Fővárosi Lapok 1882. november (251-275. szám)
1882-11-08 / 256. szám
Melléklet a „Fővárosi Lapok“ 258. számához. A temesvári múzeum. (Felolvasás. *) A Délmagyarországhoz számított terület a legrégibb őskortól kezdve kiváló szerepet játszott hazánk történetében. A kőkori népektől kezdve minden mivelődési korszakban sűrű telepek népesiték be, amint azt a Temesvárit legutóbb életbe léptetett múzeum gazdagsága is bizonyítja. E múzeum gyors felvirágzása egyébiránt nem csak a változatos és eseményekben dús múltat bizonyítja, hanem fényes tanúsága a társadalmi tevékenység erejének is és példaképen szolgálhat mindenütt arra, hogy néhány ügybuzgó, áldozatkész egyén a közigazgatási hatóság támogatása mellett egy rövid évtized leforgása alatt mekkora szolgálatot tehet nem csak az általuk felvett szűkebb körbeli közönségnek, hanem átalában a hazai tudományosságnak. A délmagyarországi történelemi és régészeti társulat temesvári múzeuma fölötte sok tanúságot rejt magában s annak látogatását alig lehet eléggé ajánlani mindazoknak, kik tűzhelyök közelében a hivatalos, vagy magánélet gépies kötelességein túl szeretnek terjeszkedni, s közmivelődési mozgalmak létesítésében és élesztésében látják a magát miveltnek tartó osztály elengedhetetlen nobile officiumát. Pontelly István főgimnáziumi tanár s a régészeti társulatnak egy személyben fáradhatatlan titkára, múzeumi őre, könyvtárnoka stb., hacsak a római és avar sáncok Temesvártól távol nem tartják, a legnagyobb előzékenységgel fogadja a látogatót, mint azt már az írók és művészek e nyári kirándulásának részesei is nagy elismeréssel emelték ki. Engem is hálára kötelező szívességgel vezetett a helyiségekben körül s hogy látogatásomról nyilvánosan is említést tehetek, azt leginkább készséges bő magyarázatainak köszönhetem. A temesvári régészeti és történelmi társulat éppen fennállása tizedik évét ünnepelte e múzeum megnyitásával. Azelőtt saját helyiséggel nem bírván, a gyűjtés és tanulmány hasznos munkájára szorítkozott a társulat működése; de 1881-ben Temesmegye közönsége a megyei székház tőszomszédságában levő egyemeletes épületet harmincezer írton megvásárolván, a muzeum életbelépése lehetővé vált, még pedig egyszerre oly alakban s akkora gazdagsággal, hogy méltó társául tekinthetjük máris a felső magyarországinak, a kassainak. Az egyemeletes, ódon külsejű épület földszintjén két szobából álló lapidárium fogad, hova Orsóvá, a Karánsebes közelében feküdt Tibiscum, a Bogsántól nyugatra, Zsidovinnál fekvő Berzavia szolgáltatták a legtöbb és legbecsesebb darabokat. Különösen díszes kiállítású egy sarcophag Tibiscumról, melyen gondos párkányékítmény és delfineket ábrázoló dombormű között olvashatjuk a néhainak síriratát. E mellett számos feliratos kő, többnyire fogadalmi oltár van elhelyezve , hogy a rómaiak mily gondosan megválogatták effélében a jó anyagot, abból is megítélhetjük, hogy még a hunyadmegyei Arany-hegynek könnyen idomítható augitandentje is képviselve van. Az emeleten négy szobát foglalnak el a tárgyak, egyúttal megannyi osztály keretét képviselvén e beosztásban, így a képtár első zsengéjét egy temesvári polgár ecsetje alól idekerült műben (»Szigetvári vértanuk«) találjuk meg. A másik szoba fegyvertár s itt a különféle fegyverek ráadásául még egy szakállas ágyú is komolykodik. Kardokban, szúró-vágó eszközökben is nagy a bőség, de nyilat ennyit együtt látni és pedig nem csak részletekben, hanem teljes felszereléssel, toll- és náduszállyal, valóban ritkaság. Ez az egy gyűjtemény magában is állandó hirdetője az idevaló közönség lelkes felbuzdulásának. A Maros széles völgyétől le az Aldunáig egyetlen egy csatasík sem kerülte el a buzgó kutatók, gyűjtők figyelmét. S ha nevök után kérdezősködünk, a