Fővárosi Lapok 1885. szeptember (206-233. szám)

1885-09-06 / 211. szám

házakat az állam építteti, az egyletnek arról kell gon­doskodni csupán, hogy az ápolók, mikor szükség lesz rájuk, kéznél legyenek. A temesvári kórháznak 45 ápolóra és ápolónőre lesz szüksége, kiket az állam fizet. De oly ápolói kart kell szerezni, mely annak idején már bírjon a kellő gyakorlottsággal s erre nézve az egyleteknek buzgón és együtt kell működ­niük. Az országban tiz ily kórházat fognak fölállítani s ezek célszerű berendezése a kerületekké egyesítendő fiókegyletek hivatása lesz. A délmagyarországi fiók­egyletek vagyona jelenleg 18,908 frt 17 kr. A két­száz ágygyal tervezett tartalék kórházat a katonai kincstár csak a legszükségesebbekkel szereli föl. A kiegészítés az egyletek gondja volna. Matracokat sú­lyost­ sebesültek részére s gyógyszer-szekrényt kellene szerezni s ezek beszerzési költsége ötezer forint; se­besültek részére állomáshelyek alapitandók, így Te­­mesvártt vagy tizenkét ágy, a­mi 615 frtba kerülne; továbbá minden kerület részére egy sebesült-szállító láda, a­minek költsége 720 frt s két szamaritánus szekrény, 560 frt kiadás, sőt , mindezzel a fiókegyle­tek fentemlített vagyona nem merülne ki. Várady Mihály törvényszéki elnök (Nagybecskerekről) azt a nézetét fejezte ki, hogy érdemleges határozatot most még ne hozzanak, hanem előbb hallgassák meg az egyleti tagok nézeteit, mert a tagok kötelezettségi ideje ez idén jár le s megeshetik, hogy ha azt halla­nák, hogy pénzük másfelé vizetik, a kötelezettséget nem nyitnák meg. Most tehát csak elvileg kellene az indítványt elfogadni, az újjáalakítás idejéig. Desc­an Akhill szólalt föl ez aggodalmak ellen, ajánlva, hogy az egyletek engedjék át vagyonukat a kórházi beszer­zésekre. Ivánka Imre megjegyzi, hogy a megjelent megbízottak nem tartoznak kötelező nyilatkozatot tenni, de reméli, hogy köreikben megannyi apostolai lesznek e nemes ügynek. Elhatározták, hogy az érte­kezlet jegyzőkönyvét megküldik minden fiókegyletnek, melyek aztán az e fölött hozandó határozatokról no­vember elsejéig értesítik a központi választmányt. ** Pozsegára a szomszédos pécsi egyházmegye részéről dr. Dulánszky Nándor püspök is elmegy a királyt üdvözölni. A Pécsett összpontosított 6000 hon­véd kedden indul Pozsegára. A városban nagyban ké­szülnek ő felsége fogadtatására. Pozsega a bosnyák határ közelében fekszik, majdnem egyenlő távolban a Drávától és Szávától, az Orljava partján. A folyó je­lentéktelen, az ősi város is kicsiny, de gyönyörű völgy­ben, Szlavónia egyik legszebb vidékén van. Hét irány­ból, hét szűk szoroson lehet a völgybe jutni. Az erő­teljes lakosság igen büszke a félreeső városkára, me­lyet a római világuralom idejéből származtat. A ma­gyar hódítás után a Horváthyak, Laczkovicsok, Si­­montornyaiak és Héderváryak fészke volt. A török hó­doltság elpusztította azonban ott a szabadság és kul­túra minden nyomát. A város csak Mária Terézia alatt ébredt új életre, a­mikor a megye központja lett és gimnáziumában és árvaházában műveit nemzedék nevelkedett. ** Az aradi Isölcsey-egyesület legutóbbi vá­lasztmányi ülésén a pénztárnok jelenté, hogy a bevé­tel 2244 frt 57 kr, a kiadás 1401 frt 82 krajcár volt. A Fábián-ünnepélyre 842 frt 75 kr van együtt. Az ünnepélyre számos idegen jelentkezvén, elszállásoló bizottságot küldtek ki s dr. Barabás Bélát felkérték, hogy a rend fenntartására ifjúsági bizottságot alakít­son. Az ünnepélyre meghívják Aradnak valamennyi hitközségét, testületét, egyletét, hatóságát, katonasá­gát. Az emléktábla még nem érkezett meg. ** Egy templom-jubileum. A felső-lövői evang. hitközség a múlt héten ülte meg temploma felavatá­sának századik évfordulóját. A szépen feldíszített tá­gas templom egészen megtelt ájtatos hívőkkel. Elő­ször