Fővárosi Lapok, 1891. február (28. évfolyam, 32-58. szám)

1891-02-26 / 56. szám

belső titkos tanácsosi méltóságot kapott s a király ő felsége kinevezte a főrendiház tagjává is. Mély gyászba borult özvegye, szül. Somogyi Gizella, gyer­mekei siratják s a főrendiház, nemzeti kaszinó épüle­tein gyászlobogó hirdeti az érdemes férfiú elhunytát. Béke hamvaira. * A »Klotild­« szeretetház egylete tegnap délután O­r­s­z­á­g­h Sándor elnöklete alatt ülést tartott. Felolvasták özv. gróf Andrássy G­y­u­­láné elnöknő levelét, melyben állásáról lemond. A pótolhatatlan vesztesség, mely férjének halálával érte, oly mélyen megrendítette a grófnét, hogy, mint le­vele mondja, a társadalom által reá szabott e köte­­lességnek meg nem felelhet és inkább a magányba vonzza lelke hangulata. A választmány e lemondást a legnagyobb sajnálattal vette. Rostaházy Kálmán alelnök az alapszabályok módosítása tárgyában tett jelentést. Végül Faik Zsigmond lovag pénztárnok elő­terjesztő a múlt évi zárszámadást 12,851 frt 47 kr kiadással. Az egyesület vagyona 102,574 frt. * Ebéd a magyar főudvarmesternél. Tegnap este gróf Szapáry Gézánál nagy ebéd volt, melyen résztvettek gróf Szapáry Gyula miniszterelnök és neje, Hohenlohe herceg első főudvarmester, gróf Károlyi Sándor, gróf Fesztetics Tasziló, gróf Cseko­­nics Endre és neje, gróf Károlyi István és neje, gróf Esterházy Mór és neje, gróf Andrássy Gézáné, gróf Széchenyi Imre és neje, gróf Almássy Dénes nejével. * A falfestményes esküdtszéki terem a tör­vénykezési épületben teljesen kész, már belső díszí­tése is be van fejezve az utolsó freskó felaggatásával. Tegnap a termet bemutatták a meghívott vendégek­nek. Első volt, ki megtekintette Szilágyi Dezső igaz­ságügyminiszter, kíséretében voltak : Czorda Bódog, Teleszky István és Berzeviczy Albert államtitkárok, Rohrer László min. tanácsos, Liszkay Jenő osztály­­tanácsos. A palotában Bogisich Lajos törvényszéki elnök, Székács Ferenc alelnök, Havass Imre kir. ügyész, Haussmann Alajos műépítész és Feszty Árpád festőművész, az esküdtszéki terem freskóinak készítője. A miniszter elismerését nyilvánító Feszty­­nek a gyönyörű freskókért, melyek a magyar büntető igazságszolgáltatás történetének hat kimagasló cse­lekményét ábrázolják. A napokban leírtuk mind a hatot, melyek közül a »Tüzes vaspróba«, a »Könyves Kálmán« és a »Perdöntő bajvívás« a terem balol­dali falát ékítik. A jobboldali képek címei: »Mátyás az igazságos« (a jobbágyok hódolata a szabad köl­tözködés megengedéséért), »Tripartitum« és az »Első büntető kódex« (Deák Ferenc barátai: Pulszky, Eötvös, Klauzál,Bezerédj és Szalay László elé terjeszti az első magyar büntető-törvénykönyv tervét.) A hat freskó, melyen Feszty egy esztendeig dolgozott, sok­ban emeli a különben is impozáns esküdtszéki terem szépségét. Szilágyi Dezső miniszter óhajtandónak mondta egy hetedik freskó készítését is a terem hátsó falára. Ez a freskó a mai modern igazságszolgálta­tás hű képét ábrázolná. A délelőtt folyamán számo­san tekintették még meg a művészi kivitelű festmé­nyeket , többi között Szalay Imre min. tanácsos, Pulszky Ferenc, Jókai Mór, Roskovics Ignác, Stróbl Alajos, Hampel József stb. Pulszky Ferenc Bogisich L. törvényszéki elnök előtt annak szükségét hangoz­tatta, hogy a bíróság tagjai bírói egyenruhában (jógá­ban) ítéljenek, mire az elnök azzal válaszolt, hogy ez irányban már fölterjesztést intéztek a miniszterhez. A képekre nézve az a megjegyzése volt, hogy igen korhűek. Említettük, hogy azon a csoportképen, mely Werbőczyt ábrázolja, a­mint a »Hármas könyvet« a hatvani országgyűlésen előterjeszti, Jókai Mór van odafestve egyik honatyának. Sasszemmel nézi Wer­­bőczyt, kinek törvénykönyvét, tudvalevőleg az olygar­­chák akadályozták meg abban, hogy törvényerőre emelkedjék. Valaki megjegyezte: »íme Jókai milyen dühös ellenzéki volt akkor!