Fővárosi Lapok 1879. november (252-276. szám)

1879-11-09 / 258. szám

Melléklet a „Fővárosi Lapok“ 258-dik számához. ben meghívta Tenierst udvarához, s anyira el volt általa ragadtatva, hogy a királyi palotában adott neki lakást s külön Teniers-galleriát állított föl ké­peiből. Öregségére a művész meggazdagodva tért vissza hazájába s Brüsszel mellett fejedelmi fénynyel berendezett Dry Toren (háromtornyú) kastélyában vonult meg. Teniersnek vagy hétszáz műve maradt s ezek között sok úgynevezett »aprés diners,« melyet­ két bravourból egy-egy délután festett meg. A Malecky-féle kép — mint erről most tulaj­donosa értesült — a Lubomirska hercegnő képtárá­ból került az ő nagyatyja tulajdonába s erről ma­radt ő rá.* A kép értékének eldöntését hagyjuk a szakér­tőkre. Lehet, hogy tízezer forint kissé túlbecsült ár. Legnagyobb becse kétségtelenül az angolok előtt volna, keik legjobban szeretik Tenierst és az ő nyers komikumát. Az bizonyos, hogy ez a festvény díszes képviselője volna bármely képtárban a Teniers mű­vészetének. Nyilatkozat. A »Havi Szemle« novemberi füzetében egy cikk jelent meg, mely a nemzeti színház drámai igazgató­ját azzal vádolja, hogy »le akarja szorítani a magyar eredeti drámairodalmat a nemzeti színház deszkáiról«. Nem fogok e cikk ama legterjedelmesebb részé­vel foglalkozni, mely személyem ellen szórja a bántal­­makat és ráfogásokat; ferdíti szavaimat; csupán amaz adatokat akarom helyreigazítani, a­melyeket a cikkíró vádja bebizonyítására felsorol. A statisztikai számok csak a magyarázó értelmezés által nyernek életet, és válnak mentő vagy terhelő tanúkká. Azt mondja a cikk, hogy 1873/4-ben 109 ere­deti darabot adtak elő, 1878/9-ben pedig csak 54-et. Ez igaz. De ha tekintetbe veszszük, hogy ama 109 előadás közül 51 énekes népszínmű volt, s hogy most ezeket — tudvalevőleg — külön e műfaj számára emelt új színházban adják, mindjárt leolvad az össze­hasonlításban a 109 előadás 58 tulajdonképeni drá­mára vagy vígjátékra, mint a­mely műfajokból jelen­legi a nemzeti színház drámai műsora áll. Vegyük még tekintetbe, hogy az 1873-dik évi márciusi pályázatok kedvező eredménye volt A csók, melyet ez évben 9-szer, Valéria, melyet 5-ször le­hetett adni, hogy ez év elején még az előbbi évről A krakói barátok (8 előadással), Salome­ (4 előadással), Újvilág (2 előadással), Légyott (3 előadással) állott az igazgatóság rendelkezésére, s kitűnik, hogy ezeken kívűl még csak 27 más darab­ról kellett gondoskodni, hogy az 58 drámai előadás kikerüljön. A mostani igazgató, mikor 1878. márciusban az igazgatást átvette, Marenyán kivűl egyetlen új eredeti darabot sem talált a színháznál. És mit tett? Szétnézett a régiek közt és fölelevenítette A j­ó ha­zafiakat Toldytól, mely 4, Házassági 3 pa­rancsot Szigligetitől, mely 8, Közügy­eket Ber­­cziktől, mely 6, Becsületszót Szigetitől, mely 6, Dózsa Györgyöt Jókaitól, mely 16, Vén bakancsost és Kisér­tetet (mind akettőt ének nélkül) Szigetitől, melyek 6, T­r­ó n k­e r e s­ő­t, és Rákóczit Szigligetitől, melyek 3, Az égben-t Balázstól, mely 3, Világ urát Szigligetitől, mely 25 év, Hűség próbáját, és Kérőket Kisfa­­ludytól, melyek emberemlékezet óta nem adattak. — Levélben és szóval felkérte támogatásra azokat az írókat, kik régebben és újabban lendületet adtak a magyar drámairodalomnak. Eközben jött is egy pár újdonság. A 78-diki pályázatok eredménye volt az Ellenállh­atatlan, és Tamara. Az előbbi szép sikerrel 5-ször adatott; az utóbbi már csak két­szer, Tóth K. Kishóbortosa egyszer, Bulyovszki Fúziója szintén csak kétszer került színre.