Fővárosi Lapok, 1885. április (22. évfolyam, 75-100. szám)

1885-04-04 / 78. szám

ségtelen. De mi a magunk részéről óhajtjuk, hogy ebben a látványosságban ne legyen része főváro­sunknak. * Gyermek­ünnepély. A központi erőbel­­nőegylet ápril 12-én a redoute nagytermében gyer­mekünnepélyt rendez. A változatos programmot úgy állítják össze, hogy nemcsak a gyermekek, hanem a gyermekbarátok is kellemes szórakozást fognak ta­lálni. A derék sikerrel működő egylet be fogja egyút­tal azt is mutatni, mily jelentékeny eredményeket ért el a gyermeknevelés és a magyar nyelv mivelése körül. * A budapesti kerékpár-egyesület holnap, vasárnap reggel 6 órakor kirándulást rendez Székes­­fehérvárra. A találkozás a vámházi hajó­állomásnál lesz. A tagokat kérik, hogy egyenruhában jelenjenek meg. Az egyesület titkársága e hó elsejétől az »Ist­ván főherceg« szálló földszinti külön termében van, hol szaklapok, könyvek, nyomtatványok sat. állanak a tagok rendelkezésére. A közgyűlés e hó 14-én lesz az »Európa« szálló emeleti kistermében. Június 29-én nemzetközi kerékpár-versenyt rendeznek, melynek feltételeit legközelebb szétküldik. « * Pest megye törvényhatósági bizottsága e hó 13-án tartja évnegyedes közgyűlését. Nem kevesebb mint 122 tárgy van napi­rendre tűzve. Ezek közt van a megyei tisztikarra nézve nagyon fontos nyugdíjügy is. Rudnyánszky Ferencnek amaz indítványát fogják tárgyalni, hogy a megyei nyugdíjalap javára 180.000 ftot szerezzenek be pótadó által. * A soroksári­ utca szabályozása ügyében ki­küldött bizottság elkészült már javaslatával. A mér­nöki hivatal terve szerint a helyenkint csak hatodfél ölnyi szélességű utca a malom­ utcától a Kálvin­ térig tizenkét ölnyire volna szélesítendő. A kisajátítási költségekkel együtt azonban e szabályozás közel egy millió forintba kerülne. Ezért a nagy­körúttól a Bakács-térig tizenkét ölnyi szélességet fogadva el, a költségek 165.000 frtra rúgnának. A Bakács-tértől a Köztelekig hét ölnyi lenne a szélesbítés, de csak fo­kozatosan az új építkezések alkalmával, mi semmi áldozatba sem kerülne. A Bakács-tértől a Kálvin-térig vezető rész kiszélesítése a kért tiz ésre csak akkor volna lehetséges, ha az új építkezések 30 évi adómen­tességet nyernének. A kisajátítási költségek itt is 165.000 írtra rúgnának. * Rövid hírek. Unitárius istentisztelet és úrvacsora-osztás lesz húsvét első napján délelőtti tizen­egy órakor, a Deák­ téri imaházban.­­ Tízaranyos pá­lyázatot hirdet az egyetemi olvasókör egy órára, mely május 13-án, az egyetem harmadfélszázados jubileu­mán lesz elszavalandó; e hó 20-áig pályázhatik rá minden egyetemi hallgató. — Az operaház tagjai tegnap is megtartották hagyományos nagypénteki kirándulásukat; kora reggel mentek ki a zugli­getbe, a »szép juhászné«-nál ebédeltek s este a Sváb­hegyen át tértek haza. — A honvédelmi mi­niszter Schweitzer Károly segédfogalmazót horvát fordítóvá nevezte ki. — A kereskedelmi miniszter a Schäfer Péter brassói posztószövő gyárának meg­adta a törvényes kedvezményeket. — A vendéglősök egylete közzé teszi, hogy a strike-mozgalom nem a pincérek, hanem a szakács- és konyhaszemélyzet közt indult meg. — Az önkéntes tűzoltó egylet volt parancsnokát, Krause Valdemárt, mint elmebeteget bíróilag gondnokság alá helyezték. — A budapesti izraelita reformált egyház alapszabályait már fölterjesztették megerősítés végett a belügyminisz­tériumhoz. — Az alagúton március havában 135,090 gyalogos és 29,580 kocsi együtt 5,097 frt 76 kr. vá­mot fizetett; ebben az évben az összes jövedelem 14,371 frt 52 kr. volt, vagyis 665 frt 44 krral keve­sebb, mint az előző év megfelelő szakában. — Monstre igényper került a pestvidéki törvényszék elé: gr. Beleznay Árpád inditotta, a család ősi birtokának visszaszerzése végett, Ráckeve és Lacháza községek ellen, tíz mázsányi periratokat csatolva hozzá. — Egy kereskedősegéd, a harminc éves, morva származású Lux Ubald, ki a Calderoni