Fővárosi Lapok 1887. július (179-209. szám)

1887-07-26 / 204. szám

JMHMIHHHH! — 1499 — De hát neki be kellett váltania a fiatal ember­nek tett Ígéretét, kinek szándéka felől végre is bizo- ; nyost akart tudni! Véget kellett vetnie ama bizony­talanság okozta nyugtalanságnak, mely lelkét rend- i kívül gyötörte, éjjel úgy, mint nappal s már egészen j kimerítette. Főleg nehezen esett neki, hogy örökké ! hazudoznia és titkolóznia kellett. Pedig hát ő semmi j rosszat sem követett el! Miért nincs ö úgy, mint a többi leányka, kik minden vasárnap és ünnep-délután vidáman sétálnak ki a falu legényeivel a rétre, vagy az árnyas lige­tekbe ?... Nem, ez sokáig nem tarthat igy ! Ily godolatokba merülve, végre elérte a barlan­got. A Rákok tündérnője ott ült egy gyeppadon, melengetve öreg tagjait a verőfényen. Nichon, mihelyt Mathurinet észrevette, eléje fu- | tott, farkát csóválgatta s vidáman csaholt. Az öreg asszony, ki az eb csaholására figyel­messé lett, fölemelte a fejét s mosolyogva nyujtá oda | száraz kezét fiatal barátnőjének. — Oh, ön az, gyermekem! Nem is vártam ily korán ; de nekem mindig nagy örömem télik benne, j ha láthatom. Bemenjünk-e vagy kint maradjunk a verőfényen ? Ma oly jó meleg van, akár nyár idején. —• Majd csak ide ülök, ön mellé, Margit néni. J Hoztam magammal munkát is s ha nem lesz terhére, | beszélgethetünk. Először is, hogy érzi magát. Kissé ] bágyadtnak látszik ön. . . — Meglehetősen érzem magamat, gyermekem. A jó. isten még nem határozta el magát arra, hogy | engem e földről elszólitson. Pedig nekem már nem [ sok hasznomat lehet venni e világon. Hiszen már én [ eltöltöttem életem legnagyobb részét! Végre is, isten rendelkezik velem s a mikor ő akarja, én kész vagyok. — Édes jó Margit, akar-e ön nekem egy szi- j vességet tenni, a melylyel nagy örömet okoz ? Télire j hagyja el ezt a barlangot s költözködjék hozzánk, a | tanyára. Az ön kora már megköveteli a gondozást s a magány nagyon kényelmetlen. Szüleim nagyon örülnek, ha önt befogadhatják. Van nekünk egy egészen üres szobánk. Ha beteg találna lenni, ápolgatnánk. Ön is ápolt engem s méltányos, hogy mi e jóságát meg­háláljuk. — A barlangomat hagyjam én oda?.. Ne is gondoljon erre, gyermekem. Már harminc éve, mióta itt lakom. Itt temettem el egyedüli társamat is, Teu­tont!. .Nem, nem!, én nem távozom innen! Vagy ta­lán ki akarnak engem innen űzni ? Hiszen én senki­nek sem okozok alkalmatlanságot barlangomban. . Itt akarok én meghalni. Ha engem innen elűznének, lefe­küdném a part fövenyére, sott maradnék mig onnan a habok el nem sodornának ! Hallotta talán valakitől, hogy el akarják tőlem venni ezt a barlangot és kis kertemet ? Ha úgy van, én fizetek annyit, mennyit kí­vánnak. Nekem van pénzem. . . — Oh, nem, legyen nyugodt, Margit néni! Szó sincs ilyesmiről. En csak jóindulatból tettem azt az ajánlatot, mert hát mi szeretjük önt nagyon és nekem ngy fáj, ha eszembe jut, hogy ön a szigorú évszakban itt egyedül lakik — és már nem sokára megint be­köszönt a tél. — Köszönöm szives jó indulatát, édes gyerme­kem ; de én nem vagyok annyira egyedül, mint kegyed képzeli. Emlékeim társakul szegődnek hozzám. Én nem szenvedek sem éhség, sem hideg miatt; vizet mindig kapok a vizfogó medencébe, csigát és rákot is találok mindig; zöldség is terem a kertemben s fám is van a melynél melegedhetem. Elvesztettem ebemet, de ön pótolta annak a helyét Nichonnal, ki