Fővárosi Lapok 1883. június (126-151. szám)

1883-06-22 / 144. szám

Szűz Mária énekkel, melyet a prépost fejtett meg. — Steindl Imre műegyetemi tanár, nyolc növendé­kével, útra kelt, hogy a műemlékek orsz. bizottságá­nak megbízásából különböző fölvételeket eszközöljön. — Erkel Ferenc vasárnap délelőtt fogadja a zene­tanárok egyletének küldöttségét, mely neki a dísztag­ság okmányát fogja átnyújtani. — Szokolyi Gyula 500 forintos alapítványt tett oly fiúgyermek számára, ki a gr. Károlyi-utcai elemi iskola negyedik osz­tályában a magyar nyelvben és földrajzban ma­gát kitünteti. — Báró Splényi Ödönnéről azt írják, hogy hajlandó lett volna a párisi ki­rándulásban részt venni s ott egy hangver­senyben énekelni; de a népszínház igazgatója kije­lenté, hogy neki Blaha Lujza asszonyra szüksége van; de hát úgy tudjuk, hogy a párisi út oly időre esik, midőn a művésznőnek épp szabadságideje van. — Bartók Lajos ismert költőnk szép nyaralót épít­tetett Leányfalván.­­ A sugár-úti tanítónő-képző intézetben teg­nap kezdődtek meg a tanítónő-képesítő vizsgálatok. A vizsgálatra most kerültek először azok, kik már a három évre kibővített tanfolyamot végezték és a kik­nek kiképezésénél a nevelőnői tiszt betöltésére is nagy súlyt fektettek. A vizsgálaton megjelentek Tre­­fort Ágost közoktatásügyi miniszter, Tóth József és Békey Imre tanfelügyelők, Ballagi Mór, Hanzély Já­nos, Galgóczy Károly igazgató tanácsosok, sat. A vizsgálat fényesen igazolta, hogy a tanfolyam kibőví­tése mily jótékony hatással volt a leendő tanítónők és nevelőnők kiképzésére. * A »Vindobona« nem szerencsés nálunk a kezdettel. Tegnap nem volt eső, de délelőtt, midőn már az előkészületeket meg kell tenni, szél fújt s ez is akadály. Ekkor az első felszállást tegnap délután­tól el kellett halasztani mára. * A redoute kis termében vasárnap (holnap­után) lesz, d. e. 11 órakor, a Siposs Antal magán-ze­neakadémiájának matinéeje, mely mintegy nyilvános vizsgálatot képez. A műsor ez: »Bátori Mária« nyi­tánya Erkeltől előadják Gyárfás Etelka, Szeles E., Wolf Lujza, Vály Matild; »Szonáta« Scarlatti-tól, előadja Markovics Mariska; »Volkslied« Mendels­­sohn-tól, előadja Gujdán Ilona; »Romance« Halevy­­től, előadja b. Beulvitz Lujza ; »Polonaise« Chopin­től, előadja Gyárfás Ilona; »Valse d’Adélé« gr. Zichy Gézától, előadja Gyárfás Etelka; »Ballada« Chopin­től, előadja Schwarz Viktória; »Ábránd« Mendels­sohntól, előadja Molnár Michaela; »Kettős« a »La­hor királya« dalműből Massenet-től, előadják b. Beul­­witz L. és Gollowitz G.; »Rigoletto« (Verdi) Liszt­től, előadja Nagy Jolán; »Polonaise« Chopin-tól, elő­adja Karn Malvin; »Szonáta« (Cis.-m.) Beethoventől, előadja Léber Margit; »Rienzi« (Wagner­) Liszttől, előadja Ráder Irma; »Chaconne« (Bach) Ráfitól, előadja Hitter Mariska; »Magyar« fantázia« 2 zon­gorára Liszttől, előadják Nagy Jolán és Siposs Antal. A műsor darabjai érdekesek, nem különben az előadások is. Szombaton és hétfőn lesznek a vegyes osztályvizsgálatok. * A budai színkörben tegnapelőtt Toldy Ist­ván »Kornéliá«-ját adták elő, a címszerepben Kiss Mihályné asszonynyal. Alakítása átgondolt, drámai és minden túlzástól menti volt. Épp úgy megtalálta a kellő hangot az