Fővárosi Lapok 1883. december (281-305. szám)

1883-12-06 / 285. szám

utáni közel rokona, dr. Artner Kálmán ügyvéd örökli. — Kovács Kálmán, az igazságügyi tárca minisz­teri tanácsosa, a Lipót-rend lovagkeresztjével díszit­­tetett föl. — Tavarnoki Stummer Ágoston földbirtokos és gyáros, a közügyek előmozdítása körül szerzett kiváló érdemei elismeréséül, másodosztályú vaskoron­a rendet kapott. — Mijatovics római szerb követ közelebb fővárosunkon utazott át. — Dr. Nádaskay Béla a magyar állatorvosi tanintézet boncnoka, rendkívüli tanári címet nyert. — Jókai Mór és neje szombaton d. u. két órakor, az írók és művészek társaságának nagy termében viszonzó ebédet adnak mindazon írók és művészeknek, kik a múlt szombati nagy lakoma rendezésében fáradoztak. * »Ifjúsági iratok tára« című könykiadóválla­­latot indít az orsz. középiskolai tanáregyesület. Köz­reműködésre jelesebb íróinkat kérte fel. Első­sorban eredeti műveket ad, idegeneket ritkábban és csak gondos átdolgozásban. A fősúlyt a hazai tárgyak fel­dolgozására helyezi. Hazai tárgyakat hazai íróktól; ez a vállalat egyik sarkelve. A művek díszesen kiál­lítva s a­hol szükséges, illusztrálva jelennek meg. Az első évfolyamban : Jókai Mórtól a »Magyarföld«, Szász Károlytól »Odisszeus viszontagságai«, Herman Ottótól »Az állatvilág páriái« s Beöthy Zsolttól »Zrínyi a költő« című művek jelennek meg. A négy kötet előfizetési ára 2­ért s csak az első kötet megje­lenésekor (1884. febr.) fizetendő. Előfizetési jelentke­zéseket az egylet titkárjához, Brózik Károly tanárhoz (II. ker. főreáliskola) kell küldeni. A jó ifjúsági ira­toknak annyira híjával voltunk eddig, hogy lehetetlen örömmel nem üdvözölni ez új vállalatot s azt, hogy irodalmunk legfényesebb neveit megnyerte közremű­ködésre. * Az országos kiállítási épületekre 376.000 ftot vettek föl előirányzatban. Egyszerűen szólva, annyit szántak rá, a parkolási és kerítési munkála­tokon kívül. De — a most kiállított tervek költség­­vetése szerint — két annyiba is kerülhetnek. A szá­mítások ugyanis 583,163 és 756,451 ft közt váltakoz­hatnak. De az ipar- vagy műcsarnok állandó épületnek van tervezve, s ha ezt a főváros átveszi, a túlkiadás egy része megtérül. Persze csak egy része. Most, mikor három millió adóemelés miatt folyt a nagy vita, ezek a nagyra nőtt számok is okozhatnak egy kis aggodalmat. * A zeneakadémiában holnap este fél nyolckor Koessler János vezetése alatt zeneestély lesz, orgona- és vegyeskari előadásokkal. Lesz orgona-előadás Bachtól, karének Palestrinától, továbbá Schumann és Brahmstól, sőt magyar népdal is. * Fővárosi statisztika. Budapest lakossága, a statisztikai hivatal legújabb havi füzete szerint, már meghaladja a négyszázezer lelket. A 10,216 főnyi katonasággal együtt Budapestnek 411,576 lakosa van. Fővárosunk gyors fejlődése tehát folyton tart, csak hogy, fájdalom, nem csupán a jóban. Ugyane füzet kimutatást közöl az öngyilkosságokról s ebben Buda­pest sajnosan elől jár: negyedik helyen áll Európa nagyvárosai közt. Legelől áll Lipcse, hol 1880-ban százezer lakosra ötvenhét öngyilkos esett; Budapes­ten ugyanez évben százezer lakos közül negyven