Fővárosi Lapok 1889. szeptember (239-268. szám)

1889-09-04 / 242. szám

énekét, mit a kiváló művész azzal viszonzott, hogy elénekelte Schubertnek »A vándor« cím­ű remek da­lát. Fleiszig Mariska k­­a­­már megjelenésével megragadta a figyelmet. Ragyogó fekete szeme és hosz­­szan leomló haja eleve megnyerték a közönség jóin­dulatát. Legjobban azonban énekével hatott, azzal a csengő hanggal, melyet a közönség újra meg újra akart hallani. Közkívánatra elénekelte még a »Le­kaszálták már a rétet« kezdetű népdalt. A taps szün­­tével Jantsovits Margit k. a. énekelt egy szép kerin­­gőt Ardititől, majd kísérőjének, Varga Józsefnek három népdalát énekelte, melyek mindegyike tetszés­ben részesült. Újra meg újra kellett Janisovits kis­asszonynak e dalokat elénekelnie. Ney Dávid énekelt még egy áriát a »Bűvös vadász«-ból és közkívánatra néhány népdalt adott elő. Végül Fleiszig Mariska k. a. adott elő egy áriát »Mignon«-ból s az énekesnő a hosszas tapsokat viszonzandó, elénekelte még Lányi Ernő ábrándos, szép »Kolozsvári nótái«-nak egyikét. A hangversenyen nemcsak Csaba város, hanem az egész megye intelligentiája jelen volt. Si­került rendezésért az érdem Launer Károly és Grimm Zsigmond urakat illeti. * Operettek a népszínházban. A népszínház­ban holnap az »Eleven ördög«, Konti József első operetteje kerül színre, mely 1887. vége óta nem adatott. A címszerep Blaha Lujza asszony kezében van. A jövő héten adják a »P­á­r­i­s­i é­l­e­t«-et Offen­bach régibb operettejét, mint első operette-újdonsá­got az őszi idényben. A főszerepeket Pálmai Ilka, Bácskai Julcsa, Pártényiné asszonyok, Frank Bo­­riska, Andai Erna kisasszonyok, Németh, Kassai, Dárdai, Szirmai, Hunyadi, Újvári, Boránd, Gyöngyi, sat. játszák. , * Új hegedű-iskola jelent meg Késmárky Árpádtól, a budapesti magyar zene­iskola taná­rától. Gyakorlati után ki van már próbálva, sőt Nikolics Sándor ajánlására elfogadták a tanítás vezérfonalául a budapesti magyar zeneegyesület szá­mára is. Ez a legjobb ajánlat az új zeneműre nézve. A hegedű­iskola két évre való tananyagot tartalmaz. Az első évre 134, a másodikra 217 gyakorlat van szánva. A gyakorlatok közé elszórt elméleti rész szolgál a tanuló tájékoztatására és ismereteinek bő­vítésére. Bevezetőül a hegedűről, tartásáról, a vonó­ról, hangjegyekről sat. képekkel ellátott magyarázat olvasható, jó magyar műszavakkal. A füzet végén a tovább­gyakorlásra és a gyors olvasás elsajátítá­sára szolgálható hegedű­darabok sorolják fel. Mon­danunk sem kell, hogy a magyar zene kellő figyelem­ben részesül a 350 gyakorlat között. Lesz még egy füzetben folytatása a további kiképzés céljából. A zenemű Zipser és König kiadásában jelent meg s ára 3 forint. * Az erdélyi múzeum-egylet bölcselet-, nyelv- és történettudományi szakosztályának kiadvá­nyaiból megjelent a hatodik kötet 4-ik füzete. Ezúttal az irodalomtörténeti értekezések vannak túl­súlyban. Szamosi János nagy világirodalmi tanulmá­nya »Medea a világirodalomban« elért b. Soden, Grillparzer és Legouvé drámai fejtegetéséhez, s a két utóbbit mondja azoknak, kik Euripides remekét leginkább megközelítik. Széchy Károly folytatja em­lékezéseit Bacsányira, a »Magyar költő idegen föl­dön« címü cikkben, úti rajz keretébe illesztve adatait; Ferenczi Zoltán meg »Poe A. Edgar elbeszélései«-t tárgyalja. Még Brassai Sámuel polemizál nyelvésze­inkkel s hírlapjaink magyarságával »Védjük nemzeti nyelvünket címen; Téglás Gábor és Királyi Pál pedig újabb feliratos köveket mutatnak be Dáciából szóban és képben. * Apróbb hírek. A budai színkörben ma Tollagi jutalmául a »Kék szakálú herceg« operette kerül színre, szombaton pedig »Dunanan« helyett »Angol.