Fővárosi Lapok 1888. március (61-91. szám)
1888-03-31 / 91. szám
i barátilag érezni is. Ismerteti a külföldi viszonyokat, közli az ottani számadatokat s ismerteti, hogy miként van szervezve egyes országokban a lelenc-ügy, a szeretetházak intézménye, sat. Végül pedig azt ajánlja, hogy állam és társadalom fogjanak kezet s létesítsenek országos közárvaházi egyletet, vidékenként szervezett fiókokkal. A nevelést olyan irányúnak szeretné az uj árvaházban is, mint a budapesti gyermekmenhely intézeteiben s talán azért is ajánlja dolgozatát az egylet nemes-szivei elnökének. A füzet ára hatvan krajcár. * Uj népszínmű. E. Illés Károly ismert aradi kriminalista, az irodalom terén is sikerrel működik. Most egy háromfelvonásos népszínművét, »Cifra Zsuzsi«-t, készül előadni Krecsányi Ignác társulata. Nyilasi Mátyás, az Aradról a népszínházhoz szerződtetett komikus búcsú fellépte a »Tékozló« Bálintjában nagy közönség előtt, tapsok közt folyt le. Kapott emléktárgyat is. Mint halljuk, a nyarat Budán, mint vendég még Krecsányi társulatánál tölti. * Gi’aer Gusztáv festményei. Említettük, hogy a berlini képíró sokat emlegetett »Regé«-je, valamit az elemeket ábrázoló négy allegorikus műve rövid időre ki van nálunk állítva. Mindegyik kép öntudatos mester munkája és egyik sem hajhászsza a szenzációt. A »Rege«, melyhez tudvalevőleg egy sokat emlegetett női szépség modell gyanánt szolgált, azt a német mesét ábrázolja, melyben a dallá változott királyleány újra visszanyeri emberi formáját. Látjuk a hollót (ki azelőtt királyfi volt) mint repdes a gyönyörű fiatal leány körül, kit egyszer annyira szeretett; látjuk az új életnek örvendező, a nap sugaraiban fürdő és a tó hullámaiból kilépő gyönyörű leányt. Az alak annyira leányi, annyira távol van minden kihívó érzékiségtől, az igéző fej aranyfürtjeivel, oly szelíd és megnyerő, a test vonalai oly lágyak, a színezet oly hatásos, hogy lebilincselve állunk előtte, noha nem egészen mentes a német romanticizmus édeses felfogásától. A négy elem közül leginkább a »Víz« és a »Levegő« felelnek meg a szigorúbb követeléseknek, amaz a szép fej és főleg a mély szem által, a lég pedig a könnyed, finom rajz és a költői felfogás által. Jelenleg Graef tanár »Az üldözött fantázia« cím alatt egy festményen dolgozik, mely festett replika akar lenni nagy szenzációt keltett pőrére. * A debreceni színház a két húsvéti ünnepen népszínműveket adat elő. Hétfőn Vidor Páltól a »Cifra Zsuzsi lakodalma« kerül színre először. A jövő hét az új tagok bemutatója lesz. Péchy, a szerelmes színész és Kopácsi Juliska k. a., a kólóra túr-énekesnő, a színészeti akadémiából jönnek. Kaczér Nina k. a., az uj naiva eddig a nemzeti színháznál volt. Megérkeztével Rákosi Rózsa k. a., ki eddig mint naiva is segített, a drámai szakhoz tér vissza. A buffo-szerepeket Püspöki vette át. * Apróbb hírek. P. Márkus Emilia aszszony már felgyógyult, tegnap jelentkezett a nemzeti színház igazgatóságánál s először ápril 12-én lép föl, mint Margit a »Faust«-ban. — A német színházban nagy közönség előtt, zajos tapsok közt végezte vendégszereplését Girardi bécsi komikus. „Budapesti Szemle.“ (Áprilisi füzet.) (Sz.) Annak a mély kegyeletnek, melylyel Zichy Antal viseltetetik a Széchenyi István emlékén, művein és szellemén , az irodalom már számos maradandó értékű kiadást és dolgozatot köszön. A Gyulai Pál folyóiratának új füzete is ennek köszönheti legmélyebb és és átalános hatású közleményét, melynek címe: » Gróf Széchenyi Ferenc atyai intelmei fiához, Istvánhoz.« Ez egy német nyelven irt, életbölcsességben és szeretetben gazdag levél, melyet a muzeum nagynevű alapitója 1817. május 17-dikén irt fiához, midőn az elutazott ezredéhez. Elég e levelet ismerni, hogy igazolva legyen előttünk Berzsenyi hires sora: »Csak sast nemzenek a sasok.