Schmidág Ede alsó-lövői lelkész szónokolt, üdvö­zölvén az anya­­községet, melyhez hosszú éveken át Alsó-Lövő és hét más község is tartozott. Stettner Gyula esperes a hitközség száz éves történetét olvasta fel. Érdekes adat, hogy száz év alatt 9999 gyermek született a községben. Végül Blochman Ernő pinka­fői lelkész mondott ünnepi szónoklatot. Az istentisz­telet után az iskola nagy termében 80 terítékű dísz­­ebéd volt, melyen dr. Thomas Lajos köszönte fel a ki­rályi családot. ** Hymen. Iváncsán Farkas Mariska kis­asszonyt Farkas Károly földbirtokos leányát, elje­gyezte Boda Sándor kujtorpusztai földbirtokos. — Alapi Salamon Nóra kisasszonyt jövő hóban vezeti oltárhoz báró Gedult Jugenfeld Károly Rezső. — Pancsován Lukics J. Dusán városi aljegyző nőül vette Zsivkovics Milica kisasszonyt. — Nagy- Becskereken Billitz Róza k. a. férjhez ment Neuwirth Károly bajai kereskedőhöz. — Zalabé­­r­e­n gelsei Gutmann László és Klein Róza, Klein Lipót földbirtokos lánya, egymással jegyet váltottak. ** Áldozatkészség. Sopronban, a magyar színpártoló egylet választmányi ülésén, báró Augisti­­netz Antal elnök jelenté, hogy egy kis baj van. Jakab Lajos színigazgató ugyanis, kinek a város színházát a téli évszakra átengedték, arról értesíti a választmányt, hogy nincs módjában letenni a kívánt biztosítékpénzt, ezer­kétszáz forintot, a városi pénztárba. A választ­mány szintén kijelenté, hogy nem rendelkezik ez ösz­szeggel. Ekkor felállt Nelky József ügyvéd s azt mondá, nehogy e baj miatt a magyar színészet ügye hajótörést szenvedjen, ő kész a magáéból rendel­kezésre bocsátani 1200 frt biztosítékpénzt. Megélje­nezték áldozatkészségét. Meg is érdeml, ez éljént. De hogy egyes segít az összesen, az némi aggodalmat ger­jeszt e fontos vállalkozás küszöbén, mert a magyar színészet csak úgy verhet gyökeret Sopronban, ha egyfelől anyagilag és szellemileg erőteljes társulat vállalkozik e feladatra, s ha annak pártolása, áldozat­kész támogatása általánosabbá válik. ** Műkedvelői előadás. Nagy-Becskereken kö­­zelebb jótékony célú előadás volt az erdélyi kultur­­egylet javára. A színház félig sem telt meg, pedig az ügyes előadások megérdemelték volna, hogy többen nézzék. Az első szám Lauka Gusztávnak »Az ősidők­ből« című románca volt, melyet a szerző tüntető tap­sok közt olvasott fel. Majd Kisfaludy Károlynak »A vígjáték« című kis darabja került színre, a női szere­pekben Nédics Mariska, Termasics Stefánia és Dienstl Emma kisasszonyokkal. Taps volt bőven. Végül »A dicsőség bajjal jár« című angol bohózat gyors elő­adása kacagtatta meg a nézőket. A női szereplők: Dienstl Emma és Termasics kisasszonyok ismét ki­tűntek. ** Foltényi Vilmos búcsúja rokonszenves tün­tetések közt folyt le Nagyváradon. Az előadás előtt a színtársulat nevében Somló Sándor nyujta át a szép mivű ezüst babérkoszorút, mely a következő feliratot viseli: »Foltényi Vilmosnak, 1885. szept. 3-án. A sze­ged-nagyváradi színtársulat tagjai.« A jubiláns kö­­nyekig meg volt hatva. A nemzeti színház személyzete is küldött egy szép babérkoszorút, melynek átadására Újházi Ede szintén Somlót kérte fel. Üdvözlő távira­tokat küldtek a nemzeti és népszínház több tagja, Evva Lajos igazgató, több vidéki színigazgató, a ko­lozsvári társulat, tisztelők sat. A közönség egész este tüntető tapssal árasztotta el a jubilánst. »A régi szökött katona« előadása pompásan ment. S. Vadnai Vilma asszony és Egri dalait is sűrűn megujráztatták. ** Halálozások. Szatmárit nagy diszszel és részvéttel temették el Smoczer Ignác citriz­ püspököt; a középületeken és főpapi házakon fe­kete lobogók lengtek s a város népének jó nagy része jelen volt a gyászszertartáson; Novák Antal kanonok szentelte be a halottat s Schlauch Lőrinc püspök, nagy segédlettel, végezte a