feleletben papok, tanítók mellett hosszú névsorát halljuk a birtokosoknak, polgároknak s főleg a közigazgatási tiszteknek se a falusi esküdtig, kik Szörénytől Torontóiig szervezett múzeumi sereget képeznek, nemes versenyre kelve fővezérüknek , Ormós Zsigmond temesi főispánnak követésében. Csak ilyen lelkesültség és összhangzó munka hozható létre oly rövid idő alatt, aránylag oly csekély áldozattal a régiségek eme bőségét, melynek értékét a lelhelyek pontos megjelölése még inkább növeli s ez a vidék történelmének és különböző korbeli topográfiájának megannyi becses adalékát képezi. A harmadik szoba van hivatva, hogy könyvtárrá nője ki magát. Ezt a magán adakozás már kevésbbé gyarapitható, mert a török hódoltság sanyarú éveiben innen kipusztult vagy elvándorolt birtokossággal együtt a magánkönyvtárak sem maradhattak fenn. Ez a körülmény is hű kifejezést nyer itt, mert amit csak nélkülözhetőnek találtak itt a múzeum pártfogói, megtaláljuk itt; de mert a múltból ilynemű nagy örökség az utódokra nem származott át, természetesen az adományok összege sem áll a régiségtár többi cso-portjának színvonalán. Most érünk azonban a múzeum valódi szentélyébe, az utolsó szobába, hol minden tért szekrények foglalnak el. Itt a praehistoricus osztály uralkodik, bár az éremtár is rendkívül gazdag. Kőkori tárgyakból a szám nélküli szilánk, véső, balta és cserépneműek mellett sírleletekben is gazdag e múzeum. A mai divatképek buzgó olvasói megelégedéssel konstatálják, hogy hivalgás tekintetében ősanyáink sem voltak jobbak, s hogy magukat tetszetősebbekké, imádottabbakká tegyék, egész ékszertárt hordoztak magukon, természetesen az akkori ipar termékeiből. A csillogó-villogó fémek, drágakövek még ismeretlenek lévén, néhány felfűzött tarka kavics, kagylóhéj, agyaggyűrű csak úgy megtette a hatást s az akkori hölgyvilág előkelői, ha éppenséggel állatfogakból összeillesztett nyakéket nyertek férjuramtól vagy udvarlóiktól, legalább is egy sor igazgyöny számba tudták azt be. A bűbájosság, rossz szellem vagy gonosz szenvedély kisértései ellen kőből, csontból, kagylóból nyakban hordozhatóvá alakított amulettek járták. (Tószegi lelet.) Hát még a sok fazekasmű, melyeket a budapesti múzeumban is képviselt Tószegen kivűl, a Bébáról, Titelről, a versed várhegyről, a kubini földvárból, Pádéról, sat. hordottak össze a társulat buzgó munkatársai. Ama kor szúró, vágó eszközeit, a dárdákat, nyílvégeket, késpengéket, fűrészeket, vakarókéseket itt is tűzkő, szarukő, jáspis kalcedonfélék szolgáltatták, sőt neány obszidian szilánk arra látszik utalni, hogy az északmagyarországi obszidián-telepekkel is létezett már némi kereskedelmi kapcsolat. A vésők, balták, szekercék anyagát a közel vidéki hegyek kőzetei szolgáltatták, tehát ezeket helyi ipar termékeiül vehetjük. Érdekes és gazdag a réz és bronzkori osztály is. Itt látjuk többek közt a Fehértemplom mellett téglavetés alkalmával fölfedezett lelet egy részét, (másik része a Böhm Lénárt igazgatása alatt álló fehértemplomi városi múzeum birtokába jutott). A nagyszentmiklósi, majdani, vaszalói leletek is igen érdekesek s meglepők különösen a tíz-tizenöt centiméter hosszú rézszekercék. Rendkívül gazdag itt is a lándzsa, nyíl, dárdavégek csoportja, a sok hajtű, véső, fibula, kupakos véső, fejsze, sat. mellett. A vaskori és numizmatikai csoport szintén sok anyagot nyújt a szakemberek tanulmányainak. Valóságos bőség szaruját tárta fel e tekintetben Délmagyarországon már egy párszor az archaeologia. Dettáról nem kevesebb, mint 2200 darab II. András-féle érem került ide, pedig a leletnek egy része ismeretlen kezek útján elkallódott. A Resica közelében egy Piatra alba nevű mészszirt alatt kőfejtés közben véletlenül előkerült római érmekből 