Fővárosi Lapok 1881. március (48-73. szám)

1881-03-27 / 70. szám

díszíteni. Ittléte alatt Liszt a herceg Eszter­­házy Pál főispán vendége lesz, gróf Zichy Gézát pedig a hencerendűek házának díszszobáiban szállá­solják el. Nagy fogadásra készül a város értelmisége. ** Benimert Mártha k. a., németországi udv. zongoraművésznő, Győrött e hó 21-én hangversenyt adott köztetszés mellett. Chopin gyászindulóját, Liszt h-moll sonátáját és egyik magyar ábrándját nagy hatással játszotta. Másnap, mikor elutazott, számos győri úrnő jelent meg a gőzhajó-állomáson, hogy köszönetet mondjanak s szép virágbokrétát nyújt­sanak át neki. Megszerették e derék művésznőt, ki tettleg bizonyítá meg a magyarok iránti rokon­­szenvét, midőn hazánkban való tartózkodása alatt elég jól elsajátítá s örömest beszéli nyelvünket. Sok­nak, a ki állandóan itt lakik, szolgálhatna például. ** Baja városa ezer forintot szavazott meg a Tóth Kálmán emlékére emelendő szoborra. Hogy Bajáról alig küldenek valamit a költő sírkövére, annak oka, mint tudósítóink írja, az, hogy a tanács kimondása szerint: a síremlék Baja nélkül is fel fog épülni, e városnak tehát a szoborra kell gyűjteni. Va­lóban síremlék lesz a szülőváros részvéte nélkül is, de hogy Baja fölépíthesse a szobrot, arra több lelke­­sültség kell, mint a mostani. Íme Felekiné asszony, a jeles művésznő, lemegy szülőföldére, föllép a »Tör­vénytelen fiú«-ban s ez előadásból őt illető részt fel­ajánlja a szobor javára s a nézőtér — üresen marad. Pedig máskülönben a művésznővel szemben nem mu­tatkozott közöny, mert jutalomjátékán, a »Cárnő«-ben zajos tapsokon kívül sok bokrétával és koszorúval is tüntették ki. ** Nagy-Kőrös hálája. Mint a »Borsszem Jankó« szerkesztőségének (egész komolyan­ írják: Nagy-Kőrös, az a jeles alföldi város, mely sokat köl­tött arra, hogy gimnáziumának országos hírű férfiak által szerezzen díszt (ott tanított a többi közt egy Arany János, Szász Károly, Salamon Ferenc, Szilágyi Sándor stb.) — ugyan ez a Nagy-Kőrös nem igen mutatott kegyeletet egyik legderekabb fia , az ismert meteorológus és tudós Balla Károly iránt, a ki neki szülötte s,a ki első volt a nagykőrösiek közt, kit a m. t. akadémia tagjai sorába választott. Ez érdemes fér­fiú a kétezer holdas pótharaszti sivár pusztát, a város birtokát befásította, a mi most már bőven jövedelmez. Sírja helyét ott, az ő kedvelt erdejében jelölte ki a jó öreg úr s holt fej fa helyett élő fát ültettetett föléje. Nagy-Kőrös város atyái most ezt a fát is kivágat­ták s ölbe rakatták a többivel. ** Vidéki hírek. Zilahon a műkedvelők e hó 20-án jó sikerrel adták elő a »Süketnek kell lenni« és »Tiszaháti libácska« című vígjátékokat, az ott időző színészek fölsegélésére­ kivált Bereczki Róza és Szi­lágyi Ilka kisasszonyok kaptak sok tapsot. — Szege­den kedélyes pikniket rendeztek a Lloyd-teremben, harminckét táncos pár részvételével; megjelent Tisza Lajos kir. biztos is; a háziasszonyi tisztet Pálfy Fe­­rencné, Végh Aurélné és Fluck Ferencné urhölgyek teljes szeretteméltósággal vitték. — Aradon a gr. Zichy Géza hétfői hangversenyén Bodányi Etel k. a. a gróf »Angyal-ember« című költeményét fogja sza­valni, Varj­assy Lenke k. a. pedig két dalt énekel tőle ; a temesvári hangversenyben a zenekedvelő egylet két magyar dalt fog bemutatni Liszttől; a szegediben pedig élőképek is lesznek szép lányok részvételével, s ez utóbbi hangverseny rendezése élén Enyedi Lukács úrhölgy, Stesser József min. titkár és Salamon aljá­­rásbiró állanak. — Marosvásárhelyről jelenti Kere­kes Sámuel, hogy a »Bem-album« 12 év helyett 24-re terjedvén, június végén fog megjelenni, a Bem nővé­rei javára, addig folyvást elő lehet fizetni rá egy forint­tal, a díszkiadásra kettővel. — Kaposvárit a gazda­­sági egylet lóvásárja igen jól sikerült s német és olasz vevők is elegen voltak. — A „Jász-Nagy­­kun-Szolnok“ című lap felhívta Mező-Tur értelmisé­gét, hogy az ott született Eresei Dániel debreceni bölcsészettanár százados emlékezetét jul. 24-én ülte meg. — Kisszebenben Steiger József érdemesült kegyesrendi tanár elhunyt, 72 éves korában. — M.