Fővárosi Lapok 1889. december (330-359. szám)

1889-12-04 / 333. szám

, el is ismerte, hogy nem jól tudta a dolgot, de azért most újra előáll vele, hogy gyanúsítson, rágalmazzon. A vizi biztosságot sem kérte; őt kérték, hogy segítsen egy vidéken. Ellenfele, Németh Albert ismerte el a Házban, hogy e minőségében emberfölötti szolgálatot tett, s most ime, gyanúsítja érte egy képviselő. Sok­szor sürgette a szóló, hogy mentsék föl a biztosság­tól, és most Orbán előáll, s azzal rágalmazza, hogy konc kellett neki. (»Gyalázat!« jobbról, nyugtalanság a szélen.) Hát tisztesség ez? Azt akarja a képviselő úr, hogy minden tisztességes ember kivetkőzzék be­­csületéből s olyan legyen, mint önök. (Nagy felzúdu­lás a szélen: »­Vonja vissza !« »Nevezze meg, kikre ér­tette.« Az elnök Csönget.) A hosszú zaj után a szóló bocsánatot kér. Senki mást nem akart bántani, nem is szokása. Egyedül ahhoz a képviselőhöz beszél, a­ki őt az ország színe előtt meggyalázni kívánta. Vele szemben joga van a gyanúsítást visszautasítni. (He­lyeslés jobbról.) Az a képviselő őt nem félemlíti meg semmivel, de nem is oszlatja el a megvetést, melyet iránta érez. (Helyeslés jobbról, nagy zaj a szélen.) Az elnök megjegyzi, hogy természetes, ha ily gyanúsítás felháborodást kelt a megsértettben. A képviselő úr másodszor hozta elő azt, a­mit egyszer már maga is tévesnek nyilvánított. Tartózkodni kel­lene az ilyentől! (Élénk helyeslés jobbról.) Orbán Balázs mentekezett, hogy ő nem érti e fölháborodást, ő nem vádolta Horváth Gyulát sem­mivel. (Gúnyos nevetés a jobboldalon.) Azt, hogy szer­ződéses viszonyban állt a kormánnyal, elismerte Hor­váth Gyula maga is, hozzá­téve, hogy egy krajcár haszna sem volt belőle. De a kaszinóban másként gon­dolkoznak : ott azt beszélik, hogy bizonyos kártya­adósságot jóutalványokkal fizettek ki. (Jobbról: »Is­mét gyanúsít!«) Az elnök ismét közbeszól, hogy be nem bizo­nyítható dolgok emlegetése kétszeres sértés. (»Igaz!,« jobbról.) Ilyet az elnök nem nézhet el. Figyelmeztet­nie kell tehát a képviselő urat, hogy tartózkodjék ilyenekkel háboritni a tanácskozás nyugodt folyamát. (Élénk helyeslés jobbról.) A­mig Demkó Pál a miniszterelnököt védte a támadások ellen s annak politikáját jónak, a hazára üdvösnek mondá: a folyosó az előbbi scéna hatásától zsongott. Mindjárt beszélték, hogy annak, a­mi benn történt, künn folytatása lesz, mert az ország színe előtt vágta egy megsértett ember a támadó fejéhez e zsebre nem rakható szókat: »gyávaság«, »becsületé­ből kivetkőzött«, »megvetés.« Herman Ottó azzal kezdte, hogy a­ki útjában áll a parlament nyugalmának, azt el kell távolítani. Oszlopos emberek, mint Fálk Miksa, Széll Kálmán (kinek pénzügyekben mégis csak szólnia kellene) hallgatnak, nem védik a kormányelnököt, de beszél mellette Horváth Gyula, ki a véderő­ vitában ellenzé­ket csinált a kormányelnöknek, nem illetékes tehát arra, hogy most meg­védje. Hipokrízis uralkodik ez idő szerint. Mint egykor a kormányelnök, Szilágyi Dezső is, elvei teljes fentartásával ült a miniszteri székbe. (Szilágyi: »Nem az ellenzék padjáról került oda.«) Múltját kell ott megcáfolnia. (Szilágyi: »Nem!«) Hogyan hirdethet szolidaritást azzal a mi­niszterelnökkel, kivel szemben oly sokáig erélyes ellenzék volt. Az ecetes hordót megtölthetik tokaji­val, az is meg fog ecetesedni. (Tetszés a szélen.) A kormányelnök kormányzata alatt mindent száműznek, a­mi ellenzéki. Nem a képességet keresik, hanem a a szolgalelkűséget. (»Úgy van!