Fővárosi Lapok 1883. július (152-177. szám)
1883-07-04 / 154. szám
zul hét havi szabadságidőre elutazott, s a konzulátust most Gerster Lajos alkonzul vezeti. — Breznyik Lajos, a besztercebányai evang. lyceum igazgatója, királyi tanácsosi címet kapott. —Ujházy Ede jelenleg Ungvárit vendégszerepel a Lászy színtársulatánál. — Hevey Lau r a k. a. mihelyt betegségéből kiépül, Ausseebe megy. — Özv. Köber Jakabné szül. Müller Karolina asszony, egy nagyszámú család matrónája, meghalt 89 éves korában.— Vass Sándor 1849-ki honvédfőhadnagy s a budapesti honvédegylet főjegyzője tegnap délután Budapesten meghalt; temetése ma délután lesz a csillagutcai 10. számú házból. * A gazdasszony-egylet árvaháza, az idei vizsgálat alkalmával is, közpártolásra méltó, derék tanintézetnek bizonyult. Nem csak sok árva kapott menedéket és jó oktatást, hanem nem egy szerényebb család leánya is kiképeztetést mérsékelt díjért. Zirzen Janka, ki mint tanbizottsági elnök vezette a vizsgálatokat, teljesen meg lehetett elégedve az eredménynyel, valamint az egylet jelen volt hölgyei s elnöke, özv. Damjanics Jánosné. Tegnap ment végbe a jutalmak kiosztása is. A tanárnők és az igazgatónő Sárczevits Bettika, pedig az elért sikerben s az egyhangú elismerésben találhatták meg legszebb jutalmukat. A növendékek kedvvel tanulnak ez intézetben, mely kitűnően van berendezve s a körülte levő kertek igen egésséges helylyé teszik. * János-ünnepet ült közelebb a johannita szabadkőművesek magyarországi nagypáholya, a szövetség alapításának ünnepét. Pulszky Ferenc nagymester mondott megnyitót, előadva, hogy a szövetségre mily szükség van most, midőn ismét középkori szellem kap lábra. Ez ellen — úgymond — küzdeni kell a szabadság, egyenlőség, testvériség érdekében. Ugyanez eszméket mondta el a hivatalos szónok Sturm Albert is, kiemelve, hogy a szövetség alapköve a szeretet. * A párisi kirándulásban az opera annyi tagja vesz részt, hogy könnyű lesz közreműködőt találni a Párisban tervezett »magyar hangverseny «-re. Egyébbaránt nem éppen szükséges, hogy megtartsák, sőt hogyha kitűnő műsort nem állíthatnak össze, jobb is, ha lemondanak róla. Sőt a kirándulás vezetői azt is jól tennék, ha megkérnék a fiatal hirlapírókat, hogy sürgönyeikben, tudósításaikban mértéket tartsanak, mert »az írók és művészek társasága« által rendezett felvidéki és aldunai kirándulásnál is visszatetszést szült a nagy hűhó, melyet a nyári út minden kis részletével ütöttek, mintha minden léptük, toasztjuk, ebédjük országra szóló esemény lett volna. Ezt a zajütést kerülni kell a mostani kirándulás alkalmával, annyival inkább, mert már eleve aggodalmakat, téves magyarázásokat idézett elő. * A sugárúti tanítónő-képző intézet gyakorló iskolájának vizsgálatairól közölt sorainkhoz felvilágosító sorokat kaptunk. Trefort miniszter, mint annak idején a sajtó helyesléssel jegyezte föl, tavaly úgy intézkedett, hogy a polgári iskolai tanítónőképző intézetben a növendékeknek módjuk legyen az idegen nyelvekben és zenében is teljesen kiképezni magukat, hogy ne csak jó tanítónők legyenek, hanem előkelő családoknál az eddig nagyrészt idegen nevelőnők helyét elfoglalhassák. Ez intézkedés következtében átalakították az intézet gyakorló polgári iskoláját is, mert ennek célja most már nem csak az, hogy a tanítónőjelöltek elsajátítsák a tanításbeli gyakorlati ügyességet, hanem hogy alkalmuk legyen nevelőnői gyakorlatot is szerezni. Ezt a kérdést úgy oldották meg, hogy a négy osztályú polgári leányiskolát, melyet azelőtt csak bejáró gyermekek látogattak, henlakással kötötték össze, úgy hogy a gyakorló iskola némikép nevelő intézetté vált, még pedig az első állami leánynevelő intézetté, mely mintául fog szolgálhatni a felekezetek és magánosok hasonló intézetei számára. Kiváló családok bízták rá leányaik nevelését s ez intézet felvirágzása bizton várható. E