Fővárosi Lapok 1889. december (330-359. szám)

1889-12-03 / 332. szám

mentben. Helyeslés jobbról, zúgás a szélen. A kor­mányelnök azzal kezdi, hogy kötelességeit teljesítni szokta, akár tetszik, akár nem. Mivel pedig az ő tár­cája költségvetését tárgyalják, kötelessége nyilatkozni. Működését nem védi az éles filippikák ellen, csak a té­nyekre utal, melyeket eltagadni nem lehet. (Helyeslés jobbról.) Azok fölött nem barátainak jó indulata, de nem is a túloldal ellenszenve, hanem a szenvedélyek csillapultával az igazság fog ítélni. (»Igaz!« Jobbról.) A szónok nyugodt az iránt, hogy kinek javára fog billenni a serpenyő. (Szélről »Mi is!«) Ha a képviselő urak is nyugodtak ebben, kövessék a szóló példáját s mint ő, várják azt be békében. (Derültség jobbról.) Azt, hogy a közigazgatást romlottnak hirdetik átalá­­ban,nem érdemlik meg sem a belügyminisztérium lárma nélkül dolgozó hivatalnokai, sem a megyék választott tisztviselői. Ezzel a támadók nem kormányelnököt sér­tik, hanem a választó közönséget és a választottakat. S azért, hogy valamin javítni való van, még nem ron­­tott is egyszersmind. Mindig és mindenen lesz a fej­lődés szerint javitni való. (Helyeslés jobbról.) Az utosó tizenöt év alatt pedig a közigazgatás minden­esetre javult a hiányok törvényes pótlása és az eré­­lyes­ vezetés által. (Derültség a szélen) Ugron Gá­bor azt mondá, hogy a szóló a nemzet esze helyett annak gyomrára spekulál. (Nagy zaj a szélről). Az elnök: Méltányos talán, hogy a­kit oly erő­sen támadtak meg, a kormányelnököt meg is hallgas­sák. (Helyeslés jobbról.)Azt csak fel nem tehetem, hogy félnek a válaszától. (Nagy derültség a jobb oldalon.) Egyesek félhetnek, de egy egész pártot ne akarja­nak ily színben tüntetni föl. Hallgassák meg s azután cáfolják, ha lehet. (Helyeslés jobbról.) Tisza Kálmán folytatja: mikép fér össze az az állítás, hogy a­ki a nemzet gyomrára dolgozott, annak kormányzata alatt a nemzet elszegényedett ? Ha elszegényedett, akkor nem a gyomrára történt s spe­kuláció. (Derültség jobb felől). Ünnepélyeket, ebéde­ket, traktákat a szóló nem adott, bár tudja, hogy régebben szokásban volt ily módon is erősíteni a pár­tot , de ő nem tette, mert noha szívesen lát pártkü­lönbség nélkül magánál mindenkit, azt dolgai és egésségi állapota nem engedik, hogy dolgozzék is, mulasson is. (Helyeslés jobbról.) Hogy az ország tekintélye külföldön nem emelkedett volna, e vádnak ellent mond még az az állítás is, hogy a franciákra rossz hatással volt a szóló nyilatkozata a kiállításról. Ha azzal volt, jele, hogy a magyar kormány élén álló férfiú szavának fontosságot tulajdonítanak. (Gróf Károlyi Gábor : »Kinevették !«) De a szóló akkor sem mondott sértőt ama nemzetre, melyet mindig tisztelt, becsült; csak sértésre magyarázták szavait, a­mi nem volt hazafias tett azoktól, a kik cselekedtek. (Helyes­lés jobbról, ellenmondás szélről. Az elnök csönget. Lukács Gyula: »Nem halljuk mit mond!« Az elnök, a képviselő úr panaszkodik, hogy nem hallja, mit a miniszterelnök mond, de azért majd minden szavára van észrevétele. Zajos derültség jobbról.) Azt is félre­magyarázta Ugron Gábor, a­mit szóló a khaoszról mondott; nem az ő maga, hanem az egész kormány és többség eltávozása volt szóban, hogy t. i. ezután következnék be a khaosz — ezt mondta. (Úgy van­ jobbról.) Azt is megcáfolta a képviselő úr maga, hogy a szóló nem adott tért új erőknek, mert említé Baross és Wekerle miniszterek sikereit, a­kik pedig a szóló kabinetjében lettek miniszterek, így szerezve sok és nagy érdemeket, melyeket a szóló a legjobban ismer és elismer. Különös kívánság az is, hogy ha új miniszter lép a kormányba, az egységesség érdekében teljes változás legyen. Hisz­­akkor egyes miniszter halálesete is egészen új kor­mány alkotására vezetne. Hibás nézet szintén, hogy a kormányelnök a nádor helyettesítője, holott más teendői vannak és más a helyzete is. Egyébiránt Ugrón furcsákat kíván egy kormány­elnöktől, hogy építse is a piramist, meg annak maga is legyen a csúcs­pontja. Olyan csoda­minisztert még nem ismer a tör­ténelem, ki miután fölépíté a falat, felálljon rá csúcs­pontnak. (Derültség jobbról, nyugtalanság a szélen.) Egy nagy igazságot mondott a képviselő úr. (Horváth Ádám: »Többet is!