Fővárosi Lapok 1887. december (330-359. szám)

1887-12-30 / 358. szám

Soha ilyen időt! Soha ilyen időt! Ezt mondja egy volt fővárosi mérnök is, a­ki négy évtizeden át hivatalosan jegyez­­gette, hogy milyen volt az időjárás és mibe került a takarítás. Ennyi hó nem volt egy esztendőben sem. Csupán az 1842-iki tél közelíte meg a mostanit; fél­méteres volt a hóréteg akkor is. Csak­hogy az utca­­tisztítás még nem volt szervezve. Nem is igen mozdult ki napokig senki a sűtött szobából, úgy sem gázolha­tott volna át az utcák haván. Szünetelt minden. Most bezzeg jobban vagyunk. A főváros ezre­ket költ a tisztításra; egész légió seprűs, lapátos em­ber van mozgósítva, kaparják, hordják a havat éjjel­nappal s hála e gondoskodásnak, valamiképen mégis csak ellárogathatunk dolgaink után. Az igaz, nem nagy fantázia kell hozzá, hogy Szibériába kép­zeljük magunkat. Egy hét alatt tegnap volt a ne­gyedik hóvihar. Nem bir vele a vasút sem, mely egyik vonatáról sem tudja már, hogy meddig s milyen pon­tossággal fog haladhatni, csak azt mondják a vasuta­sok is, mit az öreg mérnök: soha ilyen időt! Értek már sok hideg telet, de ilyen hóesést még soha. Egy napi, sőt másfél napi forgalmi akadályt tapasztalt a vasút más esztendőkben is , de az még nem történt, hogy mint most, egy hétig folyton küzdjenek az aka­dályokkal s egymás után rekedjenek meg a vonatok. Hogy milyen lehet a szabad természet képe most, hogy merre kellene átszáguldania a vonatnak, azt könnyen elképzelhetjük, fővárosunk utcái után is. Néhol hatos sorjával állanak az összelapátolt hóbuc­kák, soraik közt egész labirintszerű keskeny utak vezetnek át. Mégis bokáig gázolunk a hóban, ha az egyik utcasorról a másikra akarunk átmenni. A járda, az tisz­ta. Nincs is most Budapesten terhesebb hivatal mint a házmesteri. Mert a csípős időben kellemetlen munka a hósöprés, meg szaporotlan is, mert a szél mindunta­lan visszafujja a havat s mire az ember elkészülne, itt a fris hó. Ezért nem igen boldogulnak az utcák tisz­tításával sem. Pedig sokan dolgoznak rajta s a köz­­tisztasági hivatal vezetője, Sczerbovszky Szaniszló tűzoltófőparancsnok, meg a kerületi elöljárók folyton sarkalják őket. A belvárosban s Lipótvárosban ötszáz munkás és százhatvan hószállító kocsi sürög, a többi kerületekben pedig nyolcszáz kocsi hordja a havat. Minden kocsi napi fuvardíja négy forint, tehát a fő­városnak csak a kocsik naponként közel négyezer írtjába kerülnek. Hát még a sok munkás! A meg­szavazott tizenhétezer írton felül a tanács újabb háromezer forintot utalványozott már ki. Szegény munkások meg is szolgáltak a kapott pénzért keser­vesen. Kevesen bírják ki állandóan, bár sűrűn befor­dulnak a pálinkamérésbe. Elfogja az embert a szána­lom, ha rájuk néz, a­mint fogyatékos öltözetben dide­regnek, éjjelre vastag ponyva­csombókba burkolva lábaikat. A legtöbbje néhány óra múlva kiáll. Másnap aztán új erőket kell munkába állítani. Az osztrák-magyar államvasút munkásai, kiket a vasúti pálya tisztítására rendelt ki, tegnap strikeol­­tak is. Kijelentették, hogy nem végzik tovább a nehéz munkát, ha csak nem emelik a napszámot. Rendőrök mentek ki s ezek alig tudták annyira vinni a dolgot, hogy a strike megszűnt. A vasútnak van baja így is elég. A vonatok két mozdonynyal járnak, előttük hóeke, még sem haladhatnak. A bécsi vonat, melynek reggel kellett volna ide érnie, déltájt is Vácott vesz­tegelt még; a bukaresti express-vonat sem jött meg hajnalban, elrekedt az utón. S így történt több más vonattal is. Annyira, hogy a teheráru-forgalmat Bécs és Orsova felé be is szüntették. Nincs máskép a ma­gyar államvasút vonalain sem. Tegnap reggel egy vonatot sem indíthattak innen, a szerdán este elindult kassai