« szélről). Működési tért az igazságügyminiszter is csak kormánypártiság árán érhetett el. Megyékben, társadalomban, még tudományos téren is kizárják azt, a­ki ellenzéki. Ha a nép felzúdul, csőcseléknek tekintik. A tél végén a főváros tüntető népére már lövetni is készültek s az elnök tud e tanácskozásról. De a szóló reméli, hogy a hipokrízis el fog söpörtetni. (Éljenzés a szélen.) Az elnök igen komoly képpel megjegyzi, hogy ő csakugyan tud tanácskozásról, melyen tárgyalták, hogy a tüntetőkre lövetni kellene, de a vizi pus­kával. Erre rengeteg hahota támadt. Herman Ottó szólt valamit, hogy ő nem a Ház elnökét értette, de hangját bajos volt hallani a nevetés zajában. Lett azonban egyszerre nagy csend, midőn Szilágyi Dezső felállt. Elbizakodottságnak nevezte Herman Ottó vádját ,a hipokrízist, nem hívén el a szó­lónak, hogy politikai csorbitlansága fentartásával lé­pett a kormányba. Nagyobb hipokritaságot tanúsít Herman, midőn azt hirdeti, hogy tárgyias alapon akarja a parlament rendes működését megállapítni. (»Igaz !« — jobbról.) Ez színlelés. A szóló a több­séggel együtt megkínálja a képviselő urat rendes mű­ködéssel. Itt áll a kormány, mely elmondj­a feladatait, kijelöli a reformokat s az azokra vezető eszközöket s meg­mondja azt is, hogy az ország politikáját csak szabadelvű szellemben lehet vezetni. (Élénk helyeslés jobbról.) Bírálják, vagy támadják ezt, vagy ha a kor­mány megszegi adott szavát, akkor szóljanak hipok­­rízisről. De előre ne hirdesse ezt az előtte szóló, mint valami csalhatatlan, ki a vesékbe lát s ez alapon mindjárt ítél is. (Zajos helyeslés jobbról.) Ha ezt tár­­gyiasságnak hirdeti valaki, az a hipokrízis. (Élénk helyeslés jobbról.) Alaptalan az a vádja is, hogy a kormány mindenből kizárja az ellenzékieket. De átalánosságban mondja, tényeket nem említ. A szóló, mint minisztertársai is, a rá ruházott kormányzási hatalmat eddig is pártatlanul gya­korolta s úgy fogja ezentúl is. (Helyeslés.) A budget megmondja, hogy jövő évben a kormány mint akarja az ország nagy feladatait a meg­oldás elé vinni. Ám bírálják ezt, merüljenek bele a vi­ták szilaj forgó szelébe, de az nem normális tárgyalás, ha jövendölések alapján hipokrizist emlegetnek. A szóló nyilvánossá tette, hogy mily alapon lett minisz­terré s azóta is meggyőződött, hogy elveinek fentar­tásával szolidaritásban maradhat a kormánynyal. (Helyeslés jobbról.) Meggyőződésének lényege, me­lyet mindig fentart, nem idegen, nem összeférhetvén a többség pártjában. (Élénk helyeslés jobbról.) Ám ellenőrizte őt az ellenzék, attól nem tart. Pártonkí­­vüli állásból lépett a kormányba, hátsó gondolat nélkül. Nem a trójai ló szerepére vállalkozott, mint azt egy ízléstelen közbeszólás mondá. (Balról: »Csa­tár mondta !«)A szóló nem vette komolyan,talán maga a közbekiáltó sem. Ilyesmit a szólóról senki nem te­het föl. (»Igaz!«) Szilágyi ismételve megkínálta Her­man Ottót a normális működéssel, a kormányt pedig a közösen meghatárzott rendszabályokért és politi­káért teljesen szolidáris felelősség alatt állónak nyil­vánította. (Éljenzés jobbról.) Herman Ottó kijelente, hogy joga van némileg a jövőről beszélni, mert ő három évvel ezelőtt meg­mondta, hogy Szilágyi lesz az a Brutus, ki a centra­lizáció terét a Tisza fájó szívébe döfi. Hipokrízist is van joga emlegetni, mert abban is hipokrízis van, hogy őket a vita terén mindenkép a paragrafusok bírá­lására akarják csalogatni. Egyenes útnak pedig nem tarthatja azt, hogy a­ki a 14-dik szakasz ellen beszélt és szavazott, csakhamar belépett a kormányba. Szilágyi Dezső a jobboldal derültsége mellett nyugtatta meg Hermant, hogy nem akarja a para­grafusok terére csalogatni. A budgetnél nemcsak szá­mokról kell beszélni, hanem a közélet összes állapo­tairól lehet, de a hipokrízis átalános fejtegetésével a dolog még­sem intézhető el. A 14-dik szakasznál a szóló a kormányelnök ellen beszélt és szavazott s ezt tartá egyenes útnak. De csak a javaslatát ellenzé s nem a személyét támadta. Akkor járna görbe után, ha e kérdés újra előkerülvén, akkor már másként be­szélne és szavazna. (»Úgy van !