Fővárosi Lapok 1886. november (303-331. szám)

1886-11-25 / 326. szám

nál többet. Eckstein tápiószelei gazdával azonban Hay uram csúfosan megjárta a végtárgyaláson. Eck­stein apósáért 2400 irtot girált volt, az após nem tu­dott fizetni s Hay bepörölte a váltót. Eckstein kifize­tett 1400 irtot s új váltót adott ezer írtról mely ösz­­szeg után Hay negyedévenként ötven percentet kö­vetelt. Eckstein egyszer nem fizethette pontosan a kamatot s Hay ekkor újabb kétszáz frtos váltót íratott vele alás pör utján mégis vette az 1200 frtot. Hay erre is csak azt mondta: nem igaz, mutassa elő azokat a váltókat, akkor meghajlik. Vesztére mondta. Mert Eckstein előmutatta előbb a kétszáz ftos, majd az ezer ftos váltót is. S ebből Hay ellenében új per is származhatik. A két váltót ugyanis ő állította ki, még pedig régi űrlapra. Károsy alügyész rögtön ész­revette ezt s indítványozta, hogy a váltó érvényessége felöl tegyenek kérdést a pénzügyigazgatóságnál s hallgassák ki az irás­szakértőket is, mert okiratha­­misítás gyanúja forog fönn. Hay nem állhatta meg replika nélkül. Azt mondta, igaz hogy bélyegcsonkí­­tás miatt elitélték, egyszer, de okiratott nem hami­sított soha. Kálosy alügyész újra megfogta a ravasz védekezőt. Figyelmeztette őt, hogy hisz a végtárgya­lás elején azt állította, soha sem volt büntetve. Az ügyész egyébiránt igazolja azt is, hogy Hay ellen okirathamisítás miatt szintén vizsgálat foly. A tár­gyalást ma folytatják. * Rövid hírek. A király ő felsége a bolessói, bürkösi és kövesed római kath. s a csomo-holovai, kuzminai és szalóki görög kath. egyházközségeknek száz száz frtot ajándékozott, templomi építkezésekre. — A vörös-kereszt egylet központi választmánya e hó 3 - án délután négy óra­kor az egyleti helyiségben ülést tart, melyen egyebek közt a jövő évi költségvetést tárgyalják. — Az országos köz­­egésségi egyesület holnap, pénteken, délután hat órakor a kir. orvosegylet helyiségében (aranykéz-utca 6. sz.) tartja tisztválasztó közgyűlését. — Az országos bútorkiállítás ér­dekében, melyet jövő­ tavaszra terveznek, holnap délután gyűlés lesz az orsz. iparegyesületben. — A kálvin-téri ref. templomban ment végbe gróf Ráday Pál esküvője Podma­­niczky Aranka bárónővel és nem ügyvéd lakásán ; az esketést Szász Károly püspök végezte. — A toronymászó Priehernek nagy a becsülete a budapesti kő­mivesek közt, kik lakomát rendeztek tiszteletére.­­ A királyi kúria döntvényben mondta ki, hogy a zsidó válópöröket szabályozó rendelet kedvez­ményei nem terjednek ki a Galíciából bevándorolt zsidókra s ezért a váló felektől mindig követelni kell a honosság igazolását. — A külső váci­ uton egy lóvasúti kocsi elgázolta Sári Mihály hivatalnok négy éves fiát s a szegény gyermek szörnyet halt; a vigyázatlan kocsist elfogták. — Gyász érte Lintz Józsefet és nejét szül. Haslinger Anna asszonyt hat éves leánykájuk, Anna, tegnap délután meghalt. — A tisztviselők egylete választmányi ülésén elhatározták, hogy az állami tisztviselők helyzetét tárgyaló röpiratot, mely már megbiráltatott, kiadják ; továbbá ötven-ötven forintot sza­vaztak meg az erdélyi s a felvidéki kultur-egyleteknek. — Desinficiáló gép­próba volt az üllői­ úti kórházban; a Thurp­­field bécsi gyáros új gépével tettek kísérletet s célszerűnek találták, vidékre ajánlják is, de a főváros igényeinek nem találják egészen megfelelőnek. — A szinházakból hazatérő közönség érdekében a hatóság elrendelte, hogy az illető utcákon este a gyalogutat csak a színházi közönség haza­vonulása után szabad söpörni. — A futó­ utcában özv. Jánosi Magdolna huszonöt éves magánzónő, mert kedvese egy per­­patvar miatt elhagyta, megmérgezte magát és súlyos betegen vitték kórházba. * Időjelzés. A tegnap reggeli táviratok szerint: ha­zánkban változó, közben