Fővárosi Lapok 1884. december (283-307. szám)

1884-12-09 / 289. szám

Melléklet a „Fővárosi lapok“ 289. számához, sunk nem lehet. Nem is időzünk ennél tovább, inkább az előadásról kívánnánk néhány szót szólani. Kétségtelen, hogy valamely történet hatása lé­nyegesen függ a hangtól is, melylyel az író előadja. Más hangja van a vígjátéknak s más a drámának.Az író érdeme abban áll, hogy mennyire találta el tár­gyához az előadás megfelelő modorát. Tóth Sándor e részben is meg akart felelni kö­veteléseinknek, midőn hangulatunkat stílje által ipar­kodott története számára preparálni s mindvégig fogva tartani; de azt a hibát követte el, hogy túllépte a határt, amelyig mennie szabad lett volna. Bo­­rongós, drámai előadást kívánt adni, s az olyan ko­mor, olyan sötét lett, hogy sokszor botorkálnunk kell s nem egyszer a cselekmény fonalát is eltévesztjük szem elől, így ahelyett, hogy fokozta volna élvezetünket, inkább gátolt a történet megértésében. Baja, hogy mesterkéli a stilt, a nyelvet s túlozza a színezést. Re­méljük, hogy jövőben természetes­, tisztább elő­adása lesz. V. Sárffy Ignác műve : »A nő« (Regény, Budapest, Révai testvéreknél) az előbbi kettőnél sok­kal gyengébb, bár meséje alkalmas lett volna arra, hogy figyelemreméltó olvasmánynyá váljék. Egy nő­ről van szó, ki hogy atyját megmentse a pénzügyi tönktől, valódi érzelmeit leküzdve, egy már nem fiatal s ezenkívül beteges embernek nyújtja kezét. Szive egy fiatal, de kevésbbé vagyonos festőé, ki azzal búcsúzik el tőle, hogy hű marad hozzá, és megvárja­­ a férj előrelátható halálát, amikor azután vágyaik teljesül­hetnek. Eltelik tizenöt év, a férj meghalt, az imádó visszatért Olaszországból, de az özvegy mellett viruló leánykát talál. »A nő«-nek újra le kell mondania, ha nem akarja útját állani leánya boldogságának. Össze­adja őket, ő maga pedig tovább viseli bánatát. A kiindulás a regényben nincs kellően indo­kolva. Ha a leány fölfedi atyjának Leó (a festő) iránti szerelmét s kijelenti, hogy az mint szegény leányt is örömest elveszi s hogy ő szerényebb anyagi viszonyok között is boldog lesz, a gyöngéd atya, (mert ilyennek van rajzolva,) bizonyára eláll szándékától s­­ a re­gény elmarad. Ennek dacára a történet elég érdekes. Hogy még­sem lett belőle jó regény, az két körülmény­nek tudandó be. Először is szerző oly körben játszatja le meséjét, melyet nem ismer. Nem hangsúlyozhatjuk eléggé, hogy az ilyen munka nem háladatos. Ne akar­junk másokat vezetni olyan téren, melyen magünk is járatlanok vagyunk. A jellemfestés el van hibázva, az események fűzése laza, zavaros és erőltetett. Az ered­mény öntudatos alkotás helyett vergődés, mely nem alkalmas arra, hogy érdeklődésünket fölébressze. A második baj, hogy szerzőnek nincs stílje. Semmi ön­állóság, semmi eredetiség, sőt a magyarság sincs benne. Mesterkélt nyelv, melyben nemcsak a jó hang­zás, hanem néhol még a helyes szórend ellen is fordul­nak elő vétségek. Jankó János szép illusztrációival díszített pom­pás kiállítású kötetben jelent meg­­Thewrewk István rajzgyűjteménye : »Azok a lányok!« Rajzoknak nevez­zük, mivel szerzőjük, ha jól emlékszünk, az előfizetési felhívásban ilyenekül hirdette. A kötetre ez nincs rá­nyomatva. Lehet azért, mert szerző maga sem volt tisztában a genre dolgában. Csakugyan úgy is van, hogy a legtöbb darab beszélynek rajz, rajznak pedig hirlapi tudósítás. A beszélynek cselekménynyel, a rajznak pontos lélektani részletekkel kell bírnia s a legtöbb darabban egyik sem található fel. Legsikerül­tebb s egyedül igaza második, (a »Kék kukorica« ab­laka mellett,) leszámítva azt a rémségesen hosszú sze­relmes levelet, melyre semmi szükség sincs. Egy-két sornyi is megtette volna. Az első darabot beszélynek kezdjük olvasni s csak a végén látjuk, hogy rajz akart lenni. Egy előnye van a szerzőnek: könnyedén for­gatja