Fővárosi Lapok 1879. február (26-49. szám)
1879-02-15 / 38. szám
183 * akár a legfőbb itélőszékével. Az ön állításában, hogy t. i. a nemtáncos a parketen egy »szomorú külsejű lovag« egy Irakba öltözött Don Quijote, aki szélmalomharcot vív az unalommal s teljesen fölösleges a táncteremben, van egy kis lesújtó igazság. Ön például, aki szenvedélyesen táncol, egy nemével a megvetésnek tekint ama halandókra, akik nem áldoznak a tánc múzsájának oltárára. De gondolja meg, asszonyom, hogy Terpsychore a kilenc múzsának csak egyike és nem is a legelőkelőbbje s lehet valaki nagyon bizalmas érintkezésben az előkelőbb múzsákkal, akiknek csókja sokkal szalonképesebbé teszi, mint Apolló szobaleányának, a fürge Terpsychorénak ölelése. Tiszteljük tehát a nemtáncosokat is! Aztán ki csinálná a báli események gloszszáját, ha nem a csendes szemlélő, a kinek lábai pihennek s gondolatai és szemei ép ezért szabadabban csaponghatnak egyik pártól a másikhoz, egyik szögletből a másikba! Az igazság az, hogy a táncos izzadva élvez, a nemtáncos pedig élvez — izzadás nélkül, oly előny, mely a nemtáncosok számát évről-évre szaporítja, a táncosokét pedig csökkenti. A nemtáncosok ma már oly tekintélyes minoritást képeznek, hogy lehetetlen őket ignorálni s lesz idő, a midőn többségre vergődve, nem fogja ön őket Don Quijoteokhoz, hanem Don — Juánokhoz hasonlítani.* Szünóra. (Meglesett párbeszédek.) — Üljön ide mellém, Gaszton. Beszélgessünk egy kicsit. — Az lehetetlen, asszonyom, legfeljebb cseveghetnénk. — Miért e különböztetés ? — Mert szeretem az igazságot. Dumas is azt mondja, hogy Baden-Badenben nem beszélgetnek, — legfeljebb csevegnek. E tekintetben Baden-Baden és egy bálterem teljesen egyformák. — Hm, ez nem rossz. De hát miért nem jön felém egész éjjel? — Azért, asszonyom , mert udvarolok magának. — Vettem észre. Hanem én azért találom különösnek, hogy alig mutatja magát előttem. — Ön nem érti az udvarlás theóriáját. Oly nőkkel, akiket szeretünk, csak akkor foglalkozunk, ha szellemeseknek érezzük magunkat. — Ez nagyon udvarias. Tehát ön ma — — Meglehetősen unalmasnak tartom magamat, s nehogy azt kelljen hallanom öntől, amivel Santis asszony tromfolja le a »Demi-monde«-ban Jahn Olivier-t, már most távozom, mielőtt ostobaságom egész terjedelmében ragyogott volna ön előtt. Adieu!— Maradjon! az ostoba emberek igen kellemesek. Én szeretem ezt a génret. Amint egy francia írónál, Charles Nodiernél, olvastam, az ostoba emberek igen alkalmasak, hogy kacér nőknek udvaroljanak. — Általán az ostobák alkalmasabbak az udvarlásra, mint a nagy szellemek. — Lehet, hogy igaza van. De a propos, mit is mondott csak Santis asszony John úrnak? — Azt, hogy: »Önnek hetenkint csak egy szellemdús napja van, az tegnap volt, tehát ma hallgasson«. — No, magának nincs oka félni, hogy hasonló módon fogom hallgatásra kérni. Magának tegnap sem volt esprit-je s egy örökkévalóság óta nem volt egy jó gondolata. — Ez a szerencséje önnek. — Hogy-hogy? — Mert megigérte, hogy ha egyszer elmésnek talál, megszűnik kérlelhetetlen lenni. — Ez elég vigyázatlanság volt tőlem. De szerencsére önnel szemben nincs veszély. — Vigyázzon, úgy ne járjon, mint az a fiatal özvegy, aki hasonló szerepet játszik Musset egy vígjátékában, mint ön velem szemben. — Szabad legyen bővebb fölvilágosítást kérnem, édes Gaszton. Nem tudom, Musset melyik darabjára hivatkozik ön. — Arra, melyben a hősnő hasonlót igér imádójának, mint ön nekem s a darab végén e fölkiáltással: »Oh, jaj nekem, ön kezd szellemdús lenni!