Fővárosi Lapok 1883. június (126-151. szám)

1883-06-28 / 149. szám

volna, mit látott a zsinagógában és hogy ő, Scharfné, hall­gatást parancsolt volna neki, hazugságnak nyilvánítja, a kis Samu fecsegését pedig úgy magyarázza, hogy a keresz­tyén házakhoz mindenfelé behivogatták, beszéltek előtte, hát a gyerek is mondta. Korniss elnök ezután Scharf Móricot hivatta be. Mi­előtt a fiú bejött volna, Eötvös Károly védő konstatáltatni kívánta, hogy a fiú időközben naponként hol tartózkodik, szülei, rokonai felügyelete alatt állt-e vagy »önálló háztar­tást vezet ?« Az elnök erre megjegyzi, hogy a fiú közigaz­gatási felügyelet alatt áll és Friedmann védő kérelmére a többi tanultól elkülönítve van itt egy szobában. A fiút aztán szembeállították a mostoha-anyjával és atyjával. Hogy kést fogott mostoha-anyjára, azt megval­lotta, de ez két évvel ezelőtt történt; hogy baltát is dobott volna egyszer utána, arra határozottan kijelenté, hogy nem igaz. Aztán újra elmondta, hogy Eszter volt bent náluk a gyertyatartókat eltenni, hogy mikor ő a templom ajtajától visszajött, elbeszélte Eszter megöletését s mostoha anyja parancsolta neki, hogy hallgasson. Azt is ismételte, hogy Becskynél nem bántották, csak örökös rabsággal fenyeget­ték. Hermann védő felszólalására az elnök ráparancsolt a félrenézegető fiúra, nézzen az anyja szemébe, megtette s mikor Scharfné minden állítására rámondta, hogy hazug­ság, a fiú megmaradt állítása mellett. Scharfné megjegyezte, hogy a baltával történt támadást tanúval tudja bizo­nyítani. Mint az első alkalommal, most is izgalmas jelenetek következtek az apa és fiú közt. Az öreg Scharf felállt, Mó­ric elé ment és kérte, ne döntse veszedelembe szüleit s az öreg embereket, de a fiú megmaradt vallomása mellett. Scharf József kérdé: »Emlékszel-e, hogy Eszter eltű­nése után egy héttel beszélted: megkerült a leány Tolcs­­ván , hogy mondhattad ezt, ha láttad megölve?« .— Erre azt felelte, hogy szülei parancsolták, hogy így beszéljen. Apja kérdésére kijelente, hogy nem akar zsidó maradni, mert a zsidók megölnék és mert a zsidók most úgy vannak Magyarországon, hogy kikergetik őket. Midőn apja mondta, hogy »százan esküdtek meg ellened, száz ember több, mint te vagy«, ezt felelte : »Áluíthatnak száz tanút, de én lát­tam, a­mit elmondtam«. — »De téged felakasztanak, mert te maradsz benne«.— »Akkor felakasztanak, de azt mond­tam el, a­mit láttam.« Scharf József megjegyzé, hogy ő nem haragszik, kérte a törvényszéket, adják Móricot csak tíz percre az ő kezébe és kisül az igazság. Aztán kényezve ült le. Eötvös Károly védő kérdésére Móric kijelente, hogy mióta a megyeházán van, nem szabad neki mindenkivel beszélni, csak a­kivel a várnagy megengedi, sétálni is vele, vagy egy pandúrral megy, olvasmánya a lapok közül a »Függetlenség« és a »Budapest«. Hogy a tárgyalás végez­tével haza megy-e, nem tudja­ őrizni azért érzik, nehogy a zsidók megöljék, mert ellenök vall; ezt onnan tudja, mert egyszer két zsidó be akart hozzá nyomulni. Szembe állították a fiút Leskó Máriával, Recsky csendbiztos volt­ szobaleányával is, ki szemébe