« Mire a koszorús regény­író azzal vágott vissza: »P pedig akkor is csak mame­­luk lettem volna, mint most.« * Böjti mulatságok. A mai estén a szün­idei gyermektelep-egylet hangversenye és bálja van soron. A vigalom iránt nagy érdeklődés nyilvánul. A hangverseny, tekintettel az udvari foga­dásra, csak 1/29-kor kezdődik.­­ A józsefvárosi 2. sz. tankerület szegény tanulókat segélyző egyesü­lete március 7-én tartja a redoute összes termeiben szokásos évi hangversenyét és bálját. A leghosszabb nevű egylet mulatságai a böjt elegáns vigalmai szok­tak lenni s a bálozó közönség utolsó találkozói. A 115 tagú rendező-bizottság, valamint a buzgó választ­mány mindent elkövetnek a mulatság érdekében. A tánchoz a Károly román király nevét viselő 6 sz. gyalogezred zenekara és Balázs Kálmán cigányban­dája fognak játszani. Ez alkalommal két új tánc­szer­zeményt is bemutatnak: ifj. Falk Zsigmond »Renais­sance« című keringőjét és Zeiller Kálmán »Jolán« csárdását, mindkét mű a bál napján nyomtatásban is meg fog jelenni. * A zenecsarnok építése ügyében összehívott enquete március elsején délelőtt 11 órakor tartja első értekezletét az orsz. zeneakadémia Andrássy­­úti helyiségében. A miniszter az enquete tagjaihoz intézett fölhívásában megemlíti, hogy a magyar zene­oktatás és színész­képzés már jóval magasabb szín­vonalon állana s a zene­művészeti élet sokkal kieme­­lendőbb volna a hazai társadalom kulturális csoport­jaiban, ha a rendszeres szakoktatás alapföltételei fö­lött kellőkép lehetett volna rendelkezni. A közel­múltban elvitathatatlanul sok történt a helyzet ör­vendetes javítására, a leglényegesebb feltételek kö­zül azonban egy még ma is hiányzik: a célnak meg­felelő oktatási helyiségek kérdése még ma sincs el­döntve. Igaz ugyan, hogy a zene és színművészeti oktatás egységes igazgatás alá vannak már rendelve, de helyiségeiket egymástól városrészek különítik el. E helyiségek szűkek és más tekintetben is célszerűt­lenek s számra nézve elégtelenek. Ezen a bajon csak úgy lehet segíteni, ha oly közös intézeti helyiségeket szereznek, melyek egyúttal a célnak megfelelő hang­­versenyteremmel és gyakorló színpaddal is elláthatók. Ez a miniszter legélénkebb óhajtásai közé tartozik. Az ügy jelentőségét nagyban emeli — mint a mi­niszter mondja — az a körülmény, hogy a színész­­iskola hazánkban az egyetlen bölcsője a magyar szin­­művészetnek s zeneakadémiánk is egyetlen intézet, mely tanításra is képesítő zene-oktatással foglalkozik s igy ez intézetek fejlesztése valósággal hazafiui kö­telesség. * Személyi h­irek. A király ő felsége a fővárosi szegény-gyermekkertegyletnek, tegnapelő­tti estélye alkalmából, száz frtot, a zsittnai tűzkárosul­­taknak pedig ötszöz frtot ajándékozott. — Gróf Csáky Albin közoktatásügyi miniszter ma, gyön­­gélkedése miatt, nem fogad. —Gróf Paar Ede altábornagy, a király főhadsegéde, ki Mihalovics József bibornok temetésén Zágrábban volt, onnan visszaérkezett fővárosunkba. — Baross Gábor kereskedelmi miniszterhez újabban Zemplén megye közgyűlése intézett köszönő és üdvözlő feliratot, a kereskedelmi és vasúti ügyek üdvös fejleszté­séért. — Aradszky Buthym szabadkai tör­vényszéki nyugalmazott bírónak a király ő felsége legfelső elismerését fejeztette ki, sok évi buzgó szol­gálataiért.