a tollat. De nagyon is sietett, könyvvel állni a közönség és kritika elé. Legutoljára hagytuk az »Első lépés« című be­­szélykötetet Csillag Mátétól, kit meg akarunk kímélni a részeltetésektől, de kinek azt a jó tanácsot adjuk, hogy ha már elég meggondolatlan volt az első lépést mindjárt a nagy közönség elő­­ tenni meg, legalább a többit tegye meg titokban s a sikra csak akkor álljon ki, mikor már tud a maga lábán járni. Tudnánk em­líteni több szót, kik ma jó hírnévnek örvendenek, de kik sokkal nagyobb hatást tehettek volna, ha csönd­ben, feltűnési vágy nélkül fejlődtek volna, nem pedig a nyilvánosság előtt, mely igy tehetségüket csak szá­­lankint ismerte meg, míg, ha egyszerre teljesen érett terméket kapott volna tőle, elismerésének adóját na­gyobb mértékben rótta volna le iránta. A tíz »beszély« közül nincs egy, melyet sikerült­nek lehetne mondani. Vagy rég elcsépelt történetek, vagy üres szószaporítások, melyek egy tizedrendű vi­déki lap tárcájában is alig foglalhatnának helyet. Fővárosi hírek. * Az akadémia külsőleg is ki akarja fejezni ke­gyeletét nagyobb alapítói iránt. Az erre vonat­kozó indítvány az igazgató tanács ama közelebbi ülésé­ben keletkezett,melyben a néhai Zsivora György nagy hagyományát tárgyalták. Szóba került, hogy az ily nagy alapító mellszobrot vagy arcképet érdemelne. A kegyelet nyilvánítása azonban nem kezdődhetik az újabb alapítóknál, hanem ki kell azt terjeszteni a ré­giekre, különösen pedig az elsőkre. A legelső négy fő­­úrnak: Széchenyi István, Károlyi György, Andrássy György és Vay Ábrahám grófoknak, mint kik nagy ala­pítványaikkal elsők veték meg az akadémia nagyra nőtt tőkéjének alapját, márvány táblára kellene vésetni ne­veiket s a táblát beilleszteni a palota falába. Több ily eszme merült föl az igazgató tanács keblében, minél­fogva vegyes bizottságot küldtek ki (tanácsurakból és tudósokból állót,­ mely javaslatot fog készíteni arra nézve, hogy a nagyobb alapítók iránti kegyeletes hála külső kifejezése miként történjék. A­mint van az akadé­miának arckép-csarnoka elnökeinek s nagy tudósai­nak és költőinek emlékezetére, úgy lesz alkalmasint külön terem a mecénások örökítésére. És az a bála terme lesz. * Az őszi műkiállítás már csak egy hétig ma­rad nyitva. A két ünnepnapon igen nagy közönség volt a műcsarnokban. Legújabban Kocner Henrik megvette »A boldog szamár« című életképet Van den Bu­sche Emmanuel brüsszeli festőtől, s a számos vé­teli ajánlatból következtetve, még ezentúl is bő mű­­vásárlásra van kilátás. Verescsagin Vazul, a hírneves orosz festő, ki a Páris melletti Maison Laffitteben most dolgozik ama képciklus befejezésén, melyet 1886. év elején a f­űcsarnokban ki fog állítani, a magyar képzőművészeti társulathoz levelet intézett, egyebek közt tudatva, hogy e festményei utazási benyomásait ábrázolják s tárgyai nagyrészt Palesztinából vannak merítve. * Tisztelgések. Kozma Sándor királyi főügyész vezetése mellett a főügyészség tagjai Szeiffert Ede, dr. Fehér Ödön és Székely József főügyészi helyettesek vasárnap délelőtt tisztelegtek Perczel Béla kúriai elnöknél, hogy kifejezzék szerencsekívánataikat kine­­veztetéséhez. Az elnök meleg köszönetet mondott a megemlékezésért. Hasonló célból tisztelegtek Szabó Miklós kúriai másodelnöknél és Mihajlovits Miklós királyi táblai elnöknél. Ugyanekkor, fejezte ki szeren­csekí­vonatait a maga és a budapesti törvényszék nevé­ben Kriszt János, a budapesti törvényszék alelnöke is. * A Pulszky-jubileum napjául a régészeti tár­sulat e hó 30-dikát tűzte ki. Közéletünk veterán je­lese félszázados írói jubileumának megünnepléséhez az írók és művészek társasága is hozzájárul s Pulszky Ferenc tiszteletére diszlakomát rendez a »Hungária« nagytermében. Értékes emléktárgyat is nyújtanak át a jubilánsnak, ki már három ízben : az aldunai, pá­risi és marmarosi