Fővárosi Lapok, 1885. március (22. évfolyam, 50-74. szám)

1885-03-17 / 63. szám

lője jelent meg a hangversenyen, mely a fiatal leány sikeres debüt­je volt. Bécsből az első rangú zenebírá­­lók dicsérete előzte meg s könnyen érthető érdeklő­déssel néztünk honi bemutatója elé. Magyar leány, ki Bécsben tanul, ott lép föl először nyilvánosan és dicsé­retben részesül nem mindennapi jelenség. S ez a dicsé­ret, mint tegnap meggyőződtünk, szóról szóra igaz. Meglepő technika, biztonság, színezés, erős de nem erőltetett játék mind oly tulajdonságok, melyek már haladottabb művésznőnél is elismerésre késztet­nek s ha ily fiatal kezdőben látjuk egyesítve, egy szép reményekre jogosító jövő örvendetes zálogául vesz­­szük. Az iskola, melyen Schmitt J. bécsi zenedei ta­nár vezetése alatt átment már­is bámulatos eredményt mutathat fel. A fiatal leány felfogása is meglepő. Műsora úgy volt összeállítva, hogy képességét min­den oldalról bemutassa s Beethoven Brahms, Chopin, Schmitt, Saint-Saens, Schumann és Liszt kisebb-na­­gyobb szerzeményeit foglalta magában. Közben Ney Dávid énekelt dalokat Schmitt J.-tól szép előadással. Mindkettejüket megérdemelt bő taps jutalmazta. A másik zene-estély a redoute kis termében volt, hol a zenede felső és kiművelési osztálybeli nö­vendékei tartották első idei hangversenyüket. Huber Károly, Székely Imre és Mendel Edéné asszony nö­vendékei mutatták be dicséretes haladásukat. A mű­sor nagyrészt Liszt Ferenc szerzeményeiből volt össze­állítva. A növendékek közül kivált Székely Irén k. a. Liszt­es-dúr zongora­versenye sikerült előadásával. A »Du berceau jusqu­e la tembe« című zenekölte­ményt két zongorán Urhegyi Mariska, Zimmermann Ottilia, Metzler Antonia kisasszonyok és Poldini Ede játszották; a »szent Cecilia« legendát Gárdos Mari k. a. énekelte ének­kar és harmonium kíséretével, ugyanő később a »Mignon« dalt adta elő; a »Ma­gyar ábránd«-ot Simonffy Béla és Schodel Já­nos játszották zongorán, mindannyian élénk tetszés közt. Bartay Ede igazgató d-moll szimfóniája, melyet zongorán Székely Irén, Urhegyi Mariska, Poldini Ede és Simonffy Béla játszottak, ügyes szövésű, dallamos ze­neköltemény, melyért szerzőjét zajosan megtapsolták. Hasonló elismerésben részesült gr. Zichy Géza is, kinek »Magyar ábránd«-ja, melyet két zongorán Poldini Ede és Schedel János játszottak,az est másik sikerük­ újdon­sága volt.Saint-Saens »Hondo capriccioso«-jában Lentz Rezső hegedű­játéka érdemel dicséretet. Valamennyi számot az intézeti vonó­szenekar kísért szabatosan. A közönség, nagyobbára rokonok és ismerősök, egészen megtörte a termet s élénk tetszéssel fogadta a jó iskolázásra valló előadásokat.­ ­ Könyvek, füzetek. Az Athenaeum kiadásában értékes kis munka jelent meg. Ménard René-nek, a »Gazette des Beaux- Arts« szerkesztőjének műve ez: »Az ókori művé­szet története.