Fővárosi Lapok 1884. december (283-307. szám)

1884-12-09 / 289. szám

lefoglalták s bár a zenekar helyét is megnyitották a közönségnek, mégis sokan azok közül, a­kik meg akartak jelenni, nem kaptak jegyet. A budapesti egye­tem s a nagyváradi akadémia ifjúsága küldöttségileg képviseltette magát. A hangversenyt az egyetemi dal­kar nyitotta meg, nagy tetszés közt, hatással adva elő a Szőllősy Attila »Honfidal« című szerzeményét s né­hány népdalt. Azután Bodor Géza vetett »Visszate­kintés«t a kör tízéves múltjára. Hosszantartó taps hangzott, mikor Bognár Vilma asszony, a­ki tíz év óta nem énekelt Kolozsvárit, a színpadon megjelent. Ophélia nagy áriáját, Gounod néhány kisebb darab­ját , aztán kisebb népdalokat adott elő. Iskolázott hangja, mely különösen a felső regiszterekben biztos, továbbá sikerült piánói egészen elragadták a közönsé­get. Hasonló lelkesedés kísérte a Rigó Anna kisasz­­szony zongorajátékát. Ügyes technikával s költői hév­vel adta elő a Meyerbeer »Korcsolyatáncá«-nak Liszt­féle átiratát. A közönség hatszor is kitapsolta. A kö­vetkező szám szavalat volt. Malonyay Dezső adott elő egy sikerült magánjelenetet. Az ünnepélyt műked­velői előadás fejezte be. Színre került Dumas Sándor »Felhívás keringőre« című egyfelvonásos vígjátéka, melyet a műkedvelők sikerülten játsztak el. A közön­ség buzdító tapsaiból minden szereplőnek jutott rész, de legtöbb a nőknek: Verzár Mariska, M. Papp Ilona és Gombos Ilona kisasszonyoknak. Előadás után az ifjúság a »Nemzeti szálló« éttermében a budapesti s nagyváradi ifjak tiszteletére lakomát rendezett. Mint­egy ötvenen gyűltek össze, kedélyesen mulattak, sok toastot mondtak a vendégekre, műkedvelőkre, höl­gyekre az egyetértésről és hazafiságról. Zenéről az öreg Salamon jó bandája gondoskodott s a társaság csak az éjféli órákban oszlott szét. ** Főrangú pártfogók. A körmendi jótékony nőegyletnek herceg Batthyány-Strattmann Ödönné úrnő 200 irtot küldött, midőn az egylet védnökévé megválasztották. Ez annál örvendetesebb, mert az ajándékozó még nem is ismerte az egylet viszonyait. A másik pártfogó özv. gr. Sigray Fülöpné szül. b. Auguszt Klára úrnő, ki az egylet rendes tagjai közé lépett. Az egylet elnöknője, Babos Kálmánné asszony meleg hangú sorokban mondott nyilvános kö­szönetet a főrangú hölgyeknek. ** Hymen. V­i­n­g­á­n Temesmegyében, a na­pokban vezette oltárhoz Mészáros Antal kikindai tör­vényszéki tisztviselő és földbirtokos Frohmann­­Ma­h­id kisasszonyt. Násznagyok voltak: Frohmann Ödön vingai járásbiró és Jámbor Gyula műegyetemi tit­kár Budapestről. Az esküvőt kedélyes nászlakoma követte, jó magyar szokás szerint kivilágos­ kivir­­radtig. — Győrött Horváth János petőfalvi ev. lelkész eljegyezte Hofhammer Ilona kisasszonyt. —­ Gyulafehérvárit Glaser Károly nagy­szebeni lakos Oppenheimer Leontina kisasszonyt. — Kecskeméten dr. Koricsánszky János, az ál­lami minta szőlőtelep igazgatója, jegyet váltott Ad­ler Rózsa kisasszony­nyal, Adler Károly ottani tekintélyes kereskedő leányával.­­ Kürtösön Kliment Lajos korponai evang. lelkész eljegyezte Rafanidesz Aranka kisasszonyt, a kürtösi ev. lelkész leányát. — Kralovánban Schreier Adolf nagy­­kereskedő eljegyezte Steinberger Malvina kisasz­­szonyt, Steinberger Gyula debreceni mérnök fogadott leányát. ** Esztergomból lapunk tudósítója utólag még néhány adattal járul az ünnepélyhez, melyet ott kö­­zelebb Bellovits Ferenc reáliskolai tanárnak és a dalkedvelők egyesülete igazgatójának tiszteletére rendeztek. Bellovits már több mint negyedszázad óta fáradhatatlanul működik a város társaséletének emelésén s úgyszólván minden jóravaló szellemi moz­galomnak kezdeményezője volt. Az esztergomi dal­egyletet országos versenyeken számos