optikus üzletében volt al­kalmazva, ismeretlen okból ciankalit ivott és meghalt. * Időjelzés: A tegnap reggeli táviratok szerint: hazánkban változó felhőzetű, közben napos időt várhatni, kevés hőváltozás mellett, itt-ott csapadékkal. + Gróf­ Forgách Antal: A »nemzeti kaszinó« homlokzatán nagy gyászlobogó van kitűzve. Azt jelenti, hogy gr. Forgách Antal nyug. kancellár, b. titk. tanácsos és volt főispán elhunyt, csütör­tökön 11-kor, a történeti hirá gácsi várban. Ama ősrégi családból származott, mely sok történeti nevű férfit adott a magyar történelemnek, de mely család a 17-dik század közepén kapta meg a grófi rangot. De előkelő volt mindig. Tudvalevőleg az idegen Kis Károly ki­rályt is egy Forgách (Balázs) vágta agyon s a monda sze­rint akkor hangzott a vers : »Vágd fiam, Forgách, tied lesz Ghymes és Gács.« De többet ért ennél az,­ a mit Rákóczi Ferenc egyik vitéz tábornoka, Forgách Simon cselekedett a család díszére. A gácsi, kékkői, kelecsényi és tolmácsi uradalmak eddigi utolsó ura Antal gróf volt, ki most 66 éves korában, 510 változandó élet folyása után, elh­unyt. Közszereplése olyan volt, melyet tárgyiasan megítélni nehéz, kivált midőn kopor­sója még nyitva van. Viselt oly hivatalokat, melyek teljesen elszakiták őt a nemzet legnemesb törekvéseitől; de tett olyan jókat is, melyek szivének magyar vonásaira mu­tattak. Született 1819-ben s szülei Forgách Xep. János gróf és Szentiványi Erzsébet voltak. Második fia volt s bevé­gezve iskolai tanulmányait, húsz éves korában a bécsi kan­celláriánál kezdett szolgálni. Öt év múlva a fiumei, majd a pesti váltótörvényszék ülnöke lett. Akkor már a főrendi táblánál is működött, két éven át mint jegyző. A függetlenségi harcban nem a magyar zászló alatt működött. Sőt az ellen működött. Nagy lojalitása a honvé­delem ellenségévé tette. Herceg Windisgrätz kinevezéséből hevesmegyei biztos, majd a császári tábor biztosa lett. Jelen volt 1849 tavaszán a muszka berontást üdvözlő pozsonyi konventikulumban, a­hol akkor sokkal, de sokkal több ma­gyar főrendi volt, mint Debrecenben, hol főrendi házi ülést alig lehetett tartani a tagok csekély száma miatt. Mikor aztán az oroszok bejöttek, Forgách Antal felvidéki császári biztos lett. Ezért kellett sokszor hallania e néptől eredt címet: muszka vezető. Miután a honvédsereg legyőzetett, előbb Pozsonyban, majd Kassán a kerületi biztosság vezetője volt. Akkoriban kapta a Szent-István-rend kiskeresztjét s a kamarási mél­tóságot. Mondják, hogy Bach alatt tett jót nem egy magyar­ral, s meglehet ezért, de meglehet, hogy azért is, mivel a nemzeties érzelmű magyar főrangúság passzív magatartá­sával szemben állása nem lehetett kellemes. 1853-ban Csehország helytartósági alelnökének nevezték ki. Majd 1859-ben a bécsi minisztériumban osztályfőnökként műkö­dött rövid ideig, mígnem Morvaország, 1860-ban pedig Csehország helytartójává tették. Ez állásban annyi takti­kát tanusított a német és cseh elemekkel szemben, hogy Prágában bizonyos népszerűségre vergődött s saj­nálták, midőn a következő évben már magyar kancellár­nak hivták meg. Akkoriban emeltetett titkos tanácsosi rangra. A hazafias buzgóságu­t. Vay Miklós utódja lévén , az igazi magyarság nem jó szemmel nézte. Gróf Szécsen Antal is akkor tette le az osztrák miniszteri tárcát, Schmer­ling lovag központosító törekvései miatt. A kancellár kény­telen volt a Schmerling eszköze lenni s a magyar vármegyék megpuhitására kísérleteket tenni. De biz az nem ment. Ab­ban, a mi nemzetünk anyagi és szellemi előmenetelére szol­gált, Forgách Antal sokszor buzgó és sikeres előmozdító volt; intézetek, egyletek számára eszközölt ki engedélyeket s a nemzeti színház részére is ő szerezte meg először a feje­delmi segélyt. De politikai jót nem birt tenni, de egy rosszat megakadályozott, t. i. a birodalmi tanácsba való egyenes választást, melyet Magyarországon Schmerling szeretett volna elrendeltetni. Különben nem volt