Fővárosi Lapok 1886. július (182-210. szám)
1886-07-23 / 202. szám
Ma i hőskölteményei és meséi, 2-ik kiadás, ára 30 kr; »A mátrai vadászok«, Fáy András vigjátéka, ára 20 kr; »A szegény arszlánnők« (bír, de furcsa szó hát a »divathölgy« nem helyettesíthette volna), Augier és Foussier drámája, ára __80 kr; »Sok zaj semmiért« Shakspeare vigjátéka Ács Zsigmond fordításában, (a Kisfaludy-társaság magyar Shakespeare-je Arany Lászlóéban bírja), ára 30 kr; »Adolf« (Constant Benjamin híres regénye, irodalomtörténeti, bevezetéssel, ára 30 kr (reméljük nemsokára Richardson »Clarisse Harlowe«-ja fogja követni.) Bozzai Pál irodalmi hagyományai, kiadta Lévay József, ára 30 krajcár; »A balladáról« Greguss Ágost értekezése, ára 40 kr. * A népszínházi bizottsághoz, mely üdvös intézkedéseivel oly ritkán adja tanujelét létezésének egy szerény kérésünk volna. Pár estén, hogy a szünidőről megérkezett népszínházi operette-személyzet előadásait sokad magunkkal végig néztük, valamenynyien majd elepedtünk a nézőtér fülledt levegőjében. Valamikor a népszínház, kitűnő szerelő készülékénél fogva, nyáron hús nézőtérrel dicsekedhetett, míg most rosszabb benne a levegő, mint kint a déli napon. Úgy halljuk, elromlott a szerelő-készülék és sajnálják a pénzt kijavítására és működtetésére. Tisztelt bizottság ! A közelgő kholera-vész idejére nem látja szükségesnek a kellő szellőztetést ? * Az »Erdészeti Lapok«-ból, az orsz. erdészeti egyesület közlönyéből, melyet Bedő Albert főerdőmester szerkeszt jelesül, most jelent meg a 6-ik füzet. Bedő Albertnek az akadémia nagygyűlésén felolvasott értekezéséből: »Az erdőmivelés jelentősége hazánkban« az utolsó közlemény nyitja meg a sort. Tóthi Szabó Sándor »Az erdélyi fakereskedelem« érdekében közöl egy cikket; Székely Mihály »A növények színpompájáról« ir. Keleti Lajos »Tolvajok és gyilkosok a növényvilágban« címen élősdi növényeket mutat be sat. Kisebb-nagyobb szakközlemények fejezik be a füzet tartalmát. * Apróbb hírek, a népszínház személyzete a budai színkörben hetenkint 3—4 előadást fog tartani. — A városligeti német színkörben jelenleg Bukovics Károly, a burgszinház tagja vendégszerepel tetszés közt. — Az »Ördög a földön«, Suppé operettejének próbái javában folynak a népszínházban s ez újdonság már e hó végén fog szinre kerülni. Fővárosi hírek. * Népgyűlés lesz. Ezt határozták el azok, kik tegnap az írói körben összegyűltek, tanácskozni a fölött : mit tegyen, a polgárság a Janszky-ügyben . Az értekezleten mintegy ötvenen voltak jelen, köztük függetlenségi párti képviselők és írók egyhangúlag mondták ki, hogy a főváros lakosságának impozáns módon kell nyilatkoznia ez ügyben. Általános helyeslés közt ismételve is hangsúlyozták, hogy a népgyűlésnek nem szabad pártszínezetűnek lennie, hanem a nemzeti közérzületet kell kifejeznie. Az előkészítő bizottságban is, melyet az értekezlet tetőzik. De mindenütt a nép gyermekének tiszta figyelmes szeme villog felénk, mely a dolgok szivébe lát, s azért találó szemléletességgel fest és alakit. S ehez járul még a rim, a rhythmus, a mely már önmagában véve valóságos zene. Burns költése a népdalból származott és ismét népdallá lett. Igazi, a szó nemes értelmében vett népdallá, amely képes volt lerontani a francia copfot, s kivívni az érdemet, hogy tőle kezdjék számítani az angol lyrát. Az egyszerű népköltő előtt készséggel hajlik meg mindaz, aki csak némi fogékonysággal is bír a költés legtisztább s igazán hamisítatlan faja iránt. Csodálatunkat, tiszteletünket pedig csak művelheti az a tudat, hogy annyi külső vihar, egymást űző csapás, nélkülözés, elhagyottság, félreértés, rosszakarat ellenére költői geniusa mégis