diadalra ve­zette, az egész újabb nemzedéket jóformán ő oktatta a zenében és kitűnő tanítványok hirdetik mesteri ké­pességét. Öcscse, Bellovits Imre, a fővárosban harcol, szűnni nem akaró tevékenységgel harcol a zenemű­vészetért. Nem a szokásos jubileumra készült az esz­tergomi közönség, hanem régtől érzett hálájának akart kifejezést adni, midőn jelesét a kis ünnepélylyel meglepte. Esztergom színe-java gyűlt össze a dal és zenekedvelők egylete helyiségében és Niedermann Pál üdvözlő beszéde mellett leleplezték Bellovits Fe­rencnek, egyik jó barátja Blaha Károly festő által készített sikerült arcképét, azután átadták az ezer frtos Bösendorfer zongorát, melylyel Esztergom egész közönsége kívánt kedveskedni. Az ünnepelt a megle­petéstől alig birt szóhoz jutni s csak könyei tolmá­csolták érzelmeit. Az ünnepélyességek után a férfi­kar és a zenekar több csinos darabot adott elő, a nagy­számú közönség pedig felköszöntésekkel fűszerezett vidám vacsora mellett egész éjfélig együtt maradt. A valódi érdem méltatása volt a sikerült ünnepély. ** Szászvároson a fillér-egyesület leg­utóbbi estélyén igen jó hangulat uralkodott. A műsor érdekesen volt összeállítva. A kis Dósa Kálmán Schu­berttól és Webertől adott elő hegedűn szép darabo­kat s ügyes játékával sok tapsot aratott. Menini Fe­­rencné, asszony Lecocq »Kék madár« című operette­jéből énekelte a legendát lágy, olvadékony hangon, hatással. Csűrös Pál segédtanár Petőfi »Bolond Is­tókját olvasta fel. Végül Farkas Gizella és Grün Jozefa kisasszonyok játszottak zongorán négy kézzels számukat ismételniük kellett. ** Halálozások: Kenesén, Veszprém megyé­­ben e hó 3-án elhunyt Jánosiné asszony, élete 62-dik évében. A ritka jó anya három jeles fiút nevelt a hazának, kiknek egyike Jánosi Ágoston veszprémi kanonok ismert költő és műfordító, Milton »Elveszett paradicsom«-ának fordítója. Hat kis unoka is gyá­szolja elhunytak — Esztergomban meghalt Pór Sándor primási uradalmi pénztárnok, élete 46-dik évében. Özvegye szül. Vanke Amália asszony, továbbá testvére Pór Antal pozsonyi kanonok gyászolják. — F­i­u­m­é­b­e­n nagy részvét mellett, katonai pompával ment végbe Pichler József sorhajókapitánynak s a ten­gerészeti akadémia parancsnokának temetése. A rava­talt számos koszorú díszitő, köztök Lipót toszkánai nagyhercegé s a temetésnél jelen volt báró Steineck al­tábornagy, a tengerészet főparancsnoka is, ki Bécsből a gyásztisztességre utazott Fiumébe. A N­a­g­y-B­ecs­­kereken e napokban elhunyt Plechl Antal megye­bizottsági tag és városi képviselő, a közügyek tevé­keny előmozdítója, élete 47-dik évében; ugyanott meghalt Raskovics Teofán,az egyházi énekkar elnöke, közszeretetben állott férfiú, kit nagy részvét közt temettek el. — Alcsuthon a múlt héten elhunyt, Ritzinger Károly, a főhercegi uradalom tiszttartója. Temetésénél jelen volt a főhercegi család is, József főherceg pedig Kis­ Jenőről küldött koszorút elhunyt derék főtisztjének. — H­a­l­á s­z T e­l­k i­b­e­n meghalt Pokomándy Sándor kiérdemült postamester, az arany érdemkereszt tulajdonosa, élete 63-dik évében. — Aradon Rácz Ferenc ügyvéd, 34 éves; ugyanott Biszterszky Gyula mérnök, 50 éves. — Kis-Jenőn Borsos Szabó Károly aljárásbiró, 62 éves; özvegye szül. Kirilovics Berta asszony és nagy számú család gyászolja.— Rimaszombaton meghalt Marton Kálmán, a rima-murányi vasmű-társaság nyugalma­zott jogtanácsosa, 57 éves. ** Vidéki hirek. Gömörm­egyéből az hir van elterjedve, hogy Rudolf trónörökös a Coburg her­ceg garami birtokára készül medve-vadászatra. — Szabadkán Iványi István főgimna­tanár a város tör­ténetének első részét már sajtó alá rendezi. — Cset­­neken Szontagh Andor földbirtokos két aranyat tű­zött ki arra a kérdésre, mikép lehet a tót ajkú népis­kolában legsikeresebben tanítani a magyar nyelvet; a pályaművek jövő évi ápril. 