Fővárosi Lapok 1883. június (126-151. szám)

1883-06-27 / 148. szám

* Kitüntetések. Beke Antal erdélyi kano­nokot és dr. Duka Tivadart harmadosztályú vas­korona renddel díszité föl a király; ez utóbbit a lon­doni magyar egylet érdekeinek buzgó előmozditásáért. — Pillischer Jakab, ki szintén e magyar egylet körül szerzett érdemeket,s Laky Lajos deb­receni tanácsnak a Ferenc József lovagkeresztjének tulajdonosai lettek. * Kossuthról híreket hozott Helfy Ignác, ki tegnapelőtt érkezett haza Olaszországból. Turinban egésségesen találta az egykori kormányzót, ki azon­ban az utolsó két nap gyöngélkedett. A jövő hó kö­zepe felé a piemonti hegyek közé megy pihenni. Mert egy idő óta sokat dolgozott s a törvényhatóságoknak küldendő válaszokat is összeállitá, hogy maga adja ki kötetben. Nővére, Ruttkayné mellette van, de ősz­­szel nehány hetet hazánkban fog tölteni. Ifjabbik fiát (Lajost), ki a közlekedés terén tekintélyes állást fog­lal el, közelebb »commendatore« címmel tüntette ki az olasz kormány. A Párisba ránduló magyar társa­ság elfogadásánál, mint az »Egyetértés« írja, minden ünnepélyes beszéd vagy lakoma mellőzve lesz. * Az evangélikusok középiskolája, mely nagy idő óta folyvást fentartja és gyarapítja kitűnő hírét, teg­nap délelőtt tarta meg évi zárünnepét, a dísz­teremben, nagyszámú közönség jelenlétében. Az isko­lás fiúk karéneke és Aranyból vett két szavalás után, dr. Fröhlich Róbert igazgató tartott beszédet, buz­dítva a gyöngébb tanulókat javulásra, a jókat pedig további szorgalomra, hogy a hánnak és egyháznak de­rék polgárai lehessenek. Majd felolvasták a jeles rendű tanulók névsorát. A nyolc osztályban összesen nyolc­vannégy van, jeléül, hogy ez intézetben csak igen jó tanuló kapja meg az »általános jeles« osztályzatot. Kihirdették és kioszták az ösztöndíjakat, melyeket Szelényi Jenő, Erős Sándor, Képesi Endre és Klein­­ráth Gyula gimnazisták nyertek meg. A Székács aranyat Klemant Pál nyerte. Az elhúnyt dr. Kari János tanár által hagyott egy aranyat pedig, mint a természettudományban legjobbnak bizonyult negyedik osztályi tanuló, Szeremley Lajos. Pályadíjat öten kaptak: az Arany János nevét fölvett önképző kör három arany díja közül kettőt Propper Ernő (7-dik osztálybeli) nyerte el, egyiket balladával, másikat a »Sängers-Fluch«-nak hangsúlyos alexandrinusokban való fordításával; egyet Vajkay Rezső (8. o.) »a cso­dás Buda Halálában« című munkájával. A Döbrentei­­arany Wolner Ödöné (8. o.) lett, legjobb stíljéért. Az egyháztörténeti díjat ifj. Lauffer Vilmos (8. o.) nyerte a »pápaságról« irt művek legjobbikáért, a Tabitha­­egylet aranyát pedig Vadnay Tibor (4. o.) a »jóté­konyságról« irt legjobb pályaműért. Végül az igazgató és dr. Vasskó Endre főfelügyelő tartottak zárbeszéde­ket, az év eredményéért köszönetet mondva a jeles tanári karnak. A szülők is csatlakoznak e köszönet­hez, mert ez intézet tanárai jelesen tanulnak, fegyel­met tartanak s igen lelkiismeretesen veszik hivatásu­kat. Köztük a legkitűnőbbek egyike, dr. Scholtz Ágost a jövő tanévben már az egyetemen lesz mennyi­­ségtani tanár, dr. Petzwall utódja. A középiskola, melynek köréből odalép, büszkeséggel jegyezheti föl e veszteségét. * A mai zongoráról