Fővárosi Lapok 1880. szeptember (200-224. szám)

1880-09-26 / 221. szám

Melléklet a „Fővárosi Lapok“ 221. számához.­ lére indultunk, passzus hiányában a 1Baknán túl levő oláh határon a vámtisztek csak akkor bocsátottak át bennünket, mikor bájos útitársnőnk egy-egy igéző tekintetet vetett rájuk. Tán ennek a tekintetnek tulaj­doníthatjuk azt is, hogy a vámház előtt őrt álló bá­ránysüveges, szűrös és bocskoros oláh dorobanc még tisztelgett is, s hogy az útitáskánkat nem vizsgálták meg, melyekben pedig volt egy kis megvámolni való dohány, papucs és kendő is, a mit Ada-Kalehn vásároltunk. A Vaskapu szikláiból, mivel a víz állása ez idő szerint magas, mit sem láttunk. Ezért azonban bőven kárpótolt bennünket másnap az a dunai út, melyet Orsovától Baziásig tettünk, de mivel ennek az útnak nagyszerűségét már annyiszor és az enyémnél híva­­tottabb tollak írták le, arról én hallgatok, de soha sem felejtem el. Marius. Fővárosi h­írek. Előfizetési felhívásunkat az október-decemberi folyamra ajánljuk olvasóink figyelmébe. A lap ára év­negyedre 1, félévre 8, egész évre 16 frt. A pénzutal­ványok vagy pénzes levelek e cím alatt küldendők: »A Fővárosi Lapok kiadó­hivatalába Budapesten.« * Az országgyűlés utolsó ülésszaka tegnap nyilt meg. A képviselők tizenegykor gyűltek össze s legalább is voltak harmadfélszázan. Legsűrűbb cso­portot a kormánypártiak képeztek. Miniszter is meg­jelent öt, de a kormányelnök hiányzott, és akkor fo­gadhatta Pécsett a törvényhatósági küldöttségeket. A különböző párti honatyák közt sokkal szívesebb volt a kölcsönös üdvözlés, semmint azt valaki a la­pok szenvedélyes hercehurcái után gondolhatná. Itt ellenfelek állnak egymással szemközt, nem ellen­ségek. A pártonkívüliek tekintélyei közül többen hiányzottak : gróf Lónyay Menyhért, Széll Kálmán sat. Az ülésszakot megnyitó királyi leirat felolvasása után Péchy Tamás a ház jóakaratú támogatását kérve, megkezdé jelentéseit. Először is elhunytakról szólt, melegen emelve ki Csengery Antal érdemeit s mély részvéttel említve Márkus István elhunytét, kit a haza és ház oly korán elveszített, sat. Aztán lemon­dásokat és uj választásokat jelentve be, a kérvények bemutatására került a sor. Több törvényhatóság az egri zászlóügyben példás büntetést kért, a budapesti fenyítőszék pedig azt jelenté be, hogy Verhovay Gyula párbajért kétheti fogságra ítéltetett. Majd az elnök indítványára elhatárza a ház, hogy a következő ülés kedden lesz s akkor választják a két alelnököt, jegyzőket és a háznagyot. Végül a függetlenpárti Miklós István interpellált az Istóczy zsidó­ hajszája miatt. Kérde a kormányt, van-e tudomása a kormány­­párti Istóczy Győző anti­semita szövetségéről, látta és helybehagyta-e annak alapszabályait s mit szándé­kozik tenni a végett, hogy a keresztyén és nem keresz­tyén polgárok közti egyetértés meg ne zavartassék ? S ajánlja interpellációját a kormányelnök és ház be­cses figyelmébe. Erre Istóczy felugorva mondá: »Én meg ajánlom ez interpellációt a szélsőbaloldali vá­lasztók becses figyelmébe!« Megjegyzendő, hogy a kormánypárt élénken tiltakozott Miklós István ama gyanúsítása ellen, mintha a kormánypárti Istóczy iz­gatása aligha lehet egyenes ellentétben a kormány­párt intenciójával. — Délben a főrendi ház is tartott rövid ülést a megnyitó leirat felolvasása és Majláth György elnöki jelentései végett. * A Kisfaludy-Társaság szerdán, e hó 29-én d. u. öt órakor az akadémia heti üléstermében tartja nyári szünete után első ülését, melyen a társaság titkára a magyar Moliére újra örvendetesen megindult s sikerrel biztató ügyében fogja előterjeszteni jelen­tését. Ezenkívül három felolvasás van kitűzve a