Fővárosi Lapok 1885. november (265-294. szám)
1885-11-08 / 272. szám
ciny száj bizonyos bájt kölcsönöztek a leánynak; azonban korlátolt és kevéssé fejlődött észtehetséget árult el s felületes csevegése a piperéről s egyéb hiábavalóságról, nem volt elég Gérardnak a föllelkesítésére. A fiatal ember a ma tartózkodó természetek közé tartozott, kik csak akkor közlékenyek, ha erre őket felbátorítják. Ő azonban hallgatag és rideg maradt s az apátra vagy Travanette asszonyra bízta a beszélgetést. E látogatások Salvanchesban nehéz robotként sulyosodtak a fiatalemberre; mindig álmosan, lankadtan és szomorúan tért vissza. Egy augusztusi este teljesen lehangoltan hagyta oda Grandfieréket. A szőllőhegyek felé vette az útját s éppen ama gyalog ösvényen haladt, mely atyjának a háza és a szomszéd lakása közt vezetett el, midőn élénk közbeszólást és kacagást hallott, mint arra készte, hogy visszatekintsen. Két gyermeket pillantott meg, kik egy létrát vontak tova s közeledtekor a térrész bokrai mögött tűntek el. — Tini! Benjamin! Nem hozzátok-e rögtön vissza azt a létrát ? — kiáltott föl egy ezüst csengésű hang, mely mintha a légből hangzott volna alá. Diadalmas kacaj volt erre a válasz. »Csúf gyerekek!« folytató a titokzatos hang. A szomszédház gyümölcsösében egyszerre megrezzentek egy fának a lombjai s Gérard megpillantotta Laheyrard Helénet, a ki a fának két főága közt ült s egyik kezében nagy darab kenyeret tartott, mig a másikkal szilvát szedett. Oly igéző volt fedetlen fejével, szabadon aláhullámzó hajával, ragyogó szemével s élénk, rózsás arcával. A leveleken átszűrődött napsugarak átvillantak arcán és nyakán; a könnyű szellő, mely ruhája alját meglebbentő két piciny cipőt engedett látni. Mikor Gérard urat észrevette Heléne, kedves, szemérmes, de mégis kacér mozdulattal összevonta ruhája széles alját a lába fölött; aztán farkasszemet nézett a fiatal emberrel s nem tudta kacaját visszafojtani. — Engedje meg kegyed, kisasszony, hogy egy létrát hozzak, — szólt Gérard, kalapjával üdvözölve a leányt. — Soha se fáradjon, Seigneulles úr, — viszonzá a leány, a gyermekek majd előjönnek ismét, mihelyt észreveszik, hogy csinyök semmi hatást nem idézett nálam elő. Gérard gyönyörűnek találta Helénet a zöld levelek keretében. Szépségét fokozta az ifjú szemében az, hogy tartózkodását és bátortalanságát legyőzte. — Engedje meg legalább, hogy addig együtt társaloghassunk, míg Tóni a létrát ismét előhozza. Gérard attól félt, hogy kérését rossz néven veszi a leány, de ő ezt, úgy látszott, nagyon természetesnek találta. Ez Tallián Ede. A Dunán túli tekintélyes Tallián-család tagja s maga is veszprémmegyei birtokos. Már fiatal pap korában kitűnt szabadelvüsége által, s mikor kitört és folyt a szabadságharc, lelkesen hirdette az igét s tett, a mit tehetett, zászlóink diadalára. Horváth Mihály kultuszminisztersége alatt Kossuth Lajos őt nevezte ki győri püspöknek. De felavatása az akkori viharok közt nem történhetett meg s úgy járt, mint Lonovics József az egri érsekséggel, Horváth Mihály a Csanádi püspökséggel s Hám János az esztergomi primássággal, ki voltak nevezve, de a nagy egyházi állások javadalmát nem élvezhették. Mikor vége szakadt a szabadságharcnak, e lelkes magyar főpapok közül Horváth Mihály száműzetésbe ment, Hám János csak a szatmári püspöki székén maradhatott meg, Lonovicsot a melki zárdába küldték s Tallián Ede sok üldözésnek volt kitéve. Arra, hogy a győri püspöki székbe jusson, hallani sem akartak a hatalmasok. Ilyen «rebellis«-nek akkor nem olyan fényes polcon volt a helye. Az önkényuralom kormánya később megkínálta őt, tán hogy megnyerhesse magának, egy gazdag plébániával. Nem fogadta el. Azt gondolta s barátai körében ki is mondta: »Ha egyszer Kossuthnak voltam a püspöke, akkor nem fogok a Bach plébánosa lenni! Nem leszek semmije.