Fővárosi Lapok 1886. november (303-331. szám)
1886-11-25 / 326. szám
nál többet. Eckstein tápiószelei gazdával azonban Hay uram csúfosan megjárta a végtárgyaláson. Eckstein apósáért 2400 irtot girált volt, az após nem tudott fizetni s Hay bepörölte a váltót. Eckstein kifizetett 1400 irtot s új váltót adott ezer írtról mely öszszeg után Hay negyedévenként ötven percentet követelt. Eckstein egyszer nem fizethette pontosan a kamatot s Hay ekkor újabb kétszáz frtos váltót íratott vele alás pör utján mégis vette az 1200 frtot. Hay erre is csak azt mondta: nem igaz, mutassa elő azokat a váltókat, akkor meghajlik. Vesztére mondta. Mert Eckstein előmutatta előbb a kétszáz ftos, majd az ezer ftos váltót is. S ebből Hay ellenében új per is származhatik. A két váltót ugyanis ő állította ki, még pedig régi űrlapra. Károsy alügyész rögtön észrevette ezt s indítványozta, hogy a váltó érvényessége felöl tegyenek kérdést a pénzügyigazgatóságnál s hallgassák ki az irásszakértőket is, mert okirathamisítás gyanúja forog fönn. Hay nem állhatta meg replika nélkül. Azt mondta, igaz hogy bélyegcsonkítás miatt elitélték, egyszer, de okiratott nem hamisított soha. Kálosy alügyész újra megfogta a ravasz védekezőt. Figyelmeztette őt, hogy hisz a végtárgyalás elején azt állította, soha sem volt büntetve. Az ügyész egyébiránt igazolja azt is, hogy Hay ellen okirathamisítás miatt szintén vizsgálat foly. A tárgyalást ma folytatják. * Rövid hírek. A király ő felsége a bolessói, bürkösi és kövesed római kath. s a csomo-holovai, kuzminai és szalóki görög kath. egyházközségeknek száz száz frtot ajándékozott, templomi építkezésekre. — A vörös-kereszt egylet központi választmánya e hó 3 - án délután négy órakor az egyleti helyiségben ülést tart, melyen egyebek közt a jövő évi költségvetést tárgyalják. — Az országos közegésségi egyesület holnap, pénteken, délután hat órakor a kir. orvosegylet helyiségében (aranykéz-utca 6. sz.) tartja tisztválasztó közgyűlését. — Az országos bútorkiállítás érdekében, melyet jövő tavaszra terveznek, holnap délután gyűlés lesz az orsz. iparegyesületben. — A kálvin-téri ref. templomban ment végbe gróf Ráday Pál esküvője Podmaniczky Aranka bárónővel és nem ügyvéd lakásán ; az esketést Szász Károly püspök végezte. — A toronymászó Priehernek nagy a becsülete a budapesti kőmivesek közt, kik lakomát rendeztek tiszteletére. A királyi kúria döntvényben mondta ki, hogy a zsidó válópöröket szabályozó rendelet kedvezményei nem terjednek ki a Galíciából bevándorolt zsidókra s ezért a váló felektől mindig követelni kell a honosság igazolását. — A külső váci uton egy lóvasúti kocsi elgázolta Sári Mihály hivatalnok négy éves fiát s a szegény gyermek szörnyet halt; a vigyázatlan kocsist elfogták. — Gyász érte Lintz Józsefet és nejét szül. Haslinger Anna asszonyt hat éves leánykájuk, Anna, tegnap délután meghalt. — A tisztviselők egylete választmányi ülésén elhatározták, hogy az állami tisztviselők helyzetét tárgyaló röpiratot, mely már megbiráltatott, kiadják ; továbbá ötven-ötven forintot szavaztak meg az erdélyi s a felvidéki kultur-egyleteknek. — Desinficiáló géppróba volt az üllői úti kórházban; a Thurpfield bécsi gyáros új gépével tettek kísérletet s célszerűnek találták, vidékre ajánlják is, de a főváros igényeinek nem találják egészen megfelelőnek. — A szinházakból hazatérő közönség érdekében a hatóság elrendelte, hogy az illető utcákon este a gyalogutat csak a színházi közönség hazavonulása után szabad söpörni. — A futó utcában özv. Jánosi Magdolna huszonöt éves magánzónő, mert kedvese egy perpatvar miatt elhagyta, megmérgezte magát és súlyos betegen vitték kórházba. * Időjelzés. A tegnap reggeli táviratok szerint: hazánkban változó, közben