­­Szigetről valaki éretlenségből bocsátá szárnyra Nagy Emil és Hegyessy K. k. a. alaptalan hymenhirét. — Pozsonyban a magát nem rég kivégzett s orosz szí­nésznőnek tartott asszony egy morvaországi kereskedő özvegye volt, ki férjének halála miatt esett kétségbe. — Az aradi postatiszt, Tasnády József öngyilkos­­sági kísérlete nem volt halálos s veszélyes sebe dacára ki lehetett hallgatni; egy ezerhatszáz ftos levél elsik­­kasztását bevallotta s azt mondá, hogy részeg állapot­ban lőtte meg magát. — Özv. Kunfy Réza úrnőt Aradon rövid idő alatt a második nagy veszteség éri; alig temette el élte legszebb korában kimúlt egyik lányát, most a másik is (a 16 éves Anna) meghalt. — Besicán Vassilievits János, Szörénymegye egyik tisz­telt családjának nesztora, 84 éves korában elhunyt­ versenyrendezőktől is. »Teljesen jogosulatlan, hogy azok a négy és három forintos belépti díjak forma szerint állandósultak, akármilyen alsóbb­rendű művé­szek által adott hangversenyeknél is,« jegyzi meg az egyik lap. A közönség pedig az elméletet átviszi a gyakorlatba s az utóbbi időkben néhány ilyen drága hangverseny egészen üres teremben folyt le, sőt egyiket meg sem lehetett tartani. A felszólalás nem is maradt minden hatás nélkül s a zenekedvelők egylete már olcsóbb belépti díjakat állapított meg, Hellmes­­berger pedig a jelen idény utolsó kamarai hangver­senyénél a helyek árát különbség nélkül egy forintra szabta. *** Doppler Ferenc kitüntetése. Az udvari operában a »Zsidónő« legutóbbi előadása közben báró Hoffmann főintendáns megjelent a színfalak mögött s felszólító az összes személyzetet, valamint a zene­kar tagjait, hogy a második felvonás után jelenjenek meg a színpadon. Ide kérette Doppler karmestert is és midőn megjelent, a személyzet kört képezett körülötte s báró Hoffmann örömmel tudatta vele és az opera tagjaival, hogy ő felsége, tekintve Dopplernek a zene és az udvari opera körül szerzett érdemeit, a Ferenc­ József-rend lovagkeresztjét adományozta neki. A főintendáns, úgy­szintén Jahn igazgató, Richter János karnagy és az opera tagjai meleg szerencsekívánatok­­kal üdvözölték a kitüntetett férfiút, ki mint zeneszerző és karmester egyaránt jelesül működik. Bécs művészi körei megelégedéssel fogadták hazánkfiának, az »Ilka« szerzőjének e kitüntetését. *** Ausztriai hírek. Ő felsége csütörtökön személyesen nyitotta meg az osztrák műegylet kiállí­tását s bemutattatá magának Lipinski festőt, kinek »Krakói parasztlakodalom« című festményét, melyet a krakói kerület tudvalevőleg ő felségének ajánlott fel, hosszan szemlélte. — Mária Anna özvegy csá­szárné és királyné a prágai dómépitésre ezer ftot adott s ugyanannyit fézerfillérre. — Ney Dávid, a nemzeti színház énekese, a bécsi udvari operában nagy siker­rel lépett fel mint Brogni bibornok a »Zsidó nő «-ben és mint Gáspár a »Bűvös vadász «-ban; többször ki­tapsolták s a kritika nagy elismeréssel szól róla. — Graff Taaffe a nizzai katasztrófa alkalmából elren­delte a színházak gázcsöveinek megvizsgálását. — A bécsi érseki székre, miután Gruscha tábori püs­pök még sem fogadta el, most Ganglbauert, a krems­­münsteri bencések apátját emlegetik. — Egy bécsi lövész: Schulhoff József, olvasván Carvernek nyilat­kozatát, hogy pisztolylövésben sem mérkőzhetik vele senki, kihívta versenyre ezer font sterling téttel. — Benz cirkusza csütörtökön kezdte meg Bécsben elő­adásait, nagy közönség előtt. — Scheibe Tivadar regényíró, mint Bécsből írják, hosszas szenvedés után meghalt Bergben, Boheimkirchennél. Ausztriai hirek. *** A hangversenyek