oltotta ki saját életét, 1876-tól 1882-ig pedig összesen 921, köztök 221 nő. Legtöbb öngyilkos kerül a 20 —30 éves emberek közül, de kilencven volt húsz évesnél fiatalabb, kilencvenöt pedig hatvan éven fölül. A fér­fiak legtöbbje lőfegyverhez nyúl, míg nő csak tizen­kettő oltotta ki életét golyóval, ellenben százhuszon­hét nő ivott mérget, férfi csak hetvenkettő; a nők tehát inkább a méreghez s legsűrűbben a könnyen megszerezhető foszfor­ oldathoz nyúlnak. Kötelet 223 férfi és 29 nő használt, vízbe 21 férfi és 24 ölte ma­gát, vasúti vonat elé feküdt 7 férfi és 2 nő, magasból leugrott 19 férfi és 10 nő. Az öngyilkosok közt leg­több az iparos, napszámos, hivatalnok, kereskedő, de minden más foglalkozás is képviselve van; a nők közt legtöbb a cseléd, napszámosnő, varrónő, iparosok és hivatalnokok nejei. Kimutatást közöl e füzet a fővá­rosban tavaly üresen állott lakásokról is. Ezek száma az év utolsó negyedében 345 volt, majdnem ugyan­annyi, mint egy évvel előbb. Minden esetre sajátságos körülmény, hogy a köztudomású lakásszükség mellett, százával vannak lakások, melyek nem találnak bérlőre. * A népszínházi bérletért, mint újabban jelen­tik, Lova Lajos nem ígér többet, mint Feleki Miklós és báró Splényiné. A tízezer forint évi bérhez járuló tíz százalék (a tiszta jövedelemből) ugyanis nagyobb összeget tesz ki, mint az az ezer forint, melyet Evva a tízezer forinton fölül ajánl. Sőt e tíz százalékot Fe­leki és K. Splényi Ödönné készek évenkint ötezerrel megváltani; ekkor ők minden évben tizenötezer­ért bért fizetnének. A biztosítékot szintén hajlandók kész­pénzben tenni le. S folyamodásukban nagy súly van fektetve az intézet művészeti emelésére. Többi közt ajánlották, hogy évenként két pályadíjat hirdetnek: száz aranyat történeti látványos színműre, nyolcvan aranyat pedig népszínműre. Kötelezik egyszersmind magukat, hogy a játszó személyzetet teljesen kiegészí­tik, a­mi három-négyezer forinttal szaporítaná havi költségüket. Ajánlatuk e két pontja, nézetünk sze­rint, fontosabb a pénzkérdésnél. * Hymen. Az új házassági törvény szentesíté­sét néhány jegyes pár óhajtva várja, így dr. Schütz Jakab ischli orvos hazánkfia is, ki izraelita hitű, míg menyasszonya, a hazánkban lakó Dammann Harriet k. a. (hannover­i születésű nő) egy evan­gélikus lelkész leánya. — Gräber Mariska kis­asszonyt, özv. Gräber Miklósné leányát, eljegyezte ifj. Müller János bajai földbirtokos. * A vakok országos segélyző egylete fel­hívást bocsátott ki a nagyközönséghez, hogy adakoz­zék az alaptőke gyarapítására. A József nádor által 1825-ben alapított vakok intézetébe eleinte 60—65 növendéket vettek fel s 1873 óta, mióta országossá vált, 80—85 növendéket. Ezeket nevelik, oktatják zenében, házi iparban, úgy hogy életfentartásukra is kereshetnek valamit. De kibocsáttatásuk után a leg­nagyobb részt még segélyezni kell. Szerzett is a nagy­lelkű nádor gyámalapot szegény vakok segélyezésére, de ez nem nagy s csak néhány vak nyerhet belőle 3—4 forintnyi segélyt. Van az országban azonban körül­belül 20.000 vak s ezeknek még csak egy szá­zaléka sem jut be a vakok intézetébe. A most ala­kult »országos önképző, segélyző és nyudíj-egylet« első­sorban az intézetből kilépett és másod­sorban az országban elszórtan nyomorgó vakok segélyezését tűzte ki feladatául. Külföldön a társadalom után igen sok történt a szerencsétlen vakok sorsának javítására, így például London városa maga 5000 vakot lát el folytonos munkával. Az új egylet is arra fog töre­kedni, hogy mennél több szerencsétlenen segítsen s ezért fordul a közönség támogatásához. Az adomá­nyok az egylet címe alatt a vakok országos intézetébe küldendők. Az egylet elnöke b. Hornig Károly püspök. * Uj zeneművek. A Rózsavölgyi és társa cég kiadásában megjelentek: »Virágvölgyi emlék« nép­dal-átiratok zongorára két kézre. Szerző és kedves Ida nővérének ajánlá Nagy Zoltán. Ára 60 kr. — »Három darab az ifjúság számára«. Zongorára négy kézre szerzé Kirchner Elek. Könnyű modorban irt apróságok, melyeket »rondoletto«-nak, »polonaise«­­nek és »allegretto»-nak nevezett el. Ára 1 forint 20 krajcár. * Bírságoló bizottság is alakult a lovas va­dászurak körében. Ennek hatásköre azokra terjed ki, kik a nyargalásoknál ok nélküli kárt tesznek, szándé­kosan. Az első, a­kit megbüntettek (20 ft. bírságra), Reynold, a gr. Nádasdy Ferenc jockey-je. A­mi kárt a vadászatokon »szükségképen« tesznek a vetésekben, azt saison végén, rendesen megbecsültetik és kifizetik. * Egy élet eleje. Egy gyömrői bodnárné teg­napelőtt gyalog jött be a piacra, hogy csirkéit eladja. Kőbánya mellett hirtelen megállítja egy bokor, mely­ből gyermek-sírás hallatszik. Oda megy, hát egy kis csecsemő fekszik ott, kitéve, a hidegtől vörös arccal. A jó asszony dehogy tudná ott hagyni. Fölveszi, be­hozza a piacra, ott gondját viseli, míg a csirkéit el­adja, s aztán viszi a rendőrséghez, mely a kicsikét, sze­gényt, rögtön beszállítja a gyermekmenhelyre. S igy kezdődik egy élet. Egy kőszív kiteszi, egy jó szív megmenti. * Rövid hírek. A király ő felsége ötszáz fo­rintot adott magánpénztárából Brodnó község tűzká­­rosult lakosainak, s százat a konyhai tűzoltó egylet­nek. — A budai kir. váriakban e hó 13-dikán (má­hoz egy hétre) legfelső kihallgatás lesz s előjegyzések a kabineti irodában (a váriakban) eszközlendők. — A „Gazdasági Mérnök“, ,Gonda Béla ismert szak­lapja, ezentúl »Kiállítási Értesítő« című mellék­lap­pal fog megjelenni s erre külön előfizetni nem lehet.— A regatta-bál napját február elsejére tűzték ki. — A kereskedő ifjak társulatában ma este hat óra­kor Kadár Sándor felolvasást tart a zenéről. — A nemzeti színházban Szacsvay Imre és neje, Boér Emma asszony vendégszerepelni fognak. — Hó esett tegnap délelőtt, nagy pelyhekben, de csak rövid ideig. — A kormány­elnök a »Harnisch és tár­sai« besztercebányai fabútorgyáros cégnek engedélyt adott az országcímer használására. — A gazdakör­ben e hó 12-dikén Kodolányi Antal tart felolvasást »a haszonbérről«, januárban pedig gr. Dessewffy Aurél és dr. Schmidt József hitelszövetkezeteknek hazánk­ban való terjesztéséről. — »Az öt edző sport zseb­könyve« című munkára hirdet előfizetést, egy forinttal Kovács Kálmán; a gyaloglás, futás, kerékpározás, korcsolyázás és ökölvívásról lesznek benne utasítá­sok. — Egy