erős az elvek dol­gában. Igen hallgatott másokra s hányódott a 47 és 48 elvek közt, a szerint a mint befolyásos emberek ha­tottak rá. Mikor gróf Pálff­y Mór lett a kormányzó, akkor a rosszra még rosszabb következvén, a Forgách Antal kancellársága viszonylag még tű­rhetőnek látszott s nem valami nagyon haragudtak rá, midőn 1864-ben le­mondott, ott hagyva a hivatalt, haza jött gazdálkodni. Mert jó gazda volt, ki vagyonát jelentősen szaporító s főúri fényt nem űzött. Magánérintkezéseiben sokakat megtudott nyerni s ennek tulajdonítható, hogy 1867-ben az a Losonc városa, melyet tizennyolc évvel azelőtt a muszkák égettek föl, őt választotta meg képviselőjének. S aztán rendesen tagja volt a képviselőháznak, előbb a Deák, utóbb a szabad­elvű párthoz tartozván. De nem szerepelt, nem szónokolt, csak némely bizottságban működött. Finom és szerény modoráért sokat elnéztek neki a múlt viselt dolgaiból. A legutolsó vá­lasztásnál már föl sem lépett. Mint családapa nagyon jó volt. Nejét, Ederer Floren­­tinát, 1843-ban vette nőül s két lánya és két fia maradt. Ezeket igen szerette s boldog volt környezetökben. Az ősi Kékkő várát megszépítő s ott némelykor nagyobb családi ünnepélyeket tartott. Losoncért sokat tett, ügyeit előmozdí­totta, szegényeit támogatta. Még a múlt hóban járt a fővárosban, de már akkor beteges volt. Orvosa, dr. Korányi Frigyes, tanácsolta neki, hogy óvakodjék a munkától s nagyon kímélje magát. Maga nem igen hitte, hogy nagy baja van, de hogy az volt, mu­tatja hirtelen elhunyta. Izmos, erős ember volt különben, olyan arccal, mely némi ázsiai jelleget mutatott. Mondják, hogy hevülékeny vér­­mérséklettel, jó kedélylyel és érző szívvel birt. Fiatal kora nehéz, küzdelmes időkre esett s lehet, hogy élete alkonyán éppen nem azt gondolta, a­mit Berzsenyi írt egyik legszebb költeményében: »ha a múltat elkezdhet­ném, ismét a régit követném !« gyilkosság idejében máshol volt. Kihallgattak számos egyént s elegendő adatot nyertek, hogy a helyes irányban folytas­sák a nyomozást. A megölt nőnek, Tessék, helyessebben Vég Veronikának édes anyja szintén a Haris-bazárban lakik, hol alházmesterné, ő irányozta először a gyanút egy fiatal emberre, kiről azonban csak anyit tudott, hogy Imre a neve. A Vég Veronika múltjáról szerzett ada­tok a rendőrség tudo­mására juttatták a nő összeköttetését egy közös hadsereg­beli volt főhadnagygyal, báró Schellern Miksával, ki jelenleg nincs Budapesten, azonnal táviratoztak többfelé s Mün­chenből az ottani rendőrség útján az a válasz érkezett, hogy báró Schellern ott van s nyilatkozata szerint Vég Verona gyil­kosa nem lehet más, mint Balentits Imre. Végre igen fontos­nak bizonyult egy kicsike bűnjel, melyet tegnap az orvosok találtak. A gyilkos, mint írtuk, megölt egy­ kis leányt is, ki Vég Veronánál lakott. Ez a gyermek, Budai Róza, szegény napszámos szülők leánykája volt s Vég Veronának kereszt­­leánya. A két holttest boncolásánál tegnap az orvosok a gyermek nyakcsigolyájában három parányi ércdarabot ta­láltak, mely a gyilkos eszközből tört bele a csontba. Kivet­ték és gondosan eltették. A rendőrség, miután nyomra jutott, tegnap délben fogta el Balentits Imrét. Éppen ebédnél volt s a rendőrség megjelenésére nagyon megzavarodott, de kereken tagadta, hogy valami része volna a véres tettben. Lakásán (lövész­utca 9. sz.) egy beretvát is találtak, mely kissé véres volt és ki volt csorbulva. Balogh Albin rendőri tisztviselő val­latta először , midőn Balentits tagadása mellett maradt, Balogh a beretvát mutatta elő, kérdve, mért véres és mért van kicsorbulva. A gyilkos azt felelte, hogy a beretvával ceruzát szokott faragni, szalonnát vágni, de már vagy két hete nem volt kezében, nem tudja mitől véres. Balogh azonban ujabb keresztkérdések közé fogta s az orvosoktól a gyilkos jelen­létében kérdezősködött a talált bűnjel után. Az orvosok elővették a kis leány nyakcsigolyájában talált ércdarabká­kat s ezek teljesen beleillettek a beretva csorbult helyére. Ennek láttára Balentits megtört és felkiáltott: — Most már beismerem, hogy a gyilkos én vagyok ! E vallomás után részletesen elbeszélt mindent. El­mondta, hogy Végh Veronikát egy negyedév óta ismerte, többször meglátogatta, utoljára most szerdán. Régebben huszonöt frtot adott a leánynak kölcsön s szerdán Vég­ Veronika ismét tiz forintot kért, de ő megtagadta és ekkor a leány azt mondá neki : »Nyomorult.