henlakással egybekötött gyakorló iskolában tartották minap a vizsgálatokat, igen szép sikerrel. A növendékek itt nem nevelőnői és tanítónői pályára készülnek (ez a tanítónőképző intézet feladata) hanem a polgári iskolai tantárgyakban nyernek oktatást, egyúttal pedig a mívelt családok által megkívánt nevelést is. * Juliálist tartott a Fischer-féle majolikagyár személyzete a visegrádi romok közt. Volt dal, tűzijáték és néma képlet. Az egyik tableau »Zách Klára tragédiájá«-t mutatta. Éjfélkor lampionokkal és fáklyákkal vonultak Nagy-Marosra, hol reggelig mulattak. Mindenki víg volt, kivéve azt az egy majolika-festőt, kinek fejére egy levált kő esett s orvosi segélyre szorult. * Hymen. Szabó Emma kisasszonyt e napokban vezette oltárhoz Vagács István kolozsvári pénzügyi tisztviselő. Esküvőjük a budai kapucinus templomban volt. * Babona. E napokban egy munkás asszony ment a Rókus-kórházba, köténye alatt egy fél liter vörös bort rejtegetve. Félrehívta a fölvételi iroda szolgáját s kérte, hogy tegye őt boldoggá. Hogyan ? Az ő férje — úgy mond — iszákos, s nem tudja leszoktatni az ivásról. Öreg asszonyok beszélték neki, hogy ha részeges ember oly borból iszik, melybe egy halott nagy ujját megáztatták, attól rögtön józanéletűvé válik. A halottas kamrában, — tette hozzá, — milyen könnyű volna ezt a kis vörös bort olyan jó orvossággá változtatni. * Két gratuláció érkezett Péter-Pál napján a »Fortuná«-ba, Spánka Pál címére, de a kivel, természetesen, e léha megemlékezést nem közölték. Egyiket »Több bécsi víg hölgy« küldte, nefelejcs-bokrétával ellátott papíron, német nyelven, e tartalommal: »Kívánunk önnek sok szerencsét jövő nevenapjához.« A másikat Pozsonyból Zachariás névvel küldte valaki a »rablógyilkos urnak«, e rövid tartalommal: »Kívánok önnek nevenapjához egy vastag kötelet.« * Rövid hírek: »Az utolsó remete« című kétkötetes regényre, melyet Homoród a forradalmi időből írt, előfizetési felhívás jelent meg ; ára: fűzve 2, kötve 3 írt s az előfizetések november elsejéig Halmiba (Ugocsába) Szabó Szentpáli Jankához küldendők ; a tiszta jövedelem egy részét a csángók javára szándékozik fordítani a szerző. — A Margit-sziget állandó fürdővendégeinek száma junius 4-től 24-kéig 471 volt, köztük 28 külföldről. — Adós állami és községi, ez év első felében 4,54,933 ft 78 kr. folyt be a fővárosi adópénztárakba, 206,144 ft 8 krral több, mint a múlt év első felében. — A tejcsarnok-szövetkezet vasárnap d. e. 10-kor a Köztelek termében közgyűlést tart, melyen az igazgatóságot is megválasztják. — A technológiai múzeumban nyáron át időleges oktató előadásokat hetenkint csak egyszer fognak tartani. — A szeretetházi egylet választmánya holnap (5-dikén) délután öt órakor ülést tart az új városháza társalgó termében, báró Atzél Béláné elnöklete alatt. — Az állami középipariskola igazgatósága pályázatot hirdetett Sopron, Temes és Veszprém megyék s Eger városának száz forintos ösztöndíjaira, valamint az állam által adandó több ily ösztöndíjra; az iparos tanulók szeptember elsejéig adhatják be rá bizonyítványaikat az iskolai igazgatósághoz, (Kodzafa utca, 28. sz.) — A Szent- László-társulat ünnepi miséjén, a ferenciek templomában, az alkalmi prédikációt Mészáros Kálmán tartotta. — »A termény bankok s azok befolyása a mezőgazdaságra« című füzet jelent meg Szűcs Mihálytól, a Budnyánszky-féle nyomdából. — A budai színkörben tegnapelőtt Moser és Schönthan »Hadjárat a békében« című vígjátékát adták először középszámú közönség előtt: a szereplők közül Ditróiné asszony vált ki, Ötvös Ilka ábrázolásában; különben az előadás nem tartozott a jobbak közé. — A közoktatásügyi miniszter hetenkint egyszer (szombaton déli 12 és 2 óra közt) fogad. — A fővárosban befejezték a képviselőválasztói lajstromot, meg lehet nézni a kerületi elöljáróságoknál, reklamálni holnaptól kezdve 15-dikéig