Fővárosi Lapok 1884. december (283-307. szám)

1884-12-03 / 284. szám

Melléklet a „Fővárosi lapok“ 284. számához, sok sforzando igen pikáns, rohanó rithmust s általában jelleget ad a szimfónia utolsó tételének. Barcsevicz Szaniszló hegedűművészről csak annyit akarok megemlíteni, hogy kiváló virtuóznak tartják. Tizenkilenc éves fiatal ember. Londonban nagy szenzációval játszott. Hozzánk Rubinstein aján­lata folytán jött­ ,játszani fogja Wieniawsky (egykori tanárjának) d-moll hegedű-ver­senyét s Saint-Saens »introdukció és rondo«-ját. Barcsevicz technikáját rendkívüli tisztának, hangját nagynak s szélesnek, elő­adását szellemesnek s melegnek mondják. Bazilia. Amerikai lakodalom. (New-yorki levélke.) (K. M.) Három nappal az esküvő előtt a dús­gazdag házbirtokos maga elé rendelte egyetlen leá­nyát. Elővette minden ékesszólási tehetségét, lefes­tette előtte a jövendőt, elsorolta a fényes házassági ajánlatokat milliókkal bíró, úri hintákon járó fiatal kereskedők részéről, biztosította végnélküli atyai sze­­retetéről, csak mondjon le a festőről, a­ki se nem gaz­dag, se nem szép, se nem fiatal, sőt még hírneve sincs. A szép leány azokkal a sokat mondó, mély, fe­ketébe játszó sötétkék szemeivel, melyek tündöklése oly élénken tudatták, hogy az arc halványsága nem beteg, hanem érdekes amerikai szín, rá­nézett az ap­jára. Nem szólt semmit, mint nem felelt már két éve apj­a faggatásaira, de ez megértette, tudta tekinteté­ből, hogy ha egy amerikai leány valamit bevesz a fejecskéjébe, azt törik-szakad keresztül is viszi. »All right«! akkor készüljetek, három nap múlva férjhez mehetsz a festődhöz! A halvány arc nem lett egy árnyalattal sem színesebb, hiszen tudta a leány, hogy így fog történni, csak az időt kellett bevárnia, míg apja megunja egy kedvű arcát, míg eléggé kibosszankodja magát azon, hogy a leány nem megy sem színházba, sem társaságba. Na meg sok függött attól is, hogy a republikánusok győznek-e az elnök­választáson, vagy a demokraták ? A szép halvány leány ment a dolgozó szobájába. Legelébb is vőlegényét értesíti a szerencsés esemény­ről, aztán vegyi tintával megírta a meghívót, röviden határozottan, nem az apja nevében, hiszen nem az megy férjhez, hanem ő, meg a vőlegénye nevét sem emlí­tette meg. Minek is ? Tudja azt mindenki, hogy ő máshoz nem megy férjhez. »Miss N. szívesen látja önt szombaton három órakor esküvője után est-ebédre.« Erről hektográfon vagy nyolcvan másolatot csinálni, a már hónapok óta elkészített borítékokba betenni, és postára adni, kevés időbe kerül. A menyasszonyi öltözék már rég készen van, kihirdetni magukat a házasulandóknak nem kell Amerikában, az est-ebédről pedig a papa fog gon­doskodni. Bizony unalmasan fog az a három nap eltelni. De eltelt még­is. Szombaton két órakor két kocsi állt meg a gazdag polgár márvány háza előtt. Egyikben a menyasszony és vőlegény, másikban a család két régi barátja foglaltak helyet, nem Irakban, hanem egyszerű polgári ruhában. A menyasszony szintén utcai öltözékben. A kocsik gyorsan, mint New- Yorkban szokás, hajtottak a »City-hall«-ba, (a város házára.) A Lord-Mayor (polgármester) megkérdezte őket, hogy házas­párok akarnak-e lenni, átvette tő­lük a jegyzéket, melyre lakásuk és éveik száma volt fölirva, az okiratot aláíratta a két tanúval s annak egy példányát átadta nekik, mely szerint attól a nap­tól fogva házas­párok. Tíz perc múlva már hajtattak vissza a lakásba. Itt kezdődött aztán az élet. Ahány meghívott vendég volt, annyi ajándék­tárgy érkezett a menyasz­­szony részére: arany s ezüst­nemű, bronz, terracotta, plüsch-tárgyak, festmények, virágok. Majd robogó kocsikon, dúsan