­­ Az orsz. magyar iskola­egyesület felügyelő bizottsága tegnap délután Gerlóczy Károly alpolgármester elnöklete alatt ülést tartott, melyen az egyesület jövő fejlődésének biztos alapjait fektette le. Az elnök napirenden kívül azt az örvendetes hírt közlé, hogy az egylet a pénzügyminisztérium részé­ről a legbiztosabb kilátást nyerte egy tárgysors­játék engedélyezése iránt. A sorsjáték 50,000 darab 50 kros sorsjegyből állhat. A felügyelő bizottság örvendetes tudomásul vette a jelentést s a teendőkkel az elnökséget bízta meg. Az elnök tett jelentést a Bánó-féle javaslat tárgyalására kiküldött bizottság nevében is. Ez a bizottság azt indítványozza, hogy Bánó József tervezete az orsz. magyar iskola­egyesületnek mint ilyennek keretében is véghez vihető, de az alapszabályoknak olyan mó­dosítása mellett, mely egyrészt az anyagi eszközök szaporodását teszi lehetővé, másrészt az intenzívebb, nagyobb akcióra teszi képessé. A módosítások között van a többek közt az, hogy 1000 frtos és 500 frtos örökös tagjai lesznek az egyesületnek; az alapító­­tagsági díjat 100 forintban, a rendes tagsági díjat évi 5 forintban, a pártoló tagságit 2 forintban ál­lapítják meg. A felügyelő bizottságnak 20 nő tagja és egy női elnöke is lesz. A módosított alapszabályokat a közgyűlés csekély változtatá­sokkal elfogadta. Ezután az országos közmű­velődési egyesületek szövetkezési ter­vezetét terjesztették elő, mely a Bánó-féle terve­zet másik nagy eszméjét, a vidéki egyesületek egy központi orgánumban való tömörítését célozza. Ezt a tervezetet egyhangúlag fogadta el a bizottság s meg­küldi az összes hazai egyesületeknek, hogy esetleges módosításaikat megtehessék rajta. A­ terv szerint a központi bizottság a vidéki egyesületek elnökeiből, alelnökeiből, két-két tagjából s azonkívül még min­den 500 tag után egy tagból áll, egy egyesület azon­ban 7-nél több tagot nem küldhet. Ez a központi bizottság időnkint összeül Budapesten vagy valamely vidéki székhelyen s a fönforgó közös érdekű ügyeket megbeszéli. Mind az alapszabályok módosítását, mind a szövetkezeti tervet a március hó közepére összehívandó rendkívüli közgyűlés elé terjesztik, s ha ott jóváhagyják, az alapszabályokat a minisztérium­hoz terjesztik föl, a központosítási tervet pedig rög­tön elküldik a vidéki egyesületekhez. * Az egyetem tanulmányi és fegyelmi rendjének reformjáról egyik laptársunk tegnap azt jelente, hogy az egyetemi tanács már elkészítette válaszát a közokta­tásügyi miniszter kérdéseire. Még­pedig az egyetemi tanács nem hogy meg akarná rövidíteni a szünidőt, hanem még több szünetet kíván, a kötelező colle­­guálást sem tartja jónak, a beírások ellenőrzésére pedig azt ajánlja, hogy az egyetemi hallgató arcképe mellékelve legyen az indexhez. Mindezzel szemben egy kőnyomatos lap hivatalos forrásból azt írja, hogy ez mind csak kombináció, mert még az egyes fakul­tások sem állapodtak meg, abba pedig, míg az egye­temi tanács megállapítja javaslatait, hónapok is bele fognak telni. * Dunába hordott ezresek. A hó eltakarítása a fővárosnak e télen már eddig nem kevesebb mint 135.000 írtjába került. Pedig csak a bel- és lipótvá­rosi utcákon és nagyobb forgalmú útvonalakon lát­szik meg a nyoma, különben a főváros nagy részében még mindig ott hever az év elején lehullott nagy hótömeg. A negyedév óta makacsul tartó fagyot alig­­alig szakította meg pár napi olvadás, az időjárás keveset segített eddig a hó eltakarításában. Vidék­ről is ezt jelentik, mindenfelé megvan még a tömér­dek hó, a folyókon pedig a jég inkább még vastago­dott az utóbbi hetekben. A dunagőzhajózási társaság utasította is kikötő parancsnokait és ügynökeit, hogy az egyszer majd csak bekövetkező olvadás idejére minden lehető óvóintézkedést tegyenek meg,­­mert rendkívüli elemi eseményekre kell készen lenni.