Fővárosi Lapok 1881. október (223-248. szám)
1881-10-11 / 231. szám
Melléklet a „Fővárosi Lapok“ 281. számához. Prónay Gábor, b. Edelsheim-Gyulainé, gróf Károly Tibor szintén adakoztak szövőszékekre. Mennél többeknek kell azonban e példákat követni. Tanuljunk Belgiumtól, hol a kormány tömegesen osztá a szövőszékeket a negyvenes években. Tavaly az osztrák főrangú hölgyek az Óriás-hegység csipkeiparát karolták fel. Nálunk is tenni kell a nép anyagi viszonyainak emelésére. A gazdag hölgyek, urak, testületek, pénzintézetekhez bizalommal fordul a gróf. Egy szövőszék 45 ft s bizonyára sokan vannak, kik ennyit e célra adhatnak. A gróf kéri, hogy az adományokat e hó végéig hozzá, Székesfehérvárra küldjék. Meleg szava bizonyára nem hangzik el a kellő eredmény nélkül. Fővárosi hírek. * Gyászlobogó hirdeti a Köztelek homlokzatán egy kitűnő polgár elhúnytát: martosi Morocz István, a gazdasági egyesület vezértitkára, a gazdasági irodalom veterán bajnoka, tegnap hajnali öt órakor elhunyt, fájdalmas betegség, két napi eszméletlen állapot után, munkás életének 64-dik évében. Oly ember volt, kiről úgyszólván gyermekkorától fogva csak jót lehetett mondani. Tiszteletreméltó művelt esze, buzgósága és nemes jelleménél fogva , szeretetreméltó szivének és kedélyének melegsége által. Egész életpályája a legnemesb közszolgálatban telt el. Heves megye Ludas falujában 1817-ben született s már korán atyja, e kitűnő gazdatiszt, mellett hajlamot érzett a gazdasági pályára. Mindamellett Pesten orvossá képezte magát, a negyvenes tized elején dr. Pólya József segédje volt, kinek városligeti magántébolydásában két évig működött. Ugyanakkor egyszersmind dolgozott már a Török János »Magyar gazdá«-jába, oly sikerrel, hogy a tervben lévő gazdaképző intézet egyik tanárának őt szemelték ki. A gazdasági vegytan és technológia megtanulása végett három évre küldték ki külfölre ; Berlinben tanult s beutazta Hollandiát, Belgiumot. Nem múlt el még a három év sőt haza szólítá a szabadságharc. Szolgálni akarta a hazát. Először a nógrádi nemzetőri zászlóalj orvosa, majd a kápolnai csata után dandár főorvos, a nagysarlói győzelem után pedig Pöltenberg tábornok táborkari főorvosa lett. Később Aradról csak szeptember végével szabadulhatott. Ekkor a fővárosba jött, a gazdasági egyletnek előbb előadója s pénztárnoka, majd 1853-tól fogva vezértitkára lett . Korizmicscsal megindítá és szerkesztő a »Gazdasági Lapok «-at, e kitűnő szakközlönyt, s nagy tevékenységet fejtett ki. Gazdasági tanulmányait »Kalászok utamból« cím alatt adta ki. Korizmics Lászlóval és Benkő Dániellel szövetkezve, a Stephens hires »Parm-könyve« mintájára megírták a »Mezei gazdaság könyvé«-t hét nagy kötetben. E magyar munka hatezer példányban kelt el, s így negyvenkétezer kötetben forgott a közönség kezén. Moróczot 1858-ban az akadémia is megválasztó tagjának; a megyei gazdasági egyletek szintén, a stájerországi pedig tiszteleti tagjai sorába emelte. A gazdasági egyesület egy pár világtárlatra őt küldte ki képviselőjének. Mindig és mindenütt buzgón felelt ő meg hivatásának. Az alkotmány helyreállitása után a király is kitüntette a nevét viselő rend lovagkeresztjével s kir. tanácsosi címmel. Mint gyakorlati gazda, főleg szőllő műveléssel foglalkozott, de alaposan érte a gazdaság minden ágát s ügyét s Korizmicscsal ők képezték a »Köztelek« lelkét. Buzgó igazgató tanács-tagja volt az írók segélyegyletének s tagja a fővárosi bizottságnak. Továbbá sok év óta a ferencvárosi kormánypárt elnöke, vezérférfia s e kerület választási elnöke. Mondják, hogy nagyobb fokú betegségét is az utolsó választás buzgó vezetése közben kapta. Oly férfiú húnyt el ő benne, ki nem csak özvegyét, szülajkai Balogh Fanni asszonyt, leányát: Pottyondy Bélánét, két