«, jobbról.) Csakhogy reméli, ilyen nem fog előfordulni. (Horánszky: »Elő­fordul!«) Szóló a képviselővel nem folytat versenyt a jövendölésekben. De ha a nemzeti politika alapjaira, főirányaira nézve megtudott egyezni a kormányelnök­kel, fonák tévedésnek tartaná nem lépni be a kor­mányba azért, mert nem egyszer, de többször is a kormányelnök ellen beszélt és szavazott. (Élénk he­lyeslés jobbról.) Csatár felszólalt, hogy maga is megbánta mind­járt a »trójai lovat«, de már kiszaladt a száján. Dániel Ernő, mint előadó kérte, hogy a Vállyi Árpád és Pázmándy Dénes határzati javaslatait ne fogadják el. Tisza Kálmán felállt s tíznek kivételével a füg­getlenpártiak kimentek. Nem volt tehát közbeszólás. A felszólalás különben rövid volt. Többi közt Páz­­mándynak megjegyzé, hogy ha vissza akarja vele fizettetni a tizenöt évi személyi járulékot, legalább vonja le belőle a kincstárnak fizetett adót, meg a­mit az állam részére megkímélt azzal, hogy két tárcát vitt. (Derültség.) A tételt a Ház megszavazta s a két határzati javaslatot mellőzte. A »rendelkezési alap«-nál Kováts Albert beszélt ellene, a bizalmatlanság álláspontjából, s Tisza K. röviden felelt rá. A tétel megszavazásával a kormány­elnöki tárca budgetjének tárgyalása véget ért. Ma a király melletti, a horvát és a belügyi mi­niszterekére kerül a sor. Fővárosi h­írek. * Üdvözlés. A vörös­kereszt-egylet józsefvá­rosi választmánya üdvözlő iratot küldött Ivánka Imre orsz. képviselőnek s a vörös­kereszt-egylet központi főgondnokának abból az alkalomból, hogy őt a király valóságos belső titkos tanácsosi méltóság­gal tüntette ki. Az üdvözlő iratot Bachát Dániel ev.­­esperes s választmányi titkár szerkesztette. Ivánka Imre tegnap meleghangú választ küldött az iratra. A józsefvárosi választmány élén tudvalevőleg Szilá­gyi Dezső igazságügyi miniszter áll mint elnök és dr. Gonda Ignácné asszony mint elnöknő. * A »Klotild«-szeretetház az idén is állít karácsonyfát, még­pedig az ünnep első napján, így határozta a dr. Országh Sándor elnöklete alatt tegnap tartott választmányi ülés. A pénztárnok jelentette ez alkalommal, hogy újabban körülbelül 5000 forint folyt be adományokban. A szeretetházi növendékek egésségi állapota az elmúlt félévben ked­vező volt. * Requiem. A szerviták templomában dec. 6-án, pénteken délelőtt 10 órakor néhai Kasselik Ferenc fővárosi polgár lelki üdvéért gyászistentiszte­let lesz. Ez alkalommal az egyházi zenekar Mozart nagy requiemét adja elő. A gyászmisén Romeiser Ferenc belvárosi prépost-plébános pontifikái. * A beteg művész, Ligeti Antal festőmű­vész s a nemzeti múzeum képtárőre felől tegnap­ az a hír volt olvasható, hogy súlyosan megbetegedett. Érde­mes művészünk azonban mint örömmel értesülünk,nem ágyban fekvő beteg s baja nem is olyan természetű, hogy komoly aggodalomra adhatna okot. Ligeti há­rom hónap óta betegeskedik. Heves gyomorbántal­­mak kínozzák s ehhez, pár héttel ezelőtt lélegzési ne­hézségek is járultak. Állapotában most már javulás állt be s orvosainak véleménye szerint, rövid időn is­mét folytathatni fogja rendes foglalkozását. * Jótékonyság. Fölsch Antal győri festő javára újabban Nagy-Kőrösről Varga Hona urhölgytől kap­tunk 6 frt 30 krt, mint szűkebb körben eszközölt gyűjtés eredményét. Rendeltetési helyére juttatjuk. * A miniszter köszönete. A közoktatásügyi miniszter köszönetet nyilvánított Máté Ilona besz­tercei állami elemi népiskolai tanítónőnek, ki ez iskola tanulói javára »Báró Bánffy Dezső« nevére 1000 ftos alapítványt