«) Talán lelni fog a szülő másikat is, ha kutat. (Derültség.) Igaza van abban, hogy Ti­szának nincs haszna abból, ha marad; a többségnek sincs; ez is igaz; az ellenzéknek sincs, ez meg két­szeresen igaz. (Derültség a jobboldalon.) De nem is azt kell keresni, hogy egyesnek vagy pártnak legyen hasz­na, csak a közügynek legyen. (Élénk helyeslés jobbról.) Nyugtalanság a szélen. Valaki: »Furcsán vagyunk meghatva!« Az elnök: »Más beszédektől is furcsán vannak meghatva a képviselő urak, de hallgatják!« Derültség.) A javaslatba hozott miniszteri eskü be­cikkelyezését a szóló nem tartja szükségesnek, kivált midőn gyanúsítás színében tolják előtérbe. Egy mi­niszter sem vonakodott még eddigelé letenni az es­küt, melyben a király, a haza és alkotmány iránti hűség egyaránt benn van. Ezeket csak nem gyanú­sítják mind. Az egyptomi király eltemetési szokására a kormányelnök azt felelte, hogy ő szerencsésb hely­zetben van, mint az egyptomi királyok, mert őt azok szeretnék eltemetni, a­kik nem szeretik, de nem en­gedik azok, a­kik szeretik. (Derültség, tetszés jobb­ról.) Egyébiránt fölteszi, hogy Ugrón őt nem mint élő embert, hanem csak mint miniszterelnököt óhaj­taná eltemetni; megmaradna tehát élni azután is, s mint élő ember emlékeztetné arra a túloldalt, mit a miniszterelnöknek nem hisznek el, hogy parlamenti működésükkel mennyi kárt tettek az országnak. (Za­jos éljenzés a jobboldalon, míg a szélen hab­oznak.) Gróf Apponyi Albert állt föl. Természetesen ő is »nagyszabású« rögtönzetet mondott, felelve a kor­mányerőknek és Horváth Gyulának, s pártolva a Vályi Árpád indítványát. Főleg arról beszélt, hogy Tisza Kálmán elveszti a tekintélyét, mégpedig a véd-­­ erő-javaslat tárgyalásakor. Meg azzal is, hogy Szilágyi Dezső, elveinek fentartása mellett, lépett a kormá­nyába. Tiszát a bécsi sajtó azért dicséri, mert ő a nem­zeti jogos törekvések minimumát képviseli. Bizonyít­gatta a szónok azt is, hogy a parlamenti beteges álla­potnak egyedül Tisza az oka. Hacsak pártvezér volna, hagyján, de mivel a kormány feje is, s mint ilyen a parlamenti elveket tönkre teszi, például hogy közigazgatási politikájával megbukott, mégis maradni akar, ez ellen az ellenzéknek mindenkép küzdeni kell. Nem orvosolhatja a bajt egyéb, mint a Tisza önkénytes távozása. Az ellenzék zajosan helye­selte a szónok beszédét. Egy pontra Horváth Gyula helyreigazitólag szólalt föl s azzal az ülés fél három­kor véget ért. Fővárosi hírek. * A király ő felsége egy havi időzés után teg­nap távozott körünkből vissza Bécsbe. Gödöllőről ő felsége reggel hat órakor érkezett Budapestre s ezúttal gróf Paar főhadsegéden és Pápay István ud­vari tanácsoson kívül még az udvari kiséret többi tagjai is vele jöttek. A pályaházban Török János fő­kapitány üdvözölte a királyt, ki aztán a budai várpa­lotába kocsizott. A délelőtt folyamán általános kihall­gatás volt, melyre számosan jelentkeztek. A király elé járultak többek között: gróf Khuen-Héderváry bán, Graef Ede lovassági tábornok, Széll Kálmán és Beniczky Ferenc intendáns, belső titkos tanácsosok, Bokros Elek, a képviselőház alelnöke, dr. Bánffy fő­ispán, Márialaky, Petényi és Wildner ezredesek, dr. Orczy Andor, gróf Szapáry György hadnagy, gróf Szirmay Sándor hadnagy, Vajna törvényszéki elnök, Dessewffy alkonzul és gróf Hadik-Barkóczy kamará­sok, Erkel