Fővárosi Lapok 1893. február (32-59. szám)
1893-02-18 / 49. szám
szit odarendeli a találka helyére, utasításul adván nekik, hogy legyenek tanúi Gáli szerelmi vallomásának s nevessék, tapsolják ki, midőn térdre hullva áradozik. A sampusztól becsipett urak azonban kiesnek szerepükből, megölelgetik Dórát és kifecsegik Gálinak a számára kivetett tőrt, ki épen jókor érkezett a találkára kiábrándulni, s Dórát e benyakalt urak öleléséből kimenteni. Dóra beismeri hibáját, megverekel és — Szendery formálisan megkéri. Gáli megverekedik a két ölelgető úriemberrel, s mind a kettőt megveri. Ez történik a harmadik felvonás előtt. Itt is van a mesének egy szakasza, mégpedig nagyobb jelentőségű, mint az első felvonás végén levő volt. Csakugyan, ha nem csalódunk, a vígjáték igazában itt van exponálva. Szembe van állítva Gáli és Szendery, a mama és leánya, kölcsönös szerelmük egymás ellen vetve, úgy, hogy a helyzet itt nyer drámai érdeket. Itt várnák a bonyodalmat, s a harmadik felvonásban már nem azt, hanem a félreértés megkorrigálása által a megoldást kapjuk. Dórát Gált és Kamillát Szendery nyerik el, az aggódó mamát kis leánya leckézteti meg, s vezeti imádója karjába, s a kis leány megtér az igazihoz, Gálihoz. Ennek a darabnak nem drámai voltában van ereje, nem a drámaiságon nyugszik hatása, hanem a mai társadalomnak fonák alakjain, kiket az író egy kissé erősebben rajzolt, de jól fotografált; hatása azon, hogy a színpadra olyan jeleneteket vitt, melyeket mindannyian láttunk, megmosolyogtunk és megróttunk. Továbbá azon, hogy a divat léhaságain szíveseen kacagunk, az életben, mint a színpadon látva azokat, s azon hogy elevenen, ötletesen és gyors tempóban van megírva. — így lehet majd megmagyarázni, a közönség miért tapsol, s miért áll a darab színpadi hatása az irodalmi hatás felett. De ne feledjük, hogy a jukker lányokkal ez a vígjáték is elmúlik, csupán kulturális történetünk számára, mint a kor rajzához vágó adalék fog azután szerepelni. A Nemzeti Színház mai bemutatóján, Bérczik vígjátéka egyelőre csak félig bukott meg. Szerzőt az első felvonás végén jó barátai kétszer hívták a lámpák elé. A második felvonás után az irányadó földszint diszkrét piszszegéssel fejezte ki nemtetszését. Ezután hatásról ne szóljunk. A közönségnek az igazi jukkerleányok nem tetszenek, a színpadi Dóra sem tetszett. Pedig nem Dórán, azaz hogy nem személyesítőjén, Csillag Terézen múlt, aki a Nemzeti Színháznak olyan tagja, ki egymaga képes egy darabot műsoron tartani. Szerencséje Dórának, hogy Csillag T. kedélyéből jutott neki, hogy természetes kedvességéből juttatott neki. E nélkül a külsőségeknek jukker-leánya alig kellemeteskedhetett volna a színpadon. A mi csendes jóbaráti tetszést ma tapasztaltunk, ő vívta ki. A fiuk, t. i. Dóra udvara, jól öltözött alakok voltak, tudtak hatni és elfogadhatókká tették a Pityukat, Mukikat, sőt Berti még kalapjait is. Nádai nem tudott szint adni Szenderynek, Mihályfi megmentette Gáli szerepét. Bolkosi Szidi megint a legjobbat adta, s Helvey Laura oly komolyan fogta föl s alakította Szabóné szerepét, hogy az nem illett bele a divat könnyű és léha világába.