Fővárosi Lapok 1883. december (281-305. szám)
1883-12-29 / 304. szám
is, hogy a német és tót ajkú” gyermekek közt a magyar szót terjeszsze. * Az elhunyt honvédelmi miniszterről érdekes apró vonásokat jegyeznek föl. Maga is szerette elbeszélni élete egyes humorisztikus epizódjait. Huszárhadnagy korában egyszer a bécsi Schmelzen gyakorlatot tartott s mikor századával jól sikerült rohamot végzett, egy őrnagy lépett hozzá, megveregette a vállát és igy szólt: »Hadnagy úr, ön pompásan vezényel, az utolsó támadás fényesen sikerült; ön olyan fiatal ember, a kinek van jövője.« Gróf Ráday megköszönte a jó véleményt s az őrnagy jóslata teljesedett, a fiatal hadnagy rövid idő alatt kapitány, kamarás, végre honvédelmi miniszter lett, de az őrnagynak is volt jövője, mert ő meg altábornagy lett és honvédelmi államtitkár, mert ez őrnagy báró Fejérváry Géza volt. Egy komikus kis esetet is jegyzett fel a »Pesti Hírlap«. Gróf Ráday, mikor Bécsben lakott, magyar cselédséget tartott s egyszer a pusztáról befogott suhanc volt az inasa. Egy napon látogatásokat tett s igy szólt inasához: »Gyuri, te hátul állsz a hintóra, végy magadhoz kártyákat s a melyik palota előtt megállunk, bemégy és átadod a kártyát.« Mikor vége felé jártak a kocsizásnak, a grófkérdé: »Van-e még nálad kártya, Gyuri ?« — »Már csak kettő van, a tökdisznó és a makk-kilences.« Gyuri ugyanis névjegyek helyett kártyát dugott zsebre s adott át mindenütt ura nevében . Rövid hírek. A király ő felsége a turócszentmártoni róm. kath. és a solymosi görög kath. templom építésére egyenkint százötven forintot, a feldobolyi ref., a ballaházai gör. kath., a pocsai gör. kel. és a galamboki ev. egyházközségeknek templom-építésre száz-száz forint segélyt adott magánpénztárából. A közoktatásügyi miniszter köszönetét nyilvánította: Hajós Mórnak, ki abauj-tornamegyei népiskolai tanulók javára 900 frtnyi ösztöndíj alapítványt tett; Kiss Dávid szegedi lakosnak, ki a szegedi szegény népiskolai tanulók felruházására 30,000 frtos alapítványt tett; a magyar-diószegi cukorgyár-részvénytársulatnak, az ottani izr. elemi magániskolának ajándékozott száz forintért. A község szeretethazára (a javító intézetre) a főváros évenkint tizenhatezer forintot fog fordítani. — Magyarországon a szabadkőműves páholyok tagjainak száma nem több 1741-nél s ha nincs több köztük tizenegynél. — A Lipótkiezőn, az őrültek házában is volt karácsonyfa-ünnep ; az igazgató osztá ki az ajándékokat s egyik elmebeteg miindott köszönetét. — Az angol klub ma este nyolckor estélyt ad, melyben a tagok családjai is részt vesznek. — A kereskedő ifjak társasága e hó 31-én este 1/29 órakor tartja saját helyiségeiben tánccal és tombolával egybekötött Szilveszter-estélyét; lesz tréfás szimfónia-előadás, Lendvai Gyula és Drozd József énekelnek, Újvári Károly, a népszínház tagja, Braval, sat. — Egy orosz kapitány, Milosevic Damaszkin örököseit köröztetik országszerte. Milosevic 1855-ben kilépett az orosz hadsereg kötelékéből, Magyarországba jött s valamelyik határőrezrednél szolgált mint hadnagy, 1878 ban pedig Bulgáriában elhalt; netaláni örökösei a belügyminisztériumnál jelentkezhetnek. — A budai izr. nőegylet ma délután 5 órakor tartja évi közgyűlését, a hitközség üléstermében. — A budai izraelita nőegylet ma, szombaton délután öt órakor tartja évi közgyűlését a hitközségi ülésteremben (öntőház utca 5. sz.) s ez alkalommal több szegény iskolás leányt is fel fognak ruházni. — Aigner Lajosnál megjelent Gelich Rikhárd tábornoknak »Magyarország függetlenségi harca 1848 —49-ben« című művéből a nyolcadik füzet; ára 40 kr.