé: házas-e, képviselő-e s melyik párthoz tartozik? Október 5-én azt kérdi, meg lesznek-e a magyarok elégedve »Rákóczi«-jával, s jellemzőleg teszi hozzá: »Fog-e végre német iró annyi tiszteletben s szerencsében részesülni, milyenben francia s angol írók gyakran részesülnek? Sand és Dumas a nápolyiaktól hálából egy-egy villát kaptak az öbölnél, Bulwer az angol nemzettől jószágot, Lamartine a szultántól nagy földterületet török történelméért. De német író mikor kapott valamit bármely nemzettől nagyrabecsülése jeléül ? »Én azt hiszem, (vagy tán csak képzelgés ?) hogy Rákóczimmal szolgálatot tettem a magyaroknak. Megjutalmaznak-e ezért engem majd a magyarok, mint egykor megjutalmazta Szécsi Mária Gyöngyössyt, aki őt megénekelte. Ön azt fogja mondani, hogy ez csak tréfa s önnek igaza is van. Megvallom azonban, hogy egy évet adnék életemből, ha a magyar nemzet részéről ily kitüntetésben részesülhetnék, ha az a jószág vagy villa csak egy hasznavehetlen rom volna is.« Hozzá teszi, mit törődik ő drága kövekkel s a tisztelettel, melyet fejdelmektől kap, de egy nagy nemes nemzettől elismerést, hálát aratni oly öröm volna, mely — ha csak rá gondol is — elszédíti. Nagy Kálmán e sorok után azt irta be naplójába : »Azt hittem, annyira már csak mentem Mühlbachhal, hogy nem hiszi, miszerint nálunk terra deserták volnának.« 1861 decemberben vigasztaló levelet irt Mühlbach Lujzának, férje, Mundt tanár elvesztése fölött. Az özvegy megküldte neki az elhunytnak arcképét s kéri az ifjúét; e levélben irja: »két leányommal fogom magamat vigasztalni s ama hivatással, melyet isten nekem rendelt.« 1862 május 28-dikán kelt levelében Nagy Kálmán először használja e megszólítást: »Hochgeschätzte Freundin,« elküldve neki saját arcképét, egy magyar ezüst pénzekből összeállított sakkor divatos karpereccel. Mühlbach visszonzásul a saját arcképét és nagyobb leánya, Theodoráét két-két példányban, a kisebbikét, Teréziáét egyben küldte el neki. Itt a levelezésben szünet állt be s Mühlbach 1863 május 19-én levelet ir neki, kérdve: »Barátom! Beteg ön, vagy csak megfeledkezett rólam ? sat. Kérdőre vonom önt, mert az ön hallgatása fáj nekem.« Nagy Kálmán azt írta naplójába e rokonszenvtől sugárzó sorokra: »Leányára nézve nem számíthat rám, mit akarhat tőlem ? Mert céljának kell lenni. Mert cél nélkül nem írogatna olyan, mondhatnám példátlan szorgalommal egy ünnepelt írónő, mint ő, egy ilyen magamféle igénytelen legénynek.« Válaszolt neki, elmondva, hogy a politikai helyzet nyomasztólag hat kedélyére. Mühlbach novemberben megküldte neki »Prinz Eugén«-jét, nézetét kéri róla s azt, hogy eszközöljön ki e müvéről valami ismertetést magyar vagy német lapban. Nagy Kálmán maga irt az írónőről és műveiről két tárcát a »Fővárosi Lapok« 1864-dik évi 88. és 89. számaiban, melyeket hosszú válaszszal külde meg Berlinbe. Leveleztek-e tovább, nem tudni. Az elvonultan élt Nagy Kálmán a hetvenes évek elején elhalt. Mühlbach Lujza is meghalt pár év előtt. Mindenesetre érdekes volt megtudni, hogy egy pár nagyobb művére jó befolyással volt egy magyar ifjúnökségtől (Budavár, úri utca 31 sz.) igazolványt szereztek. ** Sümegen e hó 18-dikán jótékonycélú táncmulatságot rendeztek a most épülő helybeli kórház javára. A díjlövéssel és tekeversenynyel egybekötött nyári vigalom szépen sikerült, amennyiben szépebben igazán gazdag volt. A fiatal asszonyok közül megjelentek : Adlerné Winter