Fővárosi Lapok 1878. augusztus (175-199. szám)

1878-08-22 / 191. szám

magyar ifjú udvariasan kér bocsánatot az írónőtől a lec­­kéztetésért s örömét fejezi ki, hogy az írónő és férje szere­tik Magyarországot. Ajánld neki írandó forrásokul a Mikes leveleit s Horn Ede »Rákóczi«-ját, melyekből több ívre menő kivonatot is küldött neki. Bizonyára a 22 éves ifjú e közvetítésének jelentékeny része van abban, hogy Mühlbach oly rokonszenvesen festé Rákóczit. Különben »Mária Te­rézia és Trenck pandurezredes« című munkájában is ez írónő lándzsát tört a magyarok mellett, elismerve érdemei­ket Németország iránt. Nagy Kálmán 1860 dec. 26-án ismét szenvedélyes hangú levelet irt Mühlbachnak. Ekkor történt, hogy a szász kormány kiadta gróf Teleki Lászlót az osztráknak. »Midőn — úgy­mond — 49-ben az osztrák kormány felszólítá a török kormányt, (már maga a fölszó­­lítás is gyalázat!) hogy a magyar menekülteket szolgáltassa ki, a török kormány ezt, mint gyalázatos, becstelen dolgot, megtagadta; az a török kormány, melyet a túlságos civili­zált emberek még csak emberi kormány számba sem vesz­nek. És épen egy németnek (Beust.) kellett magán egy politikai fogoly kiadása által foltot ejteni, örökös, kioltha­­tatlan gyalázatot, a szász kormány nevére.« Mühlbach Lujza osztozott a magyar ifjú e nézetében. Sok levelet váltottak aztán egymással, olykor egész bensőséggel. Egyikben Mühl­bach hosszasan irja le a berlini karácsonyi ünnepek jelen­tőségét a gyermekekre nézve s irja azt is, hogy a Rákóczi képét megvette s a magyar ifjútól hosszú választ kér. A hires írónő rendesen megküldte neki uj műveit s egy levél­ben azt is megkérdé: házas-e, képviselő-e s melyik párthoz tartozik? Október 5-én azt kérdi, meg lesznek-e a magya­rok elégedve »Rákóczi«-jával, s jellemzőleg teszi hozzá: »Fog-e végre német iró annyi tiszteletben s szerencsében részesülni, milyenben francia s angol írók gyakran részesül­nek? Sand és Dumas a nápolyiaktól hálából egy-egy villát kaptak az öbölnél, Bulwer az angol nemzettől jószágot, Lamartine a szultántól nagy földterületet török történel­méért. De német író mikor kapott valamit bármely nemzet­től nagyrabecsülése jeléül ? »Én azt hiszem, (vagy tán csak képzelgés ?) hogy Rákóczimmal szolgálatot tettem a magyaroknak. Megjutalmaznak-e ezért engem majd a magyarok, mint egykor megjutalmazta Szécsi Mária Gyön­­gyössyt, a­ki őt megénekelte. Ön azt fogja mondani, hogy ez csak tréfa s önnek igaza is van. Megvallom azonban, hogy egy évet adnék életemből, ha a magyar nemzet részé­ről ily kitüntetésben részesülhetnék, ha az a jószág vagy villa csak egy hasznavehetlen rom volna is.« Hozzá teszi, mit törődik ő drága kövekkel s a tisztelettel, melyet fej­­delmektől kap, de egy nagy nemes nemzettől elismerést, há­lát aratni oly öröm volna, mely — ha csak rá gondol is — elszédíti. Nagy Kálmán e sorok után azt irta be napló­jába : »Azt hittem, annyira már csak mentem Mühlbachh­al, hogy nem hiszi, miszerint nálunk terra deserták volnának.