vonat pedig négy óra múlva visszatért utasai­val a központi pályaudvarba. A déli vasút szintén több vonalon szünetel. Nagy volt a forgalmi akadály már szerdán is aztán hozzá jött a tegnap éjszakai új hóförgeteg, mely úgy látszik, országos volt. Nem csak Erdélyben dü­höngött, hanem az enyhe levegőn Fiuméban is, hol más esztendőkben ilyenkor virágok nyílnak. A fővárosban csapkodta a szél a hószilánkokat nem csak éjjel, de még tegnap egész nap is. Sok ház­tető már roskadoz a hóteher alatt s kéményseprőkkel, tűzoltókkal dobáltatják le rólok a havat, ez az öreg ur, ki német szóban nőtt fel, midőn a ka­szinó közgyűlését előkészítő választmányi ülésen fel­állt, szót kért és igy beszélt: »Uraim! öreg ember v­agyok én már a mai időkhöz. Huszonkét esztendeje vagyok vezérigazgatója a tisztelt kaszinónak. Hozzá vagyok forrva szívvel, lélekkel erősen, de mert nem bírom az állam nyelvét olyan folyékonyan, amikop azt a magyarosodás útján fokozatosan haladó Pozsony városának e nagyrahivatott egyesülete tőlem méltán megkívánhatja, és minthogy látom, hogy öreg ember létemre, legjobb szándékom és buzgó igyekezetem da­cára sem vagyok már képes megtanulni a magyar nyelvet, engedjék meg uraim, hogy lemondjak ama megtisztelő kitüntetésről, hogy a vezérigazgatói állásra újra kijelöljenek !« Meghatva, csendben hall­gatták e beszédet, azután pedig taps és éljen tört ki. Marasztgatták is, de nem maradt. Helyére egyik ve­zérigazgatónak dr. Tauscher Béla városi főorvost, Frigyes főhercegnek is udvari orvosát jelölte ki a vá­lasztmány. ** Ajándék a püspöknek. Bende Imre beszter­cebányai püspök a karácsonyi ünnepekre beköltözött püspöki rezidenciájába, hol január közepéig marad. Tiszteletére karácsonykor a papnevelő-intézetben hangverseny volt s a sikerült szavalatokat, zene- és ének-előadásokat jól fogadta a szép számú közönség. Máryás növendékpap, egy kis fotográfia után lefes­tette Munkácsi képét »Krisztus Pilátus előtt«, mely­­lyel meglepte a főpapot, ki örömmel mutogatta ven­dégeinek ez ajándékot. ** Újra! Békés­ Csabán, a­mint tegnap megír­tuk, újra kezdhetik a választási mozgalmat. Rövid idő alatt harmadszor kell képviselőt választani. Először a törvény kívánta, másodszor a halál, har­madszor pedig a nagyon is eleven pártélet. Hárman mérkőzve, egyik sem örvendhetett a győzelemnek. Jancsovics Emil ügyvéd, a függetlenségi párti, többé nem pályázhass most a két ellenfele az ő pártjából fogja erősen toborozni a szavazatokat. Az értelmiség rajta lesz, hogy a »jó nép« és a »munkás méhek« barátja, Göndöcs Benedek apát hódíthasson el mentül többet, de hát Békés­ Gyula városában 385 választó, (legtöbb a három jelölt emberei közt) dokumentálta azt, hogy különös öröme telnék abban, ha képüket a parlament­ben Csatár Zsigmond (az antisemita) képviselné. Ekkép hogy lesz, mint lesz, nem lehet tudni, csak azt lehet, hogy most még jobban neki indul a kortes­kedés. ** Aj­ándok egy királynak. Milán király nyár­ban, Tátrafüreden, élénk figyelmére méltatta a békés­csabai háziipar termékeit s vásárolt is belőlük. Fel­­huzditá ez Nádasi Elek ottani könyvkötőt s igen dí­szes dobozt küldött a királynak. Közelebb kapta meg az értesítést a belgrádi kabineti irodából, hogy a ki­rály szívesen fogadta el ajándékát. ** A Széch­enyi-társulat, Szathmár megye köz­művelődési egylete, szerdán tartotta közgyűlését Szat­­már városában. Domahidy Ferenc főispán tartott ha­zafias megnyitó beszédet. A titkári jelentés felolvasása és a költségvetés megszavazása után tiszteleti elnök­nek — Schlauch püspök lemondása következtében — gróf Károlyi Istvánt választák meg. ** A cseklészi népkonyha, melyet gróf Ester­házy Antal tart fen, nagy áldása most ennek a falu­nak, mely