unokalányát, s nem csak öt élő testvérét bobta mély gyászba, hanem mindazok szivét, akik közelebbről ismerték. Tetőtől talpig jó, lelkiismeretes, nemesérzésű férfiút és sokat tanult, tapasztalt szakembert veszt benne a hazai társadalom. Temetése holnap (szerdán) d. u. fél háromkor lesz a Köztelekből, requiemje pedig csütörtökön d. e. tíz órakor a ferenciek templomában. Áldás emlékére! * A meiningeni színtársulat tegnap Kleist Henrik, a német romantikus iskola e kiváló tagjának »Prinz Friedrich von Homburg« című történeti színművét mutatta be. A fővárosi közönségre nézve újdonság volt mű, mert most került először színre minálunk. Hatásos jelenetekben bővelkedő s szép nyelvű, költői dráma, melyben a rendezőnek is alkalma nyílik, hogy csoportosítási ügyességét kifejtse s érdekes színpadi képeket nyújtson. A színmű belső értéke és sok előnyei különben ép oly jól érvényesültek, mint a dekorativ szépségek. A főszereplők játéka elismerést érdemel. Arndt mindvégig rokonszenvesen személyesítő a kezdetben álmodozó, majd szerelmes, aztán a tetterő által elkapatott herceget, ki börtönbüntetés után jut megérdemelt boldogságához, miután mint pontatlan hadvezér egy diadalt eredményező hibája miatt majdnem életével lakói. — Mellette Nesper, mint választófejedelem és Bergné asszony, mint fejedelemné arattak sikert. Werner k. a. ez este ismét elbájoló jelenség volt s Natalie hercegnő szerepét jelesen játszta. A dekorációk, jelmezek e darabban is rendkívül korhűk. A második felvonásbeli csatakép s a harmadik felvonás templomi jelenete mozgalmas, élénk történeti tabloták voltak. * „Árpádkori művelődésünk történelme“ című igen értékes munka jelent meg az »Athenaeum«nál. Terjedelme 558 lap, ára 4 ft. Szerzője: Ormos Zsigmond főispán, ki innen-onnan húsz éve gyűjté hozzá serényen az adatokat. A honfoglalás idejétől kezdve az utolsó Árpád haláláig ecseteli a politikai történelemnek műveltségtörténelmi oldalát, a tanügyi egyházi, jogi viszonyok állapotát, a városok és vármegyék, rendek, népfajok helyzetét, a földművelési, ipari, kereskedési viszonyokat, a képzőművészetek akkori szerepét. Az utolsó fejezet a korszak művelődési főbb eredményeit összegezi. Szóval oly munka, mely nagy mértékben méltó a komoly olvasmányokkal foglalkozó körök figyelmére. * A Petőfi-társaság vasárnapi ülésén Abafi Lajos volt az első felolvasó. A múlt század szabadkömiveségének befolyását irodalmunkra fejtegette, amit — úgymond — irodalomtörténetíróink nem vettek figyelembe. Pedig Bessenyei és társai a szabadkőmivesség körében kaptak buzdulást arra, hogy irodalmunkért ugyanazt tegyék, mit a németek magukéért. Harmincnégy kir. testőr tartozott Bécsben a szabadkőmivesek közé s ezek egy része az irodalom,másik része más közpálya terén működött. Szabadkőmives inditá meg az első magyar hírlapot, szabadkőmives pendíté meg az akadémia eszméjét s a magyar színészet úttörő bajnokai is szabadkőmivesekvoltak. Mennyire van minden állítás adatokkal kellőleg bizonyítva, azt az értekezés figyelmes megolvasása után fogjuk megítélhetni. Petelei István vidéki tag a »Szikrák a homályban« című rajzát mutatta be székfoglalóul. Oly gyorsan és oly halk hangon olvasta, hogy a mű számos pontja kárba veszett,a mi annál sajnosabb, mert Petelei, megszabadulva a kezdetben nála mutatkozott modoros írásmódtól, a jobb rajzírók sorába emelkedett. E műve is érdekes. Hőse Bari Pál, ki egy fiatal ábrándos lányt tanít s ez bele szeret, a miért elűzik a háztól s kóbor életet él; de majd meg akarva térni, egy jó barátjához folyamodik, a kinek neje nem más, mint az ő egykori ábrándos tanítványa, ez most is szereti őt, de az ifjú nem akar hálátlan barát lenni s úgy ábrándítja ki az asszonykát, mint »Garrich Brisztolban« az ábrándos lánykát, hogy