Fővárosi Lapok, 1887. május (24. évfolyam, 119-148. szám)

1887-05-03 / 121. szám

M 886 — — adó zeneművek stílszerű felfogásában is előreha­ladjanak. A tanítványok közül első­sorban Török Sa­rolta k. a. említendő, ki Beethoven c-moll versenyének 2-ik és 3-ik tételén kívül még Beliczay hármasának zon­gorarészét adta elő szép készültséggel és Bignio Irma k. a., jeles baritonistánk leánya, Beethoven c-moll ver­senyének első tételét (Beliczay kadenciájával) és azon­kívül Mendelssohn ,Andante cantabile és Presto agi­tátorát játszta nemcsak technikailag előhaladot­tan, hanem egyszersmind felfogás tekintetében is szép képzettséget mutatva. Bignio Emma k. a. és a Schober testvérek szintén szép tehetséggel bírnak. Beliczay művei közül ez alkalommal a fent említett hármason kívül még csak három kisebb zongoradarabot hall­hattunk és pedig: »Emléklap« (31. mü 1. sz.) és »Aquarellek« (26. mü) 5. és 7. számát, melyeket a szerző neje adott elő. A matinék végén előadott »Tan­­häuser«-nyitány az összjáték tekintetében úgy sike­rült, hogy a szépszámú és válogatott közönség szűnni nem akaró tapsaira és kivonatára Beliczay még ta­nítványaival Liszt ismert nyolc kézre írt Rákóczi­­indulóját játszotta. * Komáromy Alajos búcsúja Aradon a kö­zönség érdeklődése közt folyt le. Első este az »Idege­­sek«-ben lépett fel, mint Marteau, maga rendezve az előadást, mely sokszor megkacagtatta a nézőket. Taps fogadta és kisérte a veterán színészt, ki mellett a tár­sulat többi tagjai is derekasan megállták helyüket. Bucsu fellépte a »Szegény ifjú történeté «-ben volt, melyben Laroque-jával erős hatást tett. A színtársu­lat holnap megy Nagyváradra s Krecsányi igazgató a személyzet nagy részét együtt tartja, csak a segédsze­replők gyöngébbjeit rostálva ki. A „Visegrád története“ című kis füzet jelent meg dr. Szohner Józseftől. Az egykori világ­hírű vár és királyi székhely­e rövid történeti leírását leginkább ama célból bocsátá közre a szerző, hogy a várromokat nyaranta felkeresőknek kalauzul szolgál­jon, melyből a hajdani vár történetére nézve tájéko­zódhassanak. Az anyag négy fejezetre (az eredet, fény­kor, pusztulás és a mai állapot leírásával) van osztva. A füzet a Légrády testvéreknél jelent meg. * Apróbb hírek. Pályadíj­at nyert Gle­­viczky Sándor mérnök a közlekedési minisztériumtól, az állami úrmesterek részére irt tankönyvvel. — A városligeti német színkörben Tervele Fe­renc bécsi komikus tetszés közt kezdte meg vendég­­szereplését. — Fleiszig Mariska k. a., operánk uj artistánéja, már megérkezett Grácból, hol a lapok igen rokonszenvesen búcsúztatták el. — Neumann Angelo prágai színigazgató nyilatkozott, hogy a hír, mintha,Broulik tenoristával együtt bérleti ajánla­tot nyújtott volna be operánkra, alaptalan. — Kre­csányi színigazgató a fiatal Rózsa Dezsőt, (néhai Rózsaági Antal írónk fiát,) az előtte tett sikeres próba után, mint szépet ígérő tehetséget, társulatához szer­ződtette s ajánlotta, hogy vegyék föl a színészi egye­sület kebelébe. Képviselő­ház. (Május 2-dikán.) (M.) Élénk vita folyt a tegnapi ülésen, mint rendesen, mikor milliókról van szó. Balról jobbra nagy vádak bombái hulltak, jobbról balra pedig a cáfolatok röppentyűi. Képviselő a teremben s hallgató a karzaton mindvégig volt elég. Az ülés elején Péchy Tamás elnök jelente, hogy szerdán d. e. 10-kor ünnepélyes istentisztelet lesz né­hai Mária Anna királyné ő felségéért, a budavári hely­őrségi templomban. Továbbá bemutatta az egyetemi polgároknak Horváth Gyula képviselő által beadott kérvényét a végett, hogy a közös hadsereg magyar ezredeiben a tiszti vizsgálatot magyarul is lehessen tenni. Gr. Széchenyi Pál miniszter benyújta a javasla­tot, mely a monarchiánk és Görögország közt