466 darabbal gazdagítá a múzeumot Bonnát Sándor Csanádi püspök. Itt látható továbbá a nagy hírre jutott ernesztházi lelet is, mely több ezüst ékszertárgyon kívül Nagy Lajos, Mária, Zsigmond királyaink, Nemancsics, (1336—1356) Brankovics György, (1427 —1457) szerb fejedelmek érmeit tartalmazza. A gyűjteményt jelentékenyen gyarapítá Ormós Zsigmond főispán is, ki azonfelül a meghatározás igen fáradtságos munkáját szokta teljesíteni. Mint a múzeum becses darabjait felemlíthetem még a resicai vaskohók megnyitása idejéből fenmaradt domborművet (Krisztus kiűzi a kufárokat Salamon templomából) és a Várhelyről (Ulpia Trajana) származó két Mithras-táblát. Hogy minden mivelt ember mennyire szívén viseli itt a múzeum gazdagodását, ez a két tábla is igazolja. A társulat egyik tagja utazás közben látta meg azokat s rögtön megvásárolta. Büszke is lehet rájuk a múzeum. Hasonló buzgalom hatja át a társadalom minden rétegét Délmagyarországon, hol egyeseknek és testületeknek valódi ambícióját képezi, hogy a múzeum gyarapítói közé lépjenek. E lelkes felbuzdulás forrásait könnyű feltalálni a megye minden szépért, jóért áldozni kész főispánjában, ki befolyásos állásának eszközeit tapintatosan tudja hasznosítni a közmivelés javára s az egylet jó hírnevét tudományos munkásságával is hathatósan mozdítja elő. Az ő példáján lelkesülő értelmiség Temesvárit még egy jogász- és mérnökegyletet is alakított, sőt egy szintén nagy hatású természettudományi társulat is működik ott és saját külön gyűjteménye is van. S bár Ormós Zsigmond főispán mindezeknek fáradhatatlan támogatója, főispáni lakásán még egy egészen külön múzeum közepett folytatja tudományos működését. E gyűjteménynek numizmatikai osztálya maga is külön tanulmányt igényelne, pedig azonkívül még értékes gobbelinekből, műritkaságokból, festményekből szintén gyűjteményt hozott össze tudományszeretete. Ha tehát Délmagyarországnak szellemi központjául szeretik sokan Temesvárit tekinteni, abban csakugyan igazságot fejeznek ki. És hogy ez így van, hogy Temesvárit ennyi kulturális intézmény létesült s ezek éppen a magyar műveltség megszilárdítására szolgálnak, azért ismét Ormós Zsigmond főispánnak tartozik a nemzet elismeréssel. Téglás Gábor: programmok sem hangzanak, de a gyűlésezés eléggé élénken foly az egyes kerületekben. A fővárosi törvényhatósági bizottság tagjainak fele legközelebb szabályszerűleg kilép, tehát uj »városatyák« lesznek választandók s megérdemli az érdeklődést, mert a főváros ügyeinek döntő intézője végre is a közgyűlés. Pár héttel ezelőtt volt a választók összeírása s most már nagyon sokan sajnálják, hogy akkor nem törődtek a dologgal, elmulasztották a beiratkozást, még pedig igen sokan éppen az értelmiség köreiből s azok közül is, kik szerepelni hivatva vannak és eddig szerepeltek is. Mondják, hogy egyes »klikk«-ek ennek nagyon örülnek, mert ők viszont gondoskodtak, hogy »embereik« be legyenek írva; a kimaradottak pedig most azon törik a fejeket, hogy a törvény valaminő nagylelkű magyarázata által nem lehetne-e visszanyerni a választói jogot. A tulajdonképi mozgalom az egyes kerületi klubbokban összpontosul. A főváros tíz kerülete, mint megannyi külön város, külön választja a városatyák reá eső részét s nem éppen örvendetes módon érvényesül a legis legszűkebb lokálpatriotizmus. A klubbok elkészítették a jelöltek névsorát s mindenütt féltékenyen őrködnek, nehány más kerületbeli ember jusson a listába. Ennek persze az a következése, hogy ha valakit, bár még annyira hivatott is, nem vettek föl a névsorba abban a kerületben, amelyben véletlenül lakik, akkor többé az egész fővárosban nincsen számára hely. Egyes városrészekben két jelöltlajstrom is kering s a polgárság köreiben élénken foly a