Fővárosi Lapok 1881. október (223-248. szám)

1881-10-11 / 231. szám

Melléklet a „Fővárosi Lapok“ 281. számához. Prónay Gábor, b. Edelsheim-Gyulainé, gróf Károly Tibor szintén adakoztak szövőszékekre. Mennél töb­beknek kell azonban e példákat követni. Tanuljunk Belgiumtól, hol a kormány tömegesen osztá a szövő­székeket a negyvenes években. Tavaly az osztrák főrangú hölgyek az Óriás-hegység csipkeiparát karol­ták fel. Nálunk is tenni kell a nép anyagi viszonyainak emelésére. A gazdag hölgyek, urak, testületek, pénz­intézetekhez bizalommal fordul a gróf. Egy szövőszék 45 ft s bizonyára sokan vannak, kik ennyit e célra adhatnak. A gróf kéri, hogy az adományokat e hó végéig hozzá, Székesfehérvárra küldjék. Meleg szava bizonyára nem hangzik el a kellő eredmény nélkül. Fővárosi hírek. * Gyászlobogó hirdeti a Köztelek homlokzatán egy kitűnő polgár elhúnytát: martosi Morocz Ist­ván, a gazdasági egyesület vezértitkára, a gazdasági irodalom veterán bajnoka, tegnap hajnali öt órakor elhunyt, fájdalmas betegség, két napi eszméletlen álla­pot után, munkás életének 64-dik évében. Oly ember volt, kiről úgy­szólván gyermekkorától fogva csak jót lehetett mondani. Tiszteletreméltó művelt esze, buz­­gósága és nemes jelleménél fogva , szeretetreméltó szivének és kedélyének melegsége által. Egész életpá­lyája a legnemesb közszolgálatban telt el. Heves megye Ludas falujában 1817-ben született s már korán atyja, e kitűnő gazdatiszt, mellett hajlamot érzett a gazda­sági pályára. Mindamellett Pesten orvossá képezte magát, a negyvenes tized elején dr. Pólya József segédje volt, kinek városligeti magán­tébolydásában két évig működött. Ugyanakkor egyszersmind dolgo­zott már a Török János »Magyar gazdá«-jába, oly sikerrel, hogy a tervben lévő gazdaképző intézet egy­ik tanárának őt szemelték ki. A gazdasági vegytan és technológia megtanulása végett három évre küldték ki külfölre ; Berlinben tanult s beutazta Hollandiát, Belgiumot. Nem múlt el még a három év s­őt haza szólítá a­­ szabadságharc. Szolgálni akarta a hazát. Először a nógrádi nemzetőri zászlóalj orvosa, majd a kápolnai csata után dandár főorvos, a nagysarlói győ­zelem után pedig Pöltenberg tábornok táborkari fő­orvosa lett. Később Aradról csak szeptember végével szabadulhatott. Ekkor a fővárosba jött, a gazdasági egyletnek előbb előadója s pénztárnoka, majd 1853-tól fogva vezértitkára lett . Korizmicscsal megindítá és szerkesztő a »Gazdasági Lapok «-at, e kitűnő szak­közlönyt, s nagy tevékenységet fejtett ki. Gazdasági ta­nulmányait »Kalászok utamból« cím alatt adta ki. Korizmics Lászlóval és Benkő Dániellel szövetkezve, a Stephens hires »Parm-könyve« mintájára megírták a »Mezei gazdaság könyvé«-t hét nagy kötetben. E magyar munka hatezer példányban kelt el, s így negyvenkétezer kötetben forgott a közönség kezén. Moróczot 1858-ban az akadémia is megválasztó tagjának; a megyei gazdasági egyletek szintén, a stájerországi pedig tiszteleti tagjai sorába emelte. A gazdasági egyesület egy pár világtárlatra őt küldte ki képviselőjének. Mindig és mindenütt buz­gón felelt ő meg hivatásának. Az alkotmány hely­­reállitása után a király is kitüntette a nevét vi­selő rend lovagkeresztjével s kir. tanácsosi cím­mel. Mint gyakorlati gazda, főleg szőllő műveléssel foglalkozott, de alaposan érte a gazdaság minden ágát s ügyét s Korizmicscsal ők képezték a »Közte­lek« lelkét. Buzgó igazgató tanács-tagja volt az írók segélyegyletének s tagja a fővárosi bizottságnak. To­vábbá sok év óta a ferencvárosi kormánypárt elnöke, vezérférfia s e kerület választási elnöke. Mondják, hogy nagyobb fokú betegségét is az utolsó választás buzgó vezetése közben kapta. Oly férfiú húnyt el ő benne, ki nem csak özvegyét, szül­­ajkai Balogh Fanni asszonyt, leányát: Pottyondy Bélánét, két uno­kalányát, s