engem már szeret. Találkoztam egy jó angyallal, ki a helyet, hogy engem megvetne, nyájas szavakkal illet. Elég boldogság ez nekem. . . Pillanatra elhallgatott az öreg. Mathurine elő­vette kötését, de csakhamar félbehagyta azt s öreg barátnőjének a kezét megfogva, kérdezte: — Nagyon szeret engem Margit néni ? — Bizony nyal, édes gyermekem, nagyon szere­tem önt; nem is képzeli, mennyire szeretem ; gyakran, sőt örökké csak önre gondolok. — S ha valamely szívességre fölkérném, nem tagadná-e azt meg tőlem. — Miért kérdez tőlem ilyesmit ? Vájjon tudok-e én valakinek hasznára lenni! Az lenne legnagyobb boldogságom, ha szolgálhatnék önnek valamivel, gyer­mekem. Szóljon, édesem, mit tehetek ? Ekkor Mathurine elbeszélte, a mit már tudunk: miképen ismerkedett meg a fiatal emberrel s hogy aratás ünnepén már táncolt is vele. Elbeszélte neki azelőtt való napi találkozását, a levél történetét s rö­vid ideig tartott betegségének az okát. Végre a har­madnapra kitűzött találkát. (Folyt, köv.) Hazai irodalom, művészet. * Az akadémia falképei. A díszteremben L o t z Károly már megkezdte a magyar történelmi tárgyú képek festését. Egyelőre hármat készít, a főbejáró fölötti falmezőkön. A középsőn Szent István, az első magyar király alakja lesz látható, a mint a keresz­férjhez, s a fátyolt fölvéve, idegen többé nem látja j arcukat. A soknejüség szabad, de nem gyakorolják. Három-négy gazdagabb ember van a városban, ki e fényűzést megengedi magának; a többi örül, ha az egy feleséget úgy ahogy eltarthatja. Pedig igénytelen nép: egy napra tiz krajcárral beéri, kapván azon ke- nyeret, hagymát, gyümölcsöt. Érdekes vagy tiz utca kézműves népe, külön csoportokra osztva: itt a szabók, ott a cipészek, asz­talosok, kazánkovácsok, tésztaégetők. Egy-egy műhely alig nagyobb, mint egy régi várkastély kandallója. Nyílt helyiségben gyakorolják a mesterséget. Hátul faíépcső vezet a lakásba, hová szabad bejárása van szélnek, napnak, esőnek. Mint Londonban, itt is egy család maga lakik, a tulajdon házában. A mesterség firól fira száll s hallatlan eset volna, ha a szabó apá­nak cipész fia lenne. Mihelyt a fickó serdülni kezd, segitnie kell apjának a mesterségben. A családi élet bizalmas, a vagyonbiztonság erős lábon áll. A bazár kalmárai, a Csarcsia kézművesei bizvást nyitva hagyhatják üzletüket, mühelyöket éj­jel-nappal : soha el nem lopnak onnan semmit. A keresztények szép utcái ellenben rászorulnak nagyon a Horvátországból betelepített konstáblerekre. A mahommedán becsületes és vallásos. Bármily nagy a dolga, ha bekövetkezik az áhitat órája, félre­dobja varrását és siet a dzsámiéba (templomba). A föld nyomorát ott elfeledi a túlvilági gyönyörért, me­lyet a próféta Ígért. A kormány bölcsen tett, midőn a Dzsamia Carevnát restauráltatta és oly szép mecsetté tette, mert ezzel sokat nyert a mahommedán bosnyákok szemében és rokonszenvében. Látni kell e népet a Ramazán harminc napi böjt-ünnepén, mily igazán vallásos. Be sem férnek a templomba, a tágas már­vány előcsarnok és a szökőkutas nagy udvar is mind tele van. A sok nyílásból bugyogó szentelt vízzel ugyancsak mossák lábukat, nedvesítik homlokukat s aztán levetett saruval, a dervis előimája mellett bo­rulnak földre, arccal Mekka felé, megcsókolva a már- ványcs talajt. És ez ima után könnyülten mennek ha­za 8 vidámabban folytatják félbe hagyott napi mun- Jcájokat. Ahogy a mahommedán nézi a minareteken este