« Kanonok is lehetett volna, de az sem akart lenni ez időben. Elvonult Veszprém megyébe s szentkirályszabadjai birtokán gazdálkodott. Szántott, vetett s megeresztő szakálát, bajuszát. Aztán lelkesedett a Deák eszméiért s örült, midőn a jobb napok bekövetkeztek. Mikor a magyar kormány 1867-ben megalakult, akkor a győri püspöki szék épp üresen állt. Lehet, hogy akkoriban bele ültethették volna abba a székbe, ha a befolyásos magyar államférfiak szót emelnek értte. De egyik sem tarta ezt tanácsosnak. Úgy tűnt volna az föl, mint az egykori kormányzó egy kinevezésének szentesítése. E helyett megkínálták azzal, hogy menjen Zágrábba kanonoknak. Nem sok kedve volt hozzá, bár a zágrábi kanonokok gazdagok, de mikor egy kormányférfi azt mondta neki: — Nagyobb szükség van arra, hogy ily próbált jellemű magyar hazafi Zágrábba menjen, mint sem Győrbe !« — nem gondolkozott tovább s azt mondta: — Megyek. S azóta itt van. Nem mondhatni, hogy puha vánkosokon pihent, mert kivált kezdetben sokat bántották a jó magyar papot. Magának sem volt valami nagy kedve, mert tapasztalnia kellett, hogy hálátlan talajra jutott. Volt egy idő, midőn megtalálták volna benne a kellő embert a kellő helyre. De ez az idő is elmúlt. S azóta sok év múlt el, a viszonyok egyre romlottak Zágrábban, maga e derék kanonok is egyre idősb, fáradtabb lett, de hazafisága a régi s szivében ma is viszhangoznak mindazok az eszmék, melyek az igaz hazafiság eszméi. — Szívesen, — mondá, — egyébiránt, minthogy mi szomszédok vagyunk, jobb világításban szeretném magamat ön előtt feltüntetni. Már másodszor történt, hogy önt magaviseletével megbotránkoztattam, pedig a ribiszkével való csínyen már elég lett volna. A fiatal ember ellent akart mondani. — Lássa ön, — folytatá a leány elfogadás nélkül, — engem nem szabad bohóságaim után ítélni meg s ha Máriusz bátyám itt volna, ő is azt mondaná önnek, hogy én tökéletesen értelmes leány vagyok, habár kissé bohókás is. Ez utóbbi szavaknál Gerard nagyot bámult. (Folyt. köv.) Hazai irodalom, művészet. * A filharmonikusok első hangversenye jövő szerdán lesz a redoute nagytermében. A műsor ez: Gade N. »Felföldön« című skót nyitánya; Liszt »Hamlet« című szimfóniás költeménye; Schubert »Változatai« (35. mű), zenekarra átírta Gourg Th., mind a három először; továbbá Beethoven negyedik szimfóniája. Közreműködik Bianchi Bianka k. a. operánk tagja, ki Mozart »Szöktetés a szerályból« dalműből a nagy áriát s Taubert »Madár az erdőben« címü dalát énekli. * Az őszi kiállítást a műcsarnokban tegnap meglátogatta Klotild főhercegasszony s a fenséges vendéget Zala György szobrász kalauzolta. — Eddig már két vásárlás is történt: Bittó István megvette Littrow Leónak »Velencei halászbárka« című festményét. Spányi Bélának »Est-hajnali csillag« című tájképe szintén vevőre talált. * Egykor és most. A színházi napi bevétel mennyit emelkedett harminc év óta, arra jó példa a »Seigliére kisasszony«. Sandeau e finom szellemű vigjátékát 1852. és 1853-ban összesen hétszer adták elő s e hét este napi bevétele nem volt több hatszáz forintnál. Tegnapelőtt, midőn először eleveniték föl, a napi pénztárnál ez egy este hatszázhusz forintot jövedelmezett. Természetesen, a bérlet ráeső jövedelme, sem a régi, sem a tegnapelőtti jövedelembe nincs számítva. Ez idő szerint a nemzeti színháznál a bérletösszegből 332 frt esik egy estére. Ezzel együtt a »Seigliére kisasszony« péntek esti első előadása körülbelül ezer forintot képvisel. * Az akadémiában holnap, hétfőn, délután öt órakor a második osztály tart ülést. Tárgyai: A szerzői jogról szóló törvény (1884. XV. t. c.) méltatása jogi és gazdasági szempontból«, székfoglaló Apáthy István rendes tagtól és »További adalékok a görögök politikai irodalmának kritikai történelméhez és államtudományi megjegyzések Susemihl aristotelesi kritikájára«, Schwarcz Gyulától. * Színházi játékrend. A nemzeti színházban: holnap, hétfőn, »Uj emberek« Toldy Istvántól s a »Boldogtalan asszony«, 10-dikén, Katona József születésnapjának előestéjén, »Bánk bán«, 11-én »Seigliere kisasszony«, 12-én »Az arany ember«, 13-án »Falusiak« s »Két év múltán«, 14-én »Romeo és Julia««, 15-én »A proletárok«.