Fővárosi Lapok 1882. december (276-301. szám)

1882-12-14 / 287. szám

zenekar s a dalegylet adott elő, a mély bariton szólót éneklő, ismét teljes sikerrel. A dalegylet Thern Károly »Nem tudom, én mi a bajom« című quartettjét, továb­bá Schubert »Sajkázó« dalát s Erkel Gyulának deb­receni versenyművét az »Ébresztő«-t adta elő, közben pedig a katonai zenekar a »Hugonották« s a »Tann­häuser« operákból játszott részeket. A dalegylet kar­nagya Szeidl Károly e hó 21-én távozik a városból, minthogy a pécsi zeneegylet karmesteréül választás. Szó van róla, hogy a Kovánz Emil vezetése alatt álló »zene és dalkör« most már egyesüljön a dalegylettel. A vasárnapi hangversenyt táncvigalom követte, mely hajnalban ért véget. ** Tisztek táncestélye. Debrecenben a közös hadsereg és a honvédség tisztikara szombaton a Bika nagy termében táncestélyt rendezett. E mulatság ele­gáns és látogatott volt. A tiszt urak szeretetreméltó­­sága s a rendezők előzékenysége kedélyessé tette. A hölgyek egyszerűen és ízlésesen jelentek meg. A viga­lom újabb kapocs lett a tisztikar és polgárság egybe­olvadására. A rendezőség tagjai voltak: Bessenyei ka­pitány, Petőcz főhadnagy, Báró Wasner főhadnagy, Held főhadnagy, Spányik, Függ, Lőrinczy hadnagyok és Bajcsy főhadnagy. A négyeseket 60—70 pár tán­colta. Jelen voltak: Algyáné főhadnagy­né, gr. Bethlen Mikó Róza, Biróné, Bruttmanné ezredorvosné, Csurka Jánosné, Csiffy Katalin, Dragotáné Csorba Tekla, Dietrichné ezredesné, Görbitzné őrnagyné, Geréby Fülöpné, Fischer Wellenbornné tábornokné, Ferenczy Elekné, Kiss T­ózsefné, Mayer Emilné, Medve Kál­mánná, Ormódyné, Poós Gyuláné, Schentzelné őrnagy­né, Szabó Gáborné, Tikos Istvánná, Végh Gyuláné, Veszter Imréné, Vecsey Imréné, Weiserné főhad­­nagyné és Zádor Lajosné úrnők; továbbá Áron Ilon, Assenmacher Jozefin, Balázsy Biri, Bay Ilona, Bruck­ner Róza, Béressi Gizela, Csanádi Ilona, Csanak Ilona, Csanádi Margit, Czabán Irma, Fráter Erzsike, Filótás Jolán, Fördös Mariska (Kisújszállásról), Göbl Emma, Geréby Gizela, Gaszner Emma, Heine Mar­git, Hegedűs Irma, Handtel Vilma, Imre Ilona, Konti Mili, Lengyel Ida, Nemes Irma, Nemes Ella, Nánássy Erzsike, Orbán Jolán, Szabó Veronka, Sesztina Ilona, Tikos Mari, Tikos Anna, Varga Ella és Varga Vilma kisasszonyok. ** Arany János szobrának felállításán ország­szerte folyvást örvendetesen buzognak. Szatmár- Németi közgyűlése kétszáz forintot szavazott meg rá. Kismartonban közelebb műkedvelői előadás lesz e célra. Több helyen bálokat rendeznek a szobor létesítésének javára. Noha belépti díjak nélkül rendez­ték s igy jövedelemmel nem járhatott, mégis itt kell megemlítenünk azt a kegyeletes Arany- és Petőfi-ün­­nepet is, melyet a Brassó mellett fekvő Hétfalu egyi­kében, Hosszúfalun, az ottani állami felső népiskola önképző köre tartott. A himnus karéneke után alkalmi felolvasások voltak Arany haláláról, temetéséről s a Petőfi-szobor leleplezéséről; felolvasták Arany önélet­rajzát is, szavalták egy költeményét is s mindezt a szép számmal összegyűlt közönség nagy kegyelettel hall­gatta. Selmec- és Bélabánya városa ötven fo­rinttal nyitotta meg aláírási ivét s a Nagy-Szalontán felállítandó emlékre is tiz forintot adott. Holnap pedig a városi hölgyek s az akadémiai ifjúság, Heinz Emma urhölgy védnöksége alatt műkedvelői előadást rendez­nek s »Pry Pál«-t hozzák színre. ** Hymen. Aradon Nagy Gizela kisasszonyt eljegyezte Marx Antal, a csabai vasúti állomás pénz­­tárnoka. — Szatmár egyik ügyvédje, hetei Bakó Lajos nőül vette Stoffa Anna kisasszonyt, Stoffa Já­nos ungmegyei földbirtokos s kincstári vasgyári igaz­gató kedves leányát. — Ugyanott Nemes Béla fia­tal kereskedő egybekelt Danigovics Róza kisasszony­nyal. — Szentmih­ályáron Wertheimer Irma k. a. jegyben jár