mondta, hogy Recsky verte és pofozta. Móric kijelente, hogy ebből egy szó sem igaz. Elárulta azonban, egyik távirat szerint, hogy összehozták Recsky ama cselédjével, ki a verést tagadta; ez vallomásaik összeegyeztetése céljából történt volna. A táv­irat azonban erről csak röviden és zavarosan szól. Mikor Leskó Mária azt mondta, hogy Nagyfaluban az ablakon át látott be a szobába, hol vallatták, Móric azt felelte, hogy »azt nem is láthatta, mert az ebédlőben voltunk.« — »Nem az irodában?« — kérdé az elnök. — »Az irodában Péczely úr itt, de a vizsgálóbíró az ebédlőben volt.« Leskó Mária megmaradt a mellett, hogy Recsky akkor ütötte Móricot, mikor Bary ott volt; mondta továbbá, hogy Móric, mikor Nagyfaluból elvitték, sápadt volt és reszketett. A fiú erre mosolyogva felelé: »Én reszkettem ? Egy szó sem igaz belőle.« Ezután nagy feszültség közt kezdődött Barcza Dániel debreceni csendbiztos kihallgatása. Barcza előadta, hogy ő eleinte saját buzgalmából aztán Jekelfalussy miniszteri taná­csos és Kozma királyi főügyész bizalmas meghagyására nyo­mozott, megnyerte az eszlári ügy szereplőinek bizalmát, töb­bek közt Henter várnagyét is, kinek jelenlétében sikerült egy­szer kihallgatnia Móricot, Henter biztatására papírt vett elő és jegy­ett. Móric eleinte rendes vallomását mondta el, de Bar­cza intésére aztán egyszerre így szólt: »Ha az igazat kell el­mondanom, hát én nem láttam semmit«, aztán elbeszélte, hogy nem ütötték, csak fülét cibálták és örökös rabsággal fenyegették. A jegyzéket e vallomásról Henter követelésére elégette, de másnap leirta emlékezetből, még pedig híven, erre kész esküdni. Móric, midőn szembeállították Barczával, mindent tagadott; egyszer, úgy­mond, Barcza kihallgatta ugyan s ő elmondta az esetet, de Barcza folyton ismételte, hogy az nem lehet igaz, tehát ráhagyta, legyen nem igaz. Henter vár­nagy szintén tagadott mindent, aztán fölemlíté, hogy Bar­cza sok pénzt ígért neki, ha az ügy jól dőlne el. Barcza erre kijelenté, hogy ő két­ezer frtot ígért Henternek, mert hiszen ötezer forint volt ígérve annak, a­ki nyomra vezet. Henter hivatkozott Polak hetesre is, ki aztán azt vallotta, hogy őt Barcza meg akarta vesztegetni, térítené el Móricot. Eötvös Károly védő keresztkérdéseire Henter nem tudott fe­lelni s fáradsággal menté magát. Barcza kihallgatása közben Korniss elnök jelenté, hogy értesítést kapott, mely szerint Barcza Debrecenben azt mondta, hogy leendő vallomásáért sok pénzt kap a zsi­dóktól. Barcza erre megjegyzé, hogy ez nem igaz s azoktól ered, kik Barynak a díszserleget adták. 965 V­idék. ** Nyíregyházán julius 3-dikán lesz a r­e­f. templom fölszentelése. Előtte való nap dél­utánján érkezik meg Révész Bálint debreceni püspök, kit az indóháznál ünnepélyesen fogadnak. Másnap fél­­tizkor kezdődik a templomszentelési istentisztelet, közreműködnek a sárospataki iskola énekkara s a tiszaháti dalegylet. Imát a püspök, alkalmi prédiká­ciót Lukács Ödön helybeli lelkész mondanak. Lesz ez alkalommal keresztelés Illyés Bálint kisújszállási lel­kész által, esketés, melyet Peterdy Károly esperes végez, úrvacsora is, melyet