március­ban kötött kereskedelmi egyezmény becikkelyezésé­ről szól. F­öldváry Miklós, mint a számvizsgáló bizottság előadója, a múlt év második feléről vezetett pénztári számadások megvizsgálásáról mutatta be a jelentést. Ezek voltak a vitát megelőző bejelentések. Az állami pénztárak tartalékkészletének kiegé­szítéséről szóló törvényjavaslatot Hegedűs Sándor, mint előadó, világító meg­­­ajánló elfogadásra, terje­delmes beszédben. Harminckét­ millió forint hitelre kér a kormány felhatalmazást. Az előadó tájékozást nyúj­tott az állami pénztári készletek utolsó tíz évi forgal­máról s az ez idő alatt pénzügyi helyzetünk érdekében tett intézkedésekről. Beszéde végén kifejezte a pénz­ügyi bizottság többségének ama meggyőződését, hogy a kért felhatalmazás megadása után a pénzügyminisz­ter az államháztartás vezetését úgy oszthatja be, hogy a meglepetéseket s az állami érdekeket sértő művele­teket kikerülheti, az államháztartás rendezésére szük­séges reformokat pedig nyugodtan és tervszerű át­gondoltsággal készítheti elő. Az előadói beszédet élén­ken helyeslé a jobboldal Helfy Ignác elismerte a pénztári készletek szük­ségét, mert készlet nélkül a legegyszerűbb üzletet sem lehet vezetni. De a kormány eddig sem a pénzügyi,keze­lés rendjének fentartására fordítá a készleteket. Állami célokra adta ugyan ki, de példátlan rendetlenségben. A szónok vádolta azért a volt pénzügyminisztert, ki elhallgatta azt, a­mit nem lett volna szabad s tévútra vezette a Házat. Midőn a törvényhozás beleegyezése nélkül nyúlt más célra rendelt pénzekhez, más par­lamentáris országban ezért vád alá helyezték volna. (Egy hang: »Megérdemelné!«) A pénzügyi bizottság is a 32 millió megszavazásánál kénytelen a kormány­elnök iránti személyes bizalomban keresni menedé­ket. De ez nem bizodalom kérdése, hanem azé, hogy ért-e valaki a dologhoz s megfelel-e alkotmányos kö­telességének s az ország érdekeinek ? Különben e 32 millió nem is marad meg készletnek, mert nagyobb részét elköltötték. Végül a szónok az ellenzék zajos helyeslése mellett nyújtott be határzati javaslatot, a kért felhatalmazás visszautasítása végett. A mérsékelt ellenzék részéről Horánszky Nán­dor még élesebben támadta meg a törvényjavaslatot, mely — szerinte — nem egyéb, mint az őszinteség nélküli s a népet elámító pénzügyi politika folyta­tása. Ezeket a milliókat is ép úgy elnyeli a tenger, mint az eddigieket. (Helyeslés balról.) Dr. Wekerle Sándor állott fel s nagy csönd lett. Ez volt, mióta államtitkár és képviselő, első beszéde. Mint pénzügyi hivatalnok adott ugyan már a Házban szakbeli felvilágosításokat, de azok csupán száraz és szabatos magyarázatok voltak. Parlamenti beszédet most tartott először. A külseje akár egy fiatal lordé :­­ erős alak, értelmes arc bajusz és szokál nélkül, derült homlok és nyugodt otthonosság. Mintha tiz év gya­korlata volna mögötte, oly folyékonyan rögtönöz. Jó hangja van s a szónak tud élt adni, de nem sért. Mig az volt a kérdés: hogyan tud beszélni, csöndben hall­gatta mind a két oldal, de csakhamar mindenki meg­győződvén, hogy jól tud: az ellenzék gyakran mozgott, ellenmondott s némelyek fenhangolt ereszték szárnyra rövid kritikáikat. A szónokot ez nem zavarta. Először is ama vád alaptalanságát cáfolta, mintha a kormány nem értesítette volna a Házat a pénztári készletek hová fordításáról,s elmondó,hogyan és mint értesítő. Polemi­zált a két ellenzék előtte beszélt két szónokával,a beszé­deikben levő ellentétet élénken kizsákmányolva. Állitá, hogy nem végszükség kényszerité a kormányt e hitel­kérésre, mert az állampénztárakban most is van húsz millió készpénz, hanem az óvatosság. De kell készlet­nek mindig lenni, hogy fenakadás ne történjék s oly­kor a kormány segíthet