Fővárosi Lapok 1886. augusztus (211-241. szám)
1886-08-27 / 237. szám
haladás minden téren rendkívülinek mondható, a parasztság helyzete részben jobb, mint Ausztria és Magyarország sok vidékén, az adó, tized, épen nem nyomasztó, vasutak, gyárak épülnek, aki csak látja ez országot, meg van lepetve fejlődése által. A vallató még azt is kérdezte a bárótól, igaz-e, hogy le akar köszönni. »Ez a hír«, felesé a báró, »minden évben újra fölmerül és egyszer majd csakugyan igaz is lesz , csak az a kérdés, mikor ?« *** Kőolaj és cukor az osztrák miniszterek veszedelmes ellenségei. A parlamenti többség egyik töredéke, a lengyel klub, tudvalevőleg a galíciai petroleum magasabb vámját követeli a Magyarországgal egyetértőleg megállapítandó tarifában. Most meg a csehek állanak elő s ingadozó cukorgyáraik érdekében a cukoradó módosítását kívánják, ami szintén csak Magyarországgal egyetértésben történhetik. Dürich képviselő egy választói gyűlésen tegnapelőtt kimondta, hogy ha a kormány nem enged, az összes cseh képviselők ellenzéki állást fognak elfoglalni. Lengyelek és csehek nélkül pedig nincs többség. *** Ausztriai hírek. A király ő felsége Brozik Vencel és Blaas Jenő osztrák festőművészeket a Ferenc József rend lovagkeresztjével tüntette ki. — Károly Lajos főherceg Mária Terézia főhercegnővel és Ferdinánd főherceggel Münchenbe utazott. — Bécs városa ötezer főnyi segélyt ad az ottani konzervatóriumnak. — A Radetzky szoborra eddig 155,777 frt gyűlt össze. — Egy bukaresti oláh, Mumuleanu kereskedő, igen keletiesen fogta fel a színházi szokásokat s Bécsben az udvari operában szivarra gyújtott; elfogták és felelősségre vonták. — Dr. Todesco csehországi volt képviselő, a német párt egyik kiváló tagja, Prágában tegnapelőtt meghalt. — Karlsbadban kilenc éves zongoravirtuóz hangversenyzett e napokban; Hofmann József a neve és Varsóból való. — Pircher József, a szent István-torony megmászója, a királytól értékes arany órát és láncot kapott. — A cerekvici cukorgyár, Csehországban, csődöt jelentett be. — Bosznia közbátorságának legveszedelmesebb zavaróját, Sienic Luka rablóvezért, e napokban egy csendőr-őrvezető agyonlőtte. — Triesztben szerdán déltől tegnap délig nyolc ember betegedett és egy halt meg Kholerában. A bolgár kérdés. Az ellenforadalom Bulgáriában gyors és teljes győzelmet aratott. Klement érsek, Zankoff és társaik, kik orosz zsoldért oly hitvány árulásra vetemedtek, mindössze négy napig bírtak megállani a fölzúdult nép és hadsereg haragjával szemben, szerdán már véget ért »ideiglenes kormány«-aki helyét Sándor fejedelemhez hű régensség foglalta el. A gyors változást, egyéb távirat szerint, rövid harc előzte meg. A rumeliai milicia bevonult Szófiába s először is Karaveloffot szabadította ki. Karaveloff, mint most már bizonyosnak mondható, nem volt az árulók közt; nevét, úgy mint több más tekintélyes férfiúét, Zankoffék csak azért emlegették a maguké mellett, hogy a népet és hadsereget ámítsák. Karaveloff kiszabadultával az ideiglenes kormány megbukott s helyette az alkotmány értelmében megalakult a régensség, melynek tagjai Karaveloff, Stambuloff és Nikiforoff. Az uj ministerium is azonnal megalakult s tagjai mind Sándor fejedelemhez hű férfiak. Karaveloff kiáltványt bocsátott ki a néphez, tudatva az uj kormány megalakulását és kérve a nemzet bizalmát, hogy az országot kimentsék a hínárból, melybe a legutóbbi napokban jutott. Stoiloff külügyminiszter pedig körlevelet intézett a külhatalmak szófiai ügyvivőihez, kérve őket, hassanak oda kormányuknál, hogy ezek elismerjék a béke érdekében alakult régensséget. Az országban különben teljes rend uralkodik. A régensség célja, hogy Sándort visszahelyezze a trónra. Sürgönyöztek értte