« Bölcs szellem, mély vallásosság, hazafiság, emberszeretet áradnak e levélből termékeny talajba hullva. Inti fiát, hogy a vallás legyen mindig főtámasza. »Ne szégyeld amaz istenség mintaképét nyíltan bevallani, a melynek képmása lettél. Kerüld az olyan embert, könyvet, de még saját elméd sugallatát is, mely téged a te teremtődtől elidegeníteni, jóltevőd iránt háládatlanná s jövendő birád irányában közönyössé tenni képes lehetne, mert csak azt fogja ő ama végzetes nagy napon megismerni, a ki őt itt megismerte.« Óvja az önszeretettől, bivságoktól, mondván : »Egy önérzetes ember megvet minden cégért; a papagálynak szüksége van cifra tollaira, hogy jó hírét fentarthassa, a fülemilének és pacsirtának nincs.« Tovább igy szól: »Nincs nevetségese, mint mikor egy ember az ő születésével vagy testalkatával páváskodik, mert ezekhez ő maga épen semmivel sem járult hozzá; de igen is elronthatja s megbecstelenitheti mind a kettőt, ha az egyiket más, talán alatta álló embertársával, főleg érdemessel érezteti, a másikat pedig meggyöngiti és lealjasítja mindenféle kihágással, akár erejének vakmerő túlfeszítése, akár határtalan kényeztetés által.« Buzdít a levél amaz ismeretek megszerzésére, melyek által a fiú képessé lehet hazájának javára működni, jószágait kezelni s jobbágyait boldogitni. Inti a társaságban divatban levő fecsegő, léhütő uracsoktól, hizelgő nőktől, iszákos és préda emberektől. Inti a jótékonyságra, az ínség enyhítésére. »A pénzt úgy tekintsd, hogy az nálad csak letétemény és semmikép sem a te tulajdonod, s egykor nem azt fogod az ő ítélőszéke elé vinni, hanem az arról való számadásodat.« Meghatólag áldja meg fiát az apa, remélve, hogy szive által a legjobb anya vigasztalója, testvérek öröme, az ország reménye, jobbágyai jóltevője, szegény árvák és özvegyek gyámola s hitközségi rokonainak mintaképe lesz. Zichy Antal e levelet ajándékba kapta gr. Széchenyi Bélától (a levél írójának unokájától) de úgy vélte, hogy azt megtartania nem szabad s oda ajándékozta a nemzeti múzeumnak. Papírja már megsárgult. írása megfakult, a bajlások szakadozottak lettek s ázás nyomai is vannak rajta, mert gr. Széchenyi István azt mindig magánál, tárcájában hordta s nála volt akkor is, midőn 1848-ban a készülő lánchíd felső lánca leszakadt s a csónakban ülő Széchenyit a Dunába lökte, melyből csak úszva menekült ki a budai partra. Zichy Antal nem csak jó fordításban közli e magasztos szellemű apai levelet, mely sóhajtva emlékeztet a régi kitűnő nagyurak igazi nagy voltára, hanem azt, mint valami drágakövet, méltó foglalványba zárta, elmondva, mily rokon szellemű az ama apokrif ereklyével, mely Szent István királyunk apai tanácsait foglalja magában. Fejtegeti a természetes eltéréseket is s elmondja, hogy Széchenyi István neje e levelet lemásolta fiai számára, kik szintén tárcába zárva hordják magukkal, dicsőült anyjuk kisérő soraival együtt. A füzet ez első közlése után következik Csiky Gergely »Arnold«-jának vége. E mű újabb jó regényeink nem valami nagy számát szaporítja, érdekes meseszövés, természetes elbeszélői hang, eleven jellemzés és még az által is, hogy a színhelyet (utórészében a bártfai fürdőt) szintén nagyon élénken festi. Becses és a sajnosan dúló árvizek következtében mintegy időszerű olvasmány is »A Tiszavölgy szabályozásáról« szóló tudományos dolgozat, mely, voltakép kivonat Kvassay Jenőnek akadémiai ezer forintos jutalmat nyert, »A csekély esésű folyók szabályozásáról» című munkájából. E jutalmazott munka szaktudományi alapossággal van írva