Fővárosi Lapok 1879. október (225-251. szám)

1879-10-10 / 233. szám

talált életútjában, melyek szívesen egyengették volna neki a nyugodt életre, tisztességes működési körre vezető utat; ő ezeket a szeretetteljes kezeket visele­tével kifárasztotta. A legnemesebb férfiak és nők szeretetét meg barátságát látta ő mindenütt felvirá­gozni, de a démon erősebb volt benne és győzött. Ezzel legkevésbbé sem mondjuk azt, hogy a bűn, melyben Poe, mint számtalan honfitársa, kigyó­­gyíthatlanul szenvedi, benne erősebben kifejlődött, mint amaz ezrekben, kik ellent tudtak állni — ellen­kezőleg, ő rendes felfogás szerint legkevésbbé sem volt mértéktelen, de egyetlen egy pohár bor elké­nyeztetett túlságosan izgékony alkatát kihágásokra ingerelte, melyeket később emésztő és kétségbeesett megbánás követett. Első irodalmi dolgozata, melylyel a közfigyelmet magára vonta, egy pályadijat nyert munka volt, »Pa­lackban talált kézirat« címen. Már itt teljesen neki­ereszti vad képzeletét; ez elmés robinzonád nincs min­den éleselműség nélkül és különösen, mint ez irányú későbbi munkái mind, bizonyos igazi költői szinhűség által tűnik ki a féktelen mesélgetés mellett. Csakhogy e kísérteties hajótörténet felett tikkasztó, rémes misz­ticizmussal telt sűrű felleg lebeg. A huszonkét éves költő, ki eddig nem nagy figyelmet keltett kötet verset adott ki csupán, az említett munkával csak azért nyerte el a díjat, mert a bölcs pályabirák azt az elvet vallották, hogy jó író szépen is ír — Poe Edgar pedig­ szépen másolta le kéziratát. A pályadíj birtokában leendő Croesus­­nak képzelhette magát, mert nemsokára egybekelt egyik unokahugával, ki nem élt irigylendő életet ol­dala mellett. Összes többi munkáját, különösen a »Pym Gor­don« című hosszabb elbeszélést, ügyesen kifejtett és mindig a feszültség magaslatán megtartott különcség jellemzi. Számos elbeszélésében, melyek összegyűjtött munkáinak *) legnagyobb részét képezik, három cso­portot lehet élesen megkülönböztetni, megfelelőleg örökké okoskodó, hinduszerűleg önkínzó szeszélye há­rom főirányzatának. Első­sorban említhetjük a sejtelemszerű kísér­­tetes történeteket, melyek olvasásánál nem lehet elég napvilágot a szobába bocsátani, hogy a költő démoni ereje ne ragadjon el élénken. Lámpánál olvasva e kiszámított termékek okvetlen veszélyes hatást gya­korolnának testre és lélekre. E nemhez tartoznak a következő elbeszélések: A fekete macska«, »Az Usker ház megsemmisülése«, »A börtön és az inga«, »A vö­rös halál álarca«, »A vádló szív«, »Hop-frog«, sat. De ne higyye az olvasó, hogy ezek puszta rémtörténe­tek, melyek gyermeki kísértet, félelemre, a borzasztó­ban és titokzatosban örömét lelő ijedős kedvre szá­­mítvák,­­ hanem kerekded, finomul kidolgozott és utólérhetlen irányú történetek. Hogy kitűnjék, mily irányban mozognak ez el­beszélések, röviden jellemezzük az egyiket. »A vádló szív« pl. egy öreg ember keblében ver, ki egy fiata­labb emberrel lakik egy fedél alatt, ki őt gyűlöli, ha­raggal, elkeseredve, halálosan, ama kimagyarázhatat­­lan ellenséges varázs miatt, melyet rá az öreg szeme önkénytelenül gyakorol Oh, ez a szem! Végtére meg­gyilkolta az agyot. Azután elásta a padlóba. A vizs­gáló bírót és a törvényszolgákat sikerült megcsalnia, de egyszerre hallani véli az öreg szívének dobogását, mely már a gyilkosságnál megrémítette, felkiált és elárulja magát. Ebben és más elbeszélésében Poe beteges lelki állapotok rajzában tetszeleg, melyekbe kéjes kegyet­lenséggel éli magát bele. Rémes történetei mind bor­zalmas lefolyást vesznek. A lelemény, kivitel és nyel­vezet alapos igényt tarthat az eredetiség dicséretére. De az alig érthető, hogy tudott e tehetséges fő ily ki­ficamított tárgyakra vetemedni, melyek