nem csak öt élő testvérét bob­ta mély gyászba, hanem mindazok szivét, a­kik közelebbről ismerték. Tetőtől talpig jó, lelkiismeretes, nemesér­zésű férfiút és sokat tanult, tapasztalt szakembert veszt benne a hazai társadalom. Temetése holnap (szerdán) d. u. fél háromkor lesz a Köztelekből, re­­quiemje pedig csütörtökön d. e. tíz órakor a ferenciek templomában. Áldás emlékére! * A meiningeni színtársulat tegnap Kleist Henrik, a német romantikus iskola e kiváló tagjának »Prinz Friedrich von Homburg« című történeti szín­művét mutatta be. A fővárosi közönségre nézve új­donság volt mű, mert most került először színre minálunk. Hatásos jelenetekben bővelkedő s szép nyelvű, költői dráma, melyben a rendezőnek is alkalma nyílik, hogy csoportosítási ügyességét kifejtse s érde­kes színpadi képeket nyújtson. A színmű belső értéke és sok előnyei különben ép oly jól érvényesültek, mint a dekorativ szépségek. A főszereplők játéka elisme­rést érdemel. Arndt mindvégig rokonszenvesen sze­mélyesítő a kezdetben álmodozó, majd szerelmes, aztán a tetterő által elkapatott herceget, ki bör­tönbüntetés után jut megérdemelt boldogságához, miután mint pontatlan hadvezér egy diadalt ered­ményező hibája miatt majdnem életével lakói. — Mellette Nesper, mint választófejedelem és Bergné asszony, mint fejedelemné arattak sikert. Werner k. a. ez este ismét elbájoló jelenség volt s Natalie hercegnő szerepét jelesen játszta. A dekorációk, jelmezek e darabban is rendkívül korhűk. A máso­dik felvonásbeli csatakép s a harmadik felvonás templomi jelenete mozgalmas, élénk történeti tabloták voltak. * „Árpádkori művelődésünk történelme“ című igen értékes munka jelent meg az »Athenaeum«­­nál. Terjedelme 558 lap, ára 4 ft. Szerzője: Ormos Zsigmond főispán, ki innen-onnan húsz éve gyűjté hozzá serényen az adatokat. A honfoglalás idejétől kezdve az utolsó Árpád haláláig ecseteli a politikai történelemnek műveltségtörténelmi oldalát, a tanügyi egyházi, jogi viszonyok állapotát, a városok és vár­megyék, rendek, népfajok helyzetét, a földművelési, ipari, kereskedési viszonyokat, a képzőművészetek akkori szerepét. Az utolsó fejezet a korszak művelő­dési főbb eredményeit összegezi. Szóval oly munka, mely nagy mértékben méltó a komoly olvasmányokkal foglalkozó körök figyelmére. * A Petőfi-társaság vasárnapi ülésén Abafi Lajos volt az első felolvasó. A múlt század szabadkö­­miveségének befolyását irodalmunkra fejtegette, a­mit — úgy­mond — irodalomtörténetíróink nem vettek figyelembe. Pedig Bessenyei és társai a szabadkőmi­­vesség körében kaptak buzdulást arra, hogy irodal­munkért ugyanazt tegyék, mit a németek magukéért. Harmincnégy kir. testőr tartozott Bécsben a szabad­­kőmivesek közé s ezek egy része az irodalom,másik része más közpálya terén működött. Szabadkőmives inditá meg az első magyar hírlapot, szabadkőmives pendíté meg az akadémia eszméjét s a magyar színészet úttö­rő bajnokai is szabadkőmivesek­­voltak. Mennyire van minden állítás adatokkal kellőleg bizonyítva, azt az értekezés figyelmes megolvasása után fogjuk megítél­hetni. Petelei István vidéki tag a »Szikrák a homály­ban« című rajzát mutatta be székfoglalóul. Oly gyor­san és oly halk hangon olvasta, hogy a mű számos pontja kárba veszett,a mi annál sajnosabb, mert Petelei, megszabadulva a kezdetben nála mutatkozott modoros írásmódtól, a jobb rajzírók sorába emelkedett. E műve is érdekes. Hőse Bari Pál, ki egy fiatal ábrán­dos lányt tanít s ez bele szeret, a miért elűzik a ház­tól s kóbor életet él; de majd meg akarva térni, egy jó barátjához folyamodik, a kinek neje nem más, mint az ő egykori ábrándos tanítványa, ez most is szereti őt, de az ifjú nem akar hálátlan barát lenni s úgy ábrán­dítja ki az asszonykát, mint »Garrich Brisztolban« az ábrándos lánykát, hogy megutáltassa