Erkel Ferenc, ki jeles zongorajátszó és tanár, hibáztatólag nyilatkozott a zenetanárok küldöttsége előtt, mely neki a dísztagság okmányát átnyújta. Azt mondta, hogy a mai zongora rendkívül igénybe veszi a fizikai erőt s ezért van el­terjedve a nehézkes, kemény játék s a kéznek idő előtti reszketése. A zongorakészítőknek — úgy­mond — be kell előbb utóbb látniok, hogy ezzel nem tesznek szolgálatot s a hangszer mechanikáján könnyíteni fognak. * Szerencsétlenség. A rakodó parton, a Petőfi­­tér melletti győri kikötőnél munkások egy nyolcvan mázsás gőzgépet igyekeztek hajóra szállítani. A ra­kodó híd azonban a nagy teher alatt leszakadt s a munkások a géppel együtt, a Dunába zuhantak. Ti­zenöt munkást sikerült kimenteni, de egy (Kozári Gyula, siklósi születésű szerkovács, 25 éves,­ a vízbe veszett. A rendőrség rögtön vizsgálatot indított s a hidráját korhadtnak találta. * Szomorú vég. Braun Cecil tizenhat éves szép lánynak az atyja még nem rég vagyonos kereskedő vott. De megbukott, nehéz kenyérkeresetre szorult s egy bal­eset következtében meghalt. Lánya varrónő lett. Egy becsületes iparos megkérte a kezét, ígérve neki tisztes tűzhelyet, de feltűnt az emberi nemmel egyidős kí­gyó is — ígérve kényelmet, könnyű életet. Fájdalom, ez utóbbira hallgatott, s mivel benső furdalása támadt, ezt méreggel némitá el. A szép fiatal lányt holtan szállították be a Rókus-kórházba. * Rövid hírek. A belügyminiszter köszöne­tet nyilvánított gróf Nákó Kálmánnak, ki Nagy- Szentmiklóson »Berta-kórház« címmel saját költsé­gén magán-kórházat létesített s fentartási költségeit is nagyrészt elvállalta. — A várbeli helyőrségi templomban junius 28-dikán ü­nnepélyes gyászmise lesz V. Ferdinánd király emlékére. — A technoló­giai iparmúzeum felügyelő bizottságát a közoktatás­­ügyi miniszter kinevezte; elnök gróf Zichy Jenő, al­­elnök Gerlóczy Károly alpolgármester, a bizottsági tagok száma pedig tizennégy. — A főváros második kerületének képviselője, dr. Darányi Ignác, a válasz­tók egy küldöttségének kívánságára, csak szeptember­ben fog beszámoló beszédet tartani. — A nyilvá­nosság mindig több területet foglal el a magánéletből, olyat is, mely nem tartozik a nyilvánosság elé; eddig csak fejedelmi személyek keresztelőiről írtak a lapok; tegnap már egy budai hivatalnok kis­lányának ke­resztelője is le volt írva egyben; ne váljék szokássá! — A budapest-újszőnyi vasút kisajátítandó területé­nek politikai bejárása tegnap kezdődött meg Pest me­gyében. — A gazdasszony-egylet szent-istvánnapi nagy mulatságán, az Orczy-kertben, hideg ételek, cu­korsütemények és hűsítő italok nagy kiállitását is tervezik. — A váci­ körut és fegyvergyár-utca sarkán álló régi emeletes ház átalakításához, új gyermek­­­menhely céljaira, augusztus elején fognak. — Bel­ügyminiszteri intézkedés történt, mely szerint a nemzeti címert jóhiszeműleg használt kereskedők még három hóig árusíthatják ily címerrel ellátott cikkei­ket. — A váci követválasztás vesztegetési perében a vesztegetéssel vádolt dr. Csányi János sződi választó­polgárt a kúria egy havi fogságra s 500 frt bírságra ítélte; a megvesztegetett 19 sződi választót pedig egyenként nyolc-nyolc napi fogságra s busz írt pénz­büntetésre.