— »Futó felhők« címmel Zátopek Antal két elbeszélést adott ki; a kötet ára másfél forint s ifj. Nagel Ottó könyvkereskedésében kapható. A »Magyar Dohány-Újság« szakközlönyt indít meg február elsején a Corvina-nyomda, Daróczi Vilmos szerkesztése mellett ; a lap a dohánytermelésre, kezelésére, a kereskedésre, sat, vonatkozó közleményeket fog tartalmazni, havonként kétszer jelenik meg s ára egész évre négy forint. — Ó Budán Hakler Lajos postamester közel háromezer forintot érő értékpapírjait ellopta voltszobaleánya, Székles Judit s eladta egy váci utcai banküzletben 1600 forintért; a pénzből jól élt, bevásárlásokat tett s csak 325 frtot tartott meg; a szobaleányt, ki eleinte mindent tagadott, letartóztatták. — Öngyilkossági kísérletet tett Keller György 17 éves cukrászsegéd a zugligeti »Szarvas« korcsma kertjében; még élve szállították a kórházba. — A kerepesi vámnál Botka Ferenc nős hentes kocsijának egy parasztkocsis, Leitner József, neki hajtott s a kocsirúd Botka testébe fúródott; a szerencsétlen ember tegnapra virradó éjjel, iszonyú kunok között meghalt; Litnert letartóztatták. Elfogták sikkasztás és csalás miatt Mayer Vilmost, ki a Wodiauer Fülöp nyomdájában mint könyvvezető volt alkalmazva. — A budapesti törvényszék tegnap Sándor Ignácnét, ki egy cigányleányt fojtott meg, tizenöt évi fegyházra ítélte; a vádlott nő az ítélet kihirdetésekor ajultan rogyott össze. — A soroksári postarablás tettesének még mindig nem akadtak nyomára; a sebesült postakocsisnak néha vannak világosabb percei s ilyenkor mindig Schobert István korcsmárost mondja a rablónak, de Schobert kimutatta alibijét. Ócsán egy — 1946 — Mestyák nevű kétes életű emberre esett gyanú, ki nem tudja kimutatni, hol járt akkor este. „Bip vám Wimkle46. (L. B.) Washington Irving, a hírneves amerikai iró, volt az első, ki feldolgozta a Bip van Winkle vadászról szóló mondát, melynek hőse húsz évet elaludt egy hegyodúban s aztán visszatérve lakóhelyére, mindent átalakulva s idegennek talál. Hollandi kivándorlók körében alakult e monda. Amerikában Rip a hegyekben élő vadász, ki inkább a szabad életet, mint a nehéz munkát szereti, az első települők foglalkozásának mintegy eszményesitése s hozzá idővel hollandi mondái vonások is tapadtak. A róla alakult mondában Hudson Henrik hajós kapitány szellemserege szintén szerepel. E szerencsétlenül járt hollandi felfedező sorsa, kit fellázadt legénysége nyolc beteg matrózzal egy csolnakba tett s a hullámokra bízott, máig sincs felderítve. A hollandi kivándorlók képzelete idővel kalózkapitánynyá tette a Hudson-folyó s öböl felfedezőjét, ki kincsét egy hegységbe rejti s minden évben feljár seregével mulatni, tekézni s a kincset őrizni. E mulatók közé téved Rip van Winkle, ki a kincset megtalálta s még pálinkájukból is iszik, mire húsz évi alvásra ítélik a kincsőrző szellemek. A mondat magva megvan a tegnap színre került operette szövegében is, melyet Meilhac és Grille írtak, Farnie pedig angolra dolgozott át, mert az operette először Londonban került színre. Az operette Brabantville városkában játszik, a kék hegyek közt, abban az időben, mikor Amerika még angol gyarmat volt s III. György király uralkodott. Rip van Winkle (Victor) kóbor életével csak adósságokba keveri családját s épp most jár le egy váltója Derrick polgármesternél (Solymosi), ki Ripet üldözi, mert annak felesége, Lisbeth (Pálmai Ilka) nem hajol udvarlására. Épp árverést akar tartani követelése fejében, de Rip a hegyekben talált kincsből kifizeti. Ezért Derrick abba a gyanúba keveri, hogy összeesküvő s fel akar lázadni az angolok ellen. Rip a hegyek közé menekül az üldözők elől. Felesége ott felkeresi s elhatározzák a szökést. De Rip előbb a kincset akarja egészen kiásni. Épp a Hudson kapitány (Komáromi) és szellemseregének összejövetele van. Ripet a borzalmas sereg látása megrémíti. Az előbb néma csoport, később pipára és dalra gyújt és tekézik, majd pálinkát iszik. A kék hegyek szelleme, (Pálmai Ilka) ki Lisbeth alakját veszi fel, Ripet is ivásra nógatja, ki nem tud ellentállni a csábnak. Ezért büntetésből húsz évig kell aludnia. E húsz év alatt minden megváltozik hazájában: a szabadságharcot kivívták, Amerika szabad lett s a város is Unionville nevet vett fel. Épp választás napja van. Derrick és Van der Bilt (Kassai) az ellenjelöltek s a