elvakított leány, mint a csalódott, boldogtalan asszony és a kedvese életéért remegő nő ábrázolására. A közönség fokozódó érdeklődéssel kí­sérte játékát és a harmadik felvonás után háromszor is kihívta, továbbá többször kapott tapsot nyílt jele­netben, mit teljesen megérdemelt. Minden eddig ki­emelt jó tulajdonságát fokozva mutatta be, s megyő­­zött arról, hogy valódi drámai művésznő, kire minden társulat büszke lehet. Vállalkozása még más tekintet­ben is figyelemre méltó, mert örvendetes jelenség, hogy egy vidéki színésznő egyéb elfoglaltsága mellett, időt és kedvet talál egy írója által lélektanilag hibá­san alkotott alak tanulmányozására s megkísérli azt érthetővé tenni. A többi szereplők megfelelő keretül szolgáltak ábrázolásához, különösen Temesy szerepe Abonyiban, Dunayé pedig Pálfiban találtak jó szemé­lyesí­tőkre. A redoute-beli jelenet meglepő elevenség­gel folyt, Krecsányiné asszony és Závodszky Teréz k. a. a két debardeurt diszkréten játszta, mi dicsére­tet érdemel. Az egész előadás bizonysága volt annak, hogy Krecsányi drámai társulata még jobb az ope­rettéinél és népszínműinél. Az előadást kis közönség nézte, pedig megérdemelte volna, hogy többen nézzék. * A budai zeneakadémiában most folynak a zárvizsgálatok. E hó 29-én délelőtt s a következő na­pon este következnek a növendékek hangversenyei. Július első napján, Bogisich Mihály várbeli plébános­nak préposti beiktatása alkalmából a budai zeneaka­démia Cherubininek ünnepi miséjét fogja előadni egy régi énekkel »a boldog szűz Máriáról«. Ez éneket Bogisich prépost-plébános, a zeneakadémiának évek óta buzgó tagja, alkalmazta vegyes karra. * A vasparipa-egylet szerdán este, mint már említettük, nyilvános mutatványokat rendezett a Benz­­cirkuszban. Az iskola­ mutatványok után, akadály­ver­seny következett; ebben az egylet bécsi vendége, Kis­temann is részt vett. A verseny után Kistemann Fe­renc tréfásan mutatta be a vasparipázás tanulásának kezdetleges nehézségeit. A magán­mutatványok között, különösen Kistemann merész produkciói keltettek za­jos tetszést. Mellette Vermes Lajos és Hontschka Pál tűntek ki. A cirkusz egészen megtelt érdeklődő közön­séggel. Szombaton a bécsi vendég búcsúzása alkalmá­ból szintén érdekes produkciók lesznek. * Rövid hírek. A vörös­kereszt-egylet elnöksége a májusi közgyűlés jegyzőkönyvéről három díszkötésű példányt készíttet, a királyi pár és Károly Lajos főherceg részére. — A színi iskola három első drámai osztályának gyakorlati vizsgálatai holnap (szombaton) d. u. lesznek a nemzeti színház bérházá­ban. — A kúria szünidei két tanácsa megalakult s a polgáriban Mihaj­lovics Miklós, a büntetőben pedig Fabinyi Teofil lesznek az elnökök. — A csillagászati nyár tegnap kezdődött. — A földtani intézetnél vegyészi állomást rendszeresítettek s arra ideiglene­sen Kalecsinszky Sándor egyetemi tanársegédet ne­vezték ki. — A rabbi­képző intézetben e hó 25-én, 26- és 27-én lesznek az évzáró vizsgálatok, d. e. 8-tól 12-ig. — Pálmai Ilka asszony meggondolta magát s ügyvédje által visszavonatta a »Borsszem Jankó« egy képe ellen beadott panaszát. — A nemzeti színház férfikarából alakult négyes társulat »Apollo férfi né­gyes« címet vett fel s legközelebb megkezdi körutazá­sát a vidéken és a hazai jelesebb fürdőkben. — A budai dalárda junius 29-dikén rándul Besztercebá­nyára, onnan másnap a hermaneci papírgyárba, a Sturec-hegyre, harmadnap kisebb helyi kirándulá­sokra s este indul vissza Budapestre. — Az artézi kút kezeléséről alaptalan híreket közölt egy helyi lap, például, hogy a kút vize elégtelen a fürdő céljaira, pedig annak egy nyolcadrésze is elég; a többit a Dunába eresztik.