« A könyvecskét, mely 164 lapon röviden, de alaposan tárgyalja az egyptomiaknak, hébe­reknek, phoeniciaiaknak, assyroknak, perzsáknak, in­dusoknak, görögöknek, és rómaiaknak művészetét, a magyar olvasó közönség folyékony nyelven, sikerült fordításban szerezheti meg 80 krajcárért. Ugyane cég kiadásában a »Paedagogiai encyclopae­­diá«-ból, a Verédy Károly derék vállalatából, a 13-ik füzet jelent meg. Első cikke: »Lonkay« ; utolsó : »Meghatározás.« Az akadémia kiadványai három művel gyara­podtak. Az irodalom­történeti bizottság dr. Ábel Jenő­nek értékes dolgozatát bocsátja közre, »A bártfai szt. Egyedtemplom könyvtárának tör­ténete« címmel. A 200 lapra terjedő kötet ára egy­ütt húsz krajcár. E mellé a »Nyelvőr« márciusi száma sorakozik. Kunos Ignác, Joannovics György, Munkácsi Bernát és Körösi Sándor folytatják benne nagyobb dolgozataikat. Azután a szokott rovatok kö­vetkeznek, gazdag tartalommal. Végre az akadémiai értekezések sorából Schvarcz Gyulától jelent meg egy húszkrajcáros füzet, mely »Sallustius állam­formái és a görögök politikai irodalma« címet visel. A »S z­á z a d o k«-b­ó­l, a történelmi társulat jeles közlönyéből, a márciusi füzet jelent meg. Négy nagyobb önálló dolgozat, három kritikai cikk s társu­lati ügyek vannak benne "k­özölve. Fraknói Vilmos »II. Ulászló királylyá választása« és Acsády Ignác »A Széchyek Murányban« című dolgozataikat folytatják; Demkó Kálmán » 1637—38-iki pozsonyi országgyü­­lés«-ről, Kandra Kabos pedig »Volt-e Szerencs vár­megye?« kérdés alatt kezdenek értekezéseket. Aigner Lajos kiadásában szintén két kis füzet látott napvilágot. Egyik Szalay Imre képviselőnek váci fogsága alatt született. Címe: »Vitorlás ka­landok a Balaton­on« s a párbaj miatt elitélt képviselő ama hetedfél napi útját írja le benne, melyet múlt évben a »Senta« hajón tett, bejárva a Balaton egész partvidékét. Az érdekes füzet ára félforint. A másik Jónás János egy felolvasása »A szociális kérdésről.« A füzet harminc krajcárért kapható. A »Statisztikai Havi Füzetek«januári számáról adhatunk hírt. Mint rendesen, részletes ada­tokat és hiteles kimutatásokat közöl a főváros külön­ 453 köző viszonyairól. Első cikke: »A vitára különböző városokban.« Megemlítjük belőle, hogy Budapest, hol egy köbméter szűrt víz tíz krajcárba kerül, ár tekin­tetében Európa nagyobb városai közt jó hátra, a har­mincadik helyre jut. A »T­e­r­m­é­s­z­e­tt­u­do­m­á­n­y­i Kö­z­l­ö­n­y« márciusi füzetében három nagyobb dolgozat van. Szer­zőik dr. Mihalkovics Géza, dr Kiss Károly és D. S. Az apróbb közlemények és hasznos tudni­valók a szo­kott gazdag tartalommal zárják be a füzetet.­ ­ Március 15-ik­ki ünnepélyek. A magyar szabadság újjászülető napjának , március 15-ikének harminchetedik évfordulóját a haza polgársága a fővárosban és a vidéken egyaránt kegyelettel ülte meg. A fővárosban az ünnepélyek még impozánsabb jel­leget öltöttek, mint az előző években. Nagyban elősegítette ezt az is, hogy az ünnep vasárnapra esett s verőfényes ta­vaszi délután kedvezett neki. Az ünnepélyek sorozatát a ref. templo­­ban tartott istentisztelet nyitotta meg, mely alatt Szász Károly püspök mondott hazafias beszédet. Hév­vel buzdítva híveit a hazaszeretetre, melynek mintaképéül a Megváltót állította föl. Délután az