Fővárosi Lapok, 1892. december (29. évfolyam, 332-361. szám)

1892-12-02 / 333. szám

egyleti titkár irt kiváló szorgalommal és szakérte­lemmel s melynek címe:» Ötven év a magyar ipar történetéből.« Az »Előszó« markáns szavakkal jel­lemzi és méltatja azt a gazdag anyagot, melyet a mű felölel. Félszázaddal ezelőtt az iparfejlődés és ipar­­mozgalmak terén hazánkban nagy pusztaság, műve­letlen terület volt. Az indusztrializmus fogalmát a 40-es évek elején az iparegylet mozgalma ismertette meg Magyarországon. És a könyvben benne van min­den, a­mi azóta iparfejlődésünk terén történt. Az első rész az ébredés, a második a munka korszakát tárgyalja. Gellérinek tengernyi adat közül ki kellett választani a legérdekesebbet, át kellett kutatnia az egykorú sajtó sárguló köteteit s a­mit elveszett vagy a cenzúra által elkobzott aktákból nem tudhatott meg, pótolta a régi nagy idők még ma is élő alakjai­nak (így Kossuth Lajosnak) szóbeli információi út­ján. A jeles munka főbb fejezetei: az iparegylet ke­letkezése, iparegyleti kiállítások, iparoktatás, a véd­egylet, kereskedelmi társaság, gyáralapító részvény­­társaság, iparműtár, magyar tengerhajózási társaság, irodalmi működés, osztályok, fiókok, iparosgyűlések, ipari érdekek előmozdítása, személyi dolgok (gróf Batthyány, Kossuth, József nádor, gr. Széchenyi, Al­­mási Balogh Pál sat.), feloszlatás; a második kor­szakban: újjáalakulás, iparoktatás, gyűjtemények, múzeumok, kiállítások, vám-, bank- és adóügyek, iparfejlesztő- és védőtörvények, az ipartörvény, az ipari szervezet, ipar­pártolási és fejlesztési mozgal­mak, a munkáskérdés, személyi dolgok (b. Eötvös József, Fest Imre, Keleti Károly, Baross Gábor sat.) Hazánk politikai, kulturális és közgazdasági életeken nevezetes korszak az, melynek ipari mozgalmairól a könyv oly impozáns képet nyújt s mely korszak dicső­ségéből az orsz. iparegylet is kiveheti a maga nagy­szerű részét. A munka az egylet sajátja és Singer és Wolfner bizománya , ára 10 frt. * Beszélykötet: Tenus Tivadar hirlapirótól »Po­ros akták közt« címmel egy kötet rajz és novellette jelent meg, melyeknek tárgya mind a kis hivatalnoki életből van merítve. Ezt a világot régebben Balázs Sándor szerette kultiválni, de maradt elég megírni való még utána is. Tenus Tivadar, a­kinek jó szeme van a hivatali visszásságok, évődések és szomorú tör­ténetek meglátására, élénk tollal írja le tapasztala­tait a bureauból. Ott szerepelteti a nyugdíjba kül­dött irodafőnököt, kitől ezelőtt mindenki félt, most pedig még a kis diurnista is dicsekszik vele, hogy nem köszönt neki, ott a kinevezését hiába váró s egy ál­­hir által valójából egészen kiforgatott irodatisz­tet; ott a feleséget, ki bajba jutott férje helyett járja sorra a hivatalokat s a mogorva embert feledve, elfogadja a méltóságos ur udvarlását; ott a cseh beamberből magyarnak felejtett irodave­zetőt ; az elhalt kis leánya számára tollat s tintát gyűjtögető szegény tollrágót süt. Akár élcel, akár kor­hol, akár meghatottságát tolmácsolja, szerzőnk törté­neteit figyelemmel olvassuk. A kötet ara t­ért, hogy lepihenhetett volna ; még a fejét sem mozdít­hatta, melyre — épp az agy táján — hosszú, vékony csövön át, minden percben vagy minden félpercben csöppent egy egy csöpp hideg víz. És ez előbb meg­őrjítette, azután pedig megölte a szerencsétlent. Voltak társas börtönök is, közönséges igazok és politikai áldozatok számára is. Hosszú, nehéz láncra fűztek minden rabot. Most is lehet látni ily láncokat, melyek átny­ultak a felügyelők szomszédos cellájába, kik közül egy minden félórában megrángatta — hi­hetőleg nem a legszelídebben, —• az alvó rabok lán­cát, ily módon űzvén el azok álmát, megfosztva még az alvás jótékonyságától is. De ki győzné felsorolni eme börtönök borzal­mait, melyről a Spielberg egyik legfőbb porkolábja is emlékirataiban igy emlékezik meg : »Selten kam ein Maleficant lebend heraus; mit dem Ueberschreiten der Fhürschwelle musste er der Welt ein schauriges Lebewohl sagen.