­­ Az idei termés álta­lában nem lesz oly jó, mint a tavalyi; a rozsda sok bajt csinált s épp a legjobb búzatermő tájakon; néhol a sok esőtől hűlt meg a vetés; jég és felhőszakadás is sokfelé csinált nagy kárt; a repce csak igen kevés he­lyen jó. — A kúria sajtótanácsa elvetette Hurban pánszláv pap semmiségi panaszát, melyben a pozsonyi esküdtszéki bíróságnak Zmertich Simont fölmentő íté­letét megsemmisittetni kérte. — A lipótvárosi bazili­kánál a miniszter által utalványozott 20,000 ft elfogyott s ha a város nem előlegez, az építési munkát már a jövő héten meg kell szüntetni; igy aztán nem készül­het el e bazilika 1893-ra, a milenniumra, a mint a mi­niszter sajátlag óhajtaná.—A főzálogházban jul. 9-én a ki nem váltott ékszereket, 23-án pedig a ruhaneműe­­­ket kezdik árverelni.­­ A Franklné asszony lakásán elkövetett ékszer- és ezüstnemű-lopás tetteseinek már nyomában van a rendőrség; több tárgyat megtalált magán-zálogházakban; a Freund-féle ezüstlopás va­lószínű tetteseit pedig tegnap fogták el az utcán; ezek két alkalmazás nélküli, rovott életű izraelita, egyik asztalos, másik bádogos.­­ A fenyítő szék tegnap félévi börtönre ítélte Rudnyánszky Gyulát, öt váltó hamisításáért.­ ­ A tisza­eszlári brísiper tárgyalása. A­kik azt várták, hogy a legfontosabb tanúnak, Scharf Móricnak kihallgatása a vádlottak és védő ügyvédek k­érdéseinek kereszttüze közt határozott fordulatot ad a per­­nek, csalódtak. Izgalmas, drámai jelenetek sűrűn érték egy­mást, a lélekbúvár bő alkalmat nyert egy csodálatos jelen­ség megfigyelésére, de maga az ügy állása semmiben sem változott. A vádlottak következetesen tagadják a terhükre rótt bűntettet, a főtanú pedig rendíthetetlenül tartja fenn a vádat. De az a mód, melylyel Scharf Móric különösen a második napon szembe szállt atyjával s ennek vádlott tár­saival, valamint a védő ügyvédekkel, valóban megdöbbentő, borzalmat gerjesztő. Mellőzve azt, vájjon igaz-e vagy sem, a­miket beszél, viseletében a szívtelen érzéketlenség, kihívó durvaság, hetykeség, dac és könyörtelenség, a szülők iránti fagyos részvétlenség annyi éles észszel, hidegvérrel, találé­konysággal párosul, hogy mindenki méltán ámul e tizen­négy éves fiú példátlan alakján. A tárgyalás második napján az érdeklődés még lehe­tőleg fokozódott a közönség körében, mely különben az egész tárgyalás alatt zajong, közbekiáltoz s jóformán me­gy egy üléshez hasonlóvá teszi a törvényszéki eljárást. A hallgatóság általában keresztényekből áll, erősen antiszemita hangulattal, biztosnak tekintve a sakterek elitélését. A köz­nép azonban keveset törődik az egész dologgal s annak az izgalomnak, melyről egyik-másik tudósítás szól, nyoma sincs, ámbár vannak, kik szeretnék fölidézni. A megyeház előtt nagy tömeg