lármás, verekedő nép között a nőknek is, élükön az orvos nejével (Szelényi Anna) nagy szerep jut. Rip felesége meghalt s hozzá mindenben hasonló leánya, Alice (Pálmai Ilka) és Adrien (Szabó) a Derrick fia, kik még kis korukban is mindig egymással játszottak, szeretik egymást. De Derrick ellenzi e frigyet s fia bujában tengerész lett. A hazatérő, megöregedett Ripet eleinte bolondnak tartják. Még leánya is elfordul tőle, de egy dalról ráismer, Rip pedig a váltójával igazolja magát, miáltal a fiatalok boldogsága elé sem gördül többé akadály. A szövegírók igen ügyesen dolgozták fel a mondát. A magyar szövegben némi eltérés van az eredetitől, mert a második felvonás diablonszerű csábító tündére kissé elevenebb színt kapott az által, hogy a nyitány egy themáját dallá alakították számára. Planquette zenéje, ami a hangszerelést és hangfüzéseket illeti, magasabb színvonalon áll, mint a »Cornevillei harangok «-ban. Gondosabb a kidolgozás. Nincs ugyan annyi gyorsan népszerűvé válható dallama, mint amannak, de a romantikus meséhez igen szerencsés zenét irt. Néhol egészen közel áll az operához, mert szövege sem közönséges operette-szöveg s e tekintetben az újdonság a »Hoffmann meséi «-hez hasonlítható. Több helyen ,reminiszcenciákra akadunk, de nem olyanokra, melyek zavarólag hatnának. A zenei tekintetben kiválóbb számok közé sorozható : az első felvonásban Rip belépő áriája, mely rokon a cornevillei marquis belépő dalával, kettőse feleségével és a ballada Hudson kapitányral. A második felvonásban Rip dala a szellem kor távoli refrainjével s a szellemek altató kardala. A harmadikban a visszatérő Rip dala s Alice levél áriája. Tetszetős dallamok még: az első felvonás könyörgő terzettje s a gyermek terzett; a második felvonásban Lisbeth panaszdala, a tündér dala, a tekéző couplet s Rip bardala; s még egy-két kardal az egyes felvonásokban. Az előadás több tekintetben nem elégített ki. Victor igen jó Rip volt, a könnyű vérű vadászt s a kincsszomjas embert jól ki tudta tüntetni. A hazatérő öregember ábrázolásában többször meglepte a közönséget az érzés jól eltalált hangjával. Dalait szépen, érzéssel énekelte. Megérdemlett tapsokban részesült. Kevesebb dicséretet mondhatunk Pálmai Ilka asszonyról. Az első felvonás szelid, egyszerű polgárnőjét sehogy sem tudta ábrázolni; úgy látszik, szerepe e részére nem fordított kellő gondot. Ahol pedig mint csábitó tündér játszott, ott frivolságával is ízléstelenségével már a megengedett határon is túlcsapott. Mint Alice inkább helyén volt, ámbár ott is Serpolettere emlékeztetett s nem egy szende leánykára. Éneke sokkal gyöngébb volt, mint máskor. Fáradtnak látszott s néha még énekhibákat is elkövetett. Az első felvonás után pompás virágbokrétát kapott. Még Kassai és ÚjváriNick fogadós fia Jean kettős szerepében emlithetők meg dicsérettel, komikus epizód-szerepeikben és Kápolnai jól énekelt couplet-jáért. De a többiek kevésbé múlt, hogy az operettek et meg nem buktatták. Solymosi az intrikus Derricket az első felvonásokban inkább együgyű Ollendorf ezredesnek játszotta. A harmadik felvonásban, mint lármázó képviselő-jelöltre is ráfért volna némi mérséklet. Énekét, tekintve, hogy rekedt volt, nem bíráljuk. Szelényi Anna és Sík Gizella (Charlotte csaposleány) kisasszonyok énekükkel és játékukkal teljesen tönkre tették a különben hálás mellékszerepeket. Szabó és Komáromi éneke pedig oly botrányos volt, hogy kicsibe múlt, hogy ki nem pisszegték. Az ének- és zenekaron többször meglátszott, hogy nem ártott volna még egynéhány próbát tartani. A női énekkar különben is jól tenné, ha gyakori visításáról leszoknék. A rendezés gondos volt. A tömegjelenések jól sikerültek, csak a választás lehetett volna kevésbbé zajos. Új díszletet is láttunk, mégpedig csinos utcát. A jelmezek, ha nem is egészen újak, de elég szépek. A színház egészen megtelt s a közönség nagy figyelemmel kisérte az előadást, mely nagyon hosszúra nyúlt. Az ismételtetések alkalmával