« —A városligeti nyári színház­ban holnap színre kerülő ,Száz szűz című operette főbb szerepeit K. Pálfi Nina asszony, Nádor Eszti k. a., Solymosi, Fóris, Polgár, Kenedics és Sziklay játszák. — Mester­ház­y Kálmán festőnk visz­­szatért balatoni tanulmányútáról, magával hozva egy nagyobb keszthelyi Balaton-kép vázlatát; három év óta fennálló festészeti tanfolyama szept. 10-én nyílik meg az üllői­ úti műteremben. — Szakáll Antal recitátor holnap Pozsonyban tart előadást, szavalva Arany János és Heine költeményeiből, Schiller és Shakespeare drámáiból. „Budapesti Szemle.“ (Szeptemberi kötet.) (Sz.) Gyulai Pál folyóiratának legújabb száma három dolgozatot nyújt a szabadságharc történeté­ből, emlékirat, ismertetés és bírálat alakjában s tu­lajdonkép ezek a kötet legmagyarabb, mert nemzeti tárgyú, közleményei. Tehát mi is ezekről szólunk legelőbb. Marczali Henrik folytatólag közli gróf Bánffy Dénes korán elhalt erdélyi főurnak az ötvenes évek elején irt emlékiratait »az 1848. évi forradalomról.« E közlés tizenkét fejezetben az akkori erdélyi állapo­tokról szól, nevezetesen az ottani nemzetiségekről, a székelyekről, szászokról, oláhokról, továbbá Puchner tábornokról, ki, bár értelmi képessége nagyon ha­nyatlott, diktátorrá tette magát s vezetőre szorult, mely vezetője a mellette titkárként működő Glanz volt. Hogy mint népgyűlésezett akkor az oláh, majd a székely nép, mint szervezték hivatalosan az oláh fölkelést, mint kényszeríték fegyverhez nyúlni ön­védelmére a magyart, tiszta képben tűnik ki e feje­zetekből, melyek e komor történet részleteiből is nyújtanak néhány adatot, noha az emlékirat egészben nem részletező munka. Részleteket, még pedig kevéssé ismerteket. Darvas Móricnak »Az 1849-diki magyar forradalom olasz légiója« című munkájából olvasunk, mely volta­­kép a Bettoni Cazzago gróf 1887-ben megjelent olasz könyvének ismertetése. Sajátszerű, hogy ez a munka kikerülte a magyar írók figyelmét s igy kö­zönségünk most vesz csak tudomást róla. Báró Monti Sándor, ki harminc éves korában az osztrák had­sereg kapitánya volt, nálunk a forradalom végén harcolt, olasz légiója élén a magyar szabadságügy mellett s e légió történetét szabadságharcunk lezaj­lása után mindjárt meg akarta íratni, de míg az anyagot mind beszerezték hozzá, a báró meghalt s özvegye kérésére csak sokkal később készült el a pár évvel ezelőtt Milanóban megjelent könyv, báró Monti arcképével, a szegedi csata tervrajzával, hazánk térképével és számos becses okirattal. Sok érdekest tudunk meg e könyvből. Mikor 1848-ban Gioberti lett a szárd király külügyminisztere, akkor érte el az ifjú báró Monti azt, a­mit ad­dig az olasz kormánytól hiába kért, hogy küldjék Kossuthot, összeköttetést hozni létre az olasz és magyar szabadságharc ügye közt. Addig a báró, el­hagyva az osztrák sereget, szülővárosában, Bresciá­­ban fogott fegyvert az osztrák ellen s önkénytesei élén több ütközetben kitűnően vett részt, úgy hogy alezredes lett. Mint ezredes és diplomáciai küldött indult aztán Carlo Alberto szárd király megbízásá­ból hazánkba, de Belgrádból nem tudott bejutni, mert szerb katonák elfogták s a­mig újra bejutni igyekezett, az olasz sereg legyőzetett s az ő diplomá­ciai küldetésének is vége szakadt. Mivel azonban a magyar honvédség legszebb győzelmei azután ragyog­tak fel, Monti is azt remélte, hogy a novarai csata­téren lesújtott olasz szerencse a magyar harctéren támadhat­­föl, s harcolni jött be . Kossuth Lajostól azt a megbízást kapta, hogy az osztrák seregtől át­pártolt vagy elfogott olaszokból alakítson légiót. Május végén e több mint ezer főnyi légiónak ő lett az ezredese. E