napos időt várhatni, helyenkint csapadékkal, kissebbedő hőmérséklettel. Ez is ember? Ez a kérdés a fölháborodás hangja, mely min­den jó ember ajakáról kifakad, midőn olvassa a Be­­rele Hay néven ismert uzsorás bünpörének folyamát. Hát még a ki látja ott a vádpadon, midőn áldozatai­nak vallomására egyet röhent, konokan tagad, azt állítja, hogy neki »nem khell khámat,« s a mellett emlegeti a »szent hely«-et, ahol nem szabad ha­zudni. Ezt az embert, a kinek van családja, neje, gyer­meke, kikre nem csak pénzt, hanem tisztességet is kellene hagynia, odáig vitte a pénzszomj­­ára, hogy minden felebaráti szeretetet kioltott belőle s a vérlá­­zitó könyörtelenség bűneire szoktatta. Ez is ember ? Az, de milyen! Egy főispán, ki pénzügyeit nem tartja rendben, kétezer forint után fizette neki a nagy uzsorát, s ez vitte e pióca-embert a vadpadra. Míg kisebb emberek verejtékéből, véréből hízott, addig békén maradt, de most hallani, olvasni lehet róla, hogy hányat és ho­gyan szipolyozott. Az üllői postamester, aki szintén izraelita,­ azt valla, hogy hozzá egyszer így szólt: »Hát tudja mit, én másnak lenyúzom a bőrét, kivált a gójnak, de magának szívességet akarok tenni.« Persze ez a szí­vesség is csak bőrnyúzás volt, mert Berele Hay ép olyan kevéssé kíméli zsidó, mint keresztyén embertár­sát, ha egyszer a körme közé kerül. Az emberek meg­­szorultsága az ő aratása. Nem néz egyébre, csak hogy mit lehet zsarolni. Előttünk áll egy 84 éves, becsületben megőszült agg, egykor magas állási­ főbíró, kit fiának könnyel­műsége szorult helyzetbe ránt. Berele Hay ad neki kölcsönt, de harminchat percentre. Nincs ember, ki ez ősz férfi minden szavát szent igazságnak ne tar­taná, de Berele Hay azt mondja neki a bírák előtt: »Khikkérem magamnak, én azt az inb­ert sohasem vettem el!« Egy munkácsi szenzál, ki 600 frt után egy hó­napban 70 frtot fizetett neki, hogy be ne pörölje és mégis bepörölte, a bíró szavára, hogy »mért nem tett panaszt?, azt felelte : »Ha én az uzsorások ellen pa­naszt tennék, nagyon sokat kellene pörölnöm!« Hay erre is azt mondja: »Hazugság! Majd kiderül az igazság!« Majd fölkel helyéről, nyugtalanul jár-kel, majd közbeszól s mikor az elnök rákiált: »Hall­gasson!« megszeppenve szól: »K­érem hallgatnok.« Aztán midőn hall egy keserű vádat, nagyot nevet. Hugo V­iktornak, a »L’homme qui rit« szerzőjének tolla kellene e monstrum leírására ! Egy Csáktornyai szenzál, ki közbenjárt, hogy a bepörölt főispán ügye ne kerüljön bírák elé, azt monda: »Én mint zsidó rösteltem azt, hogy ez a pör, mely felekezetünk egy tagjának nem válik becsüle­tére, a nyilvánosság elé kerüljön.« Ez a nyilatkozat az, melyért voltakép e cikket írom. Szintén zsidó írja, ki rostél minden olyan szeny­­nyes dolgot, mely nyilvánosságra kerülhet. Tesz olyat keresztény is eleget, de hát abból nem háramlik baj és kár a többire, ki egy hitet vall vele, mig velünk szemben az antisemitizmus minden rosszat általánosít s ha nincs is igaza, a becsületesek érzik legjobban a keserűségét. Nem célom Berele Hay-t jobban lementeni, mint ahogy ő maga tette cselekedeteivel. Az ítélet a bírák dolga. Nekem e fölháborító per egy alkalom felszó­lalni a végett, hogy ilyen emberek törekvéseihez nem volna szabad segédkezet nyújtani sem fajunkbeli ügy­nöknek, sem ügyvédnek. Meg kellene vonni tőle a légkört, hogy ne árthasson annyit. Kit ne halna meg az az üllői 75 éves gazda, kit Berele Hay »lelki testi barátjá«-nak nevez, a ki­nél sokat hált, evett, a kinek kocsiját használta ka­matban, s kit mégis szipolyozott: 200 frt adósság után hét évig 40 frtot fizettetett vele, s bár nem csak pénzt, hanem bort is kapott tőle, mégis — mert egy­szer nem tudott fizetni — dobra akarta üttetni a házát. S mikor az agg ember­e miatt most panaszkodik a törvényszék