ácsorog, de leginkább csak a város cső­cseléke s ez is főkép azért, mert valami megbízatást remél kapni a számos idegentől, kik roppant futkosásban élnek a tárgyalási terem s a táviró- és postahivatal közt. A többi lakosság nyugodtan jár dolga után s ha kérdik, mit gondol erről az eszlári esetről, azt feleli: »Nem gondolok én sem­mit, majd eligazítják azt az urak a maguk eszivel«. Ott ül a hallgatóság soraiban a sokat emlegetett vizsgálóbíró, Bary József is. A védő­ügyvédek nagy reményeket fektettek abba, hogy Scharf Móricot a keresztkérdésekkel megzavarhatják. Ez, mint említettük, nem sikerült. Három óra hosszáig állt a fiú szemben atyjával s a többi vádlottakkal, a védőkkel és a közvádlóval, de egy pillanatra sem zavarodott meg. A legfogasabb kérdésnek is rögtön kitalálta célzatát s nagy ügyesen kisiklott, vagy nem felelt; az apróbb ellenmondá­sokat csakhamar ügyesen kisimította. Leckemondó előadási modorához mindig hű maradt. Atyjának eleinte nem mert szemébe nézni, de csakhamar neki bátorodott s hetyke, meg­vető hangon szólt apjához, könyörtelen, gúnyos mosolylyal nézte, mikor a megrendült öreg sírt, átkozódott, nyersen hazudtolta meg s ha apja valamit állított, ő azt felelte: »én meg igy állítom«. Mikor atyja fájdalmasan feddé, hogy mióta a megyeházánál van, nem kívánta látni, gúnyosan viszonzá : »mi hasznom lett volna ? tudtam, hogy itt látni fogom eleget« ; arra, hogy kik tartják el, hetykén felelte: »semmi köze hozzá.« Kijelentette, hogy ő nem zsidó s egy­szer úgy nyilatkozott: »egye meg a fene, valahány zsidó csak van«. A többi vádlottal igen gorombán bánt el s egyetlen egy izma sem mozdult meg, mikor hitvány, gaz kölyöknek nevezték. A védő ügyvédek kérdései nem hozták zavarba. Gyűlölet szólt szavaiból mindaz ellen, a mihez ed­dig valami kötötte s mikor apja kérdezte, nem fogja-e saj­nálni, ha hamis vallomása miatt atyját és ezt a sok öreg embert felakasztják, hidegen felelé, hogy azzal ő nem törődik. Kínos, borzalmas jelenetek voltak ezek, melyekből az ügyre nézve kevés új derült ki, csak az lett kétségtelenné, hogy alig volt valaha a földön oly lelketlen és szívtelen, bár szellemileg rendkívül fejlett gyermek, mint Scharf Móric. Kihallgatását az elnök kezdte meg azzal a kérdés­sel, akar-e atyja ellen vallani. Erre azt felelte, hogy nem akar s az elnök ezt tudomásul vette, de Friedmann Bernát védőügyvéd felszólalt, hogy miután a fiú az előbbi napon már vallott atyja ellen, köteles elmondani a részleteket is, nem lehet neki azt a jogot adni, hogy ő bírálja meg, mire felel, mire nem. Az elnök aztán az iránt intézett hozzá kér­dést, hogy bántak vele szülei, mire azt felelte, hogy ha nem is jól, de nem is nagyon rosszul, néha pirongatták, meg is verték, mostoha anyjára néha haragudott. Aztán Solymosi Eszter behívásának körülményeit adta újra elő és hogy a gyilkosságot otthon elbeszélte szüleinek. Az elnök kérdésére az öreg Scharf erre így szólt: »Nem igaz, hazudik, rátaní­­tották, minek kérdeznek olyat, a­mire nem is lehet felelni«. Ezután következett az apa és fiú szembeállítása. Scharf József legelőször azt kérdezte a fiútól, tudja-e a tíz­parancsolatot s hogy szól az ötödik parancs ? »Ne hazudj !