Fővárosi Lapok 1883. július (152-177. szám)

1883-07-04 / 154. szám

zul hét havi szabadságidőre elutazott, s a konzulátust most Gerster Lajos alkonzul vezeti. — Breznyik Lajos, a besztercebányai evang. lyceum igazgatója, királyi tanácsosi címet kapott. —Ujházy Ede jelenleg Ungvárit vendégszerepel a Lászy színtársu­latánál. — H­e­­­v­e­y L­a­u r a k. a. mihelyt betegsé­géből kiépül, Ausseebe megy. — Özv. Kö­­­ber Ja­kab­n­é szül. Müller Karolina asszony, egy nagy­számú család matrónája, meghalt 89 éves korában.— Vass Sándor 1849-ki honvédfőhadnagy s a buda­pesti honvédegylet főjegyzője tegnap délután Buda­pesten meghalt; temetése ma délután lesz a csillag­utcai 10. számú házból. * A gazdasszony-egylet árvaháza, az idei vizsgálat alkalmával is, közpártolásra méltó, derék tanintézetnek bizonyult. Nem csak sok árva kapott menedéket és jó oktatást, hanem nem egy szerényebb család leánya is kiképeztetést mérsékelt díjért. Zirzen Janka, ki mint tanbizottsági elnök vezette a vizsgála­tokat, teljesen meg lehetett elégedve az eredménynyel, valamint az egylet jelen volt hölgyei s elnöke, özv. Damjanics Jánosné. Tegnap ment végbe a jutalmak kiosztása is. A tanárnők és az igazgatónő Sárczevits Betti­k­­a, pedig az elért sikerben s az egyhangú elis­merésben találhatták meg legszebb jutalmukat. A növendékek kedvvel tanulnak ez intézetben, mely ki­tűnően van berendezve s a körülte levő kertek igen egésséges helylyé teszik. * János-ünnepet ült közelebb a johannita sza­badkőművesek magyarországi nagypáholya, a szövet­ség alapításának ünnepét. Pulszky Ferenc nagymester mondott megnyitót, előadva, hogy a szövetségre mily szükség van most, midőn ismét középkori szellem kap lábra. Ez ellen — úgy­mond — küzdeni kell a sza­badság, egyenlőség, testvériség érdekében. Ugyanez eszméket mondta el a hivatalos szónok Sturm Albert is, kiemelve, hogy a szövetség alapköve a szeretet. * A párisi kirándulásban az opera annyi tagja vesz részt, hogy könnyű lesz közreműködőt találni a Párisban tervezett »magyar hangverseny «-re. Egyébb­­aránt nem éppen szükséges, hogy megtartsák, sőt hogyha kitűnő műsort nem állíthatnak össze, jobb is, ha lemondanak róla. Sőt a kirándulás vezetői azt is jól tennék, ha megkérnék a fiatal hirlapírókat, hogy sürgönyeikben, tudósításaikban mértéket tartsanak, mert »az írók és művészek társasága« által rendezett felvidéki és aldunai kirándulásnál is visszatetszést szült a nagy hűhó, melyet a nyári út minden kis rész­letével ütöttek, mintha minden léptük, toasztjuk, ebéd­jük országra szóló esemény lett volna. Ezt a zajütést kerülni kell a mostani kirándulás alkalmával, annyi­val inkább, mert már eleve aggodalmakat, téves ma­gyarázásokat idézett elő. * A sugárúti tanítónő-képző intézet gyakorló iskolájának vizsgálatairól közölt sorainkhoz felvilágo­sító sorokat kaptunk. Trefort miniszter, mint annak idején a sajtó helyesléssel jegyezte föl, tavaly úgy in­tézkedett, hogy a polgári iskolai tanítónőképző inté­zetben a növendékeknek módjuk legyen az idegen nyelvekben és zenében is teljesen kiképezni magukat, hogy ne csak jó tanítónők legyenek, hanem előkelő családoknál az eddig nagyrészt idegen nevelőnők he­lyét elfoglalhassák. Ez intézkedés következtében át­alakították az intézet gyakorló polgári iskoláját is, mert ennek célja most már nem csak az, hogy a taní­­tónőjelöltek elsajátítsák a tanításbeli gyakorlati ügyes­séget, hanem hogy alkalmuk legyen nevelőnői gya­korlatot is szerezni. Ezt a kérdést úgy oldották meg, hogy a négy osztályú polgári leányiskolát, melyet az­előtt csak bejáró gyermekek látogattak, henlakással kötötték össze, úgy hogy a gyakorló iskola némikép nevelő intézetté vált, még pedig az első állami leány­ne­velő intézetté, mely mintául fog szolgálhatni a fele­kezetek és magánosok hasonló intézetei számára. Ki­váló családok bízták rá leányaik nevelését s ez intézet felvirágzása bizton