Fővárosi Lapok 1884. december (283-307. szám)
1884-12-03 / 284. szám
Melléklet a „Fővárosi lapok“ 284. számához, sok sforzando igen pikáns, rohanó rithmust s általában jelleget ad a szimfónia utolsó tételének. Barcsevicz Szaniszló hegedűművészről csak annyit akarok megemlíteni, hogy kiváló virtuóznak tartják. Tizenkilenc éves fiatal ember. Londonban nagy szenzációval játszott. Hozzánk Rubinstein ajánlata folytán jött ,játszani fogja Wieniawsky (egykori tanárjának) d-moll hegedű-versenyét s Saint-Saens »introdukció és rondo«-ját. Barcsevicz technikáját rendkívüli tisztának, hangját nagynak s szélesnek, előadását szellemesnek s melegnek mondják. Bazilia. Amerikai lakodalom. (New-yorki levélke.) (K. M.) Három nappal az esküvő előtt a dúsgazdag házbirtokos maga elé rendelte egyetlen leányát. Elővette minden ékesszólási tehetségét, lefestette előtte a jövendőt, elsorolta a fényes házassági ajánlatokat milliókkal bíró, úri hintákon járó fiatal kereskedők részéről, biztosította végnélküli atyai szeretetéről, csak mondjon le a festőről, aki se nem gazdag, se nem szép, se nem fiatal, sőt még hírneve sincs. A szép leány azokkal a sokat mondó, mély, feketébe játszó sötétkék szemeivel, melyek tündöklése oly élénken tudatták, hogy az arc halványsága nem beteg, hanem érdekes amerikai szín, ránézett az apjára. Nem szólt semmit, mint nem felelt már két éve apja faggatásaira, de ez megértette, tudta tekintetéből, hogy ha egy amerikai leány valamit bevesz a fejecskéjébe, azt törik-szakad keresztül is viszi. »All right«! akkor készüljetek, három nap múlva férjhez mehetsz a festődhöz! A halvány arc nem lett egy árnyalattal sem színesebb, hiszen tudta a leány, hogy így fog történni, csak az időt kellett bevárnia, míg apja megunja egy kedvű arcát, míg eléggé kibosszankodja magát azon, hogy a leány nem megy sem színházba, sem társaságba. Na meg sok függött attól is, hogy a republikánusok győznek-e az elnökválasztáson, vagy a demokraták ? A szép halvány leány ment a dolgozó szobájába. Legelébb is vőlegényét értesíti a szerencsés eseményről, aztán vegyi tintával megírta a meghívót, röviden határozottan, nem az apja nevében, hiszen nem az megy férjhez, hanem ő, meg a vőlegénye nevét sem említette meg. Minek is ? Tudja azt mindenki, hogy ő máshoz nem megy férjhez. »Miss N. szívesen látja önt szombaton három órakor esküvője után est-ebédre.« Erről hektográfon vagy nyolcvan másolatot csinálni, a már hónapok óta elkészített borítékokba betenni, és postára adni, kevés időbe kerül. A menyasszonyi öltözék már rég készen van, kihirdetni magukat a házasulandóknak nem kell Amerikában, az est-ebédről pedig a papa fog gondoskodni. Bizony unalmasan fog az a három nap eltelni. De eltelt mégis. Szombaton két órakor két kocsi állt meg a gazdag polgár márvány háza előtt. Egyikben a menyasszony és vőlegény, másikban a család két régi barátja foglaltak helyet, nem Irakban, hanem egyszerű polgári ruhában. A menyasszony szintén utcai öltözékben. A kocsik gyorsan, mint New- Yorkban szokás, hajtottak a »City-hall«-ba, (a város házára.) A Lord-Mayor (polgármester) megkérdezte őket, hogy házaspárok akarnak-e lenni, átvette tőlük a jegyzéket, melyre lakásuk és éveik száma volt fölirva, az okiratot aláíratta a két tanúval s annak egy példányát átadta nekik, mely szerint attól a naptól fogva házaspárok. Tíz perc múlva már hajtattak vissza a lakásba. Itt kezdődött aztán az élet. Ahány meghívott vendég volt, annyi ajándéktárgy érkezett a menyaszszony részére: arany s ezüstnemű, bronz, terracotta, plüsch-tárgyak, festmények, virágok. Majd robogó kocsikon, dúsan