Fővárosi Lapok 1881. március (48-73. szám)
1881-03-20 / 65. szám
mint a cselekmények általános emberi rugóinak, nem fog kezdő íróinknak világítani, addig nem hiszem, hogy az eddigi aesthetika és poétika tanulmányozása nagy hasznukra fog válni. De e munka létre fog jönni nálunk, mert erősen hiszem, hogy a magyar, melynek múltjában és jelenében az indulat s szenvedély oly roppant szerepet játszik, s mely eddigelé annyi tragédiát komponált a világesemények színpadán, csakugyan drámai nemzet. Dr. Silberstein Adolf: Fővárosi hírek. * Országgyűlés. A képviselőház tegnap, gróf Zichy Ágoston bizottsági előadó tüzetes indokolása és Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter rövid felszólalása után, vita nélkül elfogadta a budapesti egyetem folytatólagos kiépítéséről szóló törvényjavaslatot. Azután harmadik felolvasásban végleg elfogadták a fővárosi rendőrségről szóló törvényjavaslatot s erre a bélyegtörvényjavaslatnak függőben maradt szakaszait tárgyalták. Az egyik szakasz szerint ügyvédek és közjegyzők, ha a pénzügyi közegek végzéseiből a szabályszerűen járó bélyeg iránt alapos tájékozást szerezhettek s mégis egy évi időközben hasonló bélyegrövidítést követnek el, fogsággal büntethetők. Veszter Imre ezt az ügyvédi karra sérelmesnek találta s hevesen megtámadta a kormányt, mint amely üldözi az ügyvédeket. Hodossy Imre is sérelmet látott abban, hogy a fogházbüntetést csak az ügyvédekre és közjegyzőkre terjesztik ki, a kincstár más megkárosítóira nem. Teleszky István pedig, beismerve, hogy vannak ügyvédek, kik üzletszerűleg folytatják a bélyegcsonkítást, módosítást adott be, mely szerint a fogságbüntetés azt éri, ki a bírságot a kiszabott idő alatt meg nem fizeti. Gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter és Fauler Tivadar igazságügyminiszter erélyesen visszautasították a Veszter Imre támadásait s ama kifejezéseit, hogy »a kincstár zsebel, nyuzgat.« A pénzügyminiszter hozzájárult a Teleszky módosítványához s a ház ezt fogadta el, miután még Dárday Sándor kifejtette, hogy nagy különbség van az ügyvéd és a laikus által elkövetett bélyegcsonkítás közt; az ügyvéd kiváltságot nyer az államtól jogügyletek folytatására, az állam megvédi a zugírók ellen s megkívánhatja, hogy viszont az ügyvéd szívén hordja az állam érdekeit. Végül kérvényeket tárgyaltak. — A főrendiház szintén tartott rövid ülést, melyben több szentesített törvényt hirdettek ki s a képviselőház által elfogadott és átküldött újabb törvényjavaslatokat kiadták a hármas bizottságnak. * Az akadémiában holnap a nyelv- és széptudományi osztály tart ülést. Tárgyai: Simonyi Zsigmond értekezése »az analógia hatásáról, főleg a szóképzésben« és a Joannovics Györgyé, mely »Értsük meg egymást« címmel a neologia és orthologia ügyéről fog szólani. * Színházi játékrend. A nemzeti színházban, holnap, 21-én, »Szentivánéji álom«, 22-én »Don Juan« Wiltné asszonynyal, 23-án a »Demimonde«, 24-én »A fekete dominó« és »Rococo« táncegyveleg, 25-én »A lelenc« Szigligetitől, 26-án »Ernani« Wiltné asszonynyal, 27-én Sardou új vígjátéka, a »Váljunk el« először, 28-án »Váljunk el«. — A budai várszínházban: 24-én jótékony célra a »Demi-monde«, 26-án »A lelenc«, 27-én »A korona gyémántjai« opera. — A népszínházban hétfőn a »Tiszturak a zárdában« kerül színre, kedden »Franciák Milanóban«, szerdán »A becsület szegénye«, csütörtökön »Apajune«, pénteken »Boccaccio«, szombaton először »Az ácslegények gazdasszonykája« s vasárnap ugyanez. # * Meyerbeer- cyklus lesz a nemzeti színházban is. April 9-én kezdődik az »Ördög Róbert«-tel s ápril 21-én végződik az »Afrikai nő«-vel. Ez utóbbiban fogjuk először (s ezúttal még csak egyszer) hallani színházunk már szerződtetett, de még dr. Gänsbacher József bécsi énektanárnál tanuló