ifjúság hódolt a nap emlékének. A földi­­szített egyetemi épület előtt szónoki emelvény, a szomszé­dos házakon lobogódisz, a téren s mellékutcában szorongó néptenger alkották meg az ünnep keretét. A közlekedés szünetelt s bár a nagy szorongásban nem lehetett az apróbb kellemetlenségeket kikerülni, a rendet senki sem zavarta meg. Az ifjúsági dalkör elénekelte a »Honfidal«-t, Kroób Károly Ábrányi Emiltől lendületes alkalmi verset szavalt s legifjabb Szász Károly hévvel mondta el alkalmi beszé­dét. Utána a dalkör a »Himnusz«-ba fogott s ezt a hallga­tóság köréből is sokan énekelték a dalárokkal. A menet aztán a Petőfi-szobor elé vonult, hol már nagy közönség várta. Az eskütér házai és a szobor nemzeti színekben pom­páztak. Takács Ádám magyar díszruhában szavalta el a »Talpra magyar !«-t, Rakovszky Géza emelkedett beszéd­del koszorúzta meg a szobrot, aztán a »Szózat«-tól s »Kos­­suth-nótá«-tól visszhangzott a tér . Mindenki egy-egy leve­let igyekezett szerezni az ifjúság babérkoszorújából, mely­nek szalagja csakhamar pusztán maradt s a tömeg emelke­dett hangulatban oszlott szét. Este a régi lövőház termei gyűjtöttek magukba nagy közönséget. Ott folyt le a népünnep, melyet a Táncsics sír­emléke javára rendeztek. Ünnepi beszéd, ének, szavalat és zenei előadások töltötték be az estély első részét. Majd tánc volt, melyben sok csinos leány vett részt. Az országos függetlenségi és 48-as párt a Szikszay­­féle vendéglőben, lakomával ülte meg a napot. Az első fel­köszöntőt Irányi Dániel mondta, a március 15-diki esz­mékre s azok megteremtőjére, Kossuth Lajosra. A társaság délutáni öt óráig maradt együtt. Ünnepet rendeztek még : az iparos ifjúság egyesült társulatai, a balatonvidéki kör, a zempléni egyetemi ifjak s más egyletek, külön-külön üdvözlő táviratokat is küldve Kossuthnak. A vidék városai közül Szegedről, Brassóból, Eszter­gomból, Nagyváradról sat. érkeznek ünnepi hírek. Legna­gyobb szabásúnak a debreceni ünnep látszik. E napon lep­lezték le az emléket, melyet Boros Sándor ottani polgár szentelt a debreceni csata hősi halottjainak. A leleplezésnél jelen volt a félváros s a hosszú programmot mindenki lel­kesedve hallgatta végig. Este a színházban díszelőadás volt. »Bánk bán« került színre, a darabot pedig a szabadság­­harc történetéből vett némaképletek előzték meg. Színház után a »Koroná«-ban táncmulatság fejezte be a napot­ kezelni. A közgyűlés az igazgatóságnak s felügyelő bizott­ságnak megadta a fölmentvényt s megejtette a tisztujitást. Elnök Bittó István lett, alelnök­ gróf Károlyi Tibor. A pesti molnárok és sütők gőzmalom-részvénytársa­ságának közgyűlésén 24 részvényes 313 részvénynyel jelent meg. A múlt év tiszta nyeresége 177,677 frt s ebből 135,000 forintot adnak ki osztalékul. A június hó elsején lejáró szelvényeket ugyanis harminc írtjával váltják be. A közgyűlés aztán a választásokat ejtette meg s az igazgató­ságnak jegyzőkönyvi köszönetet szavazott buzgalmáért. A Ganz-féle vasgyári részvénytársaság tegnap Somssich Pál elnöklete alatt tartotta évi közgyűlését. Az