megutáltassa magát, részegséget színlel s aztán folytatja kóbor életét. A rajz érdekesen van írva s megtapsolták. De még jobban megtapsolták Kiss Józsefet, a ki a társaság legnépszerűbb felolvasója, koránt sem azért, ahogy olvas, hanem amit olvas. Most is eredeti tartalmú és hangú költeményt mutatott be: »A cigány vajda elégiája« címűt. A haldokló vajda mondja el búcsúját, tele a vándorélet szabadságának szeretetével s a halálban való megnyugvással, mert a mellett fog pihenni, a kit az életben nagyon szeretett, s hogy oda temessék, arról furfangosan gondoskodott; neje mellé temette el egykor a vajdák kincsét, botját, amit ki fog ásatni az utód. A költeményt taps, éljenzés követte. A társaság zárt ülésén többi közt intézkedtek a Petőfi szülei hamvainak átszállításáról a kerepesi úti temetőbe, még a halottak napja előtt. * Személyi hírek. A király ő felsége jövő vasárnap érkezik vissza Gödöllőre. — A királyné ő felsége Gödöllőn az október 5-dikén történt tűzvész károsultjainak 280 fő segélyt adott magánpénztárából. — Tisza Kálmán kormányelnök szombaton este Cseffára utazott. — Graeff Ede altábornagy s honvédfőparancsnoksági adlátus, hir szerint, nyugalomba vonul és Ghyczy tábornok lesz az utódja; továbbá Pacor őrnagy dandárnokká neveztetik ki s helyére az őrnagygyá előléptetendő Bernolák százados lép mint József főherceg első hadsegéde.— Özv. Damjanich Jánosné urhölgy az aradi gyászünnepély alkalmából igen szép koszorút küldött a vértanuk emlékhalmára. — Trefort miniszter a múlt hét végén megnézte a képtárlatot, mely általában naponkint nagy látogatottságnak örvend, a mit nagyon meg is érdemel. — Herceg Coburg Fülöpnéről most írják a lapok, hogy a múlt hóban, midőn sógora (Coburg Ágost herceg) stájerországi birtokain zergevadászatok voltak, séta közben egy sziklás lejtőn lecsúszott s arcán sérüléseket szenvedett, melyeknek azonban ma már nyomai sem látszanak. — Verhovay Gyulának vasárnap délután józsefvárosi polgárok arany tollat nyújtottak át; kocsikon mentek a szerkesztőségbe s miután az »Acélhang« dalegylet énekelt, Bartus István polgár beszélt s Csajka Gizela k. a. selyem vánkoson adta át a Ressel Béla ékszerész által készített szép tollat. — Rupp Imre tanácsnok, hit szerint, megválik a főváros szolgálatából; a kormány az orsz. középítészeti bizottság elnökének nevezte ki Országh Sándor képviselő helyére. — Szlávy József közös miniszterről az a hir kelt szárnyra, hogy a bosniai álla-potokkal nem lévén megelégedve, le akar mondani; ez a hir azonban a megerősítésre nagyon rászorul, mielőtt hitelre számíthatna. — Gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter tegnap reggel Fegyvernemre utazott. — Báró Sennyey Pál levelet intézett a pozsonyi első kerület választási elnökéhez s kijelenté, hogy meghajol választói akarata előtt és megtartja képviselői mandátumát, bár betegsége miatt helyét még jó ideig nem foglalhatja el. — Báró Edesheim-Gyulay főhad parancsnok több nap óta Orbánéban fekszik s a baj, miután már javulásnak indult, vasárnap ismét rosszabbra fordult, a beteg állapota azonban nem aggasztó. — Tamási József ma lép fel utolszor a népszínház deszkáin; a »Falu rosszá«-ban, Göndör Sándor szerepében búcsúzik el a fővárosi közönségtől. — Dr. Simonyi Zsigmond egyetemi tanár jegyet váltott Becher Paula kisasszonynyal, Becher Jakab képzőintézeti tanár leányával. — Petrás Zsigmond szigorló orvos múlt szombaton meghalt, huszonnégy éves korában. * A kamarai zenetársulat, mely Krancsevics vezetése alatt, Rudoff, Sabathiel és Pinkus urakból áll, a saison folytán hat zeneestélyt készül adni. A három elsőnek napja és műsora már meg van állapítva. E hó 26-án előadják Beethoven F-dur négyesét, Brahms B-dur hatosát (zongorarészét Deutsch Vilmossal, s Schumann D-moll