várható. E henlakással egybekö­tött gyakorló iskolában tartották minap a vizsgálato­kat, igen szép sikerrel. A növendékek itt nem nevelő­női és tanítónői pályára készülnek (ez a tanítónőképző intézet feladata) hanem a polgári iskolai tantárgyak­ban nyernek oktatást, egyúttal pedig a mívelt csalá­dok által megkívánt nevelést is. * Juliálist tartott a Fischer-féle majolika­gyár személyzete a visegrádi romok közt. Volt dal, tűzi­játék és néma képlet. Az­­ egyik tableau »Zách Klára tragédiájá«-t mutatta. Éjfélkor lampionokkal és fáklyákkal vonultak Nagy-Marosra, hol reggelig mulattak. Mindenki víg volt, kivéve azt az egy majo­lika-festőt, kinek fejére egy levált kő esett s orvosi se­gélyre szorult. * Hymen. Szabó Emma kisasszonyt e na­pokban vezette oltárhoz V­a­g­á­c­s István kolozsvári pénzügyi tisztviselő. Esküvőjük a budai kapucinus templomban volt. * Babona. E napokban egy munkás asszony ment a Rókus-kórházba, köténye alatt egy fél liter vörös bort rejtegetve. Félrehívta a fölvételi iroda szol­gáját s kérte, hogy tegye őt boldoggá. Hogyan ? Az ő férje — úgy mond — iszákos, s nem tudja leszok­tatni az ivásról. Öreg asszonyok beszélték neki, hogy ha részeges ember oly borból iszik, melybe egy halott nagy ujját megáztatták, attól rögtön józanéletűvé vá­lik. A halottas kamrában, — tette hozzá, — milyen könnyű volna ezt a kis vörös bort olyan jó orvossággá változtatni. * Két gratuláció érkezett Péter-Pál napján a »Fortuná«-ba, Spánka Pál címére, de a kivel, termé­szetesen, e léha megemlékezést nem közölték. Egyiket »Több bécsi víg hölgy« küldte, nefelejcs-bokrétával ellátott papíron, német nyelven, e tartalommal: »Kí­vánunk önnek sok szerencsét jövő nevenapjához.« A másikat Pozsonyból Zachariás névvel küldte valaki a »rablógyilkos urnak«, e rövid tartalommal: »Kívá­nok önnek nevenapjához egy vastag kötelet.« * Rövid hírek: »Az utolsó remete« című kétkötetes regényre, melyet Homoród a forradalmi időből írt, előfizetési felhívás jelent meg ; ára: fűzve 2, kötve 3 írt s az előfizetések november elsejéig Hal­miba (Ugocsába) Szabó Szentpáli Jankához külden­dők ; a tiszta jövedelem egy részét a csángók javára szándékozik fordítani a szerző. — A Margit-sziget állandó fürdővendégeinek száma junius 4-től 24-kéig 471 volt, köztük 28 külföldről. — Adós állami és községi, ez év első felében 4,54,933 ft 78 kr. folyt be a fővárosi adópénztárakba, 206,144 ft 8 krral több, mint a múlt év első felében. — A tej­csarnok-szövet­kezet vasárnap d. e. 10-kor a Köztelek termében köz­gyűlést tart, melyen az igazgatóságot is megválaszt­ják. — A technológiai múzeumban nyáron át időle­ges oktató előadásokat hetenkint csak egyszer fognak tartani. — A szeretetházi egylet választmánya hol­nap (5-dikén) délután öt órakor ülést tart az új városháza társalgó termében, báró Atzél Béláné elnöklete alatt. — Az állami közép­ipariskola igazgatósága pályázatot hirdetett Sopron, Temes és Veszprém­ megyék s Eger városának száz fo­rintos ösztöndíjaira, valamint az állam által adandó több ily ösztöndíjra; az iparos tanulók szeptember elsejéig adhatják be rá bizonyítványaikat az iskolai igazgatósághoz, (Kodzafa­ utca, 28. sz.) — A Szent- László-társulat ünnepi miséjén, a ferenciek templo­mában, az alkalmi prédikációt Mészáros Kálmán tar­totta. — »A termény bankok s azok befolyása a mezőgazdaságra« című füzet jelent meg Szűcs Mi­­hálytól, a Budnyánszky-féle nyomdából. — A budai színkörben tegnapelőtt Moser és Schönthan »Had­járat a békében« című vígjátékát adták először kö­­zépszámú közönség előtt: a szereplők közül Ditróiné asszony vált ki, Ötvös Ilka ábrázolásában; különben az előadás nem tartozott a jobbak közé. — A köz­­oktatásügyi miniszter hetenkint egyszer (szomba­ton déli 12 és 2 óra közt) fogad. — A fővárosban befejezték a képviselőválasztói lajstromot, meg lehet nézni a kerületi elöljáróságoknál, reklamálni holnap­tól kezdve 