Fővárosi Lapok 1880. május (100-122. szám)
1880-05-13 / 109. szám
gen, Poprádon született 1816-ban s szülei a szíjgyártó mesterséget tanultaták vele, de ő más kívánt lenni, szobrászatot tanult s Bécsben a Mária Terézia mellszobrával hirt szerzett. A pozsonyi 47-diki országgyűlésen több főurról készített szobrot, később Batthyány Lajosról is, a miért utóbb be is börtönözték. Kiszabadulva Londonba ment s ott gyakorlá művészetét. Csak a szabadabb mozgású időben tért vissza s a hatvanas években a redoute külső oszlopaira több jellemző alakot vésett. A hatvanas évek elején a belvárosi főreáliskola rajz- és mintázati tanára lett. Nem a szereplő, hanem a hasznos és buzgó emberek közé tartozott. Áldás hamvaira! * A nőiparegylet választmánya tegnap egybegyűlt, tanácskozni a nőipariskolai igazgatónő helyének betöltése végett. A folyamodók közt vannak okleveles tanítónők, valamint oly hölgyek, kik az irodalmi téren szereztek érdemeket. A kereskedelmi miniszternek pedig, ki ötezer forint évi segélylyel szándékozik gyámolítni ez iskolát, van egy pártfogoltjafiatal özvegy, kinek sem oklevele, sem irodalmi érdeme. Már az egylet tanügyi bizottságának keddi ülésében Németh Imre miniszteri tanácsos érthetőleg kijelente, hogy az évi segély körülbelől ahhoz a feltételhez van kötve, ha a miniszter pártfogoltját választják meg. Ennek bejelentése tegnap méltó felháborodást okozott a választmány körében. A protekciónak ily merész és leplezetlen föllépése, egy hasznos egylet érdekének és függetlenségének rovására , e romlott időben sem nyilvánult még soha! Sok felszólalás is történt ellene. Voltak azonban, kik az évi segély elvesztésétől tartva, azt ajánlották, hogy az egylet tegyen hármas kijelölést, s abból a miniszter nevezzen ki, hogy övé legyen a felelősség, ha nem elég képes egyént nevez ki. Mások azt mondták: hátha a miniszternek nem föltétele, hanem csak óhajtása, hogy az ő asszonyát (kinek nevét lovagiassági szempontból kímélni tartozunk,) válaszszák meg. Végre Száth Károly országos képviselő indítványára elhatárzák: rögtön kérdő föliratot intézni báró Kemény Gábor miniszterhez, hogy szíveskedjék formulázni, mily föltételhez köti az egylet iskolájának adandó évi segélyt ? Ha erre a válasz megérkezik, akkor a választmány azonnal összeül, határozni a fölött, hogy mint járjon el ez ügyben. Járjon el úgy, amint kell! Válaszsza meg azt, kit az igazgatónői állásra legképesebbnek tart, tekintet nélkül a miniszter úrnak akár óhajtására, akár követelésére. Az évi segély elvesztésétől pedig ne tartson, mert azt a miniszter úr nem a maga zsebéből adja, hanem az állam pénztárából. És ha vonakodnék azt kiszolgáltatni csak azért, mert egy hasznos célú egylet nem hajolt meg az ő qualifikálhatatlan kívánsága előtt, akkor van szabadsajtó s van interpelláció s a miniszter úr érezni fogja annak súlyát, ha valaki (ily magas állásban) nem rösteli az állami pénz utalványozásához kötni a maga magánéleti rokonszenveinek minden áron való érvényesítését. Ez ügyben csak egy mentsége lehet a miniszter úrnak, ha t. i. megbízottja, Németh Imre minisztertanácsos úr túlbuzgón vagy a maga öklére járt el a miniszter nevében. Ez is megeshetett, minthogy a báró eddigelé jobb hírben állt, mint a minőbe ez az eset keverte. * A Széchenyi-szobor már fenn áll a talapzaton. Tegnap hajnalban húzták fel nagy erőfeszítéssel, mert az ércalak száztizenöt méter mázsa súlyú s tegnap előtt a gerenda-állványt ugyancsak meg kellett erősíteni, nehogy baj essék. A szobor persze le van borítva, valamint a talapzat négy nagy allegóriás alakja is: Neptun, Vulkán, Ceres és Minerva, melyek közül egynek-egynek harmincöt mázsa a súlya. Most már a gerendázat széthordásához s a liget díszítéséhez lehet fogni. * Személyi