1-éig küldendők Nagy-Rő­­cére Rőczey István, gömörmegyei ált. tanitó-egylet elnökéhez. — Debrecen városának jövő évi költség­­vetése 735.900 frt bevételt és 733.325 frt kiadást tüntet fel, a többlet tehát 2574 frt. — Győrött siker­rel került színre az »Eleven ördög«, Konti József eredeti operette­je.—Kassán a gazd.tanintézet önképző köre Sissovich Károly tanár elnöklete alatt tartotta alakuló és tisztújító közgyűlését; elnök Zirák János alelnök Pöschel Béla lett. — Tompán egy 117 éves asszony, Labainé-Budai Ilona hunyt el, ki állítólag halála előtti napon gyalog ment Szabadkára. — A brennbergi kőszénbányában, Sopron mellett, a na­pokban tűz támadt, még pedig gyújtogatás által; egy bányász megfulladt. 1865 Ausztriai hirek. *** Lipót főherceg állapotában veszélyes for­dulat állott be. Az orvosok aggódva lesik a betegség lefolyását. A főherceg vasárnap fölvette az utolsó ké­nést s életereje azóta makacs küzdelmet folytat a megsemmisüléssel. Rajner főherceg szombat óta be­teg testvére ágyánál időzik s vasárnap a többi test­vért, Ernő, Zsigmond és Henrik főhercegeket is táv­iratilag hívták oda. A haldokló főherceg nőtelen em­ber. Életét a hadsereg emelésére szentelte s e téren sok érdemet szerzett. Már évek óta visszavonultan él. Egyetlen örömét a bornsteini kastély képezte, mely­ben az év jó részét tölteni szokta. Késő ősszel szokott Bécsbe költözni, hol csak ritkán lehetett őt látni. A kastélyt évek előtt a Hansen tervei szerint restaurál­­tatta , terjedelmes parkjának taván kis gőzhajót já­ratott. Két év előtt elhatározta, hogy megiratja kas­télyának s vidékének monográfiáját. A díszmóből már két kötet jelent meg s ezeket a főherceg ingyen küldte meg valamennyi kül- és belföldi tudományos egy­letnek. *** Cseh ünnepélyek. A prágai cseh aka­­d­é­m­i­a szombaton ünnepélyes ülést tartott fennállá­sának századik évfordulója alkalmából. Jelen voltak a helytartó, hg. Schwarzenberg bibornok, a hatóságok, számos külföldi testület képviselői és nagy közönség. A magyar akadémiát dr. Beöthy Zsolt képviselte. Ji­­recek elnök mondta az ünnepi beszédet, melyet zajos tetszéssel fogadtak. Sok üdvözlő távirat érkezett, köz­tük egy a közoktatásügyi minisztertől is. A jubileum alkalmából egy névtelen jóltevő 20,000 irtot adott tu­dományos célokra.­­ A brünni cseh színhá­za­t gr. Schönborn helytartó, gr. Vetter tartományi főnök, az ott időző cseh képviselők és nagy közönség jelenlétében nyitották meg. Koralsz »Magelona« című nemzeti drámáját adták elő Sklenarz-Mala asszony­nyal, mint vendéggel. A drámát alkalmi prológ előzte meg. A függöny legördültekor az ifjú csehek nevé­ben dr. Stransky ezüst babérkoszorút nyújtott át a prágai vendégművésznőnek, míg az ó-cseh bizottság csak az első felvonás végén adta át koszorúját. E­miatt heves összeszólalkozás támadt köztük. *** Grün Anasztáz gráci emlékszobrának min­táját Kundmann bécsi tanár már elkészítette. A minta a költőt és államférfit, mint szellemes parlamenti szó­nokot ábrázolja. A művésznek kitűnően sikerült vis­s­szaadni az előkelő modort, az arcvonások élénk, gon­dolkodó kifejezését, melyek gr. Auersperg kiváló jelentőségét azonnal elárulják. A szobrot életnagyság­ban fogják fehér márványban kidolgozni és kékes márvány talapzatra állítani. *** Új betegség okoz most fejtörést Ausz­triában. Nem csak orvosok foglalkoznak vele, hanem rövid időn a reichsrathban is napirendre fog kerülni a kérdés, miként lehet­ne a komoly d­ajnak elejét venni. »Gyöngyházbetegség« a neve, hasonlít a rheumához s leginkább a kezeket s lábakat bénítja meg. Különö­sen Csehország északi kerületeiben terjed