teljesen kilép­nek a tisztán emberi keretéből. Poe Edgar az ame­rikai hyperromantikus. Leginkább és legvészesebben engedett a nemzetének egész irodalmában nyilvánuló rendkívüli iránt való szeretetnek, prózában úgy mint versben, mert a túlhevált képzelet oly kinö­véseivel szem­ben,milyeneket Joe Edgar kutatásainak boszorkányüst­jéből merítget, mik Longfellownak tours de force-jai, ki még mindig érzi maga fölött a kék eget és szabad levegőt, vagy Whitmanét, ki a gothei kopleta-dal re­­frainjét megvalósítja? Tekintetbe kell venni, hogy ilyes termékeknél mesterségesen szított lázálommal van dolgunk. A fő­érdem, mely ez elbeszélés-nemnek maradandó be­cset kölcsönöz, épen a formai tökély, az irály művé­szete. Poe mesterien bánik eszközével, a nyelvvel — a) Poe összes munkáinak legjobb kiadása 1853-ban jelent meg Uj-Yorkban, négy testes kötetben, sajtó alá ren­dezte Priswold W. Rufus. Magyarra prózai munkáiból Hang Ferenc fordította a legtöbbet. Fordításai: »Poe Edgar ér­­dekes­ novelláiból. Pest, 1862.« — »Utazás a holdba. Pfaal Hans kalandjai. Budapest. 187­7.« — »Csodálatos történetek. Budapest. 187­8.« —és »Roger Marn titokzatos kimúlása. Budapest. 1878.« címen jelentek meg. Költemé­­nyeiből nagyon keveset fordítottak le; az e cikkben idé­zetteken kivűl alig találhatók a lapokban elszórva egyes darabok. 1119 dalban úgy, mint az elbeszélésben. Érdeklődésünket tűhegyen himbálja és a legizgatottabb várakozás kín­jait érezteti velünk, mielőtt megszabadít és akkor is ijesztő leleplezés örvényébe vet. Nála a bársony szőnyeg hímzett lova megeleve­­nül és a szoba lakásával tüzes repülésben hasítja a levegőt. Hogy ily erőtetett természetellenességet az ember elviselhessen, kellemetlen követelménynek kell megfelelnie, azaz részeg hangulatba jönnie, melynek következményei az ily őrült képzeletek. Poe Edgárnál az emberi életbe belejátszik a láthatatlan kisértet- és szellem-világ. De oly komolyság uralkodik munkáiban, hogy könnyen jutunk arra a meggyőződésre, hogy a költő maga is hiszi felhevült képzeletének alkotásait. Fővárosi h­írek. * A király kézirata, mely gr. Andrássy Gyu­lát a külügyminiszteri állástól fölmenti, a hivatalos lap tegnapi számában megjelent s tartalma oly hízelgő, minőt még alig kapott lelépő miniszter uralkodójától. A legfelsőbb kézirat igy szól: »Kedves gróf And­rássy ! Ha teljesítem — bár vonakodva és sajnálat­tal — Házam és a külügyek miniszterének hivatalá­tól felmentése iránti kérelmét, szolgáljon ez annak bizonyítékául, mily nagy becset tulajdonítok egés­­sége fentartásának. Ön a legeseménydúsabb és legem­­lékezetesb korszakok egyikében súlyos felelősség ter­hét évekig bátorsággal, erővel és sikerrel viselte — és teljesen jogosult megnyugvással válhat meg oly tevékenységi tértől, melyen a monarchiának és Há­zamnak a legkiválóbb szolgálatokat tette. Lelépését azonban nem tekintem államférfiúi működése befe­jezésének, sőt Személyem iránti hódolata s önfelál­dozó odaadása, melylyel azt tanúsította, inkább arról kezeskednek, hogy legkészségesebben fogja felhíváso­mat követni, valahányszor és akármily téren venném ismét igénybe kipróbált szolgálatait. Legteljesb bi­zalmam és úgy biztosítva marad Önnek, mint leghá­­lább elismerésem. Kelt Bécsben, 1879. évi október hó 8-án. Ferencz József, s. k.