—rd— Művészetek. * A próba-házasságból, Gerö Károly új énekes vígjátékéból ma délelőtt tartották meg a népszínházban a főpróbát. A nemzeti színház és a népszínház főpróbái között az a különbség, hogy míg amott Paulai igazgatótól kezdve le Bakonyi súgóig mindenki meg van ijedve, s csupa zordon fejek sötétlenek a nézőtéren, addig a népszínházban igen kedélyes ilyenkor az élet. Az volt ma is. Kitűnően »gemüthlich« józsefvárosi hangulat uralkodott, s a parter túllicitálta állandóan derült viccelés dolgában a boldog szerzőt, aki a mai főpróba után ítélve, istennel és emberekkel mindenekben megnyugodva nézhet a holnapi premier elé. A Próbaházasság kétségtelenül tetszeni fog. * MII. kir. Operaház. A vasárnapra hirdetett Lohengrin — közbejött akadályok miatt — elmarad s helyette a Parasztbecsület és a Csárdás kerülnek színre. * Jelentkező szerző. Kolozsvárról beállított Fóris István személyében a Fogadott leány című megdicsért népszínmű szerzője, táviratilag vállalván a komédia törvényes apaságát. Fóris egyike egyébiránt a vidék legjelesebb színészeinek, s egyik legjobb ereje a Kolozsvári színtársulatnak. * A nemzeti színház újon szerződött tagja, Somló Sándor a jövő héten, valószínűleg szerdán fogja magát az Ármány és szerelemben a nemzeti színház közönségének első ízben bemutatni. Nejét, S. Vadmi Vilma asszonyt, a jeles énekesnőt szerződése március végéig köti a vidékhez. Ápril elején azonban ő is a fővárosba jön, s mint értesülünk, az operaház színpadán fog szerződtetési célból vendégszerepelni. * Magyar festő Szófiában. A bolgár fővárosban ez idő szerint sokan nézik Varga Kálmán magyar festőnek egy készülő képét, mely a Belcsev meg gyilkolását ábrázolja. A miniszterek és a szófiai lapszerkesztők dicsérik a munkát. Belcsev,Sztambulov és az őket követő zsandár igen híven vannak festve. * Gyermekszínház. A gyermekszínház tagjainak felvétele vasárnap és hétfőn délután 3—4-ig megy végbe Feld igazgató Damjanich utca 25. számú lakásán. Az előadások március hó elején kezdődnek a régi lövölde helyén épült palota nagy dísztermében és pedig minden csütörtökön s vasárnap és ünnepnnapon, délután 5 órakor. * Egy híres kép került vissza közelebb ismét Párisba: Théodore Rousseau Fiffangei völgy című festménye, melyet Bostonban vásároltak meg egy párisi amateur számára. A kép a francia mester legkiválóbb alkotásai közé tartozik, s első tulajdonosa a baritonista Baroilhet volt, ki 1844-ben csak 600 frankot adott értte. A bostoni árverésen a francia amateurnek 300,000 frankot kellett fizetnie, hogy a híres képet hazájába visszavihesse. * Reprise a Burgszinházban. Tegnap Bécsben Halm: »Tilalom és parancs« című ódon vígjátékét elevenítették fel a Burgszinházban. A darab, bécsi tudósításunk szerint naiv komikumával s nem a legszerencsésebben összeállított jeleneteivel nem nagyon hatott, s az egész reprise-nek legfeljebb irodalomtörténeti jelentősége volt, amennyiben a mai közönség megismerkedhetett a negyvennyolcas évek egy nagy hatással adott darabjával, melynek humora, komikai csomója s alakjai ma már mind, mind végtelen gyermekeseknek tűntek fel. Mindössze egyes jelenetei, melyekben az alantas hivatalnokok életének tragikomédiái vannak élethűen lefestve , csináltak még most is hatást. Tudósításunk szerint, az előadás is meglehetős gyenge volt. A szereplők nagy része nem tudta magát beletalálni