előterjesz­tett jelentés minden üzlet­ágban örvendetes emelkedést kon­statált, a gyár külföldre, tengeren túli országokba is szál­lítja gyártmányait. Az évi forgalom 10,130,924 frt volt, a tiszta nyereség 527,040 frt, s ebből minden részvényre 65 frtot fizetnek ki osztalékul, 150,000 frtot pedig a tartalék­­alaphoz csatolnak, mely ekkél 750,000 frtra emelkedik. Somssich Pál indítványára ezer frtot szavaztak meg a hír­lapírók nyugdíjintézetének. A közgyűlés, jóváhagyván a je­lentéseket, az eddigi igazgatóságot és felügyelő bizottságot egyhangúlag újra megválasztotta. Somssich Pál elnök végül megemlékezett Mechwart András igazgatónak tavaly meg­tartott negyedszázados jubileumáról s a gyűlés Mechwart éltetésével ért véget.­ ­ Közgyűlések: A zenekedvelők egylete vasárnap népes közgyűlést tar­tott. Az elnöki széket Manojlovich Emil kúriai biró foglalta­­el s jelentette, hogy gróf Festetich Pál, ki tizenhat éven át volt az egylet elnöke, lemondott e tisztségről. A közgyűlés dr. Haynald Lajos bibornok-érseket választotta helyére s elhatározta, hogy az uj elnököt nagyobb ünnepélyességgel fogják hivatalába igtatni. A titkári jelentés a lefolyt egyleti évről kedvező képet festett. A tagok száma 445-re, a törzs­vagyon 5678 írtra emelkedett. A bevétel 9727 írtra rúgott s a kiadások födözése után 461 frt maradt belőle. Az egy­let négy nagy hangversenyt rendezett s a közreműködőknek az opera intendánsának s igazgatójának, továbbá Bellovics Imre karmesternek a közgyűlés köszönetet szavazott, a miért a sikert előmozdították. Köszönetet szavaztak a fő­város anyagi segélyéért is. Aztán tisztújítás volt, mely a régi tiszti kart továbbra is megerősítette. A könyvnyomdászok és betűöntők közgyűlésén, mely Falk Zsigmond lovag elnöklete alatt folyt le, hazafias kér­dés támasztott kis izgalmat. A vége az lett, hogy az egylet közlönye, a »Typographia« megmagyarosodik. A magyar nyomdászok már három év óta küzdenek e célért s most 300 szóval győztek 277 ellen. Az egyletnek 48,143 frt 14 kr. vagyona, háza és 2400 kötetes könyvtára van. A lefolyt év bevételei pedig 5621 frt 19 krral haladták meg az előző év jövedelmét. Betegek, özvegyek és árvák segélye­zésére 4,211 frt 86 krt fordítottak. A kisbirtokosok országos földhitel-intézetének közgyűlö­­lésén Bittó István elnökölt s a kormányt Buzetzky Pál miniszteri tanácsos képviselte. Elhatározták, hogy a 69,531 frt 52 ktnyi tiszta nyereségből az alapítóknak öt százalékot osztanak ki, 27,917 frtot pedig egyelőre letétként fognak Vidék. ** Tordáról írják lapunknak, hogy az ottani sóbánya a napokban kiállította az orsz. kiállításra szánt tárgyait. Igen érdekes volt köztük egy só­gula és a Rudolf-bánya en miniature kifaragva részint só­ból, részint gipszből. A Rudolf-bánya alakjai közt fel­ismerhető néhány hivatalnok, mint a bányanagy és több sóvágó. Egyéb említésre méltó tárgyak: a csepp­­sók és a sóbánya­ kapu övezete szintén sóból, mohával ízlésesen körítve. ** Gyöngyösön, mint lapunknak írják, a fiatal­ság és a katonatiszti karé hó 14-én a kaszinó