­­ A Duna átadása következtében a fő­városi vészbizottság tegnap ülést tartott, de bár a bu­daiak panaszkodtak, hogy a pincékben víz van, a bi­zottság kimondta, hogy a zsilipek elzárása nem szük­séges, sőt nem is tanácsos, mert egy hirtelen zápor ese­tén a belvíz elborítaná az utcákat és pincelakásokat.­­ A magyar jogászgyűlés ez idén nem tart gyűlést, bár alapszabályai ezt kívánják; a tavalyi tárgyalások gyorsírói följegyzése még nem jelent meg. — A köz­lekedésügyi miniszter július hóban szaktanácskoz­­mányt fog egybehívni a Rába és Rábca szabályozása, valamint Győr városának az árvíztől való megvédése ügyében. — Az Orley-jubileum alkalmából Kamer­­mayer Károly a főváros nevében is intézett üdvözlő iratot az érdemes tanítóhoz. — A „Függetlenségi azt újságolja, hogy az igazságügyminiszter elhatá­rozta Szeyffert közvádló visszahívását Nyíregyházá­ról, a vádindítvány megtétele előtt; ugyan a lap sze­rint, Gräfl főispán jelenté a kormánynak, hogy a Szeyffert elleni ingerültség rendkívüli intézkedéseket tesz szükségessé s a Nyíregyházán levő honvédhu­­szárság éles töltényekkel ellátva áll készen.­ ­ A tisza­eszlári bűnper tárgyalása. Nyíregyháza, akár örül akár nem, ez idő szerint leg­híresebb városa Európának. A teljes politikai szélcsend, mely most uralkodik, még inkább kapóssá teszi a szenzációs bűntárgyalás hireit s a nyugati államok sajtója és közönsége is nagy érdeklődéssel kiséri. Párisi és londoni nagy lapok vezércikkeznek az ügyről s az angol sajtó legtekintélyesebb közlönye, a »Times«, valamint a legkomolyabb francia lap, a »Journal des Débats« a sötét középkor babonáinak föl­­elevenítését látják az eszlári pörben, megrójják a magyar kormányt és sajnálkoznak a nép fölött, mely még annyira hátra van, mikor a nyugati népek már rég fölülemelkedtek a fanatizmus e tévelygésein. Berlinben, hol nagyon erős az antiszemitizmus, mág nagyobb az érdeklődés. Itt az a fur­csaság is esett még, hogy a »Berliner Tagblatt« olvasói tu­dakolván, milyen bíróság ítél a vádlottak fölött, a magyar dolgokban járatlan szerkesztőség az osztrák-magyar nagy­­követséghez fordult fölvilágosításért és kitűnt, hogy nagy­­követségünk­­ nem tudja. Azt felelte ugyanis, hogy Ma­gyarországon bűnügyekben esküdtszék ítél. Bécsi lapok a szenzációs hírek egész raját közlik s egyik szerint legközelebb egész csöndben királyi biztos megy Budapestről Nyíregyházára, hogy a per folyamára felügyel­jen ; egy másik hír arról tud, hogy Scharf Móricot mind­járt a tárgyalás után megkeresztelik és elviszik, nehogy ké­sőbb olyan dolgokat beszéljen, melyek bizonyos körökre nézve kellemetlenek lehetnek. Csodálkozni különben alig lehet a sok téves tudósításon, mikor maga Nyíregyháza foly­ton tele van az izgalmas hírekkel, melyeket egyik napról a másikra megcáfolnak. Most egy távirat alaptalannak nyil­vánítja a hírt, mintha a Szeyffert köz­vádló elleni támadá­sokért sajtópert indítanának. Szeyffert maga kívánja, hogy a főügyészség semmiféle támadást se vegyen figyelembe. Ónody Géza képviselő maga cáfolja meg azt a hírt, mintha vasárnap együtt jött volna Baryval vissza Eszlárról. Egy újabb távirati szerint, gróf Slippenbach katonai térparancs­nok hivatalosan felvilágosítást