tett. Köszönetet mondott továbbá a miniszter több fővárosi és vidéki gyári cégnek, a tech­nológiai iparmúzeum gyarapításáért. E cégek: Kos­­suth János, a Ganz-féle vasgyár, a hermaneci papír­gyár, Goldberger S. és fiai, Strobenz testvérek és a nagysurányi cukorgyár. * Személyi h­írek. A király ő felsége, elutazása előtt, hosszabb kihallgatáson fogadta Tisza Kálmán kormányelnököt; külön fogadta ő felsége Ivánka Imre orsz. képviselőt is, ki ez alkalommal mint belső titkos tanácsos esküdött fel. — Szász Domokos püspök Kolozsvárról fővá­rosunkba érkezett. — Nyirák Ede szegedi jószág­igazgatósági számtanácsos pénzügyminiszteri számta­­nácsossá neveztetett ki. — Lintner Imre, a magyar északkeleti vasút vezérfelügyelője, a vezérigazgató helyettesítésével, dr. Benedikt Márk titkár pedig a jogi ügyek ellátásával bízatott meg. — Vámbéri Ármin jövő szombaton a magánhivatalnokok köré­ben felolvasást tart a Korvinákról. * Lovagias ügy. Az éles összekoccanásnak, mely a képviselőház tegnapi ülésén Horváth Gyula szabadelvű párti és Orbán Balázs füg­getlenségi párti képviselők közt történt, ülés után lovagias elégtételadás lett a következménye. A felek a cinkotai határban találkoztak. Horváth Gyula se­gédei Fáy László és Beniczky Ferenc voltak, Orbán Balázsé pedig Ugrón Gábor és Polonyi Géza. Egy­szeri golyóváltás volt megállapítva, húsz lépés távol­ság, öt-öt lépés avance. Horváth Gyula, megtevőn az avancet, lőtt és golyója Orbán Balázs közvetlen köze­lében csapódott a hóba. Azután Orbán lőtt, de ő sem talált. A segédek ezzel elintézettnek nyilváníták az ügyet. A felek nem békültek ki.­­ A hófúvások tegnap még inkább akadályoz­ták sokfelé a vasúti közlekedést. A vonatok minden irányból nagy késéssel érkeztek a fővárosba­, de ide legalább nagyrészt mégis megérkeztek, ha késve is. A vidék egyes pontjai közt azonban teljesen megakadt a közlekedés, így Szombathely és Bécsúj­hely, Nagy-Igmánd és Újszőny, Szombathely és Rohonc közt. A budapest-kanizsai vonalon hóeke segélyével közlekedtek a vonatok, úgyszintén a kis­­cell-székesfehérvári vonalon. A keleti express-vonat Bécsből tegnap el sem indult, az osztrák-magyar államvasút futár­vonata pedig dél helyett estig sem jött meg. Stomfáról távírják, hogy ott a már három napja tartó hóförgeteg miatt minden irányban meg­szűnt az összeköttetés. Budapesten este szintén erős, hóförgeteg támadt, míg Bécsnek már reggeltől kezdve gonosz napja volt: akkora hóförgeteg dühöngött, hogy jóformán minden utcai forgalom megszűnt, a közúti vaspálya nem közlekedhetett, bérkocsi is alig merészkedett az utcára, a környék egy részétől pedig a város egészen el volt zárva. Egyes vasútvo­nalakra nagyszámú katonaságot is rendeltek ki az akadály elhárítására. * Táncvigalom jótékony célra. A ferencvárosi jótékony nőegyesület e hó 14-dikén a redoute kis­termében, szegény gyermekek felruházására tánc­vigalmat rendez. A vigalmi bizottság élén állanak: Schnierer Aladárné, Vidacs Istvánná, Gregersen, Guilbrandtné, Csiky Kálmánná, Rock Istvánná, Haf­ner Józsefné, Prückler Klára és Győrffy Károlyné asszonyok. A mulatság védnökéül sikerült Tolnay Lajosné úrnőt megnyerniük. A meghívókat és jegye­ket a ferencvárosi körben (Bakáts-tér 14. sz.) adják ki. * Tanulmányút: Hettyey Gyula kir. táblai biró, ki negyedévvel ezelőtt a konzulátusi ügy­vitel és törvénykezés tanulmányozása céljából hosz­­szabb külföldi útra indult, visszaérkezett a fővárosba. Beutazta Francia és Spanyolországot, Portugáliát, Afrika földközi tenger­mellékét, sőt egy benszülött karavánnal bejárta a Szahara sivatagját is. Útja alatt mindenütt felkereste a konzulátusokat, melyeknek berendezése felől számos tapasztalatot gyűjtött. A 2471

Next