a darab ódon keretébe, romantikus hangulatába, csak Schratt asszony vált ki a féltékeny Mártha szerepében, fényes alakítást mutatva be. * Massenet dalműve : Werther mindenütt sikert arat a francia színpadokon; legközelebb Lyonban fogják bemutatni, hová már el is utazott Massenet, hogy személyesen vezesse a próbákat. — Alberto Passerini, a közelebb elhunyt olasz színész azt kívánta, hogy abban a jelmezben temessék el, amelyikben Sudermann Becsület című darabjában Traert gróf szerepét játszotta — Stavenhagen Bernát zongoraművész e hó 21-én Pécsett hangversenyez. 412 — Carreno. (m. g.) Már csak Carrenonak mondjuk, noha azóta, hogy itt utoljára megfordult, nagy pályatársának, D'Albertnek hitestársává szegődött. Ez a külső megjelenésében és tudásában egyaránt érdekes asszony ma a redoute kistermébe gyűjtötte fővárosunk zenészeit és zenebarátait és eljátszotta nekik — alig egy-két kivétellel — ugyanazt a műsort, mely első föllépésekor közvetítette nekünk virtuózságát. Azzal, hogy Carreno Teréza jóval több mint virtuóz, már tisztába jutottunk akkori első látogatásakor. Emlékszünk még a Henseltetude, Schumann-féle Träumerei, a Campanella, a Berceuse stb. mesteri interpretálására. Carreno ujjai most ugyanazt az ezermester-táncot járják a zongora billentyűzetén, az ijesztő nehézségű passageokkal a régi könnyűséggel bánik el, de e mellett játéka még expressivebb, izmosabb lett. Sauer elméje sokoldalúbb, Stavenhagen gazdagabb és puhább, játéka gyöngédebb hangulatot áraszt, U Albert is nagyobb gondolkozó, mint hitvese, de Carreno Terézia valamennyinél őszintébb, igazabb. Behatol a mű szellemébe és annak lelki tartalmát nem toldja meg ugyan saját alkotó képzelmével, de teljes hűséggel tárja fel. Játékában egyetlen egy női vonás sincs. Férfias, szinte kemény, de azért csodásan tud elmélázni és leheletszerű pianissimokban hal el, bravouros oktávmenetek után ámulatba ejt egy trilla kristálytisztaságú pörgésével. A Chopin-féle barcarolle és a g-moll ballada megkapó hangulatképek voltak, finomak, anélkül, hogy lagymatagok lettek volna, a Vogel als Prophet-ben Schumann poézisét szólaltatta meg üdén, bájjal, de még mindezeknél tökéletesebb volt a Rubinstein-barcarome-nok előadása (f-dúr), technika és alapszín tekintetében egyformán. Ezek után még csak Mendelssohnt szerettük volna tőle hallani. A Schubert-Taussig katonai indulójának éles ritmikája és hatásos fokozása Carreno játékában mesterien jut érvényre , különben ez a darab is szerepelt három év előtti programmján. A közönség méltó lelkesedéssel hallgatta ezt a produkciót, és tapsolt kitartó erővel. És amit ráadáskép kapott, abban hasonló gyönyöre telt, mint a műsorra kitűzött számokban. Carreno Teréza programmon kívül játszta Chopin ismert staccato-etűdejét, az ujjaknak ezt a szeszélyes játékát, de igazában a következő ráadásnál tört ki a hallgatók lelkesedése. Ez a Liszt-féle Campanella volt, Carreno egyik force-száma, mely akármelyik más játszó ujjai alatt nem egyéb puszta skálánál, nála ellenben belső tartalmat nyer, szellemes, kerek kompozícióvá emelkedik. Carreno ujjai itt csodás lágysággal siklanak végig a billentyűkön, szinte lebegnek az elefántcsont fölött, trillája pedig épen páratlan. A műsor már le volt játszva, Carreno