Emilia(Bécsből,)Gaál Ödönné (Győrből,) Oszterhueber Péterné (Csabrendekről,) Eitner Sándorné, Fleischhakkerné, Kubányiné Surgóth Nelli, Surgóth Miksáné, Székely Gusztávné, Szmodiss Károlyné, Szidnayné, Tóth Kálmánné, a leányok közül; a Babos nővérek (Dakából,) Babos nővérek (Sümegről,) Bogyay nővérek (Csab-Rendekről) Borovics Aranka (Ukkról,) Horváth Iza, Jenvay nővérek, Jobbany Irma, Kecskeméthy Mathild és Irén, Kisfaludy Flóra és Mariska, Makár Paula (Budapestről,) Perlaky nővérek (Hosztódról,) Pintér Lujza, Stamborszky Pauline, Takács Laura, Takács Vilma és Janka, Winter Teréz. A tánc vígan folyt éjfél utánig. Az anyagi siker is szép. ** Szegeden a hölgyek Szent István napja délutánján értekezletet tartottak Lusztigné úrhölgy lakásán, elhatározva, hogy pénzt gyűjtenek a mozgósítás által sújtott családoknak s lépést és egyebet a sebesülteknek. A nők e nemes célú egyesülése Görgeyné tábornokné, Prossnitz Genovéva, Markovszkyné, Keméndy Nándorné s több urhölgy kezdeményének köszönhető. Más városok női közönsége sem fogja tán e szép példaadást figyelmen kívül hagyni. ** Uj Orsován (Ada-Kaléhban) vasárnap megünnepelték a király születése napját. E szigeti várban 87 esztendő óta ez volt első ilynemű katonai istentisztelet. A föllobogózott »Maros« gőzös vagy háromszáz személyt szállított Orsovából a vár alá, kik részt vettek a délutáni egy órakor végződött ünnepélyben. Az orsovai dalegylet a néphimnuszt (»Gott erhalte«) énekelte. ** Vidéki hírek. Debrecen ref. iskoláinál Szikszay József polgár ezerforintos alapítványt tett, hogy annak kamatát évenként a legkitűnőbb tanító kapja jutalmul; hasonló ezerforintos alapítványt ő és neje régebben tett már a főiskolában elhelyezett elemi iskolánál. — Besztercebányán Turjay László tanár beteges lányok számára gyógytornászati tanfolyamot nyit s jelenleg egy »Női tornaművészet« cimü munkán is dolgozik. — Szentesen a jövő hóban Molnár György fog vendégszerepelni. — A mozgósított honvédzászlóaljak közül a székesfehérvári, paksi és szegedi most vannak útban, hogy Pétervárad, Eszék és Zimony helyőrségét képezzék s onnan a közös katonaság azonnal a harctérre legyen indítható. — «Megemlékezés Kátai Gábor felett« című emlékbeszéd jelent meg Debrecenben, 41 lapra terjedő füzetben ; a debreceni és biharmegyei orvos-gyógyszerészi egyletek májusi közülésén olvasta ezt föl dr. Zelizy Dániel egyleti titkár. A Korynicán vasárnap ismét kedélyes táncvigalmat rendeztek, melyben a nővendégek közül számosan vettek részt, köztük gr. Vay Lászlóné, Matuska Istvánné,Onhaiser Gizela, Péchy Endréné,Sántháné sat.; újabban kirándulást terveznek a zseleznói fürdőbe. — Kolozsvárit Gáli Gyula kataszteri titkár eljegyezte özv. Szilágyiné szül. Z. Kiss Vilma urhölgyet. — Prielle Kornélia asszony szombat este Kolozsvárra érkezett s tegnapra tűzte ki első föllépését a »47-dik cikk«-ben. — Zágrábba kedden 613 török foglyot szállítottak, viszik Komáromba és Josefstadtba. — Debrecenben vasárnap egy húszéves leány, Helmeczy Mari agyonlőtte magát, már tegnap óta ott van. — Király ő felsége a jövő hóban Tyrolba készül, megnézni a csapatok és lövészek hadgyakorlatait Sterziegben s a brixeni erődöt. Rainer főherceg honvéd-főparancsnok és Hort miniszter fogják kisérni. — A minisztertanácsban, melyben hétfőn Tisza K. és Szende B. fővárosunkból s Széll Kálmán Rátótról részt vettek, igen fontos katonai ügyekben hoztak határzatokat. — Gr. Andrássy, hir szerint, az idén is fog találkozni herceg Bismarckkal, Gasteinban vagy Salzburgban. — Grant Ulysses tábornok a krakói vonattal vasárnap este érkezett Bécsbe s az amerikai követhez szállt; ő felsége kedden fogadta. — Wilmers Rudolfon, ki oly szépen tudta zongorázni a magyar dalokat és ábrándokat, úgy mutatkozott a téboly, hogy gyémánt gyűrűjét oda adta egy mellette elhaladó vén asszonynak, pénztárcáját pedig egy napszámosnőnek e szavakkal: »ez az igazi vallás.