Fővárosi Lapok, 1885. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1885-02-14 / 37. szám
Melléklet a »Fővárosi Lapok« 87. számához, nagy szükség is van, mert az óváros borzadalmas la- '' kásáiból százával kerülnek az utcára ezek az otthon dédelgett kis korcsok, akik tizenkét éves korukban már a bűn minden változatát ismerik. Még a szelíd kedélyű magyar hitoktató is, aki áldó kezeit egykor a Jordán szent vizében mosta meg, oda nyilatkozik, hogy életében még nem látott ilyen nagy gonoszságot, mint ezekben a minden imádságot kinevető sarjaiban a tulbigott szülőknek. Méltó kifakadásai között szederjes szint vált kerek piros arca, s kifakadással fenyegető domborulatán fáradsággal értetve össze párnás ujjhegyeit, mint boldog ábrándra tekint vissza nyugalmas káplánkorára, mikoron még a Terézváros hivő gyerekeseinek mutogatta a mennyország felé vezető út irányát. A többi híveire ugyan nem panaszkodhatik, mert ritkán tartott szónoklatait tömött padsorokra menydörgi le a visszhangos templomban. Mikoron pedig csöndes téli estén a felolvasás fárasztó munkájába fog, keleti utazásának kellemes előadását meghallgatni minden ismerőse siet a gimnázium felolvasásokra berendezett termébe. Azontúl aztán neki is alá kell vetnie magát az itteni szokásnak, hogy kiki magának él, ismerőseit csak a corsón láthatja. Hanem a corsói sétáknak megvan az a haszna, hogy félóra alatt a város összes jó és rossz híreit röptében kapja ott az ember. Titkos és nyilvános ügyek, párbaj-előkészületek, családi botrányok, pártviták ,tervek lebegnek szájról szájra, persze »csak éppen önnek mondtam el «-féle megjegyzés kíséretében, amit siet mindenki megint csak éppen a legjobb ismerősének mondani el, s az a legkedvesebb, azé a diadal, aki a legújabbat tudja. Szanday Zénó. A „Cigánybáró.“ (Regény egy kötetben. Irta Jókai Mór. Budapest, Révai testvérek kiadása. Ára egy forint.) Önálló kötetben most látott napvilágot a kis regény, amelyből készült az operettszöveg, Strauss János zenéjére s hivatva van a monarchia két fővárosának őszi élvezetet nyújtani. Nem nagy munka. Nem terjed kétszáz oldalra sem. De festve van benne hazánknak egy oly korszaka, mely történelmünkben a legnevezetesebb fordulópontok egyikét képezi, s feltárva benne az érzelmek nagy skálája. Feltaláljuk e könyvben négy faj jellemrajzát: a magyarét, a németét, a törökét, meg a cigányét. Járunk királyi palotában, nemesi kúrián, elhagyott kastélyban, főúri szalonban, rác nábób tanyáján és cigánykunyhóban. Sírunk, nevetünk és remegünk. A költő úgy játszik hangulatunkkal, mint az óriási feladatokkal, melyeket kiszab magának. De mi szívesen átadjuk magunkat e játéknak. Követjük az ő különös világába, melyben a fájdalom is mosolyog s az öröm is könyeket csal a szembe. Megfeledkezünk a való életről, meg a logika és a psychologia szabályairól is, minden érzékünk az érdekes olvasmányé. Az írásnak, különösen a regény- és drámaírásnak két faja, vagy talán jobban mondva: két modora van. A romanticizmus és a realizmus. Ez a két jelszó úgyszólván két táborba gyűjtötte híveit, kik elkeseredetten harcolnak egymás ellen, és nem tudják, hogy tulajdonképpen mindig egymás támogatásával boldogultak és boldogulnak. Van majd mindegyik műben mind a kettőből. Mert ha nincs, megszűnt a munka mű lenni. »A művészet célja nem a létezőnek szolgai utánzása, hanem a létező nagyítása, emelése a képzelet útján; a művészi alkotás nem egyébb, mint helyes és célzatos túlzás, vagyis eszményítés.