« Mikor kikerültünk e börtönvilág sötét, füstös­­labirintjeiből, igaz örömmel nyomtam markába szilé­ziai kápláromnak a borravalót, ki szalutálva köszönte meg azt. — Den Herrn Lováczy kenn’ i’ net! — biztosí­tott még egyszer s aztán eltávozott. Még sokáig érez­tem lámpája füstjét, mikor már kívül voltunk a váron, lent a sétány bokrai közt, hol a padokon bebugyogós német bakák incselkedtek jóképű hanák dadákkal. S még lentebb, az aljban, füstölgött a nagy iparváros száz meg száz gyárkéménye, s fent a magaslaton a spielbergi vár száz és száz ablaküvegén ismét tarkán csillogott, villogott a napsugár, mely bearanyozta a toronykeresztjét is. S ismét szép volt a vár, melynek vörös cserepekkel kirakott tetején folyvást turbékoltak a galambok. Mennyivel jobb, emberiesb világot él ma az emberiség, mint akkor, midőn az ember oly ke­gyetlen ellensége birt lenni annak, a­ki nem úgy gon­dolkozott, mint ő! Rágondoltam Kazincy Ferencre, nyelvünk reformátorára, a­ki egykor szintén itt szen­vedi, mert szerette és óhajtotta a szabadságot. Jó nekünk, a­kik később születtünk ! Mi Ifj. Móricz Pál. 2496 * A magyar történelmi társulat holnap, szombaton dél­után 4 órakor, az akadémia emeleti termében választmányi ülést tart. Tárgyai: Folyó ügyek, tag­ajánlások, pénztári ki­mutatás, az 1893. évi költségvetés tervezetének bemutatása, számvizsgáló-bizottság kiküldése, jelentések. Öt órakor hét felolvasás következik »Szent-Erzsébetfalva a Gellérthegy alján« dr. Csánki Dezsőtől és »Ugocsa vármegye levéltárá­ból« dr. Komáromi Andrástól. * A kolozsvári színház-jubileum »Emlékkönyve« sokkal díszesebb és terjedelmesebb lesz, mint előre tervezve volt. Még­pedig becses és érdekes irodalmi közleményeken kívül, tartalmazni fog négy-öt csoport­képet, köztük az élőképeket a »Zrínyi«-ből, a leleple­zés, a kolozsvári színház és színtársulat, az emlék­tábla képeit, továbbá 35 — 40 különböző arcképet. Most új előfizetést hirdetnek rá, december 16-diki ha­táridővel. Csak annyi példányt nyomatnak, a­hány előfizető jelentkezik. Az­­ frt 50 krnyi díj tehát mi­előbb Hory Bélához, a szerkesztő-bizottság pénztár­nokához küldendő. Az »Emlékkönyv« lehetőleg még december végén, de legkésőbb január első felében je­lenik meg. * Akadémiai füzetek. Az akadémia könyvkiadó­­hivatala egész csomó új füzetet küldött szét az osz­tály-értekezések, időszaki kiadványok, emlékbeszédek sorából. Az értekezések, melyeket az illető osztály­üléseken olvastak fel, a következők: »Tanulmányok az ujabbkori persa irodalom történetéből« irta dr. Kégl Sándor, ára 1 frt 50 kr. »Újabb adatok a kun Petrarca-kódexhez« gr. Kuun Gézától, ára 15 kr. A történetiek közül: »Bihar vármegye oláhjai és a val­­lás-unió Bunyitay Vincétől, ára 80 kr. »Szerémi György élete és emlékiratai« s »Műve eddigi kiadá­sának hiányai« dr. Szádeczky Lajostól, amaz 75, emez 45 krön. »A birtoki jogtan kétségei« Hoffmann Páltól, ára 15 kr. Az emlékbeszédek sorozatából a Gorove István fölötti György Endrétől, a Beöthy Leó fölötti szintén tőle, ára mind a kettőnek 20 kr. A Ráda Radsendraláka Mitra fölötti Duka T.vadai­tól, ára 40 kr. a Jendraszik Jenő fölötti Klug Nán­dortól, arcképpel, ára 30 kr. s a Kacskovics Lajos fölötti Nagy Ivántól, ára 15 kr. A természettudományi értekezések közül: »A szembogár-szűkitőnek kiszaba­dítása« dr. Schulek Vilmos székfoglalója, ára 30 kr; »Adatok a virágszaporodáshoz« ifj. Schilberszky Ká­­rolytól, két táblával, ára 1 frt 50 kr ; »Két érzéki megtévedés magyarázata« Szili Adolftól, ára 30 kr; Dr. Konrád Mór és dr. Schiff Ernő vizsgálatai az újszülöttek váladékairól, ára 50 kr. Az időszaki ki­adványokból: a »Mathematikai és Természettudo­mányi