veszedelme­sen, hol a gyöngyház esztergályozását háziipar gya­nánt űzik s a betegek is leginkább ez iparág fiatal munkásai közül kerülnek ki Dr. Jelinek bécsi orvos a napokban érdekes felolvasást tartott róla s azt mondta, hogy a baj valószínűleg onnan származik, hogy a munkások beszívják a gyöngyház port. Van­nak azonban orvosok, kik azt hiszik, hogy a betegség kifejlődésére a kezek s lábak megerőltető munkájának is nagy befolyása van. A kérdés különben szakkörök­ben komoly tanulmány tárgyát képezi. *** Ausztriai hírek Az udvari operában új balletre készülnek, mely a bécsi keringő történetét fogja bemutatni. — „Görög tűz“ című új vígjátékot fogadott el a burgszínház előadásra, Justinus Oszkár­tól. — Gróf Stockau Frigyes morvaországi nagybir­tokos, a közélet egyik tevékeny szereplője, Bécsben meghalt; Budapesten is sokszor volt s egyik leánya ifj. gróf Esterházy Móricnak, a másik Baltazzi Arisz­tidnek a hitvese.­­ Az osztrák magyar bank sza­badalma megújításának egyik feltételéül, bécsi hírek szerint, a magyar kormány azt is tűzte ki, hogy ma­gyar bíróság előtt is lehessen a bank ellen pert indí­tani olyan esetekben, melyek eddig a bécsi törvény­széknek voltak fentartva. — Erdősi Eugénia kisasz­­szonyt, a népszínház volt­ énekesnőjét, ki most Német­országban szerepel, az an der Wien-színház igazgatója szerződéssel kinálta meg. — Hennersdorfban a mult héten halt meg egy Müller Ferenc nevű veterán, ki már a lipcsei nagy csatában harcolt. 100 évet és tized­­fél hónapot élt s 96 éves koráig mint napszámos kereste kenyerét. Külföld. *** A Holberg-ünnepély általános érdeklődés közt folyt le Kopenhágában. A nyilvános és magán­­épüle­tben nemzeti lobogódísz lengett. A kir. színház előtt álló Holberg-szobrot virágok és koszorúk bob­­­ták. A színház személyzete virágfüzérrel övezte a talap­zatot, a költő fejére pedig babérkoszorút tett. Az is­kolák, törvényszékek, kereskedések szüneteltek. Az egyetemi ünnepélyre a dísztermet szépen felékesí­­tették. A házfal előtt állt a költőnek ifj. Bissen által mintázott szobra, a falakat pedig Holbergre vonat­kozó képek és felírások díszítették. Az egyetem tanári kara, valamennyi miniszter, az országgyűlés két kama­rájának elnökei, K. Beck Frijs svéd-norvég követ, szá­mos katonai, egyházi és polgári méltóság jelent meg. A király, Vilmos és János hercegekkel és nagy kísé­rettel szintén ott volt. Megérkezésekor kezdetét vette az ünnepély. Az egyetemi dalegylet elénekelte Hart­mann és Mailing ünnepi kantátáját, melynek magán­részeit színházi tagok adták elő. Majd dr. Holm tör­ténettanár mondta el kitűnő beszédét, behatóan mél­tatva Holberg működését. Az ünnepély Richardt kan­tátájának eléneklésével ért véget. *** A flamand irodalom föllendülése mindin­kább magára vonja a belga és hollandi irodalmi kö­rök figyelmét. Most jelent meg a Willems-alapítvány legújabb évkönyve s feltűnést okoz, mert az adatok hosszú sorát közli arról, mikép támadt új életre egy már szinte elfelejtett nyelv és irodalom. E század első felében Willems, Conscience és Suellaart voltak azok,a­kik a flamand nyelv érdekében emelték fel szavukat és példájuk lelkes utánzókra talált. Élénk törekvésük a népszellem minden ágára kihatott, a szépirodalom, költészet, tudomány és művészet terén jelentékeny eredményeket mutathat fel. A népnevelés nemzeti ala­pokon fekszik s a felnőttek sincsenek már szellemi táp­lálék híján. A flamand sajtó, mely 1840 körül néhány vidéki lapocskában tengette életét s csak a legalsóbb néprétegekre szorult, a falusi magányból a társaság nagy mezejére lépett és hatalommá nőtte ki magát. A szép gondolat, a flamand irodalom érdekeit a köz­életre is kiterjeszteni, oly átalakulást idézett elő, mely

Next