Kiss Áron esperes oszt. Végül püspöki áldás és ének. Délután közebédet ren­deznek a nagy vendéglőben, hat órakor egyházi or­gona-hangversenyt a templomban, (belépti díjakkal az egyház javára), erre pedig táncmulatság ugyane célra. ** Kis­ Jenőn tegnap várták az Erdélyben mindenütt nagy szívességgel fogadott József főherce­get. Oda megy Klotild főhercegnő és lányaival. A csa­lád fogadására nagy előkészületek történtek, bandé­rium alakult s kivilágítás lesz, mert e birtokán elő­ször fog most a főhercegi család több hetet időzni. ** Szinyér-Váralján, a református dalegylet e hó 24-dikén sikerült nyári mulatságot rende­zett az iskola udvarán, egy e célra készített és szépen földíszített zöld sátor alatt. A vigalom esti 7 órakor vette kezdetét s a folyton legjobb kedvben levő társa­ságot csak a felkelő nap sugarai bírták elválasztani a táncteremtől. A nagybányai első népzenészek szép já­tékára és a dalegylet által a szünetek közt előadott népdalokra sokáig fognak a jelenvoltak visszaemlé­kezni. A hölgyek közül ott voltak: Domokos Sán­­dorné, Wolkenberg Károlyné leányával Gizela kis­asszonynyal, Warga Vilmosné (Felső-Bányáról), Nagy Lajosné, Szucz Endréné (Szénfaluról), Szabó Lajosné leányával, Budaházi Istvánná (Egerből) ; to­vábbá Bartók Ida k. a. (Bartók Lajos költő nővére), Makrai nővérek sat. ** Parádról írják: itt is az a baj, mint most tán minden fürdőben, a jég hideg, szeles s tavaszi, néha pedig téli ruhát is kell hordani. Vendég nincs még sok, de naponkint érkeznek s a szobák majd mind le vannak előre foglalva. E napokban vacsora után volt már egyszer tánc is, mely tizenegyig tartott. Részt vettek benne: Suhajda Emma, Locsteinerné, Csató Zsuzsika s többen. Ott voltak Kovácsné Jász­berényből, Bordács Máténé Mező-Túrról, Suhajdáné, Szilassyné (ügyvéd neje) s más úri nők. ** Hymen. Szegeden dr. Gaal Jenő orsz. képviselő esküvője szombat este lesz Varjassy Lenke kisasszonynyal, honvéd-törzsorvos leányával.— N­a­gy­­váradon Csizik Gizela kisasszonyt eljegyezte Gün­­disch György cs. kir. hadbíró százados. — Eszter­gomban Benedikty Gyula gyógyszerész nőül vette Máj­er Mariska kisasszonyt, ottani gyógyszerész leá­nyát. — Szegszárdon Nagy József dunavédgáti pénztárnoknál kettős menyegző volt: Nagy Erzsikét Laky Sándor, Nagy Mariskát pedig Mathisz Kálmán vette nőül; mind a kettő adófelügyelőségi számtiszt. ** Kalocsán a jóhírű tűzoltó-egylet e hó 23-dikán színi előadással egybekötött táncvigalmat rendezett. A műkedvelők mind jól megfeleltek a vára­kozásnak s dicséretre méltón adták elő szerepeiket. A jól sikerült táncvigalmon, melyen reggel négy óráig táncolt a derék magyar város fiatalsága, jelen voltak: Belházy Sarolta, Eötvös Gézáné, Fittler Gizela, Ga­­járy Irén, Kazal Irma, Pozsgay Róza, Ringenbach Mariska, dr. Ringenbach Dezsőné, Szabó Fánika, Tomschits Viki és Nina s még sokan. ** Halálozások. Kecskeméten elhunyt Kövér Györgyné szül. Mautz Ida asszony, 24 éves korában. — S­z­a­k u­d­­rassó-szörénymegyei község­ben Fogarassy Vazulné szül. Házy Margit asszony. — Nagyváradon Friedmann Sámuelné, tekinté­lyes polgár