tárgy­­sorozaton, u. m. Győry Vilmostól részletek »Az öreg béres« című népszínműből, Vajda Já­nostól költemény, és Hegedűs István vendég­től egy görögtárgyú drámai költemény:»A költő leánya,« melyet Beöthy Zsolt mutat be. A felolvasá­sok után a szünet alatt összegyűlt folyó ügyek tár­gyalása következik. * Színházi játékrend. A nemzeti szín­házban: holnap, 27-kén »Lear király,» 28 kán »Norma« Wiltné asszonynyal, 29-én »A szerelem bolondjai,« 30-án »A troubadour« Wiltné asszony­nyal, október elsején »Az ajtó zárva vagy zárva le­gyen,« »Ne fogadj fel soha semmit« s »Egy kis sze­szély« című vígjátékok Musset-től, 2-án »Sába ki­rálynője« Willné asszonynyal, 3-án »A miniszterel­nök bálja« s a »Strike,« 4-én, a király neve napján, »Nőuralom« s »A diplomata.« — A budai vár­­színházban: okt. 2-dikán a »Csók,« 2-án »A­­­í­­na gyémántjai.« — A népszinházban: hol-A szép persa leány,« kedden »Fatink­a« Abo-­il­­sszony búcsúföllépteűl, szerdán és csütörtökön sy­­­ület szegénye« Blaháné asszonynyal, pénze- a­­»Kapitány-kisasszony« Hegyi Arankával, Ír­­ion ötvenedikszer »Bocaccio« Blaháné asz­szonynyal. Egy régi darabot : Balogh István »Mátyás diák«-ját október 8-dikán készülnek föleleveníteni a népszínházban. * A „Bánk bán“-tanulmányt, melylyel egy­kor Gyulai Pál széket foglalt az akadémiában, szer­zője e nyáron át második, bővített kiadásban rendezte sajtó alá. Új adatokkal bővíté ki Katona József élet­rajzát s az ismeretlen drámáiról szóló részt is tete­mesen megnagyobbítá. Az új kiadás még ez évb­e meg fog jelenni a Kisfaludy-Társaság könyves válla­latában. * A Teleki-család egy fiatal nőtagja, gróf Teleki Irma a képírásban képezi magát. Mint mond­ják, nemcsak kedve, hanem hivatása is van hozzá. Mestere pedig nem kisebb művész, mint Munkácsi Mihály, kinek oldalán szorgalmasan festeget Parisban. * Az őszi képtárlat egyik legérdekesb képe lesz: Adamovits Miksától »Robespierre bu­kás­a«, mely különböző sokszoros­ításból lett itt-ott ismeretessé. Blaas Gyula, az »udvari lovas va­dászat« nagy festvényén kívül, kiállítja azt a képet is, melyet e nyáron Nagy-Szaláncon, gr. Forgách Istvánnál festett. Ez a grófnak »Amaranthus« nevű paripáját ábrázolja s előtte két arckép is látható. * Hosszú praxis. Az igazságügyminisztérium­ban most tanácskozások folynak, melyet szorongva kisér figyelemmel a fiatalság nagy része, az, mely ügyvédségre készül. Az értekezlet az ügyvédi uj rend­tartás fölött tanácskozik s tegnapelőtt egyebek közt kimondta, hogy ügyvédi vizsgálatra jövőben csak öt­esztendei gyakorlat után bocsássák a jelölteket. Ez ismét meg fogja nehezíteni e pálya választását, mert körülbelől harminc éves lesz a fiatal­ember, mire ön­állóságra vergődhetik. * Az „Ország-világ“ képes vállalat legújabb füzete, mely választékos tartalommal és érdekes képekkel és most jelent meg, többi közt Beöthy Lászlónak, az ötvenes évek­­ kedvelt elbeszélőjé­nek egy ismeretlen regénye: »A menyasszony« közlését kezdi. Utolsó műve volt ez a korán elhunyt humoristának , be sem fejezhette egészen. De megirt belőle negyven sűrű ívet s meséje odáig van szőve, hol a megoldás már önkényt kínálkozik. Ennélfogva a képes vállalat főszerkesztője, Beöthy Zsolt a mű befejezésére felszólított és megnyert egy jótollú írót. * Az őszi lóverseny első napjául október 17-dike (vasárnapi nap) van kitűzve. Mind a két futta­tási napra sok lovat jelentettek be. Van kilátás arra is, hogy az udvar vagy legalább a királyné és kísérete, megnézi az idei versenyeket. * Személyi h­irek. Királyné ő felsége nem jött be Budára, mint hire volt; nem is készült s a hir tévedésen alapult; ő felsége Gödöllőn napon­kint kilovagol s e végett tizenöt