hírek. József főherceg és neje az ünnepnapok folyamában is találtak időt, meglátogatni kedves Margitszigetieket; hétfőn délután 3-tól fél hétig időztek ott minden kiséret nélkül; a felső vendéglőben ebédeltek s egy óra hosszat hallgatták a zenét. — Lajos bajor kir. herceg nejével együtt Magyarországba jön, itteni’birtokai megtekintésére. — B. Haymerle és neje a tegnapi gyorsvonattal utaztak el; a sugárutat s a város szebb pontjait kedden nézték meg kocsin s ugyanakkor voltak látogatáson a gr. Andrássy Gyula palotájában, este pedig báró Haymerle a gróf Andrássy Gyula társaságában a népszínházban végignézte a»Fatinica« előadását. — Gr. Károlyi Alajos londoni nagykövet kedves lánya oly beteg, hogy megmaradását nem remélhetni. — Pauer János székesfehérvári püspök már tegnapelőtt reggel a fővárosba jött, az egyetemi ünnepre. — Romeiser Béla vaskereskedő eljegyezte Etrich Emilia kisasszonyt, egy csehországi gyáros kedves leányát. — Balázs Sándor írótársunk és neje tegnapelőtt este érkeztek vissza Olaszországból, hol főleg régi barátjuk, Salvi Máté (egykori bécsi operai igazgató) látogatása végett Bergamóban időztek.— Thaly Antalt, a semmitőszék közbecsülésben álló irodaigazgatóját, súlyos csapás érte: neje, e példás hitves és anya, kivel csaknem félszázadra boldog házasságban élt, közelebb elhunyt; frankfurti nő volt, de igazi magyar asszony lett belőle. — Márkus István orsz. képviselő egésségi állapota, mint részvéttel olvassuk,ismét rosszabbra fordult. * Báró Edelsheim-Gyulay főparancsnokról alaptalanul terjedt el a hír, mintha az egyetemi ifjúság fáklyás menetéhez azért nem adta volna meg a katonai zenekart, mert a rendező bizottság nem biztosíthatja, nem fogják-e Kossuthot éljenezni. A főhadparancsnok igen udvariasan fogadta az ifjúság küldöttségét s csupán annyit mondott, hogy ily tömeges csoportosulásoknál rendzavarások történhetnek s ezért a katonaság részvételét nem engedheti meg. Kossuth nevét pedig nem is említé. * Két szökőkutat terveznek évek óta az Erzsébet tér kioszkja előtti térre. De eddig nem volt rá költség. Most a sétány bizottsága azt javasolja, hogy a királyfi házasságának emlékére hozzák létre s vizsugarait legelőször az esküvő napján szöktessék a magasba. * A „Havi Szemle“ május havi füzete érdekes tartalommal jelent meg. Első közleménye egy terjedelmes, huszonhárom hasábra terjedő finn verses népmonda a »Szűz Máriáról«, melyet Barna Ferdinánd nyelvtudósunk és buzgó finnistánk fordított le s magyarázó jegyzetekkel kisér. »Werner és Lyell« című értekezésében Róth Samu a geológiai tudomány újkori fejlődését adja elő, míg Dukay Vilmos »Neologia és orthologia« című cikkében arról elmélkedik, hogy a nyelvészet természeti tudomány-e vagy történeti s az utóbbi mellett nyilatkozik. Tóth Sándor »Az ellentétről« értekezik, míg Beleznay Albert »Képzőművészeti szemle« című cikkében a műtársulatról, az egyházfestészeti pályázatról, a Bem-szoborról sat, közös bíráló ismertetést. A könyvszemle végül az újabban megjelent irodalmi termékekkel foglalkozik. A magyar tisztviselőegylet tegnapelőtt tartotta évi közgyűlését. Pauler Tivadar igazságügyminiszter elnökölt s megnyitó beszédében fölemlíté, hogy a tagok száma most már 1360, az egylet a drágasági pótlék iránt feliratot intézett a kormányhoz és a képviselőházhoz sat. Az évi bevétel 1879-ben 13,990 ft volt, a kiadás 12,776 ft. Az egylet vagyona jelenleg 4228 frt, az özvegy- és árvasegélyző alap 13,800 ftra rúg. A jelentés tudomásul vétetvén, a gyűlés végül megválasztotta a választmány és felügyelő bizottság tagjait. * A „vörös kereszt“ új választmányának összeállítása ellen panaszokat kaptunk. Nem ama kitűnő hölgyek ellen van kifogás, kik benne vannak, hanem a kiket mellőztek. Többi