okvetetlenül rövidíteni kell némely, csak az angol közönség ízlésének tetsző hosszadalmasságon. Közoktatítsügyünk 1882-ben. A közoktatásügyi miniszter tizenkettedik jelentése, melyet tanügyi viszonyainkról az országgyűlés elé terjesztett, harmadfélszáz lapnyi terjedelmes füzetben került ki sajtó alól. Az 1881/2- és 1882/3-dik évekről szóló adatokat foglalja magában, világosan csoportosítva, magyarázó szöveggel kisérve. Haladásunk minden barátja örömmel fogja lapozni, mert közoktatásügyünk jelentékeny fejlődésének bizonyságát találja minden lapon. A füzet négy szakaszban szól a népiskolákról, középiskolákról, felsőbb tanintézetekről s az emberbaráti és közmivelődési intézetekről. A nagy adattömegből följegyzünk néhány lényegesebbet, összehasonlítva az 1869-ki adatokkal, ami leginkább szembetűnővé teszi az e téren történt nagy haladást A népiskolák látogatására köteles gyermekek száma 1882 ben 2,215,387 volt, 69,354-gyel kevesebb mint 1869-ben. A tanköteles gyermekek száma 1869 után, a hetvenes évek ismert nagy halálozásai következtében csökkent s 1881-ben másfélszázezerrel kevesebb tanköteles gyermek volt, mint 1869-ben, de 1881 óta a helyzet javult s az utóbbi három év alatt a gyermekek száma már 95,711- gyel szaporodott, úgy hogy az 1869 diki számhoz képest a csökkenés már csak 69,354. A tankötelesek közül tényleg iskolába járt 1869-ben 1,152,115, mig 1882-ben 1,697,984, tehát a közoktatási törvény életbeléptetésekor a tanköteles gyermekeknek csak fele járt iskolába, tavaly pedig már 7 6°/0-ra. A haladás itt e szerint igen jelentékeny. Népiskola volt 1869-ben 13,798, összesen 16,899 tanteremmel, tavaly pedig volt 15,993 iskola 22,661 tanteremmel, tehát az iskolák száma 3,236-tal, a termeké 5762-vel szaporodott. Az iskolák közül tavaly állami volt 363, községi 1763, felekezeti 13,683, magán 184. Az állami és községi iskolák mind 1869. óta alakultak. Elemi iskola volt tavaly 15,793, felsőnépiskola 74, polgári 126; fiuiskola 948, leányiskola 1066, vegyes 13,979. Tanító volt 1869-ben 17,792, tavaly pedig 22,396, tehát 4604- gyel több. A tanítókra vonatkozó adatok közül érdekes még följegyezni, hogy a tanitónők száma 686 ról 2189-re emelkedett s hogy tavaly magyar anyanyelvű tanító 17,330 volt. Olyan, aki magyarul nem tudott, tavaly 1721 volt, míg 1869-ben 2,529 volt az ilyenek száma. Az iskolai épületek, termek, tanítók számának emelkedése mellett még inkább bizonyítja a fejlődést, az iskolai belső viszonyok javulását az a nevezetes adat, hogy míg 1869-ben a népiskolákra fordított költség 3,760,123 ft. volt, tavaly már 11,755,625 ftra emelkedett, tehát háromszor annyira. És ebben aránylag az állam csak 923,667 fttal szerepel, míg a többit a községek, felekezetek, egyesek sat. fedezték, jeléül az áldozatkészségnek, mely a tanügy iránt nyilatkozik. A kiadások emelkedése legfőkép a tanítók helyzetének javítására szolgált, mert míg 1869-ben a 15,922 tanító összes javadalmazására 3,413,048 ftot fordítottak, tavaly 22,396 tanítónak 9,241,397 ft. jutott. Míg tehát a tanítók száma egyharmadrészszel emelkedett, a javadalmazás háromszorta nagyobb. Tanítóképző intézet volt tavaly 71, mégpedig 54 férfi-, 17 női képző intézet. A szaporodás 1869 óta összesen 25. Állami intézet volt tavaly 24, felekezeti 46, magán 1 ; tanár ez intézekben 640 működött, növendék 3988 volt (1869-ben 1556). Érdekes adat, hogy 1869-ben 1386 férfi és csak 170 női növendék volt, ellenben tavaly a növendékeknek már több mint negyedrésze, 1025 volt nő. Az országos tanítói nyugdíj- és gyámintézetnek tavaly 12,474 tanító volt tagja; az alap vagyona 3,452,216 ft.; nyugdíjt vagy segélyt 1343 tanító, özvegy, árva sat. kapott. Kereskedelmi iskola tavaly 39 volt, 193 tanárral és 3448 növendékkel. A költség összesen 117,598 ft. volt. Kisdedóvó intézet volt tavaly összesen 321, melyeket 32,435 gyermek látogatottja költség 250,286 ft. volt. E téren tehát még nagy a hátramaradás, igen sok a tenni való.