aranynyal szerszámozott nemes lovakkal érkeztek a vendégek. A kocsik belsejében farkas, szarvas, őz vagy medvebőrök, a pénz arisztokrácia tagjai drágábbnál drágább öltözetekben , az összeállítás mégsem mondható ízlésteljesnek. Fodor bodor hátán, selyem és bársony halmaz minden színvegyülékben, különösen a sötétkék és bordeaux-veres játszták a főszerepet. Drága kövekkel dúsan megrakva nemcsak a hölgyek, hanem a férfiak is, kik gyűrűiken s brilliant gombjaikon kívül még fehér nyakkendőjük közepére is örömest húznak egy-egy zafír vagy smaragddal kirakott aranykarikát. A menyasszony hosszú-uszályos fehér ruhában fogadta a vendégeket. Az üdvkivánatok meghallgatása és az ajándék-tárgyak megtekintése után azonban eltűnt s az ebédhez piros selyemben jelent meg mely halvány, de mégis barnás arcszinéhez és fekete kondor, hajához olyan jól állt. Úgy a menyaszony, mint minden jelenlevő hölgy, harminc negyven, egymástól széjjel álló élő rózsabimbót viselt kebelén, mely a kivágott ruhához igen szép, de a viselője kellemetlen, mert karjai örökös carambolage-ba jutnak e virág-erdővel. 1831 Az ebédnél minden öt személyt egy-egy szerecsen szolgált ki, egészen kifogástalan pincér-öltözetben, fehér keztyűvel, ügyesen minden zörej nélkül, pedig a szerecsen tesz minden adag ételt a vendég tányérjára. Az étkezés hét-nyolc órát vett igénybe s mintegy két ebédet képezett fölállás nélkül. Az étvágygerjesztő olajbogyó és osztriga után következtek a különféle halak, pástétom, beef, vadak, croquettek szarvasgombával, aztán sörbet. Itt egy kis megszakítás állt be, cigarettet kaptak a vendégek. Ennek elfüstölése után, mely élvezetet a nők nagyobb része sem tagad meg magától, következtek a különféle szárnyas állatok, emelettek, cream-ek, gyümölcsök, sajtok. A rajnai, bordeaux és pezsgő borokat külön pohárnokok kezelték, kiknek fő gondja van arra, hogy üres vagy félig telt pohár az asztalon ne álljon. Meg is ered a yankee nyelve és válogatott toasztokban éltetik az új párt, de azok már Staten Island vagy Jersey körül járhatnak, mert a második tál étel után eltűntek. Hajón teszik a nászutazást délre, hol a fák még zöldek, hol a nap heve még éget. Vájjon lesz-e ideje a férjnek, ki tájképfestő, tanulmányokat tenni, vagy mire visszatér, arcképfestővé lesz, kinek ecsete más vonásokat nem képes felfogni, mint szép nejének bájos arcvonásait ? Fővárosi hírek. * Védnök-főhercegnő. A tanítónők menedékházát szervező bizottság, mint tudva van, Mária Dorottya főhercegnőt, József főherceg leányát, kérte föl a jótékony célú intézet védnökségére. Az ifjú főhercegnő elfogadta a védnökséget s erről már értesité a bizottságot.Legujabban a védnök-főhercegnő az intézet céljaira 500 irtot küldött Zirzen Janka urhölgynek, mint a szervező bizottság elnökének. * Az őszi műkiállítás pályadíjait a bíráló bizottságok tegnap ítélték oda. A képzőművészeti társulat nagy díját, 200 db. aranyat, Zala György szobrász nyerte, »Mária és Magdolna« című szoborcsoportjáért. Az Ipolyi püspök által felajánlott 500 frtos díjt, igazi történeti szellemű festmény hiányában, nem adták ki s az adományozó püspök a dijat a jövő kiállításra újra felajánlotta. A Tárkányi Béla apátkanonok által adott 500 frt egyházfestészeti dijat Aggházy Gyulának ítélték oda, a »Házasságtörő nő« vázlatáért. Ráth György 300 frtos diját, mely állat-, táj- és csendéleti képekre volt kitűzve, Tölgyessy Arthur nyerte »Az est« című festményével. Végre a legnagyobb jutalomra , a Munkácsy-féle 6,000 frankos ösztöndíjra három művet jelöltek ki; ezek: »Ebéd után«, Temple Jánostól; »Beiratás« Szobonya