lehet; aki kimarad, a jövő évi választáskor nem szavazhat. — A szini iskola drámai vizsgálatából utólag még említést kell tennünk Reiner Gizela k. u. 3 dik osztályú növendékről, ki a Julia dajkájában és a »Faust« Mártha szerepében, fiatal leány létére, a koros nők beszédmodorát és mozgását elég jól mutatta s e szakmakörre alakitó képességnek adta tanúbizonyságát. — Budapest tisztiorvosa, az egyptomi kolera alkalmából benyújta a teendőkről való javaslatát a tanácsnak. — A közúti vaspálya júniusi bevétele 107,295 ft 22 kr volt, 13,559 ft 85 krajcárral több, mint a múlt év e havában. A „Fortuna“ börtönébe tegnap szállították át, őrizet alatt Pospischal Antalt, a Landauer-féle cégnél elkövetett betörés főtettesét. A tiszaeszlári bűnper tárgyalása. A bűnper második része, a holttest-csempészet iránt tetemesen kisebb az érdeklődés. Tegnap már sok üres szék volt a teremben, nők teljesen hiányzottak s a rendkivüli forróság mellett még az is hozzájárult az érdeklődés csökkentéséhez, hogy a rusznyák tutajosok kihallgatása tolmács segélyével igen nehezen foly. De bár a tárgyalás e része nem olyan drámai érdekű, mint az első rész, nem kevésbbé fontos és bonyodalmas, alapvonása pedig: a vallomások visszavonása. Ezt Smilovics Jankel kezdte meg, ki mindazt visszavonta, kicsikartnak nyilvánította, amit a vizsgálat alatt vallott. Magas, szikár alakú, rőt szakáld, visszataszító képű ember, ki szörnyű zsidó-magyar keveréket beszél, együgyünek mutatja magát és ezt maga emlegeti. A közvádló keresztkérdései közt nem birt megállani s mikor alibijét akarta bizonyitani, ez nem sikerült, mert a Grosz-család, melyre hivatkozott, ellene vallott, kijelentve, hogy nem ismerik, náluk soha sem volt. A második vádlott, Herskó Dávid hasonlókép visszavonta és kicsikartnak nyilvánította mindazt, amit a vizsgálat alatt vallott. Jó ideig az elnök legtöbb kérdésére azzal felelt, hogy: «nem láttam«, »nem tudok róla semmit« s a vizsgáló bíró előtti vallomásai magyarázatául szintén számtalanszor ismétli, hogy meg volt ijedve. Kereken tagadja, hogy ő vitte volna a holttestet a tutajra s hogy Matej tutajosnak ötvenhat frtot adott volna, részint segítsége, részint hallgatása díjául; épp úgy tagadja, hogy Smilovics Jankellel, ki a holttest-csempészéssel a vád szerint megbízta, találkozott volna. Aztán előadta, hogy a vizsgálat alatt spárgával összekötözték, másfél liter vizet itattak meg vele, fejbe ütötték, bottal odalba döfték s ő akkor elmondta, amit a vele szembeállított Matejtól hallott. Mikor a törvényszék elé vitték, Bary vizsgálóbíró előbb a maga szobájába vitette s azt mondta neki, hogy ha úgy fog vallani, mint eddig, haza bocsátják, ha nem, akkor nagy baja lesz; nagyon megijedt, tehát úgy vallott. Az előbbi vallomásaiban foglalt részleteket, valamint az ellene tanúskodott Matej állításait mind valótlanoknak nyilvánította. Eötvös Károly védőügyvéd kérdésére Herskó azt vallotta, hogy mikor Tisza-Lökön vallatták és kínozták, ez késő éjjel történt, mire Eötvös a vádlotthoz intézett kérdés alakjában megjegyzi, hogy hír szerint a kormány megbízásából detektívek jártak ott, ügyelni a kihallgatásokra, mit a vizsgálóbíró és az ügyész látván, napközben tartózkodtak a vallatástól. Szintén Eötvös kérdést tett arra nézve, hogy a Hersko vallomásáról fölvett jegyzőkönyv mikép jött létre, mert Hersko semmit sem tud magyarul, tehát nem diktálhatta. Hersko elmondta, hogy Karancsay fogházőr volt a tolmács, Bary vizsgálóbíró pedig írta, hogy Karancsay azt mondta-e el magyarul, amit ő, Hersko, oroszul mondott, nem tudja; a jegyzőkönyvet felolvasták előtte magyarul, de németül és oroszul nem. Mikor Matej először szemébe mondta a csempészetet, nem vállalta magára, sőt szembe köpte Matejt; midőn pedig Nyíregyházáról szabadon bocsátották, jelentkezett a szeklencei községi elöljáróságnál és kijelentette, hogy