légió egy része harcolt Károlyfehér­­várnál, nagyobb része pedig a Dembinszky seregé­ben, hol Uj-Szegednél, Török-Kanizsánál, Szőregnél, Csatádnál működött jól s részt vett a temesvári sze­rencsétlen csatában is, hol Monti egy fél üteget men­tett meg, a miért érdemjelet is kapott. De ez már a háború végén volt s az ötszáz főre leolvadt légió szerb területre menekült, hol tőle a fegyvereket el­­szedték. Majd Widdinbe kerültek, később pedig Gal­­lipoliba, hol Monti az angol konzul, Sir Wiltshire lányát vette nőül. Megmaradt társaival aztán a porta egy hajóján került haza. Monti azonban, noha szárd ezredes volt, tettleges szolgálatot nem kaphatott többé a piemonti seregben, ki is lépett a szolgálat­ból s hivatalt kapott Turinban, majd Angliában, hol 1854. május 22-én öt napi hagymáz után legszebb fiatal férfikorában halt meg. A könyvben, mely róla szól, gr. Batthyány Kázmér és gr. Teleki Lászlónak Montihoz meleg hangon irt levelei is olvashatók. Méltó fölelevenitni emlékezetét e nemes olasznak, »ki nemzetünk nagy napjaiban nem dicstelenül osztozott Magyarország küzdelmeiben.« A harmadik közlés, melyről már röviden szól­hatunk, bírálat a Hentaller Lajos »Görgey mint po­litikus« című könyvéről, a bíráló részletesen mutatja ki, hogy az »elfogultan« irt munkában mennyi a va­lótlan és ellentmondó állítás, a »történelmi tanul­­mány«-ba nem való hang s mily kevés az igazság­érzet. A kötet első dolgozata kozmogónia tanulmány: »Hogyan lett a világ ?« Nendiwich Károlytól, ki el­mondja a világ létrejöttéről, e szabatosan soha meg nem oldható rejtélyről szóló régi tanokat, ismerteti a Kant és Laplace elméleteit, melyekből is világosan látható, hogy a világnak mint összességnek soha sem volt kezdete és nem is lesz vége; záradékul pedig szól az ember szellemi világáról, melynek székhelye és szerve az agy. Nemzetgazdasági munka kettő van az uj kötet­ben: »A biztosításügy reformja« B. A.-ról s »A kül­kereskedelem elméletéről« Földes Bélától; mind a kettő fontos tárgyról szóló fejtegetés világos elő­adásban. A szépirodalmat egy közlemény képviseli: »a Szávitri vagy a hűség diadala«, naiv, költői hindu rege, szanszkritból fordította Fiók Károly, kinek a »Sakuntala« jeles fordítását is köszönhetjük. Az »Értesítő«-ben a fentebb már említett bírá­laton kívül még két könyv ismertetését olvashatjuk: a Jakab Elek »Kolozsvár történeté«-nek második és harmadik kötetéét s Judges »The liberal year bock« című angol pártéleti munkájáét. Közben a budapesti evang. főgimnázium idei »Értesitő«-jéből ismertetve van a Göthe »Hermann és Dorothea«-ja első éneké­nek hexameteres fordítása Lehr Alberttel, ki e művet huszonhárom évvel ezelőtt készíté s csak most adta ki, s mivel e hű és jó fordítás azt bizonyítja, hogy »hexameterekben is lehet természetes, kob­urnus nél­küli magyarsággal, a népies nyelv naiv erejével be­szélni, tömören, áradozás nélkül«: az ismertetővel együtt óhajtjuk, hogy ha a fordító asztalfiókjában több ének is van lefordítva, tegye azokat szintén mentül előbb nyilvánossá. Fővárosi hírek. * A saisonszerű baj megint csak bekövetke­zett. A szülőknek mondhatni százai aggódnak, el vannak keseredve, mert iskoláztatnák gyermekeiket, de nem találnak iskolát a fővárosban. Az elemi isko­láknál nincs baj, mert a tanács kimondta, hogy min­den jelentkező gyermeket föl kell venni s a szükség szerint párhuzamos osztályokat nyitni. De a közép­iskoláknál nagy a baj. A gimnáziumokba, reálisko­lákba már a nyári szünet alatt annyi növendéket jegyeztettek elő, hogy a most jelentkezők közül igen sokat kellett elutasítani. Ezek közül számosan men­nének polgári iskolába, de ott