fiatal drámai énekesnőjét, Bemann Stefánia kisasszonyt. „Wilmné e cyklus folytán három ízben énekel: az »Ördög Róbert«-ben, »Hugenották «-ban és »A prófétá«-ban. * Munkácsynak két fiatalkori festvénye van a gróf Andrássy Gyula birtokában. Egyik, mely nyárfaerdő közepén lovakat kútnál itató parasztokat ábrázol, dolgozószobájában függ. Ezt a gróf 250 ftért vette meg egykor, a múzeumi eredeti képek eladásra kiállított tárlatán. Egy másikat kisorsoláson nyerte. Amint megtudá, hogy e képeket egy Munkácsy nevű ifjú festette, rögtön azt mondá báró Eötvösnek: ezt az ifjút ki kell küldeni állami segélylyel Münchenbe. S ki is küldték. A gróf nemcsak e képeket mutatá meg estélye vendégeinek, hanem más műkincsút is. Van ezek közt egy ezüst tál, melyen Bismarck ókori német daliaként van ábrázolva; ezt Bismarck ajándékozta neki. Van egy japáni rend is: a »fölkelő nap,« ragyogó zománc gömb, remekmívű tokban, mellette a diploma, melynek japáni tartalmát ritka európai ember tudja elolvasni. * „Páter Péterfi a címe Jókai Mór legújabb teljes regényének, mely a Révai testvérek által kiadott »Regénytár«-ban jelent meg s most önálló kötetben is a könyvpiacra került. A regényhez, mely Jókainak egyik legsikerültebb műve, a tárgyat egy a felvidéki nép ajkán még most is élő rege szolgáltatta, melyet Jókai ott utaztában hallott; mikor pedig a regénynek egyes részei már megjelentek, levelet kapott az esemény egyik főszemélyének ivadékától, egy felvidéki hölgytől, ki részletesebben s a történelmi személyek névszerinti felsorolásával irta le a rege alapjául szolgált igaz történetet. Jókai ez adatok egy részét szintén felhasználta, természetesen a nevek megváltoztatásával. A regény, természetesen kibővítve és epizódokkal gazdagítva, csak kevésben tér el a regétől. Csorbas Tihamér, előkelő ifjú, jegyben jár Mitosin urának, Likavai Kázmérnak szép leányával, Magdolnával ; a déli ifjút azonban megszereti a madocsányi kastély úrnője, Idalia is és mivel Tihamér nem enged a csábításnak, Idalia összeveszíti őt arája családjával. Tihamér párbajban megöli mátkája bátyját s ennek következtében elveszti menyasszonyát, elbújdosik s mig otthon holt hire támad, ő Rómában beáll jezsuita növendéknek. Rómából szülőföldére, a madocsányi kolostorba küldik s innen mint páter Pétert, vonakodása dacára, az időközben özvegygyé lett Idalia elkényeztetett fiának nevelőjéül küldik ki. Idalia fölismeri és újra csábítgatja, de hasztalanul. Páter Péter fölfedez egy régi alagutat, mely a madocsányi kastélyt összeköti a mitosini kastélylyal s ez alagutban többször találkozik Magdolnával, ki őt még mindig szereti. De a féltékeny özvegy meglesi őket és bosszúból elárulja a titkot az öreg Likavainak, ki a szerelmes párt épen akkor lepi meg, midőn szökni készülnek, lányát a Vágba dobatja, a pátert élve befalaztatja, aztán birtokát Madocsány asszonyának eladva, a roppant összeget a még élő páter sírjába dobja nászajándékul«. A megmérgezett kőmivestől Idalia megtudja a barát veszedelmét és segítségül siet, de Likavai lőporral felrobbantja az alagutat, az özvegy és a kőmives odavesznek s Likavai magát is megmérgezi. E szomorú történet adatait a családi levéltárak máig is őrzik, a nép ajkán pedig szintén él a rege. A vidéken többször érezhető földrengés s ilyenkor azt mondják: páter Péter megfordult sírjában, valahányszor a mitosini birtok új tulajdonos kezére jut, a régi kiköti, hogy ha az eltemetett kincset megtalálják, az a régi birtokost illeti, de a néphit szerint a kincset meg nem találják, míg pater Pétert ki nem hozzák befalazott sírjából. A regényt számos érdekes epizód élénkíti s nagyérdekű korrajzi részletek vannak beleszőve, pl. a Thurzó Imre nyitrai püspök lakodalma. A nagyhírű Thurzó-család kihalásának megakadályozására