15-dikéig lehet; a­ki kimarad, a jövő évi választáskor nem szavazhat. — A szini iskola drá­mai vizsgálatából utólag még említést kell tennünk Reiner Gizela k. u. 3 dik osztályú növendékről, ki a Julia dajkájában és a »Faust« Mártha szerepében, fiatal leány létére, a koros nők beszédmodorát és moz­gását elég jól mutatta s e szakmakörre alakitó ké­pességnek adta tanúbizonyságát. — Budapest tiszti­orvosa, az egyptomi kolera alkalmából benyújta a teendőkről való javaslatát a tanácsnak. — A közúti vaspálya júniusi bevétele 107,295 ft 22 kr volt, 13,559 ft 85 krajcárral több, mint a múlt év e havában. A „Fortuna“ börtönébe tegnap szállították át, őrizet alatt Pospischal Antalt, a Landauer-féle cégnél elkö­vetett betörés főtettesét.­ ­ A tisza­eszlári bűnper tárgyalása. A bűnper második része, a holttest-csempészet iránt tetemesen kisebb az érdeklődés. Tegnap már sok üres szék volt a teremben, nők teljesen hiányzottak s a rendkivüli forróság mellett még az is hozzájárult az érdeklődés csök­kentéséhez, hogy a rusznyák tutajosok kihallgatása tolmács segélyével igen nehezen foly. De bár a tárgyalás e része nem olyan drámai érdekű, mint az első rész, nem kevésbbé fontos és bonyodalmas, alapvonása pedig: a vallomások visszavonása. Ezt Smilovics Jankel kezdte meg, ki mindazt vissza­vonta, kicsikartnak nyilvánította, a­mit a vizsgálat alatt vallott. Magas, szikár alakú, rőt szakáld, visszataszító képű ember, ki szörnyű zsidó-magyar keveréket beszél, együgyü­­nek mutatja magát és ezt maga emlegeti. A közvádló ke­resztkérdései közt nem birt megállani s mikor alibijét akarta bizonyitani, ez nem sikerült, mert a Grosz-család, melyre hivatkozott, ellene vallott, kijelentve, hogy nem ismerik, ná­luk soha sem volt. A második vádlott, Herskó Dávid hasonlókép vissza­vonta és kicsikartnak nyilvánította mindazt, a­mit a vizs­gálat alatt vallott. Jó ideig az elnök legtöbb kérdésére az­zal felelt, hogy: «nem láttam«, »nem tudok róla semmit« s a vizsgáló bíró előtti vallomásai magyarázatául szintén számtalanszor ismétli, hogy meg volt ijedve. Kereken ta­gadja, hogy ő vitte volna a holttestet a tutajra s hogy Ma­tej tutajosnak ötvenhat frtot adott volna, részint segítsége, részint hallgatása díjául; épp úgy tagadja, hogy Smilovics Jankellel, ki a holttest-csempészéssel a vád szerint meg­bízta, találkozott volna. Aztán előadta, hogy a vizsgálat alatt spárgával összekötözték, másfél liter vizet itattak meg vele, fejbe ütötték, bottal odalba döfték s ő akkor elmondta, a­mit a vele szembeállított Matejtól hallott. Mikor a tör­vényszék elé vitték, Bary vizsgálóbíró előbb a maga szo­bájába vitette s azt mondta neki, hogy ha úgy fog vallani, mint eddig, haza bocsátják, ha nem, akkor nagy baja lesz; nagyon megijedt, tehát úgy vallott. Az előbbi vallomásaiban foglalt részleteket, valamint az ellene tanúskodott Matej ál­lításait mind valótlanoknak nyilvánította. Eötvös Károly védő­ügyvéd kérdésére Herskó azt vallotta, hogy mikor Tisza-Lökön vallatták és kínozták, ez késő éjjel történt, mire Eötvös a vádlotthoz intézett kérdés alakjában megjegyzi, hogy hír szerint a kormány megbízá­sából detektívek jártak ott, ügyelni a kihallgatásokra, mit a vizsgálóbíró és az ügyész látván, napközben tartózkodtak a vallatástól. Szintén Eötvös kérdést tett arra nézve, hogy a Hersko vallomásáról fölvett jegyzőkönyv mikép jött létre, mert Hersko semmit sem tud magyarul, tehát nem diktál­hatta. Hersko elmondta, hogy Karancsay fogházőr volt a tolmács, Bary vizsgálóbíró pedig írta, hogy Karancsay azt mondta-e el magyarul, a­mit ő, Hersko, oroszul mondott, nem tudja; a jegyzőkönyvet felolvasták előtte magyarul, de németül és oroszul nem. Mikor Matej először szemébe mondta a csempészetet, nem vállalta magára, sőt szembe köpte Ma­­tejt; midőn pedig Nyíregyházáról szabadon bocsátották, je­lentkezett a szeklencei községi elöljáróságnál és