neje. ** Somogyban is »eszlári rejtély«-féle történet volt keletkezőben. Tabon farsang óta Weisz Adolf zsidó tanítónál egy Kranicz Juli nevű keresztyén lány szolgált. Mivel rosszul viselte magát, elbocsátotta a gazdája. De nem mert szigorú apja házához menni, hanem másfelé vette útját. Hetek múlva híre terjedt, hogy tán vérét vették. Az anya kétségbeesve kereste lányát, az emberek suttogtak, az alispánnak is bele kellett szólni az ügybe s végre épp a nyíregyházi tár­gyalás első napján kiderült, hogy a lány jó egésség­­nek örvend s szülőfalujától (Egrestől) egy órányira P.­Kapolyban, libákat őriz. ** Vidéki hírek. Pozsonyban Stampfel Ká­roly kiadásában megjelent a »Magyar Helikon« című életrajz-gyűjteményből a 13-dik és 14-dik füzet. Cso­konai életrajzával dr. Radics Ferenc és Tompa Mi­­hályéval dr. Ferenczy József tollából. — Csik-Sze­­redán a polgári leányiskola évi vizsgálatai e hó 16-ká­tól 29-éig tartanak, 28-án pedig a szövészeti tanmű­helyben lesz kiállítással egybekapcsolt közvizsgálat. — Nyitramegye julius 2-án tartja közgyűlését, melyen helyettes alispánt is választ; e tisztségre három jelölt van: Szalavszky Gyula nyitrai ügyvéd, Bacskádi Jenő zsámbokréti szolgabiró és Rudnay István volt királyi táblai biró. — Hajdumegye új főispánjának, gróf Dégenfeld Józsefnek ünnepélyes beigtatása jul. 9-én lesz, egy napon a megyénél és Debrecen városánál. — A torontálmegyei gazdasági egylet közelebb tartotta alakuló gyűlését; az egyletnek 419 tagja van s elnökévé gróf Csekonics Endrét, alelnökökké Her­­telendy Gyulát és Csávossy Ignácot választották. — Alsó-Karászton, Ugocsa megyében, a múlt héten fel­szentelték a húsz éven át épített uj görög kath. tem­plomot ; a szentelést Fircsák Bazil ottani lelkész és ugocsamegyei esperes végezte fényes segédlettel és óriási néptömeg jelenlétében.­­ Abazziába tettek kirándulást a kormányzó helyettesének meghívására az angol hajók parancsnokai és törzskara a »Deli« gőzhajón. — Azándon a ref. népiskola építésére Setz­­ger Keresztély ottani nagybirtokos nyolcszáz forintot ajándékozott, noha nem ez egyház hívei közé tartozik. — Fiuméból a budapesti műegyetemi hallgatók tár­sasága a múlt héten Pólába s onnan Triesztbe ment; Bécsbe vasárnap érkeztek s ott is töltenek nehány napot. — Nyíregyházán egy antiszemita képviselő, hir szerint, panaszt indított egy hirlapiró ellen, ki őt nyilvános helyen Solymossi Eszter elsikkasztásával rágalmazta. — Uj fürdő nyílt meg közelebb Stószon, Szepes megyében, mely a stósz-szomolnoki vadregé­nyes hágó közelében, sötét fenyvesek árnyában épült. A fürdő egy részvénytársaság tulajdona s hideg-viz gyógyhely. — Kassán a konviktus jövő év szeptember havában nyílik meg 40 növendék számára. — Kolozs­várit a napokban értekezlet volt egy szeretetház fel­állítása érdekében. — Szegeden egy Kovács Ferenc nevű 64 éves, nős, alsóvárosi gazda jelentkezett felvé­telre a közkórházban ; államkölcsönnel tavaly csinos házat épített, melyet 200 forint kamathátralék miatt elárvereztek s ez úgy elkeserítette, hogy elméje meg­zavarodott. — A pozsonyi evang.