­­ Ter­mészetes, hogy sem a gyönge újakat, sem a régieket nem lehet annyiszor adatni, mint a jó újakat; azért ez adatokból senki sem fogja kiolvashatni, hogy a dr. igazgató le akarja szorítani az eredeti drámairodalmat, hanem inkább azt, hogy mennyi fáradtságba került, és a személyzet részéről mennyi buzgóság kellett ahhoz, hogy ily körülmények közt 54, csaknem mind különböző eredeti darabot lehessen előadni, még pedig oly sikerrel, min­t a sajtó Trónkereső, Rákóczy, Dózsa, Világ ura, Hűség pró­bája, A kérők sat. után konstatált. Térjünk át a cikk más adatára. Itt már az 1874/5-ik évet veszi alapul, mondván, hogy akkor 11,500 ftot fizettek magyar íróknak, 1878/9-ben pe­dig csak 3754 ftot. Ez is igaz. De lássuk csak ismét a számok magyarázatát. * A felvetett 11,500 ft következőképen oszlott fel : Operaszerzők kaptak belőle . . 3380 ft 9 krt Népszínművek szerzői . . . 5620 » 61 » Népszimű pályázat sat. . . . 600 » — » Drámák és vígjátékok szerzői . 1770 » 60 » Ellenben 1878/9-ben az annyira kérésért 3754 forintból operaszerzők kaptak 565 ft 91 krt, (s ez ösz­­szegben Sába királynője is, mint eredeti opera szere­pel); dráma és vígjáték-szerzőknek tehát jutott 3188 ft 9 kr, vagyis 1317 ft 49 krral több, mint 1874/5-ben. — Tessék még itt figyelembe venni, hogy 1874/5-ben a páholyok ára 1/8, illetőleg 1/6-dal, a támlás- és er­kélyszékek 1/4-del, a zártszékeké 1/6-del, a másodeme­leti székeké 1/6-dal volt több, mint 1878/9-ben. — Ilyen az a statisztika. Felhozhatnám még az elősorolt adatok illusztrá­lására, hogy például, igenis, Dobsa nevét ott találjuk a 74-iki műsoron két darabjával, melyek után szerző összesen 24 ft 16 kr tiszteletdíjt kapott; Hugó Károlyt is kétszer 33 ft 26 kr tiszteletdíjjal részesítették; el­mondhatnám, hogy Szigligeti a népszínműveken kívül csupán két darabbal fordul elő, még­pedig ezekkel is csak azért, mert újak voltak, régibb drámái és vígjá­­tékai közül egy sem fordul elő a játékrenden, és sok effélét. Mindezekkel bizonyíthatnám, hogy régi dara­bokra nem jár a közönség, hogy más az ízlés, mások a színházi viszonyok sat., de abban hagyom, mert tu­dom azt is, hogy módjával lehet a régi darabok közül nem egyet értékesíteni. Ezt tettem is, teszem is, fo­gom is tenni, és épen azért visszautasítom azt a vá­dat, hogy én az eredeti irodalmat le akarom szorí­tani a nemzeti színház deszkáiról! — Már a legköze­lebbi jövő, vagyis a jelen év végeredménye sokkal kedvezőbben fog alakulni az eredeti darabokra nézve, mert Szigeti, Csiky, Bartók elfogadott, Bérczik bírá­laton levő, Váradi — tudtommal — készülő darab­jai remélhetőleg fel fogják élénkíteni az eredeti mű­sort, — régiek közül ismét fog egy pár, új szereposz­tással, színre kerülni, de lesz ezek mind csak a tél folytán adatnak, mert nem hiszem, hogy megköszön­nék az eredeti írók, ha darabjaikat a nyári hónapok­ban és a szép őszi estéken adatná az igazgatóság. — Azért épen semmit sem mond a cikk ápril-októberi összeállítása, mert ez idő alatt, igen­is, készakarva fordulnak elő gyérebben az eredeti darabok, hogy inkább a jövedelmesebb téli félévben adassanak. Erősen meg vagyok én arról győződve, hogy nálunk a színészetnek nemzeti feladata is van!