így a megszorult pénzpiacon is. Ellenmondott a vádnak, hogy idegen pénzt, a más pénzét használták föl, holott a letéti pénzeket gyü­­mölcsözetlenül hevertetni kárral járt volna s a letét­pénz meg is van a mai pénztári készletekben. Elmon­dó, hogy mig a monarchia másik felével a kiegyezés nincs meg, pénzügyi programmal előállni idő előtti volna. Cáfolta a támadásokat, melyek a könnyen hí­vőkben kétséget támaszthatnak a pénzügyi kormány­zat jóhiszeműsége iránt. A pénzügyi részletek alapos ismerése, jó emlékező tehetség, mely az évszámokat és nagy összegeket pontosan és gyorsan tudja intézni, s a beszéd vezérfonalának továbbvezetése elismerést támasztottak az új szónok kiváló tehetsége iránt azok­ban is, kik állításait épen nem voltak hajlandók tetszés­sel kisérni. A jobboldalról éljent kiáltottak s számo­san fogtak vele kezet, köztük a kormányelnök is. Hoitsy Pált legkevésbbé sem győzte meg a beszéd. Szomorú arccal és hangon szólt a pénzügyi helyzet szomorú voltáról, s vádolta a kormányt ke­ményen, mivel a más pénzét folyó állami kiadásokra fordu­á. Ha — úgymond —alárendelt hivatalnok tenne ilyet, fenyítőszék elé küldenék. A jobb­oldal erre zúgott, a baloldalon azt mondták: úgy van ! Felszólalt gróf Szapáry Gyula volt­ pénzügy­­miniszter is, Helfy vádjai ellenében védve magát, hogy ő nem hallgatott el semmit, nem vezeté félre a Házat, s ép a pénztári készletek kiegészítésének szükségét éveken át minden alkalommal hangoztatta. Határo­zottan, erélyesen szólt a gróf a törvényjavaslat mel­lett s kifejezte hitét, hogy a kormányelnök mint pénz­ügyminiszter, gátat fog vetni pénzügyi bajaink főoká­­nak, a kiadások állandó emelkedésének. (Helyeslés jobbról) Csanády Sándor állt fel. Jobbról zúgtak. »Hiába zúgnak, elmondom, a­mit akarok !« S elmondta. Volt szó persze most is Tisza Kálmánról, ki 1875-ig nagy hazafi volt, de aztán a népet »megcsalta«, (megrovó figyelmeztetés az elnök részéről.) ezúttal azonban az öreg hazafi többet foglalkozott Wahrmann Mórral, mint ki a pénzügyi bizottságban csak »bizodalomból« szavazta meg a kért hitelt. Wahrmann Mór felvilágo­sító, hogy az ő bizodalma az ügy egy más oldalára vo­natkozott, nem pedig az általa szükségesnek tartott felhatalmazásra. Szólt Tisza Kálmán is, röviden. Megjegyző többi közt, hogy a vízszabályzó társulatoknak megszavazott pénzt a baloldalon tévesen tartják idegen pénznek, mások pénzének, holott annak kamatait is nagy részt az állam maga fizeti, s igy hová fordítása iránt szintén teljes joggal rendelkezik. A kormányelnök ígérte ez­­■ azzal is,hogy oly nagy túlkiadások, mint 1884 — 85-ben, s jövőre nem lesznek s a pénztári készletek változható hiányait remélhetőleg fedezni lehet majd a költség­­vetés keretén belül is. (Helyeslés a jobboldalon.) Orbán Balázs következett volna, de háromnegyed lévén kettőre, kérte a Házat, hogy másnap beszél­hessen. Jól van! A mai ülésen tehát ő kezdi a vitát. Fővárosi h­i­r­e­k. * A­­lőképző egylet tavaszi vására teg­nap este érte meg hivatalosan a végét. Délután ismét nagy közönség gyűlt a jótékony vásár színhelyére, félhatkor megkezdték az árverést s mire beesteledett, több sátor már azzal az örvendetes fölirással dicseked­hetett, hogy a mi portéka benne volt, mind el van adva. Az egylet buzgó hölgyei a jó vásár befejezéséül egy kis hangversenynyel búcsúztatták el a közönséget. A cigányjósnő terme egészen megtelt hallgatósággal. Legelőször Vasziljevics Olga úrhölgy adott elő cim­balmon népdalokat, utána Vízvári Gyula olvasott fel két kis rajzot Mikszáth Kálmántól s végül Serédi Sa­rolta k­­a. énekelt egy operette-áriát és népdalokat. Mindnyájan bő tapsot arattak. A vásárnak hivatalosan a tegnapi nappal lett vége, de a még megmaradt tár­gyak