paripát vittek oda a káposztás-megyeri udvari istállóból; ott van a tizen­öt párból álló nyulfogó kopófalka is, mely Sziléziá­ban gróf Larischnál telelt, s a királyné vadászni fog velök addig is, mig a rákosi rókavadászatok meg­kezdődnek. — A román fej­edelem holnap érkezik fővárosunkba, hol két napot fog tölteni. — H­a­y­n­a­­­d bibornok-érsek ötezerszázötven fo­rintnyi segélyt adott a kalocsai tanítóképző intézet ötvenegy növendéke számára, hogy e szegényebb if­jaknak lehetővé tegye a tanító pályára való kiképez­­tetéseket. — Dr. Lóczy Lajos múzeumi segédőr a Bihar hegységbe rándult, földtani tanulmányai folytatására. — Obermayer Lajos fővárosi tisztviselő eljegyezte Neumann Ida kisasszonyt Leányfalváról. — Blaháné asszony nem halasztá el esztergomi kirándulását s kedden fel fog ott lépni a »Piros bugyelláris« ban, az »esztergomi kör« által rendezendő előadásban.— Majorossy Jánost, a kalocsai érsek oldalkanonokját, a szent­atya kine­vezte pápai prelátusnak. — Hantken Miksa, a földtani intézet igazgatója, a földtani társulat leg­közelebbi ülésén jelentést fog tenni arról, hogy ő Szerbiában, közelebb ott megejtett kutató útja köz­ben, párját találta a hazánk délkeleti részén levő szvinicai rétegnek, melyben az őstermészet minden nevezetesb kövületei feltalálhatók voltak s melyet ez okból eddigelé páratlannak tartottak. — Hirsch József terézvárosi tisztelt polgár elhunyt 69 éves korában s pénteken délután nagy részvéttel temették el. — Rousperger Benedek, a tiszai vasút volt­üzletigazgatója az osztrák államvasut magyarországi vonalainak üzletigazgatója lett. — Dr. Henszl­­man Imre az egyetemen az ó­kori festészet törté­netéről tart előadást. — Willné asszony tegnap a nemzeti színházban a »Hugenották«-ban mint Valen­tiné aratott sok tapsot; Perotti, Ney, Odry és Malec­­kyné asszony szintén sok elismerésben részesültek. * Hányatott élet ért véget e napokban a lipót­­mezei tébolyházban. A nagyváradi születésű Johani­­desz György, ki a szabadságharcban honvéd volt, sok hányatás után végre a honvéd-menedékházba került. A hatvanhatéves vén ember azonban ott sem találta meg a nyugalmat. Ez év februárjának végén két honvéd-rokkant kísérte a rendőrséghez, azzal a vád­dal, hogy a menedékházban fél kenyeret lopott. Két nap múlva azonban a menedékház parancsnoksága visszavonta e vádat s akkor a fegyházból kieresztet­ték a törődött embert. De a menedékházba nem fogadták többé be. Koldulnia kellett s ekkor e miatt fogták be. Csakhamar elmezavar jelei törtek ki rajta. Beszállíták a Rókusba s onnan a Lipótmezőre, a­hol meghalt. Most már nincs többé baja! * Operánk tengeri kígyója: a »Névtelen hő­sök« Erkel Ferenctől az ősz-téli idényben mégis csak színre ke­rül. A Tóth Ede által írt szöveg amaz egy pár jelenésén, mely ellen kifogást tettek, nem volt nehéz segíteni. Most már foly a jelenetezés belőle és Schunda Vencel hangszergyárosnál is megrendelték az előadáshoz szükséges speciális hangszereket. * A fiún vendég, Aalberg Ida k. a. a legszebb emlékekkel tért vissza Kolosvárról, hol babérkoszo­rúkkal, társas lakomával és a legszívesebb vendég­látással tüntették ki. Ennek viszonzásául határozta el, hogy pénteken az »Ármány és szerelem«-ben is föllépjen, mint Luiza. Most tőlünk Bécsbe utazik s ott marad egy hónapig színi tanulmányok végett. A német nyelvet jól bírván, ez a lényegesen segítő körül­mény viszi Bécsbe, honnan csak október végén tér vissza Hunsingforsba. * A „Fortuna“ Herkulese: Pospischil, ki egykor a Renz-cirkuszban mint erős akrobata műkö­dött, pár nap előtt szabadult ki a börtönből, hol több­­nejűség miatt volt elzárva. Két felesége volt egymás után. A lapok beszélik, hogy