trióját. November 16-án Mozart G-dur négyesét, Schubert Es-dur trióját (zongora részét Freund Róberttel) s Gring Eduárd négyesét. November 30-án pedig Volkmann E-moll négyesét, Beethoven E-dur hármasát (zongorarészét Goldstein Vilma kisasszonynyal) s Cherubini Es-dur négyesét. E három estélyre mérsékelt áron lehet bérleni jegyeket a Rózsavölgyi-cégnél. * A Petőfi-szobor művésze a »Pesti Napló« egy tárcaírójának ugyanazt mondá, a mit lapunk mondott, arra az indítványra, hogy a költő szobrát a városház terére kellene helyezni. »Meg kell gondolni, — úgy mond, — hogy e tér házai igen magasak s ha ehhez hozzá vesszük a plébániatemplom hatalmas tornyait, akkor könnyű elgondolni, hogy e téren a Petőfi-szobor egészen eltörpülne. Oda nagyobb, hatalmasabb szobor kell, mint a minő ez lesz.« Mivel Huszár e nyilatkozatát ugyanaz a lap közlé, mely az új indítványt kiadta és pártolta, remélhető, hogy most már a dolognak nem lesz kelletlen folytatása. * A tisztviselői társaskör szombat este a Schuster-féle sörcsarnok termében műkedvelői előadással nyitotta meg ősz-téli estélyei sorát. Az első est jövedelme a beteg tisztviselők segély alapját gyarapítá. A Csillag-féle zenekar indulója után »A nyolcadik pontot« adták elő, s Ligeti Mariska k. a. és Bátori Vilmos tapsokban részesültek. Tetszett a Proksch Leopolda k. a. szavalata is: »A gólyához« Tompától. Előadások után víg tánc következett, melyben sok kedves fiatal asszony és leány vett részt. * A gyümölcskiállítás szombaton okvetetlenül megnyílik, így jelente Ordódy titkár a gazdasági egyesület választmányi ülésén. Előadta továbbá, hogy a hét végén már kilencszáz kiállító lévén bejelentve, a re d ou te-termekben kell azt megtartani. A kiadás 2523 frt 54 krban van megállapítva. B. Lipthay Béla megjegyzi, hogy azért kellett ily magasra tenni, mert a fényesen sikerült nőipari tárlat után egy országos egyesület nem rendezhet szegényes kiállítást. A tárlat bevételei így vannak fölvéve: belépti jegyekből 800 frt, gyümölcsök eladásából 300 frt, az erdélyi egyesület segélye 300 frt, a kormányé 680 frt s jutalmakra kilencven arany. E tárgy után a választmányi ülés előtt gr. Keglevich István tett adatokban gazdag és érdekes jelentést a belyei kirándulásról. Tetszéssel és köszönettel fogadták s az elnökség köszönetet fog nyilvánítani a szíves látásért a mintauradalom tulajdonosának , Albrecht főhercegnek is. Örvendetes volt azt is hallani, hogy az egylet istvántelki iskolájában egy tanár már nem győzi a tanítást, úgy megszaporodott a tanulók száma. Kimondták tehát egy segédtanár alkalmazását. * Magyarul tudd francia vagy negyven lehet, az »Egyetértés« párisi levelezője (Bariche) szerint, ki maga is egy a negyven közt. Ez a szám bizony nem sok, kivált ha meggondoljuk, hogy benne van Sabran herceg is, ki Erdélyben szokott vadászgatni, miközben megtanult egy csomó magyar szót s ugyancsak teringettézik, a mi azonban a nyelvtudásnak nem valami nagy foka. Ott van továbbá Apraxin Juli, grófnő, ki ugyan Budapesten is francia regényeket irt Eilus Nixarpa névvel, de eredetére nézve orosz, neveltetésénél fogva bécsi, s egykor férje (gróf Batthyány Arthur) által magyar nő. Kiss Miklós ezredes családjában, kinek neje de Roys grófné, többen tudnak magyarul. Sayous történetbúvár meglehetősen beszél. Újabb adat az, hogy Lantier gazdag tőzsér, ki passzionátus ásványgyűjtő, e végett beutazva hazánkat magyarul is megtanult, Leger, egy akadémiai tanár öcscse, a szláv nyelvek tanulására adva magát, elsajátító a mienket is, későn jőve rá, hogy ez nem szláv nyelv. Bordeaux-ból Lavigne és Devrien urak s Kleber asszony szoktak magyar könyveket rendelni. * A filológiai társaság vasárnap tartotta közgyűlését. Ponori Thewrewk Emil elnök tartott meg♦ — 1367 —