s bírálói szerint nagy értékű, a kivonat pedig azt tarta szem előtt, hogy a nagyobb közönség is élvezhesse. Belőle az első közlemény is mindenkit meg fog arról győzni, hogy a mű szerzője, ki a kultúrmérnöki intézmény élén áll, a maga szakmájában mily jeles férfi és író. Közérdekű a Neményi Ambrus dolgozata is: »Egy lengyel four mint orosz külügyminiszter«. E lengyel főur Czartomsky Ádám herceg volt, ki e század első tizedében barátja I. Sándor cár mellett külügyminiszter volt, de lengyel hazafi maradt, részt vett nemzete több forradalmában, aztán számüzötten Pániéban lakott s ott is halt meg, mint 90 éves agg, 1862-ben. Emlékiratai (1776-tól 1823-ig) Párisban franciául jelentek meg s Neményi ezek alapján rajzolja e rokonszenves lengyel hazafi alakját igen élénk színekkel és stílben. Következik négy költemény: Vargha Gyulától eredeti, »Egy falusi temetőben« című, mely hangban, formában gondosan alkotott s tartalmilag bő lírai mű s Burns dalaiból három, Lévay József kitűnő fordításában. Jekelfalussy József statisztikai dolgozata: »A nemzetiség szerepe az erdélyrészi megyék népnövekedésében,« minden magyart élénken érdekelhet. Adatai közül megemlítjük, hogy a 15 megyében 1881-től 85-ig 99,779-el több született, mint meghalt, s igy a szaporodás évi átlaga 19,956-ot tett. A magyarok (főleg a protestánsok) szaporodási aránya kedvező s az egész magyarságé még sokkal kedvezőbb lett volna, ha járványok nem dúlnak s több a körorvossal. A magyarság propagativ ereje igy is ép oly hatásosan működik, mint az oláhságé. Mudrony Pál :A gazdasági szakoktatás reformja Angliában« című rövid cikke ajánlja nálunk is a mezőgazdasági tanács és a tejgazdasági iskolák felállítását. Az »Értesítő«-ben Pulszky Gusztáv méltánylólag ismerteti s egyszersmind alaposan bírálja Grünwald Béla könyvét: »A régi Magyarország«-ot. Névtelen bírálók ismertetik a Löw Vilmos new-yorki magyar anthologiáját: »Magyar Songs«, Tolstoj L. »Háború és béké«-jét (becses mű gyönge fordításban,) s Villemain »Pindar«-ját, (maradandó munka, Csiky Gergely jó fordításában). Heinrich Gusztáv ama külföldön is élénk figyelmet gerjesztett latin nyelvű publikációt, fényes kiállítású munkát mutatja be tüzetesen, mely a négyszáz évvel ezelőtt élt olasz humanista, Isola Nogarola s e család többi nőiróinak monográfiája. E műhöz gr. Apponyi Sándor (kinek nagyanyja Nogarola Teréz grófnő volt) gyűjte össze az irodalmi anyag főrészét, Ábel Jenő pedig kiegészíté a gyűjteményt, sajtó alá rendezte az egészet s terjedelmes irodalomtörténeti bevezetéssel látta el, igy 1666 ketten oly tudományos díszművet hoztak létre, mely »becsületünkre válik a külföld előtt is.« Végül két nyilt levelet olvasunk. Az elsőben Simonyi Zsigmond védi azt a megtámadt állítását, hogy Kiss József egyik költeményében e kifejezés: »Barna Eszter csókjából hejd nehéz beérni« jól, magyarosan hangzik. Megtámadója ellenmond újra ez állításnak, mert magyarosan úgy hangzanék: »csókjával« nehéz beérni. Egyébiránt Simonyi azt is állítja, hogy Kiss Józsefnél az »évre évről«, (az »évről évre« megfordítása,) szintén jól hangzik. Vitatja ezt »a költői nyelv szabadsága« nevében. De ha a költői nyelv szabadsága a nyelv rontásáig terjedhet, akkor meg kell azt fékezni, érdekében, úgy a nyelv, mint a költészet Fővárosi hírek. * Az évnegyed végén. A tavaszi évnegyed kezdete holnap összeesik a feltámadás nagy ünnepével. Mai számunk az utolsó az esztendő első negyedében, úgy hisszük, hogy ez az évnegyedi forduló nem okoz változást a viszonyban, mely immár huszonöt éve áll fenn a »Fővárosi Lapok« és nagyszámú, művelt olvasó közönsége közt. A szerkesztőség teljes erejével működik ez