a nyitrai püspök külön pápai bullával engedélyt nyert, hogy megnősüljön s a lakodalom egy egész esztendeig tartott, mely idő alatt Magyarországnak majdnem öszszes főnemessége megfordult Thurzónál s néha ezeren is voltak együtt. Az akkori élet, szokások stb. leírása is híven van festve. A csinosan kiállított kötet ára 1 ft 10 kr. — Szintén a Révai testvérek kiadásában jelent meg Spielhagen Frigyesnek »Luisisana« című kétkötetes regénye, melyet Prém József fordítottmagyarra ; ára két forint. * Személyi hírek. Delibes Leó tegnap utazott el fővárosunkból; dalművének első előadását Bécsben be fogja várni. — Szigeti József, ki az utóbbi időben folyvást betegeskedett, a jövő hó elején fog föllépni a nemzeti színházban, saját színművében , a »Nagyralátó«-ban, melyet átdolgozott és a közepén egy új felvonással bővített — Pero 11 légcső-hurutja miatt március 28-dikáig nem énekelhet s e miatt addig a »Jean de Nivelle«-t nem lehet ismételni. — Jókai Mór befejezte »A feltámadt Szeged« című nagyobb költeményét, melyet a szegedi vöröskereszt javára ápril elején ott tartandó hangversenyen Nagy Ibolya k. a., színi iskolai növendék, fog szavalni. — Simor bibornok-primás tegnap visszatért székvárosába. — Kóczán Ferenc maglódy birtokos öt forintot adott át szerkesztőségünkben a Déryné sírkövére. — Dr. Kétli Károly jeles orvost, az »idegrendszerről« tartott előadásáért, élénken megéljenezte a »természettudományi estély« nagyszámú közönsége; egy kipreparált békán is érdekesen mutogatta az idegek működését, villamosság segélyével. — Gróf Batthyány József szolnokmegyei főispánról az a hir szállong, hogy ez állásáról lemondott volna. — Báró Sennyey Pál közelebb orvosi műtéten esett át, szerencsésen. — Fejér Károly kézdi-vásárhelyi albiró arany érdemkeresztet kapott magát veszélyeztető életmentésért. — Herceg Montenuovo Alfréd, az elhunyt herceg Batthyány Fülöp öcscsének unokája s Baranyában a németbólyi nagy uradalom ura, hir szerint, Bécsből hazánkba jó lakni, honfiúsíttatja magát s mivel magyarúl tud, a politikai életben is részt kíván venni. — Feszi Frigyes építész már benyújtá a redoute termek szépítési terveit. — Id. Szinnyei József, az egyetemi könyvtár első őre két siát küldött a Tóth Kálmán síremlékére. * Hymen. Dr. Bohus Rezső fővárosi igazgató tanár eljegyezte báró Pongrácz Irma urhölgyet. — Fleischer Márton, a magyar észak-keleti vasút fővárosi hivatalnoka, jegyben jár Frieder Teréz kisasszonynyal, dr. Frieder Mór beregmegyei járási orvos leányával. * Wiltné asszony tegnap nem az eleve kitűzött »Hugenották«-ban, hanem a »Normá«-ban lépett föl. Egyre megy különben, mert a nemzeti színház közönsége az egyiket ugyanannyiszor hallotta tőle, mint a másikat. Egyremegy a pénztárnak is, mert neki mindig van nagy közönsége, tapsa, még akkor is, ha — ami közelebb párszor megesett — a szokottnál valamivel bádggadtabban énekelt. A nagy művésznőnek — ránk nézve — oly szűk a játékrendje, mint egy kalitkába került madárkának, — mely négy-öt vesszőn ugrálhat legfölebb, egyikről a másikra, meg vissza, — a mozgási köre. »Aida« vagy »Hugenották«, »Sába királynője« vagy »Norma« — ritka változatai olykor a »Troubadour« vagy a most következő »Ernáni« — pont, szűnjél. Természetesen ez amiatt van, hogy Wilmé asszony amennyire sok szerepet tud énekelni, annyival kevesebbnek tanulhatta be olasz szövegét. S nálunk csak ezzel énekelhet. Szerencse, hogy nála nem az a fődolog, hogy mit, hanem hogy mint énekel , különben rég megunták volna már ezt a négy-öt változatú vendégszereplést. * Delibes tiszteletére pénteken búcsúebéd volt Pázmándy Dénes képviselőnél. A jeles zeneköltőn kívül jelen voltak Liszt Ferenc, gróf Apponyi Albert, Girette (Delibesnek meghitt barátja), Szilágyi Dezső s még többen. Ebéd