«—Egy másik rö­vid kir. kézirat b. Haymerlét kinevezi a császári ház és a külügyek miniszterévé. * Kossuth iratainak kiadásáról még nehány érdekes­ adatot jelentenek. A kiadandó mű nem lesz emlékirat, — mert ezt Kossuth nem irt, — hanem tartalmazni fogja Kossuth leveleit, cikkeit s a kiváló személyek által hozzá intézett leveleket. Az utóbbiak közül azonban hiányozni fognak az oly természetűek, melyek csak Kossuth vagy mások halála után láthat­nak napvilágot. A mű három kötetből s minden kötet negyven ívből fog állani; a százhúsz íves munka ára pedig, díszes velinpapirra nyomva, 12 frt; az egyes kötetek azonban önálló kötetet fognak képezni s az egyik egészen a keleti kérdésnek lesz szánva. A kéz­iratot maga Kossuth állítja össze s valószínű, hogy előszót is fog a műhöz írni. Le fogják fordítani idegen nyelvekre is, de e jogot Kossuth fentartja magának, valamint a népszerű kiadás jogát is. * A képzőművészeti társulat elnöksége, hír szerint, folyamodott a francia kormányhoz, engedné meg, hogy a Luxembourg-palotából a müncheni ki­állításra küldött festmények a műcsarnokban kiállít­tassanak. A műcsarnok újabb tárlatát e hó 20-án nyit­ják meg s a jeles francia művek a kiállításnak való­ban nagy érdeket kölcsönöznének. * Személyi hirek. József főhercegnek Fehérmegye főispánja legközelébb átnyújtja a fölira­tot, melyben a megye köszönetét fejezi ki a főherceg­nek, mint a kiállítás volt­ védnökének. — Gr. And­rássy Gyula ma érkezik fővárosunkba, de csak nehány napig fog itt időzni s aztán Terebesre utazik, honnan e hó végén tér vissza. — Samassa József egri érsek fővárosunkból tegnap székhelyére, Egerbe utazott.— Rosty Flóris követségi titkárnak ő felsége a kamarási méltóságot adományozta. — B. Fehérváry Béla honvédelmi államtitkár Már­­marosba utazott vadászatra. — A n­g­e­­­i olasz tábor­nok és hazánk régi hű barátja fővárosunkban időz s tiszteletére szerdán este Türr tábornok barátságos vacsorát rendezett, melyben több orsz. képviselő is részt vett, magyar ételek, borok és Rácz Pali zenéje mellett éltetve a vendéget. — Zucchi Giovan­­n­i­n­i asszony, a nemzeti színház új vendége, holnap lép föl először »Aidá«-ban; továbbá föllép a »Zsidó­nő«, »Afrikai nő«, »Ördög Robert«, »Lohengrin« »Ernani« s még más dalművekben. — Dr. Nagy Ferenc egyetemi magántanárt a nagyváradi jogaka­­démiához rendkívüli tanárnak nevezték ki. * Hymen. Singer Zsigmond, a »Neue Freie Presse« budapesti derék levelezője, kinek jó­részt köszönhető, hogy e nagyon elterjedt bécsi lap alábbhagyott a magyarfalással, jegyet váltott Deutsch Jakab fővárosi kereskedő s az Athenaeum igazgató­tanácsosa kedves leányával, Borosával. — Dr. Mark­stein Adolf jegyet váltott Hátsik Karolina kisasz­­szonynyal. * A szenzációs híreket rendesen hamar eléri a cáfolatok által szenvedett megérdemlett halál, de azért minduntalan akadnak, a­kik sokszor valóban lelkiismeretlenül fölhasználják hiányos értesülésüket, hogy félreértéseket, aggodalmakat támaszszanak. Ilyen most a minap említett öngyilkosság híre, mely, mint örömmel olvassuk, csak egy merész képzelődésű reporter agyának szüleménye. Ifj. Perczel Béla volt orsz. képviselő csupán magánügyének lebonyolítása végett utazott el s most ugyanakkor egyik dunamenti községben pisztolylövés által fölismerhetetlenné lett tetemet fogtak ki a vízből, — Kész volt a szenzációs hír, mely több napon át egy köztiszteletű családot s a főváros számos körét izgatottságban tartotta. — Nem sokkal több alapossággal támadta meg egy má­sik lap a nemzeti színházat, és vezető közegeit, állít­ván, hogy az évekkel ezelőtt felfüggesztett pénztár­nok azóta még mindig kapja kétezer ftnyi évi fizeté­sét s a rendetlenségek vizsgálata ügyében semmi sem történik. A nemzeti színház igazgatósága erre egy nyilatkozatot közöl, mely szerint a felfüggesztett pénztárnok 150 ftnyi fizetéséből kapja díjat az öt helyettesítő hivatalnok, a miniszteri számvevőség ál­tal kiderített hiányokat a pénztárnok pótolta, a ru­határi beszerzések körül őt terhelő visszeélések ki­­puhatolásával pedig, miután egy bizottság ezzel már siker nélkül foglalkozott, a belügyminisztérium