« — Laibachba e hó 16-án este 97 sebesült érkezett Horvátországból; az indóházban sok nép gyűlt össze nézésükre. — A Dunaszabályozó társulat egy propellerje tegnap a Rudolf-hídnál elsülyedt; a kapitány, a gépész, a fütő s valószínűleg egy matrózfiú is, odavesztek; a folyammérnök két hajóssal megmenekült. Vidék. ** Marosvásárhely ttszept. 8-án lesz a székelyművelődési egylet nagygyűlése, melynek műsora ez: elnöki megnyitó, titkári, pénztárnoki sat., jelentések, három válaszmányi tag kisorsolása, számvizsgáló bizottság választása; jelentés a hosszúfalusi műmetsző felső iskola növendékeinek haladásáról; pályabírói jelentés a »Székelyföld leírása« ezerforintos pályázat eredményéről; javaslat a Budapesten őszszel rendezendő székely kiállításról, székely ballada Tolnai Lajostól s »Marosvásárhely és Marosszék közoktatás- és közmivelődési állapotáról« felolvasás Száva Farkastól. Lesz kirándulás Szovátára vagy Parajdra, sőt esetleg nagyobb körút is az őszi székely kiállítás érdekében. A keleti, tiszavidéki és arad-temesvári vasúton leszállított árral utazhatnak a tagok, kik az el 933 Bécsi hírek. Királyunk az aug. 16-diki bjelalováci győzelmes harcra, (melynek egyik legszebb oldala az, hogy csak tizenkét embert vesztünk.) következő sürgönyt küldé báró Philipovicsnak: »Köszönöm önnek az örvendetes születésnapi ajándékot, melylyel engem meglepett, és teljes szívből elismerésemet fejezem ki önnek és a derék csapatoknak odaadásuk és hősiességük újabb sikeréért. Ön ezt minden alatta álló osztálylyal fogja közölni.« — Prágába pedig, hol vasárnap a trónörökösnél udvari ebéd volt, ő felsége e táviratot intézte: »Legszebb születésnapi ajándékul Philipovics táborszernagy küldi Fojnicskánál vívott nagy győzelmének hírét.« E sürgöny ép akkor érkezett meg, midőn a trónörökös ép felköszöntőt monda. — Teplitzben a Vilmos császár által adott udvari ebéden s az ő nevében Goltz szárnysegéd mondott pohárköszöntést Ferenc József császárra és királyra, mint a német uralkodó leghűbb barátjára. Gr. Perponcher udvari marsal pedig a gyógykertben őrt álló polgároknak kijelenté a császár áldomását, mire a közönség éltette a két uralkodót, Vilmos császár pedig az erkélyre ment s háromszor köszönt. — Mostarban tábori mise és a görög és katholikus templomokban ünnepélyes istentisztelet volt királyunk születésnapján s ott is, mint több helyen (Banjalukán,Berbirben sat., előkelő küldöttek jelenték ki királyunk előtti hódolatukat. *** Bécsi hírek. Rudolf trónörökös ma délben érkezik Teplicbe. Frigyes németalföldi herceg külföld. *** Bosznia.Szerajevó bevétele a megszálló csapatoktól érkező legfőbb hír. Hétfőn tűzték ki a várra az osztrák-magyar lobogót, a hymnus hangjai, százegy ágyúdörrenés és a csapatok örömrivalgása közt. De a győzelem sokba kerülhetett, mert Philippovich táborszernagy maga távírja, hogy a veszteség, fájdalom, nem jelentéktelen. Tegethoff altábornagy hat hadosztálylyal