mindenfelé, küldöttségek indultak fölkeresésére. De hol van Sándor fejdelem ? Erről tegnap estig a legellentétesebb táviratok érkeztek. A fejdelem atyja, Sándor hesszeni herceg oly értesítést kapott, hogy fiát Béniben orosz csendőröknek adták át, de Szentpétervárról érkezett parancsra szabadon bocsátották s Lembergen, Boroszlón át utazik Darmstadtba. Testvére Lajos, eléje utazott. Bukarestből és Brailából ellenben azt sürgönyzik, hogy Sándor fejdelem útban van Szófia felé. Ma, pénteken, reggel fog megérkezni Ruscsukba, hol a palotamarsal, küldöttségek, katonaság s a kormány tagjai összegyűltek fogadására. A város fel van lobogózva s a környékről a nép tömegesen özönlik a városba. Juscsukból Sándor fejdelem a hadsereg élén uggan■azon az után fog Szófiába visszatérni, melyen hét évvel ezelőtt először vonult be a bolgár fővárosba. Operettében nem történhetnek kalandosabb színváltozások, mint itt komoly valóságban. Még a mai nap folyamán megtudjuk, hogy Sándor e visszatérése csakugyan valósággá válik-e. A lemondási oklevél, melyet Sándor aláírt, nem akadályozhatja abban, hogy újra elfoglalja a trónt. Csalással és erőszakkal csikarták ki tőle. Most már hiteles tudósítás van erről is, egész meztelenségében mutatva be az orosz zsoldosok nyomorúságos szereplését és a rubel gördülését. Szombaton szürkületkor az összeesküvők által megnyert kustendili zászlóalj és a hadapród-iskola két szakasza a fejdelmi palota elé vonult s minden kaput, lépcsőt elfoglalt, leölve az ellenszegülő őröket. A zajra egy udvari hivatalnok fölébredt és látva a helyzetet, a fejdelem testvéréhez, Ferenc József herceghez (királyunk keresztfiához) sietett, ki az udvarra sietett s az összeesküvőkkel oly heves szóváltást kezdett, hogy Sándor fejdelem is felébredt. Félig felöltözve ment ki s látta, hogy való az, a mire egy névtelen levél pénteken már figyelmeztette. Parancsolóan kérdé, mi történik itt ? s az összeesküvők egy pillanatra elnémultak, de aztán előállt Grueff őrnagy és előadta, hogy Bulgária jóléte a fejdelem lemondását teszi szükségessé. Sándor ez inszinuációt eleinte kereken visszautasította, de Grueff a palota előtt álló csapatokra mutatva azt mondá, hogy »az egész sereg követeli a lemondást és a megsértett cár kiengesztelését. Sándor néhány pillanatig elmélyedve nézett a katonaságra és igy szólt: — Jól van, készítse el a lemondási okmányt, aláírom. Ha csapataim elhagynak s a tisztek és katonák, kiket győzelemre vezettem, elpártolnak tőlem, akkor nekem ez országban nincs mit keresnem. írjon a mit akar, csak gyorsan. Az esküvők már készen tartották az iratot és Sándor szilárd kézzel aláírta: »Sándor, Isten oltalmazza Bulgáriát!« Ez megtörténvén, oly nagyon sietették a fejdelem elutazását, hogy midőn eszébe jutott, mikép semmi pénz sincs nála, még azt sem engedték, hogy Mengertől, magánpénztárnokától pénzt hozasson. Kocsiba ültették és vitték Lom-Palankába. A fejdelem elutazása után a zászlóalj kisebb csapatokra oszlott és megszállta a miniszterek, tekintélyesebb emberek házait, nem bocsátva senkit se be, se ki. A várost őrjáratok cirkálták be s a mit sem sejtő népet a templomba hajtották. Mindenkinek, a ki a templomba lépett, egy-két rubelt nyomtak a markába, ami persze igen kedvező hangulatot teremtett az ily korán dolgára indult szegényebb népnél. Hajnali öt órakor Klement metropolita, az összesküvés egyik feje, istentiszteletet tartott, kihirdetve, hogy »isten megszabadította Battenberg hercegtől a bolgár népet és a cár kegyes oltalma alá helyezte. A templom előtt álló két csapat sortüzet adott s erre ébredt fel tulajdonkép a lakosság, mely bámulva hallotta, hogy a fejedelem leköszönt, el is utazott és ideiglenes kormány alakult. A templomból a katonaság az