e nélkül kínos ínséget látna. Mert nagyon rossz volt az aratás s nem termett burgonya és egyéb főzelék sem. A gróf népkonyhájában pedig naponként sok szegény család eszik meleg ételt, s ezenkívül het­venhét szegény iskolás gyermek is. ** Szeged közönségéhez özv. Weber Györgyné bizottsági elnök nemes fölhívást adott ki. Pénz és ter­mészeti adományokat kér ama 240 éhező iskolás gyer­mek számára, kiket a jövő hó elejétől fogva meleg étellel fognak ellátni. Lelkes hölgyek a szeretet nevé­ben kérnek számukra és fognak is kapni a szeretet nevében. ** Halálozások. Nagyváradon a nagy szeretet nagy gyászra válva nyilvánult özv. dr. Hová­­nyi Lajosné asszony temetésén ; a koporsó el volt hal­mozva a hálás gyermekek, unokák, barátnők és tisz­telők koszorúival; a temetésen nagy sokaság jelent meg; a beszentelési szertartást dr. Nogáll János püs­pök végezte ; nem volt, ki áldást ne mondott volna a nemesen élt öreg­asszony kihűlt hamvaira. — Lő­csén részvéttel temették el a 39 éves korában el­hunyt Wieland Gyula megyei árvaszéki ülnököt, ki közbecsülésben és szeretetben állt; a temetésen gróf Csáky Albin főispán is megjelent. — Diódról je­lentik Gyarmathy Sámuelnének, a kúria nyug­­bírája nejének kimultát; 59 évet élt. — Krasznán meg­halt ifj. Beteg Márton kereskedő s egyházi főgondnok, 65 éves korában. — Kunszentmiklóson id. Tóth Zsigmond gyógyszerész, ki szintén 65 évet élt és hosszasan szenvedt. — Rákos-Kereszturon id. Alziebler András volt közgyám s ezüst érdemjel tu­lajdonosa. — Szász-Régenben Kaiser János, a hasonló nevű orsz. képviselő 75 éves édes atyja,­ pár­­nappal ezelőtt elhalálozott. — Eperjesen Sitka ezredes, a 67-dik gyalogezred parancsnoka, szélhüdés­­től élve kimúlt. V­i­d­é­k. ** A váci növendékpapság »Pázmány-egylete,« a pápa aranymiséjének megünneplésére, újév napján diszgyülést tart. A növendékpapok énekkara Feley pápai himnuszát, egy részletet Haydn »Terem­tésiéből és Volkmann R. »Esti dal«-át énekli. Be­szédeket hárman tartanak a jubileum napjáról, Csapó János ünnepi ódát szaval s egy kispap Ernst »Ele­­giá«-ját hegedüli. ** Az öreg Kosziba. Pozsonyban jól ismerik ezt a nevet. Huszonkét év óta ő volt mindig az ottani kaszinó vezérigazgatója. Egészen szivéhez nőtt ez az intézet, tett, fáradt értté folyvást, nem is hívták máskép, mint ennekelőtte »Herr Director«-nak, újab­ban pedig »Igazgató Ur«-nak. Mily áldozatot hozott — 2646 — ** Bálok. Sopronban a jogászbált január 11-dikén tartják meg a kaszinó nagy termében az ügyvédi segélyalap javára. — Egerben február 4-dikén lesz a jogászbál, a jogakadémiai segélyegylet és olvasókör javára. ** Hymen. C­s­ö n g é n Horváth Margit kis­asszonyt, az egykori orsz. képviselő Horváth Elek leányát eljegyző dr. Pletnits Ferenc ügyvéd. — Pozsonyban Glasel Szidónia kisasszonyt közelebb vezette oltárhoz dr. Radó Gyula nyitrai fiatal ügyvéd. — Szempcen Kovács Sándor postamester jegyet vál­tott Kropucsek Erzsike kisasszonynyal. — Siófo­kon Hecht Kata k. a. férjhez ment Gerber Henrik­hez, a balatonvidéki takarékpénztár könyvelőjéhez. — Szegeden Koch Sándor kereskedő és Pollák Jenny k. a. jegyet váltottak. ** Megyei árvaház. Majovszky Antal, a besz­tercebányai káptalan tagja, tízezer forintos alapítványt tett egy Besztercebányán felállítandó megyei árvaház javára. Majovszky ugyanerre a célra néhány év előtt ötezer forintos alapítványt tett és így a nemesszivü alapítónak immár tizenötezer frtos alapítványa van az árvák javára. Az árvaház, mint hírlik, már legkö­zelebb megnyílik és pedig egyelőre az apácák gondo­zása alatt, kik gondoskodni fognak, hogy az árvák új otthonukban hazafias szellemben neveltessenek. A nagylelkű alapítóról talán nem lesz érdektelen fölem­líteni, hogy