drágasága ellen Bécs­­ben a sajtó mozgalmat indított meg. A színházak már több hóval ezelőtt leszállították a belépti jegyek árát s a hírlapok most hasonlót követelnek a hang­ Külföld. *** A német irók helyzete fájdalmas följajdulásra indít több német lapot s még fájdalmasabb összeha­sonlításra a francia viszonyokkal, hol a szellemi munka megtalálja anyagi jutalmát is. E szomorú felszólalásokra az adott alkalmat, hogy a szegény sorsú írókat és özvegyeiket, árváikat segélyező Schil­­ler-egylet most tette közzé tavalyi számadásait s meg is nevezte azokat, a­kiket segélyezett, a­mi nem épen gyöngéd eljárás. A segélyezettek közt vannak olya­nok is, kiknek nevét nagy meglepetéssel olvastuk a lajstromban; köztük vannak Anzengruber, Bauern­feld, Lingg, Duboc, Groth, az özvegyek közt Bene­­dixné, Devrient Edéné, Gutzkowné, Hauffné, Her­­weghné, továbbá Ruckert leánya, Bürger unokája, Hoffmann von Fallersleben fia sat. Az egylet össze­sen mintegy negyvenötezer márkát fizetett ki részint állandó, részint ideiglenes segélyezésekre. *** A nizzai katasztrófánál, legalább az eddigi értesítések szerint, a magyar és osztrák vendé­gek közül senki sem esett áldozatul. Wertheim, a bécsi ismert pénztárgyáros a színházban volt, de sike­rült kimenekülnie, Strakorsch impresario könnyű sérü­lést szenvedett, de odavesztek Cattani énekes és Zen­­nari énekesnő, s az áldozatok számát eddig mintegy százra teszik. A felháborodás most a községi tanács ellen irányul, mert a szerencsétlenséget állítólag az okozta, hogy a főgázcső már négy hónappal ezelőtt megrepedt s a repedés azóta csak valami ragasztó­­anyaggal volt betömve, a tanács fukarkodott a költ­séggel. Mikor a tűz a szinfalakba kapott, lecsavarták a gázvezeték csapját s erre teljes sötétség támadt s a közönség iszonyú rémülettel és kiáltozással tolongott az ajtók felé.A karzati ajtó, mely »tűzveszély esetére« felírást viselt, csukva volt s és ezért veszett el a kar­zati közönség oly sok tagja, egymást letiporva, agyon­nyomva az egyetlenegy keskeny ajtó felé való tolon­gásban, mig a páholyokban és földszint volt vendé­gek nagyobb része a sötétség dacára kimenekült. Fél­órával a tűz kitörése után a szinház belseje egészen lángban állott s hajnali négy órakor a tető beszakadt. Másnap szívszaggató jelenetek történtek a városházá­nál, hova a romokból kihúzott, elszenesedett teteme­ket szállították s hol a családtagok, ismerősök felis­merni igyekeztek kedveseiket. Az áldozatok közt van Bus, az avignoni kereskedelmi kamara elnöke és négy tagból álló családja, dr. Trendt Stuttgartból sat. A szomorúság természetesen általános és éles kifakadá­­sok történnek a hiányos elővigyázati intézkedések miatt; a színházban nem volt drótfüggöny; kijárása csak egyetlen egy volt. A szinház Viktor Emánuel uralkodása alatt épült. A hatóság most minden mulatságot betiltott s a szegény sorsnak hátramaradt családjai javára gyűjtést rendeznek; az elmaradó regatta díjai, melyeket szintén e célra fordítanak, százezer frankra rúgnak.­­ E szomorú alkalomból följegyzik, hogy egy század óta nem kevesebb mint százharminc színház égett. A gázvilágítás alkalmazása óta a legtöbb ily szerencsétlenség gázrobbanás követ­keztében történt; az első eset 1826-ban a londoni Royal-színház elpusztulása volt. Berlinben a Kroll­­féle intézet és Renz cirkusza lett a gáz áldozata. Augsburgban, Altonában, New-Yorkban ugyanez okozta a veszedelmet. Párisban egy század óta tizen­­kilenc­, Londonban tizenhét színház égett le. Ha Edison fáradozásai a villanyos világítás tökéletesítése ügyében sikerre vezetnének, a színházaknál megszűn­nék a gázrobbanás leggyakrabban előforduló vesze­delme. *** Szentpétervári hírek. Az orosz rendőrség legújabban egy Perovszka Zsófia nevű nihilista nőt fogott el s ennek oly nagy fontosságot tulajdoníta­nak, hogy