visszavonja a vizsgálóbíró előtt tett vallomását. Az elnök újabb kérdéseire általában tagad minden részességet, nem tud semmit. Hersko kihallgatása alatt Székely védőügyvéd felszólalt, hogy Karancsay fogházőr, ki mint tanú van beidézve, az ajtó mellett hallgatja Hersko egész vallomását. Braun vádlott meg hozzátette, hogy a csendbiztos is ott van. Korniss elnök erre bezáratta az ajtókat. Ezután Matej Ignác tutajost hallgatták ki. Matej, miként Smilovics és Hersko, a vizsgálóbíró előtt tett vallomását később Marmaros-Szigeten visszavonta, most azonban újra első vallomását tartja fenn. Korniss elnök kérdé tőle, miért vonta vissza vallomását Marmaros-Szigeten s mért mondta, hogy kényszerítették első vallomására ? Matej azt felelte, hogy neki Szigeten azt mondták, hogy még egyszer alá kell írnia a régi jegyzőkönyvet. A holttest-csempészetre nézve elmondta, hogy Smilovics Jankel Tárkánynál kötélén a vizbe húzott valami tárgyat és Herskonak adta. E tárgyat a tutaj elé helyezték s midőn Matej kérdezte, mi az, Hersko hallgatásra inté, pénzt ígért neki és Tokajnál adott is ötvenhat frtot. Tisza-Ladánynál Matej látta, hogy egy zsidóasszony ruhát adott át Herskonak, ki a tutaj alól holttestet húzott elő s ezt Hersko és Matej öltöztették fel, aztán a tutajhoz kötötték. Eszlárnál Hersko a holttest kezébe festékes kendőt kötött. Matejt szembe állították Herskóval, ki valótlannak nyilvánitá Matej egész vallomását. Amint Matej a szembeállításnál újra elmondta a dolgot, Eötvös védő kívánta, hogy a tolmács szóról-szóra fordítsa le; ez megtörtént . Eötvös konstatálta, hogy Matej most éppen úgy mond el szóról-szóra mindent, mint az imént, betanulva. A tolmács megerősíti, hogy Matej szóról-szóra ismétli vallomását. Eötvös Károly nyiltan kijelenté, hogy itt egy tanukikészítő szövetkezet rendszeresen működik, a tanuk hallgatóznak az ajtón és a közönség egyetért a tanukkal; kijelenté továbbá, hogy ezt ki fogja deríteni s egyelőre a keresztkérdések elhalasztását kérte. A közönség nagy zajjal követelte, hogy Eötvös vonja vissza állítását, de Eötvös kinyilatkoztatta, hogy kötelessége teljesítésében őt a közönség nem fogja zavarni. Vidék. ** Besztercebányán igen szívesen fogadták a Péter-Pál napján odaérkezett »budai dalárda« százharminc tagját. Szumrák Pál polgármester fölhívására a polgárság szépen kitüntette vendégszeretetét. Vagy ötven kocsin robogtak be az indóházból. Társas ebéd volt a kuglizó kertben s délután megnézték a várost s este a takarékpénztár termében hangversenyt adtak, mely vagy háromszáz forintot jövedelmezett a városi szegény alap javára. A műsor fele magyar szerzeményekből állt s a karénekek, a magán négyes s a Schmidt Ferenc bariton solo-ja általános tetszésben részesültek. Hangverseny után a dalárok a városház elé vonultak s a polgármestert szép dalokkal tisztelték meg. Volt üdvözlő beszéd is, melyre a polgármester válaszolt, kifejezve a város örömét e kitűntető látogatás fölött. Volt az este vidám tánc is, vagy nyolcvan pár részvételével, Lajos Tóniék jó zenéje mellett. Szombaton reggel a bermaneci papírgyárba rándultak ki, hol Stadler megvendégelte a társaságot. Estére visszatértek s a városi kuglizó kertben társas mulatság volt a losonci katonai zenekar játéka mellett. Vasárnap a főtemplomban vokál-misét énekelt a dalegylet, délben díszlakoma volt a takarékpénztári nagy teremben, s este hét órakor visszautazás. A dalegylet kedves emléket hagyott hátra. A szivességet szépen viszonozták azzal, hogy helybeli jótékony célra szép jövedelmet juttattak hangversenyekkel. ** László napját nagyban megülték Mező- Kaszonyban, Beregben. Több mint száz vendége volt Horthy László közszeretetben és tiszteletben álló földbirtokosnak. A házi úr és neje, valamint kedves lányai, Margit és Sarolta kisasszonyok vetéllkedtek a nagy társaság szíves látásában. A gazdag