Fővárosi Lapok 1894. október (271-301. szám)
1894-10-04 / 274. szám
* IRODALOM. * Őszi rózsák címmel eredeti költeményeket és műfordításokat tartalmazó kötetet ad sajtó alá ismert jeles költőnk Dömötör Pál. Ebben a kötetben mindazokat a költeményeket összegyűjti, melyeket három első versfüzetének közrebocsátása óta írt, az utolsóból csakis azokat a nagyobb darabokat véve át, melyek arra hivatvák, hogy költészetének jellemző vonásait kölcsönösebben is kiemeljék. Újak lesznek kötetében a szerb költők, különösebben pedig Jovanovics Jován műveinek gondos fordításai. A december közepén megjelenő kötet 14—15 évre fog terjedni s előfizetési ára fűzve 1 frt 50 kr., diszkötésben 2 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek, szerző nevére, Zomborba küldendők. — Dömötör Pált sokkal jobban ismeri lapunk közönsége, hogy sem új kötetét hangos frázisok kíséretében kellene ajánlgatnunk. Mint a családi örömök és fájdalmak mély érzésű dalnoka s mint emelkedett hangú óda-költő egyaránt ismeretes. Kötete díszére fog szolgálni minden olvasó-asztalnak, s gazdagodására a könyvpiacnak. A Fényképészek évkönyve cím alatt a Nyíregyházán megjelenő Fényképészeti Értesítő szerkesztősége csinos kiállítású zsebkönyvet fog kiadni az 1895. évre. Ez az évkönyv arra van hivatva, hogy a hasonló német termékeket hazánkból kiszorítsa. Az összes fényképészeti eljárások le lesznek benne írva s nemcsak a szakfényképészek, de fényképészsegédek és műkedvelők is hasznosan forgathatják. Az évkönyv f. é. december hó közepén jelenik meg s előjegyzési ára 1 frt 20 kr. Könyvárusi forgalomba nem kerül s csak annyi példányban lesz kinyomatva, ahány előjegyzés történik. Előjegyzések csak október hó végéig vétetnek figyelembe. * A kis hóbortos, Mrs. Hungerford angol regénye magyarul is megjelent Szigethyné Szalay Erzsi fordításában. A regény 162-ik kötetét képezi a Singer és Wolfner Egyetemes regénytárának. Ára kötve 50 kr. Hogy mulat az „isteni'1 Sarah ? — Rendes levelezőnktől. — Paris, szeptember 30. Sarah Bernhard visszatérve Párisba, először is kedvére kipörölte magát. Összeveszett mindenkivel, kezdve a szerzőktől , le egészen színházának utolsó kisegítőjéig. Idegzete e kellemes és jótékony mulatság után határozottan lecsillapult, és azután elkezdett unatkozni. Még egy hét választotta el attól az időtől, midőn készülő pompás középkori öltözeteit felpróbálhatja. E ruhák készítése fölött öt varrónő őrködik, halálos félelmek közt várva a próbálás rémnapját. Sarah, ismétlem, unatkozott. De végre is gondolt egyet s elhatározta, hogy elmegy megkínozni az ő kebelbarátnőjét Louise Abbemát, a híres festőnőt, kit felváltva hol imád, hol gyűlöl. Abbema kisasszony csendesen dolgozott nyárilakában, Prailly-ben, az Oise departement-ben, s oda ment ki hozzá Sarah, víve magával förgeteget, jégesőt, dörgést, villámlást garabonciás deák módjára, s azt a jó szándékot, hogy Prailly-t fenekestül felforgatja. Barátnőjét nagy munkában találta: vázlatokat készített egy spa-i házhoz, melyet neki kell dekorálnia a pincétől kezdve egész a padlásig. Épen egy mennyezeten dolgozott s Sarah azonnal ráfogta, hogy ő a legpompásabb Ceres vagy János beállt modellnek, noha semmi szükség sem volt rá. Azután ezt is megunta, kiment a kertbe és leszakgatta az Abbema összes kedvenc virágait. A szegény festőnőnek a köny is kicsordult a szeméből e