előtt, Berele Hay nevetve mondja: »Nem igaz egy szó se, csak k­övetkelésemet a földjére ve­­zettetem dhakter Bhergerrel« (ez az ügyvédje.) S a vén emberrel szemben, kinek fél lába már a sirban, konokan vitatja, hogy ő szívességből adta a pénzt s nem látott egy krajcár kamatot sem. Az üllői postamester hitsorsosa a vádlottnak s midőn megszorul, 150 frtos váltóért 180 frtot irat alá vele. Mikor aztán ez panaszkodik, hogy neki, a családos embernek, sok a kamat, »szívességből« ki­egyez vele 80 frt törlesztésre. A postamester — a mint vallja — fizetett neki négy ízben 30—30 frtot, két ízben 28 — 28-at, vagy­is letörleszté az adósságot s Berele Hay még­is bepörlé az egész 180 frtért. Ekkor rohant be hozzá, szemére hányva e cselekedetét, de az uzsorás kilökte az ajtón. A Hay neje hívta vissza s ekkor az uzsorás megígérte, hogy a 180 frtot ki­­keblezteti a házáról, ha megfizeti a költségeket. A postamester mutatja a tárcáját, hogy csak 15 frt van benne, holott haza is kell utaznia. De egy tiz forin­tost még is ki­vesz s azt Hay rögtön kikapja a kezé­ből s a mellénye zsebébe gyűri. (Mily kép!) S mégis az lett a vége, hogy Berger ügyvéd a tartozásért fog­laltatott nála. A postamester 150 frtért 482 forintot fizetett. S erre Hay azt feleli, hogy nem igaz! A posta­mester rá rivall: »Ha tagadni meri, nézzen a sze­membe !« »Bele is nézek!« — feleli Hay, de nem na­gyon mer bele­nézni. Hay azt vitatja: mindig úgy van, hogy a­kiket bepöröl, mind összeesküsznek el­lene ! Utoljára még áldozatnak tekinti magát. De akárminek tekinti s akármily ítéletet hozzanak is fö­lötte, az tény, hogy egy ilyen ember többet árt ne­künk akármilyen dühös antisemitánál. Simon Lajos: Vidék. ** Léva köszönete. Simor János hercegprímás aranymiséje alkalmából tudvalevőleg a lévai főgim­náziumnak is adott tízezer forintot. E jótékony ado­mány Léván nagy örömet szerzett s hálás érzelmeket fakasztott. Annál is inkább, mert az 1815-ben alapí­tott algimnáziumot a város állami segélylyel mosta­nában alakította át főgimnáziummá, új épületet emelt neki s általában oly nagy áldozatokra vállalkozott, hogy kölcsönt kellett vennie s a jövő további szük­ségleteinek fedezése sok gondot okozott. E nehéz helyzetben érkezett a hercegprímás nagylelkű alapít­ványa, melynek kamatai a gimnázium fentartási költségeire fordítandók. A városi képviselőtestület ün­nepélyes rendkívüli közgyűlésen olvastatta föl az alapító levelet, melyet a hercegprímás zajos éltetésé­vel fogadtak. Aztán megemlékeztek arról, hogy a hercegprímás legnagyobb jóltevője Lévának, hol ré­gebben huszonötezer forintos alapítványnyal tette le­hetővé egy modern leányiskola alapítását, végül pedig elhatározták, hogy nagyobb küldöttség által fogják a hercegprímás előtt tolmácsolni a város köszönetét. ** Felolvasások a szövő­iparról. Pozsonyból értesítik lapunkat, hogy dr. Vutkovich Sándor akad. tanár s a »Toldy-kör« irodalmi bizottságának elnöke, Trefort miniszter kívánságának már megfelelt. Intéz­kedett ugyanis, hogy a Toldy-kör felolvasásai között a textil­ipar is képviselve legyen. Megnyerte Péterffy Zoltán kir. iparfelügyelőt, ki két évig tanulta a szövő­ipart Szászországban s azonkívül meglátogatta Európa nevezetesebb szövő­telepeit. ** A Kárpát-egylet keleti osztálya, gr. Csáky Albin elnöklete alatt, a napokban rendkívüli köz­gyűlést tartott Iglón. Száz tag kívánta összehívását, hogy az egylet egyes szakosztályai közt felmerült differenciákat kiegyenlítse és a központ és fiókok viszonyát módosítsa. A békés és eredményes működés óhaja hatván át a megjelenteket, az indítványozott alapszabály-módosításokat vita nélkül elfogadták. Még Páter Kálmánt titkárrá, ellenőrré pedig Mátyus Sándort választák, mire a gyűlés az elnök amaz óha­jával végződött, hogy az egylet