« 1861 decemberben vigasztaló levelet irt Mühl­bach Lujzának, férje, Mundt tanár elvesztése fölött. Az özvegy megküldte neki az elhunytnak arcképét s kéri az ifjúét; e levélben irja: »két leányommal fogom magamat vigasztalni s ama hivatással, melyet isten nekem rendelt.« 1862 május 28-dikán kelt levelében Nagy Kálmán először használja e megszólítást: »Hochgeschätzte Freundin,« el­küldve neki saját arcképét, egy magyar ezüst pénzekből összeállított sakkor divatos karpereccel. Mühlbach visszonzá­­sul a saját arcképét és nagyobb leánya, Theodoráét két-két példányban, a kisebbikét, Teréziáét egyben küldte el neki. Itt a levelezésben szünet állt be s Mühlbach 1863 május 19-én levelet ir neki, kérdve: »Barátom! Beteg ön, vagy csak megfeledkezett rólam ? sat. Kérdőre vonom önt, mert az ön hallgatása fáj nekem.« Nagy Kálmán azt írta nap­lójába e rokonszenvtől sugárzó sorokra: »Leányára nézve nem számíthat rám, mit akarhat tőlem ? Mert céljá­nak kell lenni. Mert cél nélkül nem írogatna olyan, mond­hatnám példátlan szorgalommal egy ünnepelt írónő, mint ő, egy ilyen magamféle igénytelen legénynek.« Válaszolt neki, elmondva, hogy a politikai helyzet nyomasztólag hat kedélyére. Mühlbach novemberben megküldte neki »Prinz Eugén«-jét, nézetét kéri róla s azt, hogy eszközöljön ki e müvéről valami ismertetést magyar vagy német lapban. Nagy Kálmán maga irt az írónőről és műveiről két tárcát a »Fővárosi Lapok« 1864-dik évi 88. és 89. számaiban, melyeket hosszú válaszszal külde meg Berlinbe. Levelez­tek-e tovább, nem tudni. Az elvonultan élt Nagy Kálmán a hetvenes évek elején elhalt. Mühlbach Lujza is meghalt pár év előtt. Mindenesetre érdekes volt megtudni, hogy egy pár nagyobb művére jó befolyással volt egy magyar ifjú­­nökségtől (Budavár, úri utca 31 sz.) igazolványt sze­reztek. ** Sümegen e hó 18-dikán jótékonycélú tánc­­mulatságot rendeztek a most épülő helybeli kórház javára. A díjlövéssel és tekeversenynyel egybekötött nyári vigalom szépen sikerült, a­mennyiben szépebben igazán gazdag volt. A fiatal asszonyok közül megje­lentek : Adlerné Winter Emilia(Bécsből,)Gaál Ödönné (Győrből,) Oszterhueber Péterné (Csabrendekről,) Eitner Sándorné, Fleischhakkerné, Kubányiné Sur­­góth Nelli, Surgóth Miksáné, Székely Gusztávné, Szmodiss Károlyné, Szidnayné, Tóth Kálmánné, a leányok közül; a Babos nővérek (Dakából,) Babos nővérek (Sümegről,) Bogyay nővérek (Csab-Rendek­­ről) Borovics Aranka (Ukkról,) Horváth Iza, Jenvay nővérek, Jobbany Irma, Kecskeméthy Mathild és Irén, Kisfaludy Flóra és Mariska, Makár Paula (Budapestről,) Perlaky nővérek (Hosztódról,) Pintér Lujza, Stamborszky Pauline, Takács Laura, Takács Vilma és Janka, Winter Teréz. A tánc vígan folyt éjfél utánig. Az anyagi siker is szép. ** Szegeden a hölgyek Szent­ István napja dél­utánján értekezletet tartottak Lusztigné úrhölgy la­kásán, elhatározva, hogy pénzt gyűjtenek a mozgósí­tás által sújtott családoknak s lépést és egyebet a sebesülteknek. A nők e nemes célú egyesülése Gör­­geyné tábornokné, Prossni­tz Genovéva, Markovszkyné, Keméndy Nándorné s több urhölgy kezdeményének köszönhető. Más városok női közönsége sem fogja tán e szép példaadást figyelmen kívül hagyni. ** Uj Orsován (Ada-Kaléhban) vasárnap meg­ünnepelték a király születése napját. E szigeti várban 87 esztendő óta ez volt első ilynemű katonai isten­­tisztelet. A föllobogózott »Maros« gőzös vagy három­száz személyt szállított Orsovából a vár alá, kik részt vettek a délutáni egy órakor végződött ünnepélyben. Az orsovai dalegylet a néphimnuszt (»Gott erhalte«) énekelte. ** Vidéki hírek. Debrecen ref. iskoláinál Szikszay József polgár ezerforintos alapítványt tett, hogy annak kamatát évenként a legkitűnőbb tanító kapja jutalmul; hasonló ezerforintos alapítványt ő és neje régebben tett már a főiskolában elhelyezett elemi iskolánál. — Besztercebányán Turjay László tanár beteges lányok számára gyógytornászati tanfolyamot nyit s jelenleg egy »Női tornaművészet« cimü munkán is dolgozik. — Szentesen a jövő hóban Molnár György fog vendégszerepelni. — A mozgósított hon­védzászlóaljak közül a székesfehérvári, paksi és sze­gedi most vannak útban, hogy Pétervárad, Eszék és Zimony helyőrségét képezzék s onnan a közös katona­ság azonnal a harctérre legyen indítható. — «Meg­emlékezés Kátai Gábor felett« című emlékbeszéd jelent meg Debrecenben, 41 lapra terjedő füzetben ; a debreceni és biharmegyei orvos-gyógyszerészi egyle­tek májusi közülésén olvasta ezt föl dr. Zelizy Dániel egyleti titkár. A Kory­­nicán vasárnap ismét kedélyes táncvigalmat rendeztek, melyben a nővendégek közül számosan vettek részt, köztük gr. Vay Lászlóné, Matus­­ka Istvánné,Onhaiser Gizela, Péchy Endréné,Sántháné sat.; újabban kirándulást terveznek a zseleznói für­dőbe. — Kolozsvárit Gáli Gyula kataszteri titkár eljegyezte özv. Szilágyiné szül. Z. Kiss Vilma urhöl­­gyet. — Prielle Kornélia asszony szombat­ este Kolozsvárra érkezett s tegnapra tűzte ki első föllé­pését a »47-dik cikk«-ben. — Zágrábba kedden 613 török foglyot szállítottak, viszik Komáromba és Josefstadtba. — Debrecenben vasárnap egy húsz­éves leány, Helmeczy Mari agyonlőtte magát, már tegnap óta ott van. — Király ő felsége a jövő hó­ban Tyrolba készül, megnézni a csapatok és lövészek hadgyakorlatait Sterziegben s a brixeni erődöt. Rai­ner főherceg honvéd-főparancsnok és Hort miniszter fogják kisérni. — A minisztertanácsban, melyben hétfőn Tisza K. és Szende B. fővárosunkból s Széll Kálmán Rátótról részt vettek, igen fontos katonai ügyekben hoztak határzatokat. — Gr. Andrássy, hir szerint, az idén is fog találkozni herceg Bismarckkal, Gasteinban vagy Salzburgban. — Grant Ulysses tábornok a krakói vonattal vasárnap este érkezett Bécsbe s az amerikai követhez szállt; ő felsége kedden fogadta. — Wilmers Rudolfon, ki oly szépen tudta zongorázni a magyar dalokat és ábrándokat, úgy mu­tatkozott a téboly, hogy gyémánt gyűrűjét oda adta egy mellette elhaladó vén asszonynak, pénztárcáját pedig egy napszámosnőnek e szavakkal: »ez az igazi vallás.« — Laibachba e hó 16-án este 97 sebesült érkezett Horvátországból; az indóházban sok nép gyűlt össze nézésükre. — A Dunaszabályozó társulat egy propellerje tegnap a Rudolf-hídnál elsülyedt; a kapitány, a gépész, a fütő s valószínűleg egy matrózfiú is, odavesztek; a folyammérnök két hajóssal megme­nekült. Vidék. ** Marosvásárhely ttszept. 