magát, ré­szegséget színlel s aztán folytatja kóbor életét. A rajz érdekesen van írva s megtapsolták. De még jobban megtapsolták Kiss Józsefet, a ki a társaság legnép­szerűbb felolvasója, koránt sem azért, a­hogy olvas, hanem a­mit olvas. Most is eredeti tartalmú és hangú költeményt mutatott be: »A cigány vajda elégiája« címűt. A haldokló vajda mondja el búcsúját, tele a vándorélet szabadságának szeretetével s a halálban való megnyugvással, mert a mellett fog pihenni, a kit az életben nagyon szeretett, s hogy oda temessék, arról furfangosan gondoskodott; neje mellé temette el egykor a vajdák kincsét, botját, a­mit ki fog ásatni az utód. A költeményt taps, éljenzés követte. A tár­saság zárt ülésén többi közt intézkedtek a Petőfi szülei hamvainak átszállításáról a kerepesi úti teme­tőbe, még a halottak napja előtt. * Személyi hírek. A király ő felsége jövő vasárnap érkezik vissza Gödöllőre. — A ki­rály­n­é ő felsége Gödöllőn az október 5-dikén tör­tént tűzvész károsultjainak 280 fő segélyt adott ma­gánpénztárából. — Tisza Kálmán kormány­elnök szombaton este Cseffára utazott. — G­r­a­e­f­f Ede altábornagy s honvédfőparancsnoksági adlátus, hir szerint, nyugalomba vonul és Ghyczy tábornok lesz az utódja; továbbá Pacor őrnagy dandárnokká neveztetik ki s helyére az őrnagygyá előléptetendő Bernolák százados lép mint József főherceg első had­segéde.— Özv. Damjanich Jánosné urhölgy az aradi gyászünnepély alkalmából igen szép koszorút küldött a vértanuk emlékhalmára. — Trefort mi­niszter a múlt hét végén megnézte a képtárlatot, mely általában naponkint nagy látogatottságnak örvend, a mit nagyon meg is érdemel. — Herceg Coburg Fülöpnéről most írják a lapok, hogy a múlt hóban, midőn sógora (Coburg Ágost herceg) stájer­­országi birtokain zergevadászatok voltak, séta köz­ben egy sziklás lejtőn lecsúszott s arcán sérüléseket szenvedett, melyeknek azonban ma már nyomai sem látszanak. — Verhovay Gyulának vasárnap délután józsefvárosi polgárok arany tollat nyújtottak át; kocsikon mentek a szerkesztőségbe s miután az »Acélhang« dalegylet énekelt, Bartus István polgár beszélt s Csajka Gizela k. a. selyem vánkoson adta át a Ressel Béla ékszerész által készített szép tollat. — Rupp Imre tanácsnok, hit szerint, megválik a­­ főváros szolgálatából; a kormány az orsz. középíté­szeti bizottság elnökének nevezte ki Országh Sándor képviselő helyére. — Szlávy József közös mi­niszterről az a hir kelt szárnyra, hogy a bosniai álla-­­­potokkal nem lévén megelégedve, le akar mondani; ez a hir azonban a megerősítésre nagyon rászorul, mielőtt hitelre számíthatna. — Gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter tegnap reggel Fegyver­nemre utazott. — Báró Sennyey Pál levelet intézett a pozsonyi első kerület választási elnökéhez s kijelenté, hogy meghajol választói akarata előtt és megtartja képviselői mandátumát, bár betegsége miatt helyét még jó ideig nem foglalhatja el. — Báró E­d­e­­­s­h­e­i­m-G­yulay főhad parancsnok több nap óta Orbánéban fekszik s a baj, miután már javulásnak indult, vasárnap ismét rosszabbra fordult, a beteg állapota azonban nem aggasztó. — Tamási József ma lép fel utolszor a népszínház deszkáin; a »Falu rosszá«-ban, Göndör Sándor szerepében búcsúzik el a fővárosi közönségtől. — Dr. S­i­m­o­n­y­i Zsigmond egyetemi tanár jegyet váltott Becher Paula kisasszonynyal, Becher Jakab képzőintézeti tanár leányával. — Petrás Zsigmond szigorló orvos múlt szombaton meghalt, huszonnégy éves korában. * A kamarai zenetársulat, mely Krancsevics vezetése alatt, Rudoff, Sabathiel és Pinkus urakból áll, a saison folytán hat zeneestélyt készül adni. A három elsőnek napja és műsora már meg van álla­pítva. E hó 26-án előadják Beethoven F-dur négyesét, Brahms B-dur hatosát (zongorarészét Deutsch Vil­mossal,­ s Schumann D-moll