«, — a hős karjaiba omlik. — Legyen nyugodt, Gaszton, ez a veszély önt nem fenyegeti. Önnek a darab végén legfeljebb azt mondhatnám: maga mód nélkül unalmas, hagyjon magamra. — Tehát, isten önnel, asszonyom ! — Ne menjen! Itt Musset vígjátékéról volt szó és nem mirólunk. Aztán még valóban nem is unom magamat. — E szerint még nem vagyunk a darab végén. — Csak a kezdetén Gaszton. — Már nagyon régen, asszonyom. — Nem akarok sietni a csomó megoldásával. Vannak dolgok, a melyeknek kezdete pikáns s a vége közönséges. — S ön fél a közönségestől ? — Mint a pestistől. — Hát akkor mért kíván magának ostoba udvarlókat ? — Maga félreértett engem. Én ostoba embereket kívánok udvarlókal. Ezek aztán mint udvarlók igen okosak lehetnek, okosabbak, mint maguk az u. n. szellemdús emberek. — Tehát ön a »nous autres« udvarlásával nincs megelégedve ? — Azt nem mondtam, de Raynal szavai jutottak azonnal eszembe, amint ön az udvarlás theóriájáról kezdett beszélni, hogy t. i. »nous autres sommes forts en théorie, mais très ignorants en pratique.« Az udvarlás is művészet, uram, ahová gyakorlati kivitel is kell, nemcsak sovány elmélet. — És mit nevez ön gyakorlatnak, asszonyom ? — A pillanat megragadását. Amit ekkor elmulasztunk, az örökre elveszett. Carpe diem, ahogy boldogult férjem, aki Horácot nagyon szerette, szokta volt mondani. — Boldogult férje igen okos ember volt. De mortui, nil nisi bene. De erről jut eszembe, hogy ön özvegy, s miután engem meg mindenütt a házasulandó fiatalemberek közé számítanak, tehát — — Jaj nekem, ön kezd szellemdús lenni! Karját, Gaszton!* Egy fiatal házaspár ásítozva ül a szünórában egy kereveten. Az ifjú nő anyja aggódva kérdi: — Ej, kedves gyermekeim, ti úgy ültök itt, mintha unnátok magatokat! — Ah, legkevésbbé sem, édes mama, legfeljebb unjuk — egymást. A magyarosított neveknek is megvannak az ő fátumaik. Hédervölgyi Altidor báró, aki tagja a nemzeti kaszinónak, az athletikai klub választmányának és minden bálbizottságnak, mindjárt a farsang első nagyobb mulatságán, a jogászbálon bemutattatá magát a szép Barlaky Florence-nak. Aztán mindenütt körülé forgolódott, vele táncolta az első négyeseket és füzértáncot, karját ajánlotta neki, ha lekísérte kocsijába, a harmadik bálra már 50 ftos bokrétát küldött, szóval: udvarolt neki. Ily előzmények után történt a következő indiskrét fülek által meglesett párbeszéd a créche-bálon. A báró: Tudja maga, ez a bál igen »hic«-es volna, ha ilyen sok jebuzeus madám nem volna itt. Én ezeket a zsidó assszonyságokat épen nem tudom gonthírozni. Florence: Hát akkor, az istenért, mért udvarol — nekem? Altidor báró e fiaskó után »bizonytalan időre« jószágaira utazott. * — Megölöm azt, akit ön szeret! — S ön tudna öngyilkos lenni? Mily kacérság!