füzet jelent meg Weixlgärtner Vince rajztanártól, az észszerű életmód (vegetárizmus) pont­jaival ; húst, fűszert, szeszes italt, dohányt megvetnek, ebben áll észszerűségök; a világ azonban a tekintet­ben »esztelen« marad. — A Köztelken ma d. u. öt órakor méhész-estély lesz, pár előadással s egy ju­talmat nyert kas bemutatásával. — A csődben levő Rautmann Frigyes volt­ könyvkiadó neje folyamodott a fenyitőszékhez, hogy férje ellen függesztesse föl a vizsgálatot, a mig ennek elmebetegsége tart. — Bús­komorság ragadta Posztoczky Gyula budai keres­kedőt arra, hogy magát agyonlőjje; jó családból való volt s rendezett viszonyok között élt; egy test­vére is, évekkel ezelőtt, hasonló okból élta ki saját életét.­­ Az egyetem jogtudományi karában az 1882—83-dik tanévben 1466 hallgató volt beírva s ebből 626 róm. kath., 204 ref., 163 ev., 62 gör. keleti, 30 gör. kath. és 376 izr. volt; az orvostudományi kar­ban 1017-en voltak beírva s ebből 268 róm. kath., 133 ref., 105 ev., 9 gör. kath. s 483 izr. volt. — A fenyi­­tőszék fél évi fogházra ítélte Deutsch Károly mes­terlegényt, ki az izraelita imaház egy előszobájából ellopta dr. Kohn rabbi kabátját, a mig ő ott benn egy esketést végzett. * Kérelem. Szabóné Szentpáli Janka fölkéri azo­kat, kik »Az utolsó remete« címü regényre előfizetni szán­dékoznak s ivüket még nem küldték vissza, hogy azt mi­­előbb beküldeni szíveskedjenek hozzá. Damjanich­ utca 28. sz. a. A ma e hóban megjelenik 8 szerzője a példányok szá­mára nézve tájékozást óhajt nyerni. 1822 , Képviselőház. Az adójavaslat fölötti általános vita tegnap véget ért s a szavazás is megtörtént. De míg odáig jutott a ház, nem csak a zárbeszédeken, hanem megint számos személyes felszólaláson is kellett keresztülesnie. Még a napirend előtt egy kis csatározás folyt egy­részt Péchy Tamás elnök, másrészt Kiss Albert, Mocsáry Lajos és Madarász József közt. A keddi ülésben az elnök utólagosan, mint említettük, a parl­ament illemmel meg nem férőnek nyilvánítá azt, hogy Kiss Albert a horvát képviselők ellen vádat emelt, de megnevezni egyet sem tu­dott. Ez elnöki megrovás ellen most Kiss Albert felszólalt s kérte az elnököt, hogy az eddigi gyakorlat szerint akkor tegyen megrovást, intést, mikor a szóló beszél. Péchy Ta­más elnök erre megjegyzi, hogy Kiss Albert szavai ellen azért nem tett rögtön kifogást, mert sértő jellegük csak akkor tűnt ki, mikor Kiss maga mondta, hogy az itt levő har­mincnégy horvát képviselő egyikéről sincs tudomása, mintha mozgalmat támasztott volna. Elnöki állásánál fogva tartozott elégtételt adni a harmincnégy képviselőnek. Ez ellen Mocsáry Lajos, majd Madarász szólaltak fel, kivált az előbbi vitatva az elnök ellenében, hogy az elnök csak a közerkölcsiséget vagy illemet sértő kifejezéseket utasíthatja rendre, de elég­tételt adogatni nincs joga s azt sem lehet gyakorlatba hozni, hogy másnap vagy később történjék a rendreutasítás. Péchy Tamás elnök ismét megjegyzi, hogy az ő elnöki figyelmez­tetéseit vita tárgyává tenni nem lehet s ő elnöki kötelessé­gét úgy fogja fel, hogy a vita hevében mondott éles szava­kat lehetőleg mérsékli; a képviselők