karnagy, Bexheft vasúti főfelügyelő, kir. tanácsos. — Este kilenc órakor ő felsége az osztrák államvasút külön udvari vonatán Bécsba utazott Ő fel­sége Paar Ede gróf főhadsegéd kíséretében néhány perccel kilenc óra előtt érkezett a pályaudvarra, a­hol fogadtatására megjelentek Hieronymi Károly igaz­gatósági elnök, Ráth Károly főpolgármester, Török főkapitány és Littman állomásfőnök. A király a pá­lyaudvarba érkezve, néhány szót váltott Hieronymi igazgatósági elnökkel, s a bécsi vonat késése felől kérdezősködött. A főpolgármesterrel és a főkapitány­nyal is beszélgetett ő felsége. Majd a vonatra szál­lott, mely kilenc órakor robogott ki a pályaudvarból. A különvonat, melyet Tolnay felügyelő vezet, ma reg­geli 5 óra 40 perckor érkezik Bécsbe. A királyi csa­lád, újabb hír szerint, jövő tavaszig nem jön főváro­sunkba. * A Coburg hercegi pár hosszabb távollét után most ismét fővárosunkban időz. Fülöp herceg még vasárnap ellátogatott a műcsarnokba s megte­kintette a téli kiállítást. Egy magyar kisebb képet meg is vett. Lujza hercegasszony tegnap udvarhölgye kíséretében szintén meglátogatta a műtárlatot s a ma­gyar festményeken kívül különösen a belga művészek képei érdekelték; sokáig nézte Van der Smissen belga tábornoknak, Lipót király főhadsegédének arc­képét, melyet igen hűnek talált. Fülöp herceg fővá­rosunkból Gömör megyébe rándul s ottani birtokain nagy hajtóvadászatokat rendez. * Jótékonyság. Fölsch Antal győri festő ja­vára újabban Görbersdorfból kaptunk adományt. Klauzál Mariska urhölgy rendezett ott gyűjtést a Brehmer-féle gyógyintézet vendégei közt s eredmény­kép 12 frtot küldött lapunk szerkesztőségéhez. Eljut­tatjuk rendeltetése helyére. * Bő havazás volt az, melylyel ezúttal a tél megindult. Kitartott egész éjjel s még tegnap is egé­szen a déli órákig s hozzá a hőmérsék a csípős északi szél mellett, alászállt annyira, hogy a leesett hó meg is maradt. Vidéken a szél már többfelé okozott ak­kora hófúvásokat, hogy a vasúti közlekedésben zava­rok történtek. A vonatok minden vonalon megindul­tak ugyan, de csak nagy küzködéssel, hó­ekék hasz­nálatával juthattak célhoz, mind nagyon megkésve; az osztrák-magyar államvasút vasárnapi esti futár­vonata egy órai, a magyar államvasút tegnapi dél­előtti személyvonata három órai késéssel értek Buda­pestre, a déli vasúton Székesfehérvár és Budapest közt különösen nagy volt a hóförgeteg és hófúvás, de azért a személyvonatok mind közlekedtek. A Buda­pestről Pécsre indult postavonat négy órai késéssel érkezett oda. A fővárosban a köztisztasági hivatal hóekékkel igyekszik mentül gyorsabban eltakaríttatni az utcákról a havat. Rendkívüli munkaerőre most még nincs szükség. * Aquarell-arcképek állandó kiállítása. Ez a legújabb vállalkozás, melylyel Strelisky udv. fényképész kitűnő atelierje magára vonta a közönség figyelmét. E kiállításban a budapesti előkelő társa­ság kiváló alakjainak életnagyságú arcképeit fogják bemutatni. Az érdekes arcképsorozat első darabja, mely a sokszorosító művészet valódi példányműve, már is látható a »Magyar király« szállóház Dorot­­­tya-utcai frontján, a­hol Strelisky díszes szekrényt állíttatott föl a kiállítandó arcképek számára. Az első kép herceg Esterházyné szül. Andrássy Irma grófnőt ábrázolja. A pompás színű arckép, melynek hatását az ízléses peluche-draperia is tetemesen emeli, már­is nagy vonzerőt gyakorol a sétáló közön­ségre. Sokan nézik. Minden arckép tíz napig vagy kért hétig marad a szekrényben, midőn aztán másik­kal cserélik ki. A sétálóknak ez az új jellegű kiállí­tás érdekes látnivalót szerez az egész saison alatt. * Személyi hírek. Szalvátor Ferenc főherceg Gödöllőről, hol látogatóban volt, vasárnap este visszatért Bécsbe. Mária Valéria főhercegnő ma utazik el Gödöllőről. — Gr. K h u e n-H­éderváry Károly horvát bán rövid időzésre fővárosunkba érkezett. —Derra István, a magyar ált. bizto­sító társaság főtisztviselője, negyedszázados szolgá­lata jubileuma alkalmából szívélyes ovációban része­sült tiszttársaitól, kik testületileg üdvözölték és érté­kes ajándékkal lepték meg. — Dr. Ónodi Adolf, az országos közegésségi egyesület jövő csütörtöki ülésén felolvasást tart »a beszédről és annak higiéné­jéről.