javakorbeli férfiú, buzgó pap és hazafi. Takarékosan él, de annál bőkezűbb, mikor jót kell cselekedni. A társasélet mozgalmaiban élénk részt vesz, műveltségével és finom bánásmódjával általá­nos tiszteletet és szeretetet vívott ki. ** Csaló, Kösd nógrádm­egyei faluba beállít e napokban egy élelmes fráter. Bemutatja magát, hogy ő Rosenberg Ferenc, a budapesti Dénes és Steiner-féle gazdasági gépgyár képviselője, ki jutányosan eszközöl a gazdáknak gépeket, ha előleget adnak neki. Tolt egy, Törincsi Sándor nevű, a ki hitt a szavának s mivel ép szecskavágóra volt szüksége, adott neki rá huszonkét forintot. Persze nem fogja az látni soha sem az embert, sem a szecskavágót. ** Vidéki h­irek. Nagyvárad székes­egyházá­ban holnap d. u. ötkor dr. Schlauch püspök szilveszteri hitszónoklatot fog tartani. — A pozsonyi kat. hitközség uj évkor rendkívüli közgyülést tart s latin szövegű hódoló sürgönyt küld a pápának. — Szentesről írják, hogy a közös­­tisza-marosi ármentesítő társulat főmérnökének, az elhunyt Szojka Gusztáv helyére, Rupcsics György kir. mérnököt választák meg egy szó többséggel. — Monoron Forster Aurél indítványára »gazdakör« alakítását határozták el.­­ A nagyváradi nevelő­házak, árvák és szegé­­nyek karácsonyfájára dr. Schlauch püspök ötszáz fo­rintot adott. — Szegeden híre terjedt, hogy az uj szín­ház mennyezetén veszélyes repedés támadt, de csak négy,öt méternyi vakolat-repedés, melyen könnyű se­­gíteni. —­ Nagy-Enyeden a múlt héten oly nagy vihar volt, hogy fákat tépett ki, födeleket szakított le, a kol­légium uj épületének pléhboritékát pedig a kéményig csavarta föl. — Verespatakán a nép kevesebbet iszik,, mint eddig; erre mutat az, hogy a községi regálék bérletéért 1300 írttal kap a pénztár kevesebbet mint eddig. — A tordai hasadékba e hó 24-dikén beesett, két kecské­s pásztoruk Pásk Juon ki akarta menteni s kö­telet kötve a derekára, egy társával leereszteté magát; de a tár­s keze gyönge volt, a kötelet nem bírta tartani s a sze­gény pásztor lezuhant és szörnyet halt.­­ Egy sikkasztó postatisztet: Kalocsay Emilt, (két gyermek apját,a­ki két levéllele 154 frtot vett ki és sikkasztott el, fél évi fogházra ítélte a nagyváradi törvényszék.­­ Rablók törtek be a na­pokban egy székesfehérvári pusztán özv. Hainz Ferencné lakására, aranyakat, 240 frt készpénzt s 519 frt értékű tárgyakat rabolva; az egyik tettesben Sulyok Pál több ízben súlyosan büntetett egyénre ismerve. — A Nyitra fo­lyóból kifogták a másfél évvel ezelőtt eltűnt Juhász Elek nyitrai lakos feloszlásnak indult holttestét, külerőszak nyomai nem látszottak rajta. Ausztriai hírek. *** Udvari hírek. Erzsébet királynénk,, válaszul üdvözlő sürgönyére, születésnapjára távira­tot kapott a német trónörököstől, ki teljes gyógyulá­sának reményét fejezte ki. — Rudolf trónörökös és Frigyes főherceg két napra Abbáziába mentek. Stefánia trónörökösné is fog később ott több hetet tölteni. — Udvari vadászat lesz ma az Anhof­­ban vaddisznókra, melyben a királyi család több tagja vesz részt. Ferdinánd toscanai nagyherceg is Bécsbe jő, hogy a jövő héten a királylyal többször vadászni menjen. — Katonai ebéd volt a burgban, melyre a katonai tanácskozmányban részt vett főtisztek, továbbá az angol, spanyol és török katonai attachék voltak hivatalosak. *** A bécsi Radetzky-szobor alapra eddig 223,304 frt 27 kr gyűlt be. A szobor­bizottság, Alb­recht főherceg elnöklete alatt, a napokban megtekin­tette a tervet Zumbusch tanár műtermében. A negyed nagyságú minta a hős tábornokot ábrázolja lóháton : jobb karját parancslólag kinyújtja, bal kezével a gyep­lőt tartja, kardja hüvelyében csüng oldalán. A főher­ceg legnagyobb megelégedésének adott kifejezést a-

Next