után Delibes és a szeretetreméltó háziasszony zongorához ültek s játékukkal sokáig gyönyörködteték a társaságot, mely csak késő este oszlott szét. * Themis piknikje a redoute kis termében igen látogatott és díszes mulatság volt. A kúria és igazságügyi tárca hivatalnokai rendezték, s mivel a bíráknak és igazságügyi hivatalnokoknak sok szép lányuk, sőt közülök nem egynek még fiatal nejök van, a női társaság igen szép koszorút képezett. A táncban hatvannál több pár vett részt s a vendégek száma vagy háromszázra mehetett. A háziasszony, Pauler Tivadarné asszony kedves unokájával, Károlyi Mariska kisaszszonynyal jelent meg. Ott voltak: Pauler miniszter és Majláth György országbíró is, továbbá több tanácselnök, főbíró, tanácsos, sat. Vígan folyt a tánc, hisz a munka után édes a vigalom. A társas vacsorának voltak komoly vonásai is — dr. Wlassich Gyula és Szilágyi Dezső (egymáshoz szólva,) a politikai helyzetről beszéltek. Denique a piknikek sima talaján sem adják mindig a rózsát tövis nélkül. Az idény utolsó piknikje, a Leányfalun nyaraló ifjaké mára virradó éjjel folyt le a »Hungáriá«-ban. Ez volt tán az utolsó, s egyelőre elég is volna már a hosszú táncból. * Hasznos, mondhatni szükséges munka jelent meg az Eggenberger-cégnél. Címe: »A fogak gondozása gyermekek és felnőtteknél.« Szerzője : dr. Arkövy József, a főváros egyik kitűnő fogorvosa. Alapos szakmai készültséggel, világos, könynyen érthető irmodorban tárgyalja el e munka mindazt, amit a fogakról általában és részletesebben tudni minden embernek különös érdekében áll. A szülők, kiknek annyi gondot okoz kisdedeik fogzása, a gyermekek fogairól írt cikkekben (kisérve ábrákkal) felvilágosítást, szükséges ismereteket, sőt a teendők iránti tájékozást is kapnak. A fogak fejlődése, azok betegségei (főleg a fogszú), az ing bajai, a száj gondozásának eszközei és módjai, a fogatlanság okai és hátrányai, a műfogakról való tudnivalók mind igen jól vannak itt leírva, minden szakmai tudátosság nélkül, de oly tudással, mely szívesen megosztja ismereteit másokkal, hogy jót eszközöljön. A csinos kiállítású könyv, mely az Athenaeum nyomdájából 128 lapon került ki, nemcsak a szülőknek, hanem mindenkinek, különösen a szépnemnek ajánlható. A »Főv. Lapok« már ez év elején közölt e munkából egy fejezetet: »A fogtömés«-t, melynek homlokán Voltaire-ből áll ez idézet: »Rossz foggal sohsem volt még szép asszony, valamint szép foggal sem csúnya asszony.« Valóban az aesthetika épp úgy megköveteli a fog gondozását, mint az egésség, a testi jólét. Íme, egy jó munka, mely ez üdvös célra vezet. Nem orvosi reklám ez, hanem emberi jócselekedet, mert mennél többen gondozzák eleitől fogva fogaikat, annál kevesebb dolguk van a fogorvosoknak. Ügyszeretet, önzés nélküli emberiesség vezette tehát a derék orvos tollát, midőn a tudományos ismerete népszerűsítő könyvét köz annyi lélektani igazság, mint Shakespeare-ben és Moliére-ben. Kezdő írókra is a színpadon élő példa jobban hathat, mint az általános elméleti tan. S ha a franciák a színpadi elevenségben, technikai virtuozitásban, tartalmi változatosságban és formai jelességben, (szóval mindabban, mi »drámájuk haladása«-t, vagy gazdagodását teszi,) valóban a nemzetek élén haladnak, annak oka a természeti rátermettség után leginkább az, hogy nem elméleti könyvekből, hanem jó példákból képezik magukat ; inkább szeretik a kitűnő drámák fejtegetését, mint a dramaturgiai elméleteket, s túlnyomóan több náluk a jeles irodalomtörténeti, mint az általános aesthetikai munka. Példányokon és nem szabályokkal köszörülik ízlésüket, teremtő eszék elevenségét. Ellentétei e tekintetben is a németeknek, kiknél az általános szabályok, költészeti codexek uralma nyűgözi a szellemet és megfogyasztja a képzelmet. Szerk.