árverését ma is folytatják, csakhogy belépti díj nélkül. * Angol-magyar frigy. Ma délelőtt tizenegy órakor fogja Rév. William Henry Heckler angol nagykövetségi káplán esketni August Edward Hughe­s-H­u­g­he­s-t és B­a­j­z­a Il­o­na kisasszonyt, Beniczkyné Bajza Lenke úrnő, ismert írónőnk, nagyob­bik leányát, a bécsi angol nagykövetség kápolnájá­ban. Nyoszoly­ó-leány­ok lesznek a menyasszony nő­vére : Beniczky Agatha k. a., a vőlegény nővére Miss Edith Ellen Hughes-Hughes, Széll Ilona és Justh Anna kisasszonyok. Vőfélyek a menyasszony fivérei : Bajza Aladár és ifj. Beniczky Ferenc, a vőlegény öcscse: Arthur Hughes-Hughes tengerész-hadnagy Viktória angol királynő szolgálatában és Justh Zsig­­mond. Tanúk: a menyasszony részéről Széll Kálmán b. t. tanácsos, a vőlegény részéről bátyja: Montague Edward Hughes-Hughes. Jelen lesznek: Beniczky Ferenc államtitkár és neje, a vőlegény atyja: William Hughes-Hughes, Széll Kálmánné, Justh Kálmán tu­­rócmegyei főispán, nejével Beniczky Sarolta úrnővel, Miss Augusta Marian Hughes-Hughes és Vörösmarty Béla kúriai bíró. E szép frigyhez a család minden tisztelője és ismerőse őszintén kíván szerencsét. Meg­említjük, hogy az esküvőt tegnap estély előzte meg a Meissl-hotelben, hol angol és magyar társaság vidá­man volt együtt. Esküvő után pedig villásreggeli lesz s az uj pár még ma d­b. négy órakor nászutra indul Görögországba és Kis-Ázsiába, honnan másfél hó múlva érkeznek meg Londonba, hol állandóan lakni fognak. * A tavaszi lóversenyek második napja ma van. Hat verseny lesz: első a Welter-handicap, 1000 frt, minden ló számára, mely nagyobb díjat még nem nyert, nevezve tizenegy ló. A tavaszi kísérleti ver­seny, 2000 frank államdíjért, a francia lovak kivéte­lével, 3 éves kontinentális lovak futhatnak, nevezve tíz ló. Az asszonyságok díjára, 600 drb arany, 12 ne­vezés történt; a Batthyány-Hunyadi díjra (200 arany) hat nevezés. Az eladó versenyben, 1000 frt, két ló vesz részt, köztük a szegedi gazda, Erdélyi János »nyalká«-ja, melyben tulajdonosa erősen bízik. A be­fejező akadályversenyre (1000 frt a nyerőnek, 200 forint a másodiknak) nyolc nevezés történt. A versenyek délután 3 órakor kezdődnek. * Az »erdélyi bazár«-ra sok szép »varrottas« érkezett Kalotaszegről. Lesz kiállítva kész ruha és női kalap is, méltó úrnőink figyelmére. A­mit Párisban »páratlan szépnek« nyilvánítottak, még­pedig nem csupán francia udvariasságból, azt bizonyára itthon sem fogják kevesebbre becsülni azért, mert a magunk népiparának terméke. Mme Adam egy Kalotaszegre intézett újabb levelében úgy nyilatkozott, hogy mit sem talál szebbnek, mint ezt a magyar hímzést. * A világkiállítás, mint halljuk, igen szépen jövedelmezett. Belépti jegyekből, kilenc napon át, ötezer száz forint gyűlt be. S ez összeget a tér s j egyéb díjak is jelentékenyen fogják még szaporítni. Ekkér — bár a kiadás is sok — a kertész-egylet számára minden esetre jókora tiszta jövedelem fog maradni. * Katonák tisztelgése. A budapesti helyőrség tisztjei küldöttségileg gratuláltak gr. Pejacsevich Miklós hadtestparancsnoknak abból az alkalomból, hogy a király ő felsége az arany gyapjas-renddel tün­tette ki. A tábornokok, főtisztek s katonai főhivatal­nokok testületileg tisztelegtek s hozzájok csatlakozott minden ezredből egy kapitány s egy hadnagy vagy főhadnagy. A honvédtisztek küldöttsége Ghyczy al­tábornagy vezetése alatt csatlakozott. Ghyczy mint legidősebb tábornok, volt az üdvözlő szónok is. A hadtestparancsnok meleg szavakban mondott kö­szönetet, kezet fogott a tisztekkel s barátságos társal­gást kezdett velök. * Személyi h­írek. Fabiny Teofil igaz­ságügyminiszter tegnap reggel fővárosunkba vissza­érkezett. — Keleti Gusztáv, a képzőművészeti

Next