korteskedés, de ezúttal csak szavakkal és érvekkel, mert bár a városatyai tisztség igen keresett állás, afféle apró áldozatokra, minek az országgyűlési képviselőválasztásnál szokásosak, nem eléggé fontos. A legtöbb városi képviselőt csak akkor láthatni a gyűlésteremben, mikor valami hivatalt kell betölteni; a kisebbik rész az, mely a bizottságokban fárasztó munkát végez. A választók feladata volna, hogy oly képviselőket küldjenek a törvényhatósági bizottságba, kik komolyabban veszik elvállalt kötelességöket. Megemlítjük még, hogy a Lipótvárosban kissé boszankodnak is. E kerület ugyanis az új választásnál kettővel kevesebb virilistát fog választani s viszont a Terézváros kettővel többet választ, mert főkép a sugárút által annyira gyarapodott, hogy képviselőinek eddigi számával nem lehetett megelégedve. * A királyné ő felsége neve napján, e hó 19-én, a budavári főtemplomban új zenés misét fognak előadni. Váray Ferenc egyházi karmester írta. Szövege magyar. * Természettudományi estély. A természettudományi társulat legközelebbi estélye pénteken este hat órakor lesz a vegytani intézetben. (múzeum-körút 4.,) dr. Lengyel Béla egyetemi tanár »Egy lap a chemia történetéből« című népszerű előadást fog tartani. Belépti jegyek a társulat titkári hivatalában adatnak ki, a társulat tagjainak csütörtökön d. u. 4- től 6 óráig, nem társulati tagoknak pedig pénteken d. e. 10-től 12 óráig. * A gazdasszony-egylet választmányának ülései minden hó első szombatján d. u. három órakor vannak, az új városház társalgó termében. Ezek nyilvánosak, melyeken a nem tagokat is szívesen látják. A múlt szombati ülésen több árvalány kérvényét intézték el. Aztán bejelentették, hogy az állami kilencedik sorsjáték tiszta jövedelmének egy hatoda az egyleté lesz. A főváros 600 frt segélyt adott. Stockingerné Haynald Amália úrnő 20 ftot s valaki Szatmárról 2 ft. adományt küldött. Újabban száz forintos alapitó taggá lett Télfy Iván egyetemi tanár, rendes tagoknak pedig Lukács Ferenc plébános, dr. Huray Istvánná és Grebner Miklósné léptek be. * Személyi hirek: Báró Kosjek kairói diplomatiai ügyvivő Budapestre érkezett s az »Európá«-hoz szállt.— Gróf Batthyány Lajos és neje: Andrássy Hana grófnő, valamint Kállay Béniné szül. Bethlen Vilma grófnő fővárosunkban időznek. — Dr. Schnierer Gyula kereskedelemügyi osztálytanácsos miniszteri tanácsosi, Mihalovics János titkár osztálytanácsosi, Grubiczy Géza fogalmazó pedig titkári címet kaptak. — Csiky Gergely, Mikszát Kálmán, Bartók Lajos s itt Ábrányi Kornél közelebb pár napot Szegeden voltak, az újjáépítést megnézni. — Gr. Kálnoky Gusztáv és Kállay Béni közös miniszterek tegnapelőtt este huzamos ideig voltak a szabadelvű pártkör vendégei. — Dr Orey László egyetemi tanársegéd a múzeumhoz állattári őrsegédnek neveztetett ki. — Dobay József honvéd-altábornagy Pozsonyból fővárosunkba érkezett. Dr. Illosvay Sándor, a vegytan új tanára a műegyetemen, tegnap tartotta első előadását, a termet szórágásig megtöltött hallgatóság élénk éljenzései közt mindenek előtt érdemes elődjéről, dr. Nendtvich Károlyról emlékezvén meg meleg elismeréssel. * A Felekiné asszony jubileumát rendező bizottság tegnap Fálk Miksa elnöklete alatt ülést tartott. Dolinay Gyula titkár jelente, hogy az ünnepély költségeire eddig 1350 frt gyűlt be. A programm, melyet a százas bizottság elé fognak terjeszteni, ez: Az ünnepély bankettel és esetleg táncmulatsággal lesz egybekötve, míg a hangverseny elmarad. A művésznőt küldöttség hívja meg a »Hungária« dísztermébe, hol *) Részlet a hunyadmegyei történelmi és régészeti társulat novemberi ülésén tartott felolvasásból. 1595 Fővárosi hírek. * Választási mozgalmak folynak most fővárosunkban. Zászlók nem lengenek ugyan az utcákon.