* — Halljunk már egyszer egy őszinte szót. Mit tart ön felőlem ? — Azt, asszonyom, hogy kegyedre nézve veszélyes minden ember. — Ejnye, maga goromba! Hát engem mindenki meghódíthat ? — Az »ember« alatt, kérem, bárót értettem, mert az ember az ön szemeiben ott kezdődik. — Már az más!* L’homme absurde est célai, qui ne se change jamais. Ezt az elvet vallja Zarándy Tihamér barátunk, aki oly csapodár, hogy minden bálban más nőnek kurizál. — Hát én rám mikor kerül már a sor? — kérdi tőle tréfásan egy pajzán fiatal leány. — A jövő farsangon, bájos kisasszony! — Addig én férjhez megyek, kedves úr! — Férjhez? Az engem nem zseniroz. Műkő Izidor. Fővárosi hírek. * Jókai Mór ünnepi színdarabjának hőse gr. Pálffy nádor lesz s látni fogjuk benne a hires országgyűlési képet is, midőn az országos rendek életüket és vérüket ajánlották föl Mária Terézia királynőnek. Az operai személyzet pedig Erkel és Doppler Ferenc »Erzsébet« című ünnepi dalművének két első felvonását tanulják be, a szövegen Odry által tett változtatással. Az operát az 1854-diki »theatre parée« alkalmával adták elő, midőn az uralkodó először tett körutat hazánkban Erzsébet királynéval. Második felvonása (Erkeltől) különösen szép s bele van szőve a Kölcsey »himnusz«-a is s egy hatalmas induló : a keresztes vitézeké. A címszerepet 1854-ben Hollósy Kornélia énekelte. * Az „Athenaeum“ nyomdai társulat virágzását nemcsak az mutatja, hogy a múlt évről tizennyolcad fél száztéli osztalékot (35 ftot egy 200 ftos részvényre) ad, tehát többet, mint a legjobb idők éveiben, hanem még inkább az a tetemes leírás, melyet vagyoni mérlegében eszközölt. Mikor e részvénytársulat megalakult, lapjainak értéke vagy harmadfélszázezer forint értékben szerepelt a társulati vagyon közt, most valamennyi lap értéke negyvenezer forintra van fölvéve, noha egyetlenegy is többet ér közte. A kilencszáz négyszögölön (a belváros közepén) fekvő három nagy ház értéke egy év előtt még kétszázötvenezer forintra volt téve, most ebből is leírtak ötvenezeret. A tartaléktőkét pedig már most kikerekíték a törvény által kívánt hetvenezer forintra. Mindennek elsősorban bizonyára a részvényesek örvendhetnek, de ez örömben osztozhatik mindenki, mert művelődési ügyeink fejlődésének nem utolsó bizonyítéka az, hogy midőn az anyagi vállalatok átalában az idő mostohaságát érzik, egy irodalmi s nyomdai társulat ily nagy sikert ér el. * Farsang. Az athleták mai bálja fejezi be a nagy elite-bálok sorát; igen sokan készülnek rá s a bizottság pénztára a mai napon jól fog gyarapodni; József főherceg ötven forintot küldött bele a meghívóért , herceg Coburg Fülöp pedig húszat. A tisztviselők egylete is ma tart társasestélyt, nyolc órakor, a »Hungáriá«-ban; a táncot előadások előzik meg: Szász Károly felolvasást tart »Mezei idyll« cím alatt, Turóczy Lenke k. a. magyar népdalokat énekel, Kéler Sarolta k. a. pedig a Tompa Mihály »Harminc éven túl«című költeményét szavalja. A zenekedvelők termében szintén lesz ma zártkörű estély egy forint belépti díjjal, egy »hivatalszolga javára« a »Szent György« betegsegélyző egylet rendezi. — A Terézváros sugárúti klubja is ma rendezi tombolával összekötött zártkörű bálját saját javára. — A