és két hegyi dandárral indult Szerajevó felé. Kakani, Kolotics, Vratnica mellett erős küzdelmei voltak a csapatoknak a felkelőkkel. Tegethoff egész hadoszlopával megmászta a Kozarszko hrdot. A megszállás napján fél hétkor dördültek meg az első ágyúlövések a szerajevói vár ellen; nehéz ütegeket szögeztek rá s azok csakhamar elnémíták a vár ágyúit. A gyalogság csatárláncokban vonult a vár ellen. A város utcáin borzasztó harc fejlődött ; minden házból, ablakból, kapurésből, hasadékból lőttek katonáinkra; az asszonyok is részt vettek a harcban, sőt a katonai kórház betegei is. Másfél óráig tartott a küzdelem. Mint a boszniai főhadparancsnok távirata mondja: a vad fanatizmus hihetetlen jeleneteket szült, s csak csapataink jószívűségének köszönhető, hogy nagyobb kár nem esett a városban, néhány ház leégett. Megsebesültek: Dilmost őrnagy, Eimensberger őrnagy, Andreánszky százados veszélyesen, Gotzani marquis hadnagy könynyen. A fölkelők Gorazda felé széledtek el, Hadsi Lója is velük ment. E rajongó dervis napok előtt vigyázatlanságból megsebesítette magát, s parancsolatot adott ki, hogy a fölkelők kezébe kerülő minden osztrák főtisztet rögtön akaszszanak föl. A porta békére intő táviratait nem engedték a néppel közölni, Szerajevót pedig föl akarták gyújtani, mielőtt csapataink bevonulnának. A Dobojból érkezett jelentés szerint: Szapáry altábornagy csapatait hétfőn este ismét megtámadták, de hosszabb küzdelem után az osztrák-magyar csapatok visszaverték a támadást. Schmiger altábornagy könnyű sebet kapott. *** Konstantinápolyból írják, hogy Totleben tábornok szombaton Mokrikem és San Stefano közt 83.000 ember és 350 ágyú fölött tartott szemlét. A szemle vége felé pisztolylövés esett Totleben közelében, anélkül hogy a kíséretből valakit megsebesített volna. A törököt, aki lőtt, elfogták, és a gyanú miatt, hogy Totleben ellen akart merényletet intézni, ennek környezete össze-vissza verte. A kihallgatásnál azonban kitűnt, hogy a török a szemlét az oroszok elvonulásának hitte és hazafias örömében a levegőbe lőtt. A tüntetőt Totleben parancsára azonnal szabadon bocsátották. *** Szentpétervárott, — mint már írtuk — a Szaszszulics Vjéra izgalmas esetéhez hasonló merénylet történt ismét. A csendőrség főnökét, Meszenceff tábornokot pénteken reggel az utcán megölték. A tábornok kilenc óra felé, mikor még az orosz főváros utcái néptelenek, a gosztonyidvori kápolnából miséről jött Makaroff alezredessel, az Italjanszkaján egy cukrászbolt előtt két elegáns fiatalember megrohanta őket, Meszenceffet szivén szúrták tőrrel, Makaroffra pedig, ki le akarta őket tartóztatni, revolvert sütöttek. A következő pillanatban beugrottak egy készen tartott díszes fogatba s elvágtattak. Egy szabadságolt katona, ki mindezt látta, lélekszakadva rohant egy ideig a kocsi után, de nemsokára fáradtan rogyott össze. Makaroff nem sebesült meg s ő vezette Meszenceff tábornokot, ki még tudott szólni s látszólag nem is szenvedett veszélyes sérülést. A tábornokot haza vitték, ápolták, de egy negyed hatkor borzasztó kínok közt meghalt. Az eset természetesen óriási föltűnést okoz Szentpéterváron; a tetteseket még mindig nem keríthették kézre, csak annyit tudnak róluk, hogy díszesen voltak öltözve (az egyik szürke palotátt viselt, a fogat lószerszáma pedig ezüsttel volt kiverve. A Külföldi hírek. Brüsszelben a művészeti kiállítást e hó 20-dikáról szeptember 5-dikére ha-