aranynyal szerszámozott nemes lo­vakkal érkeztek a vendégek. A kocsik belsejében far­kas, szarvas, őz vagy medve­bőrök, a pénz arisztokrá­cia tagjai drágábbnál drágább öltözetekben , az össze­állítás még­sem mondható ízlésteljesnek. Fodor bodor hátán, selyem és bársony halmaz minden színvegyü­­lékben, különösen a sötét­kék és bordeaux-veres játsz­­ták a főszerepet. Drága kövekkel dúsan megrakva nemcsak a hölgyek, hanem a férfiak is, kik gyűrűiken s brilliant gombjaikon kívül még fehér nyakkendőjük közepére is örömest húznak egy-egy zafír vagy sma­ragddal kirakott aranykarikát. A menyasszony hosszú-uszályos fehér ruhában fogadta a vendégeket. Az üdvkivánatok meghallga­tása és az ajándék-tárgyak megtekintése után azon­ban eltűnt s az ebédhez piros selyemben jelent meg mely halvány, de mégis barnás arcszinéhez és fekete kondor, hajához olyan jól állt. Úgy a menyaszony, mint minden jelenlevő hölgy, harminc negyven, egy­mástól széjjel álló élő rózsabimbót viselt kebelén, mely a kivágott ruhához igen szép, de a viselője kellemet­len, mert karjai örökös carambolage-ba jutnak e virág-erdővel. 1831 Az ebédnél minden öt személyt egy-egy szere­­csen szolgált ki, egészen kifogástalan pincér-öltözet­ben, fehér keztyűvel, ügyesen minden zörej nélkül, pedig a szerecsen tesz minden adag ételt a vendég tányérjára. Az étkezés hét-nyolc órát vett igénybe s mintegy két ebédet képezett fölállás nélkül. Az ét­vágygerjesztő olajbogyó és osztriga után következtek a különféle halak, pástétom, beef, vadak, croquettek szarvasgombával, aztán sörbet. Itt egy kis megszakí­tás állt be, cigarette­t kaptak a vendégek. Ennek el­füstölése után, mely élvezetet a nők nagyobb része sem tagad meg magától, következtek a különféle szárnyas állatok, emelettek, cream-ek, gyümölcsök, sajtok. A rajnai, bordeaux és pezsgő­ borokat külön pohárnokok kezelték, kiknek fő gondja van arra, hogy üres vagy félig telt pohár az asztalon ne álljon. Meg is ered a yankee nyelve és válogatott toasztokban élte­tik az új párt, de azok már Staten­ Island vagy Jer­sey körül járhatnak, mert a második tál étel után eltűntek. Hajón teszik a nász­utazást délre, hol a fák még zöldek, hol a nap heve még éget. Vájjon lesz-e ideje a férjnek, ki tájképfestő, tanulmányokat tenni, vagy mire visszatér, arcképfestővé lesz, kinek ecsete más vonásokat nem képes felfogni, mint szép nejének bájos arcvonásait ? Fővárosi hírek. * Védnök-főhercegnő. A tanítónők menedékhá­­zát szervező bizottság, mint tudva van, Mária Do­rottya főhercegnőt, József főherceg leányát, kérte föl a jótékony célú intézet védnökségére. Az ifjú főher­cegnő elfogadta a védnökséget s erről már értesité a bizottságot.Legujabban a védnök-főhercegnő az intézet céljaira 500 irtot küldött Zirzen Janka urhölgynek, mint a szervező bizottság elnökének. * Az őszi műkiállítás pályadíjait a bíráló bizottságok tegnap ítélték oda. A képzőművészeti tár­sulat nagy díját, 200 db. aranyat, Zala György szob­rász nyerte, »Mária és Magdolna« című szobor­cso­portjáért. Az Ipolyi püspök által felajánlott 500 frtos díjt, igazi történeti szellemű festmény hiányában, nem adták ki s az adományozó püspök a dijat a jövő kiállításra újra felajánlotta. A Tárkányi Béla apát­kanonok által adott 500 frt egyházfestészeti dijat Aggházy Gyulának ítélték oda, a »Házasságtörő nő« vázlatáért. Ráth György 300 frtos diját, mely állat-, táj- és csendéleti képekre volt kitűzve, Tölgyessy Arthur nyerte »Az est« című festményével. Végre a legnagyobb jutalomra , a Munkácsy-féle 6,000 fran­kos ösztöndíjra három művet jelöltek ki; ezek: »Ebéd után«, Temple Jánostól; »Beiratás« Szobonya Mi­­hálytól