« Az elemek aránya lehet különböző termékekben különböző, de azoknak teljes elkülönítése a legnagyobb tévedés volna. Hogy már most a magyar olvasóközönség hogyan szereti jobban a regényt: több romancizmussal és kevesebb naturalizmussal-e vagy megfordítva, azt nem lehet egyszerűen abból a tényből megállapítani, hogy némely ifjabb regényíró könyvét nem veszik és hogy néhány lap Zola-féle regényeket közöl. Egy bizonyos, hogy a magyar közönség Jókait szereti, úgy a minő. Olvassák regényeit és nézik »Arany-ember«-ét tömegesen. Uj regénye is kapós kis könyv lehet. A »cigány báró« egy árva fiú, ki törökországban nyaktörő mutatványokkal és mint tolmács keresi kenyerét, midőn egy szép nap hírét veszi, hogy oda át Magyarországban az elzüllött számüzötteknek, kik részint a török elől, részint ezzel együtt savoyai Eugén elől menekültek külföldre, közkegyelmet hirdettek s az elkobzott birtokokat az örökösöknek visszaadják. Ez pedig Jónás urfira nézve azt jelentette, hogy ő attól a naptól fogva egy tizenhatezer holdas bánsági birtoknak és egy kastélynak az ura, »a mibe csak bele kell neki ülni.« Mert Jónás urfi nem volt más, mint fia Botsinkay Gáspárnak, ki Mehemed pasával, a temesvári parancsnokkal együtt menekült ki, miután mindkettőjök kincseit egy titkos pinceüregbe rejtette. Jónás urfi tehát azonnal útra kelt és szerencsésen meg is érkezett Botsinkára. Az urak is eljöttek, hogy átadják a birtokot, de ez bajos dolog volt, mivel hirtelen két tanút sem találtak az egészen kipusztult községben, tanuk nélkül pedig a hivatalos aktus végre nem hajtható. Mégis akad két tanú. Egyik a pap, ki meglehetősen goromba az őj földesurával szemben, másik pedig Cafrinka, egy vén cigányasszony, ki a meghívásra szintén készséggel megjelen, sőt midőn a pap vonakodik Jónásnak, ki a patkánytanyává lett kastélyban egyelőre nem lakhatik, szállást adni a maga házában, ő hívja meg magához a hajléktalan főurat. Jónás elmegy a cigánykunyhóba, hol sok különös dolgot lát, (például, hogy a szurtos cigányleányka mint változik át hirtelen tündéri szépséggé, s a vén Cafrinka semmiből hogyan teremt elő fejedelmi lakomát), de neki ez nem tűnik föl, mert Cafrinkát boszorkánynak tartja, egy boszorkánytól pedig semmi sem csoda. A kunyhóban jól gondoskodnának róla, de ő nem nyughatik. Már hajnalban lóra veti magát és elindul, feleséget keresni. Mert mindenek előtt erre van szüksége. Anyjától hallotta ugyanis, hogy atyja tömérdek kincset ásott el a kastély udvarán. Ezenkívül Cafrinka megjósolta neki, hogy amit felesége a menyegző éjszakáján álmodni fog, az beteljesül és attól ő majd kétszerte gazdagabb lesz, mint az apja. A sas között úri társaságra bukkant, mely kacsára vadászott. Hozzájuk csatlakozott, igen mulatságos módon, el is töltött néhány órát Feuerstein bárónál, a házi urnál, hanem azután mindjárt a szomszéd birtokoshoz, egy dúsgazdag ráchoz látogatott el, kiről hallotta, hogy szép eladó leánya van. Itt folyt le a regénynek egyik legnevettetőbb jelenete. Arzena, a szeszélyes rác leány, kérőit különös próbáknak szokta kitenni, melyeket eddig egy sem állott ki. A többi közt azzal ijesztgette őket, hogy a szobában, melyben aludni fognak borzalmas kisértetek járnak ijesztő zaj között. Jónás, midőn Arzena ezt neki is elmondta, kijelenté, hogy ő nem fél, mert ő tud a kísértetekkel közlekedni s amit eddig egy kérő sem mert megtenni, szépen lefeküdt aludni. Egyszerre óriási zajra ébredt. Azonnal eszébe jutott, amit Arzénétól hallott. Csakugyan be is lép az ajtón a hosszú fehér köntöst viselő kísértet. Jónás azt tanulván, hogy ilyen szellemekkel szemben az a gyakorlat, hogy mindent megfordítva kell tenni, kapja magát a tenyerein, talpaival az ég felé (tanult mestersége volt), elkezd lépegetni a kisértő lélek felé. Erre ezután a kisértet ijedt meg, annyival inkább, mivel Jónás az egyik cipőjét magánál tartotta. Természetesen kisült, hogy a kisértet nem volt más, mint maga Arzena