tartsák magukat a házszabályokhoz, az elnöki nyilatkozatokat ne tegyék vita tárgyává. Ha az elnök nem felel meg feladatának, válasz­­szanak annak idején mást helyette. Ezután áttértek a napirendre s Hegedűs Sándor elő­adó mondta el zárbeszédét, melyben koronként éles hangon polemizált az ellenzéki szónokokkal. A törvényjavaslat ellenzői, úgy­mond, nagyon sötéten festették az ország ba­jait, de óvakodtak a fejlődés jeleire is kiterjeszkedni. He­gedűs elsorolt számos adatot, mely azt mutatja, hogy 1875 óta mily nagy emelkedés történt sok téren, a taka­rékpénztári betétek 126 millióval növekedtek, a sófogyasz­tás 292.000 mázsával, a dohányfogyasztás 29.000 mázsá­val, a szivaré 180 millió darabbal, a levelek forgalma 67 millióval emelkedett, negyvenhárom új gyár alapíttatott stb. Hogy a birtokok elárverezése, kivándorlás stb. nem az adó­ból ered, mutatja az, hogy épp oly mértékben előfordul ama országokban, melyekre az ellenzéki szónokok mint kevesebb földadót fizetőkre hivatkoztak. A külföldi adóssági viszo­nyokkal nem is lehet párhuzamot vonni, terheink nagyok, mert aránylag csekély alapra erős kulturállamot akarunk építeni, de ama kérdés elől, hogy tehát lemondjunk-e a kul­­túr­feladatokról, az ellenzéki szónokok kitértek, mértékkor persze a javaslat mellett kellett volna szólaniok. Különben azzal a földtúlterheléssel úgy vagyunk, hogy Franciaor­­szágban 218 frt jelzálogteher esik egy-egy főre, Olaszor­szágban és Ausztriában 189 frt, Hollandiában 172 frt, nálunk 35 frt. Ez nem előny, hanem az elmaradottság jele. Arra a vádra, hogy a pénzügyminiszter és az előadó más­más összegeket említenek deficitkép, megjegyzi, hogy ez plágium a szélsőbalról, mert két szélsőbali képviselőn esett ez meg, hogy mikor Biharban korteskedtek, minden falu­ban nőtt az államadósság, míg végre az őket kísérő korte­sek egyike figyelmeztette őket, állapodjanak már meg egy summában. Ama hivatkozásokkal szemben, hogy Amerika Olaszország és Franciaország mikép rendezték pénzügyeiket, Hegedűs részletes adatokat sorolt fel, hogy ez államokban éppen az ellenzék hozzájárulásával mily roppant adókat szavaztak meg; gyufa, papír, parapli is meg volt adóz­tatva, Olaszországban az őrlési adó nyolcvan milliót jöve­delmezett; ha nálunk valaki őrlési adót merne indítvá­nyozni, mindjárt kiáltoznák, hogy a kormány kiveszi a szegény ember szájából a betevő falatot. A mi ellenzékünk nem mond praktikus módot a deficit elenyésztetésére, be­szél független hadseregről, önálló vámterületről, mintha ezzel ki lehetne fizetni a ma szükséges összegeket. Hegedűs Sándor végre a tervezett adófölemelés részletes számításá­val cáfolgatta az ellenzéki szónokok számításait, közben pedig Herman Ottóra megjegyzi, hogy ő, Hegedűs, nem olyan vakmerő férfiú, mint Herman, ki itt félóra alatt meg­oldotta a zsidókérdést, házasságkérdést, egyetem, vámterü­let kérdéseit. Arra pedig, hogy belehozták a vitába a kor­­mánypárti klubban történteket, kérdi, hogy tetszenek a szél­sőbalnak, ha a kormánypárti szónokok azt bírálgatnák, hogy a szélsőbali klubból hogy taszigálják ki egymást, hogy mondanak egymásra ítéletet ?

Next