a cárgyilkosok elleni per tárgyalását is elhalasztották miatta. Azt állítják, hogy Perovszka Zsófia volt a merénylet főintézője s régebben Hart­­mannak is segédje a moszkvai merénylet tervezésénél. Kis termetű, sovány nő, igen szerény és igénytelen külsővel, senki sem gyanította volna benne az elszánt nihilista nőt. Hosszabb idő óta lakott Szentpétervárit s szerdán az utcán fogták el. A vizsgálatnál hír sze­­­rint megvallotta, hogy ő adta a jelt a merényletre s hogy létezik egy munkás szövetség a nihilista bizott­ság rendeleteinek végrehajtására. E szövetségnek tizenhat tagja vállalkozott a cár megölésére. Eddig a rendőrség mintegy kétszáz embert fogott el, egyelőre azonban csak a cárgyilkosok perét fogják tárgyalni. A vádlottak számára nem hivatalból rendelnek védőket, hanem a pétervári ügyvédi karnak már az előbbi nihi­lista perekből ismert három szabadelvű tagja: Un­­kovszky, Chartulari és Gerke válalkozott a védelemre. Zselyakoff kijelentette, hogy nincs szüksége védőre. Arra nézve, hogy az összeesküvők mily alakokban járnak, kelnek, jellemző például említi a »Herold,« hogy a merénylet napján a Nevszki-Prospekten egy rendőr-altiszt, ki szánban hajtatott, egy vele szemközt jött főtisztnek azt kiáltá: »Hála istennek, meghalt.« Kétségtelen, hogy mind a kettő átöltözött nihilista volt, de mielőtt valaki hozzájuk közeledhetett volna, eltűntek. — A hírlapoknak megtiltották, hogy az elfogatásokról szóljanak, állítólag azért, mert az ily közlemények zavarólag hatnak a cárgyilkosok elleni per menetére. Perovszka Zsófia perét külön fogják tárgyalni s így a többiek perének tárgyalását mégis megtarthatják a kitűzött napon.­­ Szombaton hírnö­kök adták tudtul a lakosságnak a cár mai temetésé­nek rendjét. Az idegen­ fej­edel­mi vendégek, a diplo­máciai testület, az állami és udvari méltóságok, pap­ság és a katonai tisztikar a templomba gyűlnek, s miután a katonaság sorakozott, megérkezik a cári család, melyet a metropolita s az egész papság fogad. A gyászszertartás végeztével a koporsót a cár, a nagy­hercegek, az idegen hercegek s a főméltóságok a metropolita vezetése mellett a sírboltba viszik és a katonaság sortüzelése mellett lebocsátják. A cári jel­vényeket aztán visszaviszik a téli palotába s innen Moszkvába. — Az uj cár hír szerint állandóan saját magánpalotájában fog lalkni, melyet megnagyobbíta­nak. Az Anicskoff-palotát környező egész városnegye­det kisajátították s a lakosok három nap alatt köte­lesek kihurcolkodni, mert a házakat lerombolják. *** Külföldi hirek. Erzsébet királyné ma meglátogatja Viktória királynét.­­ Rudolf trónörö­kös Suezből pénteken utazott Port-Saidba s innen folytatja útját a szentföldre. Jaffában Riza pasa jeru­­zsálemi kormányzó és a latin patriarcha titkára fogad­ják ; a jeruzsálemi osztrák-magyar hoszpicen, hova a trónörökös száll, a magyar nemzeti lobogót s az osztrák-magyar tengerészi zászlót tűzték ki. — Saint- Saens a párisi nagyopera számára »Phoebe« című operán dolgozik, melyet már legközelebb befejez. —­ Essipoff Annette, a nálunk is ismert jeles zongoraművésznő, a cár halála miatt Szentpétervártt nem tarthatta meg hangversenyeit, sőt az a kelle­metlenség is érte, hogy a rendőrség nem engedi onnan távozni, mert azzal gyanúsítják, hogy a nihi­lista szövetség tagja, a művésznő különben most már osztrák alattvaló. — Sardou új drámán dolgozik, ezúttal az ismert nevű Jules Clarette társaságában. — Rubinstein Miklós, Antal testvére, a moszkvai konzervatórium tanára és jeles zongoraművész, csü­törtökön meghalt Párisban, hová idegbaja gyógyítása végett ment. — „Comédie parisienne“ címmel Párisban tegnapelőtt nyílt meg a harminchetedik színház, a »Reine de Halles« című operettel, melyben a régebben híres Theresa lépett fel.­­ A német színpadokon nem sokára Oszkár svéd király egy

Next