8-án lesz a székely­művelődési egylet nagygyűlése, melynek műsora ez: elnöki megnyitó, titkári, pénztárnoki sat., jelentések, három válaszmányi tag kisorsolása, számvizsgáló bi­zottság választása; jelentés a hosszúfalusi műmetsző felső iskola növendékeinek haladásáról; pályabírói jelentés a »Székely­föld leírása« ezerforintos pályá­zat eredményéről; javaslat a Budapesten őszszel ren­dezendő székely kiállításról, székely ballada Tolnai Lajostól s »Marosvásárhely és Marosszék közoktatás- és közmivelődési állapotáról« felolvasás Száva Far­kastól. Lesz kirándulás Szovátára vagy Parajdra, sőt esetleg nagyobb körút is az őszi székely kiállítás ér­dekében. A keleti, tiszavidéki és arad-temesvári vas­úton leszállított árral utazhatnak a tagok, kik az el­ 933 Bécsi hírek. Királyunk az aug. 16-diki bjelalováci győzelmes harcra, (melynek egyik legszebb oldala az, hogy csak tizenkét embert vesztünk.) következő sür­gönyt küldé báró Philipovicsnak: »Köszönöm önnek az örvendetes születésnapi ajándékot, melylyel engem meglepett, és teljes szívből elismerésemet fejezem ki önnek és a derék csapatoknak odaadásuk és hősiessé­gük újabb sikeréért. Ön ezt minden alatta álló osz­­tálylyal fogja közölni.« — Prágába pedig, hol vasár­nap a trónörökösnél udvari ebéd volt, ő felsége e táviratot intézte: »Legszebb születésnapi ajándékul Philipovics táborszernagy küldi Fojnicskánál vívott nagy győzelmének hírét.« E sürgöny ép akkor érkezett meg, midőn a trónörökös ép felköszöntőt monda. — Teplitzben a Vilmos császár által adott udvari ebéden s az ő nevében Goltz szárnysegéd mondott pohár­köszöntést Ferenc József császárra és királyra, mint a német uralkodó leghűbb barátjára. Gr. Perponcher udvari marsal pedig a gyógykertben őrt álló polgá­roknak kijelenté a császár áldomását, mire a közönség éltette a két uralkodót, Vilmos császár pedig az er­kélyre ment s háromszor köszönt. — Mostarban tábori mise és a görög és katholikus templomokban ünne­pélyes istentisztelet volt királyunk születésnapján s ott is, mint több helyen (Banjalukán,Berbirben sat.,­ előkelő küldöttek jelenték ki királyunk előtti hódo­latukat. *** Bécsi hírek. Rudolf trónörökös ma dél­ben érkezik Teplicbe. Frigy­es németalföldi herceg külföld. *** Bosznia.Szerajevó bevétele a meg­szálló csapatoktól érkező legfőbb hír. Hétfőn tűzték ki a várra az osztrák-magyar lobogót, a hymnus hangjai, százegy ágyúdörrenés és a csapatok öröm­­rivalgása közt. De a győzelem sokba kerülhetett, mert Philippovich táborszernagy maga távírja, hogy a vesz­teség, fájdalom, nem jelentéktelen. Tegethoff al­tábornagy hat hadosztálylyal és két hegyi dandárral indult Szerajevó felé. Kakani, Kolotics, Vratnica mellett erős küzdelmei voltak a csapatoknak a felke­lőkkel. Tegethoff egész hadoszlopával megmászta a Kozarszko hrdot. A megszállás napján fél hétkor dördültek meg az első ágyúlövések a szerajevói vár ellen; nehéz ütegeket szögeztek rá s azok csakhamar elnémíták a vár ágyúit. A gyalogság