közt özv. Bónis Sámuelné s Kármán Lajosné urnöigyek, kik az első alakulásnál ideiglenes alelnöki minőségben buzgón működtek s királyi elismerésben is részesültek, hiányzanak a névsorból ; valamint az első választmány több buzgó tagja, kik a bosnyák hadjárat és a szegedi rész idejében buzgó szolgálatot teljesítettek. Másfelől az a kifogás, hogy a választmány nagyobb része mágnáshölgyekből állván, kik a nyári hónapokat rendesen falun, fürdőn, külföldön töltvén, ha nyáron fordul elő oly csapás, mely sürgős tevékenységet igényel, a választmánynak csak egy töredéke lesz együtt. Mindezt kötelességünknek tartjuk a beküldött cikkekből közleni, hozzátéve, hogy ezeket sikeresebb és célravezetőbb lett volna a vasárnapi értekezleten mondani el, ahol a névsort megállapíták. * A Petőfi szüleinek sírját a Petőfi-társulat szépen fel fogja díszíttetni. Sebestyén Dávid gimnáziumi tanár írja nekünk, hogy egykor Petőfi István őt és a korán elhunyt Geist Gáspárt kérte föl szülei síkjának fölkeresésére. Ez 1876 őszén meg is történt a józsefvárosi temetőben. Akkor az említett tanár közleni is akarta e sír leírását, de Petőfi István azt írta neki, hogy ne irányozzák a nemzet figyelmét e sírra, mert a nemzetnek sokkal nagyobb érdemeket kell emlékkel jutalmazni, mint egy költő egyszerű szüleinek elhagyatott sírját gondozni. A leírás különben Jókai egyik lapjában akkor megjelent. A sírkő felirata fölé egymást szorító két kéz fej van vésve. Könnyű feltalálni, mert a körülte fekvő sírok jeltelenek. A temetőőr házától csaknem délnek, emelkedettebb dombon fekszik s mivel a Geist-ifjak gondját viselték, ma sem lesz még nagyon elhagyatott. * A reformátusok templomában vasárnap délelőtt konfirmáció volt. Török Pál szuperintendens (ki gyöngélkedése dacára is személyesen kívánta végezni e szép tisztet,) vagy huszonöt növendék fiút s ugyanannyi lánykát vezetett be az egyházba, miután nagy buzgósággal kikérdezte őket. A feleletek után, fogadásuk megerősítéséül, mindnyájan kezet fogtak az ősz pappal, ki majd páronkint áldá meg őket, fejekre tevén kezeit. A lánykák többnyire egész fehérbe voltak öltözve. A megelőző szép alkalmi hitbeszédet Petry fiatal segédlelkész tarta. A templom egészen megtelt buzgó hívekkel. *Az „Omágvilág“-nak legújabb (11-dik) füzete már a Beőthy Zsolt szerkesztésében jelent meg, ami meg is látszik mind a tartalmon, mind a képtárgyak választásában. Bevezető soraiban hangoztatja, hogy e nagy olvasó közönséggel bíró képes folyóirat magyarossága által kiván népszerű lenni. Az »Országvilág« főgondja — úgy mond — Magyaror s48 szág lesz s a világot magyar szemmel fogja tekinteni. Továbbá, mint családok lapja, minden sorában tiszteletben tartja, védi, ápolja amaz erkölcsi eszmét, melynek a család fogalma ad kifejezést. A szerkesztőség szándéka : tehetségéhez mérten bármily csekély, de becsületes szolgálatot tenni a magyar mivelődés ügyének. A füzet képei nagyobbára magyar tárgyúak, u. m. Székesfehérvár szebb pontjai, három hazai életkép, az egyetem épülete száz év előtt és most, az egyetemi rektor és dékánok s az elhunyt Paulayné és Kiss György szobrász arcképei; a három külföldi (khinai) tárgyú kép is eredeti munka, a Xántus János rajzai után. Mellékletül Stefánia hercegnő szép fénynyomatát kapja a közönség. A szöveg tartalma változatos, u. m. »A hazakerült leány« novella Vadnai Károlytól, »Metszők dala« (kedélyes költemény) Lévay Józseftől, »Dalok« Vargha Gyulától, »A khinai nők« rajz Xántus Jánostól, »Batthyány és Jellasich« Pulszky Ferenctől, a jubiláló egyetemre vonatkozó történeti cikkek dr. Fehérpatakytól és id. Szinnyei Józseftől, Kossuth emlékiratainak ismertetése Acsádytól; a képekhez gonddal irt szövegek s irodalmi, zenei, színházi sat., rovatok. Az