és »Cilinderpróba«, Bihari Sándortól. E három festményt a tárlat berekesztése után Párisba küldik Munkácsy Mihályhoz, a pályanyertes kiválasztása végett. A „Ördög Róbert“ többszöri halogatás után tegnap végre színre került az operaházban. Az új díszletek s jelmezek igen szépek. A szemnek különö­sen tetszetős: az első felvonás tábora, háttérben a sziklás tengeröböllel; a második felvonás oszlopcsar­noka, háttérben a gyönyörű kerttel; a harmadik fel­vonás zord sziklái, a beborult éggel s a világító kereszt­tel ; a negyedik felvonás kolostori keresztfolyosója, melyben az apácák kikelését a sírból igen helyesen a színfalak mögé helyezték. A rendezés és a karok mű­ködése kifogástalan volt. A magánszereplőkről nem lehet már feltétlen dicsérettel szólni. Reich Irma kis­asszonyt (Alice), Maleczkyné asszonyt (Izabella) és Neyt (Bertram) máskor már sokkal nagyobb sikerrel hallottuk e szerepeikben. Perotti (címszerep) a szo­kott bravourral énekelt és Coppini k. a. is tapsot kapott a táncjelenésben. * A „Nemzeti Nőneveléséből a sugárúti tanító­képző intézet tanítóinak e derék folyóiratából most jelent meg a novemberi füzet. Első cikke »Újabb le­velek egy anyához« cím alatt azt fejtegeti, hogy mi­ként kell a csecsemő öntudatának ébredését elősegí­teni, a­nélkül, hogy természetellenesen akarnák gyor­sítani a gyermek fejlődését. Sebestyénné Stettina Hana »De Gerando Antonina« a kolozsvári felsőbb leányiskola derék igazgatónőjéről ir jól megérdemelt dicsérettel. Röviden ismerteti az önfeláldozó tanítónő s szellemes írónő életrajzát, aztán munkásságát mél­tatja, kimutatva, hogy életével pecsételi meg amaz emelkedett gondolatokat, melyeket egyes munkáiban kifejezett. A cikk mellett közölve ,van a De Gerando kisasszony arcképe is. Lederer Ábrahám a »Szó és tett« egymáshoz való viszonyát fejtegeti szellemesen, azt kívánva, hogy a munka tétessék a népiskolai ok­tatás központjává. Sebestyén Gyula »A magyar ki­rályság és kereszténység megerősödésé«-ről, Huszka József pedig »A magyar díszítő szűlről« értekezik. Van a füzetben még mutatványa Legouvé »Fiaink és leányaink« című munkájából, mely Feleki József for­dításában jelent meg, továbbá könyvismertetések, Gúta Józseftől egy paedagogiai dolgozat és vegyesek. A tanítónők menedékházával foglalkozó cikkből meg­említjük, hogy a megindított gyűjtés e nemes célra eddig 3715 frt 65 kft. és egy darab aranyat eredmé­nyezett. * Az akadémia módosítást tervez a levelező ta­gok választásánál. A tervezett reform szerint jövőre a levelező tagok száma meg lesz szabva, olyformán, hogy csak halál vagy előléptetés által megüresedett helyek lesznek betölthetők s ekkor az osztályok arra lesznek utalva, hogy a megválasztandó új tag tudományos kva­lifikációját szigorúbban mérlegeljék, viszont ez által a választás megtisztelő jelentősége is emelkedik. Az e tárgyban kiküldött bizottság véleménye szerint a mos­tani létszám nem apasztható, mert különben hosszú időre akadályozva volna az akadémiának új erőkkel való gyarapítása; a levelező tagok száma tehát 156- ban állapíttatnék meg. Ebből az első osztályra har­minchat tag jutna, a második és harmadik osztályokra pedig egyenként hatvan. * A nőegylet szerkesztőségünkhöz is küldött egy csomó újévi köszöntést mentesítő je­­gy­et eladás végett. Fölkérjük tehát fővárosi olvasó­inkat,­­különösen azokat, kik szerkesztőségünktől szoktak ily jegyet venni,­ hogy e jegyekből vásárolni szíveskedjenek. A legkisebb mentesítési összeg egy fo­rintban van megállapítva. Minden délelőtt 10 től­­­ig szolgálhatunk e jegygyel mindazoknak, kik e végett a szerkesztőségbe fordulnak. Az összeg, mely e címen