orosz konzulság elé hajtotta a népet. Bogdanoff konzul az erkélyen állt, mellette Zankoff és Klement metropolita, ki fölemelte kezeit, mondván, hogy meg akarja áldani a népet. A tömeg letérdelt s az izgatók ekkor a cárt éltették, Bogdanofftól a cár kegyét kérték, mit a konzul a cár nevében meg is ígért. A vakmerő csíny sikerült s a maroknyi áruló szövetség magához ragadta a hatalmat. A lakosság azonban lassanként fölocsudott, haragja a gaz árulás fölött mindinkább kitört és negyednapra elsöpörte az összeesküvők ideiglenes kormányát. Nem mondhatni, hogy ezzel kevésbbé bonyodalmas a helyzet. Ha megvalósul Sándor fejdelem viszszatérése, ez ép oly csúf veresége Oroszországnak, mint amily győzelmének hirdették Sándor megbuktatását. A kérdés most az, belenyugszik-e a cár s mit tesznek a hatalmak a további orosz fondorlatok esetén ? Berlini és más félhivatalos lapok, melyek Sándor fejdelem elűzését a béke biztosításának, a cár kiengesztelésének hirdették, két nap óta nagyot fordítottak a köpönyegen és tapogatózni kezdenek. Mintha a diplomata urak valami számítása nem ütött volna be teljesen. Talán most korrigáljak Bismarck és Giers Franzensbadban. Százados jubileum Izlandon. Izland szigetének fővárosa. Reykjavik e hó 18-án ülte meg annak százados évfordulóját, hogy várossá jön. Mint egyszerű halásztelep már régebben létezett s meglehetősen élénk forgalmú kereskedelmi ponttá nőtte ki magát, mikor 1786 évi augusztus 18-án öt más helységgel egyszerre megkapta a városi címet és jogokat. Hanem azóta aztán aránylag nagyot fejlődött. Mig akkor egyetlen nagy kereskedelmi cége s gyára, továbbá egyetlen paraszt-háza volt s háromszáz főnyi halász-népe nagyobbára sátrakban lakott, ma kőházai, csinos iskolája és parlamenti épülete, templomai, országos kórháza, sat. van. Lakóinak száma háromezerre nőtt s van köztök tizenhét nagykereskedő és több száz iparos is. Szóval, az izlandiak nem csak hatból élnek már. Reykjavik városában van már szellemi élet is. Hivatalnok-, pap- és orvosképző intézetek, két könyvnyomda s több napilap tanúskodnak a civilizáció terjedéséről. A lefolyt század nem pihent s a jubilálok büszkék is városukra. *** Külföldi hírek. Kossuth Lajos már visszatért Svájcból Turinba. Svájcban meglátogatta őt többek közt dr. Szüts István győri kir. alügyész s a legjobb egésségben találta. - Leo pápa a khinai császártól értékes képet kapott névnapi ajándékul. — Lajos bajor király kastélyainak látogatásaiból eddig tizenötezer márka folyt be s ez összeget a kastélyok fentartására fordítják. — Dr. Cimitz, a straszburgi egyetem közelebb elhunyt tanára, 180,000 márkát hagyott az egyetem javára. — »Fenék«, a gróf Festetich Taszilólova, nem futott Baden-Badenben a 30,000 márkás díjért, s győztes a Janning »Nero«-ja lett; a gróf Sztáray »Buzgó«-járól meg az a hir, hogy Angliában megbetegedett s egyáltalában nem vehet részt a legközelebbi nagy versenyekben. — Kelsey, kit az Egyesült Államok kormánya bécsi követté nevezett ki, de Bécsben nem fogadtak, most a kairói nemzetközi biróság tagja lett. — PISTZ Károly jó hírnevű német természetbúvár megmérgezte magát, mert gyógyíthatatlan vakság csapása érte. A párisi gróf két hívét, Drought anglikán lelkészt és Kitschendorff bárót, kiutasították Franciaországból, mert izgatni kezdtek, hogy a nép tiltakozó feliratot intézzen a kormányhoz Aumale herceg kiutasítása tárgyában. — Jakobsen ismert északsarki utazó, ki eddig jóformán a sarkvidéken töltötte életét, nagyot változtatott foglalkozásán. Drezdában felcsapott kalapgyárosnak. — Tenger alatti vulkán tört ki Málta szigete közelében, száz láb magas tűzoszlop emelkedett a víz fölé s a szigeten földrengés volt. — A mandalayi katasztrófa gátszakadás következtében történt s mintegy ezer ember fúlt a vízbe. — Háromszázezer vak ember él Európában s eltartásuk vagy ötven millió frankba kerül. 