van még csak igazi túltömöttség. A főváros a Kazinczy­ utcában új pol­gári iskolát nyitott, a többieknél számos új párhuza­mos osztályt nyittatott. Mind nem elég. A beiratko­zásnál sok helyen izgatott jelenetek fordultak elő, az elkeseredett szülők könyörögnek, a minisztérium­mal, törvényszéknél (!) való följelentéssel fenyegetőz­tek, de az igazgatók természetesen a legjobb akarat­tal sem vehetnek föl több tanulót, mint a­hány elfér. Pár százra tehető a középiskolába való, de kirekedt gyermekek száma s ezek esetleg egész évet vesztenek. Komoly baj s nem segíthet egyéb, mint új iskolák felállítása. Az állam is, a főváros is sokat áldoznak már e célra, de a példa bizonyítja, hogy még mindig nem eleget. * Sport. A lovaregylet igazgatósága már meg­állapította az őszi lóversenyek sorrendjét.Hét versenynap lesz. Az első versenyt szeptember 2- én tartják, a többieket október 1, 3, 6, 8, 10 és 13-ik napjain. Blaskovics Ernő verseny­istállój­a aligha fog sokszor részt venni bennük. A szerencsés »Kincsem«-istállót ez évben üldözi a balsors, a­ tulajdonos iíz kitűnő lovat idomu­tatott az idei versenyekre s eddig már öt ment tönkre kö­zülök, vagy százezer forint kárt okozva.A »Kincsem« utolsó ivadéka, a »Kincs«, az istállóban zúzta magát nyomorékká, »Pazar« Sopronban bukott fel és törte bordáját, úgy hogy le kellett döfni. A már győztes »Viadal«, »Kincsőr« és »Urambátyám« a legszebb reményekre jogosítottak, de mindegyik a komoly küzdelem előtt vált versenyképtelenné. * Készülés népszámlálásra. Nemzetközi meg­állapodás szerint tudvalevőleg minden tizedik évben történik általános népszámlálás. A legközelebbi ha­táridő 1891. január első napja, nincs már tehát na­gyon messze. Baross Gábor kereskedelmi miniszter már készítteti is a törvényjavaslatot, melyben a szük­séges hitelt kéri s melyet már őszkor a képviselőház elé fog terjeszteni. * Kirándulás. A Kárpátegyesület budapesti osztálya jövő vasárnap kirándulást rendez a Pilis­hegységbe, mely alkalommal felavatja a vallásalapít­­ványi uradalom által az osztály használatára átenge­dett Hoffman­n-g­u n­y h­ó t, a pilis­ maróthi völgy egyik legszebb helyén. A társaság reggel 6 óra 30 perckor indul az osztrák államvasút vonatával Szobra, majd a Dunán átkelve Pilis-Maróthon keresztül a Hoffmann-gúnyhóhoz megy. A gúny­hó felavatása után ebéd lesz a szabadban, délután a társaság Mexikón át Esztergomra megy ahonnan az esti vonattal tér vissza. A kirándulásban résztvenni óhajtók e hó 6-ig, péntek délig jelentkezzenek Károlyi György papír­­kereskedésében (V. Dorottya­ utca 10.) A résztvevő hölgyek az út nagy részét kocsin tehetik meg. Bővebb felvilágosítással szolgál a rendezőség az e hó 5-én csütörtökön este 1/18 órakor a »Virágbokor« című vendéglő (V. József tér 1. sz.) első emeleti külön termében tartandó társasvacsorán. * A zóna-tarifa első hónapja, A zóna-tarifa életbelépésének első hónapja érdekes képet nyújt a vasúti személyforgalom megnagyobbodásáról Buda­pesten. Legnagyobb volt a forgalom természetesen a magyar államvasuton, legkisebb pedig a déli vas­úton. A magyar államvasuton augusztus hóban ér­kezett 165,434; elutazott 139,342 ; összesen megfor­dult tehát 304,776 utas. Az osztrák-magyar állam­vasuton érkezett 102,867 ; elutazott 94,293 ; össze­sen 197,160 utas. A déli vasúton érkezett 12,903 ; elutazott 9320; összesen 22,223 utas. Az utazók összes száma tehát 524,159 volt. * Személyi h­írek. Baross Gábor keres­kedelmi miniszter ma reggel az aldunai vidékre rán­­dul, hogy a Vaskapu szabályozásának előmun­kálatait megtekintse. — Graef Ede lovassági tábornok és honvédfőparancsnoksági adlatus Nagy, 1788

Next