Szilányi Lajossal, az aranyosma­­róthi kir. törvényszék segéd-telekkönyvvezetőjével. ** Szegeden a tisztviselők közelebb jó sikerű társas estélyt tartottak az Európa termében. Hangversenynyel kezdődött, s Dósay Ella kisasszony zongorázott, Szabó Ilka és Mariska k. a. szerenádo­kat énekeltek, Kovács Etelka k. a. a Tóth Kálmán »Előre« című költeményét szavalta, Fáy Zoltán zene­dei tanár Gottermann egy románcát adta elő, Chilkó Mariska k. a. népdalokat énekelt. Majd tánc kereke­dett , tartott hajnali négy óráig. — Városi ünnepély is lesz ma: a közös hadsereg számára épült kaszár­­nyatelep átadása. — Van azonban baj is: a Tisza áradása, mely aggodalmakra ad okot. A hatóság kény­telen volt megkezdetni az ujszegedi töltések védelmét, oly nagyon megáradt a víz."Általában a folytonos eső­zés sok helyen okoz most árvíz-aggodalmakat. Nagy­váradról is azt írják, hogy a Berettyó igen meg­dagadt, s ha így tart a nedves idő, árvíztől lehet tartani. Kassáról meg­ a Hernád fenyegető voltáról írnak; a megye déli részében már sok föld áll víz alatt, sőt maga Kassa városa is fenyegetve van. Pozsonyban kedden egy érdemes férfiú, Or­osz László, a törvényszék alelnöke, negyven évi szolgálata jubileumát ülte meg. A törvényszék, ügyész­ség és ügyvédi kamara küldöttségein kívül üdvözölte a Toldy-kör is, melynek Orosz László buzgó elnöke , mint-ilyen­ a magyarosodás" ügyének­ lelkes előmozdí­tója. A kör nevében Poór Antal kanonok üdvözölte a jubilánst, kinek tiszteletére szombaton bankettet is rendeznek. ** Halálozások. Pozsonyban Cherny Mik­lós nyug. pénzügyi igazgató, elhunyt, élete 64-dik esz­tendejében. — Dombovártt Való László, a nóg­­rádmegyei veterán orvos dr. Való János fia, szélhű­­déstől élve, kimúlt. — M a g y a r-C s­é k é n Kardos József, ki számos éven át volt segéd-szolgabiró, e na­pokban elhalálozott. ** A szepes-bélai uj barlangban, melyet pár év előtt az ottani mészköves hegyekben fedeztek föl s melyről múlt nyáron egy tárcaírónk tüzetes ismerte­tést irt, újabban ismét sikátorok, termek, fülkék egész láncolatát fedezték el. Itt még több bámulni való van, mint az eddig ismert templomalakú nagy üregben s a szobrocskákkal teli csarnokban. A most feltárult he­lyeken bűvös viszhang hallatszik, mely az érc és üveg harangok hangjára emlékeztet s az üres csepegő kö­vek rezgéséből támad. Egy nagy üregben tó is van, melyet különféle csepegőkő-alakok környeznek. Mind­erről nyáron, a touristák idényében, bővebben fogunk hallani. ** Vidéki hírek. Szatmárit a magyaroso­dás előmozdítására alakult Széchenyi-társulat e hó 28-án Schlauch püspök elnöklete alatt tartja első közgyűlését. — Aradon Rozsnyai Mátyás nagy hall­gatóság előtt érdekes felolvasást tartott a tudományos szédelgőkről, kik tudományos mezben csalják a kö­zönséget. — Gyulafehérvárit néhai Fogarassy Mihály püspök könyvtárát egyelőre a Batthyány-intézetben helyezték el s a becses könyvtár számos hírlapon kí­vül 2296 művet tartalmaz 4273 kötetben és 561 fü­zetben.­­ Temesvárit tegnapelőtt meleg ovációkkal fogadták az odaérkezett Tisza Lajos szegedi királyi biztost, kinek tiszteletére Ormos főispán fényes estélyt adott; a kir. biztos a villámvilágitási intézkedésekről és az uj színház berendezéséről ment tájékozást sze­rezni, mivel Szegeden is tervben van a villámvilágitás s épül a színház. — Székesfehérvárit Bágyoni Sz. Ödön e napokban ülte meg negyedszázados színészi jubileu­mát s a »Dózsa György« címszerepében lépett fel; a kö­­zönség tapsokkal, pályatársai értékes emlékkel tüntet­ték ki. — Mező-Kovácsh­ázán Bereczky Máté hires gyümölcs-faiskoláját a gazdasági egyesület indítvá­nyára a kormány államivá alakítja át s felügyeletével a mostani tulajdonost bízza meg. — Debrecenben a dr. Révész síremléke elkészült; 1718 ft 79 kr adako­zás gyűlt be rá, a költség 2063 ft 38 kr; a 111 forint 41 krajcárnyi hiányt az egyház tőkepénztára fö­­dözte. — Kolozsvárit egy Pradier nevű velencei volt­ közjegyző idéz egy francia erdész társaságában, hogy szemlét tartson a város egyik erdejében, melynek vágatását egy francia társulat vette meg. — Csorva­­son a múlt héten Feichtmann orvos hat leányával együtt áttért a katholikus vallásra. Budapesten élő két fia megmaradt az ősi hitben s mint halottakat gyászolta meg zsidó szokás szerint az áttérteket.