fölemelkedett a Bösendorfer mellől, hogy utoljára hajtsa meg magát az elragadt hallgatóság előtt, de a taps még zúgott folyvást, egyre intenzívebben. Carreno Teréziának újra a zongorához kellett ülnie és a télikabátos uraknak, meg csipkekendős hölgyeknek, kik állva hallgatták, odapergetett és odalehelt a billentyűsorra egy Henselt-etudeót. Jövő pénteken adja második és bucsuhangversenyét, amikor Beethovent, Chopint, Brahmsot, Gluckot és Lisztet tolmácsolja. Hymen. Kölgyessy Kálmán lengyeltóti aljárásbiró jegyet váltott Eiter Margit kisasszonynyal, Eiter János pécsi kereskedő leányával. — Csernovics Mihály torontáli nagybirtokos Prokopiusz Genda kisasszonynyal, özv. Prokopiuszné leányával. — Ambrózy Vilmos fővárosi kereskedő Szvoboda Irma kisasszonynyal, Szvoboda Román nyug. telekkönyvvezető leányával Esztergomban. — Burdina Elek ny. honvédszázados Dömösön eskövőjét tartotta Maár Berta urhölgygyel. Mulatságok. * Mulatság Marosvásárhelytt. A m.-vásárhelyi jótékony nőegylet és a Clotild főhercegnő védnöksége alatt álló székely leányárvaház pénztárai javára a Transsylvánia dísztermében Máriaffi Albertné szül. gróf Bethlen Louise elnök vezetése alatt kozoru-estélyt tartottak, mely igen szépen sikerült. Egyik legnépesebb és szórakozásra nézve, valamint az anyagi eredményt tekintve is a — bevétel a félezer frtot meghaladja — a marosvásárhelyi estélyek legkiválóbbja volt. A női toillettek és jelmezek — írja levelezőnk — meglepő ízléssel készültek. Este 9 órakor már a terem telve volt válogatott közönséggel, mikor is a rendezőség óriási bokrétát nyújtott át az ügybuzgó és jótékonyságáról ismert elnöknek, Máriaffi Albertnének. Ott voltak: Szabó Eszti, Illyés nővérek (Mezőbándról), Simén Georgine, Báró Horváth nővérek (Baczka-Madarasról), Losonczi Gizella, Auster Olga (Pécsről), gróf Tholdalagi Anna (Radnótfájáról), Gombás Kornélia, Imreh Ella, Gesztesi Ilona, Páll Irén és Erzsi, Gyárfás Ilona, Mara Emma, Czecz Irén, Körösy Róza (Szászrégenből), Harmath Irma, Csíki Ilona (jelmezben, cigány lány), Boér Giza és Anna, Tischler Mariska (Egerszegről), Nagy Juli, Lázár Rita, Demeter Etelka, Bálint Irma, Reichersperg Kata és Mariska, Farkas Sari, Koncz Olga, Jenei Róza, Pálfi Ilona, Kovács Gabriella, Issekutz Katinka, Fekete Iluska (spanyol jelmezben), Gorové Irén, Irma és Lujza, Ajtai Tercsi, Esztegár Berta, Dohai Vilma és Róza, Izmáés nővérek, Blumenfeld nővérek stb. * Jelmezestélyek a vidéken. Levelezőink két kiválóan sikerült jelmezestélyről tudósítanak Újvidéken a Vörös kereszt-egylet ottani fiókja javára rendezett jelmez-bál, mint minden évben, úgy most is, fényesen sikerült. A fiatalal hölgyek igen elegáns jelmezekben jelentek meg. A jelmezesek sorjában voltak: Adamovics Jánosné (és királynője), Skola k. a. (Esmeralda), Giesing k. a. (napraforgó), Adamovics Mariska (nefelejts), Nikolajevics Szpaszerka (szerb nő), Manojlovics Helén (Satanella), Szlavnics Milka (hófehérke), Manojlovics Dávidné (alkár nő), Mayer Imréné (németalföldi asszony), Csakra k. a. (spanyol nő), Paukovics Györgyné (Cleopatra), Hlavács Anna (elzászi nő), Scossa k. a. (hajnalcsillag), Schreiber Ottóné (directoire), Nikolajevics Irénke (orosz nő). A négyeseket 100—120 pár táncolta. Szünóra előtt és szűn-