újab­ban Ráth Károly főpolgármestert bízta meg. * A magyar jogász­gyűlés állandó bizottsága már kiadta az e hó 19—22-ik napjain tartandó évi gyűlés programmját. Okt. 19-én délelőtt tiz órakor lesz a megnyitó gyűlés az akadémia üléstermében s ekkor választják meg az elnököt és alelnököt. A közülésnek többi tárgya lesz még: jelentés a jogreform terén fölmerült jelenségekről, a számvizs­gálók jelentése, az állandó bizottság által elfogadott indítványoknak az illető szakosztályokhoz való uta­sítása sat. A következő két napon a szakosztályok fognak tanácskozni s okt. 22-én lesz ismét teljes ülés, mely a szakosztályok megállapodásai fölött határoz, az állandó bizottságot megválasztja és a fölmerülő indítványokat elintézi. * A felnőttek oktatása ügyét, mely néhány év­vel ezelőtt oly szép lendületet nyert, de aztán elaludt, a fővárosi népoktatási kör ismét fölkarolta. Türr tbk. elnöklete alatt tartott ülésében a kör több tanfolyam nyitását határozta el, még­pedig Budán s a Lipót-, Teréz- és Józsefvárosokban. A kör ezúttal pénzügyi bizottságot is szervezett anyagi ügyei vezetésére. * A magyar földtani társulat szerdán tartotta szünet utáni első ülését Raitz Ferenc elnöklete alatt.. Az első fölolvasó Inkey Béla volt, ki a borcai arany­tartalmú érc-telérek mellék­kőzetéről értekezett. Má­sodik fölolvasó Schmidt Ferenc volt, ki az axinit-ről értekezett szigorúan szakszerűleg. Végül Safarzik mutatott be néhány vékony csiszolatot a dr. Panto­­csek gyűjteményéből * Rövid hírek. A képviselőház szerdai ülé­sén a pártonkivüli képviselők közül többen a kormány­párttal szavaztak. — Matejko híres festménye, »a Grünwal­d melletti csata«, okt. 12-től fogva a reudoute termében közszemlére lesz kiállítva 30 kr. belépti díj mellett. — Turcsányi Irén k. a. sziniképző inté­zet tehetséges végzett növendéke, Csóka pécsi szín­társulatához szerződött. — A Goldberger-cég Gold­berger Fülöp halála alkalmából 300 ftot adott át Kammermayer polgármesternek a fővárosi szegények közt való kiosztás végett.­­A tudomány- és műegye­temi dalegylet Szvoboda Károlyt választotta meg kar­mesterének s felhívja az egyetemi polgárokat a támoga­tásra ; a dalpróbák hétfőn, szerdán és pénteken este lesznek, a tagsági dij félévre egy forint. — A filoló­giai társaság tagjai oly közönyösek, hogy a szerdai ülésre csak kettő jelent meg s igy az ülést nem is le­hetett megtartani. — A nemzeti múzeumot szeptem­ber hóban 41,163 személy látogatta meg, még pedig a könyvtárt 1691, a képtárt 13,376, az állat- és nép­rajzi zárt 14,212, az ásványtárt 11,884. — A budai polgári fiúiskola igazgatósága az iránt folyamodott a tanácshoz, hogy a tanórák csupán délelőtt legyenek, 8 órától 1-ig; a tanács aligha megengedi, mert ez nem válnék a gyermekek egésségére. — Schuck Nát­hán, kinek eltűnése annak idején oly nagy feltűnést okozott, Londonból levelet irt, melyben minden hibát a vele megszökött Flórencz asszonyra tol és ígéri, hogy adósságait majd kifizeti. — A budapesti távh­ő­­hivatal szeptember hóban összesen 175,050 sürgönyt kezelt és 27,425 frt 41 krt vett be.­­ Mérges gomba evése következtében tegnap a Lipótvárosban egy nap­számos­ család hat tagja megbetegedett; kettő csak­hamar meg is halt s a többiek megmentéséhez is ke­vés a remény. V i­d t é k. ** Derék szerb lelkésze van N.-Margitta to­­rontálmegyei községnek. Mint lapunknak írják, okt. 6-án ott több magyar szintén megünnepelni óhajtotta az aradi vértanúk emlékét s a szerb lelkész, Zsán Milán, készséggel engedve a kívánságnak, ünnepélyes istentisztelettel adózott a hazafias kegyeletnek. A derék lelkész különben, bár maga a magyar nyelvet nem tanulhatta meg, gyermekeit hazafiasan nevelteti s családjának magyar lapokat járat.

Next