Mihálytól és »Cilinderpróba«, Bihari Sándortól. E három festményt a tárlat berekesztése után Párisba küldik Munkácsy Mihályhoz, a pályanyertes kiválasztása végett. A „Ördög Róbert“ többszöri halogatás után tegnap végre színre került az operaházban. Az új díszletek s jelmezek igen szépek. A szemnek különösen tetszetős: az első felvonás tábora, háttérben a sziklás tengeröböllel; a második felvonás oszlopcsarnoka, háttérben a gyönyörű kerttel; a harmadik felvonás zord sziklái, a beborult éggel s a világító kereszttel ; a negyedik felvonás kolostori keresztfolyosója, melyben az apácák kikelését a sírból igen helyesen a színfalak mögé helyezték. A rendezés és a karok működése kifogástalan volt. A magánszereplőkről nem lehet már feltétlen dicsérettel szólni. Reich Irma kisasszonyt (Alice), Maleczkyné asszonyt (Izabella) és Neyt (Bertram) máskor már sokkal nagyobb sikerrel hallottuk e szerepeikben. Perotti (címszerep) a szokott bravourral énekelt és Coppini k. a. is tapsot kapott a táncjelenésben. * A „Nemzeti Nőneveléséből a sugárúti tanítóképző intézet tanítóinak e derék folyóiratából most jelent meg a novemberi füzet. Első cikke »Újabb levelek egy anyához« cím alatt azt fejtegeti, hogy miként kell a csecsemő öntudatának ébredését elősegíteni, anélkül, hogy természetellenesen akarnák gyorsítani a gyermek fejlődését. Sebestyénné Stettina Hana »De Gerando Antonina« a kolozsvári felsőbb leányiskola derék igazgatónőjéről ir jól megérdemelt dicsérettel. Röviden ismerteti az önfeláldozó tanítónő s szellemes írónő életrajzát, aztán munkásságát méltatja, kimutatva, hogy életével pecsételi meg amaz emelkedett gondolatokat, melyeket egyes munkáiban kifejezett. A cikk mellett közölve ,van a De Gerando kisasszony arcképe is. Lederer Ábrahám a »Szó és tett« egymáshoz való viszonyát fejtegeti szellemesen, azt kívánva, hogy a munka tétessék a népiskolai oktatás központjává. Sebestyén Gyula »A magyar királyság és kereszténység megerősödésé«-ről, Huszka József pedig »A magyar díszítő szűlről« értekezik. Van a füzetben még mutatványa Legouvé »Fiaink és leányaink« című munkájából, mely Feleki József fordításában jelent meg, továbbá könyvismertetések, Gúta Józseftől egy paedagogiai dolgozat és vegyesek. A tanítónők menedékházával foglalkozó cikkből megemlítjük, hogy a megindított gyűjtés e nemes célra eddig 3715 frt 65 kft. és egy darab aranyat eredményezett. * Az akadémia módosítást tervez a levelező tagok választásánál. A tervezett reform szerint jövőre a levelező tagok száma meg lesz szabva, olyformán, hogy csak halál vagy előléptetés által megüresedett helyek lesznek betölthetők s ekkor az osztályok arra lesznek utalva, hogy a megválasztandó új tag tudományos kvalifikációját szigorúbban mérlegeljék, viszont ez által a választás megtisztelő jelentősége is emelkedik. Az e tárgyban kiküldött bizottság véleménye szerint a mostani létszám nem apasztható, mert különben hosszú időre akadályozva volna az akadémiának új erőkkel való gyarapítása; a levelező tagok száma tehát 156- ban állapíttatnék meg. Ebből az első osztályra harminchat tag jutna, a második és harmadik osztályokra pedig egyenként hatvan. * A nőegylet szerkesztőségünkhöz is küldött egy csomó újévi köszöntést mentesítő jegyet eladás végett. Fölkérjük tehát fővárosi olvasóinkat,különösen azokat, kik szerkesztőségünktől szoktak ily jegyet venni, hogy e jegyekből vásárolni szíveskedjenek. A legkisebb mentesítési összeg egy forintban van megállapítva. Minden délelőtt 10 tőlig szolgálhatunk e jegygyel mindazoknak, kik e végett a szerkesztőségbe fordulnak. Az összeg, mely