kisasszony, ki ezúttal legyőzetvén, meghódolt és a legkedvesebb menyasszonynyá változott. Azaz hogy változott volna, ha apja, a kevély gazda, nem tette volna beleegyezését attól a feltételtől függővé, hogy Jónás szerezzen báróságot, mert ő a leányát csak báróhoz adja feleségül. Jónás nem ijed meg semmitől. Azonnal elbúcsúzik Arzenától és Feuerstein báróhoz indul, kinek összeköttetései által gyorsan célt érhetne. Az után azonban egy postagalambot fog el, s az ennek nyakára kötött német levelet lemásolván, később, midőn Feuerstein házánál megtanul németül, el is olvassa és megtudja, hogy Arzena csak azért menne hozzá feleségül, hogy szarvakat rakhasson a homlokára. Feuersteinék értesülve lévén Jónás szándékáról a báróságra vonatkozólag, sokféleképen nevetségessé iparkodtak tenni a természettől ugyan éles elmével megáldott, de a szalonban bizony meglehetősen esetlen fiút, ki azonban, amint Arzena levelét elolvasta, az ablakon keresztül szökött meg és elment Botsinkára Szaffihoz, a szép cigányleányhoz, ki őt mindjárt első este megbűvölte volt. Cafrinka a pap fondorkodásainak lett áldozata, mióta Jónás eltávozott. Elfogták mint boszorkányt, elitélték, máglyára vetették. Jónás keblére öleli Szaffit és viszi a pap elé. A menyasszony azután megálmodja, hogy hol vannak elrejtve a kincsek, Jónás dúsgazdag lesz, s kedves embere Mária Teréziának, ki csakugyan fel is ruházza a bárói címmel. Csak az van hátra, hogy a titokban rejtegetett feleséget is teljesen magához emelje fel Jónás, ami új ünnepélyes esküvés által meg is történik, (az első esküvés alaki hibák miatt érvénytelen volt), minthogy az engedélyt a királynőtől az udvari bohóc csellel eszközölte ki. Ez esküvő alkalmával tűnik azután ki, hogy Szaffi tulajdonképp nem más, mint leánya Szaffi Kuli Khánnak, a Mehemed temesvári pasa vejének. Anyja keresztény volt s ő maga is keresztségben Zófia nevet nyert. Botsinkán ismeretlenül azért tartózkodtak, hogy Botsinkay Gáspár örökösének megmondhassák, hol vannak elrejtve a Mehemed pasa kincsei. Atyja hagyta ezt meg igy a halálos ágyán. Ez a körülmény természetesen nem csak teljesen megnyugtatta a királynőt, hanem Szaffi, mint fejedelmi vér, udvarképes is lett. Anyja hamvait szintén ünnepélyesen a családi sírboltban helyezték el, íme a legújabb »romantikus« regény. A meséje tarka, kidolgozása pedig bővelkedik mindazokkal a tulajdonságokkal, melyek Jókai előadását oly vonzóvá teszik. A rikítóbb helyeket is kellemesekké tudja tenni, s kiapadhatlan humorával a komorabb képeket is megaranyozza. Meg vagyunk győződve róla, hogy a mese rövid elmondásával korántsem ártottunk az olvasó érdeklődésének. Egészen más az, ha tőle magától halljuk. Nem is lehetne képzelni nagyobb tévedést, mintha valaki azért nem olvasná el a regényt, mert azt hiszi, hogy az operette-ből úgyis meg fogja ismerni. Muzslai K. János: Fővárosi hírek. * A műcsarnokban holnap, vasárnap már látható lesz Matejkónak nagyszabású festménye: »Brandenburgi Albert meghódolása I. Zsigmond lengyel király előtt.« A képet a műcsarnok nagytermében ugyanott állítják föl, hol Munkácsy nagy festménye »Krisztus a Kálvárián«, volt elhelyezve. Ziblikiewicz galíciai tartományi marsall megbízásából e festményt, mely a krakói nemzeti muzeum tulajdona, körútjában mindenütt kiséri s tegnapelőtt Budapestre is megérkezett Cichoczki Szaniszló egykori lengyel fölkelő és garibaldista, ki évek óta rendezi Matejko műveinek kiállítását. A jelen festmény, mint tudva van, »Poroszok hódolása« cím alatt tette eddig, körútját, s mind címénél, mind tárgyánál fogva a poroszok nagy ellenszenvét kelte föl; ennek dacára a berlini akadémia tavalyi kiállításán a jury egyhangúlag tüntette ki a nagy arany éremmel, csakhogy