­­ Nyíregyházán Heumann védő ügyvéd felebbezett a törvényszék ama végzése ellen, hogy a dadai tetem­nek csak egyes részeit küldik fel Budapestre szakér­tői vizsgálatra. — Pozsonyban a zsidó­ellenes zavar­gások miatt elfogottak közül a járásbíróság kedden hat embert csekélyebb büntetésre ítélt, harminchatot pedig szabadon bocsátott. — Debrecenben múlt szom­baton egy Hamza nevű cigány kunyhója beszakadt s Hamzát és leányát agyonütötte; neje élve maradt. — Nagyváradon ma végzik ki Bokor Mirát, a rozsini gyilkosság főtettesét. 1792 Ausztriai hirek. *** A tiroli országos küldöttség kedden tisz­telgett Bécsben ő felségénél. Vezetője, Rapp lovag tartományi főnök köszönetet mondott az uralkodónak nagylelkű adományáért, de egyúttal kérte a birodalmi kormány segélyét, mert Tirol maga képtelen a baj orvoslására. Ő felsége újra kifejezte mély részvétét, biztosítá a küldöttséget, hogy minden lehető meg fog történni s a derék tiroliak ne csüggedjenek. Az ural­kodó aztán hosszabban beszélgetett a küldöttekkel s részletesen értesitteté magát a katasztrófától sújtott minden egyes kerület állapotáról. *** Hajléktalanok zendülése. A bécsi rendőr­ségi épület ama helyiségében, hova a hajléktalanokat csukják el éjszakára, kedden este nagy zenebona volt. Két csavargó összeveszett, s mikor a felügyelő rendőr csitítólag közbelépett, az egyik csavargó kést rántott és arcon szúrta a rendőrt, kit aztán a segélyére sietett felügyelő őrrel a csőcselék kiűzött a teremből. Egy másik csavargó, fölhasználva a zavart, feldöntötte a lámpát és meggyújtotta a szalmazsákokat, aztán az egész csapat, vagy negyven ember, »le a rendőrség­gel« kiáltások közt ki akart törni a fogházból. De mire a kaput feszegetni kezdték, már száz főnyi rend­őrcsapat érkezett a hely­színére ; a zavargók meghát­ráltak s a főcinkosok igyekeztek elrejtőzni, a­mi azon­ban nem sikerült s harmincnégyet közülök külön cel­lába csuktak el. A gyorsan megjelent tűzoltók elfoj­tották a tüzet. *** Ausztriai hírek. A király ő felsége, megváltoztatva úti tervét, tegnap reggel helyett már kedden este elutazott Bécsből Gödöllőre.­­ Az ud­vari opera igazgatósága és Coquelin közt tárgyalá­sok folynak, hogy Coquelin társulata januárban az operaházban léphessen föl néhányszor; a terv alkal­masint sikerült, mert Coquelin kérelmét igen magas helyen pártolják. — Renan Ernő levelet intézett a bécsi Concordia írói egylethez, tudatva, hogy nem­so­kára Bécsbe jó­s felolvasást tart az egylet termeiben. — Karlsbadban tavaszkor megkezdik az új színház építését, mely 321,000 ftba fog kerülni. — Szerajevó­­ban tegnapelőtt nyitották meg a görög keleti papne­velő intézetet, báró Appel táborszernagy és báró Ni­­kolics polgári kormányzó jelenlétében. — Ötszörös lakodalom volt e hó 9-én Dora galíciai faluban egy parasztgazda házánál; az özvegy családapa, huszon­négy éves fia és három leánya egyszerre tartották es­küvőjüket, takarékosságból, »hogy a násznép keve­sebb pálinkába kerüljön«. — Arany János szobrára az osztrák államvasut bécsi igazgató tanácsa száz­azot utalványozott. — A prágai német egyetemen a cseh hittanhallgatók vonakodnak elfogadni a német igazoló­jegyet, a rektor pedig kereken megtagadta cseh nyelvű