calico-bál holnap lesz a redouteban s bizonyára sokat fog jövedelmezni a gyermekmenhely számára. Jegyeket egyelőre másfél forinttal lehet váltani Adler Antalné és Neuhofer Jánosné úrhölgyeknél, az ismeretes szivarkereskedésekben, a Rosner- és Benkert-féle kávéházakban sat., a báli pénztárnál két forint lesz egy jegy, katonai zenekar és Rácz Paliék fognak e bálban játszani s hatszáz nyeremény tárgyat sorsolnak ki a belépti jegyek szelvényeire. — A créde-bál tiszta jövedelme ezernyolcszáz forint. — A »szepesiek bálja« már böjtje marad: március elsején a zenekedvelők termében tartják meg jótékony célra. * Legmélyebb részvéttel olvastuk az »Egyetértés« tegnapi számában, hogy tisztelt dalművésznőnket ,Balázsné Bognár Vilma asszonyt baleset érte. Utóbbi időben sokat szenvedt fogfájásban s az orvosi műtét után is fájdalmakat érzett. Hogy aludni tudjon, ópiumot használt. Szerdán este azonban a kellőnél nagyobb adagot vett be s reggel hiába várták ébredését. Orvosért küldtek, aki fölébreszté. Teljesen ki volt merülve. Mint örömmel halljuk, túl van minden veszélyen, de egy darabig pihennie kell. * A román küldöttség, mely a magyar nyelv, mint átalánosan kötelező tantárgy ellen kérelmezni járult a király elé, következő tagokból állt: Roman Miron metropolita, Metianu aradi s Popasu karánsebesi püspök, Doda és Kozma Parthen képviselő, Popea nagyszebeni vicarius, Tieranu linpai esperes, Andreanu esperes, Popovics, Rodulescu lugosi, Strevoju brassói s Kujaviu temesvári ügyvédek. A főpapok, mielőtt Bécsbe utaztak volna, meglátogatták a kormányelnököt és közoktatási minisztert s mind a kettőtől nyíltan azt halják, hogy lépésük nem ildomos. Valóban nem igen van ország, hol a politikai főnyelv, mint iskolai tantárgy, ellen ily módon szólalna fel a lakosság bármily tekintélyes számú töredéke. A bécsi fogadtatás csütörtökön volt s Román Miron kérte a királyt, hogy egyelőre ne szentesítse a törvényjavaslatot, mely a magyar nyelvnek a román népiskolákban kötelező tantárgyként való fölvételéről szól. A fejdelmi válasz így hangzott: »Kéremök tárgyát érett megfontolásra fogom méltatni, teljes megnyugvással adván kifejezést már előre is ama reménynek, hogy kormányomtól szintúgy, mint a törvényhozástól is bizonyosan távol áll ama szándék, oly határozatokat életbeléptetni, melyek alapos aggodalmakat okozhatnának s képesek volnának megzavarni az ország különféle nemzetiségei örvendetesen fennálló — s általam mindenkor óhajtott — békét és egyetértést, melynek további ápolását önöknek is csak a legmelegebben ajánlhatóm.« * A Szent-István-társulat, Tárkányi Béla apát-kanonok igazgatása alatt, folyvást gyarapszik. Múlt havi ülése óta is harminckét taggal s több adománynyal gyarapodott. Újév napjától kezdve a bevétel 9929 ft 57 kr, a kiadás pedig 279 ft 99 krral kevesebb, vagyis 9649 ft 48 kr volt. Januárban 38,643 példány könyvet, sat., adott el az ügynökség. A jelen évi tagilletmények közt lesz Fraknói Vilmos új munkája is: »Vitéz János esztergomi érsek élete.« A társulat közgyűlése március 20-dikán lesz. * A „Harmonia-kör“ zártkörű táncvigalmában, a Széchenyi-sétány termében, megvolt az igazi vig