irodalmi jó viszony fentartásában és erősítésében s bizton reméli, hogy holnap is együtt üdvözölheti előfizetőit, kiket folyvástó olvasmányokkal és gazdag hírrovatokkal igyekszik kielégíteni. A holnapi számban következő szépművekkel és tárcákkal fogjuk megnyitni az uj évnegyedet:»Ma harminc éve«, költemény Szász Károlytól; »A kudarcok hősei«, víg beszély a kisvárosi csendéletből, Degré Alajostól; »Vagy igy vagy úgy« (»Un dilemme«) francia érdekes kisregény Huysmans-tól; a tárcában: »A nagyvilági élet vértanúja«, tárcarajz Párisból, Justh Zsigmondtól; »Egy asszony könyvéből« nyolc költemény szépprózában, Büttner Linától. Megannyi érdekes olvasmány, a szépirodalom két jeles veteránjától s szellemes íróktól, kiknek szellemes társaságában fog a »Fővárosi Lapok« beköszönteni a szép húsvéti ünnep reggelén. * Az egyház gyásznapja. Tegnap, nagypéntek napján, a Megváltó sirja látogatásának az időjárás nagyban kedvezett. Nagy csütörtökön, midőn a katholikus templomok oltárai elvesztik ékeiket a nagy és fenséges emlékezet gyászában, a harangok pedig elnémultak , a természetben is szürke nap volt: borongós, esős, szomorú; míg tegnap azúrkék égre, tavaszi verőfényre, a természet egész vidámságára virradtunk. A nép özönlött a templomokba, a Krisztus sirjához, s kivált a délutáni órákban valóságos emberáradat, tolongás volt az egyházak ivei alatt s a templomok körül. Van remény, hogy a feltámadás mai nagy örömünnepének, a nagy körmeneteknek, a szabad ég alatti hallelujának is hasonló időjárás fog kedvezni, valamint, hogy verőfényes szép húsvétunk lesz, örvendetes sátoros ünnepek mindenütt, hol az árvíz és tűzvész, a természet egész elemei nem vonták meg az emberek örömét! * Jótékony adomány. A királyi tábla pompás koszorút tett a Perczel Béla kúriai elnök ravatalára s ennek költségére több pénz gyűlt be, mint a mennyibe a koszorú került. Harminchét forint maradt s ezt a maradványt — közös elhatározásból — jótékony célra adták. Türk Szilárd kir. táblai elnöki titkár adta át a magyar írók segély-egyete pénztárának. Köszönet érezte! * A nagypénteki ájtatosságok tegnap nagy közönség részvétele mellett folytak a főváros összes templomaiban. A kora délelőtti óráktól kezdve, mikor a templomokban az Úr koporsójára kitették az oltári szentséget, késő estig hömpölygött az emberár templomból templomba. A színes lámpákkal, számos gyertyával s zöld ciprusgalyákkal díszített szent sírt körülvette az imádkozó Budapest. A hivatalos világ ájtatoskodásának színhelye: a budavári helyőrségi templom ezúttal is kiváló gyászünnepélylyel emelte a hívők vallásos érzelmeit. Délután négy órakor itt a fájdalmas istenanya tiszteletére énekes áhitat folyt, régi magyar vallásos dalokkal. A Bogisich-féle »Boldogasszony siralmát« Pártosné Bartolucci Viktória úrnő énekelte orgonakísérettel. Énekeltek még: Vavrinecz-Farkas Ilona úrnő, Bogisich Mihály prépost és a teljes énekkar. Az egyetemi templomban, hol a padok és állóhelyek szintén szorongásig megteltek, délután gyász-zsolozsma volt, a lamentációkkal s a végén »Miserere.« A szerviták templomában Jeremiás siralmait zengedezték. A ferencrendiek templomában, mely a leglátogatottabbak közé tartozott, a szertartások inkább a délelőtti órákra voltak kitűzve. De a külvárosi templomokban is mindenütt szent kegyelettel és nem kisebb buzgalommal járták a templomokat. A terézvárosi plébániatemplomban, úgy mint a józsefvárosi és ferencvárosi plébánia-templomokban is délelőtt mindenütt volt magyar szentbeszéd. A budai oldalon a vízivárosi plébánia templom szent sírja a díszítés nemes ízlése által tűnt ki. A krisztinavárosi, óbudai, újlaki templomok, nemkülönben az összes ki-