szépen díszített termében sikerült táncestélyt rende­zett. Látogatottság és jó kedv tekintetében párját rit­­kitá. Örvendetes jelenség gyanánt említhető, hogy a fiatalság és a tiszti kar közt uralkodott feszült viszony megszűnt és mindnyájan vállvetve igyekeztek a mu­latságot kellemesebbé tenni. Sok szép leány, de kivált fiatal asszony volt jelen, köztük: Tomka ezredes neje, Hanák Kolosné, a kaszinó igazgatójának neje, Zsiga Gyuláné, Koller Lajosné, Luby Gézáné, Nékám Edéné, Balázs Ignácné, Hanisz Imréné, Ilker főhadnagy neje ; továbbá: Zaleczky Rita, Lefébre Margit, Szabó k. a., Széplaky k. a., Konrád Ágnes, Merkeska Panni, Vo­­zári Irén, Böck Gizella, Kozmári Berta kisasszonyok sat. A mulatság lankadatlan kedvvel folyt egész reg­gel hat óráig s a kaszinói könyvtár javára szép ösz­­szeg jut. ** Esztergomból megcáfolják azt a hirt, mintha Bátori Schulz Bódog honvédtábornok az utóbbi években nagyobb mérvű anyagi szükséget szenvedett volna. Egyes lapok azt írták, hogy gróf Andrássy Gyula, miniszterelnök korában, hatszáz forintnyi évdíjat utalványozott az agg hősnek, de később ezt elvonták tőle. Barta Endre megyei főszám­vevő és Rinyi Rezső ügyvéd most az igazság érdeké­ben nyilatkozatot adtak ki, mely szerint Bátori Schulcz Bódog holta napjáig élvezte a nyugdíjat. ** Csongrádról írják lapunknak, hogy a k­a­­szinó márc. 15-ike előestéjét a szokásos lakoma rendezésével ülték meg. A lakomán a város intelli­genciája s szépei teljes számban vettek részt és lelkes felköszöntőkkel, hazafias beszédekkel emlékeztek meg a nagy napról. Asztalbontás után kezdetét vette a tánc, melynek csak hajnalban szakadt vége. Ott vol­tak : Bagi Milike, Bagi Mariska, Magyar Irén, Re­viczky Mariska, Réti Ida, Schubert Lujza, Veres Lotti kisasszonyok; továbbá Bagi Gerőné, özv. Bagi Jó­­zsefné, Boni­tzer Antalné, Draskovics Dezsőné, Klein Lajosné, Magyar Gyuláné, Reviczky Zsigmondné, Réti Ferencné, Szabó Imréné, Sauer Ferencné, Sváb Gyuláné asszonyok sat. ** Hymen. Szegeden Kerner Pál honvéd­százados ápril 20-án tartja esküvőjét Kelemen Mal­vina kisasszonynyal, Kelemen István és neje szül. Szily Török Franciska asszony leányával s Munkácsy Mihály egyik bájos húgával. — T­o­r­d­á­n kettős me­nyegző lesz húsvét másodnapján Szentpéteri Antal pénz­tárnok házánál: két leánya, Mariska és Anna egyszerre lép oltár elé; a vőlegények: Albert Artur és Sipos Béla. — Z­ágrábban Pongrácz Gusztáv lovag, nagyiparos, jegyet váltott Zsifkovics Zola bárókisasszonynyal, báró Zsifkovics János volt osztályfőnök leányával. — Kassán Kandó Jenő miskolci fiatal ügyvéd Gedeon­ Mariska kisasszonynyal, özv. Gedeon Gáspárné úrnő leányával. — Pécsett Petrides János szobrász, a Zsolnay-féle majolikagyár művezetője, Frenkl Emi­lia kisasszonynyal, Frenkl Ferenc mérnök leányával. — Barcson Weisz Dezső, a magyar leszámítoló és pénzváltó bank ottani tisztviselője, Herczeg Izabella kisasszonynyal. ** Csik-Szeredán két egylet tartotta a napok­ban alakuló ülését. Az egyik a csikmegyei 1848—49-iki honvédek egyesülete, mely tulaj-

Next