oly ragyogó fényt vethetett. Nevelése nem volt befejezett, ismereteinek köre a kor követeléseivel nem állott arányban, és mégis képes volt elenyésztetni azt a különbséget, amely a természetes népdal és a kidolgozott műdal között fennáll. Dalai egyaránt utat találtak a paloták márványtermeibe mint a mily otthonosak voltak és maradtak a kunyhókban, s dalait, — mint Carlyle mondja — ha egykor a nyomda festéke kiszáradna, a késő nemzedékek szájról szájra adnák át az utókornak. Igaz ugyan, hogy szerencsétlen életének viszonyai, valamint kortársainak félreismerése nagy akadályul szolgáltak arra, hogy nemzete irodalmára olyan mély hatást tehet rala, amelyre tehetsége képessé tette; de mindazáltal jelentékeny mozgalmat keltett az angol lyra fejlődésében, amennyiben hatályosan utalta rá azt a népéletnek, természetnek, hazai mondának bensőséggel legteljesebben bugyogó költésére. Érvényesült benne a skót természet költői gazdagsága, s igy érdemei alig állnak alább a műköltőnek világhírű magasztaltságánál. Dr. Boros Gábor, azonnal megalakított, képviselve van minden párt. E bizottság, melynek elnöke Polonyi Géza képviselő, ki fogja egészíteni magát, mégpedig olyan formán, hogy zártkörű tágabb értekezletet hív össze, s pártkülönbség nélkül több tekintélyes polgárt fog fölkérni, hogy vegyen részt az előkészítés munkájában, a program- és határozati javaslat megállapításában. Az eddigi terv szerint, a népgyűlést vasárnaphoz egy hétre hívnák össze. * A szerb királyné betege. A jószivű királynéhoz most is érkeznek Belgrádból kérvények. Közelebb egy beteg lányka érdekében kapott egyet, ki valami csonttörést szenvedett s Belgrádon nem tudták kigyógyítani. A királyné intézkedett, hogy szállítsák Budapestre, s megíratta Davies főkonzulsági fiatal titkárnak, hogy várja e szegény beteget az itteni pályaházban, helyezze el a vörös kereszt egylet kórházába, hol az ő költségén fogják gyógyitni s ne kíméljék a költséget, csak hogy kigyógyitsák. Nemes vonás. * »Nur előre!« E fele német, fele magyar buzdító szó 1859-ben a b. Edelsheim-Gyulay ajkáról hangzott, midőn Magentánál huszárjaival szétverte ama francia csapatokat, melyek a Dürnfeld dandárát veszedelmesen körül fogták. Kun Sándor huszárőrmester, ki ott volt a huszárok közt, írja most, hogy mily hatással volt rájuk ez a »jár előre!«, parancsnokuk ajkáról, a kinél — úgymond — bátrabb, vitézebb katonája nem volt az osztrákoknak. A legénységgel pedig szigorun, de igazságosan bánt. Ugyanez őrmester írja, hogy gr. Pejacsevich Miklós karját nem Königgraetznél, hanem Jicsinnél lőtték meg puskagolyóval s Drezdában vágták le. A »Nur előre!« mellett írnak most le. Edelsheim-Gyulayról egy más mondást is. E szerint azt mondta volna: »Ha valakinek a Janszky-ügyben áldozatul kell esni, jobb ha én esem. Magyarországnak nagyobb szüksége van Tiszára, mint én rám!« Szép mondás, ha nem is mondta, csak gondola. Angol hittérítő időz most hazánkban : Mr. Ashton londoni pap, az európai Evangéliumi Társulat titkára. Azért jött, hogy a református misszió ügyében értekezzék az itteni illetékes körökkel. Mind a fővárosban, mind Debrecenben arról értesült, hogy szervezett belső misszió még nincs s hogy a nép nem igen tud megbarátkozni a fordított vallásos iratokkal, melyeket közre terjeszteni megkísértettek, mert ha nyelvük magyar is, de szellemük idegen. Magyar szellemű iratokat kellene tehát terjeszteni s erre a célra is jó lenne egy belső misszió. Mr. Ashton helyeslé e nézetet s azt mondá, buzdítani fog honfitársai és ügyfelei közt arra, hogy magyar szellemű vallásos irodalmi vállalat induljon meg, egyházának valamelyik hittani intézetében pedig ösztöndíjakat