ezentúl egy akarattal és egyetértéssel igyekezzék céljait megvalósítani. ** Ezüst-lakodalom. Samarjay Károly kir. tanácsos, a pozsonyi ügyvédi kamara elnöke, ked­den ülte meg ezüst-lakodalmát. Ez alkalom érzelmei­nek terméke volt ama hangulatos költemény is, me­lyet a jubiláns neve alatt mi is közöltünk s melyet ő a nevezetes évforduló emlékéül nyújtott át nejének. Az ezüst lakodalmat csöndben ülték meg, de a közbe­­csülésben álló házaspár számos tisztelője fejezte ki szerencsekivánatait, több rendbeli meleg ovációt is szerezve. Többi közt az ügyvédek egy küldöttsége is fölkereste a jubilánst, kihez Beck Antal, az ügyvédi kamara titkára, intézett meleghangú beszédet. ** Hymen. Kolozsvárit Nérey Ernő honvéd főhadnagy-hadbíró tegnapelőtt vezette oltár­hoz Bogdán Ilonka kisasszonyt, Bogdán István nagy­­kereskedő és városi bizottsági tag leányát. A díszes nászkiséretben násznagyok voltak Sigmond Dezső orsz. képviselő és dr. Hintz György gyógyszerész, nyoszolyóasszonyok Sigmond Dezsőné és Hintz Györgyné úrnők, nyoszolyóleányok Bogdán Irma és Mariska, Merza Gizella, László Mariska, Ábrahám Anna és Jakabfy Anna kisasszonyok. Az esketési szer­tartást dr. Kanyurszky György budapesti egyetemi hittanár végezte.— Miskolcon dr. Frankfurter Sándor ügyvéd e napokban tartotta esküvőjét Gold­man Hermina kisasszonynyal. — Hódmező-Vá­sárhelyit Kókay Béla szegedi törvényszéki iroda­igazgató nőül vette Borotvás Emma kisasszonyt. — Als­ó-S­z­e­­­i­b­e­n Alfaludi Adolf, az osztrák-ma­gyar államvasut tisztviselője, jegyet váltott Herschler Róza kisasszonynyal. — Temesvártt dr. Schwarc Lajos ügyvéd Loebl Flóra kisasszonynyal. ** A mármaros-szigeti liceum égése anyagi­lag is nagy kárt okozott, de erkölcsileg pláne kiszá­míthatatlan. Az iskola a megyében közmivelődési és hazafias missziót teljesített s csak hetek múlva hasz­nálható, de kérdés, hogy saját fejéből képes lesz-e a több helyen beszakadt és megrepedezett épületet ta­tarozni s újra berendezni. Midőn a padláson kitört a vastag füstoszlop, a szomszédban lakó Belházy Jenő erdőigazgatósági titkár, továbbá Szalánczy segédte­­lekkönyvvezető és három tanuló a padlásra sietett. Az oda vezető ajtó be volt zárva. Fölfeszítették, de ekkor már az egész padlás egy tűztenger volt. Azok között, a­kik a helyszínen a tűz kitörésekor megjelentek, szintén az elsők voltak Lónyay János főispán és Sza­­plonczay Miklós alispán, a­kik épen akkor jöttek ki a megyeházból, továbbá Szőllősy Antal polgármester s intézkedtek is, hogy a mentést azonnal megkezdjék. A ref. liceum épületének régi szárnya zsindelylyel volt fedve s mivel a padláson sok a papiros és gyúlékony anyag, a tűz könnyen terjedt tova és veszélyeztette a könyvtár és muzeum emeletes új épületét is. Az uj és régi épületszárnyat tűzfal nem választja el, s ezért a tűz átterjedt az új épület bádogtetőzete alá, veszé­lyeztetve az értékes és 14.000 kötetből álló könyvtárt. Megható volt látni Szilágyi Istvánt, az ősz igazgatót, ki midőn a tű­z már a boltozatra is kezdett átcsapni, még mindig nem akart távozni a helyiségből, mely kedvenc otthona, s melyet oly nagy fáradtsággal ren­dezett be. A könyveket gyorsan dobálták ki az eme­letről, a katonaság sorfalat vont s a tanulóknak si­került a könyvtárt megmenteni, de rendezésük bi­zony sok fáradtságot fog igénybe venni. A ned­ves és szélcsöndes idő megkönnyítette a tűz lokali­zálását. ** Orgyilkosság keltett izgalmat F­i­b­i­s­e­n. Az ottani jegyzőt, Jeszenszky Ignácot, a­mint haza­térőben volt a temesvári jegyzőgyűlésről, Fibis hatá­rában ismeretlen tettes hátulról meglőtte. Jeszenszky szörnyet halt. A golyó hátán a bundán keresztül ha­tolt be s elől a szív táján jött ki. A meggyilkolt kö­zel négy évtizeden át viselte Fibisen a jegyzői tisztet 2384

Next