« felelt Móric. —­ »Az nem igaz, akkor te nem tudod a tíz­­parancsolatot«, szólt az apa. Korniss elnök közbeszól, hogy ily kathekizálást nem enged meg, majd biztatta a fiút, hogy ne engedje magát zavarba hozni, mondja el, a­mit tud, arra pedig ne feleljen, a­mit nem tud. A fiú aztán újra rosszul felelt a tízparancsolatból s megjegyzi, hogy majd fogja tudni, ha tanul bibliát. »Tanultál bibliát«, szólt apja, »negy­ven frtot költöttem tanításodra, magam vittem utánad az ételt az iskolába«. Aztán megjegyzé, hogy a tízparancso­latban az van: tiszteld apádat és anyádat. »De ez sem az ötödik parancsolat«, szólt közbe az elnök, mire derültség támadt. Scharf József aztán kívánta, hogy a fiú mondja el az egész vádat. »Elbeszéltem tegnap, százszor nem fogom elmondani«, felelé ez, de aztán az elnök parancsára el­mondta újra. Az öreg kérdezte, várjon a vizsgálóbíró előtt is igy mondta-e el, mikor még azt sem tudta, mi az a »hulla«. — »Akkor úgy mondtam, hogy holttest«, feleié. Midőn atyja ellenében állitá, hogy ő zárta be a templom ajtaját s atyja megjegyzé: »Akkor hát én hazudok«, a fiú hidegen feleié: »Hát hazudik, azt is megmondom«. Funták védő ügyvéd kérdésére, hogy mikor Eszter leölését látta, nem iszonyodott-e meg, röviden felelte, hogy »Nem« s apját nem hívta, mert látni akarta, mi lesz ebből a dologból. Szeyffert közvádló különösen a gyilkosság rész­leteiről kérdezett tőle számos igen aprólékos dolgot, melyek azonban a védelemnél fontosak lehetnek. E kérdések közt arra, nem irtózott-e a hulla láttára, ismét azt felelte: »Én nem szoktam irtózni semmitől.« Buxbaum vádlott szintén intézett néhány kérdést a fiúhoz, német nyelven. Erre élénken közbevágott: »Nem tudok németül, már egy éve nem beszélek se zsidóul, se né­metül, csak magyarul«. És következetesen magyarul felelt a német kérdésekre. Buxbaum egyebek közt kérdé, tudja-e, hogy szombaton egy csirkét sem szabad levágni ? »Azt nem tudom,« felelé Móric, mire atyja öklével fenyegetőzve ki­­áltá : »Hogy nem szabad ? Szakadjon rád az ég, te barom !« Ugyanekkor mondta Móric az atyja kérdésére azt, hogy ugyan mi haszna lett volna, ha időközben látja ! A húsvéti étel küldésére pedig megjegyzé : »Nekem nem kell pászka, volt nekem jobb enni valóm«. És ezután a következő pár­beszéd fejlődött ki apa és fiú közt: »Olyan rossz voltam én hozzád, hogy látni sem akar­tál?« — »Mi haszna van ? Jobb, ha nem ismerem«. — »Rám szorulsz még valaha !« — »Nem szorulok én.« — »Nem? Hát mid van neked?« — »A­mi van, az van.« — »Ki adja neked ?« — »Akárki adja, ahhoz semmi köze.« — »De én akarom tudni, hogy ki adja.« — »Azt adja a ma­gyar királyi belügyminiszter.« Később a fiú, Eötvös Károly kérdésére, újra elmondta, hogy ő róla gondoskodik a »közigazgatás«, a miniszter ren­deletet adott és azt mondta, hogy ha jól viseli magát, el fogják tartani és lesz valami a megyénél, ő járt a levéltár­ban és olvasta az iratokat. Eötvös Károly előadta neki azt is, hogy egy Sós Erzsi nevű eszlári kis leány azt beszélte, hogy Scharf József hívta be Esztert és a gyilkosságnál fogta a fejét, Móric pedig a lábát, de ezt ő nem a saját szemével látta. »Hát akkor ne járjon a szája«, szólt Móric. Egy kér­ 932

Next