Fővárosi Lapok 1888. augusztus (212-241. szám)

1888-08-14 / 225. szám

* Apr­óbb h­írek. A budai színkörben tegnap este kevéssel az előadás előtt Frank Boriska L. a. rosszul lett s helyette a »Cigánybáró« Arzená­­ját Litzenmeyer Szidi k. a. énekelte, ki bizonyságát adta annak, hogy hasznavehető tag, midőn e szere­pet próba nélkül kellett játszania. Halmainé asszonyt és Nyilasait a főszerepekben tapsolták. —»Amália keringőn jelent meg Lakatos Lajostól, özvegy Vásonkeői Imréné szül. Eberling Amália asszonynak ajánlva,­ára­­ írt és Nádor Kálmán zeneműkereske­désében kapható. — Kaposvárit Somogyi Károly színtársulata e hó 18-án nyitja meg az általa épített új színkört Szávay Gyula prológj­ával, néma képlettel ■és a »Királyfogás« operettel. Fővárosi hírek. * Egyházi ájtatosságok. A budavári helyőr­ségi templomban holnap, szerdán, n­a­g­y­b­o­l­dog­asszony napján délelőtt 10 órakor ünnepi nagy zenés mise lesz, melyen Vavrinecz Mór egyházi kar­nagy a­ dur miséjét adja elő az éneke­s zenekar. A magánszólamokat Kotauschek Julia k. a., Benza Anna asszony, Juhász Ferenc és Kretschy Károly éneklik. Betétek gyanánt gradualéra »Angyaloknak nagyságos asszonya« (1508-ik évből)és offertoriumra »Fölvitetett magas mennyországba« (1651-ik évből) kezdetű régi magyar egyházi énekek adatnak elő, Bogisich Mihály prépost-plébános átiratában, vegyes karra. — E hó 18-án, szombaton, mint a király­­születésnapján a hivatalos istentisztelet tar­­tatik délelőtt 10 órakor s ezen Yavrinecz Mór c-moll miséje kerül előadásra. A magán szólamokat a fen­tebb nevezettek éneklik. Betétek lesznek: gradualéra a Szent-László királyról szóló ének (1697) és offer­toriumra »Szűz Mária kegyes anya« (1651). Vegyes kar Bogisich Mihály átiratában. — E hó 20-dikán Szent-István napján a budavári helyőrségi templomban lesz a főistentisztelet, a­hová ugyanis átvonul a várpalotai kápolnából a körmenet a Szent- Jobbal s ünnepi szent beszéd után következik a nagy zenés mise, melyen Yavrinecz Móz­es-dár miséje adatik elő. A magán szólamokat Yavrinecz Mórné szül. Farkas Hana asszony énekli. Betétek lesznek gradualéra »Ah hol vagy magyarok tündöklő csil­laga« és »Szomorúan siratva országunk,« mindkét régi magyar egyházi ének a 18-ik századból való, Bogisich Mihály átiratában vegyes karra. Az isten­­tisztelet reggel 7 órakor kezdődik a várpalotai ká­polnában, 8 órakor érkezik a menet a helyőrségi templomba s 10 órakor fejeződik be. A zene-előadá­sokat Vavrinecz Mór egyházi karnagy vezeti. * Vadnay Lajos temetése tegnap d. u. öt óra­kor ment végbe, a kerepesi úti 28. sz. háztól, az egy­kori legfőbb itélőszéki birót, szilárd h­azafiságú képviselőt és nemesszivű családapát megillető disz­szel és részvéttel. A rekkenő hőség dacára nagy­számú, előkelő közönség volt jelen. A nagy érckopor­sót számtalan koszorú boritá, a családtagoké mind fekete szalaggal, Miskolc városáé, mely pompás babér- és pálmaágakból, fehér rózsákból és hervad­hatatlanokból volt kötve fehér széles szalaggal, melyre e föliratot aranyozták: »Vadnay Lajosnak, ért — meg egy kicsit boszúból is — jól belekapasz­kodik a — hajába, mi ellen jelen körülményei közt Zuila nem tehet egyebet, mint kiszalad gyorsan oda, a­hol már levetheti magáról a rossz kis­lányt. Lulu most lebocsátkozik s lenn kis táskát akaszt a nyakába s egy csomó fényképével elindul a közönség közé. Azt se tudtam hamarjában, hogy a magasból közénk került lányka üde, bájos arcát néz­zem-e, vagy a fent működő Zuilát. Zsák van a fején azon kívűl, hogy a szeme is be van kötve. Rémítőt sikolt (a női publikum még rémítőbbet), teszi, mintha elvesztené az egyensúlyt, minduntalan oldalt lép s ezt a régi mutatványt is oly