Értesítő« 6—10. száma, két füzetben, 15 dol­gozattal , ára egy évfolyamnak 3 frt. Továbbá: »Ma­gyarország barna békái«, monográfia Méhely Lajostól 8 képtáblával, ára 2 frt. A 3-dik pótfüzet Szamoskövy történetei munkáihoz, ára 45 kr. »Az Akadémia kézirattárának ismertetése« Jakab Elektől, ára 40 kr. * Az akadémia igazgató­tanácsa december 4-én, vasárnap déli 12 órakor ülést tart, folyó ügyek tárgyalá­sára. — Vértesi Arnold ideiglenesen újra átvette a »Debre­ceni Ellenőr« szerkesztését, melytől Vértesi Gyula meleg búcsúszavakkal vált meg. — Joós Imre külön füzetben ki­adta »Közgazdasági tanulmányait a Székelyföldről«, hét dolgozatot, melyek helyi lapokban jelentek meg; 35 kvért árusitja a székely nemzeti muzeum javára. — A csurgói »Iskolai Szemle« idei 18-dik füzetében van egy általáno­sabb érdekű cikk 18 »Ifjúsági irodalmunkról«, aztán elmél­kedés a tanítók helyzete javításáról, jegyzőkönyvükről, sat. Színház, zene, képzőművészet. * Vörösmarty-est. A nemzeti színházban tegnap Vörösmarty Mihály születése napjának kilencven­­kettedik évfordulóján a­­Csongor és Tündén került színre. A darab költői szépségei és vidám ötletei ez­úttal is megtették hatásukat a közepes számmal meg­jelent közönségre. Az előadás elevenen folyt. Jászai Mari asszony az ármánykodó boszorkány szerepében jeleskedett, Tolnainé asszony, mint Tünde, érzéssel szavalt, Fái Szeréna asszony az Éj verssorait mondta el szépen és kedvesek voltak Cs. Alszegi Irma asz­­szony (Ledér) és Nagy Ibolya k. a. (Irma). Csongort Pálfi játszta értelmesen, helyenként igaz hévvel. Balga vig­mondókéival Vízvári keltett derültséget. A többi szerep Újházi, Szacavai és Egressy, az ismert ábrázolók kezében volt. * Magyar képzőművészeti folyóirat. Említettük a napokban, hogy több helybeli festő és szobrász ér­tekezletet tartott, melyben egy, a magyar képzőművé­szet érdekeit képviselő, magas irodalmi és művészeti színvonalon álló orgánum szükségét mondták ki. Mint az ülés beküldött jegyzőkönyvéből kitetszik, a jelen voltak abban állapodtak meg, hogy a lap nagy oktáv (28: 39) alakban havonként egyszer jelen­jék meg; minden szám két, esetleg három önálló rajzot tartalmazna a szövegben, vagy külön mellék­leten ; egy szám terjedelme 32 oldal lenne, melyből­­ két oldal teljes rajz, 30 oldal pedig szöveg, közben 10—12 illusztrációval. A reprodukciók a lehető vál­tozatossággal,a fametszetben és a modern sokszorosítási technika minden nemében történnének. Fotografált képekért egész oldal után 50, féloldal után 30 koro­nát ; eredeti rajzokért (4/4 old.) 150—200 koronát,, (2/4 old.) 80—100 koronát, (x/4 old.) vagy szöveg­rajzért 30—50 koronát fizetnének. Az elfogadott köz­rajzok a munkatársak közös tulajdonai maradnak, esetleg kisorsoltatnának. A lap felelős szerkesztésével, egy szerkesztő-bizottság felügyelete alatt, Istvánffy Gyulát, a mozgalom megindítóját bízták meg. * »A szultán«, Verő György tettszéssel fogadott operetteje a népszínházban tegnap érte még csak meg negyedik előadását, mert F. Hegyi Aranka asszony közbejött betegsége miatt leszorult egy időre a mű­sorról. A címszerepet Komáromi Mariska kisasszony tanulta be s vele immár ismét színre kerülhet a da­rab. A helyettesítés eléggé sikerült, mit a közönség zajos tapsa bizonyított legjobban. Komáromi k. a. szép hangjának teljével, éneke bravourjával adta elő dalait, melyek közül a második felvonás keringőjét háromszor kellett megismételnie. Játéka ür­es, de nem oly élénk, mint elődéé. A zenekarból nagy virág­bokrétát nyújtottak föl neki. A többi szereplők közül Küry Klára kisasszony, ki kedvesen kacár görög leány Roselane szerepében, V. Margó Célia asszony, Németh, Kassai, Tollagi és Dárdai dicsérettel emlí­tendők. Az egész előadás élénken folyt. Az első és második felvonás után a szerzőt háromszor kihívták. Operetteje bizonyára