­­ (Mennyivel boldogabbak a nagy nemzetek színházai, ott szóba sem jön a nemzetiség!) De arról is meg vagyok győződve, hogy a színészet csak úgy lehet a nemzetiségnek annak idejében erős támasza, ha első­sorban a művészet eszménye felé törekszik, és ebben a törekvésében nem támaszkodhatik csupán az eredeti irodalomra, mely számtalan oknál és véletlennél fogva nem mindig tart lépést a színművészettel. Hogy ma már Julius Caesart, Leart, Velencei kalmárt, Romeo és Júliát, Vízkeresztet, Mizantrópot, Nők is­koláját sat., az ismétlések alkalmával is telt ház nézi, hogy a francia darabok előadásával a Laube »ver­senyt« a nemzeti színház ártalmatlanná tette : ez a magyar színművészetnek oly diadala, melyből kijut a maga része a magyar nemzetiségnek is! Mielőtt befejezném nyilatkozatomat, határo­zottan kijelentem, hogy eszem ágában sem volt a mostani igazgatóság működését szembe állítani az 1873/5-iki igazgatóságéval. — Szigligeti színházi működését senki sem méltányolja jobban, mint én, mert nemcsak eredményeit, hanem indokait is egytől egyig ismerem. Még a drámabirálás ellen emelt vádakra van néhány megjegyzésem. Mikor én cikkírónak olyan »véleményt« mondtam, melynek az volt »a veleje«, hogy »darabja semmit sem ér«, ő az akadémia bírá­latára hivatkozott. Én azt igyekeztem neki bebizo­nyítani, hogy annak az ő darabjára vonatkozó akadé­miai bírálatnak nincs ám olyan elismerő értelme, mint a­milyet ő annak tulajdonít! Ekkor előadta, hogy ő soha sem foglalkozott drámával, még színház­ba sem járt — erre é­n tanácsoltam neki, hogy ép azért adja be a drámabíráló bizottságnak darabját, hogy aztán meghallgatván a különböző véleményeket, ha nem is ennél, majd egy később írandó darabjánál hasznát vegye. Kár is volt annak a színészbírálónak a szavait jobban fel nem fognia, a­ki jeles színész és nagyon érdemes író létére, igen okosan és sok jó akarattal fejtegette előtte darabja jellemeinek hiányzó komiku­mát. Egy kis gondolkozással rájöhetett volna, hogy a­ki komoly dolgok ürügye alatt saját tehetetlenségét és sértett hiúságát hurcolja piacra, az nem akarva bár, komikussá válik! Hanem azért, ha jó darabja lesz, csak tessék elhozni, szívesen látom. Paulay Ede, a nemzeti színház drámai igazgatója. 1241 Fővárosi hírek. * Országgyűlés. A képviselőház tegnapi ülésében érdekes nyilatkozatokat vártak a kormány­­pádról, válaszkép több interpellációra, de a kérvé­nyek tárgyalásával s új interpellációk benyújtásával sat., annyira eltelt az idő, hogy a miniszterek válasza máskorra maradt. Szlávy elnök bemutatta Várady­­ Gábornak, mint a técsői kerületben újra megválasz­tott képviselőnek megbízólevelét, egyúttal azonban egy az elnökhöz intézett levelét is, melyben Várady ugyanabból az okból, mint első ízben, most is lemond képviselői mandátumáról. A ház ezt tudomásul vette. — A fő­rendiház tegnap szintén tartott ülést s a kir. udvartartásról szóló törvényjavaslatot tárgyal­ván, azt változatlanul elfogadta. * Az akadémiában holnap (hétfőn) a második osztály ülése lesz. Tárgyai: Kricskó Pál értekezése a »selmeci bányagrófokról«,­­melyet Szilágyi Sándor olvas fel) s a Deák Farkasé »Magyar hölgyek levelei­ről«. — Az osztályülést rendkívüli összes ülés előzi meg, melyben a Széchenyi-szobor leleplezési ünnepe tárgyában kiküldött bizottság adja be jelentését. * Színházi játékrend. A nemzeti szín­házban holnap, hétfőn »A nagyralátó« kerül szinte másodszor; 11-én Giovannoni­ Zacchi assszony vendégjátékául »Lohengrin«; 12-én »A szikra« és »Idegesek« ; 13-án »Piccolino« ; 14-én »Corielan«, új betanulásai először; 15-én »Hunyady László« ; 16-án harmadszor »A nagyralátó.« — A várszín­házban csütörtökön »A klub,« szombaton »Ma­­rénya« (először) és jövő vasárnap »Piccolino« kerül szinre. * A gr. Szapáry-Pázmándy-ügy tegnap, köl­csönös nyilatkozatok által, békés elintézést nyert. Az egyik nyilatkozatban gr. Apponyi Albert, Beniczky Ferenc, b. Mesznil Viktor és b. Podmaniczky Frigyes kijelentik, hogy a gr. Szapáry Gyula és Pázmándy Dénes között fenforgott ügy a »becsület és lova­giasság szabályai szerint elintéztetett.