ha valamely fegyencet erős őrizet alatt akartak tartani, ezt az athletát zár­ták melléje, a­kinek látása is elég volt a netáni szö­kési kísérlet gondolatától való elriasztásra. Hozzá zárták utóbb Somoskeöy Gézához is, ki hasznot hú­zott társaságából s tanult tőle erőművészetet bizonyos meghatározott díjért. S a mester azt állítja, hogy a tanítvány nagyon ügyes volt. * A Deák-szoba most a muzeum egyik legláto­gatottabb pontja. Majd mindig tele van. Kivált vidé­kiek, (köztük a nép fiai, asszonyai) nézik nagy kegye­lettel a tárgyakat, melyek egykor a haza bölcséé voltak. * A főposta egyik derék pénztárnoka, Bogyó Károly pénteken reggel meghalt, legjobb férfiko­rában. Derék ember veszett el benne, kinek az a ne­mes becsvágya volt, hogy ép oly jó családapa, mint buzgó tisztviselő legyen. Teljesen az otthonnak és a hivatalnak élt. A boszniai hadjárat alatt a gróf Szapáry László hadseregének volt postamestere, mely állásában ő is sok viszontagságot szenvedt. A sok munka és gond kimeríté­s betegesen tért vissza. Sza­badságidőre lett volna szüksége, de ő tízévi szolgá­lata alatt nem kért azt soha. Nem akarta, hogy a közszolgálat miatta csorbát szenvedjen s dolgozott tovább, egéssége rovására. Nem volt ismeretes férfi, hanem derék ember volt, példány a magán- és köz­élet kötelességeinek teljesítésében. Kár érette! * A király­ utcai Dobler-bazár építője, kit valaha gazdag embernek tartottak, mint tudva van, fogházban ül. Dobler Jánost, ki nem valami egyenes utakon kívánt boldogulni, még hét év előtt vád alá helyezték hamis vádaskodás és eskü miatt. Az akkor kitűzött végtárgyalás elől azonban megszökött. Hol járt, mit művelt, annak nyomára nem igen jutott a rendőrség, mig a múlt hóban elfogták Boszniában, a­hol új hazát és a boldogulásra uj utakat keresett. Ide szállíták aztán Budapestre s pénteken lett volna bűnügyének végtárgyalása, ha a tanúk mind megje­lennek. De mivel nem jelentek meg, a tárgyalást ké­sőbbre kellett halasztani. * A jövő télről erdészek és gazdák azt jöven­dölik, hogy szelíd lesz. Az erdészek régesrégtől fogva a mezei füvekről s főleg az erycaeákról következtet­nek a télre. Míg múlt évben az »erica vulgarius« és »herbacea« virágbugája egész hegyéig telve volt virá­gokkal, addig ez idén a bugát alig fedik félig a virá­gok s ez a körülmény szelíd télre enged következ­tetni. A méhek munkájából szintén hasonlót követ­keztetnek, mert mig múlt évben a méhek ez időtájban már befalazták magukat, addig ma még javában rak­ják a viaszt. * A magyar államvasutak igazgatótanácsá­nak kinevezését legközelebb fogja közölni a hivatalos lap. Mint értesülünk, elnök lesz Ribáry Sándor mi­niszteri tanácsos a közlekedési minisztériumból. Az egyes tagok pedig­ a közlekedési minisztériumból Záhorszky és Kilényi Hugó osztálytanácsosok, a pénzügyminisztériumból Granzenstein és Máriássy Sándor, a kereskedelmi minisztériumból Németh Imre osztálytanácsos, a főfelügyelőségtől Bardits, a földbirtokosi osztályból gróf Károlyi Sándor és báró Podmaniczky Géza, a kereskedői osztályból Luczen­­bacher Pál és Neumann Sándor. * A „lengyel hercegek.“ A fővárosi rendőr­ségnél tegnapelőtt önként jelentkezett a legfiatalab­­bik a »drippe Drippe lengyel hercegek« közül, kiket a múlt hét óta nyomoztak. Hárman voltak a »herce­gek«, igazabban Klein testvérek s mint most Klein Gyula bevallotta, hamis közjegyzői okiratot készítet­tek egy százharmincezer forintos nemlétező örökség­ről, továbbá hamisítottak levelet egy bécsi bankigaz­gató nevére s ez okmányokkal aztán lépre csaltak egy budapesti nagykereskedőt. Ez, bízva a nagy örök­ségben s a bankigazgató levelében, kétezer forint­ér­t 1091

Next