kért Korniss elnöktől ama katonatisztet illetőleg, ki Friedmann védő szerint a tanuk­kal érintkezett; ez ügyet azonban Friedmann nyilatkozata által elintézettnek tartják. Az »új tanú« dolgában az a hír, hogy Cseresné volta­­kép semmit sem látott, csak hallomás után beszélt; egy má­sik távirat szerint, Zoltán alispán továbbra is fegyveres őri­zet alatt tartja Eszláron a gyanúsított Grossbergnét. Maga a tárgyalás már kezdett veszteni izgalmas vol­tából, mígnem Scharf Móric első vallatóira , Péczely Kál­mán törvényszéki írnokra és Recsky csendbiztosra nem ke­rült a sor. Ezeket megelőzőleg a tanuk hosszú sora vallott mindig ugyanazon dolgokról és olyformán, hogy sem a vád, sem a védelem nem sokat erősödött belőle. Az eszlári tanuk, kivált az asszonyok és leányok, sok zavaros dolgot beszél­nek össze, tagadják egymás állításait s szemtől szembe ha­zugsággal vádolják egymást. Csuga Dánielné pl. kereken állította, hogy Taubnéval nem csak szombaton, hanem va­sárnap is látta a saktereket, Taubné épp oly kereken ta­gadta. Friedmann védő aztán beidéztetni kívánt téglási ta­nukat, kik bizonyítják, hogy az egyik vádlott vasárnap már Tégláson volt. Erre aztán Csugáné később kijelentette, hogy hát nem egészen biztos abban, hogy a saktereket va­sárnap is látta volna. Vámosi Julcsa tizennyolc éves cseléd­del meg Solymosiné és leánya Zsófi jutottak szintén megol­datlan konfliktusba, mert Vámosi Julcsa azt vallotta, hogy egy órakor délután látta Zsófit beszélgetni Eszterrel, sőt hallotta is, mikor Zsófi kérdezte Esztertől, mert olyan szo­morú, talán megverték. Zsófi ezt tagadta, anyja meg azt is állította, hogy Vámosi Julcsa nem ismerte Esztert. Mindezek a vallomások nagy körülményességgel foly­ván, a közönség érdeklődése megcsökkent és hétfőn a bíró­ság helye mögötti szobában úri nők már nem voltak jelen. Az eszlári elparasztosodott zsidók különben nem érdektelen alakok; nyelvben, szokásokban utánozzák a népet, az asz­­szonyok bokorugrós szoknyában jelennek meg, tősgyökeres magyarsággal beszélnek, de nagy ijedezve, saját maguknak ellen mondva, mert azt hiszik, minden szavuk nyakát szeg­heti a vádlottaknak. Az érdeklődés ismét nagyobb lett, amint Péczely Kálmán törvényszéki írnok kihallgatására került a sor. Ez elmondta, mikép Scharf Móric felügyeletével lévén meg­bízva, szép szóval hogy bírta rá vallomásra a fiút, mikor Nagyfalun volt vele Recsky csendbiztosnál. Szeyffert köz­vádló keresztkérdéseinek némelyikére azonban zavartan fe­lelt. Többek közt azt mondta, hogy kérdezte a fiútól, ki hívta be Solymosi Esztert s Móric az felelte : »apám hivatta be« ; a közvádló erre megjegyzé, hogy ez nem lehet, mert akkor még senki sem tudta, hogy hívták-e a leányt Scharfékhoz. Péczely a jegyzőkönyvekre hivatkozott, de a közvádló szerint, éppen a vizsgálati iratok bizonyítják, hogy akkor még nem lehetett senkihez ilyen kérdést intézni s e kérdést, úgy látszik, Péczely tette először. Heumann védő meg azt konstatálta, hogy Péczely szerint Móric azt mondta, hogy ismerte Esztert, a jegyzőkönyv pedig ellenkezőt bizonyít. Izgalmas jelenet volt, midőn ekkor az öreg Scharf fölugrott és Péczelyre rákiáltott, hogy : olyan öreg ember úgy hazudik a törvényszék előtt! »Maga kényszerítette rá a fiút, maga volt az első tanítója, a­ki tanította hazugságra!