e címen befoly a szegények ínségét enyhíti, azt az Ínséget, melyet a beállt téli hideg s a sokféle szünetelő keresetág még súlyosabbá tesz. Azok érdemlik legjobban a jólétet, kik fölöslegükből a nyomorgóknak jó szívvel juttatnak. A legelső, kitől adományt kaptunk, Darday Györgyné szül. Nemeshegyi Berta úrnő, ki két jegyért 5 irtot küldött. * Személyi hírek. Báró Orczy Béla miniszter Bécsből, gróf Esterházy István főispán Pozsonyból fővárosunkba érkeztek. — Br. Dumont de Beaufort-Várhegyi Lajos csendőr-alezredes s a negyedik csendőrkerület parancsnoka kamarási méltóságot nyert. — Szikszai János közoktatásügyi miniszteri titkárnak a király ő felsége osztálytanácsosi címet és jelleget adományozott. — Herman Ottó képviselő visszaérkezett a Dráva mentén tett tanulmányi útjáról s ezzel befejezte halászati nagy műve anyagának gyűjtését; ezernyolcszáz magyar halász-műszót gyűjtött össze, úgyszintén halászati eszközök, öltözetek sat. nagy érdekű gyűjteményét, mely Semsey Andor áldozatkészségéből az országos kiállításon is látható lesz. — Mátrai Lajos szobrászunk érdekes szobor-csoporton dolgozik, mely csárdást táncoló párt tüntet föl s az országos kiállításra készül. — Neményi Ambrus képviselő e napokban Nagy-Kanizsára utazik, hol a kereskedő ifjak egyletében nyilvános felolvasást tart. — Gerlóczy Károly alpolgármester, ki újabban melegen fölkarolta Izsó Miklós síremléke ügyét, eddig 253 frtot gyűjtött e célra. *.A tanítók országos árvaháza a napokban két nagyobb alapítványt kapott. Az egyiket négyezer forinttal Trefort Ágost miniszter tette, a Lázár Bernát szegvári földbirtokos adományából; a másik kétezer forint s ez a Bujanovics Jánosné szül. Koppy Mária úrnő hagyatékából jutott az intézetnek. A nemes célra a gyűjtés is élénken folyik s az egyesület pénzalapja már 27,991 frt 72 krt ért el. Az árvaház a budai uj tanitóképző-intézet szomszédságában már teljesen fölépült, most a belső berendezésen dolgoznak s tavaszszal a jótékonyságnak e hiányt pótló intézetét már meg is nyitják. * Hangversenyek. A budai zeneakadémia e hó 5-én, pénteken este fél nyolckor tartja ez idei harmadik évnegyedes hangversenyét, a redout kistermében. Előadják az »Eliza« vagy »A testvéri hűség« című hattyúregét, Kleffel Arnátót; a szöveget Blüthgen költeménye után Tarczal Antal magyarította. A női magánrészeket Kollert Auguszta, Érti Anna, Cathry Emma és Marász Emilia kisasszonyok éneklik. Közre fog működni az opera zenekarának húsz tagja is. A zenekedvelők egylete ehó 10-én adja elő a Mendelssohn »Paulus« oratóriumát, szintén a redoutban. A női magánrészeket Rothauser Teréz és Krammer Rita kisasszonyok éneklik, a férfisorokat Ney Dávid és Pauli Rikhárd, továbbá Schmitt Gusztáv és Dunszt Gyula. Az első főpróba holnap, csütörtökön este lesz. A budai dalárda ehó 12-én pénteki napon, a redoute kistermében rendez hangversenyt. Az egylet fennállásának huszonnegyedik évfordulóját ülik meg vele s a tiszta jövedelmet a hirlapírók nyugdijalapjának ajánlották föl. Előadnak egy régi karéneket, magyar népdalokat s szerzeményeket Abttól, Rubinsteintől, Schweidától, Schuberttől, Wieniawskytől, Webertől és Marschnertől. A hangversenyen Blau Gyula ismert hegedűművész és Rrích Irma kisasszony, operaházunk tagja, is közreműködnek. A budapesti ref. főgimnázium ifjúságáé hó 22-én a »Hungária« dísztermében hangversenyt rendez, a dunamelléki ref. egyházkerület tanári gyámegylete és a gimnáziumi ifjúság segélyegylete javára. A műsor hat számból áll s közre fognak működni Rotter Gizella k. a. és Pettykó Imre hegedűművész a királyi opera tagjai is, továbbá