« * Csik­ vármegye küldöttsége Mikó Bálint főispán vezetése és Győrffy Gyula orsz. képviselő részvétele mellett tisztelgett Tisza Kálmán miniszterelnöknél és gr. Teleki Géza belügymi­niszternél, kérve, hogy a megye területén külön pénzügyigazgatóság létesítessék. A megye óhaját Mikó főispán tolmácsolta, s mind a miniszterelnök, mind a belügyminiszter megígérték, hogy minden lehetőt meg fognak tenni Csik­ vármegye derék közön­sége érdekében. A küldöttség ma Wekerle Sán­dor pénzügyminiszternél fog tisztelegni. * Temetés. Suhaj Imre kúriai biró teme­tése impozáns részvét mellett ment tegnap délután véghez az elhunytnak várkert-rakpart 10. sz. a. laká­sáról. A ravatalra, melyet a rokonok és ismerősök nagyszáma vett körül, a gyászoló családon kívül a kúria bírái is díszes koszorút helyeztek. A gyász­­szertartásra megjelent a katonai tisztikar számos tagja is, a Suhaj Ervin százados vezetése alatt álló önkéntesi osztálylyal. Ott voltak továbbá Szilágyi Dezső igazságügyminiszter, Teleszky István és Czorda Bódog államtitkárok, Szabó Miklós kúriai el­nök, Daruváry Alajos kúriai másodelnök, Vajkay Károly kir. táblai elnök, Sárkány József másodelnök, Babos Kálmán, Manojlovics Emil, Vértessy Sándor Tóth Lőrinc, Csemegi Károly és Osztrovszky József kúriai tanácselnökök, Andrásovics Béla, Ferenc, Sánta, Papanek, Steer, Balogh kúriai bírák, a máso­dik büntető tanács tagjai, kikkel a boldogult Szent­­györgyi Imre elnöklete alatt egy tanácsban műkö­dött, Dózsa Szeiffert, Losonczy, Herczeg, Kelemen, Nádasdy,Öffner, Mattyasovszky, Veszprémy,Popovics, Laszner, Tutchner, Elek, Hejdu, Frenreisz, Tom­­csányi, Horváth, Janicsek, Décsy, Lassel stb. kúriai bírák, Wlasits Gyula és Pauler Gyula akadémiai ta­gok, Győ­rffy Gyula orsz. képviselő, számos táblai és törvényszéki biró, a kir. kúriának segédszemélyzete s a barátok és tisztelők nagyszáma. A beszentelés szertartása után az elhunytat a vízivárosi katonai te­metőben helyezték örök nyugalomra. * Nagy terv. Baross Gábor kereskedelmi mi­niszter egy újabb nagy tervéről ad hírt a »B. H.« tegnapi száma. E szerint arról volna szó, hogy az osztrák-magyar államvasúttársaság magyarországi vonalai államosíttassanak, a­mi 1497 kilométernyi vasút megszerzését jelentené. Ez természetesen nem könnyen és gyorsan valósítható terv. A törvény értel­mében a magyar kormánynak joga van a társulat vonalait 1895-től fogva bármikor megváltani s a meg­váltás kulcsa is meg van állapítva, de a megvalósitás nemcsak roppant összeget, hanem nagy és komplikált számításokat és sokféle intézkedéseket kíván. A mi­nisztériumban az említett forrás szerint, már foglal­koznak az előkészületekkel, bár az akció csak évek múlva történhetik. * Társasköri mulatság. A fővárosi iparos­körben vasárnap igen jól sikerült családi estélyt ren­deztek, műkedvelői előadással és táncvigalommal. A csinos színpadon egészen új díszletek voltak s a sze­replők közt több új műkedvelő lépett a lámpák elé. »A cremonai hegedűs« és »A frenolog« című kis vígjátékokat adták elő, Forray József gondos és ügyes rendezése mellett s a női szerepekben Fodor Szeréna úrnő s Kovács Kornélia, Faludy Kornélia, Weber Ferike és Berényi Irma kisasszonyok arattak tapsot. Az előadást kedélyes táncmulatság követte. * A lottó-igazgatóságnál történt sikkasztás ügyéről az is hírlett, hogy Máriássy Sándor lottó- 2463

Next