« A másik nyi­latkozatban Pázmándy Dénes, miután gr. Szapáry Gyula elismerte, hogy a Waitzenkornnál eszközölt papíreladás októberben történt, másrészt ő, Pázmándy, meggyőződött, hogy a miniszter több értékpapírt el nem adott, nem habozik kijelenteni, hogy meggyőző­dése szerint, a miniszter vissza nem élt hivatalos állá­sával. Egyébiránt annak bizonyságául, mily alapta­­lanul vádolták gr. Szapáry Gyulát spekulációval, most még fölemlítik azt a körülményt is, hogy a ke­zelése alatt álló családi hitbizományi pénztárban több mint százezer forint értékű földtehermentesítési köt­vény van ma is érintetlenül. * A „Tannhäuser“ tegnapi előadásán Giovan­noni­ Zacchi asszony énekelte Erzsébet szerepét, még pedig jó sikerrel. Lényében nincs ugyan meg az esz­­ményies szentimentalizmus, de a hullámzó dallamok­ban s kifejező recatativekben igen jól érvényesítő hangját. Többször meg is tapsolták A stil rovására eső modorosság bizonyára van előadásában, de nem több, mint a Perotti »Tannhäuser«-ében. Vénust, e hálátlan szerepet, Dévay Janka kisasszony sikereseb­ben énekelte, mint bármelyik elődje. Kordin Mariska kisasszony is kitűnt a pásztorfiú fris vokálénekében. Maleckyné hangja ellenben kemény a Wolfram dal­lamaihoz s midőn dicséretesen mérsékelte magát, mint a dalverseny első énekében, előadása vontatott lett. Legnagyobb hatágú volt a zenekar által bravourral játszott nyitány s a zarándokok magasztos karéneke. Közönség nagy számmal volt a nézőtéren. * Személyi hírek. Király ő felsége né­hány napra Bécsbe megy, miután a dán király beje­lentette látogatását; de ő felsége aztán visszatér és Gödöllőn marad a királyné nevenapja utánig. — A g­ö­d­i udvari vadászatban a király nem vett részt, csak a királyné. — Péchy Tamás közlekedési miniszterről tévesen hirlett, hogy beteg, mert már egy hete fölépült s részt vesz az országgyűlési tárgyalások­ban. — Dr. H­a­n­­­k­e­n Miksát a kormány kiküldte a délmagyarországi földrengések kárainak megvizsgálá­sára s ő visszatérve, azt a jelentést tette, hogy a Baba­­gajnál vannak talajrepedések, de barlangbeomlásokról sgeyserekről szóló hírek csak mesék.­­­Moldován és környékén pedig vagy ezer ház szenvedett sérülést, de az összes kár nem több tízezer forintnál. — Gróf Szapáry Gyula lemondásáról beszél a hir, sőt már lehető utódját, Kautz Gyulát is emlegetik, a mi persze nem azt jelenti, hogy e találgatás ténynyé is válik. — Gróf Zichy Nándor lett a gr. Zichy Domokos végrendeleti végrehajtója, a ki egyházi s más jótékonysági célokra is hagyott negyvenezer forin­tot. — Dr.Lenhossék Józsefet a tiszafüredi régészeti egylet tiszteleti tagnak választotta. * Liszt Ferenc összes iratai, hírlapokban meg­jelent cikkeivel együtt, nem sokára napvilágot fognak látni­­— persze nem nálunk, a­hol ily kiadásra sem igen akad vállalkozó, ha­nem német nyelven a lipcsei Breitkopf és Härtel cégnél. Ekkép ez a hír sajátlag külföldi rovatba tartoznék, ha a híres­­mesterinek itt lakó tollforgató tisztviselőihez nem óhajtanák in­tézni a kérdést: ha vájjon egyikök-másikok nem gon­dolná-e hálásnak Liszt szellemes műveiből szintén rendezni magyar kiadást, ha nem is teljeset, legalább rövidebb irataiból s a nagyobbak töredékeiből egy válogatott bokrétát, például egy kötetet ? Annyi sze­mélyes ismerőse s annyi ezernyi tisztelője van nálunk Lisztnek, hogy egy ily könyv talán mégis csak szá­míthatna keletre. A mester, a­mit irt, nagyobbára

Next