vandalizmus láttára. Azután Sarah összecsacsogta mindazt a badarságot, melyet csak ő engedhet meg magának. Végre látva, hogy az erélyes kis festőnőt semmivel sem hozza ki a sodrából s nem bir vele pörlekedést kezdeni, felkapta széles peremü kerti kalapját s kiment. Amint az ódivatú malom mintájára berendezett műterem ajtaját becsapta maga után, Abbema megkönnyebbülten fintorította el arcát, hozzátéve igazi artista-modor ban: »Sapristi, qu’elle est embétante«, — s festett tovább. De a nyugalom nem sokáig tartott. Öt perc múlva megelégedéstől sugárzó arccal nyitott be újra Sarah, egy nagy sárga cicát hozva karjai közt, melyet a széna között talált szundikálva. »No Louise, itt van«, mondá. »Én már úgyis iseleúntam a te örökös Cupidoidba, melyeket mellesleg mondva, úgyis nagyon kövérre festesz. Oda az ajtó fölibe az én szép, az én kedves sárga macskámat fogod festeni! Dühös nyivákolás és ficánkolás mutatta, hogy ez egyszer nem lelt viszonzásra a Sarah szerelme. »Hamar, Louise, fesd a macskát, amig tartom!« — kiálta Sarah. Abbema piros lett a boszúságtól, de csak folytatta a menyezet festését. Sarah nem hagyta abba kedvenc ideáját s közelebb lépve, elkezdte a Louise fekete festőkötényét cibálni. Ez már sok volt! Abbema elvesztvén türelmét, mérgesen fordult vissza és botjával ráütött a macska fülére. A macska erre felugrott s belevágta karmait a nagy tragika vékony battiste-ruhájába. A fájdalom hatása alatt Sarah legjobb barátnőjének fejéhez vágta a macskát s kicsibe múlt, hogy Abbema ép szemmel menekült meg az ütközetből, mely azonban még korántsem ért véget, mert a macska feldöntötte a festő-létrát, s kép, ecsetek, festékek, paletták mind hullottak, mint a záporeső. Éles színpadi nevetés hatotta keresztül a régi malomatelier minden zugát s Sarah theatrális mozdulattal fordult a tükör felé, hogy zsebkendőjével letörölje kebléről a macska karmaitól kiserkedt vércseppet. Abbema felugrott s épen a legnagyobb elkeseredéssel készült Sarah-ra rohanni, midőn hirtelen kővé meredve állt meg, mintha Medusa fejét pillantotta volna meg. Az egyik ablakból Coquelin cadet ironikusan vigyorgó arca tűnt elő. — Mióta van ön itt? — kiálta Louise. — Rövid tíz perce, de nem vesztegettem hiába az időmet. Sarah boszosnak látszott, de boszusága nem tartott sokáig. Elfüttyentette magát s azzal végignyult az egyik falócán, mintha az a legpuhább keleti pamlag volna. Abbema szó nélkül sarkon fordult s magára hagyta őt s a szűk falépcsőn felment szobájába, hogy toilettejét rendbe hozza. Coquelin eltűnt . . . Nemsokára rá a festőnő egy magyar származású modellje ízletes hideg reggelit hozott be fatálcán s megtérítette az asztalt három személyre. Megszólalt a reggelire hivó tam-tam s az udvarias művésznő — bár még mindig összeráncolt homlokkal — lejött, hogy vendégeit ellássa. Coquelin, aki otthon van Prailly-ben, mint különben mindenütt, szintén megjelent, két nedves üveglapot tartva ujjai között. A két hölgy rémülten kiáltott fel erre a látványra. — Mondtam, hogy nem vesztegettem az időt hiába, annál is inkább, mert velem volt elválhatlan barátnőm, Miss Camera. Épen egy kis tétek téteről jövök, melyet vele tartottam az ön sötét szobájában, kedves Abbema, és ime itt vannak önök, hölgyeim, megörökítve a bámuló utókor számára. És odatartotta a negatív lapokat a világosság elé. A közös szerencsétlenség gyakran összehozza az ellenségeket, így a két művésznő is, feledve a rettenetes összeveszést, egyesült erővel akarta Coquelintől elszedni a veszedelmes tanújeleket. Kérték, könyörögtek neki, ölelgették, ki akarták kapni kezéből a lemezeket, — de mind hiába! — Hohó! — mondá, — ezzel az én szerencsém meg van alapítva s nem vagyok oly balga, hogy kiadjam a kezemből. S győzelme tudatában, nyugodtan az asztalhoz lépett és kezébe vette a szeletelő kést; előbb azonban biztos helyre rejtette a képeket.