1729 Külföld. *** A bayreuthi pénztár. A Wagner-féle zenedrámák idei előadása anyagilag is elég jól sikerült. Nem csak a 290,000 márkányi költség bekerült, hanem tiszta haszon is marad több ezer márka. Legnagyobb bevételek voltak »Parsifal«-ra, ezenkívül még a »Tristan és Isoldé«-t adták mindig tele ház előtt. Az átlag bevétel egy estére 17,000 márka. De bár a művészi siker is nagy volt, igen kétséges, hogy a jövő évben lesznek-e ily ünnepi előadások. Valószínűbb, hogy csak 1888-ban lesznek, midőn a »Mesterdalnokok« előadását is tervezik. Nagy örömet okozott Bayreuthban Vilmos porosz hercegnek, a német császár unokájának nyilatkozata. A herceg jelen volt Bayreuthban a »Tristan« és »Parsifal« előadásain. Ez előadások igen nagy benyomást tettek rá s Wagner Kozima előtt igy nyilatkozott: »Bayreuth arra van hivatva, hogy Németország Olympiája legyen, szégyen volna a német nemzetre, ha a bayreuthi előadások részvét hiánya miatt megszűnnének.« E nyilatkozat rendkívül föllelkesítette mind a Wagneristákat, mind a bayreuthi lakosságot, mely a jövendőre ilykér nagy biztatást nyert, hogy minden második évben megadóztathatja a zenekedvelő világot. Szerkesztői üzenetek: »Sejtelem.« (HJ.) A magánlevélhez »hajlított verselmény« nagyon gyönge kísérlet. A »nyughatatlan vágytól dagadozó kebel« ily érdektelen nyilatkozatai távolabb vannak a poézistól, mint Makó Jeruzsálemtől. VB: A cikket két okból nem közölhetjük. Először azért nem, mert a mi fürdőtárcáink nem topografikus leírások, ("azok a prospektusokba valók, hanem a fürdőkben folyó élet részletrajzai s a kérdéses világfürdőt, házsoraival, forrásaival, pihenőivel sokkal jobban ismeri is a világ, semhogy a »Főv. Lapok« valamely tárcájának kellene fölfedezni és leírni; az ismert fürdők journalistikai anyaga az, ami benne évenkint új és változó, nem pedig a mindig egy: a táj, ház, forrás, víz. Ezek az orvosok monográfiájához tartoznak. Másodszor van a cikkben egy semmiféle képen meg nem állható párhuzam : egy fürdő és egy főváros közt, holott párhuzamba tenni ily teljesen másféle rendeltetésű pontokat a logika sem engedheti meg. A kézirat ezeknél fogva rendelkezésre áll: »Ágaskodás.« Hogy az 1860-diki hires Szent-Istvánnapi ünnepen a fiatal irók sorában Ory Andor nem szerepelt, hogy azt csak ő maga utólag képzelheti, azt mi ép oly jól tudjuk, mint Dalmady Győző vagy Kormos Béla, kikkel egy lap egy sorban említi. De e kis öntömjénezés mégsem érdemel olyan kegyetlen igazmondást, a minő e cikkben foglaltatik. Magy. kir. operaház Rendkívüli bérletszünet. Augusztus 27-én : a nemzeti szinház személyzete által adatik : Az ember tragédiája. Drámai költemény. Irta Madách Imre. Zenéjét szerzette Erkel Gyula. Kezdete 7 órakor. Műsor: Szombat : Carmen ; Deszkásev mint vendégébfolyam. Vasárnap : a nemzeti szinház személyzete által, rendkivüli bérletszünetben: A Szentivánéji álom. Népszínház. Augusztus 27-én: Blaha L.assz. mint vendég. Felhő Klári. 100 arany pályadijjal jutalmazott endeti népszínmű dalokkal 3 felv. Irta Rátkay L. Személyek: D. Aba Györgyné . Pártényiné Aba András, fia . Tamássy Felhő Klári. . . Blaha L. Felhő Katica . .. Tóth I. Fátyol Ferkó . . Vidtor Tenger Ádám . . Szathmáry Bálint, fia . . . Szirmai Csik Vendel . . Ferenczi Istók, fia . . . Újvári Viola Éva . . . Sík G. Rokkán . . . Ebergényiné Gergő, inas . . Eőry Szita Pista . . Szabó Tömjén János . Horváth Bence, mindenes . Tóth A. Magda, cseléd . Ágostoni B. Gyuri, cigány . Debreczeni Egy legény . . Zsombor Kezdete fél 8 órakor. Holnap, szombaton: A beárni leány. Felelős szerkesztő: Vadnai Károly.