új és egyéni sajátságokkal teli modorban, hogy azt hisszük, ilyet még soha sem láttunk. Mi az utolsó sorban ültünk, mert — mint a ■fizika tanítja — magasban lévő tárgyakat távolabb­ról kell nézni. (Azonkívül ott olcsóbb is.) Mögöttünk, a kerítésen kívül, egy pár cselédlány rémülgetett na­gyokat és gyakran. A velocipében valóban bravouros gyorsaság­gal ment Zuila, majd a leggyorsabb tempóban egy­szerre visszafelé hajtotta a vasparipát, szóval a meg­előző számokhoz méltó ügyességgel végezte ezt az utolsót is. — így még a Spéter Lini se tudott — szólal meg valaki a hátam mögött. — Vajjon ki lehet az? — Aki ezelőtt két évvel volt itt, az a kötéltán­cos asszony. Most már megértettem. A hátam mögött álló szobaleány Zuilát a Spelterinénél találta jobbnak, ügyesebbnek. Igaza van-e, nem tudom, de bátran ajánlhatom mindenkinek, nézze meg őket, mert soha se látott annyi kellemmel párosult ügyességet — a levegőben. Borsod régi kitűnő fiának, Miskolc városa.« A ko­porsót egy­felől a temetési vállalat égő szövétnekes szolgái, más­felől a mély gyászú család­tagok, a bol­­dogultnak fia, (lapunk szerkesztője), lánya, menye, az unokák és közeli rokonok környezték. Ott volt Fabiny Teofil igazságügyminiszter,­­a boldogultnak egykor kúriai bíró társa,a­ki nemcsak a maga, hanem — megbízás következtében — a Tisza Kálmán kormány­elnök legmélyebb részvétét is kifejezte a koporsónál a boldogultnak fi­a előtt.Ott volt a kúriától Ostrovszky József, ki még egyedül él azok közül, kik a boldo­­gulttal a hatvanas évek végén egy büntető tanácsban bíráskodtak. (a többiek: Bónis Sámuel, Pauler Tiva­dar, Gozsdu Manó, Zavics József és Popovics M. már elhunytak.) Jelen voltak: Sárkány József ítélő táblai másodelnök, Ostffy Pál, Kozma Zsombor kúriai bírák, Gönczy Pál államtitkár, Gyulai Pál főrendiházi tag; a borsodi régi ismerősök közül Szathmáry Király László és losonci Farkas Károly volt­ képviselők s Nagy Sámuel (a nagyemlékű Palóczy László egykori veje­) Görgey István közjegyző, Gyöngyössy János osztálytanácsos, Szana Tamás és Földy Géza írók, Hamar Pál, a kincstári jogügyi osztály igazgatója, Tóth Bódogh kúriai titkár, Szíj­­­jártó Zsigmond kúriai jegyző, Friedmann Mór hit­községi főkántor, (a boldogultnak személyes jó isme­rőse,) és még sokan, úrnők is számosan. A gyász­­szertartást Siposs Pál ref. lelkész végezte, megható imát mondva és beszélve az elhúnytnak kiváló érde­meiről, a becsület, az igazság, az önzetlenség emberé­ről. Hosszú kocsisorral kisérték ki a koporsót a ke­­repesi út melletti temetőbe, hol a lelkész ismét meleg imát monda fölötte. A uj sír fejfájára Miskolc vá­rosa koszorúját tették, a családtagokét mind elte­mették vele, könyek és áldás közt. Közel nyugszik a mauzóleumhoz, melyben Deák Ferenc hamvai pihen­nek, azé a férfiúé, ki a boldogoltnak több mint egy félszázadon át eszménye és hosszú időn át igaz ba­rátja volt. Áldott legyen nyugovása ! * Kiállítás után természetesen rendjelek kö­vetkeznek. A barcelonai nemzetközi kiállításban hazánk tudvalevőleg méltón volt képviselve s a buzgó magyar bizottság tagjairól Mária Krisztina spanyol régens királyné nem is feledkezett meg. Gróf Zichy Jenő bizottsági elnök az Izabella-rend nagykereszt­jét kapta, Schnierer Gyula miniszteri tanácsos és Kunz Jenő budapesti spanyol konzul bizott­sági alelnökök ugyane rend csillagos középkeresztjét, Lederer Sándor miniszteri titkár a középke­resztet, Koppély Géza biztos pedig a III. Ká­roly-rend lovagkeresztjét. Mint jelentik, még folyta­tás következik. * Báró Fejérváry jubileuma. Honvédelmi miniszterünk ma üli meg katonai szolgálata negyven­éves jubileumát. Szorosan véve csak harminchét évi szolgálata van