* És azóta is — beszéli Coquelin — féltékenyen őrzi a képeket, mert azt hiszi, hogy Sarah azokat tőle mindenáron el akarja csenni vagy csenelni. — Különben — teszi hozzá mosolyogva Coquelin — mind a két hölgynek lehet is oka félni a képeimtől. Mert a felvételem, annyit mondhatok, hogy nagyon érdekes harctéri fölvétel! B. B. C. 2354 Tanügy. * A felekezeti középiskolák főfelügyelői. A vallás- és közoktatásügyi miniszter most nevezte ki a felekezeti középiskolák látogatóit illetőleg főfelügyelőit az új iskola évre. És pedig: a miskolci és sárospataki ref. főgimnáziumokhoz Békési Gyula debreceni főigazgatót, a rimaszombati főgimnáziumhoz Dunay Ferenc besztercebányai főigazgatót. A debreceni, hódmezővásárhelyi, hajdúnánási, karcagi, kisújszállási gimnáziumokhoz Békési Gyula debreceni, a békési főgimnáziumhoz Nátafalussy Kornél nagyváradi főigazgatót. A pápai főgimnáziumhoz dr. Német Antal győri, a csurgói gimnáziumhoz Spitkó Lajos székesfehérvári főigazgatót. A szatmári és m.-szigeti főgimnáziumokhoz Szieber Ede kassai főigazgatót. Az erdélyi ref. egyházkerület főgimnáziumainak látogatói: Kuncz Elek kolozsvári és Elischer József nagyszebeni tankerületi főigazgatók. Az ágostai evangélikus főgimnáziumokhoz a miniszter kiküldte: Dunay Ferenc besztercebányai, Szieber Ede kassai, Wiedermann Károly pozsonyi, Német Antal győri, Spitkó Lajos székesfehérvári, Kuncze Elek kolozsvári, Elischer József nagyszebeni főigazgatókat. Az unitárius püspök fenhatósága alatt álló főgimnáziumokhoz Kuncz Elek kolozsvári főigazgatót, a görög keleti szerb metropolita fenhatósága alatt álló gimnáziumhoz Elischer József n.szebeni, s a görög keleti szerb pátriárka fenhatósága alá tartozó újvidéki főgimnáziumhoz dr. Asbóth Oszkár bad. egyetemi tanár lettek kiküldve. A budapesti és budapestvidéki felekezeti iskolák főfelügyelői, — mint már említettük, Erődi Béla budapesti és Spitkó Lajos székesfehérvári tankerületi főigazgatók lettek. * A budapesti áll. felsőbb leányiskolával kapcsolatos felső továbbképző tanfolyamon tartandó előadásokkal a vallás- és közoktatásügyi miniszter a következő szakférfiakat bízta meg: Magyar irodalom Révy Ferenc, német és francia irodalom Matskássy József, ókori klasszikus irodalom dr. Csengery János, esthetika és művészettörténet dr. Alexander Bernát, physiologia dr. Mágócsi Sándor, kémia dr. Muraközy Károly, ég fizikája Csemes József, jogi ismeretek dr. Herczegh Mihály. A tanfolyamon az előadások október 8-án kezdődnek. * Szigorlatok a műegyetemen. A műegyetemen tegnap kezdődtek meg a rendes szigorlatok s tartanak e hónap 13-áig bezárólag. * Iskola-megnyitás. A Ganz és társa újabb jelét adta munkásai iránt tanúsított humanitásának, a midőn budai gyárában és a kőbányai vasúti kocsigyárában egy-egy tanonc-iskolát alapított 190 tanonc részére. E szakiskolák eszméjét Lukács Béla miniszter vetette fel a gyárban