kijelentette, hogy visszavonja a vizsgálóbíró előtt tett vallomását. Az elnök újabb kérdéseire általában tagad minden részességet, nem tud semmit. Hersko kihallgatása alatt Székely védő­ügyvéd fel­szólalt, hogy Karancsay fogházőr, ki mint tanú van be­idézve, az ajtó mellett hallgatja Hersko egész vallomását. Braun vádlott meg hozzátette, hogy a csendbiztos is ott van. Korniss elnök erre bezáratta az ajtókat. Ezután Matej Ignác tutajost hallgatták ki. Matej, miként Smilovics és Hersko, a vizsgálóbíró előtt tett vallo­mását később Marmaros-Szigeten visszavonta, most azonban újra első vallomását tartja fenn. Korniss elnök kérdé tőle, miért vonta vissza vallomását Marmaros-Szigeten s mért mondta, hogy kényszerítették első vallomására ? Matej azt felelte, hogy neki Szigeten azt mondták, hogy még egyszer alá kell írnia a régi jegyzőkönyvet. A holttest-csempészetre nézve elmondta, hogy Smilovics Jankel Tárkánynál köté­lén a vizbe húzott valami tárgyat és Herskonak adta. E tárgyat a tutaj elé helyezték s midőn Matej kérdezte, mi az, Hersko hallgatásra inté, pénzt ígért neki és Tokajnál adott is ötvenhat frtot. Tisza-Ladánynál Matej látta, hogy egy zsidóasszony ruhát adott át Herskonak, ki a tutaj alól holttestet húzott elő s ezt Hersko és Matej öltöztették fel, aztán a tutajhoz kötötték. Eszlárnál Hersko a holttest ke­zébe festékes kendőt kötött. Matejt szembe állították Herskóval, ki valótlannak nyilvánitá Matej egész vallomását. A­mint Matej a szembe­állításnál újra elmondta a dolgot, Eötvös védő kívánta, hogy a tolmács szóról-szóra fordítsa le; ez megtörtént . Eötvös konstatálta, hogy Matej most éppen úgy mond el szóról-szóra mindent, mint az imént, betanulva. A tolmács megerősíti, hogy Matej szóról-szóra ismétli vallomását. Eötvös Károly nyiltan kijelenté, hogy itt egy tanuki­­készítő szövetkezet rendszeresen működik, a tanuk hallga­tóznak az ajtón és a közönség egyetért a tanukkal; kije­lenté továbbá, hogy ezt ki fogja deríteni s egyelőre a ke­resztkérdések elhalasztását kérte. A közönség nagy zajjal követelte, hogy Eötvös vonja vissza állítását, de Eötvös ki­nyilatkoztatta, hogy kötelessége teljesítésében őt a közönség nem fogja zavarni. Vidék. ** Besztercebányán igen szívesen fogadták a Péter-Pál napján odaérkezett »budai dalárda« százharminc tagját. Szumrák Pál polgármester fölhí­vására a polgárság szépen kitüntette vendégszeretetét. Vagy ötven kocsin robogtak be az indóházból. Társas ebéd volt a kuglizó kertben s délután megnézték a várost s este a takarékpénztár­ termében hangver­senyt adtak, mely vagy háromszáz forintot jövedelme­zett a városi szegény alap javára. A műsor fele magyar szerzeményekből állt s a karénekek, a magán négyes s a Schmidt Ferenc bariton solo-ja általános tetszés­ben részesültek. Hangverseny után a dalárok a város­ház elé vonultak s a polgármestert szép dalokkal tisz­telték meg. Volt üdvözlő beszéd is, melyre a polgár­­mester válaszolt, kifejezve a város örömét e kitűntető látogatás fölött. Volt az este vidám tánc is, vagy nyolcvan pár részvételével, Lajos Tóniék jó zenéje mellett. Szombaton reggel a bermaneci papírgyárba rándultak ki, hol Stadler megvendégelte a társaságot. Estére visszatértek s a városi kuglizó kertben társas mulatság volt a losonci katonai zenekar játéka mel­lett. Vasárnap a főtemplomban vokál-misét énekelt a dalegylet, délben díszlakoma volt a takarékpénztári nagy teremben, s este hét órakor visszautazás. A dal­egylet kedves emléket hagyott hátra. A szivességet szépen viszonozták azzal, hogy helybeli jótékony célra szép jövedelmet juttattak hangversenyekkel. ** László napját nagyban megülték Mező- Kaszonyban, Beregben. Több mint száz vendége volt Horthy László közszeretetben és tisztelet­ben álló földbirtokosnak. A házi úr és neje, valamint kedves lányai, Margit és Sarolta kisasszonyok vetél­­l­kedtek a nagy társaság szíves látásában. A gazdag

Next