igazolványok kiállítását s igy az illetők egyelőre sem­miféle igazoló jegyet sem kapnak. — Triesztben az iparegyesület és a munkásegylet állandó iparmű-kiál­­lítás szervezését tervezik s e célra gyűjtést indítanak meg, de a helytartó rendelete értelmében csupán Trieszt városában. Külföld. „Feodora“, Sardouus drámája, hétfőn került először színre a párisi Vaudéville-színházban. Mint egyik tudósító jelenti, Sardou­­s, a címszerepet ábrá­zoló Sarah Bernhardt is teljes sikert arattak taps, vi­rágdobás alig akart véget érni. A színházi habituék négy-ötszáz előadást jósolnak a darabnak, de az kétes, vájjon más színpadokon is oly nagy lesz-e a hatása. A mű nagy virtuozitással van megalkotva, idegrázó hatásra van számítva, de éppen ez lehet hátránya más színpadokon, a­hol nincs egy-egy Sarah Bernhardt, ki e szerepben legnagyobb diadalai egyikét aratja. *** Francia műitész Makartról. Makartnak, a bécsi dédelgetett festőművésznek »Öt érzék« című képciklusa most tudvalevőleg Párisban van kiállítva. A »Temps« műitésze, Paul Mantz, így ír róla: »A szellemi tartalom egyenlő a semmivel, az öt érzékről való dal öt strófáját ismert nóta szerint énekli. A túl­terhelt háttér árt a mez nélküli alakoknak melyek nem oly üdék, mint nyugalmasabb háttér mellett ta­lán lehettek volna. A mintázásban haladás mutatko­zik, de Makart, sajnos, mégis csak naturalista maradt, ki mintájának többé-kevésbbé szerencsés valódiságán nem tud fölülemelkedni. Makart érti, a formák prózá­ját, de nem érti költészetöket. Az »it érzék« alakjai csak középszerűen jellemzetesek, nem szépek és mint típusok nem igazak«. *** Louis Blanc és Girardin Emil. A febru­ári forradalom lelke, tudvalevőleg a meghalt Louis Blanc volt. 1848. február 24-én, midőn Lajos Fülöp király aláírta Barrot miniszterelnök elbocsátását, Gi­­rardin Emilt jelentették be. »Mi baj ?« kérdé a király. — »Az, felséges uram, hogy szükséges erélyes rendsza­bályokhoz nyúlni«.— »És minőkhöz?« kérdé a király,a mig egy pillantást váltott a jelen volt Montpensier herceggel, Thierssel, Rémusatval és Merreauval. »Méltóztassék leköszönni.«— »Leköszönni ?«—»Min­den tétovázás nélkül !« — »Nemours herceg, fiam ja­vára?« — »Nem akarják!« — »Tehát kit akarnak?« kérdé boszosan a király. »Az orleansi hercegnőt, mint régenst!« — »Tehát azt gondolja, hogy lóra üljek?« — »Ez nagyon kompromittáló volna. Itt a zsebem­ben a proklamáció készen: »A király leköszönése. Az orleansi hercegnő régenssége. A kamra feloszla­­tása. Általános kegyelem.« A király leroskadt karszé­kébe. E pillanatban puskaropogás hallatszék a Palais Royal tájáról, a lövések megreszkedtették a Tuileriák ablakait. A király fölugrott és megtörve mondá: »Le­köszönök !« — »Siessen,« kiálták a jelenvoltak Girar­­dinnak, »tudassa ez elhatározást!« Girardin távozott. Akivel először találkozott, az Louis Blanc volt, »Nos ?« kérdé ez. »Az orleánsi hercegnő régensségét ajánlot­tam,« felelt diadalmasan a híres író. Louis Blanc vál­lat vont. »De nem uram, mi az ön hazafiságára és nem udvariasságára számítottunk! Semmit sem ér a pac­tum! »És bizony sohasem is lett kormányzónő az orle­ansi hercegnőből. *** Sulla Karolina k. a., a párisi nagyopera énekesnője, ki a »Francoise de Rimini« szerepét al­kotta meg, elhagyja a színpadot. Férjhez megy a gaz­dag Edouard Uhring gyároshoz; a vőlegény 28 éves és családja régen közeli viszonyban áll Salla kisasz­­szony családjához. Az énekesnő igazi családi néven Septaveau grófnő és unokája Bourbon grófnak, XVI. Lajos testőrkapitányának, ki a nagy forradalom alatt, nejével együtt a nyaktiló által múlt ki. ***■ Operette-jelenetek. A legutóbbi török kor-­ mán­yváltozást, mely Abdul-Hamid szultán szeszélyes­ ’­s­kedését annyira jellemző, a konstantinápolyi diploma­

Next