tett minapi látogatásakor s ma már meg is nyitották az iskolákat, melyekben részint a gyár szakmérnökei, részint fővárosi tanítók fogják a tanoncokat oktatni. A megnyitásnál előkelő vendégek is voltak: Hegedűs Sándor orsz. képviselő, a részvénytársulat elnöke, Mechwart András vezérigazgató, Tehénke Emil igazgató s a keresk. miniszter képviseletében Szász Róbert osztálytanácsos. A megnyitó beszédet Parai Bertalan, a vagyongyár számosztályának főnöke tartotta, s miután utána Fülcrer Béla is beszélt a tantestület nevében, Hegedűs Sándor orsz. képviselő intézett néhány szép szót az iskola növendékeihez a munkásképzés üdvös voltát fejtegetve előttük. Majd Szász R. osztálytanácsos felé fordulva, megköszönte a miniszter érdeklődését. Végül Szász osztálytanácsos megköszönte a gyárigazgatóság áldozatkészségét, a mivel az ünnep véget ért. — Holnap már mind a két iskolában megkezdik az előadásokat. Egyletek és társulatok. * Mértékletességi és ifjúsági egyesületek alapítói számára az orsz. erkölcsnemesítő egyesület pályázatot hirdet. Akik e téren a legtöbb sikerrel működnek, s ezt elöljáróságaik útján vagy közvetlenül hiteles okiratokkal képesek igazolni ez év végéig, 200— 200 korona jutalomban részesíti, vagy elismerő oklevéllel tünteti ki. A pályázatról, mely különösen lelkészek, tanítók és jegyzők figyelmére méltó, a titkári hivatal (V. váci körút 58. sz.) szívesen szolgál felvilágosításokkal. * A gyógyszerészettan hallgatók segítő és önképző egyesülete napokban tartotta tisztújító közgyűlését, amelynek eredménye a következő. Elnök: Csermák Károly, titkár : Gödény Sándor, pénztáros : Ernyei Ödön, aljegyző : Nagy Béla, könyvtáros: Podhorczky István, ellenőr: Matyasovszky Gyula. Krónika. * Az elfogott porosz altisztek. Berlinből ma újabb részleteket közölnek a kétszáz porosz altiszt elfogatásáról, amely az egész német birodalomban nagy szenzációt okozott. A letartóztatottak valamennyien a tüzér-főiskola hallgatói voltak. Az intézet növendékeit az összes tüzérbrigádok legtehetségesebb és legmegbízhatóbb altisztjeiből válogatják össze, igen sok az önkéntes is közöttük. Valamennyinek magasabb intelligenciával és általános műveltséggel kell járni. A tanfolyam másfél esztendeig tart s ez idő alatt azokat az ismereteket sajátítják el, amelyek a katonai lövések szakszerű vezetésére képesítik őket. Az iskola hallgatói általánosan, mint tanulók szerepeinek és az akadémiai hallgatók szabadságát élvezik, ami nehezen egyeztethető össze a katonai fegyelmmel. Levelezőnk értesítése szerint, teljesen alaptaan az a hír, hogy a letartóztatottakat politikai vétséggel vagy anarchikus tendenciákkal vádolnák. Ha akadt is valaki a fogoly altisztek között, aki egy alkalommal az anarchiát éltette, az illető csak ittas lehetett. Az eddig kiszivárgott hírek szerint, az altisztek bűne sokkal kisebb jelentőségű, a rossz élelmezés miatt zúgolódtak. Az iskolát vezető őrnagy ezért jeentette fel őket. De mert az izgatókat nem tudták kkutatni, a császár egyenes parancsára letartóztatták az egész iskolát, szombaton 183, vasárnap 20 embert. Éjjel, álmukból verték fel őket, és különvonaton szállították Magdeburgba, ahol a kihallgatásukat azonnal megkezdették. Bizonyosra veszik, hogy a foglyok legnagyobb részét mint ártatlant, a kihallgatás után szabadon bocsátják, az izgatók bűnhődése azonban mindenesetre szigorú lesz.