napos időt várhatni, helyenkint csapadékkal, kissebbedő hőmérséklettel. Ez is ember? Ez a kérdés a fölháborodás hangja, mely minden jó ember ajakáról kifakad, midőn olvassa a Berele Hay néven ismert uzsorás bünpörének folyamát. Hát még a ki látja ott a vádpadon, midőn áldozatainak vallomására egyet röhent, konokan tagad, azt állítja, hogy neki »nem khell khámat,« s a mellett emlegeti a »szent hely«-et, ahol nem szabad hazudni. Ezt az embert, a kinek van családja, neje, gyermeke, kikre nem csak pénzt, hanem tisztességet is kellene hagynia, odáig vitte a pénzszomjára, hogy minden felebaráti szeretetet kioltott belőle s a vérlázitó könyörtelenség bűneire szoktatta. Ez is ember ? Az, de milyen! Egy főispán, ki pénzügyeit nem tartja rendben, kétezer forint után fizette neki a nagy uzsorát, s ez vitte e pióca-embert a vadpadra. Míg kisebb emberek verejtékéből, véréből hízott, addig békén maradt, de most hallani, olvasni lehet róla, hogy hányat és hogyan szipolyozott. Az üllői postamester, aki szintén izraelita, azt valla, hogy hozzá egyszer így szólt: »Hát tudja mit, én másnak lenyúzom a bőrét, kivált a gójnak, de magának szívességet akarok tenni.« Persze ez a szívesség is csak bőrnyúzás volt, mert Berele Hay ép olyan kevéssé kíméli zsidó, mint keresztyén embertársát, ha egyszer a körme közé kerül. Az emberek megszorultsága az ő aratása. Nem néz egyébre, csak hogy mit lehet zsarolni. Előttünk áll egy 84 éves, becsületben megőszült agg, egykor magas állási főbíró, kit fiának könnyelműsége szorult helyzetbe ránt. Berele Hay ad neki kölcsönt, de harminchat percentre. Nincs ember, ki ez ősz férfi minden szavát szent igazságnak ne tartaná, de Berele Hay azt mondja neki a bírák előtt: »Khikkérem magamnak, én azt az inbert sohasem vettem el!« Egy munkácsi szenzál, ki 600 frt után egy hónapban 70 frtot fizetett neki, hogy be ne pörölje és mégis bepörölte, a bíró szavára, hogy »mért nem tett panaszt?, azt felelte : »Ha én az uzsorások ellen panaszt tennék, nagyon sokat kellene pörölnöm!« Hay erre is azt mondja: »Hazugság! Majd kiderül az igazság!« Majd fölkel helyéről, nyugtalanul jár-kel, majd közbeszól s mikor az elnök rákiált: »Hallgasson!« megszeppenve szól: »Kérem hallgatnok.« Aztán midőn hall egy keserű vádat, nagyot nevet. Hugo Viktornak, a »L’homme qui rit« szerzőjének tolla kellene e monstrum leírására ! Egy Csáktornyai szenzál, ki közbenjárt, hogy a bepörölt főispán ügye ne kerüljön bírák elé, azt monda: »Én mint zsidó rösteltem azt, hogy ez a pör, mely felekezetünk egy tagjának nem válik becsületére, a nyilvánosság elé kerüljön.« Ez a nyilatkozat az, melyért voltakép e cikket írom. Szintén zsidó írja, ki rostél minden olyan szenynyes dolgot, mely nyilvánosságra kerülhet. Tesz olyat keresztény is eleget, de hát abból nem háramlik baj és kár a többire, ki egy hitet vall vele, mig velünk szemben az antisemitizmus minden rosszat általánosít s ha nincs is igaza, a becsületesek érzik legjobban a keserűségét. Nem célom Berele Hay-t jobban lementeni, mint ahogy ő maga tette cselekedeteivel. Az ítélet a bírák dolga. Nekem e fölháborító per egy alkalom felszólalni a végett, hogy ilyen emberek törekvéseihez nem volna szabad segédkezet nyújtani sem fajunkbeli ügynöknek, sem ügyvédnek. Meg kellene vonni tőle a légkört, hogy ne árthasson annyit. Kit ne halna meg az az üllői 75 éves gazda, kit Berele Hay »lelki testi barátjá«-nak nevez, a kinél sokat hált, evett, a kinek kocsiját használta kamatban, s kit mégis szipolyozott: 200 frt adósság után hét évig 40 frtot fizettetett vele, s bár nem csak pénzt, hanem bort is kapott tőle, mégis — mert egyszer nem tudott fizetni — dobra akarta üttetni a házát. S mikor az agg embere miatt most panaszkodik