alapítsanak magyar ifjak számára. * A történelmi kiállításra meghívták a közös hadügyminisztert is, aki megköszönte és sajnálatát jelente ki, hogy nem nézheti meg a kiállítást, mert akkor fürdőn lesz. A főváros az ostromban részt vett hősök utódait mind meg akarta hívni, de lehetetlen megtudni, hogy mely családokból élnek még. A hősök névjegyzékét megküldő azonban a hazai és külföldi törvényhatóságoknak, melyek ki fogják hirdetni, hogy a felsorolt hősök élő családtagjait az ünnepélyekre szívesen látja Budapest s tekintsék magukat meghívottaknak külön meghívó nélkül is. * Személyi hírek. Vilmos főherceg tüzérségi főfelügyelő tegnap Kassára ment szemle végett, s onnan az Edelényben és Rimaszombatban levő tüzérséget fogja meglátogatni. — Ráth Károly főpolgármester nehány napra a wörthi tó mellé, Pörtlachba ment, hol családja időz. — Tisza Kálmán kormányelnökről írják, hogy e hó 30-dikán érkezik Budapestre, augusztus közepéig itt marad s aztán megy Ostende-be. — Dr. Lejka Hugó és Degen Árpád botanikusok most Boszniában füvészkednek, ami a hegyi tájakon sok bajjal jár, de a katonai és csendőri hatóságok előzékenységgel vannak irántuk. Simó Béla szolnok-dobokai segéd-tanfelügyelőt kinevezték Torda-Aranyos megye tanfelügyelőjének, egyelőre ideiglenes minőségben. — Dr. Tauffer Emil, a boszniai orsz. fegyház igazgatója lett; eddig e minőségben a lepoglavai fegyháznál működött s igen tudományos kriminalista lévén, az antropológiai múzeumot is sok értékes tárgygyal gyarapitá; továbbá 750 fegyenc fényképét gyűjté össze, azokat a bűnök és bűnösök minősége szerint csoportosítva s e nagy gyűjteményt a közelebb Lepoglaván járt dr. Török Aurél antropológiai tanárnak ajándékozta. * A Mollinary-ezred negyedik zászlóalja gyalog jön Kecskemétről s ma d. u. egy órakor vonul be a fővárosba. Reggel a helyőrségi gyalogság gyakorlatot tart a Sashalomnál s találkozni fog az érkezőkkel. A bevonulást bizonyára sokan fogják nézni. Ez az a zászlóalj, melytől a kecskeméti polgárság oly nehezen vált s bucsulakomát adott tiszteletére, melyen valaki azt is indítványozta, hogy a Mollináryakat ki kellene nevezni tiszteletbeli honvédeknek. Bölcs dolog, hogy a polgárság akkor, midőn a katonai legfelsőbb körökben a nemzeti érzületet bántó intézkedést tettek, nem hidegül el a seregben szolgáló véreink iránt. Hisz mit tehetnek ők arról! A nemzeti józan gondolkodást mutatja a kecskeméti lakoma is, a kassai ünnepélyes fogadás is, melylyel a hazatérő házi ezredet üdvözlék fellobogózva a várost, két koszorút is téve a hadizászlóra, vendégséget adva a legénységnek, díszvacsorát és bált rendezve a tiszti karnak. * Halálozás. Egy derék szakférfi hunyt el tegnap éjjel a vörös kereszt egylet kórházában: Szakkay József. A kassai állami gépész iskola igazgatója volt s Kassán is temetik el. * A »romano bombo« tragikomikus tárgyalásán,mert hogy ne volna tragikomikus, mikor furfangos vén spielerek olyan fehér ártatlanság színében törekednek feltűnni, mint a bérmálásra ájtatosan siető leánykák, a »báró és bankár« főjelenetén, midőn Loyandot kiforgatta flegmájából. Horváth Miklós az a vallomása, hogy ő tévedésnek ártatlan áldozata s hírlapírónak tartotta a hazard-játékost, csak a gondviselés (bírói bölcseség képében) mente meg rendőrségünk országos főnökét, Jekelfalussy Lajos mint tanácsost attól a bajtól, hogy koritnyicai idilljét, jól megérdemelt pihenését nem kellett félbe szakítnia. Nem azért mintha valami köze lett volna a »romano bombo«-hoz, hanem mert gavallér ember, aki hamar fizet ebédet, vacsorát, ha sejti, hogy ezzel nem csinál kellemetlenséget másnak. A tárgyaláson a báró és bankár, kik pár héttel