jó ideig marad műso­on, tegnap is egészen megtelt a nézőtér. * Magyar művésznő sikere külföldön. Kiváló szerencsével működik Wiesbadenben, a kir. opera­házban Giergl Margit kisasszony, az itt nagy becs­­vágygyal előrehaladó fiatal üveggyáros , Giergl Hen­rik nővére. A wiesbadeni lapok nem győzik magasz­talni iskolázott, kellemes hangját, érett felfogását, és különösen kiemelik játékának bensőségteljes melegét. Nagy sikert aratott például a »Walkür«-ben, mely új betanulással került színre. »Szenvedélyes, tempe­ramentumos alakítása — írja a »Wiesbadener Tage­blatt« — gyújtó hatásssal volt és ily fiatal művész­nőtől valóban meglepő e nehéz és a legmagasabb mű­vészi színvonalat igénylő szerep ilyen bemutatása.« * Színmű-pályázat. A népszínházi bizottság részéről kitűzött s az 1848. évi március 15-ki eseményeket tárgyaló 200 aranyas pályázatra tegnap déli 12 óráig tizennégy szinmű érkezett. Címeik :»1­848—49-diki események«, »Első hon­véd«, »Honleányok«, »Március 15-dike« (jeligés levél nél­kül), »Szabadság és szerelem«, »A szabadságért«, »Talpra magyar«, »A szabadság ünnepnapjai«, »Népszabadság«, »Hajnal«, »Gloria« (Gróf Batthyány), »Március 15-ke« (Kölcseyből vett jeligével), »Szabadság«, »A bűnszeretet.« * Hangverseny. A budapesti zene­művész-k­ör második házi hangversenye hétfőn, december 7-ikén este 1/2- kor lesz a 6-dik és 7 dik kerületi kör dísz­­termében. Műsora a következő: Bátor Izidor cello­­szonátája, előadják Bürger Zsigmond és a szerző; párdalok Mendelssohntól, előadják Handel Berta k. a. és Henszler Helén asszony, az opera tagjai; Berlioz triója (»Chant des jeunes israelites«) hárfa és két fuvolán, előadják Mooshammer, Kohlert és Pichler; Mozart nagy áriája a »Szöktetés a­ szerailból« és »Magyar népdalok« Káldy Gyulától, zongora- és gordonka-kísérettel előadják Bianchi Bianka kis­asszony és Bürger Zsigmond; hárfa-szóló, Moos­­hammertől; »A távol levő kedveshez«, dalciklus Beethoventől, előadja Takács Mihály ; Doppler »Noc­­turno«-ja fuvolán, előadja Kohlert. A tagok jegyeik iránt Méry Béla pénztárnoknál intézkedhetnek; ugyan­ott mérsékelt számú vendégjegyek is kaphatók. * Salon des refusés. Az idei téli kiállításról visszautasított művészek tegnap tartott népes értekez­letükön elhatározták, hogy a visszautasítottak tárla­tát e­ső 10-dikén, délelőtt 9 órakor megnyitják az »Európa« szálló termeiben. A képzőművészeti társu­lat ajánlatát ugyanis, hogy a tárlatukat a műcsar­nokban rendezzék a téli kiállítás után, nem tartották érdekeikkel összeegyeztethetőnek. A kiállításra szánt művek e hó 3-dikától 8-dikáig, reggeli 9-től délután 3 óráig küldhetők az »Európa«-szállóban levő rende­­zőségi irodába. * A győri színházban tegnap tartották meg az előadást a Baross-szobor javára, melyre már napok­kal előbb elkapkodtak minden jegyet. Szávay Gyula lendületes allegóriája, »A munka« és a »Parasztbe­csület« kerültek színre. Az előadás rendezésével a győri színház dicséretes példát adott az ország többi színházainak. Ma Jászai Mari asszony kezdi meg négy estére terjedő vendégjátékait, melyekre szintén sok előjegyzés történt. A művésznő föllép a »Medea«, »Angelo«, »Széchy Mária« és »Elektra« fő női sze­repeiben. * Színészek Eldorádója. Még is csak Amerika termi a legtöbb babért és aranyat a színművészetnek. Booth és Barrett tragikusok első körútjuk alatt 362,000 dollárt sepertek be. Irving angol művésznek négy havi amerikai tournééja 405,000 dollárt jövedelmezett. Sarah Bernhardt legutóbbi körútját 300,000 dollár nyereséggel fejezte be. Modjeska asszony 1750 dollárt kapott hetenkint; Lily Langtry, a híres szépség, első megjelenésénél 4000 dollárt hetenkint. A modern darabok jövedelmezőbbek, mint a nagy tragédiák, de az énekművészek szerencséjével nem ér fel senki. Patti Adelina, tudjuk, 5000 dolláron alul egy este­

Next