csatárláncokban vonult a vár ellen. A város utcáin borzasztó harc fej­lődött ; minden házból, ablakból, kapurésből, hasa­­dékból lőttek katonáinkra; az asszonyok is részt vet­tek a harcban, sőt a katonai kórház betegei is. Másfél óráig tartott a küzdelem. Mint a boszniai fő­­hadparancsnok távirata mondja: a vad fanatizmus hihetetlen jeleneteket szült, s csak csapataink jószí­vűségének köszönhető, hogy nagyobb kár nem esett a városban, néhány ház leégett. Megsebesültek: Dil­­most őrnagy, Eimensberger őrnagy, Andreánszky százados veszélyesen, Gotzani marquis hadnagy köny­­nyen. A fölkelők Gorazda felé széledtek el, Hadsi Lója is velük ment. E rajongó dervis napok előtt vigyázatlanságból megsebesítette magát, s parancso­latot adott ki, hogy a fölkelők kezébe kerülő minden osztrák főtisztet rögtön akaszszanak föl. A porta bé­kére intő táviratait nem engedték a néppel közölni, Szerajevót pedig föl akarták gyújtani, mielőtt csapa­taink bevonulnának. A Dobojból érkezett jelentés szerint: Szapáry altábornagy csapatait hétfőn este ismét megtámadták, de hosszabb küzdelem után az osztrák-magyar csapatok visszaverték a támadást. Schmiger altábornagy könnyű sebet kapott. *** Konstantinápolyból írják, hogy Totleben tábornok szombaton Mokrikem és San­ Stefano közt 83.000 ember és 350 ágyú fölött tartott szemlét. A szemle vége felé pisztolylövés esett Totleben kö­zelében, a­nélkül hogy a kíséretből valakit megse­besített volna. A törököt, a­ki lőtt, elfogták, és a gyanú miatt, hogy Totleben ellen akart merényletet intézni, ennek környezete össze-vissza verte. A kihallgatásnál azonban kitűnt, hogy a török a szemlét az oroszok el­vonulásának hitte és hazafias örömében a levegőbe lőtt. A tüntetőt Totleben parancsára azonnal szabadon bocsátották. *** Szentpétervárott, — mint már írtuk — a Szaszszulics Vjéra izgalmas esetéhez hasonló me­rénylet történt ismét. A csendőrség főnökét, Meszen­­ceff tábornokot pénteken reggel az utcán megölték. A tábornok kilenc óra felé, mikor még az orosz fővá­ros utcái néptelenek, a gosztonyidvori kápolnából mi­séről jött Makaroff alezredessel, az Italjanszkaján egy cukrászbolt előtt két elegáns fiatal­ember megrohanta őket, Meszenceffet szivén szúrták tőrrel, Makaroffra pedig, ki le akarta őket tartóztatni, revolvert sütöt­tek. A következő pillanatban beugrottak egy készen tartott díszes fogatba s elvágtattak. Egy szabadságolt katona, ki mindezt látta, lélekszakadva rohant egy ideig a kocsi után, de nemsokára fáradtan rogyott össze. Makaroff nem sebesült meg s ő vezette Meszen­­ceff tábornokot, ki még tudott szólni s látszólag nem is szenvedett veszélyes sérülést. A tábornokot haza vitték, ápolták, de egy negyed hatkor borzasztó kínok közt meghalt. Az eset természetesen óriási föltűnést okoz Szentpéterváron; a tetteseket még mindig nem keríthették kézre, csak annyit tudnak róluk, hogy díszesen voltak öltözve (az egyik szürke palotát­t viselt,­ a fogat lószerszáma pedig ezüsttel volt kiverve. A Külföldi hírek. Brüsszelben a művé­szeti kiállítást e hó 20-dikáról szeptember 5-dikére ha-

Next