« téve hozzá. Az elnök közbeszélt, hogy »ne sértegessen senkit, mert . . . .« mire Scharf, visszaroskadva székére mondá: »Megyek a börtönbe.« Tegnap, kedden, a tárgyalás hetedik napján ismét nagy izgalmak közt folyt a tanúkihallgatás. Nem ritkán szinte úgy látszott, mintha nem is a fakterek állanának vád alatt, hanem azok, a­kik a vizsgálat végrehajtásánál szere­peltek. A védő­ügyvédek megdöbbentő leleplezéseket tettek, különösen Eötvös Károly, ki a Scharf Móric felügyeletével kezdetben megbízott Péczely Kálmánra mint olyan em­berre mutatott rá, a­ki kegyetlenséggel elkövetett gyilkos­ságért tizenöt évre volt elitélve és ebből tizenkettőt ki is töltött. Ez rendkívüli szenzációt okozott. Az ülés nagy ré­szét azután még a vizsgálat szabálytalanságainak kimutatása töltötte be. Az ülés kezdetén Friedmann Bernát védő ügyvéd azt kérte, hogy Recsky András csendbiztos és Scharf Móric teljesen el legyenek különítve és egymással semmikép se érintkezzenek, mert alkalmasint szükséges a Péczely és Recsky vallomásaira nézve előkészületlenül hallgatni ki Scharf Móricot. Aztán újra konstatálta, hogy Bary ismét a hallgatóság közt van s mert most oly körülmények merültek fel, melyek Bary kihallgatását teszik szükségessé, kéri a tör­vényszék határozatát, vájjon maradhat-e Bary a teremben. Korniss elnök erre azt felelte, hogy ez az ő jogkörébe tar­tozik s míg a törvényszék nem rendelte el Barynak mint tanúnak kihallgatását, addig Barynak joga van jelen lenni. Ekkor Szeyffert főügyészi helyettes indítványozta, hogy Bary hallgattassák ki arra a körülményre nézve, kecsegtette-e Scharf Móricot azzal, hogy ha vallani fog, apjának nem lesz bántódása ? A törvényszék visszavonult s félóra múlva kihirdette határozatát, mely szerint Barynak tanúskodása nem szükséges, mert vizsgálóbírói eljárásának eredménye az iratokban van feltüntetve; ha pedig mulasztás vagy törvény­telenség történt, azok iránti kihallgatása nem tartozik e vég­tárgyalásra. Szeyffert közvádló ez ellen semmiségi panaszt jelen­tett be. Ezután kezdődött Péczely Kálmán tanúnak kihall­gatása. Legelőször az elnök kérdéseire felelve, azt mondta el, hogy a vizsgálati jegyzőkönyveken, bár nem ő írta, azért van neve aláírva, mert a vallatásoknál mindig jelen volt; a jegyzőkönyveket azért nem írta, mert másféle dolgokat vég­zett. Szeyffert közvádló kérdésére azt felelte, hogy Eszlárról a vizsgálóbíró tudtával vitte Scharf Móricot Nyíregyháza helyett Nagyfaluba, hol Recsky csendbiztosnál haltak meg. Itt vallott Scharf Móric először s ő erről jegyzéket, de nem jegyzőkönyvet vett fel s értesítette Baryt, hogy hallgassa ki tovább a fiút, mert ő, Péczely betegen fekszik. Mikor a köz­vádló erre megjegyzé, hogy a betegségről a jegyzőkönyvben nincs szó, Péczely azt felelte, hogy igen is van, mire a köz­vádló felolvasta az illető jegyzőkönyvet, melyben beteg­ségről semmi említés sincs. Elmondta még Péczely, hogy amaz éjjel, miután Baryt értesítő, lefeküdt, Scharf Móric is ugyanabban a szobában feküdt le. Mikor később Bary meg­jött, kihívták Móricot, de ő, Péczely nem ment vele, mert nagyon beteg volt. 958

Next