trióját. November 16-án Mozart G-dur négyesét, Schubert Es-dur trióját (zon­gora részét Freund Róberttel) s Gring Eduárd négyesét. November 30-án pedig Volkmann E-moll négyesét, Beethoven E-dur hármasát (zongorarészét Goldstein Vilma kisasszonynyal) s Cherubini Es-dur négyesét. E három estélyre mérsékelt áron lehet bér­leni jegyeket a Rózsavölgyi-cégnél. * A Petőfi-szobor művésze a »Pesti Napló« egy tárcaírójának ugyanazt mondá, a mit lapunk mondott, arra az indítványra, hogy a költő szobrát a városház terére kellene helyezni. »Meg kell gondolni, — úgy mond, — hogy e tér házai igen magasak s ha ehhez hozzá vesszük a plébánia­templom hatalmas tornyait, akkor könnyű elgondolni, hogy e téren a Petőfi-szobor egészen eltörpülne. Oda nagyobb, hatal­masabb szobor kell, mint a minő ez lesz.« Mivel Huszár e nyilatkozatát ugyanaz a lap közlé, mely az új indítványt kiadta és pártolta, remélhető, hogy most már a dolognak nem lesz kelletlen folytatása. * A tisztviselői társaskör szombat este a Schus­­ter-féle sörcsarnok termében műkedvelői előadással nyitotta meg ősz-téli estélyei sorát. Az első est jöve­delme a beteg tisztviselők segély alapját gyarapítá. A Csillag-féle zenekar indulója után »A nyolcadik pon­tot« adták elő, s Ligeti Mariska k. a. és Bátori Vil­mos tapsokban részesültek. Tetszett a Proksch Leo­­polda k. a. szavalata is: »A gólyához« Tompától. Előadások után víg tánc következett, melyben sok ked­ves fiatal asszony és leány vett részt. * A gyümölcs­kiállítás szombaton okvetetle­­nül megnyílik, így jelente Ordódy titkár a gazda­sági egyesület választmányi ülésén. Előadta továbbá, hogy a hét végén már kilencszáz kiállító lévén beje­lentve, a r­e d o­u te-t­ermekben kell azt megtartani. A kiadás 2523 frt 54 krban van megállapítva. B. Lip­­thay Béla megjegyzi, hogy azért kellett ily magasra tenni, mert a fényesen sikerült nőipari tárlat után egy országos egyesület nem rendezhet szegényes kiállítást. A tárlat bevételei így vannak fölvéve: belépti jegyek­ből 800 frt, gyümölcsök eladásából 300 frt, az erdélyi egyesület segélye 300 frt, a kormányé 680 frt s jutal­makra kilencven arany. E tárgy után a választmányi ülés előtt gr. Keglevich István tett adatokban gazdag és érdekes jelentést a belyei kirándulásról. Tetszéssel és köszönettel fogadták s az elnökség köszönetet fog nyilvánítani a szíves látásért a mintauradalom tulajdo­nosának , Albrecht főhercegnek is. Örvendetes volt azt is hallani, hogy az egylet istvántelki iskolájában egy tanár már nem győzi a tanítást, úgy megszaporodott a tanulók száma. Kimondták tehát egy segédtanár al­kalmazását. * Magyarul tudd francia vagy negyven lehet, az »Egyetértés« párisi levelezője (Bariche) szerint, ki maga is egy a negyven közt. Ez a szám bizony nem sok, kivált ha meggondoljuk, hogy benne van Sabran herceg is, ki Erdélyben szokott vadászgatni, mi­közben megtanult egy csomó magyar szót s ugyancsak terin­­gettézik, a mi azonban a nyelvtudásnak nem valami nagy foka. Ott van továbbá Apraxin Juli, grófnő, ki ugyan Budapesten is francia regényeket irt Eilus Nixarpa névvel, de eredetére nézve orosz, neveltetésé­nél fogva bécsi, s egykor férje (gróf Batthyány Ar­thur) által magyar nő. Kiss Miklós ezredes családjá­ban, kinek neje de Roys grófné, többen tudnak ma­gyarul. Sayous történetbúvár meglehetősen beszél. Újabb adat az, hogy Lantier gazdag tőzsér, ki passzio­­nátus ásvány­gyűjtő, e végett beutazva hazánkat magyarul is megtanult, Leger, egy akadémiai tanár­­ öcscse, a szláv nyelvek tanulására adva magát, elsajá­tító a mienket is, későn jőve rá, hogy ez nem szláv nyelv. Bordeaux-ból Lavigne és Devrien urak s Kleber asszony szoktak magyar könyveket rendelni. * A filológiai társaság vasárnap tartotta köz­gyűlését. Ponori Thewrewk Emil elnök tartott meg­♦ — 1367 —

Next