befoly a szegények ínségét enyhíti, azt az Ínséget, me­lyet a beállt téli hideg s a sokféle szünetelő kereset­ág még súlyosabbá tesz. Azok érdemlik legjobban a jó­létet, kik fölöslegükből a nyomorgóknak jó szívvel juttatnak. A legelső, kitől adományt kaptunk, Darday Györgyné szül. Nemeshegyi Berta úrnő, ki két jegyért 5 irtot küldött. * Személyi hírek. Báró Orczy Béla minisz­ter Bécsből, gróf Esterházy István főispán Pozsonyból fővárosunkba érkeztek. — Br. Dumont de Beau­­fort-Várhegyi Lajos csendőr-alezredes s a ne­gyedik csendőrkerület parancsnoka kamarási méltó­ságot nyert. — Szikszai János közoktatásügyi miniszteri titkárnak a király ő felsége osztálytaná­csosi címet és jelleget adományozott. — Herman Ottó képviselő visszaérkezett a Dráva mentén tett tanulmányi útjáról s ezzel befejezte halászati nagy műve anyagának gyűjtését; ezernyolcszáz magyar halász-műszót gyűjtött össze, úgyszintén halászati esz­közök, öltözetek sat. nagy érdekű gyűjteményét, mely Semsey Andor áldozatkészségéből az országos kiállí­táson is látható lesz. — Mátrai Lajos szobrá­szunk érdekes szobor-csoporton dolgozik, mely csár­dást táncoló párt tüntet föl s az országos kiállításra készül. — Neményi Ambrus képviselő e napok­ban Nagy-Kanizsára utazik, hol a kereskedő ifjak egyletében nyilvános felolvasást tart. — Gerlóczy Károly alpolgármester, ki újabban melegen fölka­rolta Izsó Miklós síremléke ügyét, eddig 253 frtot gyűjtött e célra. *.A tanítók országos árvaháza a napokban két nagyobb alapítványt kapott. Az egyiket négyezer forinttal Trefort Ágost miniszter tette, a Lázár Ber­­nát szegvári földbirtokos adományából; a másik két­ezer forint s ez a Buj­anovics Jánosné szül. Koppy Mária úrnő hagyatékából jutott az intézetnek. A nemes célra a gyűjtés is élénken folyik s az egyesület pénz­alapja már 27,991 frt 72 krt ért el. Az árvaház a budai uj tanitóképző-intézet szomszédságában már teljesen fölépült, most a belső berendezésen dolgoznak s ta­­vaszszal a jótékonyságnak e hiányt pótló intézetét már meg is nyitják. * Hangversenyek. A budai zeneakadé­mia e hó 5-én, pénteken este fél nyolckor tartja ez idei harmadik évnegyedes hangversenyét, a redout kistermében. Előadják az »Eliza« vagy »A testvéri hűség« című hattyúregét, Kleffel Arnátót; a szöveget Blüthgen költeménye után Tarczal Antal magyarí­totta. A női magánrészeket Kollert Auguszta, Érti Anna, Cathry Emma és Marász Emilia kisasszonyok éneklik. Közre fog működni az opera zenekarának húsz tagja is.­­ A zenekedvelők egylete ehó 10-én adja elő a Mendelssohn »Paulus« oratóriumát, szintén a redoutban. A női magánrészeket Rothauser Teréz és Krammer Rita kisasszonyok éneklik, a férfi­­sorokat Ney Dávid és Pauli Rikhárd, továbbá Schmitt Gusztáv és Dunszt Gyula. Az első főpróba holnap, csü­törtökön este lesz.­­ A budai dalárda ehó 12-én pénteki napon, a redoute kistermében rendez hang­versenyt. Az egylet fennállásának huszonnegyedik év­fordulóját ülik meg vele s a tiszta jövedelmet a hir­­lapírók nyugdij­alapjának ajánlották föl. Előadnak egy régi karéneket, magyar népdalokat s szerzeménye­ket Abttól, Rubinsteintől, Schweidától, Schuberttől, Wieniawsky­től, Webertől és Marschnertől. A hang­versenyen Blau Gyula ismert hegedű­művész és Rrích Irma kisasszony, operaházunk tagja, is közremű­ködnek.­­ A budapesti ref. főgimná­zium ifjúságáé hó 22-én a »Hungária« díszter­mében hangversenyt rendez, a dunamelléki ref. egy­házkerület tanári gyámegylete és a gimnáziumi ifjú­ság segélyegylete javára. A műsor hat számból áll s közre fognak működni Rotter Gizella k. a. és Pettykó Imre hegedűművész a királyi opera tagjai is, továbbá

Next