ugyan, de három hadjárat évei katonai szabály szerint kétszeresen számítanak s igy jutott báró Fejérváry Géza még java férfikorban, ruga­nyos munkaereje teljében olyan jubileumhoz, melynél más ünnepeltek rendesen már kissé rokkantaknak lát­szanak. Báró Fejérváry Géza, kinek atyja is katona volt s mint altábornagy halt meg, 1851-ben mint tizennyolc éves ifjú lépett a tiszti akadémiából tény­leges szolgálatba s részt vett az olaszországi, schles­­wigi és csehországi hadjáratokban, Olaszországban annyira kitüntetve magát, hogy a Mária Terézia­­rendjelt s a bárói rangot kapta. 1872-ben már ezre­des volt s mint ilyen lépett át a magyar honvédség­hez. Itteni működése ismeretes. Egy évtizeden át mint államtitkár, 1884 óta mint miniszter vezeti a honvédség szervezését, fejlesztését s nagy része van abban, hogy a honvédség ma már oly harcképes sereg, melyről külföldi szaktekintélyek is a legna­gyobb elismeréssel nyilatkoznak. A katonai rangfo­kozatban báró Fejérváry az altábornagyságig jutott, de mint miniszter nem maradhatott meg a tényleges szolgálatban s egyelőre levetette az egyenruhát, mely nem szükséges mostani csatái színhelyén, a parlament­ben. Hogy a parlamenti viadalokban is mily harcra termett bajnok, az utóbbi években sokszor bebizo­nyította : katona, nem-katona szívesen fogja őt mai jubileuma alkalmából hasznos munkássága terén üdvözölni. * A Szent­ István-napi népü­nnep. A stó­­szivó által rendezendő népünnep bizottsága vasárnap osztotta ki a korcsmai és kávéházi helyeket, melyek­ből azonban még néhány kiadó. Úgyszintén a fővá­rosi pavilion, hol augusztus 19-én és 20-án buffetet és cukrászatot lehetne berendezni. Erre vonatkozólag a zárt írásbeli ajánlatok Viola Imre tanácsnokhoz (Újvárosház) intézendők. Az Odry Lehel »J­ó s­z­í­v és rossz szív viszálya« című nagy látványos­ságának próbái ma délután kezdődnek a városliget­ben. Még néhány nő és férfi szereplőre szükség volna, kik a délutánonként (öt órakor) tartandó próbák alkalmával jelentkezhetnek a Széchenyi-szigeten. E látványossághoz szóló jegyek előre is válthatók. Az előadásban való közreműködésre az önk. tűzoltók önk. mentők s a vöröskereszt-egylet tagjai készség­gel vállalkoztak. Az ünnepnek egyik kiemelkedő mozzanata lesz a léghaj­ó-föleresztés. A kor­csolyacsarnok előtti térről Faluba András lég­hajós kapitány ötszázötven köbméter űrtartalmú »Venus« nevű léghajójával fog felszállni. Az Andrássy-út és az erdősor torkolatánál nagy diadalkapukat állítanak fel, melyeknél délután 2 órától kezdve a 32-ik és a 6-ik gyalogezredek zene­karai fognak játszani. A rendező­bizottság holnap, szerdán, délelőtt 10 órakor tartja az újvárosházán utolsó ülését, melyen a programm minden részletét véglegesen megállapítják. Ugyanekkor osztják szét a bizottsági tagok közt a rendezői jelvényeket. * Személyi hírek. Báró Hornig Károly veszprémi püspök ünnepélyes beigtatása szeptember 8-dika után fog megtörténni, a megye százhatvan­­tagú üdvözlő küldöttséget választott ez alkalomra. — Gróf Károlyi Sándor, kit a komáromi honvéd­egylet a honvédegyleti országos bizottságba képvi­selőjéül választott meg, e választást elfogadta. — Bundala Mihály pápai kamarás, eddig a nagy­váradi szeminárium lelki igazgatója, a budapesti központi papnevelő intézet lelki igazgatójává nevez­tetett ki. — Dr. Réthy László a szolnok-dobo­­ka-megyei régészeti ásatások vezetése végett Deésre utazott. —­ Wolafka Nándor egyetemi hitta­nár fogja Szent István napján a budavári helyőrségi templomban az ünnepi szónoklatot tartani. — Tö­rök János főkapitány tegnap Nagy-Szentmik­­lósra utazott, honnan szerdán este érkezik vissza. * Magyarosodás a Rákoson. Őseink ország­­gyűlésező