« * Állat-íkiállítás és állatvásár. Az orsz. gaz­dasági egylet által, a földmivelésügyi miniszter támo­gatása mellett rendezendő állatkiállítás iránt élénk érdeklődés nyilvánul a gazdák körében. Előrelátha­tólag sok külföldi vevő fog azokon megjelenni s jó árakat fizetni. A gazdasági egylet az újonnan alakult »magyar tattersall egylet«-tel közösen, május 3-ától 10 dikéig lókiállítást rendez. A kiállítás alatt lesz érdekes távverseny kettős és négyes fogatok közt is. Ápril 16-dikától 21-dikéig tart az állatvásár, a te­nyésztők csoportos kiállításával. A kiállítási épüle­tek a városliget legalkalmasabb helyén, közvetlenül az Andrássy-út végén lesznek, mi a látogatást szer­felett megkönnyíti. * Szerencsétlen experimentálás. Az állator­vosi akadémia gyógyszertári laboratóriumában Gross Emil állatorvos kísérletezett Jarács János szolga segítségével. Munka közben Jarács karbolsavat öntött egy kisebb üvegbe, mely explodált. A folyadék s a szétrobbant üveg szilánkjai az állatorvos és a szolga arcába vágódtak. A durranásra többen rohantak a gyógyszertári helyiségbe, hol a két sérült fájdalmas vonaglásban a földön hevert. Első segélyt az intézet tanárai nyújtottak a sérülteknek, kiket bérkocsin a Rókus-kórházba, Lumniczer tanár osztályára szállí­tottak. Az orvosok véleménye szerint Jarács hamar kiheveri baját, de Gross Emil valószínűleg elveszti szemevilágát. Hogy mi okozta a robbanást, ez akkor derül ki, ha megtudják, miféle anyag volt a kisebb üvegben, mely a karbollal való vegyülés következté­ben felrobbant. * A vérizzadó akrobata. A Szent­ János­­kórház megfigyelő osztályában most igen ritka beteg van: vérizzadó ember, kinek esete emlékeztet Lateau Lujzára, a stigmatizált leányra, kit annak idején hol isteni kegyelemtől megáldott csodaleánynak, hol vi­szont közönséges csalónak mondtak. A csodálatos beteg egy nyitramegyei születésű cirkuszi akrobata, ki legutóbb Barnum amerikai társulatának volt tagja. Tavaly márciusban a 12 méternyi magas tra­pézról a cirkusz porondjára zuhant és néhány nap múlva nagy beteg lett. Erős szédülései támadtak, he­tekig eszméletlenül feküdt, jobboldalán nagyfokú bé­nulás mutatkozott, úgy hogy kezét-lábát nem hasz­nálhatta és arcán is bühös nyomai látszottak. A be­teg akrobata visszajött hazájába és Budapesten föl­vétette magát a belgyógyászati klinikára. Itt beteg­ségében újabb meglepő tünet jelentkezett, tudniillik szédülési rohamai alkalmával fejének azon a helyén, a­hová esett, vagyis jobb halántéka fölött, vért izza­dott. Kétségbeesésében a szegény ember felakasz­totta magát, de még elég jókor levágták. Mivel kü­lönben is búskomorság jelei mutatkoztak rajta, be­vitték a János-kórház elmegyógyító intézetébe. Itt dr. Laufenauer Károly tanár konstatálta, hogy a beteg traumatikus (erőművi) hisztériában szenved. Rögtön kísérletet tettek rajta a hipnotizálással. A beteg hipnotikus álomba merült és mint hasonló be­tegekbe általán, neki is mindent lehetett sugallani. A hipnotizálás előtt rettenetesen fájt a feje, szédült, vért izzadott, kezét-lábát nem tudta mozgatni, nyelve is béna volt és fojtó köhögés kínozta. Laufenauer tanár ráparancsolt a hipnotizált betegre, hogy hagyja abba a vérizzadást, legyen egésséges, jókedvű, tagjait is használja, mint rendesen. Erre a beteget fölkeltet­ték álmából és az előbb búskomor ember mosolygó arccal kelt föl a kerevetről, hol az imént még nyo­morultan feküdt, teljesen szabadon használta kezét­­lábát, szédülése megszűnt, köhögése elmúlt — szinte újjá született. Laufenauer tanár többször ismételte rajta a hipnotizálást és mikor azt sugalta a betegnek, hogy ismét vért izzadjon, az meg is történt. Néhány héttel ezelőtt dr. Ludwik főorvos műtétet végzett a beteg fején és ma az akrobata, ki már visszakivánko­­zik régi mesterségéhez Amerikába, úgyszólván telje­sen gyógyultnak tekinthető. Laufenauer tanár talán bemutatja a gyógyultat az orvosegyesületben is. * A szélhámos »festőművész.« Festőnek adta ki magát egy Nemes-Neumann Arthur Ármin nevű fiatal ember. A festészethez édes-keveset ért ugyan, de azért vállalkozott arcképfestésre, előlege­ket vett fel, aztán nyomtalanul eltűnt. Legutóbb Neumann Ignác Károly­ körúti arcképfestőnél volt alkalmazva s gazdája bizalmával visszaélve űzte szé­delgéseit. Megkárosított egy orsz. képviselőt és nejét 405

Next