a törvényszék előtt, Berele Hay nevetve mondja: »Nem igaz egy szó se, csak követkelésemet a földjére vezettetem dhakter Bhergerrel« (ez az ügyvédje.) S a vén emberrel szemben, kinek fél lába már a sirban, konokan vitatja, hogy ő szívességből adta a pénzt s nem látott egy krajcár kamatot sem. Az üllői postamester hitsorsosa a vádlottnak s midőn megszorul, 150 frtos váltóért 180 frtot irat alá vele. Mikor aztán ez panaszkodik, hogy neki, a családos embernek, sok a kamat, »szívességből« kiegyez vele 80 frt törlesztésre. A postamester — a mint vallja — fizetett neki négy ízben 30—30 frtot, két ízben 28 — 28-at, vagyis letörleszté az adósságot s Berele Hay mégis bepörlé az egész 180 frtért. Ekkor rohant be hozzá, szemére hányva e cselekedetét, de az uzsorás kilökte az ajtón. A Hay neje hívta vissza s ekkor az uzsorás megígérte, hogy a 180 frtot kikeblezteti a házáról, ha megfizeti a költségeket. A postamester mutatja a tárcáját, hogy csak 15 frt van benne, holott haza is kell utaznia. De egy tiz forintost még is kivesz s azt Hay rögtön kikapja a kezéből s a mellénye zsebébe gyűri. (Mily kép!) S mégis az lett a vége, hogy Berger ügyvéd a tartozásért foglaltatott nála. A postamester 150 frtért 482 forintot fizetett. S erre Hay azt feleli, hogy nem igaz! A postamester rá rivall: »Ha tagadni meri, nézzen a szemembe !« »Bele is nézek!« — feleli Hay, de nem nagyon mer belenézni. Hay azt vitatja: mindig úgy van, hogy akiket bepöröl, mind összeesküsznek ellene ! Utoljára még áldozatnak tekinti magát. De akárminek tekinti s akármily ítéletet hozzanak is fölötte, az tény, hogy egy ilyen ember többet árt nekünk akármilyen dühös antisemitánál. Simon Lajos: Vidék. ** Léva köszönete. Simor János hercegprímás aranymiséje alkalmából tudvalevőleg a lévai főgimnáziumnak is adott tízezer forintot. E jótékony adomány Léván nagy örömet szerzett s hálás érzelmeket fakasztott. Annál is inkább, mert az 1815-ben alapított algimnáziumot a város állami segélylyel mostanában alakította át főgimnáziummá, új épületet emelt neki s általában oly nagy áldozatokra vállalkozott, hogy kölcsönt kellett vennie s a jövő további szükségleteinek fedezése sok gondot okozott. E nehéz helyzetben érkezett a hercegprímás nagylelkű alapítványa, melynek kamatai a gimnázium fentartási költségeire fordítandók. A városi képviselőtestület ünnepélyes rendkívüli közgyűlésen olvastatta föl az alapító levelet, melyet a hercegprímás zajos éltetésével fogadtak. Aztán megemlékeztek arról, hogy a hercegprímás legnagyobb jóltevője Lévának, hol régebben huszonötezer forintos alapítványnyal tette lehetővé egy modern leányiskola alapítását, végül pedig elhatározták, hogy nagyobb küldöttség által fogják a hercegprímás előtt tolmácsolni a város köszönetét. ** Felolvasások a szövőiparról. Pozsonyból értesítik lapunkat, hogy dr. Vutkovich Sándor akad. tanár s a »Toldy-kör« irodalmi bizottságának elnöke, Trefort miniszter kívánságának már megfelelt. Intézkedett ugyanis, hogy a Toldy-kör felolvasásai között a textilipar is képviselve legyen. Megnyerte Péterffy Zoltán kir. iparfelügyelőt, ki két évig tanulta a szövőipart Szászországban s azonkívül meglátogatta Európa nevezetesebb szövőtelepeit. ** A Kárpát-egylet keleti osztálya, gr. Csáky Albin elnöklete alatt, a napokban rendkívüli közgyűlést tartott Iglón. Száz tag kívánta összehívását, hogy az egylet egyes szakosztályai közt felmerült differenciákat kiegyenlítse és a központ és fiókok viszonyát módosítsa. A békés és eredményes működés óhaja hatván át a megjelenteket, az indítványozott alapszabály-módosításokat vita nélkül elfogadták. Még Páter Kálmánt titkárrá, ellenőrré pedig Mátyus Sándort választák, mire a gyűlés az elnök amaz óhajával