gyászszertartást és requiemet; a gyászdallamokat a Cecilia-egylet tag­jai énekelték; a megyei törvényhatóság élén Doma­­hidy főispán is jelen volt; a koporsó borítva volt ko­szorúkkal, melyeket helyből, Nagybányáról és Nagy- Károlyból küldtek. A nagy részvétel szépen tanú­sító, hogy mennyire szerették és tisztelték a nemes szivü és kitűnő tehetségű főpapot. — Butyinban Kövér József, Aradmegye nyugalomba vonult főszolga­bírója, meghalt 74 éves korában. — Mez­ő-T­u r­o­n Csippék Ernő, aki­ gyógyszerész s a természettudo­mányi társulat rendes tagja, szerdán elhalálozott, élete 34-dik évében. ** Vadász-kalandok. A petrovai határ­ban egy nagy medve, mely már sok pusztítást tett, a napokban oly vakmerő lett, hogy egy szegény em­bernek a tehenét a falu előtt ölte meg. Puza István jegyző ennek hallatára fegyvert fogott s a medvét agyonlőtte. A medve ötödfél mázsát nyom. Puza a télen négy medvét ejtett el. — Papolcon Szabó György gazda az erdőről tért haza szekerével, midőn kutyája egy medve-bocsot hajszolt fel. A gazda a két éves bocsot fejszével leteritette, de az állat ordítására az anya-medve előre törtetett az erdő sűrűjéből és Szabó zsákmánya elhagyásával menekült. ** Munkás-zavargás. Komáromban az odavaló munkások közt nagy ingerültséget keltett, hogy az izr. fakereskedők elbocsáták őket szolgálatukból s olcsóbb tót munkásokat fogadtak. A múlt héten való­ságos zavargás támadt. A munkások csoportokra oszolva keresték fel a fakereskedőket, követelve a tó­tok elbocsátását és a magyarok visszafogadását. Egy helyen az ingerült tömeg elverte a tótokat s magát a kereskedőt is. Sőt valaki rálőtt egy Grosz nevű zsidóra. Az izr. lakosság, nagyobb kihágásoktól tartva, a város­házára menekült. Csak a rendőrségnek és a katonaság­nak sikerült a csendet helyreállítani s a bujtogató­­kat elfogni. ** Vidéki hirek. Az erdélyi kulturegylet gróf Bethlen Gábor elnököt s Szász Béla és Felméri Lajos tagokat küldi a közmivelődési egyletek buda­pesti értekezletére.­­— Nagyváradon jövő szombaton és vasárnap tartják meg az őszi lóversenyeket. — Pánszláv izgató járt a gömörmegyei Fazekas-Zsalu­­zsány községben s a szomszédságban is, hogy lebeszélje a népet, ne kívánja, mikép a templomban minden második vasárnap magyar istentisztelet legyen ; egy derék lelkész azonban meghiúsította az izgató törek­vését.­­ Versecről Miloszavlyevics György ügyvéd nyilatkozatot adott ki, hogy a gör. kel. egyházmegyei hatóság öt, a szentszéki ügyészségtől nem »visszaélés« miatt függesztette föl, hanem »kötelesség nem telje­sítés, munkátlanság és hivatalos okmányok gondatlan kezelése miatt.« — Villám csapott be Purgly Lajos tompás birtokán a dohánypajtába s 1500 kötél dohány égett el. — Bajmócon Granárik mérnök tizenkét éves fia, vigyázatlanul bánva egy revolverrel, agyonlőtte saját kis testvérét. — Korponán e napokban a mezei csőszt saját lakásán az ablakon át agyonlőtték. — Veszedelmes rablót fogtak el az elleméri határban : a péterváradi börtönből megszökött Korhely Feren­cet, ki egy pénztárnok fia, nyolc gimnáziumot végzett, műszaki katona volt s térkép szerint barangolt. 1356 Ausztriai h­írek. *** Erzsébet királyné ő felsége és Mária Va­léria főhercegnő jövő szerdán utaznak el Ischlből. Legutóbb Alengon herceg és neje voltak az ischli császári lak vendégei s társaságukban a király­asszony és leánya kirándulást tettek Alt-Ausseebe, honnan igen kedvező idő mellett a Loser hegyre men­tek föl. Ő felsége legutóbb több ilyen nagy hegymá­szó kirándulást is tett, így múlt csütörtökön a Sonn­tag,skar hegységére. A loseri kirándulás ő­felsége és kísérői az ausseei vendéglőben tölték az éjt s tegnap a Grundl-tóhoz rándultak, onnan pedig a toplici és Kammer-tavakhoz mennek. *** A burg-színház két magyar darabja közül a Jókai »K­önyves Kálmá­n«-jának olvasópróbája holnapra (7 dikére) van kitűzve, Grosz Károly fordí­tásában. A címszerepet Lewinsky, Álmost Krastel, a nádort Hallenstein, Ingolit Barzesku k. a., Persilát Hell k. a. fogják játszani. Dóczy Lajos »U­tolsó sze­re­l­e­m«-jéből is ki vannak már osztva a szerepek. Gabillonné asszony Erzsébetet, Wessely k. a. Máriát, Hohenfels k. a. Katalint, Hartmanné Anzelmát, Son­nenthal Aport fogják ábrázolni. *** Az udvari vadászatok, Ebensee környékén, fölötte kedvező eredménynyel folytak le e nyáron. Részt vettek bennük a király, Rudolf trónörökös, Li­pót bajor herceg, a toszkánai nagyherceg, Károly, Li­pót és Ferenc Salvator főhercegek, hg. Hohenlohe és más vendégek. Összesen 316 vadat ejtettek el, köztük ő felsége 69-et, Rudolf trónörökös pedig 40-et. A szárnyas vadászatot a trónörökös nyita meg 369 szár­nyas lövésével. A nyúlvadászat is jónak ígérkezik s az első zsákmányok már piacra kerültek. *** A rögtönzés vége. Lembergben egy len­gyel színtársulat tart most előadásokat s komikusuk, Kicinski, izetlen rögtönzéseivel csak a karzatnál talál tetszésre. A minap azonban Bismarck hercegre tett szellemtelen megjegyzéseket s az egész közönség megtapsolta. A rendőrség azonban nem vélekedett ily kedvezően és Kicinskit a vaskancellár gúnyolása miatt egy napi fogságra vagy 5 frt pénzbírságra ítélte. A komikus, tekintettel anyagi körülményeire, a fogságot választá­s már le is ülte. *** A csehországi zenebonák most már ag­gasztani kezdik magukat a cseheket is, a­kik pedig az első támadók voltak. Bécsből az hírlik, hogy a kormány megelégelte a cseh-német politikai vitának utcai vere­kedésekkel való elintézését és szigorú rendszabályok­hoz készül nyúlni, első­sorban pedig a sajtószabadság korlátozásához. A prágai cseh lapok élénken tiltakoz­nak e terv ellen, de tegnapelőtt már megérték, hogy az államügyészség valamennyi esti lapot lefoglaltatta. Mennyire elharapódzott a cseh-német gyűlölködés, kitűnik abból, hogy — a­mi nem igen biztató jel, — elragadt már a katonaságra is. Pilsenben, éppen az uralkodó ottani időzése alatt, egy német és egy cseh ezred katonái közt pusztán nyelvkérdés miatt véres összeütközésre került a dolog s a német ezredből ti­zenöten sebesültek meg. Hogy a csehek közül hány esett el, nem tudni. *** Anti-Schulverein. A szlovének egyletet alakítottak az osztrák Schulverein ellen, »Cyrill és Mathod-egylet« címen. Az osztrák belügyminiszter már m­egerősíti alapszabályait Az egylet fő célja, hogy a német nyelvet lehetőleg minden szlovén iskolából kiküszöböljék. Az előlegező pénztárak engedélyt nyer­tek, hogy az új vállalatot pénzzel támogassák. A cilli-i kölcsönpénztár meg is kezdte az adományozást s a szlovén lapok a többi hasonló pénztárakat felszóliták a példa követésére. *** Tourista-adoma »Hé, csolnakos, nem kel­lene visszafordulnunk? A tó nagyon hullámzik!« szólt nem­rég egy ijedős utas, egy karinthiai tavon ha­jójához. De ez biztosítá, hogy semmi ok sincs az ag­godalomra. »Még sohasem érte oly szerencsétlenség, hogy egy utasa elveszett volna ?« kérdezte tovább az idegen. — »Még soha«, viszontá a hajós megnyugta­­tólag. »Tavaly ugyan egy idegen csolnakomból a vízbe esett, de másnap megtaláltuk!« *** Elszólta magát. A színhely a bécsi »Wur­­stel-prater egy bódéja, melyben egy »szakálas asz­­szony« látható a la Pastrana. Egy úr (a kis leányhoz, ki a pénztár mellett áll): »Ugy­e kicsikém, az a sza­kálas asszony a te mamád?« — A leányka: »Oh nem, nagyságos úr, az az apám!« *** A miniszter fia, Gudovics szerb közmunka­ügyi miniszternek kevés öröme telhetik a fiában. Ez Gudovics Miksa, tegnap Bécsben az alsergrundi járás­bíróság előtt állt, csalással és sikkasztással vádolva. El is ítélték egy havi szigorú fogságra. Az elitélt nem is

Next