kirándulásoknál volt a társulat vezetője. * A királyi operah­ázban vasárnap először került színre a »Troubadour«. A nemzeti színházban annyiszor hallott dallamos mű megtartotta régi vonz­erejét, a nézőtér egészen megtelt s az előadás sűrű tapsok közt folyt le. Turella Emma k. a. Leonora szerepében legjelesb alakításai egyikét nyújtja; drá­mai erejű játékával, énekével folytonos tetszésnyilvá­nításokra ragadta a közönséget s a harmadik felvonás után két óriási bokrétát kapott. Osztozott vele a tetszésben Bartolucci k. a. is, (Azucena), kit szintén pompás bokrétával tüntettek ki Manrico sze­repét Perotti helyett, ki hirtelen megbetegedett, Hajós énekelte, még pedig teljes sikerrel; igen jól volt dis­­ponálva s mindvégig nagy hatással énekelt, úgyszintén Bignio is (Luna gróf). A férfikar a harmadik felvo­násban túlságosan kiabált, kissé kevesebb több lett volna. A díszletek közül a cigány tanya, a tábor, a vár hatásos képletek. Ahhoz a hangnyelő nagy zöld szőnyeghez azonban kár a rendezőnek oly makacsul ragaszkodnia, mert a mellett, hogy az énekesek hang­jának zománcát veszi, gyakran komikus hatású, mint pl. mikor a várbástyák előtti tér szőnyeggel van fedve. A nyílt jelenetben való kihívásnak drasztikus hatású példája volt, midőn Hajóst, ki a színfal mögötti bör­töndalt igen szépen énekelte, élénken megtapsolták s a művész — előjött a börtönből, hogy meghajtsa ma­gát, a színpad közepén pedig találkozott az időköz­ben már belépett Luna gróffal, ki persze igyekezett észre nem venni, hogy rabja kint sétál. A közönség nevetett, a színpadi illúzió pedig oda lett. * A levelező tagok száma az akadémiában nincs megállapítva. Tavaly azonban a második osztály néhány kiváló tudósa indítványt tett, hogy határozzák meg a számot, melynél többet választani nem lehet. Ez indítványra két ok vezette őket; az első az, hogy ily módon az akadémiai tagság nyerne erkölcsi súlyá­ban, a másik meg az, hogy az osztályok tagjainak lét­számában nem lenne oly nagy aránytalanig. Minden osztályban kétféle szakma van egyesítve s a második­ban annyira elszaporodtak a történettudomány képvi­selői, hogy évek óta sokkal könnyebb fiatal történet­­búvároknak bejutni, mint nagy érdemeket szerzett jog­tudósoknak. E tény is indítóul szolgált az indítvány beadására. Vasárnap egyik politikai lapunk azt hir­­deti, hogy ez az indítvány (mely — szerinte — reak­­cionárius,) mind az első, mind a második osztályban megbukott. Ez a híresztelés azonban valótlan. A dolog úgy áll, hogy a második osztályban a történelmi tudomá­nyok képviselői oly erős harcot indítottak ellene, hogy maguk az indítványok tevői sem kecsegtették magu­kat lépések sikerével. Az első osztály szombati érte­kezlete azonban úgy találta, hogy az indítvány nagyon is méltó a bővebb tárgyalásra. Ez az osztály ugyan a a különböző tudományágak iránti kellő tisztelettel jár el tagjainak szaporításában, méltányos úgy a nyelv­­mint a széptudományok képviselőihez s köztük foly­vást fentartja a számarányt, mindamellett vagy épp ezért tekintetbe vette az indítványt, hogy — a­meny­nyire lehet — a más osztályokban is meghonosodjék a saját keblében fenálló jó szokás. Ezért Zichy Antal elnöklete alatt öttagú bizottságot külde ki, mely az indítványt tüzetes taglalat alá veszi s arról javaslatot fog tenni. E javaslat fölött aztán januárban külön értekezleten fog dönteni. Úgy halljuk, hogy a harmadik osztály kiváló tagjai is méltányolják az indítványt s nagyon kérdéses, hogy meg fog-e az bukni. De az, hogy még nem bukott meg, bizonyos. * Személyi hírek. Rudolf trónörökös Bécsből ma reggel hét órakor érkezik fővárosunkba, délelőtt a védnöksége alatt készülő néprajzi mű szer­kesztő bizottságának ülésén elnököl, délután kirándul Gödöllőre s onnan este fél tízkor visszatér Bécsbe. — Liszt Ferenc fővárosunkból tegnap reggel eluta­zott Olaszországba. — Kalecsinszky Sándor holnap, szerdán délután öt órakor a természettudo­­dományi társulat ülésén mutatványokkal kísért elő­adást tart ,az elemző khémia néhány újabb módsze­réről ; az ülést a vegytani intézetben tartják. — D­r. Borovszky Samu az akadémia irodaigazgatójává neveztetett ki s az igazgatótanács egyúttal megbízta a főtitkári irattár rendezésével. — Dr. Schwarcz G­u­s­zt­á­v az egyetemen a római jogból tanári minősí­tést nyert s a közoktatásügyi miniszter megerősítette.