helyén, a Rákoson kezd már szó szerint is igaz lenni a költő szomorú mondása, hogy ritka már a magyar szó, mint a fehér holló. De a hetedik kerü­let e külső részének szerencsére van még hazafias in­telligenciája, a­mely útját akarja állani a szomorú jövőnek. Mozgalom indult meg egy magyar kisdedóvó intézet fölállítása iránt. E kültelek különben is fej­lődésnek indult. A cinkotai vasút szorosabban a fő­városhoz fűzte s a nyaraló közönség már­is ellepte. A magyar kisdedóvó ügyében tegnap étkeztet volt. Az országos iskolaegyesület kiküldöttei, Békey Imre tanfelügyelő és Szlávy László rendőrtanácsos is megjelenvén, megígérték az iskolaegylet hathatós támogatását. Hogy a magyar kisdedóvóra Rákoson nagy szükség van, eklatánsan bizonyította a szavazás. A Kokesch elnök által föltett kérdésre: szükséges­nek látja-e az értekezlet a kisdedóvó felállítását? a német ajkú polgártársak mind »nem«-mel szavaztak. Noha Békey tanfelügyelő kifejtette előttük az orsz. iskolaegyesület intencióját, mely a magyar kultúra emelésében és az idegen ajkúak nyelvének tiszteletben tartásával az állam nyelvének terjesztésében kulminál. Az óvóegyletet tehát nagyrészt az intelligencia ala­kítja meg. Az első alapítványt Kokesch Sándor tette; a rákosi hölgyek is szép összeget gyűjtöttek e célra. Az­­ értekezlet a Szelly Géza javaslatát tette magáévá s­­ egyelőre csak falusi menhelyet nyit. * Kongresszus: Magyarország szintén több­­ szakférfiúval lesz képviselve a nemzetközi kongresszu­­s­son, mely Frankfurtban jövő vasárnap nyílik meg. Fontos a gyűlés tárgya : a belhajózási ügyek rende­­­­zéséről fognak tanácskozni s a kongresszus védnök­ségét Vilmos német császár fogadta el. "VV a 1r a­n­d­t Ernő, a magyar közlekedésügyi minisztérium osz­tálytanácsosa s a vizépítészeti osztály vezetője, fogja a Magyarországra vonatkozó előadói jelentést elő­terjeszteni. * Vezércikkek és interviewk tárgya még mindig az a távirat, melyet Strossmayer püspök a kievi ünneplőkhöz küldött. Sokan vannak, kik úgy vélik, hogy már idején volna véget vetni annak a fur­csa állapotnak, hogy egy főpap az egyházi célokra rendelt püspöki javadalmat pánszláv izgatásokra használja s nyíltan hirdet államellenes elveket, imád­kozik Oroszország világküldetéséért, sat. Irányadó körök azonban nem igen akarnák Strossmayer püs­pöknek azt a szolgálatot megtenni, hogy »mártir«-rá avassák, a­mire törekszik. A »B. H.« egy dolgozó­társa meginterviewálta gróf Khuen-Héderváry Ká­roly bánt, ki, az interviewer előadása szerint, legelő­ször is kijelenté, hogy esze ágában sincs a báni állást miniszterséggel cserélni föl, kivált mikor a nagy par­lamenti viharokat már kiállotta s eddig csak a múlt hibáit tehette jóvá, tulajdonképi programmja megva­lósításához pedig csak ezentúl foghat hozzá. Azt a Strossmayer-párt bocsátotta világgá. A kievi távirat­tal Strossmayer püspök, a bán nézete szerint, szigorú megtorlást akart provokálni, mert látja, hogy izga­tásai most már hatástalanok; szeretne mártír lenni a horvát nép szemében. Pártja már úgyszólván nincs, alig néhány hive követi s ezek száma is folyton fogy. Hogy a pápa támogatná Strossmayer törekvéseit, nem való ; egy ideig a püspök tévútra vezette a Vati­kánt, elhitetve, hogy csak a szláv lithurgia mellett küzd , de Rómában mihamar észrevették, hogy Stross­mayer voltakép nem a katholicizmust, hanem a pán­szláv eszmét szolgálja. A bán, miután még a horvát­országi szerbek s az ottani főurak, valamint a kato­naság lejális magatartásáról is megemlékezett, is­­métlő, hogy a kormány a diakovári püspök agitáció­­ját teljesen ártalmatlannak tekinti s a kievi távirat­­ miatt nem is tehetett lépéseket, mert a király ő fel-.

Next