­líceum hetedik osztályának egy Maier Róbert nevű növendéke agyon­lőtte magát, mert a vizsgálaton megbukott. — Rozs­nyón a villám a napokban becsapott a székesegyház torony­falába s a toronyőr lakásába hatolt, hol a toronyőr nejét lesújtotta, majd a szemközti falba fúródott s a lépcsőzet falain jött ki, egy ott álló váraljai pórnőt bal karján megsebezve; a toronyőr neje meghalt, a pórnőnek azonban nagyobb baja nem történt. — Nagy-Linken, Erdélyben, nagy tűz dühöngött, melynek egy ember­élet és 30 gazda­sági épület esett áldozatul. — Kolozsvárit özv. Cse­­kéné gyilkosait, Paduránt és Lajost a kiegészített vizs­gálat után ismét összeült bíróság újólag kötél által való halálra ítélte ; a vádlottak fellebbeztek. — Ma­­josháza pestmegyei falu nyolcvan háza közül hétfőn hatvan leégett; gyorssegélyül az alispán száz forintot utalványozott. Ausztriai hírek. *** A belga királynőhöz Rudolf trónörökös közelebb levelet intézett, melyben utasításait kérte laxenburgi tartózkodására vonatkozólag. A királyné azt felelte, hogy a meleg évszakban nincs egyébre szüksége, mint friss, tiszta levegőre és hideg vízre. Hogy Laxenburg mind a két dologban bővelkedik, arra a királyné leánykorából emlékezett, a­mikor sok vidám napot töltött ott. *** Bruckba a király ő felsége Ischlből teg­nap korán reggel megérkezett és udvari kocsin laká­sára hajtatott. Rudolf trónörökös félhat után érke­zett meg és szárnysegédeivel a tábor bejáratánál várt a királyra, ki 6 órakor jelent meg. Ő felsége kísére­tében voltak: Albrecht főherceg, Mende­, Beck tábor­­nagyok, Popp altábornagy és a külföldi követségek katonai attachéi. A király a gyakorló téren a I. Hän­del nevét viselő 10-ik és a Zsigmond főherceg nevét viselő 45-ik gyalogezred, meg a gróf Sternberg nevét viselő 8-ik dragonyos-ezred fölött tartott szemlét. Délután a tábori kórházat szemlélte meg, ma pedig a német császár nevét viselő ezred fölött tart szemlét. *** A király ifjúkorából egy bécsi lap érde­kes kis epizódot beszél. Negyven esztendővel ezelőtt, 1843. május havában a práter elkülönített részében nagy »verseny«-t rendeztek, melyről akkoriban csak udvari körök tudtak valamit. Nem tüzes paripákon versenyeztek, hanem gyalog. Nyomtatott programm is volt s ebből a részvevőknél fen maradt néhány pél­dány. A versenyfutás hét számból állott s részt vettek benne az akkor tizenhárom éves Ferenc József főher­ceg trónörökös, továbbá Károly Lajos és Ferdinánd Miksa főhercegek s még vagy tizenöt fiatal mágnás, köztök Erdődy Tamás és Ferenc grófok, úgyszintén gróf Taaffe, a mostani osztrák kormányelnök, gróf Falkenhayn földmivelési miniszter, herceg Metternich Rikárd, sat. Ferenc József főherceg háromszor »fut­tatott,« először gróf Taaffe, aztán herceg Metternich, harmadszor hat versenyző ellen. A díjak igen szeré­nyek voltak: üvegserleg, ostor és a tét, mely kerek két garasból állott. *** Nyelvkérdés az oltár előtt. Morvaország egyik városában a múlt héten egy esküvő jellemzően világítá meg a német és szláv elemek gyűlölködését. Egy német márkapár lépett az oltár elé, hogy örök hűséget esküdjék egymásnak. A pap azonban buzgó

Next