— Vass Elizeus, az irgalmas rend budai társházá­nak főnöke, kilépett a szerzetből, a ref. vallásra tért, megnősült és egy vidéki városba költözött, hol gyógy­szertárt nyit. — Lukácsy Sándor a népszínház rendezője, hir szerint, bérbe veszi az aradi színházat. — Oláh Béla magyar államvasuti hivatalnok e napokban tartotta esküvőjét Kuba Anna kisasszony­nyal, Kuba János fővárosi háztulajdonos leányával. * Halálozás. A főváros legtöbb adót fizető pol­gára, Kasselik Ferenc, több budapesti ház tu­lajdonosa, volt műépítész, vasárnap meghalt. Nyolcvan­kilenc évet élt s két gyermeket hagyott hátra: Eugé­niát és Jenőt. Temetése ma, kedden délután lesz a Mária Valéria­ utca 3. számú házából. * A bíráló bizottság, mely a főváros látké­peire hirdetett pályázat verseny­művei fölött ítélni lesz hivatva, kilenc tagból fog állani. A főváros képzőmű­vészeti bizottsága öt bírálót választott s ezek: Havas Sándor, báró Kaas Ivor, Zichy Antal, báró Lipthay Béla és Vidéky János. Két tagot az országos képző­művészeti társulat nevez, kettőt pedig a mérnökegylet. * A gazdasszony-egylet választmánya özv. Damjanics Jánosné és özv. gróf Batthyány Lajosné úrnők elnöklete alatt igen látogatott ülést tartott. A folyó ügyek elintézése után örvendetes tudomásul vet­ték, hogy néhai Bujanovics Jánosné hagyatékából 6000 frt jutott az egyletnek; az alapítványért köszönő iratot intéznek a kormányelnökhöz és a pénzügymi­niszterhez, kik a hagyatékot felosztották. Az egylet leány-árvaházában e hó 24-én délután három órakor karácsonyfa-ünnepet rendeznek, a farsangi nagy álar­cos bált pedig január 18-dikára tűzték ki. * Könyvek, füzetek. A Franklin-társulat kia­dásában három új munka jelent meg. Az első útleírás, címe »U t­a­z á s a »N­a­p­s­u­g­á­r«-o­n«. Dr. Öreg Já­nos tanár dolgozta át az angol eredeti után, melyet lady Brassey írt. A merész utasnő nyolc év előtt a »Napsugár« hajón távol világokat járt be s e könyv­ben élményeiről adott számot. Munkája a külföldön hamar elterjedt s érdemes volt lefordulni, illetőleg át­dolgozni, mert az ifjúság mulatva tanulhat belőle. Az érdekes útleírások keretében nem csekély ethnográfiai s fölrajzi ismeretet is szerezhet. A mű 307 lapon, mint az »Utazások könyvtárá«-nak ötödik kötete, illusztrálva jelent meg s 2 frt 40 krért kapható. — A második munka egy nálunk kevéssé művelt tudo­mányág : a bölcsészet köréből van véve. Erdélyi Jánosnak »A bölcsészet Magyarorszá­gon« című munkájának az új kiadása ez. E kérdés­sel kevesen foglalkoztak oly behatóan, mint Erdélyi, a­ki önálló buvárlatok alapján igyekezett megfejteni feladatát. Csak a tizenhetedik század végéig ért vele. A munka először a Csengery Antal »Budapesti Szem­­léjé«-ben jelent meg, a hatvanas években s önálló fü­zetben, mint a »Filozófiai írók Tárá«-nak hatodik da­rabja jelent meg. Az egyik szerkesztő, dr. Bánóczy József írt hozzá rövid előszót. Ára nyolcvan krajcár. — Dr. Jancsó György a »M­agyar kereskedelmi törvény«-t közli, melyet a budapesti királyi tábla elvi jelentőségű határozataival is ellátott. Ára egy fo­rint. — A »Nemzetgazdasági Szemlé«-ből, György Endre szakközlönyéből, a decemberi füzet je­lent meg. Első cikke nekrológ gróf Lónyay Menyhért fölött. Schwarz Bódog Agró-tanulmány­­át folytatja, Gelléri Mór a kiállításokról irt dolgozatát fejezi be. ír 1863

Next