egész füzet az uj szerkesztő műgondját és ízlését tanúsítja. * Rövid hirek. A műemlékek országos tanácsának kiállítása (hazai műemlékek rajzaiból) ehó 20-án nyílik meg a műcsarnokban. — Az első fagyos szent: Pongrác tegnap verőfényes, enyhe tavaszi idővel köszönte be. — Az orsz. ipar egyesület küldöttsége holnap tiszteleg József főhercegnél, hogy az egylet védnökségének elfogadására fölkérje. — A Kálvin-téren tegnap kitűzték a szökőkút helyét, mely épen a kecskeméti - utca tengelyére esik. — A régészeti társulat 25-diki ülésén Arányi Lajos és Vásárhelyi Géza pestpilis-járási régiségekről, Széll Farkas a karcag-vidéki köztemetőkről, dr. Hampl J. pedig az újabb szegedi és egy beregmegyei leletről fognak előadást tartani. — A főúri képpártolók: gr. Teleki Sándorné, b. Kemény Kálmánná sat., e napokban újabb képkisorsolást rendeznek szövetkezetük tagjai közt. — B. Haymerléné a képviselőházban, a tegnap közölt hírrel ellenkezőleg, és azt jegyzé meg: szép, hogy a Deák Ferenc helyét üresen hagyják. — Kőbányán közelebb egy századik évét tűrték úgy: Raszlavszky Ádám folyamodott az elöljárósághoz segélyért. — Feltűnt, hogy a királyfiét folyamában a kormányelnöknél nem volt estély; egyik lapban jelent is meg erről találó szatíra, mely leírja azt a fényes estélyt, mely nem volt nála. — Bartal Antal iskolai igazgató 25 éves tanári jubileuma pünkösd vasárnapján lesz, emléktárgyak átadásával az egyetem dísztermében s lakomával a »Hungáriá«-ban. — A Schmerling- és Coronini ezredek kedden egy hóra eltávoznak a fővárosból, egyik a piliscsabai, másik a vörösvári táborba. — A szegényház hatszáz lakójának a tanács 180 ftot utalványozott, 30 kr. jut egyre. — A népszínházi majális június 2-án lesz a rákospalotai erdőben. — A „Pester Lloyd“ szerkesztősége e hó 8-án adta át a Szed .vára eszközölt gyűjtés fenmaradt 136 ftját, melyet építési kölcsönül osztanak ki, a visszafizetendő kölcsönök összegét pedig majdan szegedi művelődési célra, alkalmasint állandó színház alapjára fordítják. — Blondin már Budapesten van s e napokban már megkezdi köteltáncát. — A sugárút 119 vz. telkén épülő házban hétfőn este egy pince beomlott s egy ép kikészülődő munkást agyonütött. — A budapesti helyőrség e hó 18-án vonul ki a piliscsabai gyakorló táborba. — A hindidről tegnap éjjel Kronberger Zsigmond ügynök a Dunába ugrott és odaveszett; nőt és több gyermeket hagyott hátra. — Almássy Jenő, ki öngyilkossági kísérletet tett, már elhagyta a kórházat s veszélyen kivűl van, bár a golyót kihúzni nem sikerült, Va ék. ** Békés-Csabán a békésmegyei régészeti társulat hétfőn tartotta közgyűlését a Göndöcs Benedek apát elnöklete alatt. Jelen volt Thaly Kálmán tiszteletbeli tag is, ki »a szentandrási csata és Gyula ostroma 1705-ben« című érdekes értekezést olvasott fel, egyúttal köszönetet mondva megválasztatásáért. Thaly egy a szentandrási csata idejéből kelt eredeti magyar okmányt s egy másiknak másolatát is bemutatta s a társulatnak ajándékozta. A gyűlés megéljenezte a felolvasást, mely a társulat évkönyvében fog megjelenni. Ezután Zsilinszky Mihály olvasta fel »Jakobinus mozgalmak Békésmegyében« cimű értekezését s végül Hahn Lajos mutatott be néhány régi oklevelet, ** Debrecenből kaptuk e sorokat. Miskolcról én most érkeztem haza s szomorúan kell elmondanom, hogy e jóval kisebb város külső csín tekintetében mennyivel előbb van Debrecennél. Aszfaltja van már mind a kettőnek, de Miskolcon tisztán tartják, nálunk nem törődnek vele. A miskolci piac szépen be van fásítva, mig itt az aszfalt mellett port, sarat látunk. Miskolcnak, több régi mellett, van nagyvárosias szép vendéglője, mig a mi »Biká«-nk csakugyan méltó ronda nevére. Nagyvárad is mennyivel jobban halad. Új színköre már kész, vannak kies