ezelőtt még galambok módjára turbékolhattak egymással, úgy álltak szemben, mint egymásra kőszült, haragos pulykák. Lovand állitá, hogy ő fizette a báró úti költségét s minden kiadását a Herkules-fürdőben. Ezt a báró határozottan tagadta, mondván: »Két napig voltunk a fürdőben s e két napra két ebéd esik. Lovand állítja, hogy ezt a két ebédet is ő fizette. Nos, hát ez nem igaz, mert az egyiket Jekelfalussy Lajos min. tanácsos ur fizette, a ki akkor szintén a fürdőben volt. Loyand tehát hazudott s a ki egyszer hazudik, más esetben sem mond igazat. Kérem megidézni a min. tanácsos urat«. A biró erre azt mondá: »nem tartja szükségesnek«. A báró pedig alkalmasint örökre elesett attól a szerencsétől, hogy a min. tanácsos úr máskor is fizesse az ebédjét, ha ugyan még összetalálkoznának esetleg valamely fürdőben. Megemlítjük még, hogy a báró is fölebbezte az ítéletet. A Loyand pénzéből csak az asztalról elfoglalt 15 forintot fordítják törvényileg meghatárzott célokra, a többit (a költségek levonása után) visszakapja. Ez több lesz háromezer forintnál. S M. Loyand — ha leüli a leülendőt — lóhalálában fog futni vele a lovagias Magyarországból, ép úgy mint az öreg Pickwick az adósok börtönéből, mikor belőle kiszabadult. * Ijedtség. A »Szent István« helyi gőzös, midőn tegnapelőtt este tiz óra felé a Margitszigetről a vámházi kikötőhöz ért, neki ment egy ott horgonyzó gabnás hajónak, melynek emberei pedig elég rémülten kiabálgattak. A kormányos későn vette észre. A két hajó recsegett, ropogott s a nők sikoltoztak. A gőzös aztán visszahátrált, fordult egyet, de akkor meg a kikötő hídjának ment. Volt ismét recsegés, ropogás, sikoltozás. De veszedelem, szerencsére nem történt. Még a hajók sem kaptak nagyobb sérülést. * A vendég. Tegnapelőtt estefelé Hets Ödön ügyvéd lakásán (Lipót utca, 15. sz. a.) megjelent egy fiatal ember, persze mikor az ur nem volt otthon. Azt mondta, hogy ő Gaáls írni akar valamit. A szobalány jó hiszemüleg oda adta neki az iroda kulcsát s maga künn maradt. A vendég pedig nem irt, hanem összeszedett egy nagy csomó ezüst evő eszközt,(vagy háromszáz forintot érőt,) s a zsákmánynyal elillant. * Ijesztgetés. Tegnapelőtt este hire terjedt,hogy már a fővárosban is előfordult egy kholera-eset. A hársfa-utcában ugyanis egy 12 éves fiú (Singer Jakab nevű,) az utcán hirtelen beteg lett és összerogyott. Az utca népének vén asszonyai megijedtek: itt a járvány. Pedig a kórházban megállapiták, hogy csak igen enyhe fajtájú kholerin, a minő minden nyáron elég fordul elő, mikor nagy a meleg és sok vizet iszik s mellé gyümölcsöt is eszik valaki. Általában a rekkenő hőség szaporítja a betegek számát. A Rókus-kórházba múlt hétfőn 102 beteget kellett fölvenni, pedig különben a napi fölvétel nem szokott több lenni, mint 30-tól 70-ig. Ami a kholerát illeti, Fiuméban is sokkal enyhébb alakot öltött már s kedden csak egy új eset fordult elő, egy öt éves gyermek esett a járványba. Szerdáról már rosszabb a jelentés, két megbetegülési és három halálesettel. Fiumén innen azonban nincs baj. * Nagyratermett ifjú. Egy lapban az volt írva közelebb, hogy valami Barta Sándor nevű jogász értekezletre hívta volna magához az egyetem itt levő polgárait, határozandók a fölött, mint kellene kitüntetni Edelsheim-Gyulay lovas tábornokot. Ezt a hirecskét mi is átvévén, másnap egy joghallgató azt üzente nekünk, hogy nem ismernek olyan jogászt s igy nem is mennek el hozzá. Tegnap pedig tekintélyes egyéntől a következő sorokat kaptuk: a »Fővárosi Lapok«-at sokra becsülvén, figyelmeztetésemmel óvni kívánom, hogy Barta Sándor-féle híreknek ne adjon tért, mert valószínű, hogy maga küldözget be 1470 .