Fővárosi Lapok, 1885. április (22. évfolyam, 75-100. szám)
1885-04-04 / 78. szám
ségtelen. De mi a magunk részéről óhajtjuk, hogy ebben a látványosságban ne legyen része fővárosunknak. * Gyermekünnepély. A központi erőbelnőegylet ápril 12-én a redoute nagytermében gyermekünnepélyt rendez. A változatos programmot úgy állítják össze, hogy nemcsak a gyermekek, hanem a gyermekbarátok is kellemes szórakozást fognak találni. A derék sikerrel működő egylet be fogja egyúttal azt is mutatni, mily jelentékeny eredményeket ért el a gyermeknevelés és a magyar nyelv mivelése körül. * A budapesti kerékpár-egyesület holnap, vasárnap reggel 6 órakor kirándulást rendez Székesfehérvárra. A találkozás a vámházi hajóállomásnál lesz. A tagokat kérik, hogy egyenruhában jelenjenek meg. Az egyesület titkársága e hó elsejétől az »István főherceg« szálló földszinti külön termében van, hol szaklapok, könyvek, nyomtatványok sat. állanak a tagok rendelkezésére. A közgyűlés e hó 14-én lesz az »Európa« szálló emeleti kistermében. Június 29-én nemzetközi kerékpár-versenyt rendeznek, melynek feltételeit legközelebb szétküldik. « * Pest megye törvényhatósági bizottsága e hó 13-án tartja évnegyedes közgyűlését. Nem kevesebb mint 122 tárgy van napirendre tűzve. Ezek közt van a megyei tisztikarra nézve nagyon fontos nyugdíjügy is. Rudnyánszky Ferencnek amaz indítványát fogják tárgyalni, hogy a megyei nyugdíjalap javára 180.000 ftot szerezzenek be pótadó által. * A soroksári utca szabályozása ügyében kiküldött bizottság elkészült már javaslatával. A mérnöki hivatal terve szerint a helyenkint csak hatodfél ölnyi szélességű utca a malom utcától a Kálvin térig tizenkét ölnyire volna szélesítendő. A kisajátítási költségekkel együtt azonban e szabályozás közel egy millió forintba kerülne. Ezért a nagykörúttól a Bakács-térig tizenkét ölnyi szélességet fogadva el, a költségek 165.000 frtra rúgnának. A Bakács-tértől a Köztelekig hét ölnyi lenne a szélesbítés, de csak fokozatosan az új építkezések alkalmával, mi semmi áldozatba sem kerülne. A Bakács-tértől a Kálvin-térig vezető rész kiszélesítése a kért tiz ésre csak akkor volna lehetséges, ha az új építkezések 30 évi adómentességet nyernének. A kisajátítási költségek itt is 165.000 írtra rúgnának. * Rövid hírek. Unitárius istentisztelet és úrvacsora-osztás lesz húsvét első napján délelőtti tizenegy órakor, a Deák téri imaházban. Tízaranyos pályázatot hirdet az egyetemi olvasókör egy órára, mely május 13-án, az egyetem harmadfélszázados jubileumán lesz elszavalandó; e hó 20-áig pályázhatik rá minden egyetemi hallgató. — Az operaház tagjai tegnap is megtartották hagyományos nagypénteki kirándulásukat; kora reggel mentek ki a zugligetbe, a »szép juhászné«-nál ebédeltek s este a Svábhegyen át tértek haza. — A honvédelmi miniszter Schweitzer Károly segédfogalmazót horvát fordítóvá nevezte ki. — A kereskedelmi miniszter a Schäfer Péter brassói posztószövő gyárának megadta a törvényes kedvezményeket. — A vendéglősök egylete közzé teszi, hogy a strike-mozgalom nem a pincérek, hanem a szakács- és konyhaszemélyzet közt indult meg. — Az önkéntes tűzoltó egylet volt parancsnokát, Krause Valdemárt, mint elmebeteget bíróilag gondnokság alá helyezték. — A budapesti izraelita reformált egyház alapszabályait már fölterjesztették megerősítés végett a belügyminisztériumhoz. — Az alagúton március havában 135,090 gyalogos és 29,580 kocsi együtt 5,097 frt 76 kr. vámot fizetett; ebben az évben az összes jövedelem 14,371 frt 52 kr. volt, vagyis 665 frt 44 krral kevesebb, mint az előző év megfelelő szakában. — Monstre igényper került a pestvidéki törvényszék elé: gr. Beleznay Árpád inditotta, a család ősi birtokának visszaszerzése végett, Ráckeve és Lacháza községek ellen, tíz mázsányi periratokat csatolva hozzá. — Egy kereskedősegéd, a harminc éves, morva származású Lux Ubald, ki a Calderoni optikus