végződött, hogy az egylet ezentúl egy akarattal és egyetértéssel igyekezzék céljait megvalósítani. ** Ezüst-lakodalom. Samarjay Károly kir. tanácsos, a pozsonyi ügyvédi kamara elnöke, kedden ülte meg ezüst-lakodalmát. Ez alkalom érzelmeinek terméke volt ama hangulatos költemény is, melyet a jubiláns neve alatt mi is közöltünk s melyet ő a nevezetes évforduló emlékéül nyújtott át nejének. Az ezüst lakodalmat csöndben ülték meg, de a közbecsülésben álló házaspár számos tisztelője fejezte ki szerencsekivánatait, több rendbeli meleg ovációt is szerezve. Többi közt az ügyvédek egy küldöttsége is fölkereste a jubilánst, kihez Beck Antal, az ügyvédi kamara titkára, intézett meleghangú beszédet. ** Hymen. Kolozsvárit Nérey Ernő honvéd főhadnagy-hadbíró tegnapelőtt vezette oltárhoz Bogdán Ilonka kisasszonyt, Bogdán István nagykereskedő és városi bizottsági tag leányát. A díszes nászkiséretben násznagyok voltak Sigmond Dezső orsz. képviselő és dr. Hintz György gyógyszerész, nyoszolyóasszonyok Sigmond Dezsőné és Hintz Györgyné úrnők, nyoszolyóleányok Bogdán Irma és Mariska, Merza Gizella, László Mariska, Ábrahám Anna és Jakabfy Anna kisasszonyok. Az esketési szertartást dr. Kanyurszky György budapesti egyetemi hittanár végezte.— Miskolcon dr. Frankfurter Sándor ügyvéd e napokban tartotta esküvőjét Goldman Hermina kisasszonynyal. — Hódmező-Vásárhelyit Kókay Béla szegedi törvényszéki irodaigazgató nőül vette Borotvás Emma kisasszonyt. — Alsó-Szeiben Alfaludi Adolf, az osztrák-magyar államvasut tisztviselője, jegyet váltott Herschler Róza kisasszonynyal. — Temesvártt dr. Schwarc Lajos ügyvéd Loebl Flóra kisasszonynyal. ** A mármaros-szigeti liceum égése anyagilag is nagy kárt okozott, de erkölcsileg pláne kiszámíthatatlan. Az iskola a megyében közmivelődési és hazafias missziót teljesített s csak hetek múlva használható, de kérdés, hogy saját fejéből képes lesz-e a több helyen beszakadt és megrepedezett épületet tatarozni s újra berendezni. Midőn a padláson kitört a vastag füstoszlop, a szomszédban lakó Belházy Jenő erdőigazgatósági titkár, továbbá Szalánczy segédtelekkönyvvezető és három tanuló a padlásra sietett. Az oda vezető ajtó be volt zárva. Fölfeszítették, de ekkor már az egész padlás egy tűztenger volt. Azok között, akik a helyszínen a tűz kitörésekor megjelentek, szintén az elsők voltak Lónyay János főispán és Szaplonczay Miklós alispán, akik épen akkor jöttek ki a megyeházból, továbbá Szőllősy Antal polgármester s intézkedtek is, hogy a mentést azonnal megkezdjék. A ref. liceum épületének régi szárnya zsindelylyel volt fedve s mivel a padláson sok a papiros és gyúlékony anyag, a tűz könnyen terjedt tova és veszélyeztette a könyvtár és muzeum emeletes új épületét is. Az uj és régi épületszárnyat tűzfal nem választja el, s ezért a tűz átterjedt az új épület bádogtetőzete alá, veszélyeztetve az értékes és 14.000 kötetből álló könyvtárt. Megható volt látni Szilágyi Istvánt, az ősz igazgatót, ki midőn a tűz már a boltozatra is kezdett átcsapni, még mindig nem akart távozni a helyiségből, mely kedvenc otthona, s melyet oly nagy fáradtsággal rendezett be. A könyveket gyorsan dobálták ki az emeletről, a katonaság sorfalat vont s a tanulóknak sikerült a könyvtárt megmenteni, de rendezésük bizony sok fáradtságot fog igénybe venni. A nedves és szélcsöndes idő megkönnyítette a tűz lokalizálását. ** Orgyilkosság keltett izgalmat Fibisen. Az ottani jegyzőt, Jeszenszky Ignácot, amint hazatérőben volt a temesvári jegyzőgyűlésről, Fibis határában ismeretlen tettes hátulról meglőtte. Jeszenszky szörnyet halt. A golyó hátán a bundán keresztül hatolt be s elől a szív táján jött ki. A meggyilkolt közel négy évtizeden át viselte Fibisen a jegyzői tisztet 2384