— A várszínházban: 12-én a Dumas »Idegen nő «-je. Az operaházban: 10-én »A zsidónő«, 12-én »Gioconda«, 14-én »Rigoletto« és »Kisértés«, 15-én »Herodiás«. — A népszínházban: 9-én »Az ördög pilulái«, 10-én »A tót leány«, 11-én »Az ördög pilulái«, 12-én »A vörös sapka«, 13-án »Az ördög pilulái«, utolszor, 14-én »Tökfilkó« először. * Újabb költemény-kötet van megjelenőben, az ifjabb költő-nemzedék egyik jeles tagjáé: Jakab Ödöné. A kötet húsz nyomtatott ívre fog terjedni s »Hangok az ifjúságból« összefoglaló cím alatt tartalmazni fogja a szerzőnek eddig írt összes költeményeit, külön részben a lyrai verseket s külön az epikaiakat. Jakab Ödöntől sok jeles alkotást lehet olvasni mindkét költeményfajból. Ő csak akkor szokott írni, ha benső ihlet sarkalja rá s mindig van sajátságos mondanivalója. Tiz éve múlt, hogy első költeményével a nyilvánosság elé lépett s nevét azóta jó hangzásuvá tette az irodalom és költészet minden barátja előtt. Jól s előnyösen ismerik őt lapunk olvasói is. Még pedig mint vers- és próza irót egyaránt. Újabb kötete, melyre a múlt a legjobb ajánlat, bizonyára közkedveltségnek s nagy keletnek fog örvendeni. Méhner Vilmos adja ki s hirdetett rá előfizetést, ígérve, hogy a könyv külső kiállítása méltó lesz a tartalomhoz. Fűzött példány ára egy forint hatvan krajcár, diszkótésűé pedig két forint nyolcvan krajcár. * Walter Gusztáv kamaraénekes a fővárosba érkezése előtt pár nappal Nagyszombatban adott hangversenyt. Nem nagy közönség hallgatta, de sokat tapsolták, úgy szintén Raab Antonia asszony zongoraművésznőt és Teutscher Henrik hegedűst is. Rossz vért szült, hogy a falragaszok és a műsor német nyelven voltak nyomatva. Ugyane művészek e hó 14-én Kolozsvárit fognak hangversenyt rendezni. * Színészet Pécsett. Szántai M. Kálmán új színigazgató jól szervezett társulattal működik Pécsett. A tagok közül — írja tudósítónk —felemlítendők: Perlaki Gizella k. a., ki társalgási szerepekben ügyesen játszik; Kissné Honti Mari asszonyt pedig népszínművekben és operettekben kedvelik ; Mészáros Ilka asszony társalgási szerepekben rokonszeves; mig Réthi Fanni és Gálosi Jánosné asszony szende szerepekben ügyesek; Latabárné mint operette-komika és Loubrette, Oláhné és Völgyiné asszonyok az anya-szerepekben megállják helyöket; Pichler Jusztin és Ledovszky Mariska kisasszonyok kezdő énekesnők, konzervatóriumot végeztek s a napokban léptek először a színpadra, az utóbbi nagyobb sikerrel. A férfiak közül: Mezei Péter kedélyes apa- és operette-szerepekben ügyesen játszik és jó művezető; Réthey Lajos bonvivant és társalgási szerepeket játszik sikerrel; Püspöki Imre jó komikus; Toldi Ferenc pedig szerelmes és jellemszínész; Gálosi János tenorista, Deák Pál és Pintér Imre baritonisták jó hanggal rendelkeznek; Kövesi Gyula mint jellemkomikus és operette-buffo, Bodroghy mint drámai apa, Sztupa Andor mint intrikus szintén dicsérendők. A két karmester, Langer Viktor (Tisza Aladár) és Révai Arnold szélesebb körben is ismeretesek. Még tizenhét kardalos és kardalosnő áll rendelkezésre a segédszerepekre. Mindeddig a Nem értelek. Oly hideg vagy mint a jég . Oly meleg vagy mint a nap. Egy tekinteted fagyos Mig a másik éltet ad ! Ki látott valaha meleg jeget ? Nem értelek !... Közönyös mosolyod Gyakorta eltaszit. S mosolyod nyitja meg Az égnek ajtait. Majd kárhozott, majd üdvözült leszek! Nem értelek ! Keltem virágait Gyöngéden ápolod, Majd kíméletlenül Széttéped — s eldobod Majd szánsz,— majd nem bánod hogy szenvedek Nem értelek ! Szived hideg, nyugodt Nincs benne szeretet. És mégis hogy szeretsz Egy hitvány öledet!.. . A hó alatt virágok termének ? Nem értelek ! Szép vagy mint a tavasz. Tavasz még életed. — S mégis miként az ősz Hervasztod éltemed. Tavaszkor minden él, s én elveszek. .. Nem értelek. Egy kínos sejtelem Rejtélyt kezd oldani... Nem, nem ! nem akarom Ezt tudni, hallani ! Inkább rejtély maradj... őrült legyek... S ne értselek Egy régibb vers. Az elhunyt Győrffy Gyula ügyvédi irodájának gondba vételére dr. Bácskai Albertet, lapunknak dolgozó társát nevezték ki. A hivatalos iratok rendezése közben talált egy pár olyan költeményt is, melyeket — mint hiszi — Györffy Gyula sehol sem adott ki. Ezek egyikét — melyet Györffy 1860 augusztus 6-án irt, — a »Köv. Lapok«-nak engedte át közlés végett. A költeményben hullámzó szenvedély van, íme, itt az egész : Györffy Gyula.