« Erre oly düh fogta el, hogy elhatározta a leány megölését. Elment és másnap délben magához véve beretváját, először a temetőbe ment egy barátja sírjához, onnan pedig egyenesen Vég Veronika lakására. A nő a belső szobában éppen öltözött. Balentits becsukta maga után az ajtót és a kulcsot zsebébe dugta, aztán beljebb ment. Csakhamar heves szóváltás támadt közte és a nő közt, ő mellen ragadta a nőt, ez viszont ar­cul ütötte, mire ő a beretvával a nő nyakát elvágta. Vég Verona nem halt meg rögtön, hanem a másik szobába ván­­szorgott s ott rogyott össze, a gyilkos pedig aztán még több vágást tett rajta. Vég Verona megölése után a kis leányt kereste, ki e véres tettnek szemtanúja volt. A leányka a másik szo­bában az ágy és kályha mögé bujt s midőn a gyilkost kö­zeledni látta, összetett kezekkel rimánkodott, ne ölje meg, látván, hogy hiába könyörög, kiugrott s menekülni akart, de Balentuts megragadta a hajánál fogva és a beretvával megölte. Ekkor kitöltvén, mint maga mondá, állati boszu­­ját, távozott. Nem vitt el semmit. Az ajtót kivülről be­csukta, észrevétlenül távozott s haza ment ruhát váltani, mert a rajta volt öltöny kissé véres lett. Este az ülles után egy korcsmában vacsoráit s a Vég Veronika lakásának kul­csát ott dobta el egy félreeső helyen. A gyilkos majdnem egészen nyugodt volt vallomása után. Ma átadják a fenyitő törvényszéknek s átkisérik a Fortuna börtönébe. Ma délután lesz a két áldozat temetése is a Rókus­­kórházból. Egy kőnyomatú lap, a fentebbi adattal ellenkezőleg azt jelenti, hogy Balentits Pécsett született s nagybátyja, Unger Hugó, neveltette. Pécsett, majd Kanizsán járt isko­lába, de már ekkor rakoncátlan, kicsapongó életet élt s a gimnázium nyolcadik osztályát nem fejezte be, beállt ka­tonának s mint huszár három évet töltött horvát városok­ban. A katonai szolgálat kitöltése után postatiszt lett Bu­dapesten, de elhagyta állását, mihelyt nagykorú lett és a kanonok-nagybátya által reáhagyott 5000 fiút kezébe kapta. A múlt ősz óta tivornyázva töltötte napjait, főkép egy Mohi nevű barátjával, ugyanazzal, ki a Prückler-féle gyárban volt alkalmazva és három héttel ezelőtt öngyil­kossá lett. Balentits vallomása, a gyilkosság részleteire nézve, hűnek látszik s összevág a színhelyen talált nyomokkal, körülményekkel. De a szörnyű tett indokát aligha mondta meg őszintén, mert alig hihető, hogy a »nyomorult« szó miatt másnap délig tartott volna oly nagy fokú fellobbanása, mely kétszeres gyilkosságra képessé tette. A további vizs­gálat azonban kétségkívül ki fogja az igazi okot deríteni.­ ­ A N­arisal»azáribeli gyilkos. Huszonnégy óra nem múlt teljesen s a gyilkos, ki csütörtökön délután a llaris-bazárban két ember életét kiol­totta, már a büntető hatóság kezében van és vallomást tett. Neve Balentits Imre. Horvátországból, a verőcemegyei Wel­­lishofceből való, huszonöt éves, római katholikus és az állami számviteltan egyetemi előadásainak hallgatása végett tartózkodott Budapesten. A rendőrség csütörtök délutántól fogva lázas erély­­lyel fáradozott a gyilkos kinyomozásán. Gyanú merült fel egy egyéves önkéntes ellen, ki azonban igazolta, hogy a Vidék. ** Fiuméban, — beszéli egy onnan most érke­zett barátunk, — a trónörökös-pár ottani látogatása alkalmával. Wirehead, a híres torpedó-gyáros, sokat érő torpedókat készült felrobbantani ő fenségük szeme láttára; neje pedig Bécsből háromszáz forintos vi­rágbokrétát rendelt, hogy átnyújtsa az arra kocsizó

Next