kigyuló lámpákat, mint valami esti csillagot, a mint hallgat a muezzim hivó hangjára, — mely az ő templomba szólító harangjuk, — ahogy elmélyed a templomban: az a hitbuzgóságnak igazi teljes képe. S igy van ez mindenütt, a próféta hívei közt. Hány el­hízott keresztény nézi sajnálkozva a mahommedánt. Én azt hiszem, a mahommedánnak volna oka sajnálko­zásra, mert az ő életéből nem hiányzik a legfőbb kel­lék : a megelégedés. Lenkei Lajos. L e t y e t á r. (Ünnepély Somogybán.) (M.) Letyetár! Nem valami szépen hangzó szó biz ez, nem is ösmerik országszerte; de Somogybán kedvesen hangzik sokak fülében. A kik szeretik a vidám társaságot, s gyönyör­ködnek a zenében, vagy épen szeretnek táncolni is, azok szívesen hallják e szót: Letyetár. Mert vagy egy kedélyesen eltöltött nap emlékeit juttatja eszökbe, vagy a jövő várakozásával tölti be leiköket. Letyetár. Azt a babos, piros keszkenőt hívja e néven a somogyi polgárlegény, melyet mátkájától kap jegyben, s melyet aztán ünneplő »puruszli«-ja*) zsebében kibigyesztve hord vőlegénysége boldog nap­jaiban. Az 50-es években aztán egy — az akkori idők hangulatához alkalmazkodó — sírva vigadó férfi-tár­saságnak az jutott eszébe, a Jakab napján tartatni szokott szdntódi búcsú alkalmával, hogy vesz egy ilyen keszkenőt, s átadja emlékül annak, ki közülök az agglegénység rideg várába vette be magát, hogy ott haljon meg hősileg, ellenállva minden ostromnak, mit női szemek battériái intéznek ellene. Néha egy kis jóakaratú parlamentirozást megkockáztat ugyan egy-egy bátorszivü nagynéni, hanem eredménytelenül, hősünk nem kapitulál. A letyetár-keszkenő büszkén lobog a vár fokán, s nem ad egy könnyen helyet a megadás, a béke jelvényéül használni szokott fehér keszkenőnek. *) Táj szó : mellény helyett. ■■■ I ténység behozatalával megveti a nemzet jövőjének alapját az európai népcsaládok közt, mellette állnak a pápa által küldött hittérítők, az ősz Gellért püspök s hátrább a pogány magyarok izmos alakjai láthatók; egy márványlépcsőzet alján keresztelő medence van a tizenkét apostol képével s a lépcsőn ül klió, hogy a keresztény királyság alkotó tényét a történet köny­vébe jegyezze. A jobb oldali falmezőn Szent László deli alakja lesz látható, amint győzelmes csatákból visszatérve főembereivel nagyfontosságu törvények alkotásához fog. A harmadik, a baloldali kép Könyves Kálmán király korából a boszorkányság eltiltását ábrázolja. Középen áll a király, bal kezét nyitott könyvre téve; a bal sarokban összekötött kezű nő, kit boszorkányság vádja miatt a hóhér kínozni készül, mellette papok, kik a lakolást követelik ; de a király szigorú kézmozdulata megállítja a hóhért; a király mögött a nemzet nagyjai és a nép áldják a bölcs és igazságos királyt. A képek körvonalai és alapszínei már fel vannak téve s Lotz most folyvást dolgozik rajtuk, Ujváry Ignác fiatal festő segédkezése mellett. Novemberre be is fejezi mind a hármat. Tempera fes­tések ezek, finom márvány cement alapra. A szemközti falmezőkre csak két-három év múlva festenek képeket. A mennyezet diszitését és aranyozását is most készítik. * Sz. Prieile Kornélia asszony a jövő hó elején vendégszerepelni fog a mármaros-szigeti szín­körben, fellépve a »Szövetségesek« és »Julia« cimü darabokban. Vedres Gyula és Püspöki komikus, szer- zödtetési célból, közelébb szintén játszani fognak. A debreceni színtársulat meglehetős támogatásban része­sül. Zilahi