üzletében volt alkalmazva, ismeretlen okból ciankalit ivott és meghalt. * Időjelzés: A tegnap reggeli táviratok szerint: hazánkban változó felhőzetű, közben napos időt várhatni, kevés hőváltozás mellett, itt-ott csapadékkal. + Gróf Forgách Antal: A »nemzeti kaszinó« homlokzatán nagy gyászlobogó van kitűzve. Azt jelenti, hogy gr. Forgách Antal nyug. kancellár, b. titk. tanácsos és volt főispán elhunyt, csütörtökön 11-kor, a történeti hirá gácsi várban. Ama ősrégi családból származott, mely sok történeti nevű férfit adott a magyar történelemnek, de mely család a 17-dik század közepén kapta meg a grófi rangot. De előkelő volt mindig. Tudvalevőleg az idegen Kis Károly királyt is egy Forgách (Balázs) vágta agyon s a monda szerint akkor hangzott a vers : »Vágd fiam, Forgách, tied lesz Ghymes és Gács.« De többet ért ennél az, a mit Rákóczi Ferenc egyik vitéz tábornoka, Forgách Simon cselekedett a család díszére. A gácsi, kékkői, kelecsényi és tolmácsi uradalmak eddigi utolsó ura Antal gróf volt, ki most 66 éves korában, 510 változandó élet folyása után, elhunyt. Közszereplése olyan volt, melyet tárgyiasan megítélni nehéz, kivált midőn koporsója még nyitva van. Viselt oly hivatalokat, melyek teljesen elszakiták őt a nemzet legnemesb törekvéseitől; de tett olyan jókat is, melyek szivének magyar vonásaira mutattak. Született 1819-ben s szülei Forgách Xep. János gróf és Szentiványi Erzsébet voltak. Második fia volt s bevégezve iskolai tanulmányait, húsz éves korában a bécsi kancelláriánál kezdett szolgálni. Öt év múlva a fiumei, majd a pesti váltótörvényszék ülnöke lett. Akkor már a főrendi táblánál is működött, két éven át mint jegyző. A függetlenségi harcban nem a magyar zászló alatt működött. Sőt az ellen működött. Nagy lojalitása a honvédelem ellenségévé tette. Herceg Windisgrätz kinevezéséből hevesmegyei biztos, majd a császári tábor biztosa lett. Jelen volt 1849 tavaszán a muszka berontást üdvözlő pozsonyi konventikulumban, ahol akkor sokkal, de sokkal több magyar főrendi volt, mint Debrecenben, hol főrendi házi ülést alig lehetett tartani a tagok csekély száma miatt. Mikor aztán az oroszok bejöttek, Forgách Antal felvidéki császári biztos lett. Ezért kellett sokszor hallania e néptől eredt címet: muszka vezető. Miután a honvédsereg legyőzetett, előbb Pozsonyban, majd Kassán a kerületi biztosság vezetője volt. Akkoriban kapta a Szent-István-rend kiskeresztjét s a kamarási méltóságot. Mondják, hogy Bach alatt tett jót nem egy magyarral, s meglehet ezért, de meglehet, hogy azért is, mivel a nemzeties érzelmű magyar főrangúság passzív magatartásával szemben állása nem lehetett kellemes. 1853-ban Csehország helytartósági alelnökének nevezték ki. Majd 1859-ben a bécsi minisztériumban osztályfőnökként működött rövid ideig, mígnem Morvaország, 1860-ban pedig Csehország helytartójává tették. Ez állásban annyi taktikát tanusított a német és cseh elemekkel szemben, hogy Prágában bizonyos népszerűségre vergődött s sajnálták, midőn a következő évben már magyar kancellárnak hivták meg. Akkoriban emeltetett titkos tanácsosi rangra. A hazafias buzgóságut. Vay Miklós utódja lévén , az igazi magyarság nem jó szemmel nézte. Gróf Szécsen Antal is akkor tette le az osztrák miniszteri tárcát, Schmerling lovag központosító törekvései miatt. A kancellár kénytelen volt a Schmerling eszköze lenni s a magyar vármegyék megpuhitására kísérleteket tenni. De biz az nem ment. Abban, a mi nemzetünk anyagi és szellemi előmenetelére szolgált, Forgách Antal sokszor buzgó és sikeres előmozdító volt; intézetek, egyletek számára eszközölt ki engedélyeket s a nemzeti színház részére is ő szerezte meg először a fejedelmi segélyt. De politikai jót nem birt tenni, de egy rosszat megakadályozott, t. i. a birodalmi tanácsba való egyenes választást, melyet Magyarországon Schmerling szeretett volna elrendeltetni. Különben nem volt erős az elvek dolgában. Igen hallgatott másokra s hányódott a 47 és 48 elvek közt, a szerint a mint befolyásos emberek hatottak rá. Mikor gróf Pálffy Mór lett a kormányzó, akkor a rosszra még rosszabb következvén, a Forgách Antal kancellársága viszonylag még tűrhetőnek látszott s nem valami nagyon haragudtak rá, midőn 1864-ben lemondott, ott hagyva a hivatalt, haza jött gazdálkodni. Mert jó gazda volt, ki vagyonát jelentősen szaporító s főúri fényt nem űzött. Magánérintkezéseiben sokakat megtudott nyerni s ennek tulajdonítható, hogy 1867-ben az a Losonc városa, melyet tizennyolc évvel azelőtt a muszkák égettek föl, őt választotta meg képviselőjének. S aztán rendesen tagja volt a képviselőháznak, előbb a Deák, utóbb a szabadelvű párthoz tartozván. De nem szerepelt, nem szónokolt, csak némely bizottságban működött. Finom és szerény modoráért sokat elnéztek neki a múlt viselt dolgaiból. A legutolsó választásnál már föl sem lépett. Mint családapa nagyon jó volt. Nejét, Ederer Florentinát, 1843-ban vette nőül s két lánya és két fia maradt. Ezeket igen szerette s boldog volt környezetökben. Az ősi Kékkő várát megszépítő s ott némelykor nagyobb családi ünnepélyeket tartott. Losoncért sokat tett, ügyeit előmozdította, szegényeit támogatta. Még a múlt hóban járt a fővárosban, de már akkor beteges volt. Orvosa, dr. Korányi Frigyes, tanácsolta neki, hogy óvakodjék a munkától s nagyon kímélje magát. Maga nem igen hitte, hogy nagy baja van, de hogy az volt, mutatja hirtelen elhunyta. Izmos, erős ember volt különben, olyan arccal, mely némi ázsiai jelleget mutatott. Mondják, hogy hevülékeny vérmérséklettel, jó kedélylyel és érző szívvel birt. Fiatal kora nehéz, küzdelmes időkre esett s lehet, hogy élete alkonyán éppen nem azt gondolta, amit Berzsenyi írt egyik legszebb költeményében: »ha a múltat elkezdhetném, ismét a régit követném !« gyilkosság idejében máshol volt. Kihallgattak számos egyént s elegendő adatot nyertek, hogy a helyes irányban folytassák a nyomozást. A megölt nőnek, Tessék, helyessebben Vég Veronikának édes anyja szintén a Haris-bazárban lakik, hol alházmesterné, ő irányozta először a gyanút egy fiatal emberre, kiről azonban csak anyit tudott, hogy Imre a neve. A Vég Veronika múltjáról szerzett adatok a rendőrség tudomására juttatták a nő összeköttetését egy közös hadseregbeli volt főhadnagygyal, báró Schellern Miksával, ki jelenleg nincs Budapesten, azonnal táviratoztak többfelé s Münchenből az ottani rendőrség útján az a válasz érkezett, hogy báró Schellern ott van s nyilatkozata szerint Vég Verona gyilkosa nem lehet más, mint Balentits Imre. Végre igen fontosnak bizonyult egy kicsike bűnjel, melyet tegnap az orvosok találtak. A gyilkos, mint írtuk, megölt egy kis leányt is, ki Vég Veronánál lakott. Ez a gyermek, Budai Róza, szegény napszámos szülők leánykája volt s Vég Veronának keresztleánya. A két holttest boncolásánál tegnap az orvosok a gyermek nyakcsigolyájában három parányi ércdarabot találtak, mely a gyilkos eszközből tört bele a csontba. Kivették és gondosan eltették. A rendőrség, miután nyomra jutott, tegnap délben fogta el Balentits Imrét. Éppen ebédnél volt s a rendőrség megjelenésére nagyon megzavarodott, de kereken tagadta, hogy valami része volna a véres tettben. Lakásán (lövészutca 9. sz.) egy beretvát is találtak, mely kissé véres volt és ki volt csorbulva. Balogh Albin rendőri tisztviselő vallatta először , midőn Balentits tagadása mellett maradt, Balogh a beretvát mutatta elő, kérdve, mért véres és mért van kicsorbulva. A gyilkos azt felelte, hogy a beretvával ceruzát szokott faragni, szalonnát vágni, de már vagy két hete nem volt kezében, nem tudja mitől véres. Balogh azonban ujabb keresztkérdések közé fogta s az orvosoktól a gyilkos jelenlétében kérdezősködött a talált bűnjel után. Az orvosok elővették a kis leány nyakcsigolyájában talált ércdarabkákat s ezek teljesen beleillettek a beretva csorbult helyére. Ennek láttára Balentits megtört és felkiáltott: — Most már beismerem, hogy a gyilkos én vagyok ! E vallomás után részletesen elbeszélt mindent. Elmondta, hogy Végh Veronikát egy negyedév óta ismerte, többször meglátogatta, utoljára most szerdán. Régebben huszonöt frtot adott a leánynak kölcsön s szerdán Vég Veronika ismét tiz forintot kért, de ő megtagadta és ekkor a leány azt mondá neki : »Nyomorult.« Erre oly düh fogta el, hogy elhatározta a leány megölését. Elment és másnap délben magához véve beretváját, először a temetőbe ment egy barátja sírjához, onnan pedig egyenesen Vég Veronika lakására. A nő a belső szobában éppen öltözött. Balentits becsukta maga után az ajtót és a kulcsot zsebébe dugta, aztán beljebb ment. Csakhamar heves szóváltás támadt közte és a nő közt, ő mellen ragadta a nőt, ez viszont arcul ütötte, mire ő a beretvával a nő nyakát elvágta. Vég Verona nem halt meg rögtön, hanem a másik szobába vánszorgott s ott rogyott össze, a gyilkos pedig aztán még több vágást tett rajta. Vég Verona megölése után a kis leányt kereste, ki e véres tettnek szemtanúja volt. A leányka a másik szobában az ágy és kályha mögé bujt s midőn a gyilkost közeledni látta, összetett kezekkel rimánkodott, ne ölje meg, látván, hogy hiába könyörög, kiugrott s menekülni akart, de Balentuts megragadta a hajánál fogva és a beretvával megölte. Ekkor kitöltvén, mint maga mondá, állati boszuját, távozott. Nem vitt el semmit. Az ajtót kivülről becsukta, észrevétlenül távozott s haza ment ruhát váltani, mert a rajta volt öltöny kissé véres lett. Este az ülles után egy korcsmában vacsoráit s a Vég Veronika lakásának kulcsát ott dobta el egy félreeső helyen. A gyilkos majdnem egészen nyugodt volt vallomása után. Ma átadják a fenyitő törvényszéknek s átkisérik a Fortuna börtönébe. Ma délután lesz a két áldozat temetése is a Rókuskórházból. Egy kőnyomatú lap, a fentebbi adattal ellenkezőleg azt jelenti, hogy Balentits Pécsett született s nagybátyja, Unger Hugó, neveltette. Pécsett, majd Kanizsán járt iskolába, de már ekkor rakoncátlan, kicsapongó életet élt s a gimnázium nyolcadik osztályát nem fejezte be, beállt katonának s mint huszár három évet töltött horvát városokban. A katonai szolgálat kitöltése után postatiszt lett Budapesten, de elhagyta állását, mihelyt nagykorú lett és a kanonok-nagybátya által reáhagyott 5000 fiút kezébe kapta. A múlt ősz óta tivornyázva töltötte napjait, főkép egy Mohi nevű barátjával, ugyanazzal, ki a Prückler-féle gyárban volt alkalmazva és három héttel ezelőtt öngyilkossá lett. Balentits vallomása, a gyilkosság részleteire nézve, hűnek látszik s összevág a színhelyen talált nyomokkal, körülményekkel. De a szörnyű tett indokát aligha mondta meg őszintén, mert alig hihető, hogy a »nyomorult« szó miatt másnap délig tartott volna oly nagy fokú fellobbanása, mely kétszeres gyilkosságra képessé tette. A további vizsgálat azonban kétségkívül ki fogja az igazi okot deríteni. A Narisal»azáribeli gyilkos. Huszonnégy óra nem múlt teljesen s a gyilkos, ki csütörtökön délután a llaris-bazárban két ember életét kioltotta, már a büntető hatóság kezében van és vallomást tett. Neve Balentits Imre. Horvátországból, a verőcemegyei Wellishofceből való, huszonöt éves, római katholikus és az állami számviteltan egyetemi előadásainak hallgatása végett tartózkodott Budapesten. A rendőrség csütörtök délutántól fogva lázas erélylyel fáradozott a gyilkos kinyomozásán. Gyanú merült fel egy egyéves önkéntes ellen, ki azonban igazolta, hogy a Vidék. ** Fiuméban, — beszéli egy onnan most érkezett barátunk, — a trónörökös-pár ottani látogatása alkalmával. Wirehead, a híres torpedó-gyáros, sokat érő torpedókat készült felrobbantani ő fenségük szeme láttára; neje pedig Bécsből háromszáz forintos virágbokrétát rendelt, hogy átnyújtsa az arra kocsizó