e határozatot Vilmos császár aztán megsemmisítette. Ez esemény a kép és mestere iránt még növelte az érdeklődést s kiállításának aktuális jelentőséget kölcsönzött. Prágában, hol inkább az ellenkező nemzetiségi áramlat van felszínen, az egész lakosság tüntetőleg, tömegesen látogatta a kiállítást. * A nemzeti színházban az igazgatóság kénytelen a villanynyal való világítást hosszabb időre megszüntetni. Már a legközelebbi napokban ismét gázlángok fogják világítani a nemzeti színházat s e változásnak, melyet a színházlátogató közönség bizonyára sajnálni fog, oka a következő: A villanyvilágítást eszközlő gőzgéptelep a nemzeti színházzal szomszédos vegytani intézet telkén van elhelyezve; a közoktatásügyi minisztérium azonban, a vegytani intézet vezető férfiainak kérelmére, határozott utasítást adott a közalapítványok ügyigazgatóságának, hogy a nemzeti színház igazgatóságánál a gőzgéptelep eltávolítását sürgesse. A színház igazgatóságának nem maradt más hátra, mint a telep eltávolítását foganatba venni, mi a tegnapi nap folyamában meg is történt, így a nemzeti színház bizonytalan ideig — de az országos kiállítás tartama alatt bizonyosan — meg lesz fosztva egyik lényeges külső előnyétől: a villanyvilágítástól, melyet jelentékeny áldozattal s oly szép sikerrel rendezett be és mely tűzbiztonság szempontjából is igen nagy értékű volt. * Farsang. A nagy vigalmak sora véget ért, de ma még élénk farsangi est következik kisebb egyleti mulatságokkal. Ma lesz a balatonvidéki kör táncestélye, melynek sikere érdekében a rendezőség buzgó tevékenységet fejtett ki. A ferencvárosi körben jelmezes táncmulatságot rendeznek s szintén jelmezes estély lesz a terézvárosi kaszinó helyiségeiben. A régi polgári lövőházban a Szent György-egyesület rendez táncvigalmat. Az erzsébetvárosi kör, saját helyiségeiben, szintén ma tartja jelmezes táncestélyét, melyre belépti jegy egy írtjával kapható, a budai kör pedig hasonlókép ma rendez még egy utolsó farsangi vigalmat. A nemzeti kaszinó tagjai hétfőn bált rendeznek, mely szorosan zárt körű lesz. A szepesi bálra, melyet e hó 21-én a redoute kis termében tartanak meg, Juhos Gyuláné úrnő lesz a háziasszony, míg védnökül Andaházy László országos képviselőt nyerték meg. Meghívók dr. Hutyra Ferenc elnöknél, (csillag-utca 10. sz.) belépti jegyek pedig Bartsch Lajos hatvani utcai kereskedésében kaphatók. * Dembinszky emlékiratai. Völker frankfurti antiquarius arról értesíti a nemzeti múzeumi (országos) könyvtár igazgatóságát, hogy Dembinszky emlékiratai, a hozzájok tartozó 1100 okirattal együtt birtokába jutottak s azokat a könyvtárnak 4000 márka vételáron fölajánlja. Az egész gyűjtemény hét folió kötetből áll s mint a mellékelt katalógusból kitűnik, valamennyi a szabadságharc idejéből, 1848—49- ből ered és Kossuthtól, Klapkától, Görgeytől, Bemtől, Batthyánytól s más akkor szerepelt vezérférfiaktól tartalmaz eredeti okleveleket. Minthogy a felajánlott vételár a könyvtár állami dotációjának több mint felét emésztené föl s igy ez után a gyűjtemény meg nem szerezhető, az igazgatóság, tekintettel ez okmányok nagybecsű történelmi fontosságára, megkérte a közoktatásügyi minisztert, hogy a gyűjtemény megszerezhetését külön dotáció adományozásával tegye lehetővé, annyival inkább, mert ha e gyűjtemény más kezekbe jut, aligha lesz többé alkalom azt bármi áron is megszerezhetni. * Személyi hírek. Gróf Károlyi Alajos londoni nagykövetünk a napokban töltötte be diplomáciai pályafutásának negyvenedik esztendejét; 1845. február elején lépett be a külügyminisztériumba. — Haynald Lajos bibornokérsek száz frtot ajándékozott a pestmegyei népviseleteknek az országos kiállításon való bemutatására. — Baross Gábor * 243