Gyula jutalomjátéka az »Ármány és sze- relem«-ben, Békési Rózsa kisasszonyé »Risler és Fromont«-ban, Molnár Lászlóé »Hamlet«-ben, Róna­székié a »Könyvtárnok«-ban jól sikerültek. A társu­latnak vannak is oly erői, hogy nem csodálkozhatni a közönség rokonszenvén. * Jótékony előadás. Balaton-Füreden a szere- tetház javára rendezett előadásnak igen szép sikere lett. Nemzeti színházi tagok játszván, a színkör egé­szen megtelt. Lánczy Ilka asszony sok tapsot ka­pott Benedix »Egy boldogtalan asszony« cimü mono­lógjának szép előadásáért. A »Barátságból« című angol bohózatban a Vízvár y-pár nagy tetszést aratott. Közreműködött Békéssy Irma k. a. is. A ven­dégek néni csak tapsot, hanem a hölgyek bokrétákat is kaptak. A társaság tagjai a »Varázshegedü« ope- rette-et adták elő. Az est tiszta jövedelme 95 frt volt,, mit maguk a vendégszereplők százra egészítve kir alapítványul adták át a szeretetháznak. Tudósítónk, (ki külföldről jőve, először időzik most B.-Füreden,) megütközött azon, hogy a színkör páholyaiban fiatal urak szivaroztak, noha szomszédságukban úrnők ül­tek. Hja, nálunk a dohányfüstnek nagy szabadalma van! Az előadás után tánc volt a nagy vendéglő termében. * Az erdélyi rom. kath. irodalmi társulat Gyulafehérvárit tartá közgyűlését, melyen jelen volt Mikor ezt a letyetár-keszkenőt átadják a ki­tüntetettnek, szól a zene, cseng a pohár, dobog a szív. Talán megrezdül benne egy-egy húr is, s a múltnak fájó emlékeit sírja el, a szembe könyet tolván; me­lyet azonban az a csengő pohár hamar elnyel. S mi­kor a cigány huzza a tust, már akkor rendbe van újra minden, száraz a szem, nyugodt a szív. Lassan-lassan egész ünnepélylyé nőtt ez a kedé­lyes találkozás, s most már előre tett készületek s rendezett bankett emelik fényét e napnak, s a kiválasz­tottnak előre fölkért szónok adja át szép szavak kísé­retében azt az összeszedett pénzen megvett díszes letye- tárkeszkenőt. Egy alkalmi költeményt is olvasnak fel ilyenkor, a cigány meg ráhúzza azt a régi jó nótát: »Kalapom szememre vágom.« Mert bizony »szemére vághatja kalapját,« s »sirva láthatja mellette hervadt virágját« az, a kit a letyetár-keszkenővel megtisztel a pajtások dévajkodó figyelme; hisz ekkor már ünnepélyesen agglegénynek nyilvánítják, s mint ilyennek már csak lopva lehet, úgy kalap alól, egyet-egyet kacsintani a legszebb leányra is, karöltve pedig csak a nagynénivel, vagy a mamával mehet. A táncterembe csak úgy tekinthet be, ellenben a kártyázó szobában szabadon kergetheti a pagátot, s gyönyörködhetik a dámák piros vagy zöld szinében. A nők előtt érdekességét elveszítve, csak cimbo­rák körében kereshet szórakozást, klubbok, kaszinók tiszteletbeli alelnökségére aspirálhat; vagy lehet képviselőjelölt is, vagy épen képviselő, de zászlóira már csak pénzért vett szalagot köttethet föl. A letyetár-keszkenő megmenti őt attól is, hogy a női divat titkait tanulmányozza. Kalapok, naper­nyők, mantillák színei közti összhanghoz értenie már nem kejl, tournure-ök, manchetták maradhatnak tőle, legfölebb unoka-öcscseinek játékszereiről kell gondos­kodnia. Mindez benne van e szóban: »letyetár.« A kik egy kedélyes mulatságban akarnak részt venni, azok jól teszik, ha megjelennek ma, 26-dikán, Szántódon, áteilenében Tihanynak a somogyi parton. Sokan lesznek ott kétségkívül az idén is, s átrándulnak többen Füredről. *

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék